Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-17 / 90. szám, hétfő

A CSKP KB áprilisi ülésének 20. évfordulója

Aj szú

3

1989. IV. 1*7.

Értékes tapasztalatok

A CSKP Központi Bizottságának 1969. április 17-i ülése új szakaszt nyitott abban a harcban, amelyet a párt azért indított, hogy ismét a marxizmus-leninizmus platformjára kerüljön vissza, s hogy kivezesse a csehszlovák társadalmat a válsághelyzetből, amelybe január után politikájukkal a jobboldali erők juttatták. Ezen az ülésen létrejöttek a döntő feltételek a jobboldali erők végső vereségéhez, a párton belüli válság leküzdéséhez, valamint a pártban és a társadalomban uralkodó viszonyok konszolidálódásához.

A jobboldal 1968 augusztusa után változtatott taktikáján. Már nem számíthatott arra, hogy „békés“ fordulattal magához ragadja a hatalmat, hogy az egyre meghátráló Dubőek- nak és munkatársainak köszönhetően uralma alá vonja a pártot és kidolgozza „programját“, melyek révén az> ország egyre jobban eltávolodik a szocializmustól. Ezért a jobboldal úgy döntött, hogy az úgynevezett vysoőanyi kongresszus küldöttei közül számos tagot a CSKP Központi Bizottságába kooptál. Ez biztosította volna az elkövetkező hónapokban a jobboldal pozícióinak megőrzését.

A nyomás eszközeivel

Az új taktika részévé váltak az egyre gyakoribb, különféle erőszakos akciók. Ezek célja az volt, hogy zavart keltsenek az országban, szö- vetségesi kapcsolataiban, a termelésben, indulatokat szítsanak és esetleg közvetlen konfrontációt, amely még jobban kiélezte volna az úgynevezett csehszlovák problémát.

így került sor a novemberi határozat elleni akcióra, amely a Szövetségi Gyűlés elnökének megválasztásával kapcsolatos. Különösen az irodalmi lapok, a Csehszlovák Televízió és a Csehszlovák Rádió, amely abban az időben már teljesen a jobboldal befolyása alatt állt, szította a kedélyeket és egyértelműen további akciókra szólított fel. Először az állítólagos cenzúra, másodszor a szövetséges csapatok bevonulása, harmadszor pedig a Zprávy című kiadvány, negyedszer például a Tribuna terjesztése elléh. Aki velük nem értett egyet, az „árulók listájára“ került és számíthatott arra, hogy őt vagy családtagjait különféle támadásoknak teszik ki. Mindennek ellenére abban az időben már a kommunisták és pártonkívüliek ezrei kezdtek nyíltan fellépni a jobboldal nyomása ellen. Aktivizálódtak a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szervezetei, létrejöttek a Tribuna klubjai, a baloldali front és a lenini ifjúsági szövetség. Az emberek ezrei leveleket intéztek a párt központi bizottságához és más szervekhez, amelyekben kifejezték, hogy nyugalomra vágynak.

A párt akkori vezetősége azonban nem volt képes szembeszállni a jobboldali támadásokkal. Alexander Dubőek, a CSKP KB első titkára hasonlóan, mint augusztus előtt, meghátrált minden nyomás előtt, s a különböző fórumokon ugyan megígérte a novemberi határozat teljesítését, a valóságban azonban szabotálta azt.

A gazdasági helyzet is egyre romlott. A kitűzött feladatokat nem teljesítették, s az emberek kezdeményezése meddő vitákban fulladt ki. Az árakat és béreket a vállalatok elképzelései szerint emelték, kevesebb árut termeltek, mint ahogyan az a béreknek megfelelt volna. A vállalati tanácsok tevékenységében a gazdasági avanturizmus és hazar- dírozás kezdett érvényesülni. A társadalom válságban volt, és a párt képtelen volt megmutatni a reális kiutat.

Meghatározó mozzanat

Ilyen helyzetben ült össze áprilisban a CSKP Központi Bizottsága. Alexander Dubőek első titkár nézeteit és álláspontját bírálták. Ennek alapján Dubőek kérte felmentését és titkos szavazással Gustáv Husákot, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának addigi első titkárát választották meg a CSKP Központi Bizottságának első titkárává. Mellette adta le voksát a CSKP KB jobboldali beállítottságú tagjainak jelentős része is. Nekik ebben a tisztségben Alexander Dubéekra már nem volt szükségük. A választások eredményei kifejezték a többség véleményét, s azt is, hogy Alexander Dubőeknak nincs ereje ahhoz, hogy

a központi bizottság élén kivezesse a pártot és a társadalmat a válságból. Az ülésen elfogadták a CSKP KB felhívását a köztársaság minden állampolgárához. A központi bizottság mindazokhoz fordult, akik őszintén óhajtják a társadalom szocialista jövőjét.

„Az az út, amelyre január után léptünk, nemcsak pártunkban, hanem társadalmunkban is egyetértésre, támogatásra talált. Állampolgáraink döntő többsége üdvözölte és nagyra értékelte a kommunista párt kezdeményezését, hogy nyíltan bíráljuk a múlt hibáit és törekedjünk kijavításukra“ - hangsúlyozza a felhívás. Sajnos, már akkor kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy e helyes elképzelések megvalósításához

nem elegendő a jószándék, s érvényesítésükért nagyon keményen meg kell küzdeni. A felhívás különböző ellenzéki áramlatokról is szól, amelyek a szocialista társadalom bomlasztására, a párt cselekvőképességének megbénítására,

szovjetellenes és antiszocialista indulatok szítására törekedtek, önkritikusan értékelte a párt központi bizottságának és vezetőségének tevékenységét. Azt, hogy nem volt képes „határozatainak megvalósítása érdekében minden lehetőséget és eszközt kihasználni, s így biztosítani a párt jóváhagyott politikai irányvonalát“.

A központi bizottság felhívásában továbbra is tűrhetetlennek minősítette ezt a helyzetet. Ha a párt meg akarja valósítani mindazt, amit 1968 elején kitűzött, halaszthatatlanul át kell térnie a helyes határozatokról a határozott tettekre. A helyzet javításának első feltétele, hogy maga a pártvezetés váljon teljes mértékben cselekvőképessé, növekedjen rugalmassága, s az. ország helyzetének megfelelően csoportosítsa át erőit.

Az áprilisi ülésnek már az első visszhangja is pozitív volt. A társadalom megkönnyebbüléssel fogadta a CSKP KB ülésének eredményeit. Elegünk volt az olyan vitákból, amelyek sehova sem vezettek és a köztársaságot többször mély válságba taszították - írták az olvasók a Rudé právo szerkesztőségének.

Az új irányvonal

Rövid idő alatt olyan programot kellett kidolgozni, amelyet a közvélemény is elfogad.

Már öt hét elteltével a központi bizottság májusi ülése elé terjesztették ezt a programot, amely a CSKP KB végrehajtási irányelveit szabta meg a párt további tevékenységével kapcsolatban. Indoklásában Husák elvtárs világosan meghatározta a célokat:

1. A marxista-leninista tanítás, a pártépítés és a pártélet lenini elvei alapján felújítani a pártegységet.

2. Helyreállítani a kommunista pártnak a társadalomban, főleg a tömegszervezetekben és a Nemzeti Front szervezeteiben, az állami szervekben, a gazdasági és kulturális szférában betöltött vezető szerepét.

3. Intézkedéseket foganatosítani a súlyos gazdasági problémák megoldására.

4. Megszilárdítani a szocialista államnak, mint a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmi szervének a szerepét.

5. Rendezni kapcsolatainkat a Szovjetunió és a többi szocialista ország testvéri kommunista pártjaival, mert ezekben gyökereznek államunk külpolitikájának alapelvei.

Meg kellett határozni a célokat és elérésük útját. A májusi ülés irányelvei teljesítették ezt a feladatot. Ezek a párt tevékenységének programjává váltak az elkövetkező időszakban. Harminc pontban pontosan meghatározták a kommunisták és a szocializmusért elkötelezett többi állampolgár feladatait. A semmitmondó viták ideje lejárt. Munkához kellett látni, más út nem volt. Mindaz, amit a jobboldal sürgetett, kilátástalan destrukció volt.

A párt új vezetősége által előterjesztett program nemcsak a pártnak és szerveinek,'hanem a Nemzeti Frontnak, a társadalmi szervezeteknek, az állami szerveknek, szociális rétegeknek és csoportoknak, a nemzeteknek és nemzetiségeknek tevékenységét, továbbá a gazdasági stabilizációt és a nemzetközi kapcsolatokat is érintette. Mindenkinek lehetősége nyílt részt venni a munkában, aki segíteni akart e program valóra váltásában. Nem mindenki élt a lehetőséggel. A párt és a társadalom jobboldali erőinek nem a társadalmi és gazdasági élet konszolidálása, hanem ellenkezőleg, a desta- bilizáció és a destrukció volt a célja. Ezért utasították el a végrehajtási irányelveket és a válságból kivezető javasolt utat.

Hazánk lakosságának többsége azonban magáévá tette az irányelveket és amint az a CSKP XIV. kongresszusán bebizonyosodott, teljesítését pozitívan értékelhettük.

, A konszolidációtól az átalakításig

A párt XIV. kongresszusa - amelynek határozatait a XV. és a XVI. kongresszus továbbfejlesztette - pártunk és társadalmunk további fejlődése szempontjából rendkívül jelentős volt. Kidolgozta a szocializmus továbbfejlesztésének programját, amely a nép anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelését, létbiztonságának szavatolását, a szocialista rendszer megszilárdítását és fejlesztését tűzte ki célul. A XIV. pártkongresszus utáni időszakban számos sikert értünk el a gazdaságban és a társadalmi élet más területein is: az egészségügyben, az oktatásban, a szociálpolitikában, a kultúrában, a művészetekben, a külpolitikában. Mindez elsősorban pártunk elvi, s ugyanakkor rugalmas politikájának, szervező és ideológiai munkájának és annak a képességének köszönhető, hogy képes volt megnyerni a dolgozók aktív támogatását.

Nyilvánvalóak és vitathatatlanok azok a sikerek, amelyeket népünk a társadalmi élet számos területén, a CSKP XIV. kongresszusa után elért. Azonban voltak hiányosságok és nehézségek is. Különösen a hetvenes évek második felében, amikor a felmerülő gondokat nem oldottuk meg a kellő időben, elsősorban a gazdaság területén. Ennek az időszaknak is megvannak a sajátos vonásai s benne számos objektív és szubjektív jellegű ellentmondásos tényező - hangsúlyozta a győzelmes február 40. évfordulója alkalmából tartott ünnepi nagygyűlésen mondott beszédében Miloá Jakeá, a CSKP KB főtitkára, majd így folytatta: - Nem mindig oldottuk meg a feladatokat úgy, ahogy azokat kitűztük, és ahogyan kellett volna. Ráadásul a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján romlott a nemzetközi helyzet és olyan változások mentek végbe, amelyek népgazdaságunkban is tükröződtek.

Ahogyan arról az akkor elfogadott intézkedések és dokumentumok tanúskodnak, kellő időben rámutattak a gazdaság orientációjában végrehajtandó alapvető változások, az ex- tenzív fejlesztésről az intenzív fejlesztésre való átmenet objektív szükségességére, de ebből a felismerésből nem vonták le teljes mértékben a gyakorlat számára a tanulságokat. Árra is van példa, hogy félmegoldásokat, s ezzel együtt hatástalan intézkedéseket hoztak.

A gazdasági fejlődés üteme fokozatosan lelassult a kedvezőtlen objektív körülmények következtében, de azért is, mert sokhelyütt igénytelenség, következetlenség és rugalmatlanság uralkodott, a szervezés és az irányítás kevésbé hatékony formáit alkalmazták. Egyre több nehézség merült fel a tervteljesítésben, a szál- lítói-megrendelői kapcsolatokban, a hazai piacon és a külkereskedelemben. Mindez ilyen vagy olyan mértékben a társadalmi élet más területein és a társadalmi légkör egészében is megnyilvánult.

Az említett problémák közül sokra nagyon nyíltan a párt XVI. kongresz- szusa is rámutatott. Sajnos, az itt elfogadott helyes határozatokat sem valósították meg, a negatív jelenségek továbbra sem szűntek meg, sőt még erőteljesebben jelentkeztek.

Mindezzel párhuzamosan a nyolcvanas évek elején különféle spekulatív irányzatok is lábra kaptak, a bérek és a fizetések terén

elmélyült az egyenlősdi, árutermeléssel nem alátámasztott jövedelmek is voltak, a tervteljesítést olykor meghamisították. Bár a pártszervezetek és -szervek felhívták a figyelmet ezekre a jelenségekre, a bűnösök ellen csak elvétve vagy egyáltalán nem léptek fel. A CSKP KB Elnöksége ezért 1983 februárjában levélben fordult a pártszervekhez és -szervezetekhez, az állami intézményekhez és minden becsületes kommunistához és pártonkívülihez, hogy folytassanak hatékonyabb harcot a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem megsértése ellen, s határozottan lépjenek fel minden ilyen jelenséggel a szocialista tulajdon megkárosításával, az élősködéssel és a korrupcióval szemben. A levél hozzájárult a szocialista törvényesség, a gazdasági és állami fegyelem, valamint a társadalmi erkölcs megszilárdulásához. Sok helyütt azonban a levélben foglaltak érvényesítése vontatottan és nem egészen következetesen haladt.

A kommunista párt abban az időben nagy erőfeszítéseket tett a gazdaság és más területek irányításának tökéletesítésére. Abból indult ki, hogy az extenzív lehetőségek egyre nyilvánvalóbban kimerülnek, s rámutatott, hogy gazdaságunk csak a fajlagos nyersanyag, az energia- és munkaerő-felhasználás csökkentésével fejlődhet tovább. A CSKP KB 1985. szeptemberi ülése hangsúlyozta, hogy a legfontosabb feladat megvalósításának sem ütemével, sem mértékével nem lehetünk elégedettek, s lényegesen jobban kell törekednünk arra, hogy a szocializmus vívmányai összefonódjanak a tudományos-műszaki forradalommal, lényegesen javítani kell az irányító és szervező munkát és határozottabban kell fellépnünk a rutinszerűség és a maradiság ellen.

Ezek a törekvések a CSKP XVII. kongresszusának határozataiban domborodtak ki. A kongresszus kidolgozta a társadalom gazdasági és szociális fejlesztése meggyorsításának stratégiáját. A XVII. kongresz- szus már az új gondolatok jegyében zajlott le, amelyeken érződtek az SZKP XXVII. kongresszusának előkészületei és eredményei. Az ösztönző erőt és a sokoldalú tanulságokat az SZKP tevékenységében és a szovjet társadalom életében találjuk meg ma is, amikor a komplex társadalmi átalakítás, a demokratizálás, a nyilvános tájékoztatás elmélyítése folyik, s amikor keressük és erősítjük a párt, a szocialista állam és az egész társadalom életének lenini elveit.

Mai politikánk

A gazdasági és szociális fejlesztés meggyorsításának irányvonala, amelyet a CSKP XVII. kongresszusa dolgozott ki és a CSKP KB 7. ülése társadalmunk mély átalakításának konkrét programjává fejlesztett tovább, az egész társadalmat érinti. Magvát a gazdasági reform alkotja, amelynek alapján át kell térni a gazdaság túlnyomórészt intenzív fejlesztésére. Csehszlovákia Kommunista Pártja a társadalmi átalakítást nem szűkíti le a gazdasági szférára, a gazdasági reform megvalósítására. A gyakorlatban arra törekszik, hogy mindez szervesen összefonódjon a demokratizálással, a nyílt tájékoztatással és a nyílt politikával. A vállalati szférában az önállóság, a jogkör és a felelősség megerősítése elválaszthatatlanul összefügg a nemzeti bizottságok, az állami szervek és a Nemzeti Front tevékenységéhez szükséges tér kibővítésével, az állampolgároknak a társadalmi ügyek irányításába való szélesebb bekapcsolódásával, a nézetek szocialista pluralizmusával.

A múltban a pártszervek gyakran helyettesítették az állami intézményeket, helyettük oldottak meg problémákat, vagy pedig a megoldásért magukra vállalták a felelősséget. Nem egyszer éppen ebben látták feladatukat a párt vezető szerepének érvényesítésében. Az ilyen eljárás, amelynek napjainkban is tanúi lehetünk, teret nyit az alibizmusnak és elvonja a pártszerveket a politikai munka végzésétől és a politikai vezetéstől. Ez teljes mértékben érvényes a pártszerveknek a Nemzeti Fronttal kapcsolatos viszonyára is. A Nemzeti Front szervezeteinek és szerveinek egyre nagyobb részvétele a politika kidolgozásában, megvalósításában és ellenőrzésében, a CSKP KB 7. ülése határozatának részét képezi. Ezeket az elveket elsősorban az említett szervezetekben dolgozó kommunistáknak kell valóra váltaniuk.

A szocialista társadalmat csak a kommunista párt vezetésével lehet magasabb szintre emelni, mert ez a párt a szocialista építés élcsapata volt és ma is az, tehát az átalakítás mozgatóereje is. A párt ezért központi bizottságának ülésein megvizsgálta, hogy mennyire felkészült és képes e faladat teljesítésére, a gyökeres változások végrehajtása során. „Kötelesek vagyunk küzdeni a pártáiét felélénkítéséért, az opportunizmus és a liberalizmus ellen, a formális tagság és a passzivitás ellen, a párt cselekvőképességének növeléséért és a dolgozó tömegekre gyakorolt hatásának növeléséért“, hangsúlyozta a CSKP KB Elnökségének beszámolójában a központi bizottság 9. ülésén Miloá Jakeá elvtárs. Minden kommunista tudatában mélyen kellene gyökereznie a személyes felelősségérzetnek, amely növekszik „ha jó színvonalon elvégzett feladatokkal tesszük rendszeresen próbára, beszámol a pártkollektívának az elvégzett munkáról, tekintet nélkül a betöltött tisztségre. Ezen az úton érhetjük el azt, hogy a párt hatása arányos legyen a kommunisták magas számával - hangsúlyozta Jakeá elvtárs.

Az átalakítás folyamatában ránk váró új feladatok megkövetelik a társadalom minden erejének mozgósítását. A párt vezetősége a közelmúltban ilyen szellemben fordult a közvéleményhez és adta ki a CSKP KB Elnökségének nagy visszhangot kiváltó nyilatkozatát a győzelmes február 41. évfordulója alkalmából. Erről tanúskodnak az állásfoglalások, konkrét kötelezettségvállalások, amelyekkel a dolgozók e felhívásra reagálnak. Konkrét tettekkel akarnak hozzájárulni a szocializmus tökéletesítésének útjában felmerült vitás kérdések megoldásához. Ugyanakkor elítélik bizonyos egyének és illegális csoportok tevékenységét, akik vagy amelyek a társadalmi átalakítás folyamatában szeretnék a politikai harcnak olyan formáit érvényesíteni, amelyeket a jobboldal 1969 áprilisa előtt alkalmazott...

Nem egyszer elhangzott már, hogy azt a folyamatot, amelynek célja a szocializmus minőségileg magasabb szintje, azokra az alapokra építjük, amelyeket 1948 februárjában a dolgozó nép győzelmével építettünk ki, s amelyhez a szocialista építés is kötődik. Mérhetetlen nehézségek árán, áldozatos és eredményes munkával tiszteletreméltó eredményeket értünk el, amelyeket a válságos években a jobboldali ellenforradalmi erők támadtak.

A CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisi ülése, amely fordulatot jelentett az erőviszonyokban, a szocialista építés folytatását tűzte ki célul, számunkra az értékes tanulságok forrása. A párt ereje vonzó és konstruktív programjában rejlik, amelynek teljesítésében az egész társadalom részt vesz. A párt új vezetésének 1969 áprilisi fellépése után elfogadott irányelvek olyan programot képeznek, amely megmutatta, hogyan lehet leküzdeni a pártban és a társadalomban a válságot. Ez a program támogatásra talált, és a hetvenes évek első felében társadalmunk sikeres fejlődésének kiindulópontjává vált.

A mai helyzet megköveteli a fejlesztési szándékok alapos mérlegelését, a célok és elérésük útjának meghatározását, világos program kitűzését, a társadalom erőinek mozgósítását. Lehetővé kell tenni (mindenkinek, hogy részt vegyen a szocialista fejlesztés programjának kidolgozásában, s mindenkinek lehetőséget kell biztosítani, hogy részt vehessen valóra váltásában. E program elfogadása lesz a CSKP XVIII. kongresszusának egyik legfontosabb feladata.

VLADIMÍR GERLOCH, JIRÍ KOHOUT és JAROSLAV KOJZAR