Új Szó, 1989. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám, szerda
ÚJ szú 5 )89. III. 15. ...jó szóval oktasd, játszani is engedd...! Káin és Abel Sütő András drámája a Mateszban A modern társadalmak nagy súlyt helyeznek az anyanyelv tanítására, főleg napjainkban, amikor megújulni képes, kreatív emberek kellenek. így van az hazánkban is, hiszen az ember anyanyelvén tud a lehatékonyabban gondolkodni, a leghatározottabban érvelni, a legeredményesebben tanulni. Társadalmunk mindenekelőtt a közösségekre, a családra, az iskolára alapoz még akkor is, ha sokhelyütt elfásultak, kiüresedtek az őszinte emberi kapcsolatok, mert mindenki siet valahová, halaszthatatlan ügyei és teendői vannak. A gyermeknevelés szinte píngpongmérkőzéssé vált a család és az iskola között, s ebben a meccsben a nagy hajtás elvonja a család energiáját, így a legnemesebb feladatvégzésben - a művelt és emberileg gazdag egyéniség kialakításában - sok esetben az iskola magára marad. Nem adva fel a harcot: megtanítani az embert az életre, eligazodni a világ jelenségeiben, egyszerűen arra törekedve, hogy az ember boldog legyen. Az anyanyelv nemcsak tárgya, hanem eszköze is a művelődésnek, az ismeretszerzésnek és az önkifejezésnek. Az anyanyelvi tanítás alapképzést nyújt és kulcsot ad az információk elraktározásához, tehát megtanít tanulni, ezzel teremtve meg a továbbtanulás, az eredményes munka lehetőségét. A korszerűsítés főleg az iskola- rendszer szerkezetére vonatkozik. A téma és a cél határozza meg a módszereket, ellenőrzést, értékelést, motivációt, vigyázva arra, hogy az iskola ne bizonyítványgyár legyen, hanem alkotó műhely. Az új pedagógiai stílus tekintély- elvű, demokratikus és a gyermeklogikát veszi alapul. Ez az ideálkép. Az iskolában a gyermek mindig ott van, akár akarjuk, akár nem. „Én vagyok itt, nem a tananyag“ - sugallja a pedagógusnak. S ennek felismerése jelentős, a „kölcsönösen fontosak vagyunk egymásnak“ megérzése. Tehát a modern tanítás feladata a gyermek szociális és érzelmi szükségleteinek kielégítése, mert sok esetben ezek hiánya vezet iskoláinkban az agresszivitáshoz. Adott tehát a kérdés: milyen legyen ma a pedagógus, hogy ennek az elvárásnak megfeleljen? Természetesen mentálisan egészséges ember, akinek a legfőbb tulajdonsága a tolerancia, a beleélés képessége, az önbecsülés, a nyíltság és hozzáértés. Ugyanis a túlzottan szorongó és agresszív ember nem alkalmas a gyermekcentrikus iskolában a gyermekformálásra. A „hajoljunk egy kicsit közelebb egymáshoz“ tanító-tanulóviszony teszi csak lehetővé, hogy megvalósuljanak az integrált anyanyelvi képzés (nyelv, irodalom, fogalmazás) céljai, a nyelv szerepének és működésének tartalmas és világos szemlélete. A nyelvi képzés határozottan előtérbe helyezi a beszédművelést. Legyen eszményképünk a beszélő osztály, amely könnyen formálható. Csökkentsük a minimumra a magyarázatot (noha időnként szükség van is rá), válasszuk meg a beszélgetés módszerét a kérdezés magas Gazdag program várja az érdeklődőket az idei Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális Napokon, a Nagykürtösi (Vel'ky Krtis) járásban. Március 11-én Ipolynyék (Vinica) adott otthont a vers- és prózamondók járási versenyének. Ugyanitt aznap este ünnepélyes keretek között nyitották meg a rendezvénysorozatot, majd a Mikszáth Kálmán regényéből Révész György rendezte Akii Miklós című magyar film vetítésére került sor. Március 18-án a Csemadok megalakulása 40. évfordulójának tiszteletére ünnepi ülés lesz a járási székhelyen. A járási művelődési szemináriumot ezúttal új helyszínen, a Őkultéty utcai Kastély vendéglőben tartják meg. Előadói lesznek: Csáky Károly, aki Mikszáth és a néprajz kapcsolatáról, Lakos György, aki Mikszáth Kálmánné Visszaemlékezéseiről, és Gál Sándor, aki Változni és változtatni címmel tart előadást. A szemináriumon részt vesz a kárpátaljai magyar irodalom öt jeles képviselője: Balla D. Károly, Dupka György, Horváth Sándor, Kovács Elemér és Vári Fábián László. A szovjetunióbeli magyar íróküldöttség április 1-jén Ipolyvarbón (Vrbovka) és 2-án Ipolynyé- ken találkozik az olvasóközönséggel. színvonalán, mert a jó kérdések és jó átvezető mondatok fontos tájékozódási irányt mutatnak. Mi, pedagógusok, ne fojtsuk magunkba és tanulóinkba az élő szót. A tanító példa a gyereknek (jó vagy rossz), ezért ügyelnie kell a saját beszédére is; beszédhiba akkor keletkezik, ha a gondolat „bukfencezik“. A gondolati logika fejlesztésének hatékony módszere a memorizálás, amely pozitívan hatva az utóbbi években iskoláinkban egyre jobban előtérbe kerül. A szépirodalmi alkotás nemcsak a szókincset fejleszti, hanem csiszolja a stílust és észrevétlenül munkál a tudatban: megtölti a fejet, táplálja a szellemet. A kórusban- mondás oldja a gátlásokat, a tankönyv anyagainak konkrét szituációkba helyezése pedig belső indíttatásokra késztet. N apjaink iskolájában talán legfontosabb feladat „a szólni akarok, mert van mondanivalóm“ tanulótípus kialakítása, nevelése. Sajnos gyermekeink egyre kevesebbet beszélnek, főleg a családban. Hol van már az Arany János-i idill? Ma a tűz fénye helyett a televízió fénye jön be a lakásba naponta, egyre több órán át. Igaz, a televízió hatékony eszköz, gondolkodásra ösztönöz, de a döntést önmagának az embernek kell meghoznia. A választékos beszéd kialakulását a magyar tanítási nyelvű iskolá kon még mindig (és meddig?) negatívan befolyásolják a helytelenül vagy hiányosan lefordított tankönyvek szövegei, illetve az, hogy a természettudományi tantárgyak tanításához hiányzik a tankönyv, tehát a tanuló nem dolgozik szöveggel. Pedig a szöveggel végzett munka lényeglátásra, rendszerek kialakítására, véleménynyilvánításra ösztönöz, nem utolsósorban eljuttat a produktív szövegalkotáshoz is. A sokszor és joggal hangsúlyozott szlovák nyelvű szakterminológia használatának megalapozását is a helyes és jól értelmezett anyanyelvi tanítás biztosítja akkor, ha kellő odafigyeléssel és igényességgel valósítja meg a humán és reál tantárgyakon belül az ún. szituatív gondolkodást. Ez azt jelenti, hogy megtanítja a tanulót az egyes speciális ágazatokon belül az anyanyelvi szakterminológia használatára. Ma már társadalmi elvárás az olvasottság. Időt, odafigyelést igényel a jó, a szép, az eredményes- irodalomtanítás. Az új szemlélet lényeges vonása a gyermek- és műközpontú, a kreativitás elvén alapuló metodika. Lényeges tudatosítani, hogy a kérdező iskola átadta a helyét a kérdező iskolásnak. A műalkotás megértése ma problémamegoldást jelent, aminek számtalan útja lehetséges. Ha az osztályban az értelmező olvasást érzelmi csend követi, s nem ostromoljuk a gyereket kérdésekkel, nem tereljük figyelmét egy irányba, akkor fantáziájával azt a részt ragadja ki a műből, amely számára kedves, amely neki tetszett. így érzelmileg felszabadul, megszokja, hogy szabad arról beszélni, ami benne megszületett. Játékosan, ritmizálva vagy dramatizálA Tavaszi szél... országos népdalverseny járási döntőjét április 8-án a lukané- nyei (Nenince) művelődési házban tartják. A Nógrád megye és a Közép-szlová- kiai kerület, ill. a Nagykürtösi járás együttműködési megállapodásából eredően április 10-én Nagykürtösön az egri Gárdonyi Géza Színház társulata Goldoni Két úr szolgája című vígjátékát viszi színre. Április 16-án az ipolyvarbói művelődési házban is neves színművésznek - Bánffy Györgynek - örvendhet a közönség. A műsor címe: Anyád nyelvét bízták rád a századok... A majd két hónapig tartó rendezvénysorozat kétnapos irodalmitörténelmi tárgyú honismereti kirándulással ér véget. A járás Csemadok-tagjainak 10. túráján a résztvevők Petőfi-emlékhe- lyeket keresnek fel. A kiemelt rendezvényeken kívül író-olvasó találkozók és más rendezvények tarkítják palócföld kulturális életét a tavaszi hónapokban. A VI. Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális Napok további rendezvényei iránt érdeklődők részletes felvilágosítást a Csemadok Nagykürtösi Járási Bizottságán (990 01 Vel’ky Krtís, Nemocnicná ul., tel.: 228 51) kaphatnak. URBÁN ALADÁR va válik a műalkotás adekvát átéléssé. A jó légkör, a természetes és nem kierőszakolt tevékenység, a gyümölcsöző viták, aktív beszélgetések megerősítik a fegyelem és erkölcsösség tudatát, ápolják a tanuló egészséges kritikai érzékét, saját erejébe vetett hitét és növelik akaraterejét. Irodalomtanításunkban még nagyok a tartalékok a komplex esztétikai nevelést tekintve, melynek során a tanításí órákon a szépirodalmi alkotások és a társművészetek (zene, képzőművészet) eszmei és esztétikai egységben kerülnek elemzésre. Az ilyen órák előkészítését nem kis erőfeszítést igénylő gyűjtőmunka előzi meg. Talán egyszerűbbé és eredményesebbé válna ez a tevékenység, ha a pedagógus munkáját egy központilag kiadott gyűjtemény (korok, stílusok, reprodukciók, zeneanyag) segítené, hogy ne önmagának kelljen különböző forrásokból összegyűjtenie a szükséges anyagot. Célszerű lenne az anyanyelvtanításban egy dolgoztató könyv-füzet (tele szöveggel, sémával, illusztrációval, reprodukcióval), amelybe a tanuló tetszése szerint bejegyezhetne, írhatna, fontos részeket aláhúzhatna, így rögzítve ismereteit és alkotó módon továbbgondolva azokat. Hogy a tanítási órán minden gyerek megtalálja a neki megfelelő tevékenységet, feladatot, jó lenne egy olyan dolgoztató könyv, amely végre differenciáltan utalna a törzsanyagra, ezzel a fakultatív témákra orientálva tanulót és tanítót egyaránt. I skolarendszerünkben sok még a feloldatlan és megoldatlan ellentmondás, melyeknek rendezése a közoktatási rendszer átépítésének a feladata. E nemes feladat végrehajtásában a pedagógus akkor tud hatékony munkát kifejteni, ha megkapja a szükséges politikai, anyagi és erkölcsi támogatást, amely napjainkban még nem kielégítő. Korunk szinte sürgeti a permanens önképzés szükségességét: nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell ezt a nyelvet életünk végéig. PÉTERNÉ GOMBOS MÁRTA, a Kassai (Koáice) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa Huszonhat évet élt, s ebbe a huszonhat évbe belefért egy, az uralkodóház és annak államrendszere ellen szervezett összeesküvésben való részvétel, Kazinczy és Martinovics barátsága, belefértek a bécsi és a pesti egyetemi és gavallér-évek, egy irodalmi korszak kezdetének megalapozása, a legszebb bécsi és pesti divathölgyek bálványozó rajongása, s néhány „halhatatlan, nagy" szerelem. A leghalhatatlanabb egy gróf Martinovics nevű katonatiszt-kalandor feleségéhez fűzte, ami azért fontos, mert a hölgy kiválóan alkalmas volt arra, hogy bevezesse a még szinte serdülőkorban levő fiatalembert a művelt „felsőbb társadalmi • körök“ életébe, továbbá azért, mert német nyelvű szerelmi levelezésüket - a Fanny hagyományainak nyilvánvaló alapvázlatát és ihletöjét - néhány évvel később Abafi Lajos közzétette. És belefért a kurta huszonhat esztendőbe az általa alapított és szerkesztett s javarészt az ő írásait tartalmazó Uránia című folyóirat, amely ugyan mindössze három számot élt meg, mégis nagyon fontos szerepet játszott a magyar irodalom fejlődésének, a magyar nyelven írott irodalom térhódításának történetében. Holott nem sok előfizetője lehetett: a folyóirat kinyomtatásának költségeit túlnyomó részben a „hon“ egyik akkori „széplelkű nagyasszonya“, gróf Beleznay Ká- rolyné fedezte - ó, nyelvünk „tsinosodá- sa“, majdhogy le nem írtam: ő volt a lap szponzora... S talán éppen ezért sohasem volt annyira időszerű tisztelegni Kármán Józsefembe előtt, mint ma, amikor nyelvünk - a nemzet csinosodásának alapvető eszköze és megőrzője - megbicsaklott szógörcsökben fetreng. Mert a magyar irodalomban Kármán a legelsők között vette észre, mire képes maga a nyelv, mit alkothat művelődésünkben, közéletünkben, társadalmi fejlődésünkben a nyelv azon az irodalmi szinten, amelyről Arany János jegyezte fel Kármánnal kapcsolatban, A magyar irodalom története rövid kivonatokban című munkájában: „Kármán magából a nyelv szelleméből igyekezett a stíl bájait kifejezni". Sütő András nevét jól ismerik a csehszlovákiai magyar olvasók, s részben a színházlátogatók is. Az erdélyi író könyveit sokan féltve őrzött kincsként tartják a könyvespolcaikon. Valószínűleg az Anyám könnyű álmot ígér című alkotásával lopta be magát végérvényesen az irodalom kedvelőinek tudatába, lelkületé- be. Megdöbbenéssel olvastuk Nagyenye- di fügevirág című könyvében a Perzsák című esszét, s közben állandóan Közép- Európa története járt az eszünkben. Ebből az írásból később dráma is született A szúzai menyegző címen, amelyet a Matesz nézői közül is többen megtekintettek a budapesti Nemzeti Színház előadásában, csakúgy, mint az utóbbi időben az Álomkommandó és az Advent a Hargitán című Sütő-színjátékokat. Engedjétek hozzám jönni a szavakat című könyve az ifjúság és a felnőttek körében egyaránt sikert aratott. Volt idő, amikor a román parlament tagja és a Romániai írók Szövetségének alelnöke volt. Tiszteletbeli társadalmi megbízatásainak száma csak szaporodott azokban,az időkben. Ma a Marosvásárhelyt megjelenő Új Élet főszerkesztője. Az utóbbi időben nem igen mozdul ki otthonából, de ha valahol megjelenik, ismerősei és műveinek kedvelői szeretettel fogadják és nagy tisztelettel övezik. Mi is úgy tekintünk rá, mint ahogy Fábry Zoltán tekintett a hasonló tehetségű és elhivatottságú emberekre. Egy beszélgetés során keserűen szólt arról, hogy vannak a világnak, s Európának is tájai, ahol ugyanannak a tehetségnek a felmutatásához legalább kétszeres erőfeszítés szükségeltetik. Akin azonban a közössége úgy „csüng“, mint a csecsemő anyja kebelén, annak vállalnia kell a nevelő szülő és az oktató pedagógus szerepét - nemcsak a lélekhez szóló írásaival, hanem mindennapi emberi helytállásával is. Színházunk minden szerzővel keresi a levél- és telefonkapcsolatot, akinek a müvét műsorára tűzi. Nem tudni, itt lesz-e Sütő András 1989. március 17-én Komáromban (Komárno) a Káin és Ábel című drámájának csehszlovákiai bemutatóján. A telefonban frissen, optimistán, reményt keltően csengett- a televízióból és a rádióból is ismert- jellegzetes hangja. Sok bizalommal és együttérzéssel üdvözölte csehszlovákiai barátait és közönségét: színjátékainak nézőit, könyveinek olvasóit, a rokongonHuszonegy éves volt, amikor Ráday Pátal „a budai magyar színjátszó társaságot igazgatá", s huszonhárom éves, amikor megjelentette A nemzet csinoso- dását, amelyben már pontosan megszövegezi a „tsinosodáshoz“ vezető út feltételeit: a civilizáltság és műveltség elmélyítését és terjesztését, amelyhez - Kármán szerint - nélkülözhetetlen a „szalón-élet kifinomult légköre“, s mindenekelőtt az, hogy az írók - és az olvasók - előnyben részesítsék az eredeti „míveket“ az idegen nyelvből magyarra fordított lektűrökkel szemben. Sietett jó példával elöl járni: megírta a Fanni hagyományait, amely - címe ellenére is - jellegzetes én-regény, s az én-regények eleve meghatározott műfaji sajátságaival egyetemben az adott irodalmi korszak legművészibb, legcsiszoltabb alkotásai közé tartozik. Mert nem „csak“ én-regény: ezen belül híven vj^szavetíti a kor szellemének sajátosságait s vállalja a korszellem irodalmi hősének tudatos megmagyarázását. Csekélynek éppen korántsem mondható szellemóriás mintája nyomán, de csekélynek ugyancsak korántsem mondható, zseniális helyzetfelismeréssel: Kármán gazdag hímzésű, szemérmes lányruhába öltöztette Goethe szegény, búsongó ifjú Wert- herét, s ezzel egy csapásra meghódította a korabeli, mindkét nembeli nemesi olvasóközönséget, elvégre egy érzelmes leányzóhoz feltétlenül jobban illett a kesergő szívfájdalom, mint a merész tekintetű, délceg, párbajképes magyar ifjakhoz illett volna. Természetesen durva igazságtalanság lenne Kármánt és Kármán Fanniját pusztán a romantikus szentimentalizmus hordozójaként bemutatni: amikor Kármán, apja halálának hírére hazasietett Losoncra, Martinovicsék pere már folyt, Kazinczy, Szentjóbi, Batsányi előtt már meg- nyikordultak a kufsteini börtöncellák ajtópántjai, s a kálvinista prédikátor fiából szabadgondolkodóvá és szabadkőművessé lett Kármán talán a legutolsó percben tért haza - meghalni. Máig is tisztázatlan, mennyire keveredett bele az összeesküvésbe; az azonban dolkodású és -érzésű embereket, az emberi helytállásban példamutatókat. Drámái közül eddig kettőt mutatott be a Magyar Területi Színház komáromi társulata: a hatvanas években a Tékozló szerelem címűt, a hetvenes években pedig az Egy lócsiszár virágvasárnapját. A közönség körében mindkettő kellő visszhangot keltett. Voltak, akik - a szerző iránti tiszteletüktől vezérelve - messziről jöttek megnézni az előadást, voltak, akik ekkor találkoztak először a nevével, s azóta igyekeznek elhelyezni a könyvespolcukon minden megszerezhető könyvét. Ők most sem fognak hiányozni az előadásokról... Pénteken a Sütő által is trilógiának nevezett drámafüzér (Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel) közül a harmadikat, a Káin és Ábel címűt mutatja be a Matesz társulata. A szerző'műfajilag így határozta meg alkotását: „dráma három jajkiáltásban“, s ezzel tulajdonképpen el is mond mindent a színre kerülő darabról. Bár az óhéber mítoszokból építkező történet biblikus témátcsejtet, a példázat elképzelhető egy világkatasztrófa utáni helyzetben is, az emberiség „újraszületése" idején. A nézőt azonban valószínűleg sokkal jobban érdekli az, ami a kezdet és a vég közt, tehát napjainkban van. Mert köztünk is élnek jámbor lelkű, megalázkodó, lehajtott fejű Ábelek és mindenre rákérdező, mindent kétkedve szemlélő, felszegett fejű Káinok. Történelmi helyzete válogatja, hogy a két igazság közül mikor melyiknek van és lehet nagyobb érvénye. Van, amikor a megmaradás, van, amikor a megújulás a fontosabb... Csakúgy, mint nagyjából egy évtizeddel korábban, az Egy lócsiszár virágva- sárnapját, most a Káin és Ábel című Sütődrámát is Takáts Ernődérdemes művész rendezi. Ádámként Dráfi Mátyás érdemes művész, Évaként Petrécs Anna lát-1 ható. Káint Skronka Tibor, Ábelt Szikra József, a győri Kisfaludy Színház tagja személyesíti meg (akit a Bánk bánban Ottó szerepében ismerhetett meg a közönség). Az idegen csillagról érkező Arabellát Varsányi Mária játssza. A produkció díszlet- és jelmeztervezője dr. Platzner Tibor, a szcénikai zene szerzője Matus János, mint vendég, a bratislavai SLUK komponistája és karmestere. KMECZKÓ MIHÁLY kétségtelen, hogy részt vett a jakobinusmozgalomban s tagja volt a pesti szabad- kőműves nagypáholynak - bűnlajstromul ennyi éppen elegendő lett volna. Jakobinus mivolta nem szorul magyarázatra, szabadkőművesnek lenni pedig a felvilágosodás korszakában egyet jelentett magával a felvilágosodással és az abszolutizmus tagadásával. Kazinczy, Kassán megjelentetett folyóiratának, az Orpheus- nak tulajdon szabadkőművesi nevét adományozta, s ebben a tüntető magatartásban csak csekély része lehetett a szabad- kőművesek szépen hangzó jelmondatának - Építeni az emberiség soha fel nem épülő templomát -, a lényeg a felvilágosodott ellenállás, a gondolat szabadságának eszméje volt. Nem véletlen, hogy Ferenc császár 1794-ben bezáratta az összes, Magyarországon működő páholyokat, s az sem véletlen, hogy azok csak az 1848-as magyar szabadságharccal nyílhattak meg újra. Kármánnak elegendő oka volt arra, hogy hazasiessen - meghalni. Huszonhat évesen. Életműve, amelybe a már említett alkotásokon kívül beletartozik A módi című szatírája, Az új házas levelei című kis műve és a Fejveszteség című történelmi regénynek szánt töredék, hatását tekintve mégis egyenrangú nemcsak a tüdővészben huszonnyolc évesen meghalt kortárs, Dayka Gábor életművével; az ugyancsak kortárs és ugyancsak huszonnyolc évesen a kufsteini rabságban tüdővészben elpusztult Szentjóbi Szabó László irodalmi hagyatékával, hanem a két, magas kort megért nagy kortárs, Kazinczy Ferenc és Batsányi János jelentőségével. Mert Kármán „a stíl báján“ kívül, arra is felfigyelt, hogy „Csak magát szereti a gazdag, fut látása elől is a nyavalyásnak, mint a kényeztetett gyermek“, s hogy „Az ember az embernek legfőbb ellensége“ (Fanni hagyományai). A kort látta, amelyben élt; látta az életet, amelynek buktatói ellen küzdeni kész volt, s példát mutatott arra, hogy a nemzet csinosodása nem valósítható meg a nyelv, az írott és kimondott szó tudatos ápolása, pallérozása, féltése - védelme nélkül. RÁCZ OLIVÉR * Mikszáth Kálmán Irodalmi és Kulturális Napok Nemcsak látta a kort... Kétszázhúsz esztendeje született KÁRMÁN JÓZSEF
