Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám, szombat
ÚJ szú 5 1989. III. 11. ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT III. A CSKP az antifasiszta mozgalom élén A München után megmaradt országrészek megőrzése érdekében a CSKP Szlovákiában is megpróbálkozott a demokratikus erők egyesítésével. Ebből a helyzetből a kivezető út ugyanis csak a hatalmi-politikai harcok megakadályozása által bontakozhatott ki. A kommunista párt koncepciója figyelembe vette az új erőviszonyokat és azt, hogy a néppártot gyakorlatilag már nem lehetett kirekeszteni a hatalom gyakorlásából. Ezért a többi politikai párttal együtt akarta őket a demokratikus jogok betartása és az államegység megőrzése céljából együttműködésre kényszeríteni. Az elképzelés megvalósulása ugyanakkor feltételezte a néppárton belül meglévő ellentmondások és ellentétes tendenciák kiéleződését, ezáltal a néppárt legalábbis átmenetileg visszakozni kényszerült volna „egyeduralmi" törekvéseitől. A CSKP, hogy irányelveit megvalósíthassa, V. Clementis útján tárgyalásokat folytatott M. So- kollal, a Hlinka párt csehszlovákirányzatú szárnyának képviselőjével. Emellett a kommunisták a szociáldemokratákkal is megegyeztek a néppártiak elleni egységes fellépésben. Az említett irányvonal megvalósítása szempontjából nagy jelentősége volt a CSKP javaslatainak a szlovák kérdés megoldásával kapcsolatban. A szlovákiai kommunisták a Mün- cheh utáni időszakban is a cseh nemzettel szorosan együttműködve akarták megoldani a fennálló problémákat. A nemzeti jogok és a nemzet fennmaradásáért folytatott harcot tehát szervesen összekapcsolták a Csehszlovák Köztársaság megerősítéséért és megőrzéséért vívott küzdelemmel. Ezt a koncepciót képviselték a kommunisták a két nemzet közti államjogi viszony megoldását illetően is. A felvetett kérdésekkel a CSKP Központi Bizottsága 1938. október 4-én, a CSKP szlovákiai területi vezetése pedig 1938. október 5-én, 2ilinán foglalkozott. A CSKP KB Politikai Bizottsága többek között hangsúlyozta, hogy „Szlovákiának meg kell adni a teljes demokratikus önkormányzatot, olyan rendszert, amely képes lesz ellenállni a néppártiak szeparatista és totalitárius tendenciáinak“. A Rudé právo október 5-én közölte a felhívást, melynek értelmében a szlovákoknak olyan jogokat kell biztosítani, hogy egyenlőknek érezhessék magukat a csehekkel a közös államban. A párt politikai bizottsága azt is követelte, hogy a kommunisták a köztársaság megerősítése érdekében szerezzék meg az ún. államalkotó pártok támogatását, szervezzenek közös küldöttségeket a köztársasági elnökhöz és követeljék a szlovák nemzethez címzett proklamáció kihirdetését. Az államjogi elrendezés kérdését tekintve a CSKP abból a programból indult ki, amelyet a csehszlovák válság kicsúcsosodásának időszakában fogalmazott meg. A programot a müncheni árulást követő időszakban továbbfejlesztette. Lényege a „független és szabad Csehszlovák Köztársaságon belül megalakult demokratikus autonómia" volt. A demokratikus autonómia, úgy, ahogy azt a CSKP Területi Vezetése Zilinán képviselte (az illegalitásba való átmenet előkészítésének kérdéseivel egyetemben) a néppártiak által propagált totális államjogi átépítésnek lett volna az ellenpólusa és az oppozíciós, néppártellenes erők közös fellépését is megerősíthette volna. Objektíve el kell ismerni, hogy ez a program elkésett és a CSKP, amely október 9-én illegalitásba kényszerült, közelebbről nem világíthatta meg, nem is propagálhatta. Ennek ellenére a zilinai tanácskozás határozatai jelentősen hozzájárultak a szlovák kérdés megoldását feltér telező kommunista koncepció kialakításához. A CSKP által javasolt megoldás merőben ellentmondott az október 6-án létrejött megegyezésnek, amely a burzsoá pártok és a Hlinka vezette Szlovák Néppárt között jött létre. A CSKP ezt a megegyezést elutasította, mert benne „az osztályrokonság nagyobb szerepet játszott, mint a nemzeti ügy", s mert újabb csapást mért a burzsoá demokratikus jogokra, az állam egységére. A CSKP volt akkor az egyetlen politikai erő, amely a burzsoá pártok megegyezését nem saját pártérdekei szempontjából ítélte meg, hanem általános támadást látott benne a nép demokratikus jogai ellen. Emellett fölfedezte benne a szlovák nemzeti érdekek veszélyeztetettségét is. Ebből a megfontolásból a párt kereste a kapcsolatokat a néppártellenes erőkkel, igyekezett aktivizálni a szocialista és a burzsoá demokratikus irányzatot az alakulóban lévő totális rendszer ellen és a Csehszlovák Köztársaság fennmaradása érdekében. A néppárt-ellenes oppozíció megszületése Szlovákiában összetett és hosszadalmas folyamatnak bizonyult. A CSKP-t kivéve minden politikai párt jóváhagyta, ill. utólag csatlakozott a zilinai egységhez és nyilvánosan is támogatták a néppárt által megfogalmazott „új Szlovákia" gondolatát. Ugyanakkor a totális rendszer megszilárdulásával és a politikai pártok .feloszlatásával szinte egyenes arányban növekedtek a néppártban a szeparatista tendenciák és politikai csoportok, majd pedig egész pártok mentek az oppo- zícióba. Kialakultak tehát az objektív feltételek a különböző politikai áramlatok együttműködésének a megteremtéséhez. Emellett a kommunisták és más pártok képviselői között tanácskozások is kezdődtek egy új oppozíciós politikai párt létrehozása érdekében. A totális rendszer elutasítása és a csehszlovák államiság iránti aggodalom azonban ekkor még nem lépett fel egyesítő erőként. Az egységes néppárt-ellenes frontot nem sikerült létrehozni. Az okok közül meg kell említeni legalább azt, hogy október 6-a után a szociáldemokraták megtagadták ígéreteik teljesítését és nem sorakoztak fel a CSKP mellett a totális néppárti diktatúra létrehozása ellen. Nem sikerült leküzdeni a hagyományos an- tikommunista akadályokat és megteremteni a közös harc általános demokratikus platformját, még annak ellenére sem, hogy fokozódott a néppárti diktatúrával szembeni elégedetlenség és hogy a zilinai egyezség után megnövekedett a Hlinkáékkal szembefordulok tábora. Nem bontakoztak azonban még ki azok a szervezési és általános elméleti feltételek, amelyek alapján a néppárt szeparatista céljait elutasító erők egyesülhettek és közösen felléphettek volna. Az egyes pártok vezetői mély aggodalommal kísérték a néppárti politika alakulását, többször felkeresték prágai partnereiket, hogy informálják azokat a szlovákiai helyzetről. A központi kormány részéről azonban elmaradt a támogatás. Inkább a néppártiakkal való együttműködést helyezte előtérbe, mivel még mindig bízott a velük való megbékélés lehetőségében. A burzsoá demokratikus és szocialista irányzat valójában nem volt felkészülve arra, hogy aktív támadásba lendüljön. így az oppozíció megmaradt a passzív várakozások platformján. A szociáldemokraták közül is inkább csak a tagok egy része kereste a kommunistákkal az együttműködést. Az adott helyzetben a CSKP volt az egyetlen olyan szervezet, amely meg tudta fogalmazni elméletileg is alátámasztott fő stratégiai-taktikai céljait és megteremtette a feltételeket össz-szlovákiai illegális hálózatának a kiépítéséhez. Viszont éppen ezek a feltételek tették lehetővé, hogy elsőként álljon a München után kibontakozó antifasiszta mozgalom, később pedig a nemzeti felszabadító mozgalom élére. 1938 márciusának első napjaiban igen felgyorsultak Csehszlovákiában az események. Ennek ellenére a közvélemény még mindig reménykedett az ország további fennmaradásában. A bizakodást a prágai központi kormány is táplálta, annak ellenére, hogy a szlovákiai fejlemények komolyan nyugtalanították. A központi kormány radikális lépésre szánta el magát és március 10-én elhatározta a hosszadalmasan előkészített szlovákiai beavatkozás megvalósítását. Az akció célja az volt, hogy politikai-hatalmi eszközökkel nyomja el a szeparatista törekvéseket és hogy az autonóm kormányba csehszlovák beállítottságú néppártiakat ültessen. A katonai beavatkozás azon a téves feltételezésen alapult, hogy a náci Németország neutrális magatartást fog tanúsítani. Katonai szempontból az akció szinte hibátlannak bizonyult. A központi kormány azonban nem tette meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy aktivizálja a szlovákiai csehszlovák orientáció köreit. Sőt, amikor ismeretessé vált, hogy Németország a néppártiak oldalára áll, meghátrált és teret nyitott a néppártiaknak. Ezek támadásba lendültek és a nácikkal együttműködve élezték az amúgy is feszült helyzetet. Az önálló állam létrehozását célzó agitáció helyett azonban csak az autonóm törvényből származó nemzeti jogok védelmére szólították fel a közvéleményt. A központi kormány előző katonai beavatkozása hatására a nemzetiségi jogok védelmében feltörő tiltakozási hullámnak igen erős cseh ellenes színezete lett. A néppártiak kétségbe vonták a kormány katonai beavatkozásának jogosságát és legalitását és a cseh uralkodó körök hagyományos hitszegéséről szónokoltak. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a szlovákiai lakosság többsége nem támogatta a szeparatista ambíciókat és nem is volt felkészülve a nagy léptékű államjogi változásokra. A szlovák közvélemény nagy részében elevenen éltek a csehszlovák államiság elvei. A bonyolult helyzetben azonban a szlovák többség a passzív kivárást választotta és nem tudott konkrétan állást foglalni a náci irányzatú néppárti tervekkel szemben. VALÉRIÁN BYSTRICKY, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa Én úgy látom és tapasztalom- Az ifjúsági alapszervezet elnöke és a szakszervezet üzemi bizottságának is tágja. Feladatait teljesíti, fáradhatatlan szervező. Nagy érdeme, hogy üzemünk a fiatalok tevékenységének értékelésekor a vállalat tíz ifjúsági alapszervezete között már évek óta a legjobb három egyike. Az elmúlt években az ifjúsági alapszervezetben végzett munkájáért előbb vállalati, majd kerületi kitüntetést kapott. Egyedüli probléma, hogy az üzem fiataljai közül kevesen vesznek részt a szabadidőprogramokban, de ez nemcsak rajta, az elnökön múlik. E néhány mondattal értékelte a pártalapszervezet elnöke Jarmila Palusovát, a Milex lévai (Levice) üzemének huszonhat éves bérelszámolóját, akinek tagjelöltként néhány hónappal ezelőtt szavaztak bizalmat. Még néhány percig beszélgettünk, amikor kopogtak az ajtón. Törékeny, fekete hajú lány lépett be az irodába. Megnyerő mosolya szinte bátorított, hogy kérdésemmel a problémák közepébe vágjak. Válasza a bizonyíték, hogy a passzivitással már foglalkoztak, az okokat ismerik, sőt elképzeléseik is vannak, miként lehetne vonzóbbá tenni a fiatalok számára a SZISZ tevékenységét.- Szabadidőprogramjainkból a fiatalok egy része sajnos, kimarad. Például legutóbb a teketornán a harminc tagból csak tizen vettek részt. Ugyanakkor a SZISZ-ből „kinőtt" idősebbek közül húszán versenyeztek. Ez is bizonyítja, hogy nem a szervezésben volt a hiba. Fő ok, hogy dolgozóinknak több mint a fele bejáró. Munka végeztével sietnek haza lakhelyükre. Tudom, szívesebben vennék, ha falujukban lenne aktív az ifjúsági szervezet. Ha helyben és elsősorban a hétvégeken szerveznének szabadidőprogramokat, sportversenyeket, színházlátogatásokat, klubdélutánokat és -estéket. Ha a falusi pártalapszervezet és a Nemzeti Front helyi vezetősége segítene nekik, ez nem is lenne megoldhatatlan.- így viszont meggyengülne az üzemi ifjúsági szervezet és a fiatalok kapcsolata.- A szabadidőprogramok tevékenységünknek csak egyik részét képezik. Munkatervünkben kevésbé időigényes feladatok is szerepelnek, és ezekbe mindenkit bevonunk. Ilyen például a politikai nevelés. Az iskolázásokon valamennyi fiatal részt vesz. A tavaszi nagytakarításból is mind kivesszük a részünket, és már hagyományosan mi szárítjuk meg és gyűjtjük össze az üzemet körülvevő területen lekaszált füvet, a szénát pedig eladjuk. Az üzemi rádiónak mi szerkesztjük az emlékműsorokat, a fiatalok gondja a faliújságok szerkesztése is.- És mi lesz a tevékenység legvonzóbb részével, a szabadidőprogramokkal?- Szerintük elfogadható megoldás lenne, ha több hozzánk hasonló Jarmila Palusová üzemi SZISZ-alapszervezet fogna össze. Segíthetnének az utcai párt- alapszervezetek, de még inkább a SZISZ városi bizottsága. Eddigi együttműködésünk csak abban merült ki, hogy rendszeresen elküldtük tevékenységünkről a jelentéseket, de ezekre semmiféle visszajelzést sem kaptunk. Mondatai határozottak, véleményét már azok az élmények és tapasztalatok is meghatározzák, amelyekkel a pártalapszervezet taggyűlésein gazdagodott.- Én úgy látom és tapasztalom, hogy a kommunisták nyíltan beszélnek a problémákról és keresik azok megoldásának lehetőségeit. A kritikus szemléletmódot az ifjúsági alapszervezet tanácskozásain és tevékenységében is szeretném általánossá tenni. Szerintem az, aki hallgat, nem mondja el nézeteit és észrevételeit, akinek nincs véleménye, az lényegében a közösség ellen vét.-Mi az, amit ajánlóiban becsül, s amit önmaga számára követendőnek tart?-Ajánlóim fáradhatatlan szervezők. Következetességük, szavaik és tetteik összhangja az, amit becsülök. Egyikük gépkarbantartó, de arra is ügyel, hogy mások hogyan dolgoznak. Ha valahol problémát lát, szóvá teszi. Még akkor is, ha az nem érinti közvetlenül. Szeretném, ha egykor rólam, mint ajánlójukról, hasonlókat mondhatnának a jelöltek..; EGRI FERENC A csúcshozamok ellenére takarmánygondok A lakszakállasi (Sokolce) Csehszlovák-Magyar Barátság Efsz a Komáromi (Komárno) járás legnagyobb mezőgazdasági üzemei közé tartozik. összesen 4209 hektáros területen gazdálkodik, jobbára kalászos gabonaféléket, kukoricát és borsót termel. Lajtos Tibor mérnökkel, a szövetkezet növény- termesztési ágazatának irányítójával, a múlt évi eredményekről, majd egy olyan hozamnövelő kísérletről beszélgettünk, amelyet szlovákiai viszonylatban még csak kevés gazdaságnál alkalmaznak.- Annak ellenére, hogy kimondottan aszályos évet hagytunk magunk mögött, a terméshozamokkal elégedettek vagyunk. Szemesekből összesen 18 ezer 181 tonna termett, ami nálunk hosszú évek óta a legnagyobb mennyiség. Szövetkezetünkben nagy szükség van a szemesekre, mert nagy az állatsűrűség. Tavaly 100 hektár átlagában 60 számosállatot tartottunk, amihez sok jó minőségű takarmányra volt szükségünk. És a gondjaink valahol itt kezdődnek. Az 1200 hektár kukoricát a magyarországi BKR útmutatásai alapján termesztjük, következésképpen ellenszolgáltatás gyanánt hektáronként 500 kg kukoricát kell átadnunk a központi alapba. Mégpedig keverék-ellenszolgáltatás nélkül. Hasonló a helyzet a vetőmagtermesztésnél. Búzából és árpából 1200 tonna vetőmagot adunk el évente, s ezért cserébe szintén nincs takarmánykiutalás. Az említett „kötelezettségek" teljesítése oda vezetett, hogy a múlt évben 1000 tonna takarmányhiányunk volt. Kénytelenek vagyunk tehát olyan termésnövelő eszközökhöz, módszerekhez folyamodni, melyek segítségével növelhetjük az önellátásunkat. A szövetkezetnél 1987-ben próbálkoztak először a vetőmag lézersugárral való kezelésével, ami fél millió korona ráfordítást igényelt. A módszer lényege, hogy a magvakat egy szállítószal- lagon lézersugárzásnak vetik alá, s ezzel növelik a betegségekkel szembeni ellenállóképességet. Ezt a módszert először az őszi gabonaféléknél próbálták ki, de kudarcot vallottak. Ehhez azonban tudni kell, hogy a kezelés csak akkor hatásos, ha a magvakat a besugárzást követő 24 órán belül elvetik. Ezt ők is tudták, csakhogy a hirtelen jött esős időszak keresztülhúzta a tervüket. Ezután a tavaszi árpával és a borsóval kísérleteztek,. A sugárkezelt magról nevelt 20 hektár árpánál 3,9-10,2 százalékos, a borsónál pedig 8,4 százalékos hozamnövekedést értek el. Lajtos mérnök a növénytermesztési ágazat egyéb gondjairól is beszélt. Az egyik legégetőbb problémájuk a korlátozott öntözési lehetőség. Egyelőre „csak“ 2908 hektárt tudnak mesterséges csapadékkal ellátni, ami tavaly rányomta a bélyegét a terméshozamokra. A vegyszerellátás szintén akadozik néha, nem beszélve arról, hogy egyes készítményekből elég kicsi a választék. A szövetkezet hosszú évek óta baráti kapcsolatot tart fenn, a sümegi összefogás Termelőszö' vetkezettel: A barátság a kölcsönös látogatásokon és csereüdüléseken kívül, a termelési tapasztalatok kicserélésére, valamint a baráti segítségnyújtásra is kiterjed. Tavaly például a sümegi szövetkezetben lakszakállasi gépek segítettek betakarítani a szálastakarmányt, idén viszont a lakszakállasiak veszik kölcsön a sümegiek Hesston bálázóját, hogy gyorsabban és jobb minőségben takaríthassák be a takarmányt. A szövetkezet vezetői és tagjai a múlt évi eredmények összegezésekor komoran nyugtázták, hogy a tervezett 16 millió helyett mindössze 12 millió korona nyereséget értek el. A növény- termesztési ágazat vezetőjének szavaiból tudjuk, hogy ebben az aszálynak is szerepe volt, de azért nem lehet vitás, ha a szövetkezet tagjai a jövőben eredményesebben akarnak gazdálkodni, akkor az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelniük a minőség és a gazdaságosság kérdésének SZITÁS GABRIELLA
