Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-21 / 94. szám, péntek

Győz az élet A Magyar Állami Operaház prágai vendégjátékáról Változások - jó irányba Szlovák nyelvoktatás a magyar tanítási nyelvű gimnáziumokban A elmúlt évtizedben 7 összeállítottuk a szlovák /*4« nyelv oktatásának új modelljét, amelyben meghatároztuk a tananyag megválasztását és el­rendezését. A szlovák nyelvoktatás új koncepciója a tanulók beszéd- készségének fejlesztésére irányul, de megfelelő teret igényel az úgyne­vezett funkcionális grammatika, va­lamint a korszerű irodalomtanítás is. A nyelvoktatásban a komplexitás el­vét hangsúlyozzuk, amely szerint a nyelv egyes részletterületeit (szó­kincs, nyelvtan, hangtan) szoros összefüggésben, dialektikus egy­ségben fejlesztjük. A kommunikáció elsődleges eleme ugyan a szókincs, de nyelvtan nélkül nincs hatékony nyelvtanulás. Egyik a másik nélkül nem létezhet. A nyelvtan céltudatos és ésszerű tanítása világossá, ért­hetővé teszi kifejezésünket, és nagymértékben segíti a nyelv helyes és tudatos alkalmazását. A középis­kolában a nyelvi ismereteket elmé­lyítjük, rendszerezzük, különös te­kintettel a magyar és szlovák nyelv közötti eltérésekre. Nem szabályo­kat tanítunk, hanem megfelelő mó­don gyakoroljuk ezek érvényesülé­sét és alkalmazását a nyelvi meg­nyilatkozásokban. Középiskolás ta­nulóinkat úgy irányítjuk, hogy a szé­pet már saját maguk is érvényesít­sék gondolataik megfogalmazásá­ban, beszédben és írásban egy­aránt. Diákjaink a nyelv használatát különféle szövegtípusokban és szi­tuációkban gyakorolják és tökélete­sítik. A szépirodalmi szöveg is alkal­mas a szlovák nyelvi kommunikatív készség fejlesztésére, de megfelelő nevelési lehetőségeket is kínál. A tantárgy tartalmát a kísérleti iskolákban szerzett tapasztalatok alapján javítottuk, módosítottuk, és a felmerülő fogyatékosságokat kikü­szöböltük. Kutatómunkánkat szoros kapcso­latban végeztük a gyakorlattal, szem előtt tartva annak igényeit, követel­ményeit, valamint a pedagógusok véleményét, tapasztalatát. A kísér­letben részt vevő szlovák szakos nyelvtanárok (elsősorban a bratisla­vai, dunaszerdahelyi - Dunajská Streda - és a komáromi - Komárno - gimnáziumból) a tanítási módsze­rek, a módszeres eljárások kialakí­tásával nagy segítséget nyújtottak a tantervi munkák sikeres megoldá­sában, és hozzájárultak az új kon­cepció megvalósulásához az iskolai gyakorlatban. A középiskola tanulói az 1987/88-as tanévben először érettségiztek az új tantervek, tan­könyvek és a vizsgákra vonatkozó követelmények szerint. A kutatás utolsó éveiben végzett vizsgálatok és az első, érettségit tett gimnáziumi kísérleti osztályok ered­ményei szlovák nyelvből azt igazol­ták, hogy a nyelvoktatás koncepció­ja, az új tankönyvek, tanári kézi­könyvek megfelelő lehetőséget és A Szlovák Irodalmi Alap díjai közé tartozó Madách Imre-díjat évente odaítélik egy-egy hazai magyar ere­deti műért, valamint egy, szlovákból magyarra átültetett fordításkötetért. Az idei díjakat Balla Kálmán vehette át Életírásjelek címú versesköteté­ért, és Rácz Olivér a Mauthauseni elefántok című fordításkötetéért, melynek szerzője Ján Johanides. Ezúttal Balla Kálmánt kérdeztük meg, milyen szempontból jelent szá­mára elismerést a Madách imre-díj.- Amellett, hogy elismerésnek ér­zem, annak a jelét is látom benne, mintha valamelyest enyhülnének, gyengülnének az előítéletek és fenntartások, amelyek fiatalabb író­nemzedékeink munkásságával szemben mindmáig érezhetők. Za- labai Zsigmond Tűnődés a trópuso­kon című stilisztikai monográfiáját leszámítva, amelyért a szerző annak idején megkapta a díjat, az utóbbi , másfél évtizedben én vagyok az el­ső a fiatalabb szerzők közül, akinek teret biztosítanak a tudás továbbfej­lesztéséhez, a szlovák nyelvi be­szédkészség automatizálásához. Az új szlovák nyelvkönyvek munkáltató jellegűek. Ez azt jelenti, hogy tanuló­ink önállóan is elsajátíthatják a ben­nük feldolgozott anyagot. A tanköny­vek szerkezete, az egyes részek (leckék) felépítése, a gyakorlatok és a feladatok típusai, az anyag feldol­gozási módja lehetőséget ad a meg­figyelésre, összehasonlításra, felis­merésre, fejleszti a diákok képessé­gét, és rászoktatja őket az összege­zésre, a rendszerezésre. A nyelv­könyvek sok változatos, gondolkod­tató gyakorlata a beszédre és be­szédértésre, valamint a szövegértés fejlesztésére irányul. Tankönyveink elegendő beszédszituációt tárgyal­nak, problémamegoldó kérdéseket tesznek fel, s a feladatok a produkti­vitást, az ismeretek önálló alkalma­zását követik. IV It .e,voktatásunk színvona­lul \# Iának emelkedését el- ■ * Y sősorban a tanulók tu- dássziníje árulja el. A tanítás célja a szlovák nyev olyan fokú elsajátítá­sa, hogy a nyelvet a diákok a társa­dalmi érientkezés (a kommunikáció) eszközeként használhassák. Tehát rávezetjük tanulóinkat a nyelv hasz­nálatára. Ez a korszerű nyelvoktatá­si koncepció már érezteti hatását az iskolai nevelésben-oktatásban, amelyben előtérbe került a tanulók kommunikációs készségének fej­lesztése, a beszédmúvelés. A tanu­lók önállóbban, összefüggőbben fe­jezik ki magukat, megnyilvánulásaik bátrabbak, kritikusabbak, ismeretei­ket, elképzeléseiket jobban bele tud­ják építeni szlovák nyelvű feleleteik­be, megnyilatkozásaikba. Az utóbbi években végzett felmérések ered­ményei még arról tanúskodnak, hogy a vizsgált tanulók 35-40 szá­zaléka nem tudja gondolatait helye­sen és pontosan kifejezni, vagyis a nyelvi (lexikai és nyelvtani) jelen­ségek a használat folyamatában nem eléggé automatizálódtak ben­nük. Még sok hibát fedeztünk fel a nyelvtani alakok helytelen haszná­latában. Hibáznak tanulóink az ige­kategóriákban, leginkább a vissza­ható igék használatában, a nemek egyeztetésében, az igeszemlélet helyes alkalmazásában. A hibák zö­mét azonban legtöbbször a helyes­írási vétségek alkotják. Ezen a téren még nagyobb segítséget kell nyújta­nia az alapiskolának is. Láthatjuk, hogy a nyelvtanra szükség van, de csak funkcionálisan lehet értelme, vagyis a nyelvhasználathoz kap­csolva. A jelenlegi nyelvtanítás kon­cepciójának értelmében a tanterv a nyelvi gyakorlatot, készségeket és a nyelvi elemek komplex használa­tát kellőképpen hangsúlyozza. Már a tananyag didaktikus rendszeré­ben, de főleg a tanítás folyamán különös figyelemmel kísérjük az el­térő nyelvi jelenségeket, és hangsú­lyozzuk ezeket a nyelv minden terü­szépirodalmi kötetéért odaítélték. Hozzá kell tennünk, hogy ez azért is alakult így, mert a nyolcvanas évek elejétől kezdve az említett előítéle­tek és bizalmatlanságok miatt konf­liktusok zajlottak a Madách-díj körül. Ez abban nyilvánult meg, hogy há­rom ízben odaítélte a zsűri, de átad­ni már nem sikerült, pedig mindhá­rom ízben fiatalabb író kapta volna meg. Ezek a konfliktusok meg a díj körüli manipulációk csökkentették a díj tekintélyét az írótársadalom­ban. Ezért némileg keserű szájízt is éreztem, amikor megtudtam, hogy az idén nekem ítélték oda. Másrészt, kétségtelen jele ez annak, hogy csökkent a fiatalok iránti bizalmat­lanság. Remélem, a Madách Imre- díj visszanyeri tekintélyét és jelentő­ségét, a jövőben is a legrangosabb nemzetiségi irodalmi díjunk lesz, hi­szen tudjuk, hogy előkészületben van további irodalmi díjak, illetve jutalmak létrehozása, mint az Irodal­mi Szemle díja és a Madách kiadói díj. HARASZTI ILDIKÓ létén úgy, hogy sok és megfelelően megválasztott gyakorlattal rögződje­nek, automatizálódianak. A gimnáziumi irodalomtanítás az irodalmi szöveget helyezi előtérbe. Feladata, hogy a praktikus követel­mények elérése mellett (ismeret, megértés, reprodukció, szókincsfej­lesztés) a tanulók az olvasás, a mű­elemzés során jussanak el az értel­mezéshez, és a műelemzés hozzá­járuljon az érzelmi-esztétikai élmény kialakításához. Ez leggyakrabban a megbeszélés módszerével, a ta­nulók aktív közreműködésével törté­nik. Az irodalmi szöveg szép, kifeje­ző, értelmes felolvasása után a diá­kok nemcsak válaszolnak a tanár kérdéseire, hanem érdeklődnek, vi­tatkoznak, egyéni meglátásaikkal és kérdéseikkel, problémafelvető meg­jegyzéseikkel maguk is keresik a mű mondanivalóját, esztétikai értékét. Az élményt nyújtó műelemzés során azonban még sok a tennivaló. Nem minden tanuló tud aktívan és önálló­an állást foglalni az ideológiai-eszté­tikai kérdésekben, nehézséget okoz az értékelés, összehasonlítás és az általánosítás. Az irodalomtanítás számol a ta­nulók más forrásból szerzett művé­szi élményeivel (film, színház, tele­vízió), és hangsúlyozza a tantárgyak közötti koncentrációt, különös tekin­tettel a magyar és a világirodalomra, valamint a történelemre, képzőmű­vészeti és zenei alkotásokra. Az iro­dalomórán tanulóink gyakran készí­tenek vázlatot, jegyzetelnek (lé­nyegkiemelő munka), mikrodialógu- sokat vezetnek, referátumot adnak elő. Egyre több időt szentelnek a se­gédirodalommal való önálló munká­nak, gyakrabban nyúlnak a helyes­írási kézikönyvhöz, különböző se­gédkönyvekhez, szótárakhoz, a ta­nítási órán folyóiratokat és újságokat használnak fel. A szlovákórákat az egynyelvűség jellemzi. Ez az elv segíti a diákokat abban, hogy minél többet használják a szlovák nyelvet életszerű beszéd­helyzetekben, a fejlettebb nyelvi ki­fejezőkészség pedig kialakítja tanu­lóinkban a szlovák nyelven való gondolkodást. Természetesen, nem zárjuk ki a nyelvtanításból az anya­nyelvet, de céltudatosan és megfon­toltan csak akkor hívjuk segítségül, amikor szükség van a két nyelv jelenségeinek összehasonlítására, könnyebb megértésére. Az anya­nyelv használata a szlovák nyelv alaposabb elsajátítása végett törté­nik, tehát didaktikai funkciója van. Tapasztalataink alapján elmond­hatjuk, hogy legjobb pedagógusaink oktató-nevelő munkájukban egyre gyakrabban alkalmazzák azokat a munkamódszereket és szervezési formákat, amelyek lehetővé teszik a tanulók önálló, alkotó munkáját. Szem előtt tartják a diákok aktivitá­sát, tevékenységük megtervezését és önálló munkára nevelik őket. Respektálják a tantárgy didaktikai modelljét, a tananyagot ok nélkül nem bővítik, figyelembe veszik a gyakorlat szükségleteit. A tanulók ismereteit aktualizálják, és kapcso­latot teremtenek a mindennapi élet legfontosabb eseményeivel. A taní­tási folyamatban fokozatosan beépí­tik a tömegtájékoztató eszközök használatát. A tananyag megköve­teli tanulóinktól a televízió és a rádió műsorainak figyelését, az adásokat a tanítási órán megbeszélik, értéke­lik. Sok esetben találkozunk már az órán problémamegoldó helyzetek­kel, tanúi vagyunk élénk, kritikus vitáknak, párbeszédnek, és a nyelv- oktatásban egyre nagyobb teret kap a tanulók gyakorlati, produktív tevé­kenysége. A diákok személyiségé­nek sokoldalú fejlesztését nagymér­tékben elősegítik az új tankönyvek szövegei és gyakorlatai. A pedagó­gustól függ, milyen eredménnyel használja fel a kínálkozó alkalmat. M egállapíthatjuk, hogy szlo­vák szakos tanáraink megfelelő módszerekkel jó irányban fejlesztik tanulóink erkölcsi, esztétikai érzékét, a tantárgy lehető­ségei és a tanítási módszerek sajá­tossága szerint formálják jellemüket és világnézetüket. TOROK MATILD, a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa Bármely ország kultúrájának csehszlovákiai napjairól legyen szó, a nagyszabású rendezvénysoroza­tok célja minden esetben, hogy be­tekintést nyújtsanak az adott ország kulturális életébe, hagyományaiba, egyben ízelítőt adjanak a legújabb művészeti törekvésekből. Termé­szetesen más kérdés, hogy a köl­csönös megismeréshez elég-e „ennyi“, néhány napba sűrített ese­ménysorozat. Hiszen átfogó képet aligha adhat. Ugyanakkor a műsor összeállítóinak korántsem könnyű a feladatuk, főként ha olyan ország­ról van szó, ahol a társadalmi élet minden területén - így a kultúrában is - gyökeres változások mennek végbe. A magyar kultúra napjai ren­dezőinek sem az okozhatott gondot elsősorban, mit hozzanak Csehszlo­vákiába, mint inkább az, hogy mit hagyjanak ki a bőséges kínálatból. A napok egyik legjelentősebb résztvevője kétségkívül a Magyar Állami Operaház volt, mely reperto­árjának legsikeresebb darabjaival lépett színpadra, kétszer Prágában, majd Szlovákia fővárosában. Tulaj­donképpen három önálló műről van szó, és ezzel kapcsolatban külön említést érdemel az előadás drama­turgiai koncepciója. Kizárólag kor­társ alkotásokkal bemutatkozni - meglehetősen merész vállalko­zás, ám az „operaháziak“ nem riad­tak vissza a kockázattól. Az idei évad egyik legsikeresebb magyaror­szági produkciója, Vajda János Ma­rio és a varázsló című operája mel­lett úgy kapott helyet Dohnányi Ernő Variációk, és Bartók Béla Csodála­tos mandarin című alkotása a balett­társulat előadásában, hogy az egész íve nem tört meg, és együtt­véve egységet alkottak. Az operáról szólva el kell monda­nunk, Vajda János a lehető legnehe­zebbre vállalkozott. Thomas Mann annak idején élesen tiltakozott az ellen, hogy a Mariót politikai szatíra­ként értelmezzék, novellája mára mégis a fasizmus elleni tiltakozás egyik alapvető művévé vált. Cselek­ménye közismert. A húszas évek­ben, az egyik olasz fürdőhelyen ját­szódik, a varázsló-hipnotizőr Cipolla és a fiatal pincér, Mario konfliktusá­ról szól. Valójában ennél sokkal többről, az emberi méltóság, a tudat, a józan ész meggyalázásáról, ami­kor Cipolla manipulációkkal bizo­nyítja elméletét, a „van akarat, van szabadság, de akaratszabadság az nincs" elvét. Vajda János sikerrel oldotta meg a feladatot. Dallamai az első pillanattól fogva sajátos, fe­szültséggel teli légkört teremte­nek, amely egészen a tragikus vég­kifejletig kíséri a cselekményt. A csúcspontot tekintve, más utat követ Vajda gondolatmenete: Mario lövésével ugyan megtörik a varázs, a rémálom elszáll, a századelő han­gulatát idéző, hipnotizáló zene azonban tovább szól, egyre erősöd­ve, majd mintha a végtelenségben oldódna fel. Országos rangú kulturális ese­mény színhelye lesz a jövő héten Mladá Boleslav: az idén itt kerül sor a cseh és szlovák filmek szemléjére, melyet évente más-más városban rendeznek meg. Több szlovákiai, cseh- és morvaországi kerületi székhely után most ez az iparváros vállalta a házigazda szerepét, hogy öt napig otthont adjon a fesztivál résztvevőinek. Április 24-e és 28-a között itt fogadják a huszonhetedik szemle vendégeit, akik találkoznak, hogy lemérjék: hol tart a csehszlo­vák filmművészet. A tavalyi filmtermésnek mintegy a fele - huszonkét játék- és har­mincnyolc rövidfilm - szerepel a szemle műsorán; azokat az alko­tásokat mutatják be, amelyeket a válogató bizottság benevezett a versenybe. A kolibai stúdiót hat, más-más műfajú játékfilm képviseli a rendezvényen. Látható lesz Vladi­mír Balco mai témájú Álláspontja, Miloslav Luther tragikomédiája, az Epizódszerep, Juraj Lihosit komé­Az opera gyakorlatilag Cipollára épül, akinek a személyisége így meghatározza az egész előadást, Tóth János nemcsak árnyalt éneklé­sével, hanem játékával - mimikájá­val, mozgásával, gesztusaival - is meggyőzi a színpadi közönségen kívül a nézőtéren ülőket Cipolla kü­lönleges, szinte sátáni hatalmáról. Békés András legapróbb részletekig kidolgozott, emellett nagyvonalú, öt­letekben gazdag rendezése a meg­felelő arányok megtalálásával segíti a feszültség nagy ívű növekedését. Az előadáshoz ötletes díszleteket tervezett Székely László, Wieber Mariann kosztümjei pedig hatáso­san idézték a húszas évek divatját. Az est további részében a táncé volt a főszerep. Mindenképpen ki kell itt emelni a darabválasztást, an­nál is inkább, mert a magyarországi társulat hiányt pótolt. Két olyan mű­vet hozott, melyekkel nálunk csak ritkán találkozhatunk. Dohnányi gyermekdalra írt varációit a cseh­szlovákiai közönség nem nagyon is­meri, Bartók Csodálatos mandarinját pedig ugyancsak ritkán láthatjuk színpadon, noha ez utóbbit épp a közelmúltban tűzte műsorára a Szlovák Nemzeti Színház. Dohnányi zenéje, mint a cím is utal rá, a gyermekkort idézi. Seregi László pedig - aki különben nem ismeretlen a prágaiak előtt, a Sme- tana Színházban Delibes Szilviáját vitte színre annak idején - hetven­nyolcban készült variációival hitele­sen ragadja meg a zene vezérfona­lát. Amint arról maga is vallott, a ma emberének kívánja feleleveníteni a felhőtlen gyermekkort, egyben emlékeztetve: nem szabad elfeledni a játékot, játékban, játékkal telje­sebb az élet. A zeneszerző muzsi­kájának lendületét érvényesítve, pil­lanatképekben villantja fel az ártat­lan gyermeki játékokat, majd a fel­nőtt világ kemény küzdelmeit, ki­mondva a végén: a halál fölött győz az élet, a játék folytatódik. Bár konkrét cselekménye van, szintén általánosabb érvényű gon­dolatokat fogalmaz meg Bartók Cso­dálatos mandarinja. Amint Szabolcsi Bence írt róla, zenéje a jó és a rossz, az emberség és embertelenség, az erőszak és az élet küzdelmének lá­tomása. Sereginek, aki egy személy­ben volt kosztümtervező, koreográ­fus és rendező, teljes mértékben sikerült mai, modern mandarint al­kotnia. Igényes, új felfogásban ké­szült koreográfiájában végig uralko­dik az expresszivitás, melyet a sze­replők is fölerősítenek: Pongor Ildikó szuggesztív, Keveházi Gábor meg­győző, a tiszta emberi kapcsolatok utáni vágyat kifejező előadásmódja. A Magyar Állami Operaház be­mutatkozása megfelelt a várakozás­nak, kedvező volt a cseh sajtóvissz­hang is, ám az érthetetlen, hogy a nézőtér félig telt meg, s a közön­ség részéről meglehetősen hűvös volt a fogadtatás. FÓNOD MARIANNA diája, a Vonatozók, Stefan Uher lé­lektani filmje, A skanzen gondnoka, Dusán Trancík Hetet egy csapással című mesefilmje, továbbá három fia­tal rendező - Michal Ruttkay, Vladi­mír Őtric és Kvetoslav Hecko - de- bütáns munkája, a Csak egy nap. A rövidfilmek mezőnyében tíz szlo­vák alkotás versenyez. A fesztivál természetesen nem zárt esemény, a szakembereken kí­vül a környék érdeklődő közönsége is részt vehet a bemutatókon, hiszen az alkotásokat több városban is vetí­tik, a filmművészek pedig találkoz­nak a nézőkkel. A szocialista orszá­gokból, valamint Spanyolországból és Svájcból harminc vendéget vár­nak a szemlére. Talán nem érdekte­len megjegyezni, hogy a szervezőbi­zottság a jövő évtől több változtatást kíván eszközölni a fesztivál koncep­ciójában; az egyik leglényegesebb, hogy megszűnik vándor jellege: 1990-tál évente majd a szlovák fő­város ad otthont a rendezvény­nek. -ym­Balla Kálmán az idei Madách Imre-díjas Cseh és szlovák filmszemle ÚJ SZÍ 6 1989. IV.' i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom