Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-29 / 74. szám, szerda

ÚJ szú 3 989. III. 29. A külföldi tömegtájékoztató és propagandaeszközöknek adott néhány Dubcek-nyilatkozat margójára A szocializmus „megmentöjének“ szerepében Pártunk és társadalmunk életében jelentős évfordulóról emlékezünk meg a közeljövőben. A CSKP Központi Bizottságának 1969 áprilisi ülésén, tehát húsz évvel ezelőtt választották Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának élére Gustáv Husák elvtársat. Mi tette szükségessé, hogy változás történjen a legmagasabb párt­tisztségben? Alexander Dubcek, a CSKP KB akkori első titkára nem biztosította azoknak a feladatoknak a teljesítését, amelyek a CSKP KB 1968 augusztusi és novemberi ülésének határozataiból eredtek. A kon­szolidációs folyamat továbbfejlesztése helyett a társadalmi és a gazda­sági élet minden területén tovább tartott a rendkívül kedvezőtlen helyzet. Dubéek nem tért vissza a CSKP KB 1968 januári ülésén meghatározott politikához, amelynek a szocializmus további fejlesz­tése, a pártmunka tökéletesítése és a társadalmi élet demokratizálása volt a célja. Dubcek ma arra törekszik, hogy visszatérjen a közélet porondjára. Mindenesetre ezt bizonyítja, hogy a külföldi tömegtájékoztató és pro­pagandaeszközöknek igyekszik jobbra-balra hosszú nyilatkozatokat adni. Nem véletlenül használják ki azt, hogy ilyen „bőbeszédű“. Bizo­nyos külföldi körök előszeretettel használják ki Dubőeket olyan ügy­védként, aki megfelelően védelmezi érdekeiket - hogy visszaélve az át­alakítás és a demokratizálás folya­matával rágalmazzák országunkat. Tekintettel arra a szerepre, ame­lyet a válságos években játszott, s ugyancsak figyelembe véve önteltsé­gét, nagyzási mániáját, erre különö­sen megfelelőnek tűnik nekik. Az an- tikommunista központok ezért „ak­tivizálták“ őt, s tették lehetővé szá­mára, hogy „ismét megszólaljon.“ Dubőeket a Nyugat magasztalja, neves lapok készítenek vele interjú­kat, „nyilatkozatokat“ ad, értékeli az országunkban zajló eseményeket, sőt az egyik olasz egyetem díszdok­tori titulussal is megtisztelte. Mindezt azért, hogy neve mesterségesen magára vonja a nemzetközi és a ha­zai közvélemény figyelmét. És hoz­zá kell tenni, hogy Dubcek készsé­gesen vállalta ezt a szerepet, s a művészetének csődje nyomán szerep nélkül maradt színész pozí­ciójából a hírneve csúcsán levő prí- mabalarinaként igyekszik fellépni. Ezért a külföldi közvéleménynek címzett néhány nyilatkozatához vissza kell térni, válaszolni kell rájuk. Az „outsider győzött“ Alexander Dubcek 1963-tól volt az SZLKP KB első titkára. Antonín Novotny javasolta ebbe a tisztség­be. Ugyancsak ő indítványozta, hogy az 1968-as januári ülésen Dubőeket válasszák meg a CSKP KB első titkárává. Ez kompromisz- szumos választás volt, mivel sem a CSKP KB Elnöksége, sem a köz­ponti bizottság ülésein 1967 decem­ber végén létrehozott bizottság nem tudott megállapodni abban, kit jelöl­jenek erre a jelentős tisztségre. J. Pelikán, aki a válságos években Dubcek munkatársa volt, a Cseh­szlovák Televízió akkori igazgatója, ma emigráns és az Olasz Szocialis­ta Párt képviselője az Európa-parla- mentben a Corriere Della Sera című lap hasábjain 1978. január 5-én er­ről a következőket írta: „Az ő jelölése gyorsan elfogad­ható volt mindenki számára, mert sokan meg voltak győződve arról, hogy Dubcek nem tud majd úrrá lenni a helyzeten és csak rövid ideig tölti be tisztségét... Otthon és külföldön általános meglepe­tést okozott, hogy az outsider győzött... A legjobban Dubéek le­pődött meg... A követendő politi­kára vonatkozóan nem volt vilá­gos koncepciója.“ A CSKP KB 1968-as januári ülé­sének értelme és célja az volt, hogy létrejöjjenek a politikában elkövetett hibák leküzdésének feltételei, hogy felszámolják a párt, az állami és gazdasági szervek munkájában ta­pasztalt hiányosságokat, kibonta­koztassák a szocialista demokráciát, mozgósítsák a pártot és a társadal­mat, s biztosítsák a gazdaság na­gyobb teljesítőképességét. Egyszó­val: a negatív jelenségek, az admi­nisztratív és bürokratikus irányítási módszerek leküzdésével kellett vol­na megszilárdítani a szocializmust és létrehozni a további fejlődéshez szükséges feltételeket. A valóság azonban egészen más volt. Az új pártvezetés nem biztosí­totta, hogy a CSKP alacsonyabb szintű szervei és a pártalapszerve­zetek tájékoztatást kapjanak a ja­nuári ülés értelméről és céljairól, nem dolgozta ki a további teendők irányelveit. Az évzáró taggyűlések és a járási pártkonferenciák előké­szítése számára sem adott irányel­veket. Ez lehetővé tette, hogy a ja­nuári ülés határozatainak értelme­zését a CSKP KB-n belüli jobboldal képviselői sajátítsák ki, vagyis O. Sik, F. Kriegel, J. Őpacek, V. Sla- vík, J. Smrkovsky, V. Borűvka, F. Vodslon és mások, akik „január embereinek“ nevezték magukat. Ezek tehát az ülés tartalmát és ered­ményeit durván elferdítették. A jobb­oldal hatalmába kerített számos tö­megtájékoztató és propagandaesz­közt, és segítségükkel először óva­tos, de néhány hét múltán már telje­sen nyílt kampányt folytatott a párt, a szocialista rendszer és az állam ellen. A pártvezetés magatartásának eredménye - amelyért Dubcek sze­mélyes felelősséget viselt - az volt, hogy a pártban, az állami szervek­ben, a társadalmi szervezetekben és az egész országban rövid időn belül a jobboldali és a szocialistael­lenes erők uralták a helyzetet, azok, amelyek a programreform jelsza­vait a visszájukra - a szocializ­mus szétrombolására változtatták. A. J. Liehm, a jobboldal egyik aktív vezetője az Express című francia folyóiratban egyértelműen fogalma­zott: „Csehszlovákiában napi­rendre került a hatalom megszer­zésének a kérdése...“ Csehszlovákia a polgárháború szélére sodródott. Alexander Dubéek a burzsoá tö­megtájékoztató és propagandaesz­közöknek mostanában adott nyilat­kozataiban védelmezi az esemé­nyek akkori alakulását. Az általa megvalósított politikában nem lát semmilyen hibát. Szavai szerint Csehszlovákiában nem volt sem re- vizionizmus, nem voltak szocialista5 ellenes erők és „semmiféle túlkapá­sokra“ nem került sor, a vezetésnek szerinte elegendő ereje és eszköze volt ezek felszámolásához. Vélemé­nye szerint tehát egészen 1968 au­gusztusáig nálunk minden rendben volt, az események olyan irányban haladtak, amelyre haladniuk kellett, nem kellett ezen semmit sem változ­tatni. Szabad út a felforgató erőknek A CSKP KB újjáalakított Elnöksé­ge az 1968 januári ülése után elő­ször csak három hét múlva jött össze! Ebben az időszakban a CSKP KB-ban a jobboldal képvi­selői már a kezükben tartották a helyzetet, így a tömegtájékoztató és propagandaeszközöket is, s tá­madást indítottak a párt, a szocializ­mushoz hű tisztségviselők, a rend­őrség, a hadsereg, a népi milícia, az igazságszolgáltatási szervek, vala­mint a Szovjetunióval fenntartott ba­rátság és szövetség ellen. A CSKP Központi Bizottságához akkoriban intézett levelek és határo­zatok százai hívták fel rá a figyelmet, hogy néhány vezető sajátosan értel­mezi a januári ülés határozatait. A pártszervezetek és -szervek, s az elnökség néhány tagja is a CSKP KB új ülésének a mielőbbi összehí­vását követelte. Dubőek azonban ezeket a követeléseket elutasította. A CSKP KB ülését csak 1968 március végén és április elején hív­ták össze, de nem a politikai helyzet, hanem az akcióprogram és szemé­lyi kérdések megvitatása céljából. Helyes törvényt fogadtak el a re­habilitálásokról; a gyakorlatban azonban a kémek, árulók, külföldi kémszervezetek ügynökei és 6 szo­cializmus február előtti ellenségei részesültek rehabilitációban. A hely­zet olyan messzire ment, hogy reha­bilitálni akarták a babicei pártszerve­zet és nemzeti bizottság tisztségvi­selőinek gyilkosait is. A szocializmus ellenségei kártérítés gyanánt nagy összegeket kaptak, de emellett ka­tonai rangjukat és beosztásukat is visszakapták. Mint eső után a gomba, úgy sza­porodtak a különböző szervezetek. Köztük olyanok is, amelyek szocia­lista-ellenes programjukat nem tit­kolták. Ilyen volt az ún. KAN (az elkötelezett pártonkívüliek klubja), az ún. K 231 (a büntető törvény- könyv paragrafusai szerint elneve­zett klub), amelyben ellenséges és bűnöző elemek tömörültek. Aktivizá­lódtak a kollaboránsok és az agrár­párt vezetői is. Az új szervezetek megalakulását és tevékenységét a Nemzeti Frontról szóló törvény­nek kellett volna szabályozni. Ezt azonban F. Kriegel és J. Smrkovsky hibájából nem hagyták jóvá. Dubőek támogatta ezeket a nega­tív jelenségeket, amelyek gyakorlati­lag a szocialista struktúrákat felvál­tani kívánó új politikai struktúrákat hozták létre, sőt, ezeket a folyama­tokat a „ megújulási“ folyamat ré­szeként és vívmányaként tüntette fel. És álláspontját máig sem változ­tatta meg. Óvatoskodó kapcsolat a központi bizottsággal A CSKP KB 1968 áprilisi ülésére a jobboldal azzal a céllal ment el, hogy megvonja a bizalmat a CSKP KB-tól, gyorsan összehívja a rendkí­vüli kongresszust, amelyen a hatal­mába kívánta keríteni ezt a legfel­sőbb pártszervet. Nem járt sikerrel! A központi bizottság tagjainak nagy többsége elutasította ezt a követe­lést. A jobboldal azonban sikerrel járt néhány személyi kérdésben. A kormány, a Nemzeti Front és a nemzetgyűlés élére F. Krigelt és J. Smrkovskyt, a jobboldal exponen­seit javasolták és hagyták jóvá, a kormány alelnöke pedig O. Őik lett. A CSKP KB Elnökségében a jobbol­dal megerősítette pozícióit. Alexander Dubcek és a CSKP Központi Bizottsága közötti viszony­ról szólni kell néhány szót. Ma gyak­ran hivatkozik arra, hogy „olyan po­litikát csinált, amelyet a központi bizottság hagyott jóvá“. A valóság­ban azonban óvatoskodónak nevez­hető a központi bizottsághoz fűződő viszonya. Azt állította, hogy ez a szerv elveszítette a bizalmat, nincs „mandátuma“, s hogy „Novotny emberei“ kapnak benne helyet. Za­varta őt a központi bizottság, mert még mindig túlnyomórészt becsüle­tes kommunistákból álló tekintélyes szerv volt. Ezért tudatosan kerülte meg, nem tájékoztatta a testületet és ha a CSKP KB olyan határozatot hozott, amely neki és a jobboldal többi képviselőjének nem felelt meg, akkor azt egyszerűen figyelmen kí­vül hagyta. Dubőek nem terjesztette a köz­ponti bizottság elé a kor számos komoly kérdését. Több fontos prob­lémáról nem a valóságnak megfe­lelően tájékoztatta a központi bizott­ság elnökségét sem. A testvérpár­tokkal folytatott nemzetközi tárgya­lások csehszlovák résztvevőit pél­dául hallgatásra kötelezte, hogy az elnökségben saját, teljesen elferdí­tett magyarázatát adhassa elő. Eltitkolta az SZKP KB Politikai Bizottságának 1968. augusztus 17- én kelt levelét is, amely az adott ígéretek nem teljesítésére mutatott rá. Amikor a CSKP KB Elnökségé­nek az 1968. augusztus 20-ról 21 -re virradó éjszaka tartott ülésén erről kérdezték, azt válaszolta: „Menjünk tovább, elvtársak. A levélben nincs olyan komoly dolog, amellyel foglal­koznunk kellene...“ Vagy vegyük például azt, hogyan viszonyult a CSKP KB által elfoga­dott dokumentumokhoz, s ahhoz, amit ő maga mondott. A CSKP KB 1968 májusi ülésén elhangzott be­számolója és az elfogadott határo­zat is a jobboldali veszélyt jelölte meg a pártra leselkedő fő veszély­nek. A CSKP KB határozata ki­mondja, ha az antikommunista ele­mek támadást kísérelnének meg a szocializmus ellen, a párt mozgó­sítja erőit és visszaveri ezt a kísérle­tet. És mi történt az ülés után? Sem­mi. Semmilyen intézkedést nem hoztak. Tovább folytathatta tevé­kenységét a KAN, a K 231 és más ellenforradalmi szervezetek. A „Kétezer szó“ című ellenforra­dalmi pamflet kiadása után derült ki igazán, valójában hogyan is gondol­ta az antikommunista elemek elleni határozott harcot és a párt mozgósí­tását velük szemben. A CSKP KB Elnöksége a pamfletet elutasította, s feladatul adta Dubőeknak, hogy előkészületben levő tévényilatkoza­tában ítélje el a „Kétezer szót“. Nem így történt. És a CSKP járási konferenciáin, amelyek a „Kétezer szó“ közlése után zajlottak le, az elnökség jobboldali tagjai a pamflet szellemében léptek fel vagy tartal­mát bagatellizálták. Az ellenforrada­lom programjából a „Dubcek politi­káját“ támogató dokumentum lett. Halva született gyermek A CSKP KB 1968 áprilisi ülésén jóváhagyták a CSKP Akcióprogram­ját. Ennek a dokumentumnak kellett volna meghatároznia a párt és a tár­sadalom tevékenységének további irányvonalát. Tartalma kompromisz- szum. Kidolgozása során, az ülés előtt és magán az ülésen is, harc folyt a revizionisták és a CSKP KB marxista-leninista erői között min­den mondatának megfogalmazásá­ért. Ebben a küzdelemben sok meg­határozás élét vesztette. Az Akció- program azonban helyes jelmonda­tokat, álláspontokat, programcélokat is tartalmazott, de olyan alapelveket is, amelyek ellentétben állnak a szo­cialista elvekkel, felülbírálják a szo­cialista építés marxista-leninista megközelítését. Az Akcióprogramnak hasonló sorsa lett, mint a CSKP KB határo­zatai többségének abban az évben. A jobboldali erők már jóváhagyása­kor sem érdeklődtek iránta. A sajtó­ban „halva született gyermeknek“ nevezték, mivel nem felelt meg elvá­rásaiknak. Ebben az időben már más kategóriákban gondolkodtak, egy olyan programot akartak, amely teljes mértékben tagadná a szocia­lista alapelveket. Az Akcióprogram bizonyára fele­désbe merült volna, csupán a törté­nészek vizsgálódásának tárgya len­ne, ha a tömegtájékoztató eszközök és a nyugati propaganda aktív rész­vételével Dubőek most ismét nem csinált volna belőle „slágert“. A L’U- nitának, az Olasz Kommunista Párt lapjának adott interjújában és más beszédeiben szüntelenül visszatért ehhez a dokumentumhoz és az 1968. évi realitásokkal ellentétben azt állítja, hogy az akcióprogram volt az a dokumentum, amely értelmé­ben az ún. megújhodási folyamat végbement. Tartalmából tudatosan csak azokat a részeket emeli ki, amelyek relatíve helyesek, vagy pe­dig olyan általánosan vannak meg­fogalmazva, hogy bármi beléjük ma­gyarázható. Dubcek beszédeiben nemcsak azt hallgatja el, hogy az Akcióprogramnak az adott korban is voltak gyenge pontjai, hanem első­sorban azt, hogy a valóban megva­lósuló politikának nem volt semmi köze az Akcióprogramhoz. Említést tesz ez a dokumentum annak le­hetőségéről, hogy támadást kell indítani a biztonsági szervek, a Népi Milícia, a párt és politikája ellen, hogy nacionalizmust és szovjetelle- nességet kell terjeszteni, a szocialis­taellenes erőknek szervezkedniük és „szabad“ hatást kell gyakorolni­uk, bomlasztani kell az állami szer­veket, aláásni a szocialista gazdál­kodás koncepcióját, üldözni a be­csületes kommunistákat és haladó állampolgárokat, vagy pedig arról, hogy a köztársaságban meg kell változtatni a társadalmi rendszert, amint ezt végül is a CSKP KB jobb­oldali képviselői közül többen az emigrációban be is ismerték? Dubcek az Akcióprogrammal kapcsolatos bűvészkedésével meg akarja erősíteni azt az érvet, ame­lyet a válságos évek jobboldali erői­nek képviselői hirdetnek: az 1968. évi' ún. megújhodási folyamat a szovjetunióbeli átalakítás elődje volt, azonos vagy hasonló volt a szovjet átalakításhoz, és a Szov­jetunióban megvalósuló átalakítás „rehabilitálja“ az ún. prágai tavaszt. Ezzel az én/eléssel akarják alátá­masztani azt a követelésüket, hogy „bírálják felül“ a válság időszakát, rehabilitálják a jobboldal politikáját, és teremtsenek olyan légkört, amelyben azt hirdetik, hogy ameny- nyiben a CSKP komolyan gondolja az átalakítást, folytatni kell a válsá­gos évek politikáját! Ellentét a szavak és a tettek között Az 1968 augusztusáig lezajlott események alapján nyilvánvaló, hogy Dubőek fokozatosan teljes mértékben és tudatosan revizionis- ta, jobboldali platformra tért át, aktí­van érvényesítve azt az életben. Nagyon jól tudta, mi történik a párt­ban és az egész országban. Felhív­ták erre a figyelmét egyének, párt- szervezetek, milíciaegységek levelei is. Sőt, Pavel akkori belügyminiszter is két olyan jelentést terjesztett elő, amely teljesen világosan rámutatott * a tőkés országok hírszerző szol­gálatainak aktivizálódására, vala­mint arra, hogy a szocialistaelle­nes hazai erók is fokozzák aktivi­tásukat. Dubéek ma erről „semmit sem tud“ és unalomig azt állítja, (legu­tóbb az Amerika Hangjának és a BBC-nek adott interjújában), hogy Csehszlovákiában nem volt semmi­lyen ellenforradalom, semmi sem veszélyeztette a szocializmust, az internacionalista segítség az ellen a politika ellen irányult, amelynek célja a múlt hibáinak kiküszöbölése volt. Hogy milyen valótlanok ezek az állításai, azt a „leghivatottabb“ em­ber, a CIA ügynöke, egy Párizsban megjelenő emigráns folyóirat főszer­kesztőjének, P. Tigridnek a szavai is igazolják, aki A politikai emigráció című könyvében ezt írja: „A prágai tavasz annak a rend­szernek a felbomlását jelezte, amelyet a szovjet (de nemcsak a szovjet) szótár szocialistának minősít... Csehszlovákiában el­lenforradalom, a szocializmus bomlasztása volt napirenden...“ Dubőek a mai napig személyes érdemének tartja, hogy nem lépett fel hatalmi eszközökkel a K 231 és a hasonló szélsőségek ellen, (amint szemérmesen a szocialistaellenes tevékenységet nevezi.) Abban az időben már kétarcú po­litikusként szerepelt. Taktikája az volt, hogy mindent megígért, de semmit sem teljesített. A CSKP járá­si és kerületi bizottságai vezető tit­kárainak tanácskozásán, a Népi Mi­lícia aktíváján és a CSKP KB májusi ülésén ugyan a legfőbb veszélynek a jobboldali veszélyt jelölte meg, és arról beszélt, hogy a pártot a szocia­lista vívmányok védelmére kell moz­gósítani, de nem tett semmit. Ugyanakkor elfogadta a reakciós erők hódolatát és további elvi politi­kai engedményeket tett nekik. Hasonlóan viszonyult szövetsé­geseinkhez is. Biztosította őket ar­ról, hogy hatékony intézkedéseket tesznek az ellenforradalom felszá­molására, a valóságban azonban sohasem születtek intézkedések. Épp ellenkezőleg: az ilyen tanács­kozások után fokozódtak a szocia­listaellenes és szovjetellenes meg­nyilvánulások. Az Ágcsernyőn (Öier- na nad Tísou) megtartott csehszlo­vák-szovjet tárgyalások és a brati­slavai nemzetközi tanácskozás alatt nacionalista szenvedélyeket szí­tottak. Elvtelensége miatt a párt vezető­sége elvesztette nemzetközi hitelét és a szövetséges országok vezetői már nem hittek abban, hogy úrrá tud lenni az egyre romló helyzeten. Té­nyek bizonyítják, hogy Dubéek nem akart intézkedni a fellépő ellenforra­dalommal szemben. Az ellenforradalom nyílt fellépését az öt szövetséges ország internaci­onalista segítségnyújtása akadá­lyozta meg. A CSKP KB 1968. au­gusztus 31-í ülésének határozata lehetőséget adott, hogy aránylag gyorsan kiküszöböljük a negatív je­lenségeket, és konszolidáljuk a helyzetet a pártban és a társada­lomban. Annak ellenére, hogy Dub- őekot óriási felelősség terhelte az augusztus előtti eseményekért, to­vábbra is a CSKP KB első titkárának funkciójában maradt. A következő hónapok megmutatták, hogy nem (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom