Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-18 / 66. szám, szombat

ÜLI SZÓ 5 )89.111.18. A hatékony mezőgazdaság az átalakítás fontos tényezője (Folytatás a 4. oldalról) a területekre, ahol egyelőre nem sikerült megállítani a migrációs folyamatokat. Itt nyil­ván szükség lesz egy céltudatos állami prog­ramra, amely a más területeken dolgozók ideköltözését ösztönözné, s megteremtené számukra a normális élethez szükséges felté­teleket. Bizonyára észrevették, hogy az ez irányú tervek konkrét javaslatokat tartalmaznak. Olyan kérdéseket érintenek, mint a jól felsze­relt lakások és házak építése, illetve ezek kedvező feltételek melletti eladása magán­személyeknek, továbbá a családi házak ma­gánerős építésének ösztönzése, az építő­anyag kiosztása és kedvező hitelek biztosítá­sa ezekre a célokra, az egyszeri hozzájárulá­sok kifizetése a gazdasági létesítmények épí­tésére, valamint háziállatok ingyenes biztosí­tása az új lakosok számára. Fontolóra vettük, hogy azok, akik úgy dön­tenek, hogy ideiglenesen vidéken fognak dol­gozni, megtarthatják városi lakásukat. Úgy gondolom, mindezt üdvözölni fogják a városi és a falusi lakosok egyaránt, s különösen azokon a területeken, ahol munkaerő-feles­leg van. Ez a széles körű és céltudatos program az egész társadalom mérhetetlen erőfeszítéseit igényli, megköveteli a pártszervezetek és a tanácsok figyelmét és szívós munkáját. IV. Elvtársak, olyan intézkedéseket terjesz­tünk önök elé megvitatásra, amelyek célja, hogy gyökeres fordulatot biztosítsanak az SZKP mezőgazdasági politikájában. Széles körű politikai és szociális-gazdasági változá­sokról van szó, olyanokról, amelyek megfelel­nek a vidék és a város, a mezőgazdasági dolgozók, a munkások, az értelmiség, egy­szóval az egész társadalom létérdekeinek. Az egész ország a vidék mélyreható válto­zásaira készül. Naiv dolog lenne azt hinni, hogy ezek a változások egyszerűen és köny- nyen, önmaguktól mennek végbe. Nem, ehhez munkára lesz szükség - in­tenzív és türelmes munkára mind az új mező- gazdasági politika értelmének és jelentősé­gének magyarázására, mind pedig a párt-, az állami és a gazdasági szervek munkamód­szereinek a gyökeres megváltoztatása során. Ennek a munkának rendkívül fontos politi­kai vonása az, hogy teljes mértékben meg­szabadulunk az erőszakos módszerektől, a vidéken folyó átalakulás mesterséges meg­gyorsításától. Komoly hibát követünk el, ha csak egy kis mértékben is teret engedünk az adminisztratív módszereknek. Az irányítás­nak ez a stílusa teljesen lejáratta magát, s a mezőgazdasági szektorban válságjelen­ségekhez vezetett, ez okozta az élelmiszer- ellátásban tapasztalható jelenlegi helyzetet. Az új politika kiindulópontja a vidéki gazda­sági viszonyok következetes átalakítása, az önálló gazdálkodásra, s a formák olyan sok­színűségére való törekvés, amely lehetővé teszi az emberek kezdeményezőkészségé­nek az érvényesítését. Ezzel párhuzamosan, természetesen, nem lanyhuló figyelmet kell fordítani a tudományos-műszaki haladásra, a földművesek munka- és életkörülményeire, a vidék szociális változásaira. A pártszervezetek feladata az utasítások nélküli irányítás, annak elérése, hogy az em­berek megértsék a változások szükségessé­gét, s az a meggyőződés legyen általános, hogy csak ők maguk dönthetnek saját sorsuk­ról. Ez segítség lesz a gazdasági problémák megoldásában, s további haladást fog jelen­teni a szovjet társadalom demokratikus fejlő­désében. Az új mezőgazdasági politikát szilárd jogi alapokra kell helyezni, mégpedig azért, hogy a kolhoztagok, a szovhozok és más vállalatok dolgozói, a szövetkezeti parasztok, a bérlők, a mezőgazdasági-ipari komplexum minden dolgozója biztos legyen abban: az új politika stabil és hosszú távú. Mindezek mögött komoly politikai, szociá­lis, gazdasági, szervezési és kulturális-műve- lődési problémák húzódnak meg, amelyeket át kell gondolni, s a gyakorlatban kell megol­dani. Törvényszerűen felmerül a kérdés, mivel kell kezdeni, mihez fogjunk hozzá először. Úgy gondolom, elsietnénk a dolgot, ha itt, ezen a plenáris ülésen adnánk receptet az életben felmerülő minden helyzetre. Hiszen az új mezőgazdasági politika az egyes területek, az egyes gazdaságok konk­rét feltételei között fog megvalósulni. Néhány kollektíva már szerzett tapasztala­tokat az önelszámolás alapján végzett mun­ka, a családi szállítási szerződés és a bérleti formák érvényesítése során. Mások még csak készülnek az új feladatokra. Egészen más a helyzet a veszteséges gazdaságokban és az elnéptelenedett falvakban, ahol a ká­derképzés rendkívül kiélezett. Ennek ellenére azonban minden pártalap- szervezetnek, dolgozókollektívának ezt lehet tanácsolni: gondosan meg kell vitatniuk az új mezőgazdasági politika fő téziseit, a plenáris ülés dokumentumait, s a helyi feltételeknek megfelelően kell kiválasztaniuk a gazdálko­dás formáit. Nyilvánvaló, hogy milyen pótolhatatlan szerepe van itt a pártszervezeteknek. Az új mezőgazdasági politikában korszerű párt­munka érvényesítésére, a pártbizottságok te­vékenységének új stílusára és módszereire van szükség. Meg kell győzniük az embere­ket az új gazdálkodási formák előnyeiről. Röviden: a lehető legszélesebb demokrácia alapján kell cselekedni. Másként ez nem megy. A javasolt politika komoly kidolgozásához időre van szükség. Rendkívül fontos, nehogy elsiessük a dolgot, nehogy felületes döntése­ket hozzunk. És egyáltalán, megengedhetet­len a pánik a szokatlan helyzetekben, a szo­katlan és mélyreható változások során. Nem zárhatjuk ki, hogy a régi szokások, a dogmati­kus gondolkodás, a megszokott munkastílus, tehát az évtizedek során berögződött mód­szerek következtében az új jelenségekkel szemben ellenállás is tapasztalható lesz: Nem nélkülözhetjük tehát a mezőgazdasági dolgozók, köztük természetesen a vezető káderek gondolkodásának gyökeres átalakí­tását sem. Nem kevésbé fontos az is, hogy a párt új mezőgazdasági politikájának megvalósítása során teljes mértékben érvényesüljenek a ta­nácsok új funkciói is. A tanácsok, valamint a mezőgazdasági szervezetek, a falusi dolgo­zók közötti kölcsönös kapcsolatokat szilárd jogi és normatív alapokon kell építeni. A földalap és más természeti kincsek ész­szerű kihasználásában, bérlők jogainak vé­delmében és a vidék szociális-kulturális bázi­sának fejlesztésében pótolhatatlan szerepet játszanak a tanácsok. Az új lehetőségek nyo­mán hatékonyabban javíthatják a lakosság élelmiszer-ellátását. A falusi gazdasági viszonyok átalakítása során nagy és hatékony mozgatóerő a ta­pasztalatok elsajátítása és alkotó érvényesí­tése. Az új politikának arra kell ösztönöznie a pártmunkásokat és a tanácsi dolgozókat, a tájékoztató eszközök munkatársait és ter­mészetesen a tudományos intézeteket is, hogy a lehető legnagyobb figyelemmel vizs­gálják a mezőgazdaságban lejátszódó új fo­lyamatokat, s ezeket tárják a legszélesebb tömegek elé. Az új mezőgazdasági politika rendkívül időszerű feladatnak tekinti, hogy a káderek közgazdaságilag képzettek legyenek, érvé­nyesíteni tudják az önelszámolás formáit és módszereit, s önállóan és vállalkozó szellem­ben tudjanak cselekedni. Azt hiszem, a gyakorlati tevékenységnek ezt a szempontját is tudatosítanunk kell. A mezőgazdasági politika megvalósítása nemcsak a mezőgazdaságban dolgozók mér­hetetlen erőfeszítéseit követeli meg - bár a munkák fő terhei rájuk hárulnak hanem az egész népet is. Ehhez a közös műhöz hozzá kell járulniuk a gépipari dolgozóknak, a vegyipari, az építő­ipari dolgozóknak, az energiatermelés ágaza­tában dolgozóknak, tulajdonképpen az egész népgazdaság dolgozókollektíváinak. Minde­nekelőtt időben és jó minőségben kell teljesí­teni a mezőgazdasági szektor megrendelése­it, hogy a szerződéses kapcsolatok alapján a falu szociális átalakítása reális segítséget kapjon. Nem szabad megállni félúton A falvak fejlődésében nagy szerepe van a szovjet értelmiség minden csoportjának - a pedagógusoknak, orvosoknak, tudósok­nak, a tervező intézetek munkatársainak. Amint mondottam, az új mezőgazdasági politika nyomán lényegesen fokozódik a járá­sok, körzetek, kerületek, területek és köztár­saságok felelőssége az élelmiszer-ellátásért. Megismétlem, itt határozott harcot kell folytatni az ellen, hogy valaki más munkáján élős- ködjön. Fontos, hogy a vezetők tudatosítsák az új helyzetet és feladatokat, amelyeket az élet állít eléjük. Elvtársak, minden járásban meg­van a lehetőség a helyi ellátás javítására. Csakhogy ezeket a lehetőségeket különböző­képp használják ki. Néhol még a jelenlegi gazdasági helyzet­ben is képesek voltak úgy megszervezni a munkát, hogy sikeresen teljesítik a szállítá­sokat központi alapokba, s lényegesen javít­ják saját élelmiszer-ellátásukat is. Ugyanak­kor nem két vagy három területről van szó. Ilyen változások álltak be Oroszország köz­ponti feketeföldű övezetében, a Kaukázus északi részében, a Volga menti terület, Szi­béria, Ukrajna, Belorusszia és Kazahsztán egyes részein. Az élelmiszer-problémával, s általában a vidék fejlesztésével összefüggésben azon­ban, sajnos, más hozzáállással is találkozha­tunk. A Cseljabinszki területen például olyan csúszások következtek be, hogy a mezőgaz­dasági szektort egyszerűen elhanyagolták, pedig itt hatalmasak a források. Vagy mond­juk a Gorkiji és a Kujbísevi területet is említ­hetjük. Igen gazdag területekről van szó, amelyek a legkülönbözőbb termékek előállí­tásához szükséges pontenciállal rendelkez­nek, de ezt nagyon rosszul használják ki. Ezért vannak itt komoly gondok az élelmi- szer-ellátással. A tejtermékekkel való önellátás lehetősé­geit nem megfelelően használják ki a Permi, a Kemerovi és a Dnyepropetrovszki területen. Az új mezőgazdasági politika megvalósítá­sát a párt- és a gazdasági káderek, a tanácsi dolgozók gondolkodásának átalakításával, a mély gyökereket eresztett élősködő pszicho­lógia leküzdésével kell kezdeni. Az új mező- gazdasági politikában azonban nincs helye ennek a pszichológiának. Elvtársak! Társadalmunk mély rehajtó mi­nőségi változásokon megy keresztül. Az át­alakítás erősödik, fokozza saját potenciálját, és szükségszerűen egyre nagyobb mérték­ben fog hatni a szovjet társadalom szociális­gazdasági és szellemi fejlődésére. A megújulási folyamat szervesen magában foglalja a gazdasági és politikai reformot, s most a mezőgazdaság reformját is. Valóban hatalmas feladatok előtt állunk, melyek megoldása az egész párt, az egész nép erőfeszítéseit megköveteli. Nem egy há­gó vár még ránk, amelyen át kell jutnunk. Mindenkinek fel kell készülnie arra a nem könnyű munkára, amelyet a párt tudatosan vállalt magára. Nem szabad megállni a fél­úton, realistán, becsületesen és nyíltan kell tekinteni az életre. Főleg azonban szívósan kell előrehaladnunk, s ellenőriznünk kell, hogy minden lépés megfelel-e népünk érde­keinek, a szocializmus érdekeinek. Szocialista alapokon folytatódik a mezőgazdaság és a vidék átalakítása Jegor Ligacsov sajtóértekezlete Salvador-------------­A mi kor január végén a Fara- bundo Marti Nemzeti Fel­szabadítási Front újabb békejavas- latokkal állt elő, sokan úgy gondol­ták, talán most sikerül kiutat találni a csaknem 9 éve tartó salvadori polgárháborúból. Úgy tűnt, hogy a szemben álló felek számára is végre világossá vált: a konfliktust lehetetlen megoldani katonai eszkö­zökkel és a szervezett baloldalt ma már nem lehet figyelmen kívül hagy­ni. Még a mexikói tanácskozás után is, amelyen tizenhárom salvadori politikai párt és az FMLN képviselői vettek részt, minden jel arra muta­tott, hogy van remény a politikai megoldásra. A partizánok valóban átfogó és átgondolt javaslatokat tartalmazó dokumentumot terjesztettek elő. Szorgalmazták, hogy hozzanak létre három bizottságot, melynek tagjai a salvadori politikai pártok és az FMLN képviselői lennének. Ezek a bizottságok előkészítenék a tűz- szüneti tervet, felügyelnének a vá­lasztások igazságos lefolyására és ellenőriznék a politikai, valamint a katonai megállapodások betartá­sát. A partizánok hajlandók voltak befejezni a fegyveres harcot, ha a kormány átszervezné megtorló apparátusát, csökkentené fegyveres erőinek létszámát és biztosítaná, hogy a jövőben Salvadorban senkit sem fognak üldözni politikai meg­győződése miatt. Követelték továb­bá, hogy oszlassák fel a biztonsági erőket. - a rendőrséget, a pénz­ügyőrséget és a nemzeti gárdát. És ami a legfontosabb, az FMLN meg- ' erősítette januári bejelentését: amennyiben a március 19-re terve­zett általános választásokat szep­temberre halasztják - megteremtve a lehetőségeket a baloldal választá­si kampányának előkészítésére -, tiszteletben fogja tartani a szavazás eredményeit. Mindezek fejében en­gedményekre is hajlandó volt. Le­mondott arról, hogy a kormány át­menetileg ossza meg vele a ha­talmat. A konfliktusban kulcsszerepet ját­szó hadsereg és természetesen Csonka voksok a szélsőjobboldali Aréna párt, a „ha­lálbrigádok szószólója" is mindezt elutasította, ugyanakkor Jósé Napo­leon Duarte elnök hathetes halasz­tást javasolt. Tette ezt röviddel azu­tán, hogy James Baker, az Egyesült Államok külügyminisztere közölte: az amerikai kormány abban az eset­ben is elismeri a választások ered­ményeit, ha azokat az eredeti idő­pontban, vagyis március 19-én tart­ják meg, sőt még akkor is, ha az Arena kerül ki győztesen. Duarte hajlandó volt a párbeszéd­re is, cserébe a felkelőket, mint ren­desen, egyoldalú fegyverszünetre szólította fel. A hazafiak üdvözölték ajánlatát, de jogosan hangsúlyozták: addig nincs értelme megkezdeni a béketárgyalásokat, amíg a hadse­reg „gondoskodik“ a háború folyta­tásáról. A katonák háromhónapos tűzszüneti bejelentése túl átlátszó. Csak propagandamanőver, amellyel a kormányzó Kereszténydemokrata Pártot támogatja a választási kam­pányban. Holnap Salvadorban megtartják a választásokat. A szavazás nem lesz teljes értékű, hiszen a baloldal bojkottra szólított fel és természetes, hogy ilyen körülmények között ezút­tal sem állított jelöltet. Emiatt sokan maradnak majd távol az urnáktól. Akik elmennek véleményt nyilvání­tani, azok vajon kire adják szavaza­tukat? A kifulladt és az egymással torzsalkodó kereszténydemokraták­ra, akiknek kezéből már régen ki­csúszott az államirányítás? Bennük már nemigen lehet bízni. A kisebb politikai pártoknak szinte semmi esélyük sincs, így egyáltalán nem lenne meglepő, ha az egyre erősödő Nacionalista Köztársasági Szövet­ségnek (Aréna) sikerülne megkapa­rintania a hatalmat. Az is lehet, hogy egyik pártnak sem sikerül megsze­reznie az abszolút többséget és megismétlődnek a tavalyi választá­sok eredményei - patthelyzet alakul ki. A partizánok tiltakozásul meg­kezdték a közlekedés blo­kádját és fokozzák harci tevékeny­ségüket. Országszerte újabb táma­dásokat indítanak a katonai objektu­mok ellen, sőt, aknavetőkkel lövik az elnöki palotát, hogy tanúbizonyságot adjanak erejükről, akcióképessé­gükről, elszántságukról. Folytatódik hát a háború, marad a bizonytalan­ság, s a „csonka“ választások ezen mit sem változtathatnak. Salvador­ban ma a megbékélés távlata lega­lább olyan messze van, mint a fegy­veres konfliktus kirobbanásakor. Az FMLN vezetői ennek ellenére nem adják fel a reményt. A választások után is készek a párbeszédre a poli­tikai pártokkal. URBÁN GABRIELLA (CSTK) - Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a központi bi­zottság titkára, aki egyúttal a KB mezőgazdasági bizottságának az elnöke is, csütörtökön este sajtóér­tekezleten foglalta össze a központi bizottság mezőgazdasági kérdések­kel foglalkozó plenáris ülésének eredményeit. Ligacsov hangsúlyozta: a párt megerősítette, hogy szocialista ala­pokon folytatódik a mezőgazdaság fejlesztése és a vidék átalakítása. Rámutatott, hogy a falvakban várha­tó radikális változások - elsősorban a termelési viszonyok területén - tel­jes mértékben önkéntes alapon, bárminemű nyomás és megtorló módszerek mellőzésével bontakoz­nak majd ki. A teljes önelszámolás, a bérleti szerződés és a demokrati­zálás révén kell és szükséges elérni azt, hogy a paraszt a föld tényleges gazdájának érezze magát. Elenged­hetetlen az is, hogy az adminisztra- tív-utasításos irányítás módszereit gazdasági módszerekkel váltsák fel. Az SZKP KB ülése határozottan állást foglalt a gazdálkodás különbö­ző formái mellett - mutatott rá Liga­csov. Széleskörűen fejleszteni kell a bérleti szerződés rendszerét, teret kell biztosítani a személyi kisegítő gazdaságoknak, s minden olyan akadályt el kell távolítani, amely gá­tolja fejlődésüket. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a KB-ülésen meghatározták az új tervezési, árképzési és adózási irányelveket az agrárszektorban, s úgyszintén állást foglaltak a mű­szaki korszerűsítés, a beruházások szerkezetének megváltoztatása és a szociális terület fejlesztése mellett. Jegor Ligacsov hangsúlyozta, hogy az élelmiszer-probléma meg­oldása nagy nehézségekbe ütközik. Az a támogatás azonban, amelyben a vita során a felszólalók a Mihail Gorbacsov beszédében foglalt ja­vaslatokat részesítették, feljogosíta­nak arra a feltételezésre, hogy a ne­hézségek leküzdhetők. Jegor Ligacsov megerősítette: minden alapot nélkülöznek a kolho­zok és szovhozok rendszerének megszüntetésére vonatkozó találga­tások. Elmondta, hogy nyilvános­ságra hozzák majd a bérleti szerző­désre vonatkozó javaslattervezetet, amely a szovjet gazdaság minden szférájára vonatkozik. A föld tovább­ra is állami tulajdon marad, s a bér­leti szerződést 5-től 50 évig terjedő, sőt, még hosszab időszakra is meg ° lehet kötni. A bérbe vett gazdaságok örökölhetők és minden szovjet ál­lampolgár bérbe vehet földet. Vége­zetül Jegor Ligacsov megerősítette, hogy a szovjet vezetés a közeljövő­ben nem fog foglalkozni az árre­formmal. „Bízom abban, hogy sike­rül a minimumra csökkentenünk a mezőgazdasági termékek import­ját“ - hangsúlyozta végezetül Jegor Ligacsov.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom