Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-22 / 69. szám, szerda

Szovjet gazdasági reformok A legnehezebb esztendő KOMMENTÁLJUK Receptek és rajtjelek nélkül A pártszervek határozatai kivétel nélkül aláhúzzák az alapszer­vezetek jelentőségét és felelősségét az átalakítás folyamatában, nem véletlenül. Ezek ugyanis a dolgozókollektívák politikai alapsejtjei és ők tehetnek legtöbbet a gyorsítás és a demokrati­zálódás alapelveinek gyakorlati megvalósításáért. A lehetőség persze még nem minden. Valóság csak ott lesz belőle, ahol az alapszervezet élni tud a megnövekedett jogkörrel, a felsőbb szervek határozatait képes alkotóan lebontani, vezető tisztségvi­selői, az elnök és a pártbizottság valamennyi tagja tud, mer és akar önállóan cselekedni. Mikor önálló és kezdeményező egy pártalapszervezet, és mikor nem? Akkor építhet rá a párt, ha feladatainak teljesítésé­hez nem vár részletes útmutatásokat, recepteket és rajtjeleket, hanem a saját hatáskörébe tartozó feladatait késedelem nélkül megoldja. Ellenpéldaként említhető az a pártelnök, aki bár részt vett a járási pártbizottság mezőgazdasági kérdésekkel foglal­kozó plénumülésén, az elfogadott határozatok teljesítésének lehetőségeit mégsem bocsátotta vitára az efsz kommunistáinak legközelebbi taggyűlésén, mert - szavaival élve - a járási pártbizottságtól a gyűlés idejéig nem kapták meg a megfelelő útmutatást. Téved, aki azt gondolja, hogy elnökünk hagyománytisztelö nézeteivel egyedül áll a sorban. Másutt is vannak ugyanis, akik önállóságból még nem tették le a vizsgát. Ezt bizonyítják az egyik járási pártbizottság pártoktatásért felelős politikai dolgo­zójának tapasztalatai: Elhatározták, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően nem készítik el központilag a pártoktatás tematikus tervét, amelybe az alapszervezetek az üresen hagyott helyre csak beírják az előadás időpontját. A tervezést rábízták az alapszervezetek pártbizottságaira. Azok pedig a terveket - mivel nem kaptak „sablont“ - nem készítették el, vagy ha igen, többnyire rosszuJ. És még egy, ugyancsak sokatmondó személyes tapasztalat. A járási pártbizottságok plenáris ülésein még mindig bőven akad olyan felszólaló, aki sok szóval keveset mond. Többségük a pártalapszervezetek tisztségviselője. Felszólalásukban hem­zsegnek a központi szervek tanácskozásain elfogadott határoza­tokból kiemelt gondolatok, csak éppen a konkrétum hiányzik. Az, hogy a határozatból adódó feladatot a pártalapszervezet hogyan bontotta le a saját feltételeire, milyen munkaformát, módszert alkalmazott, nem derül ki. Azt a felszólalást, amely a komáromi (Komárno) járási pártbizottság legutóbbi plénumülésén hangzott el, követendő példaként említhetjük. Az egyik efsz-ben szerzett tapasztalatok alapján részletezte a választások előkészítésével kapcsolatos követelményeket. a vállalatok jogkörének és felelősségének növelése, valamint az önigazgatás érvényesítése a pártban is megköveteli, hogy minden láncszeménél növeljük az önállóságot és a felelős­séget.“ - olvashatjuk a CSKP KB 9. ülésén elhangzott beszámo­lóban. Mit jelent a nagyobb önállóság? Azt, hogy az adott helyen, vállalatban és valamennyi termelési részlegen a kommunisták legyenek a szervezői, irányítói és szorgalmazói mindannak, ami az átalakítás és a szocialista önigazgatás törvényszerű velejá­rója. Mert - mondjuk ki - például az anyagi érdekeltség elmélyí­téséről mindaddig csak üres szólamokat hirdet a pártalapszerve­zet, amíg a dolgozókollektívákban nem teremt olyan légkört, hogy a közösség elmarasztalja a hanyagul dolgozót, és amíg a gazdasági vezetőktől nem kívánja meg az érdem szerinti munkabérezés következetes alkalmazását. A példa még rengeteg, a tanulság azonban csak egy. A párt­alapszervezetek szintjén nem ismételgetni kell a központi szer­vek határozataiból adódó feladatokat, hanem kezdeményezően és önállóan meg kell azokat valósítani. EGRI FERENC A reform elsó szakaszának legje­lentősebb eredménye: a gazdasági önállóság. Természetesen az önál­lóságot megszerző üzemi kollektívá­kat még nem lehet azokhoz a válla­latokhoz hasonlítani, amelyek már régóta a piacgazdaság viszonyai kö­zött élnek. Es mégis igazságtalan volna, ha lebecsülnénk ezt az első lépést, amelynek jogi alapjait az ál­lami vállalatról, a szövetkezetekről és az egyéni munkatevékenységről szóló törvények jelentik. A nagyke­reskedelmi piac csírái is mutatkoz­nak már, a vállalkozó kedv megnyil­vánulásának, a termelés kereske­delmi jellegűvé változtatásának jó kilátásai vannak. A teljes gazdasági önelszámolás, az önfinanszírozás bevezetése is az átalakításnak az első szakaszát jelzi. A megvalósított gazdasági reformok csomagjában, nézetem szerint, ezek a legradikáli­sabb intézkedések. Ezek minden másnál gyökeresebben megváltoz­tatják a termelésen belüli viszonyo­kat, vagyis azt, ami mindenféle gaz­dasági rendszerben a legfontosabb. És mégis, ha tárgyilagosan érté­keljük az átalakítás kezdete óta elért eredményeket, akkor el kell ismerni, hogy nem mindent sikerült abban a mértékben és úgy megvalósítani, ahogyan elgondolták, nem minden célkitűzést értek el. Sajnálatos mó­don a szovjet gazdaság mechaniz­musában bevezetett egyetlen újítás (talán csak a bérleti és a kollektív vállalkozás kivételével) sem műkö­dött úgy, mint szerették volna, aho­gyan beprogramozták. Vaszilij Zaharov szovjet kulturális miniszter szerint a szovjet-kínai vi­szony normalizálása szempontjából fontos szerepet játszanak a két or­szág közötti kulturális kapcsolatok. Ezeket a kapcsolatokat 1984-ben újították fel, s azóta tovább fejlődtek, stabilak lettek. 1987 májusában a Szovjetunió és Kína diplomáciai vezetője megállapodást írt alá az 1988-1990-es évekre vonatkozó kulturális együttműködésről. Ez va­lóban jelentős eseménynek számí­tott. Egyre gyakoribbak a két ország neves múzeumai, könyvtárai, kon­zervatóriumai közötti közvetlen kap­csolatok. Jelenleg 11-11 kulturális intézmény tart fenn ilyen kapcsola­Úszó klinika Szvjatoszlav Fjodorov, az ismert szovjet szemész, aki sajátos mikro- sebészeti módszert dolgozott ki a szembetegségek lézerrel történő gyógyítására, úszó klinika megnyitá­sát tervezi. Az általa irányított Moszkvai Mikroszemsebészeti Köz­pont - melynek a Szovjetunió szá­mos városában található kihelyezett részlege - megállapodást kötött a Szovjetunió Tengerészeti Minisz­tériumával arról, hogy erre a célra átalakítanak egy utas- és autószállí­tó hajót. A minisztérium már meg is kötötte a hajó rekonstrukciójára vo­natkozó szerződést a nyugatnémet Lloyd Werft céggel. A munkát várha­tóan a nyár elejére fejezik be. Az elgondolás szerint ez olyan klinika lesz, ahol az orvosok a fővá­rosban megtalálható legmodernebb technikai felszereléseket használ­hatják. Az egyik fedélzeten helyezik el a műtőblokkot és a legújabb ké­szülékekkel felszerelt, automatizált diagnosztikai vonalat. Egy kúra ter­vezett időtartama két hét, s az úszó klinika évente átlagosan 10 ilyen, kéthetes utat tesz majd meg. A hajó a Fekete-tenger szovjet­unióbeli partvidéke mentén fog köz­lekedni, ott, ahová a nyári szabad­ságok idején emberek milliói érkez­nek az ország minden részéből. Úgy tervezik, hogy az úszó klinika külföl­di állampolgárokat is fogad majd. A fekete-tengeri üdülési szezon be­fejezése után pedig lehetőség nyílik a Földközi-tenger, a Perzsa-öböl és Délkelet-Azsia országait érintő utakra is. Miért nem? A sokféle ok közül is jelentős az a tény, hogy az átalakí­tás első lépéseivel egyidejűleg a fé­kező mechanizmus is létrejött. Ez természetesen nem szervezetileg kialakult valami. Mindenekelőtt a tu­datunkban megszilárdult sablonok­ról van szó, amelyek az új gazdasági viszonyok között is a régimódi cse­lekvésre ösztönöznek. (Arról a sok tízezer, senki által sem érvénytele­nített utasításról van szó, amelynek segítségével a feledésbe merülő, parancson alapuló, utasításos rend­szer az ország gazdaságát irányítot­ta. Egyik-másik szabályozó okmány még a harmincas évek elejéről való.) Azt is el kell ismerni, a temérdek irányítási és ágazati vezető között sok. olyan akad, aki számára az átalakítás - valamilyen kiváltságok, javak elvesztését jelenti. Mások pe­dig koruk és szakmai képzettségük következtében egyszerűen képtele­nek gyorsan átalakulni, elfogadni mindazt az újat, amit a gazdasági reform hoz magával. A fékező mechanizmus létezésé­nek objektív alapja az, hogy a gaz­dálkodás régi ideológiája szerint összeállított, mindenki számára kö­telező ötéves terv viszonyai között kell tanulni azt, hogy miként dolgoz­zunk új módra. Ebből az ellentmon­dásból következik egy másik: az Állami Tervbizottság, az Állami Anyag- és Műszaki Ellátási Bizott­ság, a minisztériumok ahelyett, hogy ötévenként egyszer közölnék az új módszer szerinti munkára áttért vál­tókat: pl. a leningrádi Ermitázs és a pekingi. Ku-Kung Múzeum, a moszkvai és a pekingi konzervató­rium, a leningrádi és a sanghaji koreográfiái szakiskola. Jól beváltak az együttműködés új formái: a szov­jet és a kínai színdarabok közös rendezése, a népi együttesek fellé­pései, s szinte már hagyományossá váltak a képzőművészeti cserekiállí­tások. Vaszilij Zaharov véleménye sze­rint jók a szovjet-kínai kulturális együttműködés távlatai is. Egyedülálló ültetvény A Szovjetunióban egyetlen olyan gazdaság létezik, amely a csodate­vő „élet gyökerének“, a zsensennek a termesztésére specializálódik. Eb­ben az évben az ültetvényekről 600 kilogramm gyökeret és 114 kilo­gramm magot takarítottak be. Az usszuri tajga a legoptimáli­sabb terület az értékes növény ter­mesztéséhez. Ez földünk egyedüli olyan vidéke, ahol a zsensen még vadon nő. Védett növénnyé nyilvání­tották, s épp ezért a gazdaságban termesztett gyökér vált az ipari fel­dolgozás alapanyagává. A zsensen gyógyhatását az orvostudományban, a kozmetikában, az élelmiszer- iparban egyaránt kihasználják. lalatokkal az ellenőrző számokat, az állami megrendeléseket, évente közlik ezeket. Aztán még hozzá is igazítják ezeket az elért szinthez, ami meghamisítja és diszkreditálja az állami vállalatról szóló törvényt. Ha pedig valaki ellenvetést tesz, akkor nyomban az ötéves terv köve­telményeire és feladataira hivatkoz­nak, amelyekkel a fékező erők elég ügyesen takaróznak. Az állami megrendelések kiadá­sának gyakorlata is kritizálható. Igaz ugyan, jelenleg javult a helyzet: az 1989-re szóló állami megrendelések többnyire nem haladják meg a ter­melő kapacitások teljes kihasználá­sának 50 százalékát. Tavaly pedig különös esetek fordultak elő. Néhol olyan megrendeléseket adtak, ame­lyek mértéke meghaladta a vállala­tok évi termelési programját. Az ötéves terv követelményeinek leple alatt a gazdaság normatív irá­nyításának gondolatát is meghami­sították - ennek célja az volt, hogy ellensúlyozza a parancson alapuló, utasításos módszert. Az erejét és befolyását még mindig megőrző, ré­gi adminisztratív rendszer, amely nem fárasztja magát számításokkal és helyzetelemzésekkel, az ötéves terv korábbi feladatait normatívákká változtatta. Ennek következtében a jói dolgozó kollektívák kétségtele­nül rosszabb viszonyok közé kerül­tek, mint a veszteségesek. Ez utób­biak továbbra is a magas fokúan rentábilis üzemek bevételeiből, jöve­delmeiből élnek, és semmit sem tesznek avégböl, hogy véget vesse­nek eltartott helyzetüknek. Láthatjuk tehát, hogy még mindig működik a régi gazdálkodási me­chanizmus. Az új pedig még csak a kezdeti szakaszában van. Ezért nagy nehézségek várnak a szovjet gazdaságra. Ebből a szempontból talán az 1989-es év lesz a legnehe­zebb. Már csak azért is, mert az új módon végzendő munka kezdetét jelenti. És nem egyes vállalatoknak vagy ágazatoknak kell megújulniuk, hanem az egész gazdaságnak, az egész gazdasági mechanizmusnak, amely, mint erről meggyőződtünk, a kialakulás fájdalmas időszakát éli át. EDUARD FIGURNOV Az usszuri ültetvény Az „élet gyökere“ ielőtt rátérnék mondaniva­lóm lényegére, kötelessé­gemnek tartom, hogy tudassam kedves olvasóinkkal, rám a közeljö­vőben ne számítsanak. Nem lesz időm írni, ugyanis mással leszek elfoglalva. Hogy mivel? Lehet, hogy korszakalkotó felfedezést tettem. Ezt szeretném sietve megosztani, azokkal, akiket ugyanúgy föllelkesí­tenek az ebben rejlő lehetőségek. De ne vágjak a dolgok elébe. Az történt, hogy a vegytisztítót megjárt, kívül ballon, belül műszőr­me télikabátomat szemügyre véve Közérdekű közleményem- már odahaza rájöttem, elfogad­ható módon rendbe tették ugyan, de az ujján néhány szürke folt keletke­zett, nyilván a tisztító folyadék ott gyűlt össze, s beleszáradt az anyag­ba. Késő bánat, ott helyben kellett volna reklamálnom. Majd legköze­lebb ezt is kitisztítják belőle - gon­doltam s hordtam, amíg ismét rá nem szorult, hogy ismét kezelésbe vegyék. A mindig készséges és ala­pos hölgy gondosan szemügyre vet­te a kabátot, majd sajnálkozva elém terítette, hogy ezt a fajta szennyező­dést, amely az ujjaín keletkezett, ők nem tudják eltávolítani. A benne lé­vő jelzés ellenére, amely szigorúan a vegytisztítást ajánlja, ő azt taná­csolja, mossam ki odahaza nyugod­tan harminc fokos langyos vízben, nem lesz semmi baja. Kimostam. Az ujjait szappannal, kefével végig is súroltam. Valóban szép lett a kabát. Csupán azok a fol­tok nem tűntek el, amelyek előzőleg a vegytisztításkor keletkeztek rajta. De mi ez ahhoz képest, amit önbiza­lomban, felfedezésben nyertem! Hála a vegytisztító figyelmessé­gének, csakis a fogyasztó igényeit és érdekeit szem előtt tartó készsé­gének, teljesen önkiszolgálóvá vál­tam. Hol van már az a régi idő, amikor úgy képzeltem, hogy a szol­gáltatások megszabadítanak a taka­rítás, ablaktisztítás, a foltozás és a szerelés, mindenfajta házimunka gondjaitól! Utolsó mentsváram a vegytisztító maradt, de mit ments­vár, inkább utolsó mohikánnak te­kinthettem, amely női egyenjogúsá­gunk hőskorát, akkori álmaink cse­repeit őrizte. De félre a nosztalgiá­val, az álmodozások korával - itt az ideje, hogy új életet kezdjek! Nincs szükségem még a vegy- tisztítóra sem! Ki tudom én mosni még a télikabátot is! Szoknyák, pu­lóverek? Kicsiség! Lelki szemeim­mel már látom a Jövőt: bemegyek a készruhaüzletbe. Az elárusítónő jóindulatúan azt tanácsolja, vegyek anyagot, varrjam meg egyedül. Sza­ladok a textilboltba anyagot venni. Ott arra lelkesítenek, hogy termesz- szek lent, kendert, neveljek juhot- egyszóval készítsek magamnak olyan szövetet, amilyet akarok. Hát most ezzel vagyok elfoglalva - mivel rokkám valahol a padláson még van szövőszéket hajszolok, s mivel a legszebb a természetes gyapjú (még a reklámok is ezt népszerűsí­tik), birkavásárláson töröm a fejem. A sajtó nyilvánosságát arra /* szeretném felhasználni, hogy e felfedezésre, újításom jelen­tőségére felhívjam a széles közvéle­mény figyelmét. Sokkal nyugodtab- bak leszünk, ha mindent, amire szükségünk van, mi magunk állítunk elő. Szerény vagyok: mindezért nem várok csupán erkölcsi elismerést. Az ésszerűsítésért, felfedezésért járó jutalmat (díjat), netán kitüntetést- készségesen átengedem a vegy­tisztító kiváló dolgozójának. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Szovjetunió - Kína Bővülnek a kulturális kapcsolatok ÚJ SZÚ 4 1989. III. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom