Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám, szombat
ÖÍJ szú 5 89. II. 18. Kilenc évtized terhével Portrévázlat Nagy Béláról, a CSKP V. kongresszusának résztvevőjéről Kísértet a hatékonyság növelésére Új formák a pártmunkában Arany János írja naplójába.: „Az ember tiszte, hogy legyen békében és harcban is ember.“ E gondolat mondanivalója ma sem évült el, sőt, sokkal időszerűbb, mint akkoriban volt. Mi juttatta eszembe a költő szép gondolatát? Egy meghitt beszélgetés olyan veterán kommunistával, akinek egész élete e gondolat szellemében telt el. Neve: Nagy Béla. Lassan vége a huszadik századnak és ő még a tizenkilencedikben született. Felesége szintén párttag volt, 18 éve veszítette el. Tíz évig egyedül élt, nyolc éve, a szintén özvegyen maradt lányával lakik egy háromszobás állami bérházban Hurbano- vóban. Délelőtt kerestem fel. A lánya nyitott ajtót.-A papa még alszik, mindjárt felkeltem. Amig a Béla bácsi felöltözködik, a lányával beszélgetek.- Mostanában sokan felkeresik őt. A múlt héten voltak a televíziótól is, portréfilmet készítettek róla. Ma kaptuk meg az értesítést, hogy február 25-én 16.30-kor közvetítik a beszélgetést. Ő még nem is tudja, örülni fog a hírnek. Én meg főzök. Bár ő a sörgyárba jár ebédelni,’de reggelizni és vacsorázni együtt szoktunk itthon.- Mi az édesapja kedvenc étele?- Megeszik ő mindent. A babfőzeléket szereti a legjobban. Ma is az lesz a vacsora. Az étvágya hálisten- nek még jó. Közben Béla bácsi törékeny alakja tűnik fel az ajtóban. Kezet fogunk, s leül mellém. Mozgását sok hetvenéves is megirigyelhetné. Háta kissé hajlott már, 91 év terhe nyomja. Tájainkon kevés ember éli meg e tisztes kort. Béla bácsi tehát kiváltságos kortársunk, mondhatnám, a természet kegyeltje. Barna szeme nyugodtan tekint maga elé.- Hogy szolgál az egészsége, Béla bácsi?- Köszönöm a kérdését, még nincs baj, jó a gyomrom és a motor is - mutat a szívére. - Csak a látásom, meg a hallásom romlik erősen. Az emlékezetem is jó.- A gyerekkorára emlékszik-e még? Minden kérdést hangosan teszek fel, némelyiket meg kell ismételnem. Ő is hangosan felel.- Bizony jól emlékszem. Hatan voltunk testvérek, apám elesett az első világháborúban, árván nevelkedtünk. Én voltam a legidősebb. Három hold földünk volt, meg két tehenünk. Feles földet is béreltünk, így valahogy megéltünk. Közelebb hajlik hozzám, mintha titkot árulna el.- Amikor megnősültem, a feleségem is örökölt három holdat. Ő is árván nőtt fel. Elhallgat, s mély lélegzetet vesz.- Később mintagazda lettem, ezért is hallgattak rám a gazdaemberek.- Béla bácsi mikor lépett a pártba? Gondolkodik. Aztán sorolja a történelmi eseményt. —Ez még a nagy gazdasági válság előtt volt, 1927-ben. Huszonnyolcán alakítottuk meg Szimőn a pártot. Engem választottak elnöknek. Emlékszem, ott volt Steiner Gábor is. Vele később sokszor találkoztam. Egy év múlva már a járási pártbizottság tagja lettem. Jól ismertem Major Istvánt. Voltam a kosúti tüntetésen is.- Milyen volt akkoriban Szimőn a pártélet.?- Mi, kommunisták irányítottuk a falu szellemi életét. A falu közepén kibéreltünk egy nagy házat, azt alakítottuk át munkásotthonná. Minden este összegyűltünk, sok fiatal is eljött közénk. Beszélgettünk, előadásokat tartottunk, színdarabokat is adtunk elő. Sokat énekelgettünk, az akkori idők proletárdalait.-•Emlékszik-e még e dalokra?- Sokat közülük ma is dudol- gatok.- Elmondana egyet?- Hát azt mondjuk, hogy: Kölyköd ordít szüntelen, mert nincs otthon kenyér, / látod azt a nagy urat ott, hogy él és henyél... Ilyeneket énekeltünk még munka közben is.- Hatvan éve volt Prágában a CSKP V. kongresszusa. Ezen a nevezetes kongresszuson Béla bácsi is küldöttként vett részt. Hogyan él emlékezetében ez az esemény?- Dél-Szlovákiából 17 magyar nemzetiségű kommunista volt a kongresszuson. Mi külön-külön laktunk cseh elvtársaknál, akik igen nagy szeretettel, emberséggel vettek körül minket. Két napig voltunk Prágában. _ - És amikor hazajöttek?- Agitáltunk és magyaráztuk a párt új stratégiáját. Szimőn nem volt • probléma, mi megértettük az idők szavát. De másutt azért voltak nehézségek, sokan a pártból is kiléptek. Egyre inkább felismertük: az új irányvonal annyit ér, amennyit sikerül belőle a gyakorlatban megvalósítani... s ez bizony nem volt könnyű dolog. Szinte önkéntelenül adódik a kérdés: vajon tud-e Béla bácsi arról, hogy ma már az V. kongresz- szussal kapcsolatban a szakiroda- lom is mennyire kiemeli azok szerepét, akik éppen a gyakorlati áldozat- vállalással segítették a korabeli balos tendenciák leküzdését. Ám az ő gondolatai már egy későbbi korszak eseményeihez kapcsolódnak... így azt kérdezem tőle, mire emlékszik még szívesen.-A május elsejékre. Mi Gútára jártunk, 1938-ban 300 szimői vett részt a májusi felvonuláson. A falu végén' csendőrök vártak, de nem bírtak velünk, áttörtük a csendőrkordont. Akkor már rossz hírek jártak, tudtuk, hogy Hitler meg akarja szállni Csehszlovákiát. Hirtelen elhallgatott, aztán egyszerre folyamatosan mondja:- A tornóci antifasiszta tüntetésen is sok szimői volt. Én szerveztem az embereket, az én szavamra jöttek el. Emberek, meg kell védenünk a köztársaságot - mondtam nekik. Kaptam is én ezért később a kakastollasoktól. Három napig éhen szomjan voltam bezárva és ütöttek, vertek. Közben a parancsnok, egy őrmester mindig azt süvöltötte felém: no te büdös kommunista, még most is meg akarod védeni a cseh köztársaságot. Az akkori bíró jelentett fel és mondta el nekik, hogy miket mondtam.- A folytatás?- Állandó megfigyelés alatt álltam. Akkor persze már a mozgalmi élet is szervezetlenebb volt. Mi azért találtunk rá lehetőséget, hogy néha találkozzunk, s megbeszéljük a fontosabb tennivalókat. A munkásszolidaritás megvolt. Mi szószerint igazodtunk ahhoz az elvhez, amit nagyon szépen fogalmaz meg egy régi, közkedvelt forradalmi dal: Mindegy nékünk bármily ember fajta, hogy ha egyszer elvtárs a neve...- Béla bácsi hogyan telik egy napja?-Ma sem tétlenkedem, a pártgyűlésekre is rendszeresen eljárok, igaz, keveset értek belőle, mert nem hallok jól. A fiatalok közt szeretek lenni. Ha meghívnak beszélgetésre, mindig elmegyek. Épp egy hete voltam az egyik iskolában»- A lánya mondta, hogy rendszeresen sétál.- Naponta másfél órát sétálok, ha fúj, ha esik, az nem maradhat el. Néha elmegyek a barátokhoz ultizni, meg a közeli presszóba egy feketére.- Olvasni lát-e még?-A jobb szemem már igen ho- málylik, alig látok rá. Ezért mostanában csak az Új Szót olvasom, könyveket ritkán. A tévé-híradót minden nap megnézem. Abbahagyjuk a beszélgetést. Úgy állapodtunk meg, hogy csak délig beszélgetünk. Béla bácsi pont 12 órakor indul a sörgyári étterembe ebédelni, onnét pedig a napi másfél órás sétára megy. Felajánlom, hogy elvisszük kocsin. Határozottan visz- szautasítja, nem, nem ő gyalog megy. Ebben is következetes. Aztán búcsúzóul még azt mondja:- Majd, ha százéves leszek, elmegyek veled elvtársam ebédelni, akkor nem bánom, mehetünk majd kocsival is... TÖRÖK ELEMÉR Az utóbbi években a CSKP Központi Bizottságának csaknem valamennyi ülése hangoztatta a pártmunka átalakításának szükségességét. Elsősorban az alapszervezetek és az őket irányító járási pártbizottságok munkájának hatékonyabbá tétele jelentkezett sürgető feladatként. Ennek megfelelően a járási pártbizottságok többsége keresi a pártmunka hatékonyabb útjait. Az SZLKP Érsekújvári (Nővé Zámky) Járási Bizottságának a pártmunka megújítására indított kísérletéről dr. Andrusko Jánossal, a járási bizottság politikai szervezésért felelős titkárával beszélgettünk. • Induljunk ki talán abból, milyen okok indították a járási pártbizottságot és titkárságát arra, hogy ilyen lényeges változtatásokkal kísérletezzen, szakítva az eddigi, megszokott, s már befutottnak mondható munkamódszerekkel?- Nemcsak a CSKP Központi Bizottságának 7., 9. és 10. ülésén megfogalmazódott követelmények. Mi magunk is tudatosítottuk azt, hogy ha eredményesebbé akarjuk tenni járásunkban az alapszervezetek munkáját, szorosabbra kell fűznünk velük kapcsolatainkat, közvetlenebb és állandóbb támogatást kell nyújtanunk munkájukhoz. Ehhez kevésnek tartottuk az időnkénti kiszállásokat, mivel ezek nem tették lehetővé sem az egyes problémák mélyebb megismerését, sem a megoldáshoz szükséges hatékony segítség- nyújtást. Azelőtt a politikai dolgozó egyéb feladatai mellett időnként ellátogatott az alapszervezetekhez, leginkább a taggyűlésekre. A bizottsági ülésekre már ritkábban. Az illetékes titkárnak igencsak sarkában kellett járnia, hogy látogatásai minél gyakoribbak legyenek. Az instruktor ezzel szemben teljes munkaidejét az alapszervezeteknél, közvetlenül a munkakollektívákban tölti. 9 Mi a különbség a régi és az új munkamódszer között? Hogyan szervezték át az apparátus munkáját?-Járásunk pártalapszervezeteit területi alapon 12 körzetre osztottuk. Egy-egy körzetben egyaránt találhatók ipari és mezőgazdasági üzemben, iskolában, egészségügyi intézményben működő, s lakóhelyi szervezetek is. Munkájuk segítésével instruktorként az apparátus egy politikai dolgozóját bíztuk meg. Az instruktorok csaknem egész munkaidejüket az alapszervezeteknél töltik. Havonta kétszer, a járási bizottság elnöksége ülésének napján beszámolnak munkájukról, kicserélik tapasztalataikat, tájékoztatást és új feladatokat kapnak. Mivel járásunk meglehetősen nagy területen fekszik, Őtúrovóban és Suranyban két-két instruktornak munkahelyet létesítettünk, különben a többiek sem kötelesek naponta járni a járási pártbizottságra. • Az instruktornak ezek szerint otthonosan kell mozognia nemcsak az ipar és a mezőgazdaság, hanem például az iskola- és az egészségügy, vagy a nemzeti bizottságok problémáiban. Hogyan tud ilyen sokrétű feladattal megbirkózni egy ember, akinek - persze politikai képzettsége mellett - mégiscsak egy bizonyos szakmája van, konkrét érdeklődési területe?- Instruktoraink elsősorban politikai dolgozók, a termelő vagy egyéb munka irányítása nem a feladatuk. Nem osztogatnak szakmai tanácsokat, hanem politikailag igyekeznek irányítani a pártmunkát. Ehhez elsősorban arra van szükségük, hogy minél alaposabban tájékozódjanak az átalakítás mozgalmas időszakát élő társadalmunk minden problémájában. Aki naponta az emberek között van, nagyon jól tudja, hogy az egyszerű párttagok és a párton kívüli dolgozók olykor meglehetősen nehéz vagy kényes kérdéseket tesznek fel. Ez kényszeríti instruktorainkat arra, hogy állandóan tágítsák látókörüket. Korábban előfordult, hogy a mezőgazdaságban működő szervezeteket irányító politikai dolgozó átunatkozta az olyan tanácskozásokat, melyeken az iskola vagy az egészségügy problémáival foglalkoztak. Ma mindenkinek jól oda kell figyelnie. Gondolom, lépés ez a reszortszemiélet leküzdése felé is. Figyelmüket kénytelenek fokozottabban az emberre összpontosítani. Az alapszervezetek, a pártcsoportok és a kommunisták nevelő, meggyőző, embe.'formáló szerepét kell erősíteniük. 0 Az instruktorok a pártbizottságtól meglehetősen elszakadva, egyesek a járás távoli zugában,,,előretolt" munkahelyen dolgoznak. Hogyan ellenőrzi tevékenységüket a járási bizottság titkársága?-Különösebb probléma egyelőre az ellenőrzéssel nem volt. Instruktorainknak a taggyűlések befejezése után havonta jelentést kell készíteniük a titkárság számára. Ez foglalja össze a hónap folyamán végzett munkát, pontos tájékoztatást tartalmaz a szervezetek helyzetéről, a párttagok, és általában a dolgozók hangulatáról. A jelentésben szereplő adatokat, tényeket, módunk van összevetni az alapszervezetekből beérkezett jelentésekkel, s ha lényeges eltérés mutatkozik, akkor tisztázzuk a dolgokat. Munkájukról információt szerzünk a pártalapszervezetek elnökeivel havonta tartott megbeszéléseken is. Egyelőre nagyon meg vannak elégedve a tevékenységnek ezzel a kísérleti módszerével. Abban nyújt számukra konkrét segítséget, amiben a legnagyobb szükségük van rá. Minden instruktor naplószerű feljegyzéseket készít arról, mikor, melyik alapszervezetnél volt, mit tapasztalt, milyen formában nyújtott segítséget. • Tudom, a kísérlet még nem régi keletű, mégis arra kérném, foglalja össze azokat az eredményeket, amelyek már most megmutatkoznak a pártmunka javulásában.- - Anélkül, hogy eltúloznám a dolgokat, több, számunkra nagyon fontos eredményről számolhatok be. Elsősorban is konkrétabbá vált alapszervezeteinkben a munka. Ez annak is köszönhető, hogy instruktoraink segíthetik a felsőbb szervek határozatainak lebontását. Korábban például a Központi Bizottság határozatait jobbára csak megismételték dokumentumaikban, most meghatározott teendők formájában egyre jobban konkretizálják saját munkaterületükre. Ugyanez mondható el az alapszervezetek taggyűlésein hozott határozatokról is, amelyeken már konkrét, ellenőrizhető feladatok fogalmazódnak meg. Fontos eredmény, hogy javult a kölcsönös tájékoztatás a járási pártszerv és az alsóbb szintű szervek és szervezetek között. Döntéseinkről, szándékainkról egyértelműbb információkat kapnak a munkakollektívákban dolgozó kommunisták. Még ennél is fontosabb azonban az, hogy mi is többet és pontosabban tudunk az egyes üzemi, szövetkezeti vagy egyéb pártszervek és -szervezetek helyzetéről, az általúk fontosnak tartott problémáról és nem utolsósorban az emberek: kommunisták, pártonkivüliek nézeteiről, elképzeléseiről és hangulatáról. Tapasztalataink szerint az alapszervezetek taggyűléseinek légköre nyíltabb lett, a párttagok bátrabban, kritikusabban lépnek fel a munka- s lakóhelyükön tapasztalható hibák ellen, őszintébben nyilvánítanak véleményt a társadalom egészét érintő kérdésekről. • Kísérletük során bizonyára akadályok is felmerültek?-Nehézséget az okoz elsősorban, hogy a pártbizottság titkárságán ugyanazokat a feladatokat 12 fővel csökkentett apparátussal vagyunk kénytelenek megoldani. Jelenleg minden titkár mellett csupán egy politikai dolgozó van. Felsőbb irányító szervünk pedig nem csökkentette a különböző jelentések és egyéb elkészítendő dokumentumok számát. • A pártmunka átalakításának milyen egyéb módjaival próbálkoznak még?- Hatékonyabban szeretnénk dolgozni. Ennek feltétele a gazdasági-társadalmi és ideológiai problémák alaposabb elemzése, mivel csak ez szolgáltathat adatokat a helyes döntéshozatalhoz. A fontosabb problémákkal foglalkozó ülések előkészítési ideje ma már egy-két hónap, ebbe a munkába a legavatottabb szakembereket igyekszünk bevonni a bizottság tagjai közül. Közülük ketten tartanak vitaindító beszámolót. Újítás az is, hogy a pártbizottság ülésén a jelenlévők kérdéseket tehetnek fel a járás gazdasági, társadalmi vagy szellemi életének minden jelenségéről. A kérdésben illetékes jelenlévő gazdasági, politikai vagy más vezető köteles azt megválaszolni. így minden résztvevő rákényszerül arra, hogy üzeme vagy szervezete problémáinak a lehető legalaposabb ismeretében érkezzen az ülésre. A felsorolt, általam legfontosabbnak tartottakon kívül még más területeken is keressük az új munkamódszereket és -formákat, hogy munkánk a kor követelményeinek megfelelve, egyre hatékonyabbá váljon. Természetesnek tartjuk: minden újítás, kísérlet legfontosabb kritériuma az, hogy mennyire szolgálja a társadalmi átalakítás ügyét, mivel segíti egy új, hatékonyabb gazdasági mechanizmus bevezetését. MORVAY GÁBOR A Kassai (Koáice) Nehézgépipari Művek idén is bővíti erőátviteli berendezéseinek választékát. Ezekbői legtöbb a vállalat sabinovi üzemében készül. Az üzem atipikus autókeverő- és erdeitraktor- tengelykapcsolókat is előállít. Új termékeinek egyike a CPRF-338 jelű sebességváltó, amelyet az NSZK-beli Sauer cég llcence alapján gyárt. A képen Mária Karabinoáová fogaskerekek , . csiszolása közben. (Jozef Vesely felvétele - ÖSTK) Az iskolások is feiköszöntötték kilencvenedik születésnapján (Archív felvétel)
