Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-07 / 56. szám, kedd

Eredmények többszörös erőfeszítéssel A minap Szepsiben (Moldava nad Bodvou) a Csemadök 585 tagot számláló városi szervezetének tag­jai a művelődési központ nagytér-, mében gyülekeztek, hogy értékeljék az elmúlt évben végzett munkájukat és megismerkedjenek az idei teen­dők, rendezvények tervével. Az ér­tékelést Nagy Ildikó elnök tartotta. Ecsetelte az áldatlan helyzetet, hogy egyetlen négyzetméter saját hasz­nálatban lévő fedett helyiség nélkül működnek, és az így elért eredmé­nyek többszörös erőfeszítést igé­nyelnek. Beszámolójában kiemelte: a Szepsi Csombor Márton Napok és az asszonykórus megalapítása 10. évfordulójának ünnepségei nagyon jól sikerültek. Sok munkát igényelt a magyarországi vendégművészek fellépésének biztosítása. Nagyon aktívan működött a művelődési klub, a honismereti kör. Szép sikert ért el Megrendülve olvastuk Álló Anna ógellei (Holice na Ostrove - cast’ Stará Gala) lakos levelét. Valóban megtörténhet ilyesmi? De mi is rejlik az elkeseredett sorok mögött? ,,1984-ben az orvosok tudatták velem, hogy férjem, Álló Szilveszter gyógyíthatatlan betegségben szen­ved, de az állapota még nem súlyos. Három gyermekünk van. Legidő­sebb lányunk esküvőjét az év január 14-re tűztük ki. 0 is nagyon várta ezt a pillanatot, s mivel az első gyerme­künk házasságáról volt szó, szép számban hívtunk vendégeket. Kö­zeledett a nagy nap. Az édesapát Az ing kórházi kezelés után az esküvő he­tében, kedden haza is hoztuk, mivel nagyon szeretett volna ott lenni a készülődésnél, s ha tud, esetleg segíteni. Csütörtökön rosszul lett, s eszméletlen állapotban szállítottuk be Bratislavába. Agyvérzést kapott, s még aznap este meghalt. A lako­dalomból nem lett semmi, az eskü­vőt csak a legközelebbi hozzátarto­zókkal ültük meg. Nem szerettem volna ezt ilyen aprólékosan leírni, csak ami következett, az volt szá­momra nagyon borzasztó“ - állt pa­naszosunk levelében.- Becsomagoltam a fekete öltö­nyét, a vadonatúj inget, amit a lá­nyom az esküvőre vett Budapesten 650 forintért (ezt eredeti csomago­lásban, felbontatlanul), alsóneműt - mondja már ottlétemkor -, s pén­teken, 13-án elvittem a Sasinkova utcai boncterembe. A szállítást, ko­porsót, koszorúkat a Dunaszerdahe­lyi (Dunajská Streda) Temetkezési Vállalatnál rendeltem meg. A teme­tés előtt egy órával (január 17-én) a vállalat dolgozója nem éppen az alkalomhoz illő öltözetben, egyedül hozta drága halottunkat. A nagybá­csinak kellett segíteni bevinni a ko­porsót, melynek felnyitása után bor­zasztó látvány tárult elénk. Megdöb­benve vettük észre, hogy az ing helyett a zakó alatt a teste egyszerű papírvattával volt betakarva. Köze­lebbről nem láthattam, mert sajnos a szemfedő oda volt szögezve a ko­porsóhoz, s így nem tudtam felemel­ni. Akadhat valaki, aki egy halott ingére van rászorulva? - fakadt ki.- Ezután a temetkezési vállalat­hoz mentem, bár sejtettem, az igaz­ságot már aligha deríthetem ki. A koporsók és koszorúk között meg­szeppenve hallgattam a vállalat dol­gozóinak szóáradatát az esetről. Hirtelen jött öteteiket, véleményeiket arról, hogyan is történhetett mindez, nem is győztem lejegyezni. Mind­annyian erősítgették: lopás náluk nem történhet sohasem. Pápai László, aki az elhunytat szállította Bratislavából, határozottan állította, az ing rajta volt, bár igaz, hogy papírvattával elfedve. S hogy a szemfödél le lett volna szögezve? Arról szó sem lehet, ilyesmit ők so­hasem csinálnak. A bratislavai boncteremben Pavol Valent és Ján Klimo boncnokok szintén egyértelműen kijelentették, az ing rajta volt az elhunyton. Mivel a boncolás után a halottat azonnal kell öltöztetni, annak ellenére, hogy a Magvető vegyeskar, az asszony­kórus, a Bódva táncegyüttes, a Fe­hér Liliomszál tánccsoport és a Bód- vácska irodalmi színpad. Az idén két nagy rendezvényt szeretnének jól megszervezni. A Csemadok megalakulása 40. év­fordulója alkalmából márciusban egy ünnepi estet, amelyen fellépne a Magvető énekkar, az asszonykó­rus és a Bódva táncegyüttes. Május­ban szeretnék megrendezni a há­rom napig tartó hagyományos Szep­si Csombor Márton Napokat, melyen helyi népművészeti együttesek, ma­gyarországi vendégművészek, a Matesz Thália Színpada szerepel­ne, s volna néprajzi kiállítás, műked­velő képzőművészek kiállítása, is­meretterjesztő előadás, könyvkiállí­tás és író-olvasó találkozó. Szeretnék megkapni a Kassai (Kosice) Műszaki Múzeum által minden esetben tesznek az ing alá papírvattát és fóliát, a fehérnemű gyakran átvérzik, így felülről is pa­pírvattát helyeznek az ingre. Gondot okoz számukra, hogy az elhunytakat nem a boncolás után szállítják a te­metkezési vállalatok, mivel nincs he­lyük a tárolásukra, eddigi munkájuk során mégis csak dicséretben ré­szesültek. Kérdésemre, gyakran megtörténik-e, hogy valamilyen ru­hadarabot elfelejtenek odavinni a hozzátartozók (s esetleg rajtuk keresik), azt válaszolták, nagyon rit­kán, szinte soha. Érdekes módon ugyanerre a kérdésemre Méhes Fe­renc, a Dunaszerdahelyi Temetke­zési Vállalat vezetője azt felelte, hogy az ilyesmi bizony gyakran elő­fordul. Nincs jogom kételkedni senkinek a szavában. Viszont a temetkezési vállalat dolgozójának, amikor a ra­vatalozóban elrendezi a koporsót, úgy kell eligazítania - s főleg ilyen esetben - az ing gallérját és a nyak­kendőt (a papírvatta fölé helyezni), hogy a hozzátartozónak ne lehesse­nek kétségei. S ha ő emeli fel a szemfedőt, nem kell később ma­gyarázkodnia, biztosan az alsóval együtt akarták felemelni (ez termé­szetesen le van szögelve), s így nem tudták. Figyelmeztethetné is a hozzátartozót: le kellett takarniuk az inget, mivel... Esetünkben a te­metkezési vállalat dolgozója utólag már csak közömbösen kijelentette: „Miért nem szóltak akkor?" A hozzátartozónak valóban azon­nal meg kellett volna mondania, mit tapasztalt, de vajon elvárhatjuk-e tő­le akkor, amikor az utolsó órát tölt­heti az elhunyttal? Csak később, mikor kicsit megnyugodva lepereg­nek előtte az események, eszmél rá, valami nem volt rendben. Kétségei fokozódnak, fájdalma egyre nő. Ilyen helyzetekben bizony a kívülál­lóktól várható el a segítség. M. JAKAB GIZELLA megvásárolt kovácsműhely hátsó helyiségeit, s itt- az összegyűjtött néprajzi tárgyakból állandó kiállítást nyitni. A vitában foglalkoztak a helyiség­hiánnyal, s javasolták, hogy a járási és a központi bizottság vizsgálja felül a Csemadok járási bizottsága székhelyének a magyarlakta vidék­hez viszonyított asszimetrikus elhe­lyezését, és tegyen intézkedéseket a járási bizottságnak Szepsibe való áthelyezésére. A vnb képviseleté­ben Zabó Gabriella titkár felszólalá­sában nagyra értékelte a Csemadok kimagasló munkáját. Beszámolt ar­ról: a vnb utasította az üzleteket és az üzemek vezetőit, hogy épületeik megjelölését kétnyelvű táblákkal lássák el, valamint arról, hogy a vnb megállapodott a Jednota fogyasztá­si szövetkezet vezetőivel, hogy a Bódva táncegyüttest évi ötvenezer koronával támogatják, a Tesla üzemmel pedig arról, hogy támogat­ja az asszonykórust. A taggyűlés műsorral zárult, melyben a Magvető vegyeskar, az aszonykórus, a Bódva táncegyüttes és a Bódvácska részleteket mutatott be műsorából. Köteles Gábor Grafikai törekvések A Komáromi (Komárno) Duna Menti Múzeum most megnyílt kiállí­tása a begyűjtött képzőművészeti értékek közszemlére bocsátása. Az első emelet folyosóján rendezett ki­állítás sokszínűségével azt is igazol­ja, hogy a Fiatal Művészek Fóruma és a Komáromi Grafika című ren­dezvénye jelentős kulturális ese­mény lett. Lehetőséget ad egy-egy művészeti kollekció bemutatására. Meglepően jó művek láthatók itt. Szuchy M. Emil Műszaki klub a fővárosban Új, jjnűszaki klubbal gyarapodott a Csemadok bratislavai városi bi­zottságának ligetfalusi (Petrzalka) alapszervezete. Január végén 27 taggal alakult meg, s célja a főváros­ban élő és dolgozó műszaki szak­emberek tömörítése. Az alakuló ülésen megválasztott elnök, Karvai Sándor mérnök, gaz­dag munkatervet javasolt, melynek alapján havonta egyszer találkozná­nak a Csemadok KB nagytermében. Első összejövetelükön előadás hangzott el a vasúti betonaljak sze­repéről és fejlesztésének jövőjé­ről. Jégh Izabella Szociális segély a cukorbetegeknek M. I.: Édesanyám 1984-től szen­ved cukorbetegségben. Sajnos, senki sem világosított fel, hogy az idős és magatehetetlen betegeknek a ,.cukorbetegség pótlékot“ lehet kiutalni. Édesanyám csak a magate­hetetlenségi pótlékot kapja. Azt sze­retném tudni, milyen feltételek mel­lett ítélhetik meg ezt a másik se­gélyt? A cukorbetegek diétás étkezése magasabb költségeinek fedezésére valóban folyósíthat a nemzeti bizott­ság ismétlődő segélyt, pontosabban hozzájárulást (lásd a 151/1988 Tt. sz. rendelet 47. §-át). Ez a juttatás természetesen nem illet meg min­den cukorbeteget, csupán azokat a szociálisan ráutalt betegeket, akik­nek diétás étrendet kell tartaniok. Az első feltétel tehát az, hogy a kérvényező szociálisan ráutalt le­gyen (ezt a fogalmat a 149/1988 Tt. sz. rendelet határozza meg a 139-141. paragrafusaiban). Szo­ciálisan ráutaltnak főleg azt a sze­mélyt tekintik, akinek a jövedelme nem elégséges a megélhetése, más személyi szükségletei és a háztartá­sa költségeinek fedezéséhez és idős kora, egészségi állapota vagy más nyomós indok miatt nem növel­heti jövedelmét saját munkájával. A jövedelem növelésének lehetősé­gét az édesanyjánál nem fogják vizsgálni, ha már betöltötte a 65. életévét. A megélhetés és más személyi szükségletek fedezéséhez szüksé­ges összeg édesanyja esetében 1100 korona (ha az államigazgatás egészségügyi szervének javaslata szerint egészségi állapota megkö­veteli valóban a diétás étrendet). Lényeges körülmény azonban, hogy a szociális ráutaltságnál figyelembe veszik az elbírálás alá eső személy házastársának (élettársának) jöve­delmét, illetve annak a vele közös háztartásban élő személynek a jö­vedelmét is, akinek tartási kötele­zettsége van vele szemben. Az édesanyja szociális ráutaltsá­gának elbírálásakor tehát figyelem­be veszik majd az ön jövedelmét is, mivel a Családjogi Törvény szerint elsősorban ön köteles eltartani édesanyját. Megjegyezzük még, kételked­nünk kell abban, hogy az édesanyja „csak a magatehetetlenségi pótlé­kot kapja“. Feltehetőleg valamilyen szociális segélyről lesz szó, amelyet talán éppen a cukorbetegsége indo­kán ítéltek meg számára. A magate­hetetlenségi pótlék hivatalos elneve­zése: ,,a nyugdíj emelése magate­hetetlenségéért“. Ez a pótlék tehát csak azoknak folyósítható, akik va­lamilyen nyugdíjra (házastársi, öreg­ségi, özvegyi stb.) jogosultak. Az özvegyi nyugdíjigény megújulása H. B.: 1988 decemberében ítélték meg számomra a rokkantsági nyug­díjat. Két gyermeket neveltem fel. A férjem 1975-ben halt meg. 1982- ig kaptam az özvegyi nyugdíjat, majd megvonták tőlem azzal, hogy már nem teljesítem a feltételeket. Most megváltozott a helyzetem, s mégsem kapom az özvegyi nyug­díjat. Hová forduljak ebben az ügyben? A körülmények megváltozása nem mindig jelenti azt, hogy megújul az özvegyi nyugdíjra való jogigény. Sok múlik azon, milyen körülmények változtak meg, s azon js, mennyi idő telt el a korábbi jogigény megszűné­sétől. Az özvegyi nyugdíjra való jogi­gény lényegében csak akkor újulha­tott volna meg, ha az özvegyi nyug­díj 1982. évi megvonását követő két évben válik rokkanttá vagy tölti be 45. életévét, esetleg kezd ismét ellá­tatlan gyermekről gondoskodni (ha­táridőtől függetlenül). A kétéves ha­táridő helyett ötéves határidő érvé­nyes akkor, ha az özvegy férje az I. munkakategóriába tartozó foglal­kozás gyakorlása során elszenvedett üzemi baleset következtében hal meg. „Nekem több járna“ Sz. B.: Hárman voltunk testvérek. A nagyobbik bátyám megnősült és a szülői házban maradt. A kisebbik bátyám nem nősült meg, de épített magának egy családi házat, s ott élt az édesanyánkkal. így mindhárman saját családi házban laktunk. Az édesanyám halála után a bátyám háztartásának vezetéséről én gon­doskodtam, s az ügyeit is én intéz­tem hirtelen bekövetkezett haláláig (64 éves volt). Azt szeretném tudni, mennyivel örökölhetek én többet mint az, akinek nem volt vele semmi gondja, dolga. Én úgy gondolom, hogy nekem több járna, mint a bá­tyámnak. A Polgári Törvényköny 475. §-a szerint, ha nem örökölnek a leszár- mazók, a házastárs, illetve a szülők egyike sem, az örökösök harmadik csoportjában egyforma részben örö­kölnek az örökhagyó testvérei és azok, akik az örökhagyóval közös háztartásban éltek annak halála előtt legalább egy évig, s ebből az okból gondoskodtak a közös háztar­tásról vagy eltartásukkal az örökha­gyóra voltak utalva. Az idézett rendelkezés egyértel­műen megállapítja, hogy a felsorolt személyek „egyenlő részben“ örö­kölnek. Nem teszi tehát lehetővé, hogy az örökösöket megillető részek módosítva legyenek például az ön által említett indokból. Az elmondot­tak mellett „egyenlő részben“ örö­köl az az örökös, testvér is, aki teljesíti a közös háztartásban élő személy öröklésére vonatkozó, kö­vetelményeket. örökrésze tehát eb­ből az indokból sem növelhető. Elévült kártalanítás Sz. T.: 30 évig jártam traktorral. 1981-ben hátgerincvelő-gyulladást kaptam, s ezért a későbbiekben már nem ülhettem volán mögé. A mun­káltatóm az egészségi állapotomnak megfelelő beosztást biztosított, de a fizetésem még a felét sem érte el annak, amit tratktorosként megke­restem. 1987-ben nyugdíjaztak. Azt szeretném tudni, hogy az új Munka Törvénykönyve szerint követelhe­tem-e a fizetéskülönbség kifizetését. Ha a megbetegedése foglalkozá­si betegségnek tekinthető, a korábbi munkajogi rendelkezések alapján is jogosult lett volna követelni az elma­radt keresetének megtérítését. Ke­resetkiesésének megtérítésére való jogigénye azonban már rég elévült (az elévülés ideje egy év volt). Kedvezmények P. E.: 53 éves vagyok, egy gyer­meket neveltem fel. Azt szeretném tudni, elmehetek-e már most nyug­díjba, megszüntethetem-e a munka- viszonyomat? Megjegyzem, a 25 évet már ledolgoztam. A nyugdíj kedvezményes megíté­lése azokra a dolgozókra vonatko­zik, akiket az átszervezésekkel kap­csolatban elbocsájtarrak, s akiknek legfeljebb két évük van hátra a nyugdíjkorhatár betöltéséig. Az ön esetében azonban nyilván nem erről van szó. Az új Társadalombiztosítási Tör­vény azonban egy nagyon jelentős- és az ön számára is kedvező- változást hozott az öregségi nyug­díjra való jogigény feltételeinek sza­bályozását illetően. A korábbi sza­bályozás ugyanis nemcsak azt a fel­tételt fogalmazta meg, hogy a dolgo­zó (nő) betöltse a nyugdíjkorhatárt és legalább 25 évi beszámítható idővel rendelkezzen, de azt is, hogy a munkaviszonya (foglalkoztatása) fennálljon a nyugdíjkorhatára betöl­tése idején is, vagy legalább a fog­lalkoztatása megszűnése és a nyug­díjkorhatára betöltése között ne tel­jen el két évnél hosszabb idő. A jelenlegi szabályozás már nem támaszt ilyen feltételt, csupán a leg­alább 25 évi foglalkoztatástól és a nyugdíjkorhatár betöltésétől teszi függővé az öregségi nyugdíj megíté­lését. A munkaviszonyát tehát meg­szüntetheti már most is. Az öregségi nyugdíjra való jogigénye azonban csak a nyugdíjkorhatár (56 életéve) betöltésével nyílik meg. Az új Társadalombiztosítási Tör­vény egy további kedvezményt biz­tosít az ön számára. A korábbi sza­bályozás szerint a nyugdíjat a nyug­díjigény megnyílta előtti 5 vagy 10 évi jövedelemből számították ki. Az új Társadalombiztosítási Törvény szerint azonban az öregségi nyugdí­ja kiszámításánál a nyugdíjigénye megnyílta (a korhatár betöltése) előtti tíz évből csupán azt az öt évet vennék figyelembe, melyekben a legmagasabb jövedelmet érte el. (m-n) Sajnos, a cukorbetegek is mind gyakrabban feledkeznek meg arról, hogy betegségük lehetséges gyógymódja nem csak a diétázás és a gyógyszeres kezelés lehet, hanem a rendszeres mozgás, tehát, a mindennapi testedzés is. Erre a több mint egyévszázados ismeretre szeretné felhívni a rászorulók figyelmét Dana Kuzmová és Zita Lackne- rová, a Kelet-szlovákiai Vasmű két üzemorvosa, aki testnevelési kör keretében hetente kétszer cukorbetegeket tornáztat. A torna iránt nagy az érdeklődés. A16-20 fős csoportokat 15-70 évesek látogatják. Kép és szöveg: Jolana Nováková EGY LEVÉL NYOMÁBAN ÚJ SZÍ 6 1989. III. '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom