Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-22 / 95. szám, szombat

APRÓHIRDETÉS Versennyel a minőségért Szinte nincs olyan napilap, de hetilap és folyóirat sem - a szaklapokról nem is beszélve -, amelyekben ne látnának napvilágot a gazdasági átalakítás kérdé­seinek nagy társadalmi visszhangját tükröző írások. Ezekben elméleti szakemberek, gazdasági vezetők mondják el véleményüket, amelyek nem mindig egy­behangzóak, sőt gyakran ellentmondók. Különböző nézetek látnak napvilágot, például a konkurencia kérdésének megítélésében is, vannak, akik ezt a ver­senyt fogalmával helyettesítik. Nos, akár így, akák úgy, tény, hogy a fejlődő verseny (vagy konkuren­cia?) a jelenlegi új népgazdasági környezetben - bár még mindig kezdeti szakaszában van, és markán­sabban csak néhány ágazatban jelentkezik - ahol ennek meg vannak a feltételei, kezdi éreztetni hatá­sát a csehszlovák népgazdaságban is. Az alábbiak­ban Jaroslav Fidrmuc docensnek, a bratislavai Köz- gazdasági Főiskola Népgazdasági Kutatóintézete munkatársának véleményét közöljük a kérdésről, mégpedig a címben felvetett szempontból. A sörgyári „példa“ Az eddigi, indexeken alapuló ter­vezési módszer arra kényszerítette a vállalatokat, hogy egyre többet termeljenek. A termelési-műszaki kapacitás teljes kihasználását köve­tően a minőség rovására kellett töb­bet termelni, és amikor már ez sem volt elegendő, akkor jött az eredmé­nyek és a tervteljesítési mutatók meghamisítása. Az egyes ágazatok közötti eltérések nem voltak szem­beötlők ezen a téren. Tipikusnak mondható a szlovákiai sörgyárakban kialakult helyzet. A terv egyre nagyobb mértékben haladta meg a termelési-műszaki kapacitás optimális mértékét, és a világos sört - amelynek szlovák neve magában hordozza, hogy „fe­küdnie“, érnie kellene - nem érlel­ték. A mindennapos fogyasztás szempontjából ez nem is jelentett különösebb gondot, csökkent vi­szont a sör eltarthatósága, és ez nagyban veszélyeztette a sikeres exportot. A nevezett problémákhoz még hozzá jött a maláta rossz minő­sége - magas fehérjetartalom, ala­csony csírázóképesség, az ún. em­beri tényezőről már nem is beszélve - és ezek a tényezők együttes ered­ménye a rossz minőségű sör. Azt követően, hogy napvilágra került a tervek meghamisításának ténye, éveken keresztül nem teljesítették a tervet. A helyzet komikuma, hogy a megközelítőleg 90 százalékos tervteljesítés mellett az optimális ter­melési-műszaki kapacitás kihasz­náltsága 180 százalék körül mozog. A termelő helytállása A Bratislavai Sör- és Malátagyár vezérigazgatóságának termelési­műszaki igazgatója, Jedlovsky mér­nök helyesen mutatott rá, hogy a je­lenlegi helyzet lehetőséget ad a ter­melési-műszaki kapacitás kihaszná­lásának optimális határok közé való visszaszorítására és a sör minősé­gének javítására. Pontosabban fo­galmazva, a konkurencia erre kény­szeríti a termelőt, ha meg akarja állni a helyét. A volt termelési-műszaki igazgató, a 65 éves Michal Pramuk ehhez még hozzáteszi, hogy ha fel akarjuk számolni elmaradottságun­kat a sörgyártásban - amely nagyon kiugróan mutatkozott a tavalyi mün­cheni világkiállításon - helyt kell áll­nunk mint termelőknek. Természetesen a tervteljesítés­ben mutatkozó többéves lemaradás következményei súlyosak. A hama­rosan megszűnő vezérigazgatóság dolgozói arra panaszkodnak, hogy 1984 óta nem részesültek különju­talmakban, prémiumokban. Az idő­sebb dolgozókat, akik most mennek nyugdíjba, ez nagyon érzékenyen érinti további életszínvonaluk szem­pontjából. A tervteljesítésben mutat­kozó kedvezőtlen helyzet káros ha­tással volt az újratermelési folyamat egészére, bár a termelőkapacitások kihasználtsága nőtt, a terv pedig továbbra is a még fokozottabb ki­használását kényszerítette ki. A termékek és szolgáltatások mi­nőségi kérdéseiben kérlelhetetlenül kell a gazdaságirányításnak eljárnia. Amíg a direktív, adminisztratív irá­nyítási rendszer utasításai révén a termelőkapacitások optimális mér­téken felüli, a terv által kikényszerí- tett kihasználásával egyenesen ked­veztek a minőségi követelmények be nem tartásának, addig a gazda­sági verseny, a konkurencia - mint a közgazdasági irányítás elenged­hetetlen feltétele - az ilyen hozzáál­lást kizárja. A világgazdaságban fo­lyó verseny szabályai ezután egyre inkább érvényesek lesznek a belső gazdaság életében is. Látnunk kell azonban - hangsú­lyozza Plachtinsky docens hogy a szocialista fejlődéshez hasonlóan a szocialista versenyt is koordinálni kell. A koordinálás, vagy más szóval egyeztetés nemcsak abból a szem­pontból fontos, hogy a konkurencia szociális következményeit korlátoz­zuk, hanem a tartalékok maradékta­lan feltárása és kihasználása, majd ebből következően a gazdasági fej­lődés egészének meggyorsítása szempontjából is. Egy súlyos prob­lémát kell megelőznünk - és ponto­san ebben az értelemben használok a cikkben egy új közgazdasági fo­galmat: a preventív, azaz megelőző tervezés fogalmát. Ebben a társa­dalmi méretű koordinációban talál­ható a szocialista fejlődés előnyei­nek egyike - konkrétan a szocialista konkurenciáé is. Gazdasági gyakorlatunk azonban másképp teszi fel a kérdést: hogyan és milyen mértékben kell koordinálni ezt a szocialista versenyt? Mindenki hozzájárul valamivel Természetes, hogy elsősorban itt kell megszüntetni a fölösleges utasí­tásokat, tiltásokat, mégpedig a felül­ről lefelé irányulókat. A minisztériu­moknak szintén, ha direktív utasítást kapnak egy bizonyos termelési volu­men bebiztosítására, többé-kevés­bé már nem marad más lehetősé­gük, minthogy ezeket a direktívákat szétírják az irányításuk alá tartozó Két évtized a mezőgazdaság szolgálatában Négyszáz dolgozójának küldött az el­múlt napokban két nyelven nyomtatott, ünnepi nagygyűlésre szóló meghívót a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Ag­rostav vezetősége az üzemalapítás jubi­leuma okán. Húsz évvel ezelőtt - a Je- senskéi Mezőgazdasági Építővállalattól viharvert gazdasági épületeket örökölve - alakult meg a talajjavításra szakosított közös mezőgazdasági vállalat. Mérföldkövet jelentett a vállalat fej­lesztésében az 1976-os esztendő, amikor a járási székhelyen átadták a 22 millió korona beruházással felépített központi gazdasági telepet és irányítóközpontot. Elsősorban az új épületekben, műhe­lyekben, garázsokban és raktárhelyisé­gekben, de a központtól távoleső munka­helyeken is javultak a munkafeltételek. Az építkezéseken dolgozó munkacsoportokat összkomfortos lakókocsikba helyezték el, megteremtve számukra a rendszeres ét­kezés lehetőségeit. Vásároltak két autó­buszt, ezzel a dolgozók szállítását is megoldották. Vladimír Pikula mérnök, az idei évtől immár nem társulásként, hanem a Rimá­vá mezőgazdasági kombinát gazdasági egységeként működő üzem elnöke, az elmúlt két évtizedet három szakaszra bontva értékelte. A kezdeti sikereket ’ a pangás időszaka, majd az 1984-et kö­vető éveket ismét dinamikus fejlődés jel­lemezte. Az Agrostav dolgozói az elmúlt két évtizedben több ezer hektáron elvégzett talajjavítási munkával hatékonyan segí­tették a mezőgazdasági vállalatok - min­denekelőtt a szövetkezetek - termelésfej­lesztési törekvéseit. Az állattenyésztés fejlesztésében szintén elévülhetetlen ér­demeket szereztek. Gondoljunk csak a Bátkai Állami Gazdaság fügéi (Figa) sertéshizlaldájára, a domafalai szarvas­marhahizlaldára, vagy a „szupermodern“ kelecsényi (Kl’acany) baromfifarmra. Az Agrostav dolgozóinak keze nyo­mán az istállókon kívül számos lakótömb, öntözöcsatorna, szennyvíztisztító és bur­gonyatároló is felépült, elkészült. A válla­lat húszévi teljesítményének értéke meg­közelíti az 1 milliárd koronát. Elhangzott az ünnepi összejövetelen, hogy az alapítás óta az évi teljesítmény csaknem megháromszorozódott, s külön öröm, hogy ezt jórészt a munkatermelé­kenység növelésével érték el. A múlt évi teljesítmények értéke meghaladta a 64 millió koronát. A feladatok erre az évre sem kisebbek, de teljesítésüket megne­hezítik a szigorodó gazdasági feltételek. Nem esett szó viszont az összejövete­len arról, hogy az üzem dolgozóinak csaknem a fele cigányszármazású, közü­lük nem kevesen törzsgárdatagnak szá­mítanak. -h. a.­gazdasági egységekre, formálisan, vagy nem formálisan - bármilyen módon -, de újból az utasítás mód­szerével. Ez érinti a termelés és az értékesítés körzetesítését is. A köz- gazdasági szabályzókkal történő irányítás ezzel ellentétesen, a köz­ponti szerveknek olyan jelentős fela­datot ad, hogy vegye elejét a terme­lés és értékesítés monopolizálási tö­rekvéseinek olyan helyeken, ahol már a monopolhelyzet adott, hozzon intézkedéseket az állapot megszün­tetésére. A szervezeti struktúrák eddig végrehajtott átalakításában ezt a fel­adatot még nem nagyon lehet ellát­ni, amelyről tanúskodik az a tény is, hogy az említett változások első szakasza után 1988. július 1-je után az átlagos vállalati nagyság még tovább növekedett, sőt gyakran a vállalatok elérik a termelési-gaz­dasági egységek szintjét. Vagyis ez­zel a folyamattal a szervezetek mo­nopoljellege tovább mélyült, mert azok a vállalatok, amelyeket újab­ban visszaminősítettek üzemekké, még korlátozottabb jogkörrel bírnak. Ez ellen tenni kell majd valamit. Körvonalazódik egy bizonyos ki­út, mégpedig a gazdasági hatáskör és felelősség átruházásában az egyes üzemekre, esetleg az önel­számoló központokra. Fel kell ten­nünk azonban azt a kérdést, hogy ez a tendencia vajon nem ellentétes-e az állami vállalatról szóló törvénnyel: erről egyébként már meg is indult a vita a szaksajtóban. A központ koordinációs feladatá­nak természetesen meg kell mutat­koznia a szükséges gazdasági szer­vezetek bázisában, a fölöslegesek megszüntetésében, a szocialista vállalkozás optimális feltételeinek megteremtésében (a szocialista konkurenciának, versenynek is meg kell teremteni a kellő feltételeket) és a játékszabályok megfogalmazásá­val (- értendő a gazdasági verseny szabályait, az egyes termelő vállala­tok közötti készletezési kapcsolatok és értékesítési szabályait -) is érez­hetővé kell tenni a központ koordi­nációs feladatát. Abban az esetben, ha bizonyos termékekből és szolgál­tatásokból hiány van mind a vállalat, mind pedig a lakosság szempontjá­ból, és a probléma közgazdasági szabályozókkal nem orvosolható (- ökonómiai ösztönzőkkel bővítjük a kínálatot és ellenkezőleg közgaz­dasági eszközökkel korlátozzuk a keresletet -), a központ koordiná­ciós feladatába tartozik az is, hogy határt szabjon a termelésnek és az értékesítésnek, ossza szét a hiány­cikknek számító termékeket és szol­gáltatásokat, valamint állapítsa meg olyan állami feladatokat - természe­tesen gazdaságilag kedvező állami megrendelések formájában -, ame­lyek ezt a hiányt leküzdik. Intézményes fékek A gazdálkodás szocialista rend­szerében kibontakozó gazdasági versenyben a központi szerveknek - a kapitalista konkurenciával ellen­tétben - az is feladatuk, hogy minő­ségileg magasabb szinten vegyék elejét a nem tisztességes versen­gésnek. Név szerint értendő ez az árképzés területén és az elvégzett szolgáltatások minőségének biztosí­tásában. A fejlett kapitalista állam nem hagyatkozik teljes mértékben a verseny alapján kialakuló termék- minőségre - ugyanis a nyereség utáni hajsza áttekinthetetlenné válik, ha nem szorítják korlátok közé. A szocializmusban minden feltétel adott a szükséges intézményes fé­kek működéséhez az ilyen tisztes­ségtelen versengés megfékezésére. Igaz, távolról sincsenek ezek a felté­tnek kihasználva, és a szocialista társadalom nálunk Csehszlovákiá­ban is egy olyan feladat előtt áll, amelynek során az irányítás társa­dalmi rendszere a minőségen és az árakon alapul, amelyek az új típusú központi irányítás különösen fontos elemei. Feldolgozta: SZ. M. férje: Dani, lánya: Bea és Gyöngyi, vejei: Lajos és Vili, unokái: Tamás, Szilvia és Richárd. Ú-1261 ■ A Szlovákiai Építőművészek Szövet­sége, a bratislavai Magyar Kulturális Központ, a Budapest Galéria meghívja önt a HAJLÉK kiállításra (Pécsi Csoport - építészek) 1989. április 20-tól május 3-ig. (Bratislava, Szakszervezetek Háza, II. emelet.) ÚF-74 KÖSZÖNTŐ ■ 1989. április 23-án ünnepli 70. szüle­tésnapját a drága férj, édesapa és nagy­apa, id. Pásztor István Csízen (Cíz). E szép ünnep alkalmából sok erőt, egész­séget és hosszú, boldog életet kívánunk: felesége, lányai, fia, vejei, menye, a négy unoka és dédunoka. Ú-501 ■ Április 23-án ün­nepli 60. születés­napját a szerető férj, gondos édesapa és nagyapa, ?' .! I W Szúnyog Imre Fegyverneken (Zbrojníky). E szép ünnep alkal­mából szívünk teljes szeretetével kívánunk jó erőt, egészsé­get, békés, boldog, hosszú életet, hogy szívének jósága még sokáig melengesse a családot: szerető felesége, lánya, veje. Unokái: Cyrilko és Valika csókolják a nagy­apát. Ú-645 ■ Április 13-án ünnepelte 60. születés­napját Bagyánszky Mária Hrobofíovón. E szép ünnep alkalmából jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak sok szeretettel: munkatársnői: Júlia, Erzsébet, és Gi- zus. Ú-915 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága szülőket, nagyszülőket, Balla Józsefet és feleségét, Balláné Danóczi Máriát Érsekújvárott (Nővé Zámky), akik 1989. április 23-án ünnepük házas­ságkötésük 40. évfordulóját. E szép ün­nep alkalmából szívből gratulálunk, jó egészséget, boldog életet kívánunk: fiuk: Józsi, lányaik: Évi és Kati, me­nyük: Marika, vejeik: Laci és Rudi, unokáik: Zsuzsika, Erika, Norbika és Mónika. Ú-919 ■ 1989. április 23-án ünnepli 30. szüle­tésnapját és egyben névnapját Lovász Béla Jókán (Jelka). E szép, kettős ünnep alkalmából tiszta szívből gratulálunk, a további évekhez erőt, jó egészséget és boldog, békés életet kívánunk szerető családja körében: szülei. Ú-1148 ■ A drága édesapának és nagyapának, Petrovics Józsefnek Magyarbélen (Vel’ky Biel) 86. születésnapja alkalmából nagyon sok boldogságot kívánnak: felesége és gyermekei családjukkal. Ú-1200 jpl jÉ ^ ■ Szívünk teljes wíímm.'' szeretetével és hálá­val köszöntjük a legdrágább férjet, édesapát, apóst, nagyapát, Takács Vilmost Bényben (Bírta), aki április 21 -én ün­nepelte 70. születés­napját. E szép ünnep alkalmából szere­tettel gratulálunk, megköszönjük jóságát, gondoskodó szeretetét és további jó egészséget, nyugodt békés életet kívá­nunk neki: szerető családja: felesége: Ilonka, lá­nya: Juliska, fia: Gyuszi, veje: Laci, menye: Marika, unokái: Lóránt, Hen­rietta, Szilárd, unokamenye: Zsuzsa és dédunokája: a kis Mihály, aki sok pu­szit küld a papának Ú-1246 ■ 1989. április 23- án ünnepli 50. szül- tésnapját a drága feleség, anya és nagymama, Vincze Dánielné Vízkeleten (Cierny Brod). E szép ünnepnapon szeretettel gratulá­lunk, erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kívánunk: KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájdalomtól meg­tört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, barátnak, ismerős- . . nek, szomszédnak, a falu lakosainak és mindazoknak, akik 1989. március 25-én elkísérték utolsó út­jára fiunkat, testvért, apát, Stefánkovics Pált a nagyabonyi (Veiké Blahovo) temetőbe, akit a kegyetlen halál 39 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a gyászbeszédet, a résztvétnyilvánításo- kat, a sok virágot, koszorúkat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család. Ü-1309 ■ Köszönetét mondunk mindazoknak, akik 1989. április 4-én elkísérték utolsó útjára Tvarusko Imrét az alfeójányoki (Dőlné Janíky) temetőbe és virágaikkal, résztvétükkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdal­munkat. A gyászoló család. Ú-1333 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, is­merősnek, jó barátnak, volt munkatársnak és mindazoknak, akik március 29-én elkí­sérték utolsó útjára a felejthetetlen, drága, jó fiút, férjet, édesapát, nagyapát, sógort, Hu la la Lászlót az érsekújvári (Nővé Zámky) temetőbe, akit a kegyetlen halál 47 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a részvétnyilvánításokat, a sok virágot és koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló mély fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-1290 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét min­den rokonnak, szomszédnak, ismerős­nek, a falu lakosainak és mindazoknak, akik 1989. március 23-án elkísérték utol­só útjára szeretett édesapámat, özv. Tárczy Pétert, akit a halál 68. életévében ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönetét mon­dunk az ágcsernyői (Őierna nad Tisou) posta alkalmazottainak, a volt munkatár­saknak a megható, szép búcsúbeszédért, melyekkel enyhítették mély fájdalmunkat. Leánya és családja. Ú-1302 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét min­den kedves rokonnak, munkatársnak, szomszédnak és mindazoknak, akik 1989. március 30-án elkísérték utolsó útjára a szelöcei (Selice) temetőbe drága halottunkat, Kollár Jánost, akit a halál hosszú betegség után, 48 éves korában kiragadott szerettei kö­réből. Emlékét szeretettel őrzi: , gyászoló családja. Ú-1308 MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel és könnyes szemmel ápol- gatjuk a kegyelet virágait a hanvai (Cha- nava) temetőben felejthetetlen halottunk, id. László Géza sírján, akinek szíve 1979. április 22-én, 69 éves korában szűnt meg dobogni. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlé­kének egy néma pillanatot ezen a szomo­rú, tizedik évfordulón. Szerető felesége, fia, lánya, menye, veje, négy unokája: Nándi, Dóra, Tí­mea, Éva. Ú-988 ■ Április 23-án lesz egy éve, hogy el­hunyt a szerető férj, édesapa, Kovács Antal irogepmuszeresz Vágsellye (Őal’a). Akik ismerték és szerették, emlékez­zenek rá velünk együtt e szomorú évfordulón. örökké gyászoló felesége, fiai család­jukkal. Ú-1051 llllllllllllllllllllllllllllllllllllll HIRDESSEN ÖN IS AZ ÚJ SZÓBAN!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom