Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-25 / 97. szám, kedd

ÚJ szú 3 * 1989. IV. 25. Bonn tárgyalásokat indítványoz a taktikai nukleáris rakétákról GENSCHER ÉS STOLTENBERG WASHINGTONT TÁJÉKOZTATJA A KISZIVÁROGTATOTT DÖNTÉSRŐL Egyezkedések és egyeztetések (ŐSTK) - A bonni kormánykoalí­ció pártjai megállapodtak egy olyan dokumentum elfogadásában, amely a taktikai nukleáris rakétákról szóló tárgyalások mielőbbi megkezdését javasolja. Ezt vasárnap közölte a DPA hírügynökség, hozzáfűzve, hogy az okmány szövegét ugyan hivatalosan nem ismertették, de a jól tájékoztatott körök szerint a hír hite­lességét nem lehet kétségbe vonni. Hans-Dietrich Genscher külügy-, és Gerhard Stoltenberg hadügymi­niszter tegnap Washingtonba utaz­tak, hogy tájékoztassák erről az NÉHÁNY BSmBI Uyga sorban WOJCIECH JARUZELSKI, a LEMP KB első titkára, a lengyel államtanács elnöke az SZKP KB meghívására április végén munkalátogatást tesz a Szovjet­unióban - közölte a TASZSZ. BANGLADES fővárosában, s az or­szág más térségeiben is gyakorlatilag megbénult az élet, ugyanis mindenütt 24 órás országos sztrájk volt. A sztrájkolok béremelést és munkakörülményeik javítá­sát követelték. A kormányhivatalok előtt rendőrök járőröznek. KUBÁBAN jövő év január végére ösz- szehívták a szakszervezetek XVI. kong­resszusát. AZ EGYIK MADRIDI színház előtt va­sárnap mintegy 200 fiatal újnáci ,,Heil Hitler“ kiáltásokkal és náci lobogó kibon­tásával „ünnepelte meg“ Adolf Hitler szü­letésének 100. évfordulóját. A rendőrség nem oszlatta szét a provokatív gyűlést, bár a spanyol kormány az akciót nem engedélyezte. A BBC brit társaság 15 ezer szerkesz­tője és alkalmazottja tegnap egynapos sztrájkot tartott. Ezzel lényegesen korláto­zódtak a BBC rádió és televízió állomásá­nak műsorai. Csak előre elkészített prog­ramokat sugároztak, kimaradtak az élő­adások és a híradók. A sztrájkolok maga­sabb bért követelnek. A BBC szerkesztői nem az egyedüliek, akik elégedetlenek, a kormány gazdasági politikáját sokan bírálják. Az ipari vállalatok dolgozói és a szakszervezeti központok közötti tár­gyalásokból arra lehet következtetni, hogy Nagy-Britanniában új sztrájkhullám várható. SAN SALVADORBAN a hadsereg és a rendőrség vasárnap szakszervezetek és humanitárius szervezetek ellen razziá­kat hajtott végre. Arturo Rivera y Damas San Salvador-i érsek elítélte ezt a lépést és egyben arra szólított fel, hogy enged­jék szabadon a razzia során letartóztatott személyeket. Az érsek aggodalmát fejez­te ki az esetleges újabb erőszakhullám miatt. „Kommandó a munkások megbün­tetésére“ és „kommandó a szabad vállal­kozás védelmére" névvel újabb halálbri­gádok alakultak Salvadorban. Arturo Ri­vera y Damas elítélte továbbá, hogy meggyilkolták a köztársaság államügyé- szét, de hangsúlyozta, az erőszakra nem szabad erőszakkal válaszolni. A pártban és a társadalomban sok probléma halmozódott fel, eze­ket meg kell oldani - írja a szerző, rámutatva, hogy elsősorban a szo­cialista struktúrák dinamizálásáról, a népgazdaság hatékonyságának növeléséről és a dolgozók szociális garanciáinak erősítéséről van szó. A szociális és gazdasági változások irányvonala megköveteli a társada­lom további demokratizálását. A párt saját magánál kezdte az átalakítást, amelyet a gyakorlatban is megvaló­sít. A legfelsőbb pártfórum előkészí­tése - ennek első szakaszát az évzáró taggyűlések és konferenciák képezik - egészen új. A pártappará­tusban szerkezeti változásokra kerül sor. Minden kerületből egy járási pártbizottság, valamint Prágában és Bratislavában egy körzeti pártbizott­ság új, kísérleti feltételek között dol­gozik. A tudósító figyelmeztet arra is, amerikai vezetést is. Természete­sen megbeszélést folytattak kollégá­ikkal, James Baker külügyminisz­terrel, iHetve Richard Cheney-vel, a hadügyi tárca vezetőjével. A nyu­gatnémet miniszterek tervében állí­tólag nem szerepelt Bush elnökkel való találkozó. Megfigyelők szerint a bonni kor­mánypártok a rakétatárgyalások cél­jának az azonos felső határok eléré­sét tartják a jelenleginél alacso­nyabb szinten. Ugyancsak tárgyalá­sokat kívánnak a nukleáris tüzérség­ről. A szándék az előbbihez hasonló: azonos plafonok elérése a mostani­nál alacsonyabb szinten. Figyelemre méltó a dokumentum szövegében, hogy kimondja: a Lance-rakétákat felváltó rendszer fejlesztése ameri­kai döntés. A NATO-nak 1992-ben kellene döntenie, hogy rendszerbe állitsák-e 1996-ban az új rakéta­fegyvereket. Bonn szerint 1992-ben úgy kell meghozni a döntést, hogy vegyék figyelembe más leszerelési tárgyalások eredményeit is. Minde­zek mellett a nyugatnémet kormány a dokumentumban egyetért az elret­tentés koncepciójával, mégpedig az arányos és hatékony nukleáris, illet­ve hagyományos fegyveres erők alapján. (ŐSTK) - Richard Cheney amerikai hadügyminiszter vasár­nap közölte, hogy a Bush-kor- mányzat az elkövetkező pénz­ügyi évre szóló katonai költség- vetést 10 milliárddal akarja csök­kenteni, természetesen, ahhoz a tervezethez képest, amelyet a Pentagon még Reagan elnök­sége idején terjesztett be. Az 1990-es évben a katonai kiadá­sok még e csökkentés után is hozzávetőleg 299 milliárd dollárt tennének ki. Az intézkedést el­sősorban takarékossági szem­pontok diktálták: az új amerikai kormányzat csökkenteni akarja a túlzottan magas költségvetési deficitet. A hadügyminiszter tévébeszédében részletesebben is szólt az egyes tételek­ről. Kijelentette, hogy Bush az elkövetke­ző öt évben 7 milliárd dollárral kevesebbet kíván fordítani az űrfegyverkezésre, s egy évre pedig fel akarja függeszteni a Stealth bombázók gyártását. Az október elsején kezdődő pénzügyi évben az SDI-re 4,6 milliárdot fordítanak, ez 1,3 milliárddal kevesebb, mint ameny- nyit Ronald Reagan követelt. Az elkövet­kező öt évben Reagan 40 milliárdot fordí­tott volna az SDI-re, de Cheney szerint ez valószínűleg csak 33 milliárd lesz. Ami a „lopakodónak“ vagy „láthatatlannak“ nevezett Stealt bombázókat illeti, a had­ügyminiszter megjegyezte, hogy e prog­ramot akár fel is számolhatják. (Mint is­hogy a már megkezdett átalakítás nagyon sok ember érdekeit érintette, egyesek számára rendkívül fájdal­mas is.. Csökkentik az apparátus dolgozóinak számát, egész hivatalo­kat számolnak fel.. Nem mindenki fogadta egyértelműen azt a döntést, hogy korlátozzák a választott tiszt­ségek betöltésének idejét. Ezért azt is lehet mondani, hogy azok között, akiket a változások érintettek, elége­detlen emberek is vannak. A kom­munisták túlnyomó többsége azon­ban határozottan támogatja a párt irányvonalát. A szovjet Pravda vége­zetül leszögezi, hogy a XVIII. kong­resszus a párt és az egész cseh­szlovák társadalom életének kiemel­kedő eseménye lesz. Ezért tekinte­nek rá olyan nagy várakozással nem csak a kommunisták, hanem Csehszlovákia minden állampolgára is. Csao Ce-jang a KNDK-ban (ŐSTK) - Csao Ce-jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsá­gának főtitkára tegnap hivatalos ba­ráti látogatásra a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba érkezett. Ez Csao Ce-jang első külföldi útja, amióta 1987 novemberében megvá­lasztották tisztségébe. A kínai politi­kus találkozik Kim Ir Szénnél, a KNDK elnökével, a Koreai Munka­párt Központi Bizottságának főtitká­rával. A tárgyalásokon várhatóan át­tekintik a koreai félszigeten kialakult feszültség okait és a csökkentésével kapcsolatos kérdéseket. Jordánia Lemondott a kormányfő (ŐSTK) - Zaid Rifai jordán kor­mányfő tegnap benyújtotta lemon­dását. A hírt tegnap délután jelentet­ték be Ammanban. A lemondás előzménye az, hogy a múlt héten több jordán városban és faluban heves tüntetések robban­tak ki a kormány bejelentett áremel­kedési döntéseit követően. A meg­mozdulások résztvevői Rifai minisz­terelnök lemondását követelték. A zavargásokban nyolc személy éle­tét vesztette. Az alapvető fogyasztá­si cikkek árának 15-50 százalékos emelését a Nemzetközi Valuta Alap sürgetésére határozta el a jordániai kormány. meretes, a Stealth-típusú bombázók olyan felületi kiképzésűek, hogy az ellen­ség radarjai nem tudják őket azonosítani. Az új műszaki megoldás természetesen sokba is került, szakértők szerint egy gép ára hozzávetőleg 517 millió dollár.) A had­ügyminiszter elmondta azt is, hogy a Stealth-tervekkel kapcsolatban több műszaki probléma is felmerült. Cheney a továbbiakban bejelentette: a kormány kompromisszumos megoldást fogadott el a hadászati támadófegyverek korszerűsítésének kérdésében, ami azt jelenti, hogy MX interkontinentális ballisz­tikus rakétákat vasúti alvázakon helyezik el, s folytatják a Midgetman interkontinen­tális ballisztikus rakéták fejlesztését. Ez utóbbi hatótávolsága 10 ezer kilométer. Az MX-rakétáké nagyobb: 14 ezer kilomé­ter, egy rakéta 10 robbanófej hordozására alkalmas, s ezek külön-külön 30 percen belül érik el a célpontot (90 méteres szórással). Az MX-ek jelenleg Wyoming államban szárazföldi indítóállásokon fek­szenek. Cheney azt ajánlotta az elnök­nek, hogy állítsa le a Midgetman-progra- mot, mivel az 25 milliárd dolláros költség­gel 500 rakéta gyártását feltételezi. A már meglevő MX-rakéták áttelepítése a moz­gatható indítóállásokra (vasúti szerelvé­nyekre) viszont csak 5,4 milliárdba kerül. Tiltakozások az izraeliek brutalitása ellen (ŐSTK) - A Gázai övezetben és a Jor­dán folyó megszállt nyugati partján az izraeli megszállók összesen 53 fegyverte­len palesztint sebesítettek meg. Hír- ügynökségek hozzáfűzik, hogy a 17 hó­napja tartó palesztin népi felkelés során még soha nem volt ilyen magas egyetlen napon a sebesültek száma. Ugyanezen a napon Jicchak Samir izraeli kormányfő arra próbálta rávenni Ciriaco de Mita olasz kormányfőt és Giulio Andreotti külügyminisztert, - ők vasárnap érkeztek hivatalos látogatásra Izraelbe -, hogy Olaszország támogassa az ő „béketervét“. • Samir szerint Olaszországnak és Nyu- gat-Európának nemcsak támogatnia kel­lene az ő tervét, hanem meg kellene győznie az arab országokat arról, hogy vessenek véget az Izraellel szembeni ha­diállapotnak. Válaszában az olasz kor­mányfő emlékeztette vendéglátóját a PFSZ visszafogottságára, s figyelmez­tette a Tel Aviv-i vezetést, hogy most nem lenne szabad elszalasztani a PFSZ-szel való tárgyalások lehetőségét. Jasszer Abid Rabbu, a PFSZ VB tagja ismét elutasította a Samir-tervet, amely szerinte a felkelés lecsendesítését, és az izraeli status quo fenntartását céloz­za. Bush amerikai elnököt is bírálta, amiért lényegében egyetértett a Samir- tervvel. A palesztin népi felkelés parancsnok­sága bejelentette, hogy tegnapra és mára tömeges tiltakozó akciókat hirdetett a megszállt területeken az izraeliek bruta­litása ellen. Mindkettőből volt bőven a közel- keleti diplomáciában az elmúlt na- pokban-hetekben. A fő kérdés: lesz vagy nem lesz belátható időn belül nemzetközi rendezési konferencia, s legyen-e egyáltalán? További fon­tos kérdés: ha lesz, milyen legyen? Erről nemcsak a közvetlenül érintett felek véleménye tér el, a Biztonsági Tanács állandó tagjai között sincs egyetértés, pedig nekik kellene a konferencián a világszervezet kép­viseletében a tárgyalások védnöke­ként részt venniük. Vitathatatlanul az a legfontosabb, hogyan viszonyul a konferenciához, mint rendezési eszközhöz és magához a rendezési folyamathoz a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok. Februári közel- és közép-keleti körútja során Eduard Sevardnadze külügyminiszter ismételten és na­gyon részletesen kifejtette országa véleményét a válság megoldásának lehetőségeiről, de módjairól és a kí­vánatos határidőkről is. Emlékeze­tes kairói beszédében úgy vélte, a térségben patthelyzet alakult ki, ezt kellene feloldani az érdekeltek konferencia-előkészítő kétoldalú, akár nem hivatalos tárgyalásaival, amelyek feltárnák a lehetséges érintkezési pontokat. Moszkva véle­ménye szerint a helyzet megérett a rendezésre, s egyre fontosabb, mivel ,,a közel-keleti helyben járás a leszerelés ügyét is hátráltatja“. Goerge Bush amerikai elnök a Camp David-i megállapodás 10. évfordulóján közzé tett nyilatkozatá­ban „új gondolkodást“ sürgetett a válság megoldásának érdekében. Hozzáfűzte, országa továbbra is kész törekedni a térség békéjének megteremtésére és megállapította: az érintettek körében egyre nő az a felismerés, hogy lehetséges az olyan rendezés, amely egyaránt kie­légíti Izrael biztonsági érdekeit és a palesztinok politikai jogainak elis­merésére irányuló törekvéseket. Számos jele van azonban annak, hogy az érdekeltek mást és mást értenek Izrael biztonsága és a pa­lesztinok politikai jogai alatt. Tavaly novemberi emlékezetes ülésén a palesztin parlament, majd decem­berben Jasszer Arafat az ENSZ- közgyűlés Genfbe „kihelyezett“ ta­nácskozásán állást foglalt a mozga­lommal szemben támasztott három amerikai követelmény teljesítése mellett, s ez elvezetett a palesz­tin-amerikai párbeszéd beindulásá­hoz. Ekkor Arafat egészen meglepő nyilatkozatot tett: ,,A palesztin nép nevében remélem, hogy Bush test­vér (!) új, nem egyoldalúan Izrael mellett elkötelezett közel-keleti poli­tikát tesz magáévá.“ A PFSZ elnö­kénél keményebb álláspontot képvi­selő palesztin vezetők - többen kö­zülük a parlamenti határozat ellen szavaztak, de az egység megőrzése érdekében mégis kiálltak Arafat mel­lett - meg voltak döbbenve és úgy vélekedtek: jön még Arafat az ő ut­cájukba. Ismerve a Szovjetunió álláspont­ját, az érintettek természetesen Washington véleményére is kiván­csiak lettek. Valóságos „búcsújá­rás“ kezdődött: a tengerentúlra uta­zott Mose Arensz izraeli külügymi­niszter, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök, Jicchak Samir izraeli minisz­terelnök, Husszein jordániai király, s közben újabb megbeszélések vol­tak Tuniszban a palesztin és az amerikai delegációk között. Kiderült, Bush álláspontja különbözik Reaga­nétól, de csak - egy kicsit. Vegyük sorjában: 1. Bush többször is kije­lentette, a palesztin kérdés megol­dása nélkül nem lehetséges a ren­dezés. 2. Washington nyugat-euró­pai szövetségesei helyeslik a nem­zetközi konferencia megrendezését, s ezt a Fehér Ház nem hagyhatja figyelmen kívül. 3. A kormányzatban többségben van az a vélemény, hogy a Szovjetunió diplomáciája a Közel-Keleten „aktívabb és szava­hihetőbb, mint valaha“, tehát van alap az együttműködéshez. 4. Was­hington megbírálta Izraelt az Intifa- da, a palesztin felkelés elnyomására alkalmazott durva módszereiért. 5. Tuniszban az amerikai delegáció a „feszültség csökkentésére“ szólí­totta fel a PFSZ-t, de ez alatt nem a felkelés befejezését értette, ha­nem a PFSZ-csoportok arab terüle­tekről Izraelbe történő beszivárgásá­nak leállítását. Sőt, Baker külügymi­niszter március közepén kijelentette: a PFSZ csupán a hozzá tartozó szervezetek akcióiért felelhet, a rajta kívül állókért nem tehető felelőssé. Köztudott, Izraelnek erről egészen más a véleménye. Eltérőek Washington és Tel Aviv nézetei a „területet békéért“ rende­zési elvről is, amelynek elismerten Simon Peresz ellenzéki vezető, most éppen ismét koalíciós partner a „szellemi atyja“. Viszont le kellett mondania erről az elképzelésről, ha be akart kerülni Samir kormányába. Washingtonban pedig mit kellett hal­lania Samirnak: Bush helyesli ezt az elképzelést. Gyógyír volt frissen ka­pott sebére, hogy az elnök közölte vele, az USA nem támogathat önál­ló palesztin államot, de Ciszjordá- nia és Gáza tartós megszállását, a terület feletti izraeli szuverenitást sem. Samir Washingtonban ismertetett terve szerint a megszállt területeken választásokat kellene tartani az USA vezetésével, nemzetközi felügyelet­tel és Izrael részvételével. E szava­zás alapján a „területek“ - ahogy Izraelben szemérmesen mondják - valamiféle „átmeneti önkor­mányzatot“ kapnának, s ezt köve­tően folytatódnának a tárgyalások a tartós rendezésről. Samir nagyvo­nalúan közölte: készek minden lehe­tőséget megvitatni. A PFSZ elveti ezt az elképzelést, mivel Izrael elő­feltételként a népi felkelés beszünte­tését követeli. Az egyiptomi elnök Washingtonban szintén elutasította az ilyen választásokat, amelyek semmit sem oldanának meg, hiszen a megválasztottak csak tárgyalási mandátumot kapnának. Mubarak később változtatott véleményén, mondván: legyenek választások, de feltétlenül nemzetközi ellenőrzés­sel, s nem csak a tárgyalási mandá­tumokról, azonkívül feltétlenül meg kell rendezni a nemzetközi konfe­renciát. Mivel erre Washington nem nagyon hajlik, jött az újabb módosí­tás: Arafattal Kairóban tíz nappal később tartott tárgyalásain elvetette a Samir-tervet. Husszein királynak hasonló a vé­leménye, s ez nem volt éppen jó ajánlólevél múlt heti washingtoni lá­togatásához. A Fehér Ház azt is felrója az uralkodónak, hogy elállt a jordán-palesztin konföderáció amerikai részről nagyon helyeselt tervétől, s a megszállt területek köz- igazgatásáról lemondva nagyon megerősítette a palesztin pozíció­kat. Bár számos jel szerint éppen ez utóbbi lépés késztette Washingtont a párbeszéd felvételére a paleszti­nokkal, amit - most már - a Fehér Ház nagyon hasznosnak tart, nem helyesli, hogy Husszein, akit mindig „mérsékelt erőnek“ tartottak a tér­ségben, ilyen önállóskodásra szánta el magát. Annak sem örültek, hogy útja előtt több arab vezetővel, köztük természetesen Arafattal egyeztette álláspontját, s Washingtonban is na­gyon óvatos volt, nem akart eltérni így kialakított koncepciójától. Most éppen az a helyzet, hogy a Közel-Kelettel kapcsolatban sokan és sokfélét mondanak. Itt van pél­dául Ezer Weízman, aki hosszú poli­tikai pályafutása alatt számos veze­tő posztot töltött be, s annak idején támogatta az Egyiptommal kötött kü­lönbékét, most azon a véleményen van, hogy Izraelnek tárgyalnia kell Arafattal. Sőt: előzetes tárgyalópart­nernek is felajánlkozott. Meg kell jegyezni: tagja Samir kormányának, a tudományos és fejlesztési tárca tulajdonosa. S mint mond a munka­párti vezér, Simon Peresz? Egyelőre semmit, mert vár. Vár, mivel tudja, pártja támogatása nélkül Samir nem valósíthatja meg tervét, hiszen szá­mítania kell arra, hogy saját pártján, a Likudon belül annak lesznek ellen­zői. Közben palesztin forrásokból olyan hír érkezett, hogy Faruk Kad- dumi, a PFSZ „külügyminisztere“ rövidesen Damaszkuszba utazik, elő akarja készíteni az 1983-ban ott „nemkívánatos személynek“ nyilvá­nított Arafat útját. Vitathatatlan, szükség van a szíriai-palesztin pár­beszéd ismételt felvételére, hiszen enélkül elképzelhetetlen, hogy kidol­gozzák a közös álláspontot a május végére-június elejére tervezett arab csúcstalálkozón. Végezetül tehát leszögezhetjük, hogy a válságban érintettek közvet­ve vagy közvetlenül már legalább beszélnek egymással. Most már „csak“ a közös nyelvet kellene megtalálniuk. GÖRFÖL ZSUZSA (X józűvid j6újtóiról= npABfíA Kongresszusi előkészületek Csehszlovákiában A CSKP XVIII. kongresszusának előkészületeivel foglalkozik a moszkvai Pravda tegnapi számában a lap prágai tudósítója. Megálla­pítja, hogy a csehszlovák kommunisták legfelsőbb szintű tanácskozá­sának előkészítése teljesen új elvek szerint folyik. A Bush-kormányzat a hadikiadások mérséklésével kívánja csökkenteni a költségvetési deficitet

Next

/
Oldalképek
Tartalom