Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám, szerda

Ma a holnapért KÉSÉSBEN A KÖRNYEZETVÉDELMI BERUHÁZÁSOK Környezetszennyezés? Alig né­hány évtizede még inkább csak hal­lottunk, olvastunk róla, hogy van ilyen. Aztán a hatvanas évek elején arra eszméltünk, hogy nálunk is egyre gyakrabban figyelmeztetnek a közvetlen veszélyére az akkor még - mi tagadás - kissé furcsa szerzetként kezelt környezetvédők. Nem is fordítottunk különösebb fi­gyelmet a környezetvédelmi kérdé­sekre, vagy ha időnként mégis, ak­kor azt általában következetlenül tettük. Ma már tudjuk, hiba volt. Miközben gazdaságunkat a nyers­anyag- és energiaigényes termelés­re orientáltuk, hú5z egynéhány év leforgása alatt jelentős mértékben szennyeztük a levegőt, vizeinket, károsítottuk termőföldjeinket és er- deinket. Mindennek ellenére elég hosszú ideig tartott, amíg fokozato­san tudatosítani kezdtük, hogy a környezetvédelem nem valamiféle megrögzött elégedetlenkedő embe­rek szította divathóbort, amellyel esetleg egyesek szeretnék megza­varni társadalmunk, s népgazdasá­gunk fejlődését, hanem kötelesség. Kötelesség önmagunkkal, embertár­sainkkal és az utókorral szemben. Hiszen az egészséges környezet társadalmunk fejlődésének és élet- színvonalunk emelkedésének egyik alapfeltétele. Ezt az alapszemiéletet tükrözi a CSKP XVII. kongresszusa záró- dokumentuma is, amely leszögezi, hogy a népgazdaság és a társada­lom további fejlesztését a sürgető környezetvédelmi feladatok megol­dásából kiindulva kell megvalósítani. Az SZSZK kormánya is e célból hagy jóvá, minden ötéves tervidő­szakra vonatkozólag, egy környeze­tünk alakítását és védelmét szolgá­ló, továbbá természeti forrásaink ésszerű kihasználását előirányzó tervezetet. Sőt, a 290/85-ös számú határozatában külön megszabja, hogy az SZSZK területén a környe­zet szennyeződésének szintje nem haladhatja meg az 1985. évit, hogy meg kell teremteni azokat a feltéte­leket, amelyek 1990 után lehetővé teszik környezetünk tisztábbá téte­lét, s hogy gondoskodni kell a meg­kezdett ökológiai beruházások ha­táridőre való befejezéséről. Ezek a célok nagyrészt különbö­ző ökológiai beruházások megvaló­sításával érhetők el. Víztisztító állo­másokat, levegőszűrő berendezé­seket kell építenünk, a lehető leg­szélesebb körben át kell térnünk a hulladék nélküli technológiák al­kalmazására stb. Azaz kellene. A valóság egyelőre sajnos más. Az előttünk tornyosuló környezetvédel­mi teendőkről inkább még csak fel­tételes módban szólhatunk. Nem csupán a pénzen múlik Mint ismeretes, a 8. ötéves terv­időszakban az ökológiai beruházá­sok programjának megvalósítására 17 milliárd koronát szánt az állami költségvetés. Azaz több mint kétszer annyit, mint az előző időszakban. Ebből Szlovákiában 6,1 milliárd ko­ronát. Pénz tehát lenne, s bár egyelőre- a kitűzött célnak megfelelően- környezetünket nem szennyezzük nagyobb mértékben, mint korábban, elégedettek nem lehetünk. A jelenle­gi tervidőszakban például 54 víztisz- tító-állomás építését kellett volna megkezdeni. A tervek és az építő­ipari munkák elégtelen előkészítése miatt számuk 32-re csökkent, me­lyek felének építését a tervidőszak utolsó két évében kell megkezdeni. Fennáll tehát az a veszély, hogy az említett pénzösszeget képtelenek leszünk arra fordítani, amire szán­tuk. Már pusztán azért is, mert Szlo­vákiában az elmúlt három évben az ötéves terv által ökológiai beruházá­sokra kijelölt összegnek hozzávető­legesen csak az egyharmadát sike­rült felhasználni. A lemaradás a le­vegő tisztaságának védelmét szol­gáló beruházások terén a legna­gyobb, de a víztisztító-állomások építésében is jelentős. Ez utóbbiak közül a Valasská Belá-it és a sabi- novit 1986 helyett 1987-ben fejezték be. Akkor kellett volna elkészülnie a víztisztító-állomásoknak Topol’- canyban, Bratislava Kramáre város­részében, Kezmarokban és Király- helmecen (Král’. Chlmec) is, ám ezek közül kettőt egy évvel később adtak át rendeltetésének, kettőre pedig csak az idén készülnek el az építők. A sort folytathatnánk azok­kal a beruházásokkal, amelyeket ta­valy kellett volna üzembe helyezni, s csak az idén készülnek el, vagy a kassai (Kosice) hulladékégetővel, amelyet ugyancsak a múlt évben kellett volna befejezni. Csoda-e, hogy az SZSZK Erdő- gazdasági, Vízgazdálkodási és Fa­ipari Minisztériuma természetvédel­mi osztályának dolgozói már alig remélik, hogy vizeink a terveknek megfelelően tisztábbá válhatnak 1990-ig. Ellenkezőleg. Attól lehet tartani, hogy a helyzet e téren tovább romlik. Mint arról egy közel­múltban megtartott környezetvédel­mi szemináriumon beszámoltak, Szlovákia folyóiba évente mintegy 135 ezer tonna szerves eredetű szennyet juttatunk, tehát többet, mint 1985-ben. A folyók vizét azon­ban nem csupán az ipari létesítmé­nyek szennyezik. Ha egy újonnan felépült lakótelepen nem készülnek el időben a járulékos beruházások, a lakók körében érthetően általános az elégedetlenség. Sokkal keve­sebb embert izgat viszont - mert nem is tudnak róla -, hogy ezeken a lakótelepeken a legtöbb esetben nem épülnek víztisztító-állomások, jóllehet fontosabbak lennének az előbbi beruházásoknál. A mintegy 130 ezer lakosú Bratislava-petrzal- kai lakótelepen például már több évvel ezelőtt kellett volna elkészül­nie. Az illetékesek természetesen kapacitáshiánnyal magyarázzák a késést, ami manapság biztos hi­vatkozási alap. Ám egy kicsit más­ként fest a dolog, ha hozzátesszük: Szlovákia építőipari kapacitásának 2 (kettő!) százaléka veszi ki a részét az ökológiai beruházások megvaló­sításából. Persze ezt is meg lehet érteni, hiszen ezek az építkezések nagyon munkaigényesek, de nem túl jövedelmezőek. Ha elgondoljuk, hogy az új gazdasági feltételek kö­zött a vállalatok számára épp a jöve­delmezőség lesz a meghatározó... Lesznek más hatékony ösztönzők is A lemaradásokért, hiányosságo­kért azonban nem csupán az építő­ipar és az ökológiai beruházások műszaki berendezéseinek kivitele­zői, illetve szerelői hibáztathatok. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a már említett 8. ötéves tervidőszak­ra vonatkozó környezetvédelmi ter­vezetet is késve dolgozták ki az illetékes szervek. A következő terv­időszakban ez már nem fordulhat elő, hiszen a szövetségi, majd a nemzeti kormányok a kezdete előtt két évvel korábban jóváhagyták a 2000-ig szóló környezetvédelmi koncepciót. Csakhogy környezetünket nem csupán az ökológiai*beruházásokkal óvhatjuk. Van annak más módja is. Például a kiváló vízgazdálkodási tör­vényünk eddiginél következetesebb érvényesítése. A kormány 1979-ben hozott 35-ös számú, vízgazdálko­dást szabályozó rendelete alól - igaz, nagyon differenciáltan -, de mintegy 160 vállalatot mentett fel, miáltal azok továbbra is zavartalanul szennyezhették vizeinket. Nos, e hetározat megszorító módosításá­val az illetékes állami szervek ez év január elsejétől új feltételek elé állít­ják a felszíni és felszín alatti vizek nagyfogyasztóit, illetve szennyezőit, amelyek a felszín alatti víz köbméte­réért a korábbi egy korona helyett kettő koronát fognak fizetni, míg a természetbe kivezetett szennyví­zért három, három és félszeres bír­ságot. Mindez remélhetőleg olyan gazdasági nyomást gyakorol a válla­latokra, hogy a lakosság vízellátásá­ra szánt felszín alatti vizek helyett más vízforrást keresnek, a szenny­vizet pedig a korábbi gyakorlattal ellentétben kifizetődőbb lesz szá­mukra megtisztítani, mint anélkül a folyókba engedni. Annál is inkább, mert a bírság egy része a vállalatok nyereségéből vonul az állam kasz- szájába. Az ember környezetéhez való viszonya sem mellékes A környezetünkkel kapcsolatos tények mégis árra utalnak, hogy hiá­ba a milliós beruházások, a korszerű technológiai berendezések, az anyagi megszorítások, ha azok nem párosulnak az emberi felelősséggel. Akár tetszik, akár nem, tudatosíta­nunk kell mindnyájunknak, hogy kör­nyezetünk tisztasága egyre jobban befolyásolja az ország gazdasági és szociális fejlődését. A természet de- vasztálásával nem csupán mező- és erdőgazdaságunknak, s közvetve iparunknak ártunk, hanem egészsé­günket is romboljuk. A károk egy része milliókra rúg, másik része pénzben nem fejezhető ki. Ne kifo­gásokat, „objektív okokat“ keres­sünk, hogy megmagyarázhassuk mit miért nem tettünk, tehettünk önma­gunkért s másokért! A gazdasági élet irányítói ne azt a pénzt fordítsák környezetvédelemre, ami nem kell más „fontosabb“ dolgokra. Azzal az alapszemlélettel, hogy az ökológiai beruházások csak a termelés haté­konyságát csökkentik, egyszer és mindenko#a fel kell hagynia minden vezető beosztásban dolgozó ember­nek. A gazdaság fejlesztése, kör­nyezetünk védelme azonban elkép­zelhetetlen a tudomány és a techni­ka segítsége nélkül. Bratislavában a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Biológiai és ökológiai Kuta­tóintézetének szakemberei készíte­nek olyan terveket, amelyek alapján a lehető legoptimálisabban alakítha­tó ki egy-egy falu, város vagy or­szágrész. Terveik állítólag nemegy­szer a fiókjaikban maradnak, s ezzel sajnos, nem csupán munkájuk ve­szik kárba. BARANYAI LAJOS A Szlovák Paradicsom - nemzeti park Fokozott védettséget igényel A Szlovák Paradicsom az SZSZK legrégebbi védett területe, melyet a szlo­vák kormány tavalyi döntésével nemzeti parkká nyilvánított. Érdekelt ben­nünket, hogyan értékeli ezt az átminősítést egy olyan szakember, akinek nemcsak hivatása, hanem szívügye is a természetvédelem. Ezért felkerestük Michal Kozák mérnököt, az új nemzeti park igazgatóját.- Ennek a területnek nemzeti parkká történő minősítése - bár leg­nagyobb örömünkre szolgál - nem azt jelenti, hogy ezentúl minden ma­gától a legnagyobb rendben lesz. A Szlovák Paradicsom a korábbinál még jobban védett terület lett- hangsúlyozta az igazgató beszél­getésünk kezdetén. - Mind a hivatá­sos, mind az amatőr természetvé­dőkre még több feladat vár, mint ezelőtt, hiszen csupán az átminősí­tés nem oldja meg a területet mos­tanság egyre gyakrabban veszé­lyeztető problémák sorát. Viszont lehetőséget nyújt a nemzeti park védelmét szolgáló jogszábályok ru­galmasabb, következetesebb alkal­mazására.- Melyek azok a problémák, ame­lyek megoldásáért, végső soron a nemzeti park védelme érdekében, folytatni, illetve fokozni kell a harcot?-A problémák felsorolását a ki­sebbekkel kezdeném. Általában jól kijövünk az állami erdészet képvise­lőivel, különösen ami az erdőgazda­ság területünket is érintő tervező munkáját illeti. Viszont a munkálatok kivitelezését illetően már nincs min­den rendjén, ami abból fakad, hogy az erdőgazdaságok felsőbb szervei nem veszik figyelembe azt az alap­vető tényt, hogy a munkálatok védett területen folynak, s ehhez meg kell teremteni a feltételeket. Még mindig kísért a reszortszellem. A mezőgaz­dasági üzemek dolgozóival nincse­nek különösebb problémáink. A vé­dett területen csak rétek és legelők vannak, ezek is a völgyekben hú­zódnak meg, feljebb a fennsíkon nem lehet legeltetni, mert ott nincs víz. Ezeken a helyeken szervezetten kaszálják a füvet, úgymond károko­zás nélkül. A közelmúltig nem keres­tek ásványi anyagokat az új nemzeti park területén. Most kezdték el Ver- nár község határában a brizolit jö- vesztését, még nem tudjuk, ez mi­lyen esetleges problémákkal jár majd, de igyekszünk ezeket meg­előzni. Ennél sokkal nagyobb - talán a legnagyobb - problémát a növek­vő, főleg nyári turisztika, a szerve­zetlen természetjárás okozza. Saj­nos, éppen az emberi tényező a leg­veszélyesebb, legkárosabb; sokan elfelejtik, hogy ennek a területnek a védelme, szépségének, tisztasá­gának megtartása éppen az emberek érdekében történik.- Feltehetően végeztek ellenőr­zéseket, felméréseket a nemzeti park területén a nyári turistaszezon időszakában. Mit mutat a mérleg?-Természetesen, az év minden időszakában figyelemmel kísérjük,- az önkéntes természetbarátok se­gítségét is felhasználva - a helyzet alakulását, és rugalmas intézkedé­A tájat, a környezetet döntően befolyásoló beruházások egyike, az épülő Gaböíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrend­szer (Lőrincz János felvétele) seket teszünk a felmerült fogyaté­kosságok, rendzavarások, károk ki­küszöbölésére, illetve megelőzésé­re. Felméréseink alapján megállapí­tottuk, hogy nyáron a Suchá Bela-i szakadékon több mint 30 ezer turis­ta, a Hernád folyó völgyén további 18 ezer ember halad át, akik közül nem sok az igazi természetbarát. Erre utal mindaz, ami utánuk ma­radt: sok-sok konzervdoboz és egyéb hulladék, letördelt faágak, nö­vények. Télen valamivel keveseb­ben látogatnak a védett területünkre, de annál nagyobb az okozott kár. Az embernek fáj a szíve, amikor ráta­lál derékban, szinte embermaga­ságban elfűrészelt - feltehetően tü­zelésre használt - egészséges fák­ra, koszorújától megfosztott fenyő­fákra. Ebben a kérdésben feltétlenül szükség van társadalmi összefogás­ra azok ellen, akik fittyet hányva a jogszabályokra, a természet kin­cseire, pusztítják mindazt, ami tulaj­donképpen az embert hivatott szol­gálni. A gondokat okozó, rendezésre váró problémák között szerepelnek a nemzeti park turistaösvényei is, amelyek nagyon régen alakultak ki, és a védett terület legszebb, legérté­kesebb részein haladnak át. Ezeket nyáron a gyalogosok, télen a sífutók használják, gyakran nem kellő kímé­lettel.- Elképzelései szerint, hogyan tudnak védekezni az említett kedve­zőtlen jelenségekkel szemben?- Nemzeti parkunk vezetősége, a fegyelmezettebb turistákat is érin­tő, több intézkedést kénytelen foga­natosítani: a meglévő turistaösvé­nyek egy részét megszüntetni, vagy idényenként lezárni. Félreértések el­kerülése végett szeretném hangsú­lyozni, hogy egyáltalán nincs szán­dékunkban megszüntetni a Szlovák Paradicsom turista jellegét - ennek nincs semmi jogalapja -, de feltétle­nül változtatnunk kell a védett terüle­tünkön meghonosodott gyakorlaton. Legnagyobb örömünkre ezt a ter­mészetbarátok is igénylik. A védett­ség fokozása érdekében, a turistaös­vényekkel kapcsolatos elképzelése­inket megvalósítjuk. Az eddigi ösvé­nyek jelentős részét átirányítjuk, né­hányat idényenként lezárunk, vi­szont teljesen megszüntetjük a kék jelzésű, Maly Sokolon, Nízná és Vysná Rovenen át, valamint a Dob- sinai jégbarlangtól Tiesnináig vezető turistautat. Nincs szándékunkban kedvét szegni az erdei sífutóknak sem, viszont szükséges, hogy pon­tosan meghatározzuk számukra a nemzeti park északi és déli részét összekötő, sífutásra alkalmas útsza­kaszt s a szabályok betartását szi­gorúan ellenőrizzük. Mindezek az intézkedések megkövetelik nemzeti parkunk térképeinek átdolgozását és a turistavezetők átképzését.- Mint Kelet-Szlovákia más ipar­vidéki erdőségeinek, a Szlovák Pa­radicsom nemzeti parknak is legna­gyobb ellensége a fák életét, létét veszélyeztető, káros anyagokat tar­talmazó szennyeződés. Nemzeti parkunk Közép-Szepesség szlová­kiai viszonylatban is egyik legszeny- nyezettebb vidékén terül el. Már 1985-ben rohamosan terjedt a lucfe­nyők kiszáradása, s ez a jelenség a jegenyefenyőknél még korábban jelentkezett. Sajnálatos módon, hosszú éveken át vajmi keveset tö­rődtek az illetékesek a Krompachy, Rudríany, Svit, Nizná Slaná és más iparvidékek környezetvédelmével. Az utóbbi években viszont - meg­késve bár - kedvező fordulat állt be, a környezetvédelem össztársadalmi feladattá vált. Nemzeti parkunk ve­zetőségének kérésére ezzel a prob­lémakörrel - a Spisská Nová Ves-i Járási Nemzeti Bizottság teljes tá­mogatásával - foglalkozik az Erdő- gazdasági Kutató intézet, együttmű­ködve a természetvédőkkel, vala­mint a Kassai (Kosice) Műszaki Fő­iskola szakembereivel. Immár negyedszázada folyik a harc a Szlovák Paradicsom védel­méért. Ez a küzdelem ma már ma­gasabb szinten, jobb feltételek között folytatódhat. Ezeket, az új nemzeti park fokozottabb védettsége érde­kében, céltudatosan kell kihasznál­ni. KULIK GELLÉRT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom