Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-22 / 95. szám, szombat
ÚJ szú 3 * 1989. IV. 22. Mihail Gorbacsov válasza egy pakisztáni politikusnak Nadzsibullah ismét tárgyalásra szólította fel az ellenzéket (ŐSTK) - Abdul Vali Hán, ismert pakisztáni politikus, parlamenti képviselő, a Nemzeti Párt elnöke április 10-én levélben fordult Mihail Gorbacsovhoz, a Szovjetunió legfelsőbb vezetőjéhez az afgán kérdés megoldásáról szóló genfi megállapodások kapcsán. A levélben aggodalmát fejezi ki az afgán és pakisztáni nép sorsa miatt, s azt írja, hogy az afganisztáni konfliktus az ország belügyeibe való külső beavatkozás eredménye. A levél azt is leszögezi, hogy míg a Szovjetunió és Afganisztán megtartja a genfi megállapodásokat, a másik fél, Pakisztán még fokozta is á beavatkozást. A szerző rámutat, pakisztáni militarista körök az USA segítségével ártatlan emberek meggyilkolására ösztönzik az afgán ellenzéki erőket és a pakisztáni hadsereg katonáit. Ez olyan átgondolt lépés, amelynek célja az afgán nép nemzeti, történelmi és kulturális arculatának a megsemmisítése. Ez a politika nemcsak a pastu nép, hanem Pakisztán népe számára is komoly veszélyt jelent - írja Abdul Vali Hán. Mihail Gorbacsov válaszában egyebek között felteszi a kérdést, miért van az, hogy Afganisztán és Pakisztán határán ma a háború tüze ég? Hiszen Pakisztán is aláírta a genfi megállapodásokat, s ezzel kötelezettséget vállalt az afgán belügyek- be való be nem avatkozásra. Ezt azonban sajnos nem teljesíti. Ez az út sehová sem vezet. Az afgán problémát nem lehet megoldani katonai eszközökkel, a dzseia- labadi események is ezt tanúsítják. Az ENSZ határozatban ítélte el Izraelt Csak Washington és Tel Aviv szavazott nemmel (ŐSTK) - Az ENSZ-közgyűlés tegnapra virradó éjszaka nagy szavazattöbbséggel határozatot hagyott jóvá a palesztin kérdésről. A Szaúd-Arábia által az arab országok csoportja és további államok nevében előterjesztett javaslat mellett 129 ország szavazott, Libéria tartózkodott a szavazástól, s csak Izrael és az Egyesült Államok képviselője vetette el a tervezetet. Az ötpontos határozat elítéli a megszállt területeken folytatott izraeli politikát, felszólítja Izraelt, hogy következetesen tartsa tiszteletben a nemzetközi konvenciókat, s kéri a Biztonsági Tanácsot, hogy mielőbb vitassa meg annak lehetőségét, milyen nemzetközi akciókat lehetne indítani a palesztin lakosság védelmére. A dokumentum a továbbiakban felszólítja az ENSZ-főtitkárt, hogy rendszeresen tájékoztassa a tagországokat a megszállt arab területek helyzetéről és szorgalmazza a nemzetközi rendezési konferencia mielőbbi összehívását. A szavazás megmutatta, hogy változatlanul az Egyesült Államok Izrael cionista politikájának egyedüli támogatója. Megerősítést nyert, hogy az állítólagos új hozzáállások hangoztatása ellenére Washington a valóságban megmaradt régi álláspontján. Az USA képviselője ugyanúgy, mint a múltban, azt állította, hogy a határozat szövege egyoldalú, konfron- tációs és nem segíti elő a felek megállapodását. Kijelentette, a határozat több fontos pontban eltér az Egyesült Államok kormányának álláspontjától, de konkrétan nem közölte, mely pontokról van szó. Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke csütörtökön Genfben közölte, szervezete kérni fogja, hogy teljes jogú tagja lehessen az ENSZ szakosított szervezeteinek. Az ENSZ-főtitkárral folytatott 90 perces megbeszélése után Arafat hangsúlyozta, a PFSZ-nek joga van a tagságra az ENSZ Walesa Rómában (CSTK) - Lech Walesa a lengyel Szolidaritás szakszervezet vezetője ma fejezi be négynapos római látogatását. Csütörtökön fogadta őt II. János Pál pápa is. A találkozó után a Vatikán sajtószóvivője közölte, hogy Walesa tájékoztatta a katolikus egyház fejét arról a folyamatról, amely elvezetett a Szolidaritás legalizálásáig. Walesát tegnap fogadta Ciriaco de Mita olasz kormányfő és Fran- cesco Cossiga államfő is. szervezeteiben, kezdve az Egészségügyi Világszervezettel (WHO). A WHO évi ülése a jövő hónapban lesz Genfben, a tanácskozás napirendjén szerepel majd a PFSZ tagságának kérdése is. A felvételhez elegendő a 166 tagország többségének hozzájárulása. Az USA határozottan ellenzi, hogy a PFSZ tagja legyen az ENSZ szakosított szervezeteinek. Bár a független palesztin államot már kb. 90 ország elismerte, az USA szerint nem tesz eleget az állam nemzetközileg elismert kritériumainak, s ezért nem lehet tagja az ENSZ szervezeteinek. Arafat közölte, tárgyalásai az ENSZ- főtitkárral a nemzetközi rendezési konferencia összehívását érintették. A PFSZ elnöke szerint a tanácskozásra még az idén sor kerülhet. Az afgán vezetés más utat javasol, kész a párbeszédre az ellenzékkel, hajlandó vele megosztani a hatalmat és' széles koalíciót létrehozni. Tudjuk, hogy a józan ész végül is győzni fog az önös érdekek felett, s a béke és a jószomszédi kapcsolatok lesznek uralkodóak az önök térségében is - szögezi le Mihail Gorbacsov április 15-én kelt válaszlevele. Nadzsibullah afgán elnök a Daily News című pakisztáni lap közvetítésével ismét felszólította az afgán ellenzéket, kezdjenek tárgyalásokat a kormánnyal a konfliktus békés rendezéséről. Mint ismeretes, Abdar Rasul Szajjaf, az ellenzéki „ideiglenes kormány“ miniszterelnöke a héten elutasította a mudzsahidek és a hivatalos kormány közötti párbeszéd bármiféle lehetőségét. Megfigyelők beszámolói szerint Afganisztán területén, főleg Gardez, Hoszt és Kandahar térségében folytatódnak a heves összecsapások. Dzselalabad körül továbbra is feszült a helyzet, a szélsőséges erők ismét rakétákkal lőtték a várost. A kabuli külügyminisztérium szóvivője cáfolta azt az ellenzéki forrásokból származó hírt, miszerint a Kabult Hajratonnal összekötő, a Salang-hágón áthaladó úton ismét megszakadt a közlekedés. A szóvivő szerint a kormányerők ellenőrzik ezt a fontos útvonalat, amelyen keresztül a Szovjetunióból érkeznek a segélyszállítmányok. A szovjet külügyminisztérium nyilatkozatban ítélte el a kabuli nagykövetség ellen csütörtökön intézett rakétatámadást. A nyilatkozatot Gennagyij Geraszimov külügyi szóvivő ismertette, s rámutatott: az afgán ellenzéknek ez az akciója nem marad megfelelő válasz nélkül. A magyar kormány felülbírálta néhány korábbi döntését Londoni információs fórum Lezárult az első szakasz (kpr) - A magyar kormány csütörtöki üléséről beszámolva Marosán György szóvivő egyebek között elmondta, a minisztertanács felülvizsgálta az autópályahasználati díj bevezetésére vonatkozó korábbi határozatát. A kormány szerint az ebből tervezett bevétel nélkülözhetetlen a magyarországi úthálózat fejlesztéséhez, de a választott megoldás ésszerűtlen. Ezért a kormány a határozatát annak érvénybelépése előtt visszavonta. Egyúttal megbízta az illetékes minisztereket, hogy az érdekképviseleti szervekkel tartsanak megbeszélést, s dolgozzanak ki olyan javaslatot, amely a társadalom számára is elfogadható módon teremt forrást az úthálózat fenntartására, fejlesztésére. A minisztertanács további két, a lakosságot is közvetlenül érintő tárnáról tárgyalt. Mint ismeretes, az idei terv tartalmazta a háztartási energiahordozók- elektromos áram, gáz, fűtőolaj stb.- árának emelését. Ennek május 2-ára tervezett bevezetéséhez a nyugdíjasoknak és néhány más társadalmi csoportnak szóló száz forintos kompenzálás tartozott volna. A kormány most úgy döntött, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsával esedékes tárgyalásokig elhalasztja a már korábban bejelentett árintézkedéseket. Újra tárgyalt a minisztertanács a víz- és csatornadíjak emeléséről, ami része lett volna a támogatáscsökkentési programnak. Ezt a tervezett intézkedést is beépíti abba a csomagtervbe, amit a SZOT-tál való tárgyalásokra készít elő. így egyidejűleg lehet dönteni az áremelkedésekről és a kompenzációról. Marosán György kormányszóvivő közölte, hogy a minisztertanács megvitatta a SZOT elnökségének legutóbbi állásfoglalását, amellyel kapcsolatban a következő megjegyzéseket tette:- A külső és a belső pénzügyi helyzet első negyedévben tapasztalható romlása rendkívüli intézkedéseket tett szükségessé. Ezek némelyikének konstrukciója, kivitelezésének módja és ütemezése vitatható, illetve helytelen volt, s a miniszterelnök a közelmúltban erről önkritikusan nyilatkozott. De a kormány felelősséget visel az ország fizetőképességének fenntartásáért, és ennek érdekében kénytelen népszerűtlen intézkedéseket is hozni. A várható társadalmi hatásokat elemezve a kormány továbbra is szükségesnek tartja, hogy a most már konkrétabban körvonalazódó életszínvonal, valamint a fogyasztói ár- és jövedelemfolyamatok alapján, az egyéb érdekegyeztető fórumok mellett, soronkívüli tárgyalásokon üljön le a SZOT-tal. A kormány együtt akarja életbe léptetni a még szükséges ár- és kompenzációs intézkedéseket. A szóvivő a továbbiakban elmondta, hogy a minisztertanács felkérte a belügyminisztert, a tárca adja át a legfőbb ügyésznek a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntetőeljárás iratait, s a legfőbb ügyész vizsgálja meg az eljárás és az ítélet törvényességét. A szóvivő véleménye szerint elképzelhető, hogy ez a jogi rehabilitáció kezdete lehet. L egkésőbb négy-öt éven belül mindenképpen kiderül, szerencsét hoz-e Ausztriának a 13-as szám. Szomszédunk ugyanis immár csaknem végleges - ámbár parlamenti jóváhagyás híján hivatalosnak még nem tekinthető - elhatározása, hogy mielőbb tagja legyen a jelenleg tizenkét fős Közös Piacnak. Ez a bécsi óhaj a nyolcvanas évek derekán még csak szórványosan hangzott el, ám ahogy szaporodtak a hírek arról, hogy 1992-re a Közös Piac létre kívánja hozni saját egységes piacát, ezzel párhuzamosan egyre inkább megérlelődött az osztrák szándék, hogy ez a közép-európai ország sem szeretne kívül rekedni, hanem valamilyen formában részt akarna venni az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad mozgását biztosító nyugat-európai integrációban. Az osztrák - közöspiaci közeledésben az első fontos lépésre 1987- ben került sor, amikor osztrák megkeresésre az Európai Gazdasági Közösség Bécsben képviseletet nyitott. Osztrák politikai berkekben azóta mind a mai napig folyik a vita arról, hogy milyen formában valósuljon meg a további közeledés, illetve milyen feltételek mellett lehet szó az esetleges osztrák belépésről. A hét elején érkezett Bécsből a hír, hogy a kormány a közös piaci csatlakozás, tehát a teljes jogú tagság gondolatát támogató jelentést fogadott el, amelyben javasolja, hogy kezdődjenek tárgyalások a belépésről. Franz Vranitzky kancellár lényegében ugyanezt erősítette meg a luxemburgi függetlenség 150. évfordulóján tartott ünnepségek alkalmából több politikussal folytatott megbeszélésein. Első kézből tájékoztatta erről a döntésről a vendégként szintén Luxemburgban tartózkodó Rizskov szovjet miniszterelnököt is. A kancellár megismételte az osztrák lapok által kiszivárogtatott értesülést, miszerint a kormány már fogalmazza a belépési kérelmet. Nem véletlen, hogy Rizskov és Vranitzky eszmecseréjének az osztrák csatlakozási szándék volt a kulcsfontosságú témája. Az osztrák kormányfő nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a belépéssel Ausztria nem adja fel semlegességét. A teljes jogú tagság - nyugati politikai helyzetelemzők szerint is - nehezen egyeztethető össze az 1955-ös osztrák állam- szerződésben vállalt semleges státussal. Valóban felvetődik a kérdés: Ausztriának lesz-e lehetősége a gazdasági összefonódásra oly módon, hogy egyúttal jelenlegi politikai függetlenségét és semlegességét is megóvja. Ezt a kérdést annál is inkább helyénvaló feltenni, mert az Európai Gazdasági Közösséget alapító Római Szerződés a tagországok biztonsagára vonatkozó részt is tartalmaz. Éppen ezzel a katonai passzussal kapcsolatosak a nem titkolt, hanem minden kínálkozó alkalomkor felvetett szovjet aggodalmak. Mihail Gorbacsov Vranitzky kancellár tavalyi moszkvai látogatásakor is utalt arra, hogy az említett körülmény miatt az esetleges osztrák EGK-tagság nem kívánt eltolódást okozhat az európai katonai egyensúlyban. Bécs a jogos aggodalmakat azzal próbálja eloszlatni, hogy hangoztatja: katonapolitikai vetület nélküli együttműködést szorgalmaz a Közös Piaccal. Vranitzky kancellár alighanem teljesen egyértelművé akarta tenni az osztrák szándékokat azzal a kijelentésével, hogy ha választani kellene a tagság és a semlegesség között, akkor habozás nélkül az utóbbit választaná. A bécsi kormány a csatlakozás alapfeltételeként szabja tehát az „örök semlegesség“ megőrzését, de nyilván a brüsszeli EGK-központ- nak is lesznek saját, s nem biztos, hogy Ausztriának is egyértelműen tetsző elvárásai. Az osztrák vezetés azt szeretné, ha az ország a remélt belépésig eltelő időszakban az EFTA, vagyis az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagja maradhatna. Három skandináv ország, A tizenharmadik? Svájc, Izland és Ausztria tagja ennek a Közös Piac megalakulására 1960-ban válaszként létrehozott szervezetnek. A „hatok“ egyike sem szeretné kirekeszteni magát az 1992-től létrejövő nyugat-európai közös piacból, így valamennyien azon törik a fejüket, hogy miként válhatna szorosabbá ez az együttműködés, illetve némelyek azon töprengenek, hogyan juthatnának el az esetleges belépés küszöbéhez. Svájc az utóbbival egyáltalán nem foglalkozik, mivel számára fontosabb a tényleges semlegesség és éppen azért nincs szándékában a belépés, mert számára intő példa az, hogy a Közös Piac tizenkét tagországa - Írországot leszámítva - egyúttal tagja a NATO-nak is. Norvégia egyszer már „megégette“ magát, amikor népszavazáson megbukott az ország belépése. Finnország is úgy véli, hogy értékes kincs számára a semlegesség. Svédország és Izland Ausztriához hasonlóan viszont erősen kacsintgat az EGK felé. Ez gazdasági szempontból érthető is, hiszen külkereskedelmi forgalmuk kétharmada jelenleg is a Közös Piac tagországaival bonyolódik le. Épp a „hatok“ és a „tizenkettők“ viszonya volt a téma a nemrég Oslóban megtartott EFTA-csúcsértekez- leten. Ezen salamoni döntés született: egyrészt fokozzák a szervezet intézményeinek szerepét, másrészt minden tagország szabad kezet kapott ahhoz, hogy önállóan tárgyaljanak a Közös Piaccal az esetleges tagságról. A Közös Piac brüsszeli központjában tudomásul vették az oslói döntést és várják, mikor érkezik meg az első kopogtató kérelem, amelyet várhatóan az év derekán Bécsből kézbesítenek. Elutasítani semmiképpen sem fogják, sokkal inkább nagyító alá veszik, ám úgy hírlik, hogy a válasz körülbelül ez lesz: tárgyalhatunk, de számunkra most az elsőrendű az egységes piac létrehozása, a többit pedig 1992 után majd meglátjuk... P. VONYIK ERZSÉBET ÚL j&zűvid jóajfoíróí] Az alapszervezetek finanszírozása A moszkvai Pravda tegnapi kommentárjában a pártalapszervezetek finanszírozására vonatkozó nemrég hozott központi bizottsági határozattal foglalkozik. (ŐSTK) - Londonban tegnap lezárult az európai információs fórum első szakasza, amelynek keretében elhangzottak a küldöttségvezetők nyitóbeszédei. A tegnapi tanácskozáson egyébként Duáan Spáéil csehszlovák küldöttségvezető elnökölt. Az utolsó felszólalók között lépett a szónoki emelvényre Leonard Marks, a 37 tagú amerikai küldöttség vezetője. Javasolta, hogy a sajtó képviselői a fórum további rendezvényein, vagyis a három bizottság tárgyalásain is jelen lehessenek. A szovjet küldöttségvezető beszédéből idézte azt a gondolatot, hogy a tömeg- tájékoztató eszközök a nyilvános tájékoztatás eszközei, s mint mondotta, ez az ő számára azt jelenti, hogy a Szovjetunióban a sajtó, a rádió és a televízió a „hivatalos politika eszköze“. Marks üdvözölte, hogy már nem zavarják az amerikai rádió- állomások adásait. Ezt követően az európai szocialista országokról beszélt, elismerve, hogy vannak bizonyos változások Lengyelországban és Magyarországon, viszont Bulgáriáról, Csehszlovákiáról, az NDK-ról és Romániáról azt mondta, az USA „aggodalommal figyeli a tájékoztatás elavult irányítását ezekben az országokban“. Dusán Spácil azonnal válaszolt Marksnak, elutasította felszólalásának a hangnemét, s azt, hogy jogot formál mások kiokítására. Mint mondotta a valóság hiányos ismerete vezetett nála a valótlan állításokhoz. A lap egyebek között megállapítja, hogy az SZKP alapszervezetei a tagdíjak egész összegének három százalékát használhatják fel, ami csaknem 45 millió rubel. Az alapszervezetek szükségleteire fordított összkiadások, beleszámítva az önálló pártmunkások fizetését is, a tagdíjak csaknem egynegyedét teszik ki. A pénzeszközök szétosztása során differenciáltan kell eljárni. Figyelembe kell venni egyrészt a tagdíj összegét, amelyet az alapszerveze- ték utalnak át, másrészt az anyagi támogatás reális igényeit is. Az ipar- vállalatoknál működő alapszervezeteknek kisebb pénzeszközöket lehet kiosztani, mint a helyi pártszervezeteknek, mivel az előzőek esetében az anyagi ösztönzés és a szociális fejlesztés céljaira létesített alapokkal lehet számolni, míg az utóbbiak tagjai túlnyomórészt nyugdíjasok. Az SZKP költségvetése számol egy segélyalappal is, amelynek nagysága idén eléri a 6 millió rubelt. Ebből az alapból a járási és a városi pártbizottságok kaphatnak pénzt, amelyet az idős és érdemes párttagok anyagi támogatására használhatnak fel. Az alapszervezetek felhasználhatnák a függetlenített pártmunkások béralapjából megtakarított összeget is, amely évente 8,5 millió rubelt tesz ki. Ezeknek az eszközöknek egy részét - 80 rubelig terjedően - azoknak a párttitkároknak a bérkiegészítésére lehetne felhasználni, akik nem függetlenített munkakörben végzik párttevékenységüket. Az alapszervezetek által az év folyamán fel nem használt pénzeszközöket nem vonják el, hanem az új rendelkezések szerint, amelyek az idén lépnek érvénybe, az alapszervezetnél maradnak - állapítja meg a Pravda. A Szovjetunióban nem egészen a felére csökkentették a kiemelkedő tudományos-technikai, művészeti és egyéb tevékenységért odaítélt Lenin-díjak és más kitüntetések számát, s jelenleg együttvéve tíz Lenin-díjat és 51 állami díjat ítélnek oda. Erről a szovjet kormány által megjelentetett közlöny számol be. A naponta megjelenő Pravi- tyelsztvennij Vjesztnyik felhívja a figyelmet arra, hogy ezekkel a kitüntetésekkel akarják ösztönözni a tudósokat és szakembereket olyan kiemelkedő teljesítményekre, amelyek hozzájárulnak a tudományosműszaki fejlesztési feladatok megoldásához. Kizárólag olyan újfajta műszaki berendezések, anyagok és technológiák kifejlesztéséért ítélhetik oda, amelyek megfelelnek a világszínvonalnak. A kitüntetésekkel járó jutalom összege megkétszereződött. A Le- nin-díjjal 20 ezer rubel is jár, állami díj esetében ez 10 ezer rubel.
