Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-04 / 79. szám, kedd

Némán tanúskodnak A VÉRREL MEGPECSÉTELT BARÁTSÁG BRATISLAVAI EMLÉKMŰVEIRŐL Nagyon is emberi dolog a feledékenység. Gyakorta még az egykor izgalmas, sorsunkat meghatározó történések is csak akkor jutnak eszünkbe, ha valami emlékeztet bennünket az akkori időkre. A bratislavai utcákat járva eszünkbe jutnak-e a felszabadító szovjet hadsereg itteni harcai és küzdel­mei? Az akkori idők történéseiről némán tanúskodó emlékművek láttán - feltétlenül. Mihail Gorbacsov május 15-én utazik Pekingbe (ŐSTK) - Li Peng kínai kormány­fő tegnapi pekingi sajtóértekezletén bejelentette: előzetes megállapodás született arról, hogy Mihail Gorba­csov május 15-18 között tesz láto­gatást a Kínai Népköztársaságban. A két állam közötti kapcsolatok normalizálása adja a küszöbönálló szovjet-kínai csúcstalálkozó jelen­tőségét - szögezte le a kínai kor­mányfő hozzáfűzve: a múltban a két ország kapcsolatai nem voltak ren­dezettek, ez nem szolgálta a két nép érdekeit. A,két ország közös határai meghaladják a 7000 kilométert. Kína független és békeszerető külpolitikát érvényesít. Ezért a Szovjetunióban a kapcsolatok normalizálását az or­szág fejlődéséhez szükséges békés nemzetközi környezet megteremté­se részének tekinti - szögezte le a kormányfő. A csúcstalálkozó bizo­nyára elősegíti az együttműködés fejlesztését a gazdaságban, a kultú­rában, az iskolaügyben és egyéb területeken is. A csúcstalálkozón a két ország vezetői átfogóan és részletesen elemzik majd a nemzet­közi helyzetet, a kétoldalú kapcsola­tokat. Fontos napirendi pont lesz a kambodzsai helyzet is. Moszkvai kommentár a (ŐSTK) - A moszkvai Pravda teg­napi számában Kérdések és vála­szok címmel kommentálja a CSKP Központi Bizottsága ülésének lefo­lyását és eredményeit. A lap prágai tudósítója tájékoztatást adott Milos Jakeá főtitkár beszédéről, azokat a gondolatokat idézve, hogy az idei év nagy jelentőségű a csehszlová­kiai kommunisták és az egész társa­dalom számára. Beszámol továbbá a XVIII. pártkongresszus előkészíté­sével kapcsolatos feladatokról. Idézi a főtitkári beszédnek azt a gondola­tát, hogy az élet állandóan új kérdé­seket, problémákat vet fel, amelyek­re megfelelő válaszokat kell találni. A szovjet napilap a továbbiakban a következőket írja: A CSKP Központi Bizottságának ülése az egyik legidőszerűbb fel­adatnak a gazdasági reform megva­lósítását tartotta. Ez a folyamat nem megy könnyen. S nem csupán azért, mert a gazdasági szervezeteknek olyan körülmények között kell dol­gozniuk, amikor az új gazdasági me­chanizmus még nem működik teljes egészében, s a réginek az érvényét még nem szüntették meg. Túlságo­san jelentős még a gondolkodás- mód megcsontosodottsága, az, hogy az emberek megszokták a ré­gebbi gazdálkodási formák szerinti munkát. Ennek következtében a gaz­daságban mélyülnek az ötéves terv­időszak feladatai közötti ellentétek, Több száz áldozata van a namíbiai harcoknak Pretoria állítólag a BT sürgős összehívását kérte (ŐSTK) - Amint tegnapi szá­munkban is beszámoltunk róla, ápri­lis 1-én, szombaton megkezdődött Namíbia függetlensége megadásá­nak folyamata. A függetlenségi fo­lyamat nyitányát fegyveres inciden­sek zavarták meg. Ezzel kapcsolat­ban közölték vasárnap késő este a hírügynökségek a Délnyugat-afri­kai Népi Szervezet (SWAPO) nyilat­kozatát, mely megállapítja, hogy a szervezet tagjait belekényszerítet- ték a namíbiai határokon kirobbant fegyveres összetűzésekbe. A zam­biai fővárosban, Lusakában közzé­tett okmány leszögezi, a SWAPO képviselői a namíbiai-angolai határ térségében Okahangától nem messze tűzharcba keveredtek a ko­rábbi namíbiai bábrezsim rendőrsé­gével. A dokumentum hangsúlyoz­za, a harcot a rendőrök provokálták ki, a SWAPO tagjai önvédelemből használtak fegyvert. Tegnap a namíbiai fővárosból, Windhoekből érkezett tudósítások szerint a hét végi összecsapások­ban mindkét oldalon a halottak szá­ma meghaladja a 120-at. A határ térségében még a vasárnap késő esti órákban is tartottak a harcok. Megfigyelők szerint mindez nem te­kinthető a BT 435-ös számú határo­zata megvalósítása sikeres nyitá­nyának. A Dél-afrikai Köztársaság azonnal arra használta ki a helyze­tet, hogy bejelentse: felfüggeszti a tavaly decemberben született megállapodások azon rendelkezé­seinek a teljesítését, amelyek előír­ják a namíbiai hadsereg leszerelé­sét. Louis Pienaar tábornok, a Na­míbiában állomásozó fegyveres erők dél-afrikai parancsnoka beje­lentette, csapatokat küldtek az an­golai határtérségbe, a azok részt vettek a SWAPO elleni harcokban. Dániel Tjongarero, a SWAPO ügy­vivő elnöke vasárnap Windhoekben azt mondotta, hogy a namíbiai-an­golai határon kialakult helyzet átte­kinthetetlen, mivel ez a térség a színtere az angolai kormányerők és az UNITA ellenforradalmi szerve­zet közötti harcoknak is. Mint isme­retes, az UNITA oldalán harcolnak a dél-afrikai zsoldosok is, s a térség­ben manővereznek a helyi törzsek különböző fegyveres egységei. Sza­vai szerint a helyzetet alaposan ki ■kell vizsgálni, elejét kell venni az idő előtti vádaskodásoknak. Sam Nujoma, a SWAPO elnöke a namíbiai helyzetet kritikusnak ne­vezte. Szerinte a dél-afrikai katonák mindenkire tüzet nyitnak, akinek tri­kóján a SWAPO emblémája látható. Ha az ENSZ-erőket (UNTAG) nem helyezik azonnal szét az egész or­szág területén, hogy felügyelni tud­janak a tűzszünet megtartására, ak­kor az áldozatok száma akár ezrek­re is rúghat. Roelof Botha dél-afrikai külügy­miniszter tegnap ismét azzal vádolta a SWAPO-t, hogy durván megsér­tette a tűzszüneti megállapodást, ki­jelentve: ha az ENSZ-alakulatok nem avatkoznak közbe a „megfelelő módon“, akkor Pretoria kérheti az UNTAG kivonását Namíbiából. Bot­ha bejelentette, felvette a kapcsola­tot Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár- ral is, s állítólag a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte. CSKP KB 13. üléséről vagyis a központi szervek által meg­határozott, valamint a gazdasági szervezetek terveiben szereplő fel­adatok között. A vállalatok érdekei egy egész sor esetben eltérnek a társadalmi érdekektől. Az összesített vállalati tervek alapján a nemzeti jövedelem­nek az idei évben 1,6 százalékkal kellene növekednie, ezzel szemben az ötéves terv 2,2 százalékot ír elő. Tovább nő a befejezetlen építkezé­sek száma. Mindez azt tanúsítja, a gazdaság áttérése az extenzívről az intenzív fejlődésre csak lassan megy végbe. A plénumülés hangsúlyozta, hogy gyorsabban kell végrehajtani a gaz­daságban a szerkezeti változásokat. Az intenzifikálás meggyorsítása ér­dekében úgy döntöttek, hogy ez év júniusában összeül a központi bi­zottság, s ezen a tanácskozáson a tudományos-műszaki fejlődéssel, valamint a gépipari komplexummal foglalkoznak majd. A múlt heti KB- ülésen szó volt a társadalmi-politikai szféra átalakításáról, az új csehszlo­vák alkotmány előkészítéséről. Heves összecsapások a libanoni fővárosban (ŐSTK) - Tovább éleződik a fe­szültség a libanoni hadsereg muzul­mán és keresztény csapatai között. Vasárnap több ezer tüzérségi gránát csapódott be Bejrút lakónegyedeibe és déli elővárosaiba, összetűzések voltak a hegyvidéki falvakban is. A harcok során 18 személy életét vesztette és több mint hatvanan megsebesültek. Ugyancsak gránátok robbantak Bejrútban az amerikai, a belga és a brazil nagykövetség előtt, valamint a nemzetközi repülőtéren. Szalem Hossz, a libanoni muzulmán kor­mány elnöke javaslatot tett Michel Aun tábornoknak a keresztény ka­tonai kabinet elnökének, mondjanak le mindketten, mivel ez a lépés talán hozzájárulna ahhoz, hogy az or­szágban kialakult helyzet nyugod- tabbá váljék. A hetek támogatják a Brady-tervet (ŐSTK) - A hét legfejlettebb tőkés ország támogatja Nicolas Brady amerikai pénzügyminiszternek a fej­lődő országok hatalmas mértékű el­adósodása csökkentésére vonatko­zó tervét. Washingtonban az elmúlt hét végén született ez az állásfogla­lás az USA, Japán, az NSZK, Fran­ciaország, Nagy-Britannia, Olaszor­szág és Kanada pénzügyminiszte­reinek, illetve nemzeti bankjai kor­mányzóinak megbeszélésén. A Brady-féle terv értelmében a fejlett tőkés országok bankjai leír­nák a fejlődő országok összesen 1,3 billió dollárra rúgó tartozásainak mintegy egyharmadát. A „hetek" egyúttal ajánlották a Nemzetközi Valuta Alapnak és a Világbanknak, hogy az adós országoknak folyósít­sanak új, előnyösebb hiteleket a ka­matok és az adóssághátralék tör­lesztésére. ÚL jSzoviet jôaifàùâù Kerekasztal a nemzetiségi kérdésekről (ŐSTK) - A moszkvai Prav- I da tegnapi számában az SZKP KB nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó esedékes ülése kapcsán ismertette azt a kerek- asztal-beszélgetést, amelyen a kulturális élet jeles képviselői és az SZKP KB felelős tiszt­ségviselői vettek részt. A lap leszögezi, hogy az alkotó értelmiség nagyfokú felelősséget vi­sel a nemzetiségi kapcsolatokban felmerülő időszerű és sürgető kér­dések megoldásáért. A továbbiak­ban a beszélgetésen elhangzott vé­leményeket, idézi. V. Mihajlov, a KB munkatársa például megállapítja: rendkívül fontos annak megértése, hogy milyen az egyes nemzetek ér­zésvilága, milyen szerepet töltenek be az átalakításban, továbbá az, hogy milyen az illető nemzet jövője és egyáltalán az egész ország jövő­je. Helyteleníti azt a gyakorlatot, hogy korábban a nemzetiségi kérdé­seket elnapolták arra hivatkozva, hogy most a szocializmus építésé­nek feladatait oldják meg. V. Javo- rivszkij kijevi író arra figyelmezte­tett, hogy például az ukrán nyelvet kiirtották a párt és állami szervek tárgyalásain, s ezért nem az orosz nemzet vádolható, hanem az ukrán bürokraták. Janisz Petersz Rigából arra mu­tatott rá, hogy a leghaladóbb gazda­sági rendszer sem fejlődhet hazafi- ság és nemzeti öntudat nélkül. Az elfojtott nemzetiségi érzések az em­berekben ellenséges hangulatot idéznek elő, sőt, haragot is azokkal szemben, akik valamiképpen luda­sak ebben. Fazil Iszkander úgy vélte, hogy jelenleg nem lennének olyan égető- ek a nemzetiségi kérdések, ha eddig tudatosan vagy ösztönösen nem kö­vettek volna el annyi hibát, amelyek már a húszas évektől kezdődtek, amikor is a művészek a sugalmazá- sok szerint kezdték modellezni az igazságot. „Ha Karabahban folya­matosan megoldották volna a szoci­ális kérdéseket, akkor most a prob­lémák nem lennének olyan fájdal­masak és tragikusak. A nemzetiségi kérdés kiéleződése az általános jogi kultúrálatlanság következménye: ezt olyan törvénytelen jelenség idézte elő, mint számos kérdés önkényes megoldása, amelyeket jogi úton kel­lett volna és lehetett volna megolda­ni“ - szögezte le Iszkander. Sz. Szlobogyanuk, az SZKP KB mun­katársa végezetül arra szólítja fel az alkotó értelmiséget, hogy az állam­polgárokat neveljék a saját kultúrá­juk iránti tiszteletre és az anyanyelv szeretetére. Hidakat kell építeni, nem pedig akadályokat - szögezi le. A legszebb Bent van a városban, de valójá­ban a Kis-Kárpátok vonulatához tar­tozó, 252 méter magas Slavín-dom- bon áll a karcsú, tűhegyű emlékmű, amelyet 1960-ban avattak fel. A megalkotására azonban már 1949- ben pályázatot hirdettek. Egyszerű és monumentális. Há­rom részre tagolt. Domborművet lá­tunk a lépcső alján: a szovjet kato­nák felesküsznek a zászlóra. Ladis­lav Snopek nemzeti művész alkotá­sa. Második rész: a lépcső fölötti sí­rok, 6845 szovjet katona végső nyughelye, a -hő­sök temetője. Az emlékmű harma­dik, központi ré­sze a kegyelet csarnoka. Fölötte, 26,5 méter magas obeliszk tetején áll a zászlót tartó, 11 méteres szov­jet katona alakja, Alexander Trizul- jak szobrászmű­vész alkotása. A kegyelet csarnokának elő­terében álló le­ányalakokat Jozef Kostka, a bronz szoborcsoporto­kat Ján Kulich és Bártfay Tibor nemzeti művé­szek készítették. Bronzkapun léphetünk be a szertar­tásteremnek is nevezett, márványfa­lú csarnokba. A kaput Rudolf Pribié professzor domborművei díszítik, a márványfalakat pedig emlék­táblák. Naponta érkeznek, csoportosan és egyénileg a látogatók, s nemcsak a városból, a környékről, a Csalló­közből, a Mátyus-földről is, mert már hagyomány, hogy a pionírcsapatok, az ifjúsági szervezetek egy része itt rendezi meg az ünnepélyes fogada­lomtételt. A kis Slavín Az elővárosnak tekinthető Raőa emlékhelye az úgynevezett kis Sla- vin. A 3-as, vagy 5-ös villamossal érkezők, ha észak felé tekintenek, mindjárt észreveszik a hegyoldalnak azt a szikláját, melyet ötágú csillag ékesít. Alatta, az erdei tisztáson 1945. április 4-én temettek el két szovjet katonát, akik a partizánokkal együtt harcolva estek el. Iván Gorjo- nov és Nyikolaj Finuskin sírját példá­san gondozták a lakosok, de 1984- ben, a szlovák nemzeti felkelés 40. évfordulója alkalmával föléje kőtöm­bös emlékművet állítottak és fekete márványtáblára vésték a nevüket. A közeli forrást, ahová ivóvízért jártak a partizánok, 1981-ben a ba­rátsági hónap idején úgy rendezték, hogy emlékhely legyen az is. Zsin- delyes tető került föléje, az oldalát faragott kövekkel kirakták. Védett csurgón folydogál végig a felszínre törő víz, úgy kerül a szomjazok po­harába. Fából faragott állványra he­lyezték a táblát, amelyről leolvasha­tó a forrás elnevezése: Iván és Nyi­kolaj kútja. Emléktáblák A felszabadító harcok idején főleg a nyugati irányba vezető utcákon vonultak végig a szovjet katonai ala­kulatok. Útközben, rövidebb vagy hosszabb időre, hadikórházakat lé­tesítettek. Négy épületben: a Kárpát utca, a Vazov, az Augusztus 29. utcán és a Ludvík Svoboda hadse­regtábornok rakparton. Mindegyiket emléktábla díszíti. A város egykor egyetlen dunai hídját, a 460 méter hosszú, három­pályás, 1890-ben épített vashidat a visszavonuló fasiszták 1945. ápri­lis 2-án felrobbantották. A szovjet utászok néhány nap múlva ponton­odat vertek. A helyét, a Tyrs és a Rázus rakparton Bratislava felsza­badításának 15. évfordulóján emlék­táblával jelölték meg. A felrobbantott híd helyére a Vö­rös Hadsereg és a csehszlovák kor­mány egyezménye alapján, rendkí­vül rövid idő, 5 hónap és 17 nap alatt új hidat építettek a szovjet katonák. Ezen. a Vörös Hadseregről elneve­zett hídon 1946 februárjában indult meg a közlekedés. Utcákon, tereken Az első szovjet városparancsnok­ság 1945 áprilisában a Csehszlovák Hadsereg utca 39. számú házban kapott helyet, a II. ukrán front pa­rancsnoka a Ktfzmány utca 7. szá­mú házban. Az előbbit 1960-ban, az utóbbit 1965-ben jelölték meg em­léktáblával. A II. ukrán frontparancs­nokság politikai osztálya a Moyzes utca 5. számú házban kapott szál­lást. Erről is emléktábla tanúskodik. Az Április 4. teret, amely arra emlékeztet, hogy 1945-ben a szov­jet hadsereg ezen a napon szabadí­totta fel a várost, a 8. évfordulón, 1953-ban nevezték el, és ekkor ke­rült fel az emléktábla a tér 1. számú házának falára. A felszabadító harcokra emlékez­tető, országos viszonylatban is leg­első emlékművet a raőai főtér köze­pén állították fel, ahol több elesett szovjet katonát is eltemettek. Az emlékmű végtelenül egyszerű, kez­detlegesnek tűnő alkotás: téglákkal körülrakott, magas faragatlan ter­méskő, tetején ötágú csillaggal. Ám a maga egyszerűségében is becses, mert a győzelem napja előtt ott állt, 1945. május 1-jén leplezték le. Kevesen veszik észre, pedig ér­dekesek az akkor falra mázolt felira­tok. A városon átvonuló csapatok tájékoztatására az alakulatok fedő­nevei rejtjelesen, ráadásul cirillbetűs formában kerültek a falakra. Ezek közül három műanyagborítás alatt, keretbe foglalva, megmaradt. Mérföldkövek A város hat, különféle pontján, de leginkább útkereszteződések köze­lében, ahol annakidején a közleke­dést, a harci felvonulást irányító ka­tonai egységek, zömükben katona- lányok működtek, ma művészi kivi­telezésű mérföldkövek állnak. A grá­nitoszlopok nyílnak kialakított oldalai jelzik a felvonulás akkori irányát. Néhánynak a jelzése a mai szem­lélődő számára furcsának tetsző, mert nem egészen pontosan mutat a város irányába. Ez azonban azon­nal érthető, ha a taktikai hadmozdu­latokat, valamint azt is figyelembe vesszük, hogy a támadást irányító parancsnokok a környező települé­sek, sőt, a közeli osztrák főváros felszabadítását is megtervezték. Az akkori idők néma tanúit, az emlékműveket, a szobrokat, az emléktáblá­kat, a feliratokat és a mérföldköveket a legtöbb helyen gondosan óvják, őrzik. Akad sajnos, néhány kivétel is, ahol nem veszik észre, hogy milyen kárt tett minőségükben és szépségükben az idő múlása, amit azonban még pótolni lehet szakszerű felújítással. HAJDÚ ANDRÁS (ÖSTK felvétele) Kérdések és válaszok

Next

/
Oldalképek
Tartalom