Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-28 / 73. szám, kedd

IJSZÚ 5 389. III. 28. Ösztönző bérrendszer, titkos szavazás, nagyobb felelősség Munkaidőben dolgozni kell A Galántai (Galanta) Iparvállalat 1020 dolgozója egész sor új feltétellel, körülménnyel ismerkedik. Üzemük január elsejével állami vállalat lett, s erre készülve már az elmúlt év folymán bevezették az önelszámolást, jelenleg pedig az igazgató és a dolgozókollektíva tanácsa megválasztására készülnek. Elsőként a járás ipari üzemei A japán Szakamura cég szakemberei most próbálják ki a zdánicei csavargyár által megvásárolt három berendezés egyikét. A második negyedév végén üzembe helyezik a hidegsajtolót, melyet a Skoda Favorit egyes alkatrészeinek előállításában használnak majd fel, teljesítménye percenként 120 darab. Felvételünkön Szenzi Miyatani, Takayuki Nakano és Milos Kanarík a sajtolóberendezésnél. (Igor Zehl - ÖTK) Az igazgatóválasztás és a jog KÉRDÉSEK A MINDENNAPI GYAKORLATBÓL kózul. Az önfinanszírozás több, koráb­ban kevésbé figyelembe vett haté­konysági tényezőt helyezett előtér­be, s aki addig még nem hitte, hogy fegyelmezetten dolgozni szükség- szerű és egyben kifizetődő, most az is belátta. A tizenharmadik fizetés elszámolásaként 1,1 millió koronát osztottak el, a lehető legdemokrati­kusabb elvek alapján.- Egész évi keresetével arányo­san kapta meg mindenki a részese­dést. A különböző vezetői kereteket leszavaztuk, a jóbaráti kapcsolatok a jutalmak elosztásában nem játsz­hattak szerepet. Aki az év folyamán szorgalmasabb volt, igyekezett, az többet keresett és a tizenharmadik elszámoláskor is többet kapott - mondta Orel Dezső, a szakszer­vezet üzemi bizottságának elnöke. „Zsebre megy“ A tanulság mindenki számára egyértelmű, akár ötszáz, akár ezerkétszáz koronát kapott elszá­molásként. Munkabért csakis az el­végzett munkáért, a konkrét teljesít­ményért lehet kifizetni. Minden koro­na, ami mögött nem áll valóságos teljesítmény, az állami vállalatot, pontosabban annak kollektíváját szegényíti. Új dolgok ezek, nehéz megérteni, és még nehezebb elfo­gadni annak, aki eddig csak tessék- lássék igyekezett. Még megmagya­rázni se könnyű, ezt bizonyítja an­nak a szakszervezeti bizalminak a látogatása is, aki beszélgetésünk alatt jött be az irodába. Az igazgató- jelöltek bemutatkozásáról, a küldöt­tek megválasztásáról és a választá­sok lebonyolításának részleteiről ér­deklődött, hogy megfelelően tájé­koztathassa a kollektívát és előké­szíthesse a tanácskozást. A végére hagyta a legfontosabbat: Úgy hallot­ták, hogy a választások miatt kiesett munkaidőt le kell dolgozni, és állító­lag az igazgatójelöltek bemutatko­zása náluk reggel lesz, a műszak­kezdet előtt. A szakszervezet elnöke meg­nyugtatta (?), ez nemcsak szóbe­széd, ez így igaz. Állami vállalatban munkabérért gyűlésezni nem lehet. A kiesett munkát, teljesítményt pó­tolni kell. így döntött a vállalat gaz­dasági vezetősége. Mint szakszer­vezeti bizalminak ezt munkatársai­val meg kell értetnie. Amelyik önel­számoló részlegen nem pótolják a kiesett munkát, ott kisebb lesz a termelés értéke, a tiszta haszon, kevesebb jut a munkabérekre, pré­miumokra. Esetleg jövő ilyenkor a ti­zenharmadik elszámolásra is. Vagy­is röviden és érthetően, „zsebre megy“ a játék. Nemcsak névváltoztatás- Ezek a fő feladatok - summázta a beszélgetés tanulságát a szak- szervezet elnöke. - Megmagyarázni és megértetni, hogy az állami válla­lat nemcsak egyszerű névváltozta­tás, nemcsak az igazgató megvá­lasztása, hanem ennél lényegesen több. Mindenekelőtt önálló, nyeresé­ges és önellátó gazdálkodás, amely­nek egyetlen járható útja a fegyel­mezett munka. A munkaidő rovásá­ra a jövőben semmiféle gyűlésezést sem engedhetünk meg. Munkaidő­ben dolgozni kell. A szakszervezet üzemi bizottsága és a vállalat gaz­dasági vezetősége már megegye­zett, hogy amelyik szervezet munka­időben hív össze gyűlést, a terme­lésben dolgozók kiesett munkabérét a vállalat kiszámlázza a szervezet­nek. Hasonló megfontolásból a párt- alapszervet, a szakszervezet és a vállalat gazdasági vezetősége ja­vasolja, hogy a kiesett munkaidőt, vagyis a gyűlésre hívott dolgozó munkabérét a járási és egyéb szer­vezeteknek is kiszámlázhassuk. Eddig jutottunk, amikor újabb bi­zalmi érkezett. Az iránt érdeklődött, milyen legyen a részleggyűlés napi­rendje, ki mondja a megnyitót, zár­szót, mikor terjesszék elő a vállalati gyűlésre javasolt küldöttek névsorát. Miután kérdéseire pontos és részle­tes válaszokat kapott, láthatóan elé­gedetten távozott. A szakszervezet ' elnöke azonban kevésbé volt elége­dett:-Az egyes részlegeken 48 kül­döttválasztó gyűlést tartanak. Ezek megszervezése, lebonyolítása a szakszervezeti bizalmiak feladata. Ezekben a napokban a bizalmiak egy része személyesen is felkeres, hogy megbeszélje a teendőket. Mi szívesen segítünk, tanácsot adunk, hiszen ez is a feladatunk. Ugyanak­kor azonban nem hallgathatom el, hogy amit az előbb szóban elmond­tam, az a választások politikai-szer­vezési munkatervében részletesen le van írva. Aki ezt áttanulmányozza, mindent megtud amit tudnia kell. Vagyis ezekben a látogatásokban is benne van a megszokotthoz való ragaszkodás. Hiába kapták meg az útmutatást, saját kezdeményezése, saját elképzelése alapján a bizalmi­aknak még a fele sem meri meg­szervezni az összejövetelt. Hiányzik az önálló munkához szükséges ta­pasztalat és nem szokták meg, hogy valamiért felelősséget vállaljanak. Úgy érzem, ez is fontos lesz: az egyéni felelősségérzet elmélyítése. Az a javaslatunk is erre irányul egyöntetűen, hogy az igazgatót ne a dolgozókollektíva küldötteinek gyűlése válassza meg, hanem az 1020 dolgozónk titkos szavazás­sal. A küldöttek gyűlése csak a dol­gozókollektíva tanácsának tizenhét tagját fogja megválasztani. Megválasztott és nem győztes A választások napja március 29-e, amikor eldől, hogy a két jelölt közül ki lesz az igazgató és a java­solt 26 emberből kik kerülnek be a dolgozókollektíva tanácsába. A választások előkészítése és le­folytatása sok munkával jár, a szak- szervezet elnökével mégsem erről beszélgettünk. Elsősorban azt ele­meztük, hogy a választások alkal­mával milyen alapelveket akarnak elfogadtatni és milyen feladatok vár­nak a szakszervezetre a választáso­kat követően.- Már most, az előkészületek fo­lyamán nem győzzük hangsúlyozni, hogy nem a hangzatosabban szó­nokló javára és nem a pillanatnyi rokonszenv alapján kell dönteni. El­sődleges a választónak az a meg­győződése, hogy szerinte a jelöltek közül melyik tudja majd sikereseb­ben irányítani a vállalatot. Arra is figyelmeztetünk mindenkit, hogy a megválasztott igazgató és a ta­nács tagjai a felelősséggel és köte­lességekkel együtt jogokat is kap­nak. A megválasztottaknak lehető­séget kell adni a bizonyításra. El­A könyvpiacon a napokban meg­jelent egy régóta hiánycikként szá­mon tartott könyv: Az építési telkek jogi vonatkozásai. Szerzője Milán ¿tefanovic. Az Alfa könyvkiadó nemcsak a szakemberek kezébe ad értékes kézikönyvet, hanem azok­nak az állampolgároknak is, akik építkezni akarnak. A könyv által tár­gyalt jogi rendelkezések ismerete garantálja az építkezési jogviszo­nyok résztvevői cselekményeinek jogszerűségét. A könyv tájékoztat a földjogi viszonyokról és átfogó képet ad az építkezési telkekre vonatkozó jogi szabályokról is. A szerző közért­hetően taglalja a jelenleg érvényes jogi szabályozást, s az építési tel­kekre vonatkozó jogi eszközöket. A könyv értékei közé tartozik az is, hogy felhívja a figyelmet a jogi sza­bályozás felaprózottságára, szét- szórtságára, amely egyike azoknak a tényezőknek, melyek kedvezőtle­nül befolyásolják a szocialista törvé­nyesség, a szocialista erkölcs meg­tartását, s az állampolgárok jogi biz­tonságának garantálását is ezen a területen. A legeslegújabb, az újabb és a régibb jogszabályokon kívül ugyanis az építkezésekkel kapcsolatos jogviszonyokat még a feudalizmus korszakából eredő előírások is szabályozzák. Nem cso­képzeléseik valóra váltásához szé­les körű támogatásra is szükségük lesz. A támogatás leghatékonyabb módja, hogy a saját munkahelyén, beosztásában mindenki a maximu­mot nyújtsa. Aki ezt nem hajlandó megérteni, az teljesítményéhez mért, alacsonyabb beosztásba kerül.-A belső szervezeti egységek vezetői maradnak?- Ők is lehetőséget kapnak a bi­zonyításra. A belső szervezeti egy­ségek vezetőinek esetleges cseréjé­re, választására csak a későbbiek­ben kerül sor, feltéve, hogy ez szük­séges lesz, az igazgató vagy a ta­nács indokoltnak látja. Szerintem még ezt megelőzően úgy kell építeni az ösztönző bérrendszert, hogy a belső szervezeti egységek és cso­portok irányítása anyagilag is ösz­tönző legyen. Elsősorban a meste­rekre gondolok. A jobb, hatéko­nyabb termelés érdekében az ő helyzetüket és tekintélyüket min­denképpen meg kell erősíteni. De addig, amíg egy mester most ér­vényben lévő bérezési normák sze­rint legfeljebb annyit keres, mint a normáját teljesítő beosztottja, ne­hezen elképzelhető.- Két jelölt közül csak az egyiket választják meg. Mi lesz a másikkal?- Határozottan kijelentettük, hogy a választások után nem győztes és nem vesztes lesz, hanem több és kevesebb szavazatot kapott egyén. A jelölteket tizenkét pályázó közül választottuk ki. Sokoldalúan képzett és rátermett szakemberek, akiknek tudására, irányító és szervező ké­pességeire a vállalatnak szüksége van. Az esélyük, hogy képességei­ket itt kamatoztathassák, nem sza­bad, hogy csökkenjen. Sőt, nagyobb teret kell adnunk nekik.- Dolgozókollektíva tanácsa. Új szerv, újszerű feladatok. Tizenhét személy eddig nem létező megbíza­tásokkal, teljesen új, szokatlan tiszt­ségben ...- Igen. Erre is gondolunk. Ele­mezzük, alakítjuk a tanács és a szakszervezet, a tanács és a gaz­dasági vezetés kapcsolatát. Vigyáz­ni fogunk, hogy ne legyenek kettős­ségek, átfedések. A dolgozókollektí­va tanácsa azt tárgyalja, amiről ko­rábban a szakszervezet vezetősége vagy a gazdasági vezetés már dön­tött. Az az elképzelésünk, hogy a ta­nács tagjai számára tanfolyamot tar­tunk, amelyre hozzáértő előadókat hívunk. Tehát sok a tennivalónk, a ter­vünk. Szeretnénk, ha újat akarásunk mindannyiunknak kamatozna. EGRI FERENC da tehát, hogy az állampolgár gyak­ran nem tud tájékozódni ebben a jogszabályrengetegben. Az építkezési telkekkel kapcsola­tos konfliktushelyzetek megoldása számos és egymástól jelentősen kü­lönböző szerv hatáskörébe tartozik. Egyes esetekben a bíróság dönt, máskor a közjegyző, a nemzeti bizott­ság, esetleg más állami szerv. A gya­korlatban a hatáskörök érvényesíté­se nem mindig problémamentes. Oly: kor nagyon súlyos hibák is előfordul­nak, melyeknek komoly vagyonjogi kihatásai vannak. Az ilyen hibák el­kerülése végett ajánlhatjuk a köny­vet a gyakorlati szakembereknek is. Ám mivel a könyvből sok minden megtudható például a kisajátítások­ról, az építési telek társtulajdonáról, az építési telkek birtoklásáról, elbir­toklásáról, adásvételéről, cseréjéről, ajándékozásáról és örökléséről, a közjegyzők ezzel kapcsolatos eljá­rásáról, a földek személyi használa­táról, a szomszédjogokról, környe­zetvédelemről stb., feltehetőleg nemcsak a nemzeti bizottságok dol­gozóinak, jogászoknak, építészek­nek, hanem az állampolgároknak is segítséget nyújt majd mindennapi ügyeik intézése során. dr. JOZEF KRÁLIK Az állami vállalatról szóló törvény a dolgozók olyan jogainak és köte­lességeinek viszonylag széles körét fogalmazta meg, amelyek az emberi tényező optimális aktivizálását cé­lozzák. Csak a gyakorlat mutathatja majd meg, milyen mértékben sike­rült a törvényhozó által feltételezett célokat elérni. A törvény az állami vállalat dolgo­zókollektívája jogállásának szabá­lyozása során a „dolgozókollektíva“ fogalmából indul ki, s ebból eredez­teti a szocialista Önigazgatás vala­mennyi további szervét, de a gaz­dálkodó szervezet szerveit (például az állami vállalat igazgatója) is. A vállalati gyakorlatban nem mindig világos, ki a dolgozókollektíva tagja, s következésképpen az sem, ki ve­het részt például az igazgató meg­választásában. Az állami vállalatról szóló törvény csupán azt állapítja meg, hogy a vállalat dolgozókollektí­váját azok a dolgozók képezik, akik a vállalatnál munkaviszony kereté­ben (de nem mellékes munkavi­szony keretében) végeznek munkát. A munkaviszony olyan munkajogi kapcsolat, amely különféle jogi for­mákban jelenhet meg (határozott és határozatlan időre szóló munkavi­szony, a bedolgozók munkaviszo­nya stb.) és ezért a vállalati gyakor­latban olykor felmerül a kérdés, hogy egy adott dolgozó tagja-e az adott állami vállalat dolgozókollektí­vájának vagy sem, s hogy gyakorla­tilag részt vehet-e vagy sem az igaz­gató megválasztásában. Más prob­lémák is felmerülhetnek. Az állami vállalatnál például a nyári szünidő idején viszonylag sok diák végezhet munkát ún. keret-munkaszerződés alapján. Az ilyen szerződés alapján a diáknak a munkába lépés napjával munkaviszonya keletkezik, s ezért az állami vállalatról szóló törvény 2. § (3) bekezdése alapján követel­hetné azokat a jogosultságokat, ame­lyek megilletik a dolgozókollektíva tagjait. Úgy véljük azonban, hogy bár az említett esetben az a dolgozó (diák, egyetemi hallgató) az idézett rendelkezés értelmében tagja a dol­gozókollektívának, tényleges jogi státusa inkább az olyan dolgozóé­hoz hasonlítható, aki az állami válla­latnál mellékmunkaviszonyban van, mivel a társadalmi munkán való részvételi viszonyát elsősorban az iskolához fűződő viszonya jellemzi. A vállalatok gyakorlatában több hasonló probléma keletkezik a mun­kaviszonyok egyes fajtái és a dolgo­zókollektívákban való tagság össze­függéseit illetően. Éppen ezért a dol­gozókollektívákban való tagság kér­dését a választási szabályzatokban kellene rendezni, melyeket a dolgo­zókollektívák közgyűlései fogadnak el. Nem használ az ügynek az sem, hogy jelenleg még nincsenek vá­lasztási és ügyrendi mintaszabály­zatok a szocialista önigazgatási szervek számára. A vállalati gyakor­lat ugyan az állami vállalatról szóló törvény rendelkezéséseiből indul ki, de tekintettel az egyes vállalatok eltérő körülményeire, eltérő módon értelmezik a törvény egyes rendel­kezéseit. Az állami vállalatról szóló törvény a 25. § (3) bekezdésének rendelke­zésében lehetővé teszi, hogy a szo­cialista önigazgatás alapvető szer­veként a közgyűlés mellett létrejöj­jön a küldöttek gyűlése is. A vállalati gyakorlatban azonban jelenleg - fő­ként a vezető dolgozók részéről - olyan igyekezetnek vagyunk tanúi, hogy a szocialista önigazgatás leg­felsőbb szerve ne a dolgozók köz­gyűlése legyen, hanem a küldöttek gyűlése - még akkor is, amikor az az állami vállalat dolgozóinak létszá­mával sem indokolható. Ezt a ten­denciát főként az igazgatók megvá­lasztása előtt tapasztalhatjuk. A ve­zető dolgozók feltehetőleg úgy vélik, hogy nagyobb mértékben tudják be­folyásolni a küldöttek gyűlését, mint az egész dolgozókollektíva közgyű­lését. Az említett negatív irányzatok előfordulását lehetővé teszi az is, hogy az állami vállalatról szóló tör­vény nem szabályozza a legfelsőbb önigazgatási szerv küldöttei megvá­lasztásának módját, megbízatási idejük tartamát, mandátumuk meg­szűnését stb. Mindezeket a kérdé­seket nézetünk szerint a választási szabályzatokban kell rendezni. Mint már utaltunk rá, a dolgozó­kollektíva közgyűlésének (esetleg a küldöttek gyűlésének) egyik jelen­tős jogosultsága az igazgató meg­választása. Ha az igazgató a meg­választása előtt nem volt munkavi­szonyban az adott állami vállalatnál, a megválasztás napjával létrejön a munkaviszonya, hacsak a közgyű­lés (küldöttgyűlés) nem állapítja meg, hogy később lép funkcióba. A megválasztott igazgatóval nem kötnek munkaszerződést. Ez fö­lösleges, s a Munka Törvénykönyve értelmében egyben érvénytelen jog­ügylet (szerződés) lenne, mivel az igazgató munkaviszonya a Munka Törvénykönyve 27. § (3) bekezdésé­nek értelmében már más jogi tény­nyel, azaz választással létrejött. A választási eredmények alapján az igazgatót a vállalat alapítója iktat­ja be tisztségébe. Ez a beiktatás azonban a munkajog szempontjából nem olyan jogügylet, amely valami­féleképpen kihatással lehetne az igazgató munkaviszonyára, inkább csak olyan ügyletként értelmezhető, amely kinyilvánítja, deklarálja a vá­lasztások eredményét. Egyes esetekben azzal is talál­kozhatunk, hogy az alapító szerv „kinevezési dekrétumot“, „kineve­zést" vagy más hasonló okmányt ad át a megválasztott igazgatónak. Ezek a „kinevezési okmányok" fö­löslegesek; csak annak a törekvés­nek a megnyilvánulásai, hogy az alapító szerv kiemelje saját fontos­ságát. Az elmondottakon kívül figyelmet kell szentelni az igazgató jogállásá­nak, státusának, szociális biztonsá­gainak is, mivel előfordulhat, hogy a vállalat igazgatója számára sem biztosítják az alapvető szociális jo­gokat, s így a funkció betöltésére alkalmas dolgozók nem tanúsítanak érdeklődést a jelölés iránt. Fel sze­retnénk hívni a figyelmet arra, hogy a visszahívással megszűnik a meg­választott igazgató munkaviszonya, ha a megválasztása előtt nem volt munkaviszonyban az adott vállalat­nál. így aztán, ha a megválasztása után megszüntette korábbi munkavi­szonyát, előfordulhat, hogy egy bi­zonyos ideig nem talál magának megfelelő, új munkahelyet. Dr. MIKULÁS TRSTENSKY Gyakorlati tanácsok építkezőknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom