Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-02 / 28. szám, csütörtök

Tanulni - a jó bizonyítványért? Üj formák a középiskolai felvételi vizsgákon Ay alapiskolákban lezárult vizsga kérdéseit maguk dolgozzák r\c- a középiskolai jelentkezé- ki, az alapiskolai tananyagot és az si lapok leadásának ideje, az igaz- adott középiskola sajátosságait fi­gatók február 10-ig továbbíthatják ezeket a középiskoláknak. S míg a nyolcadikosok ezrei azon törték a fejüket, milyen pályát válasszanak, hová, merre induljanak el az alapis­kola befejezése után, napvilágot lát­tak a középiskolai felvételi vizsgák korszerűsítését célzó módosítások. A rendelkezések értelmében - amint már arról lapunk hasábjain is tájé­koztattuk az olvasókat - egyszerű­södik a felvételi eljárás és könnyeb­bek lesznek a vizsgafeltételek. Néz­zük hát a módosításokat! Újdonság, hogy a konzervatóriu­mokban, az iparművészeti szakkö­zépiskolákban, a matematika tago­zatú gimnáziumokban, továbbá az egészségügyi szakközépiskolák fo­gászati laboránsokat és rehabilitáci­ós dolgozókat képző szakán a je­lentkezők ezentúl csak alkalmassági vizsgát tesznek. Nem kell felvételiz­niük tehát az iskola tanítási nyelvé­ből és matematikából, mint eddig. Az alkalmassági vizsgákra március 7-e és 10-e között kerül sor. Aki ezeken nem felel meg vagy felvéte­lét helyszűke miatt elutasítják (felka­pott középiskolákról van szó), nem kell tartania attól, hogy zsákutcába kerül, a középiskola igazgatója a fia­tal jelentkezési lapját ugyanis továb­bítja annak az iskolának, amelybe a tanuló az átirányítását kérte. Erről legkésőbb március 16-ig tájékoztat­ják a tizenévest, hogy még felké­szülhessen a felvételi vizsgára. Jó tudni, hogy másik lehetőségként nem csak szakmunkásképző jelöl­hető meg, hanem bármilyen közép­iskola. Egyszerűsödnek a felvétel felté­telei a többi középfokú oktatási in­tézményben is. Azokban az iskolák­ban, amelyekben a jelentkezők szá­ma legfeljebb tíz százalékkal haladja meg a felvehetők számát, az igaz­gató mindenkit vizsga nélkül vehet fel. Ez elsősorban a kevésbé vonzó iskolákra és szakokra vonatkozik. Ha azonban a jelentkezők száma több mint tíz százalékkal meghalad­ja a keretszámot (ilyen érdeklődés a ,,menő“ iskolák iránt várható), az igazgató felvételi vizsga nélkül csak azokat a tanulókat veheti fel, akik­nek a hetedik osztályban és a nyol­cadik osztály első félévében előme­netelük kitűnő (egyes) volt. Felvételi vizsga nélkül veheti fel továbbá azo­kat is, akik az említett osztályokban 1,2-es tanulmányi átlagot értek el. (Eddig a felső tagozat valamennyi osztályát tiszta egyessel kellett elvé­gezni ahhoz, hogy valaki ilyen ked­vezményben részesüljön.) Elenge­dik a felvételit azoknak is, akik az oktatási, ifjúsági és testnevelési mi­nisztérium által meghirdetett olimpia járási, kerületi vagy nemzeti forduló­jában első, második vagy harmadik helyezést értek el, s tanulmányi átla­guk nem rosszabb 1,5-nél. Ugyan­csak eltekintenek a felvételi vizsgá­tól azon tanulók esetében is, akik az ifjúsági élsportolóközpontok tagjai­ként vagy sportolóként egyéni, illet­ve csapatjátékban 1-3. helyezést értek el a nemzeti, országos, vagy nemzetközi bajnokságon, feltéve, hogy tanulmányi átlaguk nem rosz- szabb 1,5-nél. IIq a középiskolai felvételi M Cl vizsga alól mentesülő ta­nulók száma netán meghaladja a felvehetők számát, természetes, hogy valamennyi jelentkezőnek fel­vételi vizsgát kell tennie. Ugyanez vonatkozik azokra is, akiket az alap­iskola nem ajánlott továbbtanulásra, vagy a hetedik és a nyolcadik osz­tályban magaviseletből kielégítő (kettes), vagy ennél rosszabb minő­sítést kaptak. A középiskola igazga­tóságának március 16-ig kell dönte­nie arról, hogy kiket vesz fel felvételi vizsga nélkül; erről a tanulót legké­sőbb március 23-ig köteles értesíte­ni, hogy azok, akik nem felelnek meg az említett kritériumoknak, ápri­lis 4-én és 5-én felvételi vizsgát tehessenek. Fontos még megemlíteni, hogy a felsorolt újdonságokat egyelőre csak kísérletileg vezetik be, s azt is, hogy a középiskolai igazgatókat a jövőben nagyobb jogkörrel ruház­zák fel; ennek eredményeként hét óvónői szakközépiskola és négy sportiskola igazgatója számára már most lehetővé tették, hogy a felvételi gyelembe véve. A többi középisko­lában az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma által közzétett - s majd a rádióban el­hangzó - tételek érvényesek. Ennyit a módosításokról és általá­nos tudnivalókról. Kétségtelen: a fel­vételi rendszer új formái azt a célt követik, hogy a felvétel feltétele az alapiskolai eredmény legyen, s mi­nél több nyolcadikos felvételi vizsga nélkül kerüljön be az áhított középis­kolába. A szándék világos és érthe­tő. Nem titok ugyanis, hogy az okta- tási-nevelési rendszerről készült helyzetelemzést követő széles körű vitában a legtöbb észrevétel, fenn­tartás a középiskolai felvételi eljá­rással kapcsolatban hangzott el-. Többen is helytelenítették az eddigi rendszert, s annak a véleményük­nek adtak hangot, hogy felvételin az adott középiskola kulcsfontosságú tantárgyaiból vizsgáztassanak, és felvételkor azokat részesítsék előny­ben, akik az iskola szakirányának megfelelő tantárgyakban jelesked­nek, nem pedig azokat, akiknek az általános előmenetelük kitűnő. Má­sok viszont éppen a kiválókat kíván­ták előnyökhöz juttatni. kai a társaival szemben, akik képe­sek mindent bebiflázni, s hangya- szorgalmukkal tiszta egyes bizonyít­ványt elérni. Arról nem is szólva, hogy nem minden iskolában alakult ki egységes és reális osztályozási elv, az érdemjegyek objektivitása nem egy esetben megkérdőjelezhe­tő. Középiskolai tanárok a meg­mondhatói annak, milyen viszonyla­gosak a különböző alapiskolákból hozott érdemjegyek. Pedig mennyi­re elterjedt a hajsza a jobb jegyekért, a minél jobb bizonyítványért. A jó bizonyítványért és nem a biztos tu­dásért. És ez a legnagyobb baj. Nyilvánvaló, hogy a továbbtanulá­sért folyó versenyben az indul na­gyobb eséllyel, akinek jobb a bizo­nyítványa. A számokban kifejezett tanulmányi átlag túlzott szerepe vi­szont oda vezet, hogy a szülők, gyermekek többre becsülik a sze­rencsés pillanatban elcsípett jó je­gyet, mint a szolidabb, de megbíz­hatóbb tudást. S vajon helyesebb-e tiszta egyes tanulókat nevelni, akik mindenben egyformán elérik a kiváló szintet, mint olyanokat, akik a tantárgyak többségében jó közepes eredményt mutatnak föl, egy tantárgyban vagy néhányban viszont az átlag fölé emelkednek. Nem kétséges: aki mindenben kitűnő akar lenni - már­pedig a módosított felvételi rendszer erre ösztönöz - annak nemigen ma­rad sem ideje, sem ereje ahhoz, hogy valamiben érdeklődése, adott­sága alapján elmélyedjen, széle­sebb körű ismeretekre és nagyobb jártasságra tegyen szert. Holott di­namikusan változó korunk olyan egyéneket követel meg, akik az élet minden területén áttekintést szerez­nek, valamiben viszont kitűnnek, s ott alkotni tudnak. „Itt vagyunk, ilyenek vagyunk!“ A csehszlovákiai magyar irodalom bemutatkozása Prágában Ritkán történik meg, hogy a cseh lapok valamelyikében ismertetés, netán kritika lát napvilágot a hazai magyar irodalomról. Az utóbbi idő­ben azonban ezen a téren is válto­zás tapasztalható. Ahhoz azonban, hogy a csehszlovákiai magyar iroda­lomról többet tudjon a cseh olvasó- közönség, sok víznek kell még le­folynia a Dunán, de a Moldván is. Tanúsítja ezt a CSKP KB lapja, a Rudé právo január 18-i számának kulturális rovatában megjelent cikk is. Kifejező az írás címe: A meglepe­tésekkel teli Madách! Ismerős témá­ról, a Madách kiadó prágai kiállítá­sáról olvashattunk benne, s a szer­ző, Otakar Nádhera, a kiállításon szerzett benyomásait és gondolatait osztja meg a milliós példányszámú lap olvasóival. Érdemes idézni írá­sából: , ,Akkor lepődünk meg igazán, amikor ismert cseh és szlovák írók és költők több tucatnyi könyvét lát­hatjuk itt magyarul. A hazai magyar műfordítók száma többszörösen meghaladja a nemzetiségi írók szá­mát, így nekik köszönhető, hogy a több mint félmillió csehszlovákiai magyarhoz rendszeresen eljutnak a cseh és szlovák művek. Ám ezen kívül, a közös könyvkiadási egyez­mény keretében, több százezer pél­dányszám jut el ezekből a könyvek­ből Magyarországra is... Mi viszont, különösképpen Csehországban, aránytalanul többel tartozunk az itte­ni magyarságnak, s egyedül a mi veszteségünk, ha figyelemre méltó és gazdag kincsesházukból nem merítünk többet. A magyar nemzeti­ségi irodalom kiforrottságával és vonzerejével is azt sugallja, hogy ne tekintsük kuriózumnak, és ne csak akkor tegyünk róla említést, amikor a nemzetiségi politika eredményeit méltatjuk!“ Figyelemre méltó, őszinte érdek­lődésről tanúskodó vélemény. Jólle­het, az elmúlt évtizedekben a Tvor- ba, a Literární mésícník és nem egy napilap hasábjain jelentek meg cik­kek a hazai magyar irodalomról, s a cseh olvasó kezébe eljutott Egri Viktor és Fábry Zoltán néhány mű­vének fordítása, Dávid Teréz szín­műve, illetve néhány szemelvény más hazai magyar írók alkotásából. A cseh irodalmi közvélemény, amint Otakar Nádhera cikke is jelzi, jóval kevesebbet tud a csehszlovákiai magyar irodalomról, mint a szlovák. Most viszont úgy tűnik, áttörés tanúi lehetünk ezen a téren. Talán ezt a pozitív változást jelzi az is, hogy január 18-án a csehszlo­vákiai magyar írók és költők müvei­ből összeállított zenés irodalmi es­ten közel száz főnyi közönség vett részt. Élénk figyelem kísérte Rákos Péter szavait a csehszlovákiai ma­gyar irodalom múltjáról és jelenéről, kötődéseiről a cseh, szlovák és a magyar irodalomhoz. Elhangzott a megállapítás: Ez az első alkalom, hogy a hazai magyar írók és költők bemutatkozhatnak a cseh nyilvános­ság előtt. Ez az irodalom felnőtt és megérett, igényli, hogy bemutassák. Ugyancsak rokonszenves figye­lem kísérte Jaroslava Pasiaková szavait, aki arról beszélt, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom­hoz szorosan hozzátartozik a Ma­dách kiadó, illetve az előző kiadói műhelyek hozzáértő, ügyszerető munkássága. Hiszen a Madách kül­detésének tekinti a hazai magyar írástudók legjobbalkotásainak kiadá­sát, a cseh és a szlovák klasszikus és kortárs irodalom értékeinek eljut­tatását a magyar olvasóhoz ideha­za, s a határokon túl egyaránt. A ha­zai magyar írók és költők művei értékes és érdekes színekkel gaz­dagítják a csehszlovákiai irodalmat, s amint a prágai kiállítás is meggyő­zően szemlélteti, felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek, s igazi közvetítő szerepet töltenek be népeink szelle­mi kapcsolataiban. Ez az irodalom megérdemli - hangoztatta az előadó hogy cseh részről is felfigyeljenek rá. Itt az ideje, hogy a cseh olvasó is kezébe vehesse e kettős kötődésű irodalom legjobb alkotásait. Az est műsorában tizenkét cseh­szlovákiai magyar költő és író mű­veiből kapott ízelítőt a közönség. Grendel Lajos, Kovács Magda, Do­bos László, Zs. Nagy Lajos, Gál Sándor, Tőzsér Árpád, Hodossy Gyula, Dénes György, Rácz Olivér, Mikola Anikó, Ozsvald Árpád és Cselényi László alkotásai képvisel­ték ez alkalommal Prágában a szlo­vákiai magyar irodalmat. A Vencel térhez közeli Magyar Kulturális Köz­pont előadótermében ismert művé­szek - Valerie Zawacká, Vlastimil Fisar és Gálán Géza - tolmácsolá­sában ezen az esten három nyelven hangzott el Dél-Szlovákia szellemi üzenete: Itt vagyunk, ilyenek va­gyunk! így érzünk és így gondolko­dunk! És ez a kifejezési formákban változatos, egyben tartalmas üzenet bepillantást adott a prágaiaknak nemzetiségi irodalmunk „mélyten­geri áramlataiba", a csehszlovákiai magyar szellemiség légkörébe. A csehszlovákiai magyar iroda­lom első prágai bemutatkozása elő­remutató kulturális esemény volt. Elismerés és köszönet illeti érte a Magyar Kulturális Központot, a prágai Szlovák Kultúra Házát, a Madách kiadót, a műsorban közre­működő irodalomtörténészeket, elő­adóművészeket, s nem utolsósor­ban az elhangzott szemelvények műfordítóit. SOMOGYI MÁTYÁS Az elmozdulás éve egy Csemadok-alapszervezetben Szervezetek bárminemű összejövetele, nyil­vános gyűlése akkor válhat építő, alkotó jelle­gűvé, ha nyílt ,,tér“ kíván lenni, ahol a szerve­zet őszintén feltárja problémáit és kielégítő megoldásokat keres azokra. Ahol a vezető­ség hangot ad annak az óhajának, hogy a tagság minél nagyobb számban használja ki azokat a valós lehetőségeket, amelyeket a szervezet kínál akár művelődésre, akár egyéb irányú tevé­kenységre. Ha az összejövetel fórum, ahol az üres szavak pufogtatása, meg a csak papíron történő elszámolás és tervezés helyett konkrét tettekről, tényleges megoldásokról folyik élénk vita. Ilyen jellegéből eredően a pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) Csemadok-alapszerve- zet minden megtartott értékelő taggyűlése. A gyűlésen jelen volt Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke, Kiss László, a bratislavai Magyar Kulturális Központ igazgatója, valamint a helyi párt- és tömegszervezetek, a nemzeti bizottság és az efsz képviselői. Jéghné Nagy Izabella, a szervezet elnöke a tavalyi munkát értékelve, széles körű tevékeny­ségről számolt be, de egyik-másik rendezvénnyel kapcsolatban azt is megjegyezte, hogy a szerve­zők elvárták volna a tagság nagyobb érdeklődé­sét. Sajnálattal szólt arról, hogy saját esztrádmű- sorral vagy színdarabbal nem tudtak nyilvánosság elé lépni. Ennek elfogadható objektív oka van: tatarozás miatt zárva a régi művelődési otthon. Ezt ellensúlyozandó, több előadót hívtak meg és többet utaztak. Ott voltak Gombaszögön (Gom- basek) az országos kulturális ünnepélyen, látták az Úri muri szabadtéri előadását Zselizen (Zelie- zovce). Ismerkedhettek a gömöri és a Zseliz környéki falvak kulturális és népi hagyománya­ival. Tavaly májusban a hnb a Csemadok-tagság részére kiutalt egy régi épületet. A szervezet fiataljai, idősebbjei 2200 óra társadalmi munkával felújították, s már a múlt év végén beköltözhettek a Csemadok-házba. Két kisebb helyiségében tájházat szeretnének berendezni, nagyobb termé­ben pedig hetente három alkalommal klubnapot tartanak majd. Ezzel egy, tizenkét évvel ezelőtt megszakadt hagyományt folytathatnak. Az épü­letben állandó otthonba költözhet a szervezet keretében működő Hunyadi János Ifjúsági Klub. Holub Julianna és Reicher Szidónia olyan püspö­ki fiatalokat várnak ide, akik színvonalasan akar­nak szórakozni, tudósok, művészek előadásait hallgatva. Ugyancsak a szervezet keretében működik a Zendi Rockszínpad. Jelenleg mintegy 15-20 fiatal talált itt helyet és módot az önkifejezésre. Megfontolandó Balla Igor kérése, hogy a helyi efsz, a Csemadok KB vagy mások nyújtsanak anyagi segítséget a színpadnak, mert azzal fiata­lok hasznos, mondhatni, alkotótevékenységét tá­mogatják. Takács András azzal fordult a jelenlévőkhöz, hogy az elődöktől megmaradt bútordarabokat, használati tárgyakat, gazdasági eszközöket és mindazt, ami megtalálható volt a püspöki ember lakásában és háza táján, ajánlják fel a tájháznak. Ezzel járuljanak hozzá, hogy Pozsonypüspöki- ben is sikerüljön rekonstruálni, bemutatni és megőrizni az őslakosság lakáskultúráját. Elvitathatatlan szerepe van a szervezetnek abban, hogy a vereknyei (Vrakuna) Csemadok- alapszervezet újjászülethetett, valamint abban, hogy a ligetfalusi (Petrzalka) tanulókat az ötve­nes számú iskolabusz pedagógus felügyeletével szállítja a Pozsonypüspöki Magyar Tanítási Nyel­vű Alapiskolába és haza. Mindezért Schnierer Ilona mondott köszönetét a vezetőségnek. Az „elmozdulás évének“ nevezte a Csema­dok püspöki szervezetének életében az 1988-as esztendőt Dobos László író. Olyan évnek, amely egyaránt azt bizonyítja, hogy rátermett vezetők mozgalmassá tudják tenni a szervezet munkáját, másrészt, hogy kulturális tevékenységgel felelős­séget lehet ébreszteni az emberekben és össze lehet tartani közösséget. Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke elisme­réssel szólt a pozsonypüspökiek munkájáról. El­mondta, hogy már a tavalyelőtti évet záró gyűlé­sen úgy tapasztalta, a vezetőség jó munkára ösztönzi a tagságot, valamint hogy a szervezetet tevékenységében a többi tömegszervezet is tá­mogatja. örömmel konstatálta, hogy nem volt ez másképp az elmúlt évben sem. A Csemadok KB elnöke a továbbiakban reagált Dobos László és Schnierer Ilona felszólalására, akik kifejtették észrevételeiket az új alkotmány nemzetiségekre vonatkozó törvényeinek kidolgozásával kapcso­latban. Sidó Zoltán elmondta, hogy, mint az előkészítő bizottság tagja, a bizottság első ülésén hangsúlyozta, „az új alkotmány biztosítson na­gyobb nyelvi egyenjogúságot, és szavatolja a nemzetiségi és kulturális intézmények működé­sét, a tevékenységükhöz szükséges feltétele­ket“. Értékes beszéde végén kifejtette, hogy a Csemadok, mint a Nemzeti Front tagszerveze­te, köteles foglalkozni mindazzal, ami tagságát foglalkoztatja: legyen az iskolaügy, falufejlesztés vagy az ellátás. Észrevételeit köteles eljuttatni az illetékes nemzeti bizottságra vagy a felsőbb szervekhez. Az utolsó felszólaló, Holub Julianna, a Hunyadi János Ifjúsági Klub vezetője ígéretet tett arra, hogy óvni és gondozni fogják a Csema- dok-házat, vigyáznak rá. Hiszem, hogy nemcsak az épületre, a falakra gondolt, és bízom benne, hogy kiállnak mellette és vele tartanak a pozsonypüspöki fiatalok. TALLÓSI BÉLA ÚJ SZÍ 6 1989. II. 2 M indenkitől képességei szerint - ezt a helyes elvet valljuk a dolgozó társadalomban, s arra törekszünk, hogy mindenki teljesít­ménye szerint boldoguljon. Az isko­lai osztályzat és a valóság közti ellentmondásokat az okozza, hogy az érdemjegy ezt a teljesítményt még nem fejezi ki. Nem is fejezheti ki, hiszen az osztályozás tudomá­nyos ismérvei sincsenek még kellő­képpen kimunkálva. Az olyan érté­kelés pedig, amely átfogó és pontos képet ad a tanuló egyéniségéről, az ismeretek elsajátításáról és alkal­mazásáról, azon is múlik, hogyan sikerül megújítani a pedagógiai szemléletet és közgondolkodást, mi­ként válik korunkhoz méltóan kor­szerűvé az egész közoktatás. TÖLGYESSY MÁRIA N em vitás, a középiskolai felvé­teli rendszer eddigi formája már nem felelt meg a követelmé­nyeknek, a tanítás korszerűsítésére irányuló törekvéseknek. Módosítása tehát elkerülhetetlen volt, reformját az új oktatási program bevezetése szükségessé tette. Kérdés azonban, hogy új formákat keresve a tudás, a felkészültség, a rátermettség meg­állapítására, valóban a legjobb mód­szert, a legcélszerűbb eljárást a leg- tárgyilagosabb értékelést dolgoz­ták-e ki az illetékesek. Nem szán­tak-e túl nagy - a kelleténél nagyobb - szerepet a bizonyítványnak. Az érdemjegy ugyanis a tanuló egyéni­ségéről vajmi keveset mond, az sem derül ki belőle, hogy kifejezetten jó matematikus-e a gyerek, vagy a tör­ténelmet szereti és tudja, a kémia, vagy a magyar irodalom érdekli-e jobban, s maximális szorgalommal érte-e el az eredményt, netán egyál­talán nem erőltette meg magát. Kérdés az is, eléggé megbízható tükre-e a bizonyítvány a tudásnak, a képességnek. Nem értékeljük-e túl az érdemjegyeket, nem fetisizál­juk-e a bizonyítványt? Mert hányszor tapasztalhatjuk, hogy a matematiká­ban, fizikában kiváló eredményeket felmutató tanulónak nem a legjobb a nyelvérzéke, ezért nyelvekből nemigen kaphat kitűnő osztályzatot, így hátrányos helyzetbe kerül azok-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom