Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-28 / 100. szám, péntek
Önismeret nélkül nincs önértékelés Nép és irodalom A hatvanéves Czine Mihály egyetemessége Tizenéves lányok csoportja beszélgetett erről-arról. Az egyik egyszer csak azt mondta: El tudjátok képzelni, hogyan lehet tükör nélkül élni? - Azt el sem lehet képzelni- vélték többen. Az egyik jó fantáziájú bakfist megragadta a gondolat, s azonnal ecsetelni kezdte:-Tudjátok, mi lenne, ha betiltanák a tükör készítését az egész világon? Ha a meglévőket mind összetörnék? Mindnyájan egyszerre olyanok lennénk, mint a vakok, csak másoktól tudhatnánk meg, milyenek vagyunk, szépek vagy csúnyák, sötét vagy világos a hajunk, a bőrünk színe. Nem tudhatnánk, kihez hasonlítunk, jól áll-e a kedvenc ruha színe, a szabása, milyen apró testi hibánk van, amelyet kis kozmetikával, más frizurával, tornával vagy akármivel el lehetne rejteni, ki lehetne javítani. Kétségbeejtő bizonytalanság volna az egész életünk. Szinte beleborzongok.- Nem vagy te túlságosan hiú?- csipkelődött az egyik huncut szemű kislány.- Ugyan, hiszen minden ember szereti önmagát, látni is akarja magát, s összehasonlítva másokkal csak arra törekszik, hogy ne ő álljon az utolsó helyen - vélte egy szemüveges dundi kislány.- Ehhez nem a külső a fontos, hanem az, hogy mit csinál az ember! Én csak úgy látom meg az igazi különbségeket az emberek között, hogy összehasonlítom: Ki mit csinál, hogyan teszi azt, milyen eredménynyel - szól fölényesen egy fekete hajú. - Ma úgy is csak a teljesítmény számít.- De senki sem képes arra, hogy állandóan a legjobb teljesítményt nyújtsa! Ennek is meg kell keresni az okait, azt meg csak akkor ismeri fel, ha tűhegyre veszi saját képességeit, jó és rossz tulajdonságait, tehát mintegy a tükörbe néz! - szólt ismét a vitakezdő. Lám, olykor a külső, a felnőttek beavatkozása nélkül is el lehet jutni tanulságok, igazságok felismeréséhez. A tapasztaltabb nevelők csupán arra vigyáznak, ha jelenlétükben zajlik ehhez hasonló beszélgetés, hogy ne engedjék a féligazságok, közhelyek megfogalmazásánál félbehagyni a beszélgetést. A serdülők maguk is érzik, hogy az önismeret mennyire fontos. Kétségtelenül minden életvezetési, önalakítási és az egyéni jövőt elképzelő program alapja. Ahogy nem lehet házat építeni alap nélkül, úgy önismeret nélkül csak légvárakat építhetünk, vagy egyszerűen merszünk sincs a tervezéshez. A pedagógiai lexikon szerint az önismeret a személyiségnek ,,saját tulajdonságairól, képességeiről, A katonai puccsok országa, a súlyos szociális problémákkal küszködő harmincas, negyvenes évek Argentínája. Egy életút története - egy mítosz, melyben a legendától oly távol eső valóságnak is helye van. Evita - Andrew Lloyd és Time Rice 1976-ban született rock-operája. Valójában egy igazi, Bernstein West Side Storyjának nyomdokait követő musical, annak minden jellemzőjével. A szerelmi történetbe ágyazott történelmi téma Argantína egykori első számú hölgyének, Éva Duarte Peronnak sorsát követi nyomon: századunk „Hamupipőkéjének“, „egy csillag“ születésének, tündöklésének és letűnésének története. S mindez a közelmúltban, két este Prágában, a budapesti Rockszínház előadásában. Fülbemászó „romantikus-szentimentális“ színezetű dallamvilágával a hetvenes éveket idéző zenés színházat láthatott a közönség. Ezt támasztotta alá a rendezés, a puritán díszlet, s Argantína spanyol hagyományát is felvillantó egyszerű, ennek ellenére hatásos koreográfia. A kitűzött álom - az elnöki palotába ezek állapotáról és sajátos törvényszerűségeiről alkotott értékelésen is alapuló képe. A helyes önismeret csak jól szervezett közösségekben alakulhat ki, az állandó kritika és önkritika hatására, amely egyben éber lelkiismeretet alakít ki". Az önismeret igénye nem egyforma intenzitással jelentkezik a fiatalokban, hiszen lelki fejlődésük kívülről sokszor igen kevés indíttatást kap, ellenőrzése és minősítése elég felszínes, s mindinkább csökken. A szülők? Hát van ilyesmire egyáltalán idejük? Az osztályfőnöki óra? Ehhez számszerűen is kevés, s rendszerint különféle szervezési kérdésekkel telik el, de nem is mindig alkalmas arra, hogy a legkínzóbb egyéni problémák, önelemezgeté- sek szóba kerülhessenek. A bizonyítvány? Elsősorban az intellektuális teljesítmény tükre. Az önismereti próbálkozás nehéz feladata a serdülőnek, mert kevés az ismerete ahhoz, hogy maradéktalanul jellemezni tudjon egy embert. Nincs pszichológiai szókincse, magyarázatrendszere ahhoz, hogy benyomását szavakra átfordítsa, önmagát sokszor nem is saját önismereti tapasztalatai, hanem a családban gyakran hallott minősítés (any- nyiszor hallotta, hogy ő ügyes vagy ügyetlen, szeles vagy komoly, hogy az ítéletet elfogadta, magáévá tette) alapján jellemzi. Előfordul, hogy azért azonosul önmaga megítélésében a család vagy mások véleményével, mert így az örökölt vagy környezeti hatásra kialakult tulajdonságot fatálisnak véve elhárítja a felelősséget, az önnevelés erőfeszítését: „ha ilyen vagyok, kár a gőzért“, „ha képes vagyok valamire, azt úgy is meg tudom tenni“. A kamasz fiúk önértékelésében gyakori az önbizalom hiánya. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a fiatalok önértékelésében általános vonásként emelkedik ki a szabadságnak, a szellemi függetlenségnek a fontossága. A szabadságnak és a nyitottságnak a hangsúlyozása a mun- kásifjak csoportjában a hatvanas években gyakoribb volt, mint a gimnazistákéban. A 17 éves fiúk önismeretében hangsúlyozott tulajdonság, hogy a társadalmi igazságtalanság felháborítja őket, ugyanakkor a lányokra ezt nem tartják jellemzőnek. A fiúk szerint a lányok közömbösebbek a társadalmi kérdések iránt. A szocio-kulturális csoportok önismereti különbségeiben az a meglepő: a gimnazisták nagy részének az a véleménye, hogy ő személy szerint más, mint egykorú és azonos nemű társai, csak minden ötödik mondja azt, hogy hasonlít jutásért vívott küzdelem, s a társadalmi ranglétrán való felkapaszkodás „lehetséges“ módjainak bemutatása által inkább egy emberi sors állomásait követhetjük nyomon, a tágabb történelmi összefüggések háttérbe szorulnak. Nem érződött a náci bűnösök menedékhelyévé vált országban felgyülemlett feszültség, s elsikkadt a hatalomért vívott élethalálharc. Persze, a túl elegánsra formált reakciós tábornok-politi- kus az esetben inkább odaadó szerető volt csupán, nem pedig kíméletlen és tehetetlen gyáva. Befolyásolható diktátor. A férjénél huszonnégy évvel fiatalabb, egyszerű lányból lett nagyvilági feleség, Evitá megformálása sem volt könnyű feladat. Malek Andrea megfelelt a kihívásnak. Éva Peron szerepében árnyalt alakítást nyújtott. A társulat külön erénye a hibátlan zenei tolmácsolás, a tiszta, jó minőségű hangzás, a zenekar meggyőző közreműködése. Ezért aratott sikert az Evita Prágában is. Más kérdés persze, hogy a budapesti Rockszínház miért épp ezzel a darabbal, s nem inkább egy más, a magyar nemzeti hagyományokat társaihoz. A szakmunkástanulók viszont túlnyomó részben úgy vélik, hogy nagymértékben hasonlítanak annak a csoportnak a tagjaihoz, amelyhez nem és kor szerint tartoznak. Úgy tűnik, a jobb anyagi feltételek, az intenzívebb szelemi légkör inkább kedveznek a különállás hangsúlyozásának. Ideges, vibráló világban élünk. Puszta megélhetésünkhöz is rop- pantl1smerethalmazra van szükség. Egy mai kisiskolás ismeretanyaga és szellemi készségrendszere messze meghaladja a középkor átlagos felnőtteinek tudását. A hírközlés, az előírások tömege, a divat hangsúlya, a reklám, a meggyőzés különféle csatornái naponta, sőt szinte óránként ízlésünk, véleményünk módosítását, változtatását kívánják. Olyan fergeteges a ráhatások ereje, hogy az embernek viselkedése módosításában alig van lehetősége dönteni. A fiatalok helyzetére ez még inkább érvényes. Nemcsak a testforma változásai, az indulatok fellobba- nása, az újabbnál újabb feladatok megoldásának a kényszere kelti bennük az állandó változás élményét: ehhez járul hozzá még az ingerhatások özöne, amely az énazonosság válságát mélyíti. Pedig épp a serdülőkorban kezdik alakítani az emberek eszményi énképüket, énideáljukat, ekkor kell megfogalmazni, hogy milyen emberek szeretnének lenni. Azután össze-összeve- tik a valós ént az eszményivel, tudatosítják a kettő különbségeit, s a teendőket, hogy hibáikból minél többet kiküszöbölhessenek, értékes vonásaikat mindinkább megerősítsék. Megindítják a küzdelmet a maguk mindennapi, apró dolgaiban azért, hogy derekasabb emberekké váljanak. önismeret nélkül nincs önnevelés. Az önismeret védelmet nyújt a személyiségnek, mert véleményalkotó helyzetekben ez döbbentheti rá leginkább az egyént, hogy mi az, ami saját élményen, önálló tapasztalaton alapszik, s mi az, ami idegen hatásként, a különféle csatornákon özönlő információk következményeképpen manipulációként érvényesül. A fejlődéslélektan szerint a serdülőkor különösen nyitott az önismeretre. S éppen ezekben az években segíthetünk a mindennapos iskolai és családi pedagógiai munkában, továbbá az egyéni vagy csoportos önismereti beszélgetéseken ennek a hatékony önszabályozási eszköznek a kialakításában. SZEBERÉNYI JUDIT s a rockot ötvöző, sajátos témájú mai, rockoperával mutatkozott be. A választás azonban akár példaértékű is lehet. Hiszen az Evita a magyar Rockszínház első bemutatója volt, két évvel a londoni premiert követően, 1980-ban került színre Budapesten. S mint azt akkor a Magyar Hírlap megjegyezte, az első ilyen jellegű vállalkozás, elsősorban az előremutató szakmai részeredmények miatt jelentős. A szenzáció- számba menő első előadások óta is kirobbanó sikerrel játsszák az Evitát és azáltal, hogy segítette a magyar Rockszínház megalakulását, gyakorlatilag megteremtette e műfaj hazai bázisát is. Nálunk, sajnos, még csak gyermekcipőben sem járunk ezen a téren. E mostohagyerekként kezelt műfajnak a mai napig nincs gazdája, annak ellenére, hogy az esztrádmű- sorokon nevelkedett közönség számára is elkelne már a váltás. A budapestiek vendégszereplése talán felébreszti a műfaj hazai illetékeseit. Elvégre a rockoperának hazai színpadon is létjogosultsága van. FÓNOD MARIANNA Egy nemzedék - nemzedékem - készül a számvetésre, hogy átgondolja életútját és felmérje munkája eredményeit, megvonja tevékenysége mérlegét; készülődik minderre nehéz időben, forma- és értékválságok és váltások korában, hagyományos utak beszűkülése vagy megszakadása, és új irányok keresése közben, önmagával való szembenézését tétova hit és erősödő kétely, meghasonlás és belenyugvás kísérheti, bölcs szkepticizmus vagy önző, belterjes érdektelenség jellemezheti, gyakran lemondás és elfáradás. Nevezhetjük őket „fényes szellők“ nemzedékének, kollégistáknak, alapozó nemzedéknek (nálunk) - egyre megy, történelmünk közös jegyei és életünk elmúlt négy évtizede meghatározzák mérlegük egyenlegét. Czine Mihály mérlegét szemlélve, azt tiszteletre méltóan pozitívnak látom. Eredményesnek, alkotói és emberi értelemben egyaránt. S ezt nem a nemzedéki együttérzés vagy az ünneplés gesztusa mondatja velem, hanem a tudós tanár életműve és eredményei. Kevés olyan nyitott és fogékony, már-már reneszánsz alkatú értékfelmutatót és összege- zőt látunk magunk között, mint éppen őt. Ha már bevezetőül a reneszánsz alkat kifejezést használtam, sietve mellé írom az egyetemesség fogalmát, mert mindkettőt jellemző tulajdonságának érzem. Annak is tudatában vagyok, hogy ezt nemcsak bizonyítani szükséges, hanem az ezzel kapcsolatos eszmefuttatás fontos és tanulságos is, a bevezetőben említett útkeresés és értékválság idején megnyugtató, iránymutató lehet. Kiindulópontul kétkötetes tanulmányválogatásának a címe ajánlkozik: Nép és irodalom (Szép- irodalmi Könyvkiadó, Budapest, 7987.] Erre építjük tovább gondolataink sorát, mert Czine Mihály szellemi programja és magatartása a - közhelyes megállapítás - nép fogalmára, annak valóságára és történelmi értékrendjére van alapozva. A közhelyveszély nyilvánvaló! Szinte hallok is csúfondáros hümmögést, látok lekicsinylő vállvonogatást. A fogalom(körnek)nak megvan a 19-20. századi történelmi metamorfózisa. A népiség lehetett realizmusszülő valóságérzés Petőfinél, álpátosz és giccsben kifejeződő romantízmus-szentimentalizmus a „népies“ irodalomban, modern művészi életérzés alapja Adynál és társadalombíráló erő Móricznál, az együttérzés kifejeződése Tömörkénynél, Gárdonyinál, Móránál, lehetett szociálpolitikai jelszó, irodalmi mozgalom és társadalmi program, majd egyetemes szempont és hatalmi irányultság, hogy eszméből gyakorlattá válva tartalmilag kiürüljön és sémává szegényedjen, értéke devalválódjon, míg használata és komolysága már-már anakronizmussá nem vált. Czine népfogalma azonban - mintegy szabályt erősítő kivételképpen - elemi és mély, meghatározóbb és átéltebb; mind a kultúra, mind a társadalom és az emberi életérzés értelmében lényegtermészetű. Számára a nép fogalma nem elvont tudatkategória, sem (csak) eszmei program, vagy amolyan harci lobogó; közelről sem világmegvál- ■ tó jelszó, hanem olyan életerő és tájékozódási pont megjelölése, amelyre az élet, az emberi lét alapul. Azon nem túl gyakori jelenséggel állunk szemben, amelyben az alkotó szellemiség elemein és megalkuvás nélkül hű önmagához, a lényegtől nem csábíthatja el a vonzóbb vagy csalóka felszín. A nép valósága az elemi valóság, megszabja a kultúra értelmét, s egyben erkölcsi gyűjtőfogalom. Nem tudás és ismeret dolga, nem is szellemi díszítőelem, sem irodalmi modor vagy formakultúra, hanem minőségi életérzésbeli teljesség, megérzéséhez és képviseletéhez nagy lélek szükséges, szív és agy harmonikus együtt munkálkodásának töretlen realizmusa. Lám, a harmadik alapfogalom - a realizmus fogalma - is színre lép, már csak ezen vázolt fogalomrendszer magyar jellegét kell aláhúznunk, hogy alkotói és emberi teljességében előttünk álljon Czine Mihály alakja, olyan népi egyetemességben, amely az emberi világ egyetemességének a rokona, azzal azonos, mégis sajátosan az övé. Olyan értelemben, ahogy a világegyetemesség sem elvont absztrakció vagy valóságfeletti hipotézis, hanem a népek-nemzetek sajátosságaiból összetevődő gyűjtőfogalom és mindenki által vállalt közös érték. Ezen magas eszmény felé az Eötvös-kollégiumból vezetett út, pontosabban Nyírmeggyesről, ahol Czine Mihály született, a nyíregyházi középiskolából, a Nyírség tanyavilágából és elszórt „bokraiból“, a valódinál is igazabb népi világ életközegéből. Szívet-lelket formált ez a világ, Móricz Zsigmond fogalmazta, hogy tízéves koráig mindent megélt, amiből később írói világa törvényeit felépítette. Móricz neve más vonatkozásban is fémjelzi Czine Mihály munkásságát. Nagy monografikus műve a Móricz Zsigmond útja a forradalmakig (Magvető, 1960) törvényszerű következménye és bizonyítéka a népi valóság folyamatai vonzásának és egymásra hatásának. Nemcsak témája okán, hanem az új fogalom - a forradalmak - révén is, melyet Czínével kapcsolatban a már felsorolt fogalmak és értékek mellé helyezhetünk. Gyűjteményes műve első kötetében áttekinthetjük, hogyan építkezik immár önerőből, de a gyerekkor népi valóságának értelmében. A szellemi program - az ember, a népiséget nemcsak becsülettel és következetesen vállalja, hanem meg is haladta annak képviselőit, követett elődeit, tovább élve és gondolva valóságszemléletüket. Petőfivel kezdődik a sor, folytatódik Adyval, Móriczcal, de helyet kap mellettük Bródy Sándor, Krúdy Gyula, Tersánszky Józsi Jenő, sőt a magyar avantgárd és Kassák is. Illyés, Németh László, Tamási Áron, Szabó Pál, Veres Péter, Darvas József, Erdélyi Ferenc mellett Radnóti Miklós. Aztán a kortársak, Nagy László, Simon István, Váci Mihály, Csoóri Sándor, Sarkadi Imre, igényes átélt és ihletett megközelítésben, ahogy rokonokhoz viszonyul az ember-író. Az egyetemesség, a szélesebb horizontok felé tett lépése volt, amikor felvállalta a nemzetiségi irodalmakat. A hatvanas évek legelején vendégünk volt, ragyogó előadásokat tartott a-magyar irodalom történetéből, s már akkor azzal nyűgözött le, hogy többet tud rólunk, történelmi és szellemi múltunkról, irodalmunk előzményeiről, mint mi magunk. A magyar irodalom történelmi fejlődésképe népi és nyelvi egyetemességében, szellemi teljességében érdekelte olyan korban, amikor ez még közelről sem volt általános és természetes. Gyűjteményes műve második kötetében a nemzetiségi irodalmak legfontosabb jelenségeinek értő történeti feldolgozását találjuk. Czine népi realizmusa azt is meggyőzően bizonyítja, hogy a történelemben minden emberi tett és társadalmi jelenség - pozitív vagy negatív értelemben, tehát közvetve vagy közvetlenül - közösségi tanulság lesz (lehet)f Ez a történelem .realizmusa! További tanulságul azt kínálja, hogy a múlt vizsgálata során sosem az érdeket, hanem az értéket kell előnyben részesíteni. Méltán feltehetjük a kérdést, ki szentelt Czinén kívül kötetet a nemzetiségi irodalmaknak? Csak a tanítványa, Görömbei András! Czine Mihály háromszáz oldalnyi pompás anyagban, részletesen elemzi a romániai, csehszlovákiai és jugoszláviai magyar irodalmak fejlődését és értő kritikai írásokban kitér élenjáró alkotóira: Kós Károly, Áprily Lajos, Bartalis János, Balogh Edgár, Sütő András, Fábry Zoltán, Győry Dezső, Szalatnai Rezső, Csuka Zoltán, Herceg János értékelő méltatását adja. írásai erőssége, hogy nemcsak tökéletesen érzi és érti ezen irodalmak helyzetét és törekvéseit, hanem szereti azokat, témájához való hozzáállását nemcsak a tudós tényfeltáró és értékforgalmazó objektivitása, hanem a rokonlélek és népfi nyitottsága és rokonszenve is jellemzi. Erre realizmusának egyetemessége teszi alkalmassá. A nemzetiségi irodalmakat olyan emberség- és emberiség szabta összefüggésekben és értékrendben helyezi el, amelyek az egyetemes emberi haladás meghatározó jegyeit tartalmazzák. Czine Mihály realizmusának fényében jelentőssé válik létünk, munkánk, életünk. DUBA GYULA Két este Evitával - Prágában ÚJ SZÚ 6 1989. IV. 21
