Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-11 / 9. szám, szerda

Milos Jakes elvtárs beszéde ÍJ SZÚ 3 989.1.11. (Folytatás a 2. oldalról) lókat, tovább keresve annak módját, hogy elmélyítsük és fejlesszük a csehek és a szlovákok társadalmi és állami életét az egységes szocialista államban, s ehhez megteremtsük a reális előfeltételeket. Eközben nemzeteink egyenlőségének és önkéntes szövetségének bevált elvei­ből kell kiindulnunk. Ez vonatkozik az egységes gazdasági és a politikai rend­szer alapvető elveire, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság lakosságának jog­egyenlőségére is. A nemzetiségek jogegyenlősége A közös államnak teljes egészében garantálnia kell a nemzeti kisebbségek jogát a fejlődésre, az államhatalom gya­korlására, az állampolgárok és valameny- nyi nemzetiség jogegyenlőségére, s biz­tosítani nemzeti fejlődésük további lehe­tőségeit. Az államszövetségen belül alapvető kérdés az alkotmányos viszonyok szabá­lyozása az államszövetség és a köztársa­ság hatásköreinek megosztása. Ezen a területen többféle nézet nyilvánul meg. Elengedhetetlen, hogy ne értékeljük eddi­gi tapasztalatainkat, amelyek arról tanús­kodnak, hogy az alap, ami ebben a tekin­tetben létrejött, életképes. A jelenlegi sza­kaszban, amikor a társadalmi szociális különbségek kérdésének a két köztársa­ság közötti kiegyenlítése már megoldó­dott, arról van szó, hogy az állampolgárok és az egész társadalom szükségleteinek magasabb fokú kielégítését érjük el. Ebből a szempontból szükséges, hogy megfelelő szinten juttassuk érvényre az államszövetség és a köztársaságok álla­mi szerveinek feladatait. A figyelmet első­sorban a kölcsönös, közvetlen együttmű­ködés megerősítésére kellene összpon­tosítani. Ennek az együttműködésnek megvannak a sajátos eredményei és for­mái is, amelyek mind ez ideig nincsenek rögzítve az Alkotmányban, azonban be­váltak az államjogi gyakorlatban. Gondo­lok itt például arra a tényre, hogy a köztár­saságok kormányainak elnökei a szövet­ségi kormány alelnöki tisztségeit is betöl­tik, vagy arra, hogy valamennyi alapvető intézkedést, beleértve az egyes törvénye­ket is, előbb megtárgyalják a köztársasá­gok kormányai is. A közvetlen együttműködés gyakorlata a felsoroltaknál azonban jóval szélesebb körű. Ezekre kellene alapoznunk további közös fejlődésünket. Vegyük például a környezetvédelem kérdéseit, amelyek eddig kizárólag az egyes köztársaságok hatáskörébe tartoznak. Csakhogy a kör­nyezet szennyeződéséért éppúgy felelő­sek az egyes köztársaságok, mint az államszövetség ágazatai. A környezetvé­delemre egyaránt áldozni kell mind a köz- társasági mind a szövetségi költségve­tésből. Nem téveszthetjük szem elől azt a tényt sem, hogy a környezetvédelem egyre inkább egyetemes nemzetközi kér­déssé válik, amelyet a nemzetközi együtt­működés keretében kell megoldani. Es itt további példákat is felhozhatnánk, külö­nösen a gazdaság területéről. Mindezeket - sőt, további - kérdése­ket is, amelyeket az eddigi alkotmányos rendelkezésekkel nem oldottunk meg, a jövőben alaposan fel kell mérnünk és ennek alapján kell elkészítenünk a meg­felelő megoldások javaslatait. Az új Alkotmány egyik legkiterjedtebb részét kétségkívül az alkotmányos szer­vek feladatai, hatásköre és kölcsönös kapcsolata kell hogy képezze. Már szól­tam a képviselői testületek hatásköre megerősítésének szükségességéről. A CSKP XVII. kongresszusa - összhang­ban a közvéleménnyel - megállapította, hogy a Szövetségi Gyűlés, a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács egyaránt elmélyítette törvényho­zói tevékenységét és hozzájárult a társa­dalmi élet jogi alapjainak megerősítésé­hez. Elmélyül együttműködésük az egyes elvek és törvényjavaslatok kidolgozásá­ban, akárcsak a képviselői felmérések elkészítésében. Megnövekedett a tör­vényhozó szervek feladata az állami, gaz­dasági és szociálpolitikai ellenőrzések te­rületén Is. Megerősödött az egyes bizott­ságok ajánlásainak tekintélye. Javult a képviselők munkája Is. A továbbiakban az a feladat, hogy elmélyítsük a képviselői testületek tevé­kenységének munkáját. Biztosítani kell a feltételeket ahhoz, hogy az előterjesz­tett javaslatokat ne csak jóváhagyják, ha­nem aktívan részt vegyenek azok előké­szítésében is. Másfelől, hogy valamennyi alkotmányos eszközt felhasználjanak e feladatok teljesítése során, beleértve , a törvényhozói kezdeményezés jogát is. Ehhez hozzá kellene járulnia a legfelsőbb képviselői testületek tanácskozási rendjé­nek is. Az utóbbi időszak kedvező tapasztala­tait a továbbiakban szükségszerűen tovább kell fejleszteni és ezt kifejezésre juttatni a törvényhozó testületek alkotmá­nyos javaslataiban is. Mindenekelőtt afö­lött kell elgondolkodni, hogy miként erő­síthető meg ellenőrző tevékenységük a kormánnyal, a minisztériumokkal és a többi központi állami szervekkel. A mindennapi élet tapasztalatai azt mutatják, hogy kétségkívül megnőnek a legfelsőbb képviseleti szervek feladatai is. Mindenekelőtt világos koncepciót és a hatáskörükön belüli ellenőrzés terén pedig alapvető feladatokat kell számukra kijelölni. Ezzel összefüggésben fel kelle­ne mérnünk a Szövetségi Gyűlés és az egyes kamarák együttes üléseinek jelen­legi gyakorlatát. Ebből kiindulva tovább­fejleszteni a Szövetségi Gyűlés kamarái­nak önálló feladatait és tevékenységük hatékonyságát, valamint a végrehajtó szervekkel kapcsolatos alkotmányos vi­szonyukat. Valószínűleg el kell gondolkod­nunk a szovjet tapasztalatok fölött is, és alkotmányosan meghatározni mind a kö­zös, mind a különböző feladatköröket a Szövetségi Gyűlés mindkét kamarája esetében, különösen azok ellenőrző tevé­kenységét illetően. Fel kell mérni a legfelsőbb képviselői testületek belső szerkezeti felépítését is. A tevékenységük munkajellegének meg­erősítéséhez vezető irányzatnak elsősor­ban a plenáris ülések és a bizottságok feladatkörébe kellene visszatükröződnie. Arról van szó, hogy a legfelsőbb képvise­lői testületek szerveinek belső szerkezete tegye lehetővé tevékenységük irányításá­nak további ésszerűsítését, miközben kapjon nagyobb hangsúlyt elsősorban törvényhozó és éllenórzó szerepük, s hogy erősödjék államhatalmi jellegük a társadalom és az állam élete alapvető kérdéseiről hozott döntések során. A törvényhozó testületek munkájában kulcsfontosságú szerep hárul a képvise­lőkre. Szerepük megerősítése érdekében az elmúlt időszak során nem keveset tettünk. Előterjesztésre várnak a képvise­lőkre vonatkozó tövényjavaslatok. Az elkövetkező időszakban szüksé­ges, hogy megerősítsük a képviselők fe­lelősségét, mind tisztségeik feladatainak végrehajtásáért, mind választóikkal szembeni kötelességeikért, de abban a vonatkozásban is, miként felelnek meg a Nemzeti Front azon szervezetei elvárá­sainak, amelyek képviselőnek javasolták. Egyúttal azonban elengedhetetlen, hogy minden támogatást megkapjanak felelős­ségteljes munkájukhoz. A képviselői testületek szociális összetételének megőrzése mellett-amely társadalmunk valamennyi rétegének kép­viseletét kifejezi - keresni kell tevékenysé­gük minőségi javításának útjait, s azt, hogy ehhez a megfelelő feltételeket is biztosít­suk. Mérlegelni kell azt a kérdést is, hogy vajon a törvényhozó szervek képviselője legyen-e az a tisztségviselő, aki e tisztsé­gek betöltéséért felelős. Ugyancsak el kell gondolkodnunk afölött, hogy alkotmányo­san miként fogalmazzuk meg a legfelsőbb képviselői testületekben az egyes tisztsé­gek egybeesését, akárcsak azt, hogy mi­ként jelöljük ki e tisztségek betöltését két választási időszakra. A gazdasági és társadalmi átalakulás folyamata, a társadalom további fejlődése szükségleteiből következő feladatok rendkívül nagy igényt támasztanak az államhatalom végrehajtó szerveinek tevé­kenységével szemben. Ezzel kapcsolat­ban elengedhetetlenül szükséges növelni feladatkörüket, és az új alkotmányban az egyes kormányoknak és az államhatalom többi végrehajtó szerveinek olyan megfe­lelő alkotmányos eszközöket kell biztosí­tani, hogy önállóan és következetesen hajthassák végre a hatáskörükből eredő feladatokat. Ezzel egyidejűleg kiemelten kell kezelni az állampolitika megvalósításá­ért rájuk háruló alkotmányos felelősségü­ket minden területen, így a központban és közvetlen megbízatási körzetükben is, el­sősorban az állampolgárok szükségletei­nek biztosítását illetően. A CSKP KB 12. ülésén kiemelt hang­súlyt kapott az a tény, hogy a kormá­nyoknak mindenekelőtt kormányozniuk kell. E tevékenységükben döntő jelentő­ségű a következetes szervező és ellenőr­ző tevékenység, amely a kitűzött célok elérését szolgálja. Ebben a tekintetben a kormányoknak széles körű támogatást kell élvezniük. Mindezzel szorosan kap­csolódik annak szükségessége, hogy az államszövetség és az egyes köztársasá­gok központi szervei egyes képviselőinek felelősségét hangsúlyozzuk, éspedig nemcsak a rájuk bízott ágazatok irányítá­sáért, hanem a szocialista állam politikai céljai komplex teljesítéséért is. Kulcsfon­tosságú kérdésekről van szó, olyanokról, amelyeknek továbbra is a kommunista párt és valamennyi dolgozó politikai ellen­őrzése akárcsak a legfelsőbb képviselői testületek ellenőrzése alatt kell állniuk. El kell gondolkodnunk afölött is, hogy a kormányok, illetve az államhatalom töb­bi végrehajtó szervei tevékenységének ilyen jellegét nem kellene-e eleve az al­kotmányban rögzíteni. Ami az államszövetség és a köztársa­ságok legfelsőbb alkotmányos szerveinek az alkotmányban rögzített hatáskörét ille­ti, megállapítható, hogy szerkezetük nem kíván további elvi fontosságú módosítást. A szocialista parlamentarizmus rendsze­rét hoztuk létre, élén a köztársasági el­nökkel. A köztársaság elnökének alkot­mányos jogait és hatáskörét immár törté­nelmileg hitelesítettük, mindez a gyakor­latban bevált, tehát nincs okunk ezen változtatni. A nemzeti bizottságok feladatai Az új alkotmányban lényegesen na­gyobb teret kell biztosítani az államszö­vetség és a köztársaságok szervei együttműködési formáinak. Az új alkot­mányban kifejezésre kell juttatni az alkot­mányos szervek szerkezeti egységét, va­lamint kijelölni feladatát és hatáskörét. Mindez vonatkozik az Államvédelmi Ta­nácsra is, amelyet önálló alkotmánytör­vénnyel hoztunk létre, és amelynek ha­tásköre az alkotmányos szervek szerke­zetében kifejezésre kell jutnia. Elvtársnők, elvtársak, tisztelt bará­taink, a képviseleti szervek rendszerében és a szocialista demokrácia további fejlődé­sében rendkívül jelentős feladat hárul a nemzeti bizottságokra, amelyek össze ­kapcsolják az államhatalmat a népi ön­igazgatással. Ezek tevékenységében is döntő fontosságúak azok az elvek, ame­lyekről már szóltam. A nemzeti bizottsá­gok tevékenységében nagyon sok a pozi­tív eredmény, számottevő eredményeket értünk el ^településfejlesztésben, a lakos­ság szociális szükségletei kielégítésében, az egészségügyi gondoskodásban, a la­káskultúra és a szolgáltatások területén. Azonban egész sor célkitűzést nem sike­rült megvalósítani. Nem tagadjuk, hogy az irányítás, a tervezés és a pénzgazdálko­dás központi irányítási rendszere behatá­rolta a nemzeti bizottságok lehetőségeit és érdekeltségét a kiszélesített hatáskör­rel járó lehetőségek teljesebb kihasználá­sa területén. A nemzeti bizottságok ala­csony fokú gazdasági önállósága gyengí­tette hatáskörüket, a választott szervek, a képviselők és az apparátus érdekeltsé­gét a városok és falvak fejlesztése kérdé­seinek megvitatása, e kérdésekben kinyil­vánítható elkötelezettsége és érdekeltsé­ge területén. Továbbra is megfigyelhetők a gondolkodásmódban jelentkező sztere­otípiák, amelyek az adminisztratív hozzá­állásban gyökereznek, és tanúi lehetünk az állampolgári igények, illetve szükség­letek megoldásának folyamatában a ru­tinszerű gyakorlatnak. Milyenek a kilátások, amelyek szóba jöhetnek e kérdések alktományos kifeje­zésében? Mindenekelőtt a nemzeti bizott­ságok önállósága és felelőssége fokozá­sának útját kell járnunk, elmélyíteni tevé­kenységük önigazgatási elveit. Egyidejű­leg következetesen érvényesíteni törvé­nyes hatáskörüket és azt céltudatosan megerősíteni, különösen a városokban és falvakban. A továbbiakban olyan gazdasági, szervezési, jogi feltételek • biztosítását, olyan- irányítási és döntési eiveket kell kidolgozni, hogy a nemzeti bizottságok demokratikusan és valósan fogalmazhas­sák meg az állampolgárok szükségletei kielégítésének céljait, az egyes területek fejlesztésének igényeit, hogy azokat a társadalmi javak és a helyi eszközök céltudatos felhasználásával hatékonyan el is érhessék. Az új alkotmányban kifeje­zésre kell jutnia az államhatalmi szervek tevékenységében elengedhetetlen, az eddiginél pontosabb munkamegosztás­nak, nagyobb szereppel és felelősséggel kell felruháznunk a nemzeti bizottságok szerveit és plénumát. A társadalom életének demokratizáló­dása és az átalakítás folyamatának, joga­lapja megszilárdításának a szocialista or­szágok mindennapi gyakorlatában egész sor új értékes tapasztalatokra teszünk szert, miközben új politikai és jogi fogal­makkal találkozunk. Egy közülük a szo­cialista jogállam fogalma, amelynek az alkotmányalkotás folyamatában elsősor­ban tartalmi téren kellene megnyilvánul­nia. Az új alkotmánynak tartalmaznia kel­lene olyan rendelkezéseket, amelyek nö­velik szerepét a társadalom életében, alapvető feladatát a jogrend tökéletesíté­sében és a törvénytisztelet megszilárdítá­sában. A tapasztalatok annak szükséges­ségét bizonyítják, hogy biztosítani kell az alkotmányosság ellenőrzését és a jog­renddel történő összehangolását. El kell dönteni azt a kérdést, hogy vajon ezt az ellenőrzést a legfelsőbb képviselői testü­letek tevékenységével kapcsoljuk össze, vagy pedig más alkotmányos szerv - pél­dául az alkotmánybíróság - által bizto­sítsuk. Ugyanúgy, mint az az állampolgár, akinek jogáról, vagy jogos érdekéről, illet­ve kötelességéről az államigazgatási szerv határozott, az államigazgatási eljá­rás eszközeinek kimerítése után az eddi­gieknél nagyobb mértékben kérheti a döntés törvényességének bírósági ki­vizsgálását. Az államigazgatási szervek döntése bírósági felülvizsgálatának lehe­tősége hozzájárulhat az állampolgárok jogi tudatának erősítéséhez, s az állami­gazgatási szervek döntéshozó tevékeny­sége minőségére is jótékonyan hathat. A múltban számos intézkedést tettünk a bíróságok független döntéshozatala al­kotmányos elvének érvényesítésére. A társadalmi ismeretek azt bizonyítják, hogy a szocialista törvényesség erősíté­séről nem mondhatunk le, hogy meg kell erősítenünk azon szervek szerepét, ame­lyek feladata a jogvédelem. Jó lenne, ha az alkotmány a bírák függetlensége mellett rögzítené az állami közjegyzők jogkörét is, akiknek a döntései főleg vagyonjogi kérdésekben közvetlenül érintik az állampolgárok érdekeit. Na­gyobb teret kellene kapnia az alkotmány­ban a védelemhez való jognak is, beleért­ve az ügyvédek által nyújtott speciális jogi segítséget, amelyet már az állampolgár elleni eljárás megkezdésekor szavatolni kell. Fontolóra kell venni azt is, hogy nem kellene-e pontosan meghatározni az őri­zetbe vétel tartamát, s hogy hogyan lehet­ne megerősíteni a szocialista törvényes­ség garanciáit az őrizetbe vétel meghosz- szabbításáról szóló döntéshozatalban. Jelenleg a büntetőjog felülvizsgálata folyik azért, hogy tükrözze az átalakítás és a demokratizálás céljait, s megszilár­dítsa az állampolgárok jogi helyzetének védelmét. Ez nem jelenti azt, hogy csök­ken a felelősség a társadalmi érdekekkel ellentétben álló cselekményekért. Ezt mindig meg kell büntetni. Szükséges, hogy a büntető eljárás és a jogvédelmi szervek egész tevékenysé­gét magas jogi kultúra, az ember jogai iránti megfelelő kapcsolat jellemezze, s hogy ezek a kapcsolatok tükrözzék a szocialista humanizmust. Az új alkotmány koncepciójának kidol­gozása során el kell gondolkodnunk arról is, hogy hogyan erősíthetjük meg a bíró­sági és az ügyészségi szervek tevékeny­ségének egységét úgy, hogy a szocialista törvényesség elvének érvényesítése ha­zánk egész területén egységes legyen. Azt is fontolóra kell venni, hogy az állam alaptörvényének nem kellene-e rögzítenie az Állami Döntőbíróság jogkö­rét, amelynek jelentősége az új gazdasági mechanizmus bevezetésével tovább nö­vekszik. Az új alkotmány kidolgozásával kap­csolatban kétségkívül további, nem jelen­téktelen problémák is felmerülnek. Ilyen például az állam, a fővárosok jelképeinek kérdése, a területi tagozódás és további más kérdések. Bizonyára számos, értelmi és érzelmi alapon nyugvó nézet kerül itt majd felszínre. Ezeket a véleményeket gondosan fontolóra kell venni, a történe­lemből és a kultúrából, az eddigi értékek­ből és abból kell kiindulni, ami összeköt bennünket és ami további társadalmi fej­lődés' kiindulópontja. Alaposan elemez­nünk kell a nézetek indítékait és esetle­ges hatását, s azokat kell elfogadni, ame­lyek a dolgozók, egész társadalmunk ér­dekeit fejezik ki a fejlődés további szaka­szában. Minden alkotmány egyik fő problémája a megvalósítás, s érvényesítése a társa­dalom és az állampolgár életében. Tuda­tosítjuk azt a tényt, hogy az alkotmány nem elszigetelten jön létre, hogy a politi­kai rendszer, a gazdasági mechanizmus és a jogrend átalakításának kiindulópont­ja és szerves része. E tekintetben már megtettük az első lépéseket. Folyamatban van a választási törvényhozás módosítására tett javasla­tok feldolgozása. Megnövekedett a nem­zeti bizottságok jogköre és fokozatosan létrejönnek gazdasági önállóságuk erősö­désének feltételei. Bizonyos fokú javulás állt be az állampolgárok és a hivatalok kapcsolatainak egyszerűsítésében, az ál­lami szervek nyilvános ellenőrzésének el­mélyítésében és a tevékenységükről szó­ló tájékoztatásban. Az alkotmány kidolgozásának kötőd­nie kell az általános törvényhozáshoz. Az alkotmány kétségkívül számos törvény elfogadását vonja maga után és elősegíti az általános jogrend átalakítását. Hangsúlyozni szeretném: nemcsak az alkotmány kidolgozása, hanem időben történő megvalósítása is rendkívül fontos, igényes politikai ügy, s az alkotmány reális voltának egyik szempontja. Nagy munka vár ránk Tisztelt elvtársak, tisztelt barátaim, nehéz munka vár ránk, s ez a munka felelősséget, alkotó és kezdeményező hozzáállást igényel. Feltételezzük, hogy az év végéig elké­szülnek az új alkotmány politikabjogi el­vei. Ezek kidolgozására munkabizottsá­got hoztunk létre, élén Marián öalfa elv­társsal, a csehszlovák kormány miniszte­rével. A bizottság tagjai olyan szakem­berek, akik az államjogi gyakorlatban és a társadalomtudományi fronton dolgoz­nak. Név szerinti összetételét önök meg­kapták. Ez a bizottság megteremti a kellő hátteret munkánkhoz. Meggyőződésemet szeretném kifejez­ni, hogy bizottságunk, mi valamennyien, aktívan kivesszük részünket az új alkot­mány kidolgozásából, megvitatjuk a meg­oldásra váró problémákat, s igyekszünk ötleteket gyűjteni a munkakollektívákban, a szervezetekben, s összegyűjteni mun­kánkhoz az észrevételeket és megjegy­zéseket. Ugyanakkor elkötelezetten meg fogjuk magyarázni az új alkotmány kidol­gozásának politikai jelentőségét társadal­munk fejlődésének jelenlegi szaka­szában. Természetesen nem tértünk ki a kere­sés elől sem. E tekintetben nem kis fela­datok várnak a társadalomtudományi frontra, amelyhez azzal a kéréssel fór-' dulunk, hogy munkájával járuljon hozzá az új alkotmány kidolgozásához. Úgy, ahogy halad majd előre az új alkotmány elveinek kidolgozása, fokoza­tosan megvitatás céljából bizottságunk, a politikai szervek és a Nemzeti Front szervei elé terjesztjük. Azt is feltételezzük, hogy a CSKP 1990 májusában sorra kerülő XVIII. kong­resszusának egyik megvitatásra kerülő dokumentuma épp az új csehszlovák al­kotmány politikai-jogi elveinek dokumen­tuma lesz. Számolunk azzal, hogy az alkotmány­tervezetet társadalmi vitára bocsátjuk, Er­re megfelelő figyelmet kell fordítanunk és megfelelő időt kell rá szánnunk. Áz a cél, hogy államunk alaptörvényének terveze­téhez minden állampolgár, politikai párt, társadalmi és érdekszervezet, minden dolgozókollektíva hozzászólhasson. Nem kis feladatok várnak bizottságunkra a tár­sadalmi vita megszervezésévei és érté­kelésével, s azzal kapcsolatban, hogy eredményeit beépítse az alkotmányterve­zetbe. Remélem, hogy sikerül megteremte­nünk az ezredfordulón társadalmunk és államunk további fejlődésének korszerű és demokratikus szocialista jogi alapját. (Alcímek: ÚJ SZÓ) Fogadás a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából (ŐSTK) - A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából tegnap María dél Carmen Regueiro Mayo asszony, Kuba bratislavai főkonzulja fogadást adott. Az összejövetelen részt vett Ig­nác Janák, a CSKP KB elnökségé­nek tagja, az SZLKP KB első titkára, Iván Knotek, a CSKP KB Elnöksé­gének tagja, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, Vili- am Őalgovic, az SZLKP KB Elnök­ségének tagja, az SZNT elnöke, Elena Litvajová, Stefan Rybár, Ondrej Őaling és Gejza Slapka, az SZLKP KB Elnökségének további tagjai, Eugen Turzo, az SZLKP KERB elnöke, valamint Stefan Ba- chár és Kiss József, az SZLKP KB Titkárságának tagjai. Jelen voltak az SZLKP KB osztályvezetői, az SZNT alelnökei, a szlovák kormány elnök- helyettesei és tagjai, a Szlovák Nemzeti Front KB-nak, politikai párt­jainak és társadalmi szervezeteinek s a fővárosi párt- és állami szervek­nek a tisztségviselői, valamint a Csehszlovák Néphadsereg tábor­noki karának tagjai és más ven­dégek. Ott voltak a bratislavai konzuláris hivatalok képviselői is. A fogadás szívélyes, baráti lég­körben zajlott le.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom