Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-24 / 120. szám, szerda
„Az értelmiség az átalakítás támasza“ i Ezt Jurij Kacsarava professzor, a Grúz SZSZK Tudományos Akadé- | miájának tagja jelentette ki a Nodar Broladzéval, az APN tbiliszi i tudósítójával folytatott beszélgetés során. Véleménye szerint a szovjet [ történészek fő feladata az, hogy összeállítsák az SZKP történetének új, 1 tudományos igényű tanfolyamát. De mindegyik szovjetköztársaság forra- ! dalom■ utáni fejlődésének saját útja van. Ezért minden köztársaság - Ukrajna, Kazahsztán, Moldávia, Örményország és Litvánia - pártja < története tankönyvének megírásáról is gondolkodni kell... A Grúz Kom- \ munista Párt Központi Bizottsága melletti Párttörténeti Intézet már megtette az első lépéseket ebben az irányban. KOMUENTÁUUK A kereskedelem és a becsület Népgazdaságunk kevés ágazata érinti olyan közvetlenül mindennapi életünket mint a kereskedelem. A gyakori „találkozás“ akarva-akaratlanul arra kényszerít, hogy szinte naprakészen véleményt alkossunk a piaci helyzetről. Az elmúlt időszakban sajnos nem voltak túlsúlyban a dicsérő szavak a kereskedelmi dolgozókkal kapcsolatban, hiszen a hiányos áruválaszték miatt, túlságosan leegyszerűsítve a helyzetet, okkal, ok nélkül őket vádoltuk. Pedig sok mindenről nem tehetnek. Vannak viszont tények, amelyek azt igazolják, hogy a kiszolgálással összefüggő kifogásaink jogosak. Többek között ezt mutatják a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség munkatársainak tapasztalatai is. Az árusítás becsületessége még mindig nem tartozik valamennyi elárusító erényei közé. A felügyelőség munkatársainak tavaly végzett ellenőrző vásárlásai során igen gyakran számoltak az eladók a kelleténél többet, pontosabban bevásárlásaik 40 százalékánál. Az előző évhez viszonyítva az árdrágítások gyakorisága 5,3 százalékkal növekedett. Magyarázatként viszont hozzá kell tenni, hogy a kedvezőtlen arányhoz nagyban hozzájárultak a nemzeti bizottságok engedélyei alapján árusító lakosok. Ök nem csak túl gyakran, hanem igen nagy mértékben próbálták becsapni az ellenőröket. A náluk tapasztalt árdrágítás közel hétszer volt nagyobb, mint az összes szlovákiai kereskedelmi szervezetnél együttvéve. Elgondolkodtató tények ezek. A magánvállalkozók ugyanis azért kaptak lehetőséget, hogy a piac választékát bővítsék, az ipari vállalatok termékein kívül egyre több egyedi darab is kapható legyen, illetve az árusítással rugalmasabban, időben és a legkülönbözőbb helyeken kielégítsék a fogyasztók igényeit. Úgy látszik azonban, túlságosan előtérbe helyezik a saját, megnövekedett igényeiket. Rajtuk kívül viszont ludasak azok a nemzeti bizottságok is, amelyek az engedélyeket kiadták. Hisz az ő kötelességük lenne az ellenőrzés és jogukban áll az engedélyek visszavonása is. A kereskedelmi felügyelőség központi igazgatója ugyan az említett adatokat azzal is kiegészítette, munkatársai az ellenőrzéseket azzal a céllal végzik, hogy fogyatékosságokat tárjanak fel, nem pedig azért, hogy statisztikai kimutatásokat készítsenek. Ezért úgy gondolja, az ellenőrök adatai nem általánosíthatóak az egész kereskedelmünkre. Még ha magyarázatát el is fogadjuk és ilyen szempontból ítélkezünk, akkor is egyértelmű: tennivaló bőven akad a becsületes árusítás eléréséért. Hasonlóképpen szólhatunk a kínált áruk minőségéről, hiszen nem csupán úgy károsítható a vásárló, hogy többet számláznak neki, hanem azáltal is, hogy a minőségi elvárásoknak nem megfelelő cikket adnak el neki - teljes áron. Az ellenőrök az ilyen esetekre is felfigyeltek. Az általuk vizsgált áru több mint 16,4 százalékát minősítették hibásnak. Közel 30 millió korona értékű áru forgalmazását akadályozták meg. Ez is meghaladja az előző évben leállított szállítmányok értékét, mégpedig 7,9 millió koronával. A vétkeseket természetesen felelősségre vonták. A kerületi igazgatók 740 személyt részesítettek megrovásban és 3572 esetben fizettek pénzbírságot a kötelességüket rosszul teljesítők. A bűnüldöző szerveknek 27 esetet továbbítottak a felügyelőség munkatársai. Hogy az ellenőrzés elég szigorú-e, hogy a büntetéseknek van-e nevelő hatásuk, azt nem boncolgatjuk. Egy bizonyos: az ellenőröknek a fogyasztók érdekvédelmét következetesen kell érvényesíteniük és határozottan fel kell lépniük a vásárlók megkárosítói ellen. Csak így érhetjük el, hogy a pult mögött valamennyien (hisz számtalan példa bizonyítja hogyan kell és lehet) becsületesen kereskedjenek. DEÁK TERÉZ Nem a kikötőn múlik...- Az alkotó és tudományos értelmiséggel szemben tanúsított hivatalos magatartás sok éven keresztül indokolatlanul elfogult volt - mondja Kacsarava akadémikus. - A politikai vezetés bürokratikus rétegei nagyon féltek a társadalomnak ettől a kritikai beállítottságú részétől (kritizálni pedig valóban volt mit). Ma viszont éppen az értelmiségiek foglalnak helyet az átalakításért folyó küzdelem harcosainak első soraiban. Másként nem is lehetett - a demokrácia és a nyilvánosság mindig a társadalom haladó felfogású rétegeinek titkos ábrándja volt. E kettő a teljes értékű létnek nemcsak szabálya, hanem kötelező és szükséges feltétele is. Gondoljunk egy olyan értelmiségire, amilyen Vlagyimir lljics Lenin volt: vajon az ő példátlan erejű tevékenysége nem azt a célt tűzte ki, hogy meg kell szabadulni az önkényuralom láncaitól azért, hogy eljussanak a demokratikus állam fokozatos létrehozásához? Egyáltalán nem véletlen az, hogy korunkban éppen az értelmiség a legaktívabb és legkövetkezetesebb az elavult és idejétmúlt sablonok szétzúzásában, a dogmatizmus leküzdésében, az ideológiára, irodalomra, művészetre, tudományra, kultúrára vonatkozó, igazán demokratikus, alkotó álláspontok hangoztatásában. Az értelmiség az állam politikai megreformálásának rendkívül nehéz, de halaszthatatlan ügye terén is az élenjárók közé tartozik. • Az ön véleménye szerint, a legújabb kori történelem kutatóinak ma milyen feladatai vannak?-A gondolkodás és a hagyomány tehetetlenségi ereje: nagy és komoly erő. A pangás éveiben, amikor semmit sem kellett átalakítani, a történészek felismerték az élő mozgás nélkül maradt tudományuk statikus jellegét, de meg voltak fosztva attól a lehetőségtől, hogy teljes értékű tudományos kutatást folytassanak: olyan disszertációkat védtek meg,'amelyekben régen kitalált, kész megfogalmazások fordultak elő sok ezerszer, s a marxizmus -leninizmus klasszikusainak műveiből idézték ugyanazokat a részleteket. Figyelje csak meg: a változó életviszonyokat nem vették figyelembe és a magas fórumról évtizedeken keresztül makacsul egy és ugyanaz a szólam hangzott: „Mi az egyedüli helyes úton haladunk“. Igaz ugyan, ez nem annyira pontos irányként, mint inkább figyelmeztetésként szolgált. Nem meglepő, hogy az elvi A Szovjetunióban befejezéséhez közeledik a lelkiismereti szabadságról szóló törvény tervezetének előkészítése, ez a jelenleg érvényes vallási törvényt váltja fel, amelyet még 1929-ben hozták. Bár 1918-ban, még Vlagyimir lljics Leninnek, a szovjet állam alapítójának életében elfogadták a lelkiismereti szabadságra vonatkozó rendeletet, amely elválasztotta az egyházat az államtól és az iskolát az egyháztól, valamint kihirdette az embernek azt a jogát, hogy bármilyen vallás híve lehet vagy egyiké sem, vallási nézeteket vagy ateizmust hirdethet - a helyi hatóságok önkénye miatt ezt gyakran megszegték. A vallással szemben tanúsított türelmetlenség az 1929. évi vallási törvényen is visszatükröződött, amely nemcsak az államtól, hanem a társadalomtól is különválasztotta az egyházat. Az állam többek között szigorú ellenőrzést vezetett be a vallási egyesületek tevékenységével kapcsolatban, ami természetesen az 1918. évi lenini dekrétum megszegése volt. ' A törvény szerint az egyház nem követelményeket hangoztató átalakítás kezdete óta a történészek valamiféle „edzéshiányt“ éreztek: ismeretes, hogy az olyan izmok, amelyek sokáig nem működnek teljes erővel, elgyengülnek. Különösen a társadalomtudományok művelői érezték ezt, a történetírókat is beleértve. Ezért a mai feladat a következő: a legújabb kori történelmet valóban működésbe kell hozni, teljes mértékben helyre kell állítani az „izomapparátus“ munkáját. Márpedig elég nagy munkát kell végeznünk. Például még el sem lehet képzelni, milyen bőven vannak „fehér foltok“ a Szovjet-Grúzia történelméről szóló irodalomban. Igazságtalanul elfelejtették a forradalmi mozgalom egyes személyiségeit, akikre népünk jól emlékszik. Közöttük Mamija Orahelasvilit, a Grúz Népbiztosok Tanácsának első elnökét, Salva Eliavát, Miha Kahianit, Beszo Lominadzet, a szovjethatalom győzelméért a köztársaságban vívott küzdelem harcosait és másokat: sok történelmi tényt és jelenséléphetett a teljesen kánoni jellegű tevékenység határán túl. Nem volt szabad jótékonysággal foglalkoznia, még saját gazdasági tevékenységének ügyeiben is korlátozták. A korlátozások a vallási egyesületek bejegyzésére is vonatkoztak. A helyi hatóságok, például, nem voltak kötelesek megindokolni döntésüket abban az esetben, ha visszautasították a bejegyzést. Az önhatalmú eljárás néha a törvénysértéssel volt határos. 4 A lelkiismereti szabadságról szóló új törvény azokat az egyház és az állam közötti új kapcsolatokat tükrözi majd vissza, amelyek a legutóbbi időben alakultak ki, különösen Oroszország keresztény hitre térése ezredik évfordulója ünneplésének esztendejében. Sok régebbi korlátozást is meg fognak szüntetni.-A törvény szerint egyszerűbb lesz a bejegyzés rendszere - mondta Jurij Rozenbaum, a jogtudományok doktora, a törvényjavaslat egyik szerzője. - A hívők garanciákat kapnak majd arrc hogy - ha az általuk létrehozott egyesületek nem get eltorzítottak. Jelenleg, amikor a történészek előtt megnyílnak a levéltárak ajtajai, teljesen bizonyosak lehetünk afelől, hogy sok minden nemcsak lelkiismeretes, tudományos kutatások tárgyává válik, hanem a szakkiadványokban és a folyóiratokban egyaránt közlemények jelennek meg róla. • Megemlíthet néhány, azelőtt „titkos“ témát?- Kérem. A cárizmus oroszosító politikájának története, a grúziai kollektivizálás időszakában előfordult, úgynevezett „nőlázadások“ és a fátyolviselés megszüntetése ellen Adzsáriában történt tömegmegmozdulások egyaránt ide tartoznak. A grúz történészek, miután kedvező talajt éreztek lábuk alatt, nagy reménnyel fogtak munkához. A demokratizálás légköre a lehető legjótékonyabb hatású a társadalomtudományok tartalmának és fejlődésének megújítása számára. Történelmünket újra meg kell írni. Hiszen ha nem ismertük meg^a múltat, akkor fegyvertelenek leszünk á jövővel szemben. Az ifjúságnak különösen szüksége van a történelmi igazságra. Ha egy apa folyton hazudik, akkor fia elveszíti bizalmát iránta, és a családban szakadozni kezd az egészséges kölcsönös kapcsolat fonala. A nemzedékek között a társadalomban levő kapcsolatokkal is ugyanez történik. (APN) állnak ellentétben az állam törvényeivel - akkor bejegyzésüket visz- szautasítani senkinek sincs joga. Bármely visszautasítás ellen fellebbezést lehet benyújtani a bíróságon. Megszűnnek például a jótékonyságra vonatkozó korlátozások, és egyszerűbb lesz a templomokon vagy az imaházakon túl terjedő vallási tevékenység egyeztetésének rendszere a helyi hatóságokkal. Azok a korlátozások, amelyeket az új törvény tervezete előirányoz, a szovjet alkotmánynak abból a tételéből következnek, hogy az egyház külön van választva az államtól és az iskola az egyháztól. Ezt a Szovjetunióban folyó radikális reform általános szemlélete is visszatükrözi: eszerint mindent szabad, amit a törvény nem tilt. A törvényjavaslat kidolgozásában a kormány szakértői és a tudósok mellett most először vettek részt papok is. A törvényjavaslatot végleges kidolgozása után széles körű társadalmi vitára bocsátják. MAKSZIM TKACSENKO (APN) Mint tudjuk, a konténer az árufuvarozás korszerű csomagolóeszköze. Elsősorban a nehéz fizikai munkától óvja meg az embert, de alkalmazásával a szállítási költségek is csökkennek. Ebből következően a konténeres szállítás mind lebonyolítója, mind a termelő számára előnyös. Nem véletlen tehát, hogy a progresszív szállítási rendszerekről szóló 10-es számú állami célprogram szerint a hatalmas áruforgalmat biztosító Csehszlovák Dunai Hajózási Vállalat dolgozóinak növelniük kell a konténeres árufuvarozás volumenét. A bratislavai kikötőben ennek megfelelően ki is építettek egy évente 10 ezer konténer befogadására alkalmas önálló rakodóteret, amely azonban egyelőre nincs kellőképpen kihasználva. Hasonló a helyzet azzal a hozzá tartozó 32 tonna teherbírású különleges daruval is, amellyel üzemeltetői - hogy a Královopolei Gépgyár nagy teljesítményű emelőgépe ne álljon kihasználatlanul - gyakran más, hozzá nem méltó munkát kénytelenek végezni. Lehet, hogy a szállítóknak egyszerűen nem érdekük a progresszív szállítás? Az első pillanatban minden erre vall. Csakhogy a látszat csal. Tudniillik, az az igazság, hogy a konténer hiánycikk. Sőt, még a szállításukhoz szükséges tehervagonokból sincs annyi, mint amennyi kellene. Eközben a termelő szervezetektől mindinkább azt kívánják felettes szerveik, hogy termékeiket rakodódeszkákra, a konténeres áru- szállítás követelményeinek megfelelően csomagolják. Csakhogy az így előkészített árut nem lehet a nem létező konténerekbe rakni, s a legfeljebb tervekben meglevő vagonokban szállítani. Ez a szállítási mód nem véletlenül terjedt el a világ fejlett országaiban. Ha meglennének a feltételei, már bizonyára nálunk sem lenne másként. Ehhez persze az kellene, hogy az illetékesek mihamarabb tegyenek azért, hogy a termelőknek valóban érdekükben álljon konténerekben szállítani termékeiket, legyen elegendő konténer és szállításukhoz megfelelő vasúti kocsi. A kikötő ugyanis enyhén szólva lépéselőnyben van. Például kész a konténerek számítógépes nyilvántartására és a rakodótér bővítésére is. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy népgazdaságunk alakulását milyen nagymértékben befolyásolja az áru- szállítás színvonala. -blU" A presovi OZKN állami vállalat svid- níki üzemében nagy hangsúlyt helyeznek a szociális program teljesítésére. Ennek keretén belül az üzem régi raktárhelyiségeiben és a volt konyhában helyeztek el két uszodát, tornatermet, szaunát, gőzfürdőt és társalgót. Felépült az új egészség- ügyi központ és a 215 férőhelyes bölcsödé is. Felvételünkön gyerekek a rehabilitációs központ medencéjében. (Jozef Vesely felvétele - ŐSTK) Az OSZSZSZK-ban 69 könyvtár szolgálja a vakokat. A legnagyobb közülük a moszkvai központi könyvtár, amely 16 ezer olvasót szolgál legújabb műszaki segédeszközökkel. Lehetőséget nyújt a rengeteg információt és ismeretet igénylő foglalkozások elsajátításához is. A vakok között vannak fhatematikusok és nyelvészek, pedagógusok és főiskolai diákok. Nagyon gazdag alapjai vannak a könyvtárnak Braille- írásos szakirodalomból és szépirodalomból, rendszeresen adnak ki „hangos könyveket“, s a könyvtár felolvasókat is közvetít tagjainak. Mindezek ellenére sem elégíti ki az olvasók igényeit. Ennek oka, hogy szűkösek a könyvtártermek, kevés az olvasógép és nagyon lassú az irodalom, főleg a szakirodalom átírása Braille-írással. - A felvételen a vakok oroszországi központi könyvtára. (CSTK-felvétel) GARANCIAK A lelkiismereti szabadságról szóló új szovjet törvény tervezete ÚJ SZÚ 4 1989. V. 24.
