Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-25 / 97. szám, kedd
ÚJ szú 3 * 1989. IV. 25. Bonn tárgyalásokat indítványoz a taktikai nukleáris rakétákról GENSCHER ÉS STOLTENBERG WASHINGTONT TÁJÉKOZTATJA A KISZIVÁROGTATOTT DÖNTÉSRŐL Egyezkedések és egyeztetések (ŐSTK) - A bonni kormánykoalíció pártjai megállapodtak egy olyan dokumentum elfogadásában, amely a taktikai nukleáris rakétákról szóló tárgyalások mielőbbi megkezdését javasolja. Ezt vasárnap közölte a DPA hírügynökség, hozzáfűzve, hogy az okmány szövegét ugyan hivatalosan nem ismertették, de a jól tájékoztatott körök szerint a hír hitelességét nem lehet kétségbe vonni. Hans-Dietrich Genscher külügy-, és Gerhard Stoltenberg hadügyminiszter tegnap Washingtonba utaztak, hogy tájékoztassák erről az NÉHÁNY BSmBI Uyga sorban WOJCIECH JARUZELSKI, a LEMP KB első titkára, a lengyel államtanács elnöke az SZKP KB meghívására április végén munkalátogatást tesz a Szovjetunióban - közölte a TASZSZ. BANGLADES fővárosában, s az ország más térségeiben is gyakorlatilag megbénult az élet, ugyanis mindenütt 24 órás országos sztrájk volt. A sztrájkolok béremelést és munkakörülményeik javítását követelték. A kormányhivatalok előtt rendőrök járőröznek. KUBÁBAN jövő év január végére ösz- szehívták a szakszervezetek XVI. kongresszusát. AZ EGYIK MADRIDI színház előtt vasárnap mintegy 200 fiatal újnáci ,,Heil Hitler“ kiáltásokkal és náci lobogó kibontásával „ünnepelte meg“ Adolf Hitler születésének 100. évfordulóját. A rendőrség nem oszlatta szét a provokatív gyűlést, bár a spanyol kormány az akciót nem engedélyezte. A BBC brit társaság 15 ezer szerkesztője és alkalmazottja tegnap egynapos sztrájkot tartott. Ezzel lényegesen korlátozódtak a BBC rádió és televízió állomásának műsorai. Csak előre elkészített programokat sugároztak, kimaradtak az élőadások és a híradók. A sztrájkolok magasabb bért követelnek. A BBC szerkesztői nem az egyedüliek, akik elégedetlenek, a kormány gazdasági politikáját sokan bírálják. Az ipari vállalatok dolgozói és a szakszervezeti központok közötti tárgyalásokból arra lehet következtetni, hogy Nagy-Britanniában új sztrájkhullám várható. SAN SALVADORBAN a hadsereg és a rendőrség vasárnap szakszervezetek és humanitárius szervezetek ellen razziákat hajtott végre. Arturo Rivera y Damas San Salvador-i érsek elítélte ezt a lépést és egyben arra szólított fel, hogy engedjék szabadon a razzia során letartóztatott személyeket. Az érsek aggodalmát fejezte ki az esetleges újabb erőszakhullám miatt. „Kommandó a munkások megbüntetésére“ és „kommandó a szabad vállalkozás védelmére" névvel újabb halálbrigádok alakultak Salvadorban. Arturo Rivera y Damas elítélte továbbá, hogy meggyilkolták a köztársaság államügyé- szét, de hangsúlyozta, az erőszakra nem szabad erőszakkal válaszolni. A pártban és a társadalomban sok probléma halmozódott fel, ezeket meg kell oldani - írja a szerző, rámutatva, hogy elsősorban a szocialista struktúrák dinamizálásáról, a népgazdaság hatékonyságának növeléséről és a dolgozók szociális garanciáinak erősítéséről van szó. A szociális és gazdasági változások irányvonala megköveteli a társadalom további demokratizálását. A párt saját magánál kezdte az átalakítást, amelyet a gyakorlatban is megvalósít. A legfelsőbb pártfórum előkészítése - ennek első szakaszát az évzáró taggyűlések és konferenciák képezik - egészen új. A pártapparátusban szerkezeti változásokra kerül sor. Minden kerületből egy járási pártbizottság, valamint Prágában és Bratislavában egy körzeti pártbizottság új, kísérleti feltételek között dolgozik. A tudósító figyelmeztet arra is, amerikai vezetést is. Természetesen megbeszélést folytattak kollégáikkal, James Baker külügyminiszterrel, iHetve Richard Cheney-vel, a hadügyi tárca vezetőjével. A nyugatnémet miniszterek tervében állítólag nem szerepelt Bush elnökkel való találkozó. Megfigyelők szerint a bonni kormánypártok a rakétatárgyalások céljának az azonos felső határok elérését tartják a jelenleginél alacsonyabb szinten. Ugyancsak tárgyalásokat kívánnak a nukleáris tüzérségről. A szándék az előbbihez hasonló: azonos plafonok elérése a mostaninál alacsonyabb szinten. Figyelemre méltó a dokumentum szövegében, hogy kimondja: a Lance-rakétákat felváltó rendszer fejlesztése amerikai döntés. A NATO-nak 1992-ben kellene döntenie, hogy rendszerbe állitsák-e 1996-ban az új rakétafegyvereket. Bonn szerint 1992-ben úgy kell meghozni a döntést, hogy vegyék figyelembe más leszerelési tárgyalások eredményeit is. Mindezek mellett a nyugatnémet kormány a dokumentumban egyetért az elrettentés koncepciójával, mégpedig az arányos és hatékony nukleáris, illetve hagyományos fegyveres erők alapján. (ŐSTK) - Richard Cheney amerikai hadügyminiszter vasárnap közölte, hogy a Bush-kor- mányzat az elkövetkező pénzügyi évre szóló katonai költség- vetést 10 milliárddal akarja csökkenteni, természetesen, ahhoz a tervezethez képest, amelyet a Pentagon még Reagan elnöksége idején terjesztett be. Az 1990-es évben a katonai kiadások még e csökkentés után is hozzávetőleg 299 milliárd dollárt tennének ki. Az intézkedést elsősorban takarékossági szempontok diktálták: az új amerikai kormányzat csökkenteni akarja a túlzottan magas költségvetési deficitet. A hadügyminiszter tévébeszédében részletesebben is szólt az egyes tételekről. Kijelentette, hogy Bush az elkövetkező öt évben 7 milliárd dollárral kevesebbet kíván fordítani az űrfegyverkezésre, s egy évre pedig fel akarja függeszteni a Stealth bombázók gyártását. Az október elsején kezdődő pénzügyi évben az SDI-re 4,6 milliárdot fordítanak, ez 1,3 milliárddal kevesebb, mint ameny- nyit Ronald Reagan követelt. Az elkövetkező öt évben Reagan 40 milliárdot fordított volna az SDI-re, de Cheney szerint ez valószínűleg csak 33 milliárd lesz. Ami a „lopakodónak“ vagy „láthatatlannak“ nevezett Stealt bombázókat illeti, a hadügyminiszter megjegyezte, hogy e programot akár fel is számolhatják. (Mint ishogy a már megkezdett átalakítás nagyon sok ember érdekeit érintette, egyesek számára rendkívül fájdalmas is.. Csökkentik az apparátus dolgozóinak számát, egész hivatalokat számolnak fel.. Nem mindenki fogadta egyértelműen azt a döntést, hogy korlátozzák a választott tisztségek betöltésének idejét. Ezért azt is lehet mondani, hogy azok között, akiket a változások érintettek, elégedetlen emberek is vannak. A kommunisták túlnyomó többsége azonban határozottan támogatja a párt irányvonalát. A szovjet Pravda végezetül leszögezi, hogy a XVIII. kongresszus a párt és az egész csehszlovák társadalom életének kiemelkedő eseménye lesz. Ezért tekintenek rá olyan nagy várakozással nem csak a kommunisták, hanem Csehszlovákia minden állampolgára is. Csao Ce-jang a KNDK-ban (ŐSTK) - Csao Ce-jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára tegnap hivatalos baráti látogatásra a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba érkezett. Ez Csao Ce-jang első külföldi útja, amióta 1987 novemberében megválasztották tisztségébe. A kínai politikus találkozik Kim Ir Szénnél, a KNDK elnökével, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkárával. A tárgyalásokon várhatóan áttekintik a koreai félszigeten kialakult feszültség okait és a csökkentésével kapcsolatos kérdéseket. Jordánia Lemondott a kormányfő (ŐSTK) - Zaid Rifai jordán kormányfő tegnap benyújtotta lemondását. A hírt tegnap délután jelentették be Ammanban. A lemondás előzménye az, hogy a múlt héten több jordán városban és faluban heves tüntetések robbantak ki a kormány bejelentett áremelkedési döntéseit követően. A megmozdulások résztvevői Rifai miniszterelnök lemondását követelték. A zavargásokban nyolc személy életét vesztette. Az alapvető fogyasztási cikkek árának 15-50 százalékos emelését a Nemzetközi Valuta Alap sürgetésére határozta el a jordániai kormány. meretes, a Stealth-típusú bombázók olyan felületi kiképzésűek, hogy az ellenség radarjai nem tudják őket azonosítani. Az új műszaki megoldás természetesen sokba is került, szakértők szerint egy gép ára hozzávetőleg 517 millió dollár.) A hadügyminiszter elmondta azt is, hogy a Stealth-tervekkel kapcsolatban több műszaki probléma is felmerült. Cheney a továbbiakban bejelentette: a kormány kompromisszumos megoldást fogadott el a hadászati támadófegyverek korszerűsítésének kérdésében, ami azt jelenti, hogy MX interkontinentális ballisztikus rakétákat vasúti alvázakon helyezik el, s folytatják a Midgetman interkontinentális ballisztikus rakéták fejlesztését. Ez utóbbi hatótávolsága 10 ezer kilométer. Az MX-rakétáké nagyobb: 14 ezer kilométer, egy rakéta 10 robbanófej hordozására alkalmas, s ezek külön-külön 30 percen belül érik el a célpontot (90 méteres szórással). Az MX-ek jelenleg Wyoming államban szárazföldi indítóállásokon fekszenek. Cheney azt ajánlotta az elnöknek, hogy állítsa le a Midgetman-progra- mot, mivel az 25 milliárd dolláros költséggel 500 rakéta gyártását feltételezi. A már meglevő MX-rakéták áttelepítése a mozgatható indítóállásokra (vasúti szerelvényekre) viszont csak 5,4 milliárdba kerül. Tiltakozások az izraeliek brutalitása ellen (ŐSTK) - A Gázai övezetben és a Jordán folyó megszállt nyugati partján az izraeli megszállók összesen 53 fegyvertelen palesztint sebesítettek meg. Hír- ügynökségek hozzáfűzik, hogy a 17 hónapja tartó palesztin népi felkelés során még soha nem volt ilyen magas egyetlen napon a sebesültek száma. Ugyanezen a napon Jicchak Samir izraeli kormányfő arra próbálta rávenni Ciriaco de Mita olasz kormányfőt és Giulio Andreotti külügyminisztert, - ők vasárnap érkeztek hivatalos látogatásra Izraelbe -, hogy Olaszország támogassa az ő „béketervét“. • Samir szerint Olaszországnak és Nyu- gat-Európának nemcsak támogatnia kellene az ő tervét, hanem meg kellene győznie az arab országokat arról, hogy vessenek véget az Izraellel szembeni hadiállapotnak. Válaszában az olasz kormányfő emlékeztette vendéglátóját a PFSZ visszafogottságára, s figyelmeztette a Tel Aviv-i vezetést, hogy most nem lenne szabad elszalasztani a PFSZ-szel való tárgyalások lehetőségét. Jasszer Abid Rabbu, a PFSZ VB tagja ismét elutasította a Samir-tervet, amely szerinte a felkelés lecsendesítését, és az izraeli status quo fenntartását célozza. Bush amerikai elnököt is bírálta, amiért lényegében egyetértett a Samir- tervvel. A palesztin népi felkelés parancsnoksága bejelentette, hogy tegnapra és mára tömeges tiltakozó akciókat hirdetett a megszállt területeken az izraeliek brutalitása ellen. Mindkettőből volt bőven a közel- keleti diplomáciában az elmúlt na- pokban-hetekben. A fő kérdés: lesz vagy nem lesz belátható időn belül nemzetközi rendezési konferencia, s legyen-e egyáltalán? További fontos kérdés: ha lesz, milyen legyen? Erről nemcsak a közvetlenül érintett felek véleménye tér el, a Biztonsági Tanács állandó tagjai között sincs egyetértés, pedig nekik kellene a konferencián a világszervezet képviseletében a tárgyalások védnökeként részt venniük. Vitathatatlanul az a legfontosabb, hogyan viszonyul a konferenciához, mint rendezési eszközhöz és magához a rendezési folyamathoz a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Februári közel- és közép-keleti körútja során Eduard Sevardnadze külügyminiszter ismételten és nagyon részletesen kifejtette országa véleményét a válság megoldásának lehetőségeiről, de módjairól és a kívánatos határidőkről is. Emlékezetes kairói beszédében úgy vélte, a térségben patthelyzet alakult ki, ezt kellene feloldani az érdekeltek konferencia-előkészítő kétoldalú, akár nem hivatalos tárgyalásaival, amelyek feltárnák a lehetséges érintkezési pontokat. Moszkva véleménye szerint a helyzet megérett a rendezésre, s egyre fontosabb, mivel ,,a közel-keleti helyben járás a leszerelés ügyét is hátráltatja“. Goerge Bush amerikai elnök a Camp David-i megállapodás 10. évfordulóján közzé tett nyilatkozatában „új gondolkodást“ sürgetett a válság megoldásának érdekében. Hozzáfűzte, országa továbbra is kész törekedni a térség békéjének megteremtésére és megállapította: az érintettek körében egyre nő az a felismerés, hogy lehetséges az olyan rendezés, amely egyaránt kielégíti Izrael biztonsági érdekeit és a palesztinok politikai jogainak elismerésére irányuló törekvéseket. Számos jele van azonban annak, hogy az érdekeltek mást és mást értenek Izrael biztonsága és a palesztinok politikai jogai alatt. Tavaly novemberi emlékezetes ülésén a palesztin parlament, majd decemberben Jasszer Arafat az ENSZ- közgyűlés Genfbe „kihelyezett“ tanácskozásán állást foglalt a mozgalommal szemben támasztott három amerikai követelmény teljesítése mellett, s ez elvezetett a palesztin-amerikai párbeszéd beindulásához. Ekkor Arafat egészen meglepő nyilatkozatot tett: ,,A palesztin nép nevében remélem, hogy Bush testvér (!) új, nem egyoldalúan Izrael mellett elkötelezett közel-keleti politikát tesz magáévá.“ A PFSZ elnökénél keményebb álláspontot képviselő palesztin vezetők - többen közülük a parlamenti határozat ellen szavaztak, de az egység megőrzése érdekében mégis kiálltak Arafat mellett - meg voltak döbbenve és úgy vélekedtek: jön még Arafat az ő utcájukba. Ismerve a Szovjetunió álláspontját, az érintettek természetesen Washington véleményére is kiváncsiak lettek. Valóságos „búcsújárás“ kezdődött: a tengerentúlra utazott Mose Arensz izraeli külügyminiszter, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök, Jicchak Samir izraeli miniszterelnök, Husszein jordániai király, s közben újabb megbeszélések voltak Tuniszban a palesztin és az amerikai delegációk között. Kiderült, Bush álláspontja különbözik Reaganétól, de csak - egy kicsit. Vegyük sorjában: 1. Bush többször is kijelentette, a palesztin kérdés megoldása nélkül nem lehetséges a rendezés. 2. Washington nyugat-európai szövetségesei helyeslik a nemzetközi konferencia megrendezését, s ezt a Fehér Ház nem hagyhatja figyelmen kívül. 3. A kormányzatban többségben van az a vélemény, hogy a Szovjetunió diplomáciája a Közel-Keleten „aktívabb és szavahihetőbb, mint valaha“, tehát van alap az együttműködéshez. 4. Washington megbírálta Izraelt az Intifa- da, a palesztin felkelés elnyomására alkalmazott durva módszereiért. 5. Tuniszban az amerikai delegáció a „feszültség csökkentésére“ szólította fel a PFSZ-t, de ez alatt nem a felkelés befejezését értette, hanem a PFSZ-csoportok arab területekről Izraelbe történő beszivárgásának leállítását. Sőt, Baker külügyminiszter március közepén kijelentette: a PFSZ csupán a hozzá tartozó szervezetek akcióiért felelhet, a rajta kívül állókért nem tehető felelőssé. Köztudott, Izraelnek erről egészen más a véleménye. Eltérőek Washington és Tel Aviv nézetei a „területet békéért“ rendezési elvről is, amelynek elismerten Simon Peresz ellenzéki vezető, most éppen ismét koalíciós partner a „szellemi atyja“. Viszont le kellett mondania erről az elképzelésről, ha be akart kerülni Samir kormányába. Washingtonban pedig mit kellett hallania Samirnak: Bush helyesli ezt az elképzelést. Gyógyír volt frissen kapott sebére, hogy az elnök közölte vele, az USA nem támogathat önálló palesztin államot, de Ciszjordá- nia és Gáza tartós megszállását, a terület feletti izraeli szuverenitást sem. Samir Washingtonban ismertetett terve szerint a megszállt területeken választásokat kellene tartani az USA vezetésével, nemzetközi felügyelettel és Izrael részvételével. E szavazás alapján a „területek“ - ahogy Izraelben szemérmesen mondják - valamiféle „átmeneti önkormányzatot“ kapnának, s ezt követően folytatódnának a tárgyalások a tartós rendezésről. Samir nagyvonalúan közölte: készek minden lehetőséget megvitatni. A PFSZ elveti ezt az elképzelést, mivel Izrael előfeltételként a népi felkelés beszüntetését követeli. Az egyiptomi elnök Washingtonban szintén elutasította az ilyen választásokat, amelyek semmit sem oldanának meg, hiszen a megválasztottak csak tárgyalási mandátumot kapnának. Mubarak később változtatott véleményén, mondván: legyenek választások, de feltétlenül nemzetközi ellenőrzéssel, s nem csak a tárgyalási mandátumokról, azonkívül feltétlenül meg kell rendezni a nemzetközi konferenciát. Mivel erre Washington nem nagyon hajlik, jött az újabb módosítás: Arafattal Kairóban tíz nappal később tartott tárgyalásain elvetette a Samir-tervet. Husszein királynak hasonló a véleménye, s ez nem volt éppen jó ajánlólevél múlt heti washingtoni látogatásához. A Fehér Ház azt is felrója az uralkodónak, hogy elállt a jordán-palesztin konföderáció amerikai részről nagyon helyeselt tervétől, s a megszállt területek köz- igazgatásáról lemondva nagyon megerősítette a palesztin pozíciókat. Bár számos jel szerint éppen ez utóbbi lépés késztette Washingtont a párbeszéd felvételére a palesztinokkal, amit - most már - a Fehér Ház nagyon hasznosnak tart, nem helyesli, hogy Husszein, akit mindig „mérsékelt erőnek“ tartottak a térségben, ilyen önállóskodásra szánta el magát. Annak sem örültek, hogy útja előtt több arab vezetővel, köztük természetesen Arafattal egyeztette álláspontját, s Washingtonban is nagyon óvatos volt, nem akart eltérni így kialakított koncepciójától. Most éppen az a helyzet, hogy a Közel-Kelettel kapcsolatban sokan és sokfélét mondanak. Itt van például Ezer Weízman, aki hosszú politikai pályafutása alatt számos vezető posztot töltött be, s annak idején támogatta az Egyiptommal kötött különbékét, most azon a véleményen van, hogy Izraelnek tárgyalnia kell Arafattal. Sőt: előzetes tárgyalópartnernek is felajánlkozott. Meg kell jegyezni: tagja Samir kormányának, a tudományos és fejlesztési tárca tulajdonosa. S mint mond a munkapárti vezér, Simon Peresz? Egyelőre semmit, mert vár. Vár, mivel tudja, pártja támogatása nélkül Samir nem valósíthatja meg tervét, hiszen számítania kell arra, hogy saját pártján, a Likudon belül annak lesznek ellenzői. Közben palesztin forrásokból olyan hír érkezett, hogy Faruk Kad- dumi, a PFSZ „külügyminisztere“ rövidesen Damaszkuszba utazik, elő akarja készíteni az 1983-ban ott „nemkívánatos személynek“ nyilvánított Arafat útját. Vitathatatlan, szükség van a szíriai-palesztin párbeszéd ismételt felvételére, hiszen enélkül elképzelhetetlen, hogy kidolgozzák a közös álláspontot a május végére-június elejére tervezett arab csúcstalálkozón. Végezetül tehát leszögezhetjük, hogy a válságban érintettek közvetve vagy közvetlenül már legalább beszélnek egymással. Most már „csak“ a közös nyelvet kellene megtalálniuk. GÖRFÖL ZSUZSA (X józűvid j6újtóiról= npABfíA Kongresszusi előkészületek Csehszlovákiában A CSKP XVIII. kongresszusának előkészületeivel foglalkozik a moszkvai Pravda tegnapi számában a lap prágai tudósítója. Megállapítja, hogy a csehszlovák kommunisták legfelsőbb szintű tanácskozásának előkészítése teljesen új elvek szerint folyik. A Bush-kormányzat a hadikiadások mérséklésével kívánja csökkenteni a költségvetési deficitet
