Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám, kedd

ÚJ szú 5 989. II. 14. Lerövidítik a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építését Tizenöt hónap előny A Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszert méltán sorolják Európa nagy vízgazdálkodási létesítményei közé. Befejezésének határi­deje azért is egyre inkább közeledik, mivel február 6-án Budapesten aláírták az áramfejlesztő egységek átadási határidejének lerövidítéséről szóló jegyzőkönyvet. Mindez azt jelenti, hogy ezáltal e nagyberuházás energetikai kiaknázásában 15 hónapot nyerünk. Csehszlovák részről az említett megállapodást Pavel Hrivnák, a CSSZSZK miniszterelnökének első helyettese írta alá, akitől Miloslav Vltavsky, a Rudé Právo munka­társa kért interjút, amelyet az alábbiakban közlünk. • Az építkezés határidejének 15 hónappal történő lerövidítését mi kezdeményeztük, vagy pedig a ma­gyar fél?- Hivatalosan a magyar elvtársak kezdeményezték. Arról van szó, hogy közösen határozzuk meg azo­kat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a nagymarosi vízlépcsőrend­szer mielőbbi üzembe helyezését a gabcíkovói vízlépcső teljes üze­melése után. Hozzá kell fűzni, hogy a közös elhatározás - mindkét fél részéről - már önmagában is a siker záloga. • Mi minden előzte meg e közös dokumentum aláírását?- Részünkről megvolt az elhatá­rozás az építkezés határidejének le­rövidítésére már abban az időben is, amikor a gabcíkovói vízlépcső egyes áramfejlesztő egységeinek szállításáról folytak a megbeszélé­sek. Eredetileg azzal számoltunk, hogy az egyes energiatermelő egy­ségek - összesen 8 van belőlük- fokozatosan, egymást követően öt hónapos időeltolódással kezdik meg az energiatermelést. Az ilyen hosz- szú ,,lépések" - ahogy az energeti­kusok ezeket a határidőket a min­dennapi életben nevezik -, a mű­szakilag fejlett országok által fémjel­zett világszínvonal mögött „kullog­nak“, arról nem is beszélve, hogy a Kaplan-féle vízturbina feltalálója és első gyártója hazánkfia volt. Ezért olyan intézkedéseket készítettünk elő, amelyekkel az egyes aggregá­torok átadását háromhónapos idő­közökben hajthatnánk végre. A ma­gyarországi partnereink osztrák szállítóikkal történt megállapodásuk után olyan javaslattal jöttek, hogy a nagymarosi vízlépcső aggregáto­rait (amelyek folyamatosan üzeme­lők és így kisebb teljesítményűek, mint amilyeneket a gabcíkovói víz­lépcsőrendszernél alkalmazunk)- fokozatosan kéthónapos időelto­lódással helyezik üzembe. Vala­mennyi ilyen elképzelés lényege az volt, hogy meggyorsítsuk az építke­zési, de mindenekelőtt a szerelési munkálatokat. Miután erre kellő ga­ranciát láttunk, februárban Med- gyessy Péter magyar miniszterel­nök-helyettessel tárgyalóasztalhoz ülhettünk. • Milyen kockázatokat rejt magá­ban ez a döntés?- Minden olyan döntés, amely a Dunán folyó építkezésekkel kap­csolatos egyúttal kockázatot is je­lent. Nagyon sokan emlékszünk az 1965-ös nagy árvízre, amikor a folyó óriási károkat okozott. Előre nem számíthatjuk ki, hogy ekkora árhul­lám előfordulhat-e akár az idén is. Annak ellenére, hogy ez a vízlép­csőrendszer megóvja a környező vi­déket az árvíztől, rengeteg gondot is okozhatna az építőknek. Kockázat van abban is, hogy az általunk elfo­gadott határidő nem enged meg semmilyen olyan lehetőséget, hogy például a munkaszervezésbe és az irányításba, vagy akár az együttmű­ködés koordinálásába hiba csúsz- szon be, vagy az itt dolgozók és gépeik teljesítménye elmaradjon a beütemezettől. • Várható valamilyen rendkívüli döntés részünkről az említett határi­dő lerövidítése érdekében?- Rendkívüli döntés semmi eset­re sem, azonban egész sor intézke­dést hoztunk. A folyamatos befeje­zés határidejének lerövidítése töb­bek között feltételezi, hogy az ere­detileg a 9. ötéves tervidőszakra beütemezett pénzeszközök egy ré­szét erre az ötéves tervidőszakra kell áthozni. Ezekből fedezzük tulaj­donképpen azokat a biztonsági in­tézkedéseket, amelyeket ezen a te­rületen így korábban kell megvalósí­tanunk. Konkrétan megemlíthetném, hogy a tervezettnél gyorsabban biz- tosítandfnk kell Komárom (Komárno) árvízvédelmét, Komárom alatt és fö­lött valamint a Vágduna mentén el­terülő területek védelmét elsősorban Izsa (Iza), Karva (Kravany nad Du- najom) térségében, de még sorol­hatnám. Azt azonban határozottan kijelenthetem, hogy ez nem növeli a beruházási terveket, hanem csak meggyorsítja azok felhasználását. • Felvázolhatná legalább rövi­den, hogy mekkora hasznot hoz a vízlépcsőrendszer építési határi­dejének lerövidítése?- Már említettem a környezetvé­delmi előnyök egy részét, amelyek­hez a terület és az itt élő emberek védelmét mindenképpen sorolnom kell. A természetvédőket és a többi olvasót is biztosan érdekelni fogja, hogy a most megállapított új határi­dők betartása esetén az energetikai berendezések korábbi beindítása révén több mint 23 ezer tonna kén­szennyeződéstől kíméljük meg a környezetet, hiszen az elektromos energiát a vízierőművek termelik, annak nincsenek kedvezőtlen kör­nyezeti hatásai. Kiegészítés képpen hozzáteszem, hogy ezt a számítást a Novákyi hőerőműben égetett szén kéntartalma alapján végeztük el. Ha az egy év alatt a vízlépcsőrendszer­ben termelt elektromos energiát pél­dául kőolaj égetése révén akarnám megtermelni, a légkörből annyi oxi­gént vonnánk el amennyit 300-400 ezer hektárnyi területű erdő ter­melne. Mint gazdasági szakemberek nem hagyhatjuk figyelmen kívül a beruházott pénzeszközök megté­rülésének szempontját, hogy a meg­térülés a tervezettnél korábban kez­dődik már önmagában több tucat millió korona plusz jövedelmet je­lent. Az^aláírt megállapodás legna­gyobb hasznát azonban az energeti­kai ágazat látja. Az említett áramter­melő egységek gyorsított ütemű üzembe helyezésével Gabcíkovó- ban a tervezettnél 800 ezer kilowatt órával, Nagymarosnál pedig 1 millió 500 ezer kilowatt órával több elekt­romos energia termelődik. És ez még nem minden. Mindkét ország esetében a legolcsóbb elektromos energiát termeljük ezen a vízlépcső- rendszeren, hiszen bármilyen ener­giatermelési mód ennél lényegesen drágább. Másfelől a közeljövőben éppen a nagyon értékes, csúcsidő­ben szükséges energia termelése folyik majd itt (vagyis abban a nap­szakban, amikor az energiarendszer termelése lényegesen meghaladja az átlagos energiaigényt - a szerk. megjegyzése). A teljes évi energia- termelés 63 százaléka éppen az ilyen csúcsenergiára esik. Ez az energia pedig sokkal értékesebb mint az alapenergia. Kár, hogy or­szágunk területén több ilyen ener­giaforrás nincs. Végül az utolsó megjegyzés. A gabcíkovói erőművet úgy tervezték a szakemberek, hogy teljesítménye 10 százalékát arra használhatjuk fel, hogy az energia- hálózat frekvenciáját segítsük sza­bályozni, mindez azonban csak részletkérdés. Igaz nagyon lénye­ges, azonban elsősorban a szakem­berek számára bír jelentőséggel. Rendkívül nagy jelentősége van a határidő lerövidítésének a hajó­közlekedés szempontjából, amely évről évre egyre fontosabb. Az 1986-os évben a Duna csehszlovák szakaszán 18,5 ezer úszómű haladt át (két évvel korábban ennél 2,5 ezerrel kevesebb), amelyek részére a közeljövőben a jelenlegihez viszo­nyítva ideálisabb hajózási körülmé­nyeket biztosíthatunk. Ez különösen akkor lényeges szempont, ha figye­lembe vesszük, hogy jelenleg a kö­zös csehszlovák-magyar szakasz a Duna egész hajózható szakaszán a legrosszabb. A hajózási lehetősé­gek javítása nemcsak mi és a ma­gyar fél számára jelent hasznot, ha­nem valamennyi Duna menti or­szágnak és a Rajna-Majna-Duna csatorna megépítése után, amely­nek 1992-ben kell elkészülnie, min­den olyan országnak amelynek ha­jója ezen az útvonalon áthalad. Nem feledkezhetünk meg arról sem mek­kora jelentőséggel bírt az a beruhá­zás, két baráti ország kölcsönös együttműködésében, ami pedig a hajózást illeti valamennyi Duna menti ország együttműködése elmé­lyítésében. Ismétlődő gondok az állattenyésztésben Miért nincs összhang az abrakfogyasztás és az állatok termelékenysége között? A téli hónapokban minden mező- gazdasági vállalatnál napirendre ke­rülnek a takarmánygazdálkodás problémái. A dolgozókollektívák az állattenyésztésben a vezetőkkel együtt azt latolgatják, miként lehetne úgy beosztani a tárolt takarmányt, hogy kitartson újig, sőt tovább. Molnár Boldizsár mérnökkel, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériuma Galántai (Galanta) Járási Osztályának zoo- technikusával szintén erről beszél­gettünk a minap. Megemlítette, hogy az állatok súlygyarapodása, vala­mint a malacszaporulat valahogy nincs összhangban a felhasznált ta­karmány mennyiségével, Azt sem hallgatta el, hogy volt időszak, ami­kor az ideinél is nagyobb problémáik voltak az állattenyésztésben. A 8. ötéves tervidőszak elején az állatok létszámát nem tudták ;stabilizálni, másrészt a gyenge takarmányalap miatt leromlott az állomány egészségi állapota. A vágkirályfai (Král’ová) víztározó üzembe helye­zése után mintegy 2500 hektáron elvizenyősödött a terület. Ez pótol­hatatlan veszteség a takarmányter­mesztés szempontjából. Az igazság kedvéért azonban meg kell monda­ni, hogy számos mezőgazdasági vállalat egyébként is kevés gondot fordított a szükséges takarmány­mennyiség megtermelésére. Egy­szerűen arra számítottak, hogy az állami alapból kapnak abraktakar­mányt, az élenjáró mezőgazdasági vállalatoktól pedig tömegtakarmányt vásárolnak. Az ilyen hozzáállás mi­att számos esetben előfordult, hogy az állatok nem kapták meg a szük­séges napi adagot. Nehezítette a helyzetet, hogy a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat galántai üzeme időszakonként nem megfelelő összetételű és minőségű takarmánykeveréket szállított a ter­melőknek. A Galántai Állami Gazda­ság az elsők között figyelt fel arra, hogy a leszállított keverék nem felel meg a „receptben" előírt összeté­telnek és minőségnek. Más mező­gazdasági vállalatoknál szintén elő­fordultak hasonló problémák, s a já­rásban elég jelentős károk keletkez­tek a takarmánykeverékek nem megfelelő összetétele miatt. A közelmúltban az iránt érdeklőd­tünk, hogy a járás milyen eredmény­nyel zárta az állattenyésztésben az évet, és milyen intézkedéseket tet­tek az említett gondok ismétlődésé­nek megelőzésére. A kimutatások szerint, 1988-ban javult a termelés színvonala. Jobb feltételek megte­Jó úton az útépítők A kísérletezés után állami vállalat A Kassai (Koéice) Útépítő Vállala­tot a Kelet-szlovákiai kerület jobb építőipari vállalatai között tartják számon, jóllehet ez korántsem je­lenti azt, hogy tevékenységükkel maradéktalanul elégedettek lehet­nének, hogy az eddigi gazdasági irányítás ne szorulna átértékelésre. A régi gazdasági mechanizmus fé­kezőerői ennél a vállalatnál hátrál­tatják az előrehaladást. A vele szemben támasztott ^igények, a tár­sadalmi megrendelések egyre növe­kedtek, ellenben a vállalat fejleszté­se, termelőkapacitásának ezzel ará­nyos növelése elmaradt. Ján Kovái’ a vállalat igazgatója ezzel kapcso­latban így fogalmazott:-A korábbi években az elvoná­sok mértéke eléggé érzékenyen érintette a vállalatunkat, fejleszté­sekre, beruházásokra kevés pén­zünk maradt. 1987-ben saját építke­zésekre mindössze 5 millió koronát, gépek vásárlására pedig 15 millió koronát fordítottunk. Ez igen kevés, de ennél több korábban se igen jutott. Az új gazdasági mechanizmus bevezetését fontosnak tartjuk, mert a benne érvényes szabályozók és közgazdasági törvényszerűségek révén világossá válik, hogy melyik vállalat képes a saját lábán megállni. A Kassai Útépítő Vállalat tavaly már részese volt az új komplex gaz­dasági kísérletnek. Eredményeik, tapasztalataik alapján fenntartások nélkül elmondható, hogy szükség volt a változtatásra. Egy év alatt cso­dákat ugyan nem lehet művelni, de a kirajzolódó fejlődési lehetőségek már így is egyértelműen biztatóak. Tavaly a vállalatnál a tervezett tiszta nyereséget 12 millió koronával telje­sítették túl. S hogy a jövő szempont­jából ez mit jelent? Az új igazgató bizakodó: - Ez a gazdasági ered­mény számunkra azt is lehetővé teszi, hogy a fejlesztési alapra 35 millió koronát adjunk. Ebből gépek vásárlására tavaly 29 millió koronát költöttünk. Ilyen méretű beruházásra vállalatunk történetében eddig még nem volt példa. Ha továbbra is így fogunk gazdálkodni, két-három éven belül az összes elhasználódott gé­pünket kiselejtezhetjük, helyettük sokkal nagyobb teljesítményűeket, korszerűbbeket vásárolhatunk - ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a társadalmi megrendeléseknek is jobban eleget tudunk majd tenni, tehát az új utak és hidak építésében, a régiek felújításában figyelemre­méltó pozitív változásokat ígérhe­tünk. 1989. január 1-jétől az útépítő vállalat állami vállalattá alakult. Amit eddig csak kísérleti jelleggel végez­tek, most már jónak elfogadva te­szik, tehát az új gazdasági mecha­nizmus szabályai szerint dolgoznak. Az egyik legfőbb törekvésük, hogy a vállalat nyereséges legyen, ennek érdekében számos intézkedést hoz­tak. A dolgozók körében is megér­tésre talált, hogy a vállalati igazgató­ságon 10, az üzemekben 5 száza­lékkal csökkentik az adminisztratív dolgozók számát. A jobbat és többet akarás az eddig érvényben levő nor­mák átértékelését is szükségessé tette. Az anyagfelhasználásban, a munkaerő-ráfordításban takaréko­sabbak lehetnének, ugyanígy az energiafelhasználásban is, hiszen nemzetközi összehasonlításban ed­dig inkább a pazarlók közé tartoztak. Gazdaságosabban kell kihasznál­niuk az építőmunkákat segítő gépe­ket és a szállítóeszközöket is. Eb­ben most már a vállalaton belül mindenki érdekelt. Alighanem jó ösztönzőnek számít, hogy a dolgo­zók anyagi érdekeltsége az önálló gazdasági részlegek munkaered­ményeinek függvénye. A vállalat ve­zetősége igyekszik a lehető legjobb munkafeltételeket megteremteni, és bízik dolgozóinak munkakezdemé­nyezésében. Jó jelnek tartjuk, hogy az építőipari vállalat szorosabbra kí­vánja fűzni együttműködését a kuta­tóintézetekkel és a műszaki főisko­lák építészeti karával is. (-szák) remtésével és alapos ellenőrzéssel sikerült megfékezniük az állattállo- mány további csökkenését. Emlí­tést érdemel, hogy a mezőgazdasá­gi vállalatok a járhatóbb utat válasz­tották. Nem vásároltak nagy ráfordí­tással tenyészállatokat az ország más részeiből, hanem otthon terem­tettek kedvezőbb feltételeket a bor­júneveléshez. Ez döntő fordulatot hozott a szarvasmarha-tenyésztés fejlődésében. Hasonló erőfeszítésekkel a ser­tésállományt is sikerült állandósíta­niuk, bár a gyakorlat azt mutatja, hogy itt még sok a tennivaló. A drá­ga abrak felhasználása esetenként azért nem hozza meg a várt ered­ményeket, mert számos mezőgaz­dasági vállalatnál a kis termelékeny­ségű állatokat is kénytelenek hizlal­ni. Ezen a helyzeten csak akkor lehetne változtatni, ha a tervezettnél több kocát tenyésztenének, hogy több választott malac álljon rendel­kezésre. A kísérleti tapasztalatok alapján a zootechnikusok ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy legalább háromszor kellene selej­tezni a malacokat. A leggyengébbe­ket mindjárt születés után ki kellene zárni az állományból, a másik selej­tezést választáskor, a harmadikat pedig a süldők előhizlaldából hizlal­dába történő áthelyezésekor kellene elvégezni. A minisztérium járási osz­tályának zootechnikusa meggyőző­déssel vallja, hogy ha ilyen váloga­tott állománnyal dolgozhatnának, akkor jobb súlygyarapodásokat ér­hetnének el és sok abrakot takarít­hatnának meg a sertéstenyész­tésben. Az állattenyésztésben főleg az emberektől függ az eredmények alakulása. AZ állatokról való gon­doskodás színvonala általában arányban áll a végeredménnyel. Já­rási átlagban tavaly kocánként 17,45 malacot választottak el. Ez éppen­séggel nem rossz eredmény, de még jobb is lehetne. Azoknál a me­zőgazdasági vállalatoknál, amelyek­nél a dolgozókollektívák nagy gon­dot fordítanak az állatok etetésére és ápolására, ahol ellések idején nem hagyják felügyelet nélkül a ko­cákat, ott általában rendkívül jó eredményeket érnek el. Ennek bizo­nyítására kiemelhetünk néhány me­zőgazdasági vállalatot. Például a hi­daskürti (Mostová) szövetkezetben 20,44, a galántaiban pedig 19,86 malacot választottak el tavaly egy kocától. Ezzel szemben a Vágtornó- ci (Trnovec nad Váhom) Állami Gaz­daságban csak 13,67, a nádszegi (Trstice) szövetkezetben pedig 15,53 malac volt az évi átlag. Ugye beszédes számok? * Mint a fentiek is jelzik, egyes mezőgazdasági vállalatoknál sok még a hiányosság, mégis azt mond­hatjuk, az idén kedvezőbbek a fela­datok teljesítésének feltételei ebben a járásban, mint pár évvel ezelőtt. Növekedett az eladott állatok vágó­súlya, és az esetek többségében az állatok termelékenysége is jobb, mint az ötéves tervidőszak elején volt. A mezőgazdasági vállalatok jól startoltak. Az eladási időterveket tel­jesítik, és a gazdaságosságra való törekvés is egyre jobban érvényesül minden munkaszakaszon. A terme­lők az elmúlt évekhez viszonyítva több húst, tejet és tojást kínálnak, ami a fogyasztói igények kielégítése szempontjából több mint ígéretes. BALLA JÓZSEF Robotizált munkahely * (ÖSTK) - A Nyitrai (Nitra) járás­ban levő Vráblei Autófékgyárban lét­rehozandó robotizált munkahely hozzájárul ahhoz, hogy 1990-ben a jelenlegi 104 ezer, Skoda Favorit típusú személygépkocsihoz előállí­tott fékberendezés-erősítő számát 180 ezerre emeljék. A gyár dolgozói a Nővé Mesto nad Váhom-i Gépesí­tési és Automatizálási Kutatóintézet­tel közösen már az év végén alkal­mazni kezdik a progresszív techno­lógiát. Pavel Hrivnáknak, a CSSZSZK első miniszterelnök-helyettesének nyilatkozata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom