Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám, csütörtök
Mit kell tudni a mezőgazdasági adóról? (2) A lakosság mezőgazdasági jövedelmi adójának szabályozása nagyobb mértékben változott, mint a cikkünk első részében taglalt telekadó. Itt elsősorban azt említenénk meg, hogy a 172/1988 Tt. sz. törvény gyakorlatilag megszüntette azt a korábbi adókedvezményt, amely szerint mentesültek a mezőgazdasági jövedelmi adó alól azok a kistermelők és kisállattenyésztők, akik a szabadidejükben foglalkoztak mezőgazdasági termeléssel, a saját földjükön és bérmunka felhasználása nélkül. Az új szabályozás ismét általánossá teszi a jövedelem megadóztatását. A 2ilinai Járási Pionír- és Ifjúsági Ház mellett működő Diana tánckar a modern színpadi tánc terén a legsikeresebb gyermekegyütteseink közé tartozik. Hana Bieleschová művészeti vezető és a többi táncpedagógus vezetése alatt a gyermekek elsajátíthatják a színpadi tánc összes fortélyát. Felvételünkön Iveta Francová instrukciót ad. Közelgő határidő - fokozódó gondok Helyzetkép a mohi atomerőmű építéséről Bővült az adóalanyok köre Mezőgazdasági jövedelmi adót köteles fizetni az, aki mezőgazdasági termeléssel foglalkozik akár egyedül, akár másokkal közösen. Ha a mezőgazdasági termelést többen végzik közösen, az adót egyetemlegesen kötelesek megfizetni, vagyis az adóhatóság bármelyiküktől kérheti a teljes adó megfizetését - attól is, aki nem tulajdonosa a teleknek, melyen a tulajdonossal, bérlővel (például nyugdíjas szüleivel) közösen gazdálkodik. Ez az egyetemlegesség megakadályozza, hogy a közösen gazdálkodó személyek felaprózzák a közös gazdálkodásból származó jövedelmet egymás közt, s ezzel elháríthassák a progresszív adóztatás következményeit (progresszív adóztatás mellett az adó magasabb mértékben emelkedik, mint az adóalap, a jövedelem). A közös gazdálkodás során elért pl. 100 ezer koronás adóalapot tehát nem lehet kettéosztani 50-50 ezer koronára, hogy az adó 15-15 ezer korona legyen; az ilyen adóalapból 45 ezer korona lesz az adó. Ugyanakkor az adóalapból való - a korábbi adókedvezmények ellensúlyozását szolgáló - hatezer korona összegű levonás független attól, hogy hány személy gazdálkodik közösen (a hatezer korona egy adóalapból csak egyszer vonható le). A mezőgazdasági jövedelmi adó alanyainak körébe tartoznak ezentúl azok az efsz tagok is, akiket eddig személyes adómentesség illetett meg. Az új szabályozás az efsz-ek tagjainak tárgyi adómentességet biztosít azokra a jövedelmekre, melyeket munkajutalomként vagy a társított vagyonukért kapnak az efsz- től (a korábbi szabályozással szembeni különbség főként az, hogy az adóalapba be kell számítaniuk a háztáji gazdálkodásból származó jövedelmeiket is). * Ahhoz azonban, hogy valaki megállapítsa, köteles-e mezőgazdasági jövedelmi adót fizetni, adóbevallást beadni (1990. február 15- ig) nem elég csak annyit tudni, hogy ezt az adót a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó személyek fizetik. Az adófizetésre kötelezett személyei? körét pontosítani lehet, ha felsoroljuk azokat a jövedelmeket, melyek az adó tárgyát képezik. A törvény a mezőgazdasági termelésből származó jövedelem fogalmát bővítve értelmezi. Az adó tárgyának tekint minden olyan jövedelmet, amely növénytermesztésből (ide sorolja például a fakitermelést is) származik, vagy amely gyakorlatilag telekhasználat nélkül is elérhető (például gombatenyésztés), illetve amely a növénytermesztés termékeinek feldolgozásából származik (például bortermelésből, az erdei termékekből készített cikkek értékesítéséből stb.). Mezőgazdasági termelésből származó jövedelem az állattenyésztésből (méhek, éticsigák, édesvízi halak, laboratóriumi állatok stb., s a belőlük készített termékek) származó jövedelmek, ugyanúgy, mint az a jövedelem, melyet az adóalany a saját növénytermesztéséből vagy állattenyésztéséből származó, esetleg más személytől felvásárolt vagy átvett termékek eladásával szerez. Ide sorolja a törvény az olyan alkalmi tevékenységből származó jövedelmeket is, melynél a mezőgazdasági termelést szolgáló termelőeszközöket használják ki stb. A megadóztatott jövedelmek Viszonylag bonyolult az adó alapijának a kiszámítása. Elsősorban a ténylegesen elért pénzbeli jövedelmekből kell kiindulni. Az alapba nem számítják be azokat a mező- gazdasági termékeket, amelyeket a mezőgazdasági jövedelmi adó alanya a saját vagy háztartása szükségletére termelt és élt fel, vagyis amelyekből nem származott pénzbeli jövedelme. Ha a tényleges jövedelem nem állapítható meg, a kiindulási alap egy bizonyos fiktív jövedelem (átlagos hozamok szerinti jövedelem, és ez egyben a legalacsonyabb elismerhető jövedelem), melyet minden esetben csökkenteni kell a jövedelem megszerzésére fordított kiadásokkal, (amelyeknek átalányban megállapított mértéke az állattenyésztés esetében a jövedelem 50 százalékát, a különleges növénytermesztésnél a jövedelem 40 százalékát, egyéb esetekben pedig a jövedelem húsz százalékát képezik, hacsak az adóalany nem tudja igazolni, hogy a ráfordítások meghaladták ezeket az átalányokat), s az így kapott összeg további hatezer koronás csökkentésével kapjuk meg a tulajdonképpeni adóalapot (azt az összeget, melyből egy bizonyos kulcs szerint kiszámítják az adót). Az átlagos hozamok szerinti jövedelem megállapításánál főként egy táblázatból indul majd ki az adóhatóság. A mezőgazdasági adóról szóló törvény második számú függeléke ugyanis az ország területén található földeket termőképességük alapján 42 csoportba sorolta. A legjobban termő, 1-10. csoportba sorolt földekből a koronában kifejezett átlagos hektárhozamot hatezer koronában, a 11-20. csoportba sorolt földeknél 5 ezer koronában, a 21-30. csoportba sorolt földeknél 4 ezer koronában, a 31-42. csoportba sorolt földeknél 3 ezer koronában állapítja meg. Elsősorban tehát az illetékes nemzeti bizottságon kell megérdeklődni, melyik csoportba sorolták be az adott kataszteri területet. így kiszámítható az a jövedelem, melynél alacsonyabb összegben nem ismerhető el a tényleges jövedelem. A törvény 18. § (1) bekezdése szerint azoknál az adóalanyoknál, akik földön végeznek mezőgazdasági termelést az adó alá eső jövedelmet minimálisan az egy hektár mezőgazdasági földre eső átlagos hozam és a mezőgazdasági termelésre alkalmas valamennyi föld együttes terjedelme szorzatának megfelelő összegben állapítják meg. (Például az első tíz csoportba sorolt katasztrális területek valamelyikén, egy kétezer négyzetméter nagyságú teleknél, a növénytermesztésből származó jövedelem legalább 1200 korona, melyből le kell vonni a legalább 20 vagy 40 százalékos átalány erejéig a jövedelem megszerzésére fordított kiadásokat, azaz 240 vagy 480 koronát a termesztett növények fajtája szerint, s végül nem szabad megfeledkezni arról, hogy az így kapott összeg csak a hatezer korona levonása után válhat az adó kiszámításának alapjává; ebben az esetben tehát nem kell jövedelmi adót fizetni a növénytermesztésből származó jövedelemből). Az üvegházakban, fóliasátrakban folyó növénytermesztésnél azonban a jövedelmet minimálisan az átlagos hozam szerint kiszámított jövedelem tízszeresében kell megállapítani, ha nem lehet megállapítani a tényleges jövedelmet. (A fenti példánál maradva, a jövedelem legalább 12 ezer korona, ebből - ha a fóliasátorban zöldséget termesztettek - le kell vonni 40 százalékot, azaz 4800 koronát, majd a hatezer korona levonásával kapjuk meg az adóalapot, 1200 koronát. Az adó ennek az összegnek a tíz százaléka lesz, azaz 120 korona. Itt jegyeznénk meg azt, hogy a törvény 26. §-a szerint az adóalapot mindig lefele kell kerekíteni úgy, hogy száz koronával végződő összeget kapjunk; 1179 koronás adóalapot az adó kirovása előtt tehát 1100 koronára kerekítik). Az átalányok levonását illetően feltehetőleg nem okoz majd problémát az „állattenyésztés“ fogalmának értelmezése. Csak annyit említenénk meg, hogy állattenyésztésből származó jövedelemnek tekinti a törvény a tenyésztésből származó termékek és készítmények (a méhészeknél méz, propolisz, virágpor) értékesítéséből származó jövedelmet is. A negyven százalékos átalány levonása szempontjából különleges növényeknek tekintik a szőlőt, komlót, dohányt, zöldséget, gyümölcsöt, gyógy-, fűszer- és aromatikus növényeket, virágokat, díszfákat, gyümölcsfákat, tenyésztett gombákat, az erdőgondozás termékeit, s más erdei termékeket, mindenféle és fajta magot, ültetvényt, palántát és szaporítási anyagot, s minden terméket a felsorolt növényekből, valamint a fakitermelést. A húsz százalékos átalány tehát főként gabonafélék, kapásnövények termesztésénél érvényesül majd. A jövedelem megszerzésére fordított költségek összegének átalányban való megállapítása természetesen akkor jut jelentőséghez, ha az adóalany nem tudja igazolni, mennyit fordított valójában jövedelme megszerzésére. A százalékban megállapított átalányoknál magasabb összegek is levonhatók tehát az adó alá eső jövedelemből, ha összegüket hitelt érdemlően igazolja valaki. Nem lehet azonban ilyen kiadásokként elszámolni a vagyon gyarapítására vagy feljavítására fordított kiadásokat (feltehetőleg ilyen kiadásnak tekintik majd az üvegház fűtésének felszerelésére, a fóliasátor, illetve a váza beszerzésére fordított kiadásokat), továbbá a vagyon használatáért, értéktelenedéséért vagy károsodásáért történő levonásokat (például a növények elfagyásából származó kárt). Progresszív adóztatás A mezőgazdasági jövedelmi adó mértékét a törvény progresszív módon állapítja meg. 10 ezer koronáig terjedő adóalapnál az adó tíz százalék; tízezer koronán felüli adóalapnál 20 ezer koronáig az adó 1000 korona, s a tízezer koronát meghaladó összegből 20 százalék; húszezer koronát meghaladó összegből 30 százalék; 30 ezer koronát meghaladó adóalapnál, 40 ezer koronáig az adó összege 6 ezer korona, s 30 ezer koronát meghaladó összegből 40 százalék; A 40 ezer koronát meghaladó adóalapnál 50 ezer koronáig az adó összege 10 000 korona, s a negyvenezer koronát meghaladó adóalapból 50 százalék; 50 ezer koronát meghaladó adóalap esetében pedig 15 ezer korona, s az ötvenezer koronát meghaladó összegből 60 százalék. (Például ha az adóalap 15 ezer korona, a jövedelmi adó 1000 korona, s a 10 ezer koronát meghaladó adóalap 20 százaléka, vagyis további 1000 korona, s együtt kétezer korona; 70 ezer koronás adóalapnál az adó 15 ezer korona, s az ötvenezer koronát meghaladó adóalap 60 százaléka, 12 ezer korona, együtt 27 ezer korona). El kell még mondanunk, hogy a fentiek alapján kiszámított jövedelmi adót az adóhatóság legfeljebb 30 százalékkal emelheti, ha az adóalany közvetlenül a fogyasztóknak adja el termékeit vagy ha munkaviszonyban foglalkoztat embereket. A 65 évnél idősebb vagy megváltozott munkaképességű adóalanyok jövedelmi adóját pedig legfeljebb 50 százalékkal csökkenthetik. S végül itt jegyeznénk meg, hogy a jövedelmi adó csak akkor róható ki, ha meghaladja a 100 koronát, (m-n.) Egy-egy építkezés határidejének módosítása a hazai gyakorlatban nem éppen szokatlan dolog. Sőt! Tán túlzás nélkül állítható, hogy az eredeti időterv szerint megvalósított beruházások számítanak ritkaságnak. Mégis értetlenkedve kapjuk fel a fejünket, ha tudomásunkra jut, hogy az ország valamely - a többivel szemben prioritást élvező nagyberuházásán akadozik a munka. Nehézségek, akadályok ott, ahol a munkaerőállomány és a gépek nagyvonalú átcsoportosításával egyenesen a központi állami szervek gondoskodnak a kapacitásokról s az anyagellátásról? Ott, ahol az átlagosnál jobb a dolgozók szociális ellátottsága és magasabb a bére?- kérdezzük ilyenkor elégedetlen- kedve. Még akkor is, ha tudjuk, hogy egy párját ritkító nagyságú és bonyolultságú beruházás megvalósítása, több ezer ember munkájának megszervezése nem egyszerű feladat. Csakhogy a nagy építkezéseken a folyamatos munkát általában nem a laza munkafegyelem, a munkaidő alacsony fokú kihasználtsága okozza elsősorban, hanem egyéb hiányosságok. Az eredeti tervek szerint például az épülő mohi (Mochovce) atomerőmű első blokkjának próbaüzemelését ez év novemberében kellene megkezdeni. Ám e beruházást megvalósító reszortok vezetői, tehát a szövetségi fűtőanyag- és energia- ipari, a szövetségi kohó-, gép- és elektrotechnika ipari, valamint az SZSZK fejlesztési és építőipari minisztere a múlt év augusztusában közös megegyezés alapján 1990 júliusára módosították - nyomós okokra hivatkozva - ezt a határidőt. Nos, ismerve a hazai szállítói -megrendelői viszonyokat, atomerőműveink jellegzetességét, tudniillik, hogy építésük közben paramétereik és üzemelésük biztonságának növelésére törekedve a tervezők többször is változtatják, tökéletesítik tervrajzaikat - érthetőnek tűnt a próbaüzemelés elodázása. A közelmúltban azonban arról számolt be a Csehszlovák Sajtóiroda, hogy a mohi erőmű építése során felmerülő problémák kétségessé teszik még a módosított határidő realitását is; s hogy az első blokk próbaüzemelésének beindítása előreláthatólag 1990 decemberében lesz esedékes. Lehet, hogy újabb határidőmódosítás következik? Még nem tudni. Az viszont biztos, hogy a Mohiban épülő erőmű házatáján még most sincs minden rendben. A szakemberek szerint az építkezés időtervétől való egyre nagyobb lemaradás legfőbb okát három különböző, egymással mégis szorosan összefüggő beruházási tevékenységben kell keresni. Elégtelen előkészítés A hibák már ott kezdődtek, hogy- mint arról a Csehszlovák Népi Ellenőrzési Bizottság 1984-ben és 1985-ben végzett vizsgálatai is tanúskodnak - az erőművel kapcsolatos beruházói és tervezői munkálatok előkészítésében is olyan hiányosságok fordultak elő, amelyek eleve negatívan befolyásolták az építők munkáját. A beruházók egyáltalán nem vettek figyelembe több alapvető követelményt. Például azt, hogy az alapok betonozása előtt el kell végezni a földmunkák döntő többségét, az erőmű közművesítését, hogy előre kell elkészíteni a felvonulási területet, az iparvágányt, a víztisztító-állomást, az építők szálláshelyeit és így tovább. Minderre csak az építkezés megkezdését követően kerítettek sort. Külön figyelemre méltó, hogy nem volt és a mai napig sem készült el a tervezést megelőző tevékenységnek, a tervezőmunkának és a beruházói tennivalóknak a munkaterve. Továbbá az is, hogy az építők a központi szervek és a reszortok legfelsőbb irányítói által hozott határozatok ellenére sem kapják kézbe folyamatosan a szükséges tervdokumentációkat. Az említett okokra vezethető vissza többek között már az alapozási munkák kilenchavi késése is, és a beruházói munkák következetlenségére utal, hogy még a jóváhagyott tervekben is sok javítanivaló akad. Ez ideig például csupán építőipari szempontból 645 lényeges változtatást eszközöltek a legfontosabb épületek tervein. A gépház falaiba 1987-ben 500 lyukat és 1400 nyílást kellett fúrni, illetve vágni az utólagosan tervezett vezetékek és szerelvények felszereléséhez. S akkor még nem említettük az ugyancsak késve megoldott közművek okozta többletmunkákat. Akadozó anyagellátás és kapacitáshiány A szakiskolákban úgy tanítják, hogy a jó munkaszervezés és a folyamatos anyagellátás az ütemes munka alapfeltétele. Mohiban azonban nem csupán az elsővel van baj. Főleg az acélszerkezetek szállítóira van panasz. Tavaly az erőmű építői hónapokban számolták a különböző acéláru késési idejét. Igaz, a szállítók egy része ugyancsak a késve érkezett és utólagosan módosított tervdokumentációkra hivatkozva magyarázta bizonyítványát. Az eddig felsorolt hibák^és hiányosságok azt eredményezték, hogy a hosszú ideig elodázott munkák felgyülemlettek a 8. ötéves tervidőszak utolsó éveire: 1987-ben 1200 millió, 1988-ban 1350 millió, 1989-ben pedig 1300 millió korona értékű munka várt, illetve vár az építőipar dolgozóira. Erre pedig- ilyenfajta munkából, s ahol mintegy tízezer embert foglalkoztatnak- még nem volt példa a csehszlovák építőipar történetében. Mindez persze, a kapacitásokat tekintve, óriási igényeket támaszt az építőipari tárcával szemben. Ezért nincs Mo- chovcéban elegendő hegesztő, ács, állványszerelő, kőműves stb. Segítséget főleg a lengyel szakmunkások jelentenek, de az építőipari és a honvédelmi minisztériumok vezetői tárgyalnak arról, hogy katonákat is bevonnak az erőmű építésébe. Az építőipari dolgozók ugyanis jelenleg még az acélipari termékek gyártóinak kénytelenek segíteni. Tanulság? A mohi atomerőmű építésének e kurta elemzését akár azzal fejezhetnénk be, hogy ha közeleg is a határidő, még nem múlt el. Az építők végül is ez ideig minden évben elvégezték azt a munkát, amelyet elvártak tőlük. Az első blokkot már előkészítették a szerelők számára. A határidő megtartása azonban csak látszólag függ kizárólag az ő igyekezetüktől. Az idén elvégzendő szerelőmunkák értéke 5 és fél milliárd korona. Ilyen igényes feladat sikeres megoldásához nélkülözhetetlen a beruházók hathatós segítsége is, de csak akkor, ha okultak a korábbi munkájukat jellemző hibákból és hiányosságokból. BARANYAI LAJOS ÚJ SZÓ 6 1989. III. 1i
