Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám, szombat

A Rudé právo, a Pravda, az Új Szó, a Práce és a Práca olvasóinak sajtóértekezlete a Munka Törvénykönyve Novellájáról (8) Tavaly negyed óra volt az ebéd­szünet, s a dolgozók a további negyed órát később ledolgozták, s így a munkaidejük nyolc és há­romnegyed óra volt. Az új Munka Törvénykönyve szerint le kell rö­vidíteni a munkaidejüket ezzel a negyed órával? Oldrích ŐAPEK, Novy Bor Az új szabályozás szerint a heti munkaidő 42 és fél óra, melybe be­számít az öt félórás munkaközi szü­net. A heti munkaidő azonosan hosszú műszakokra való beosztása napi 8 és fél órás munkaidőt jelent, amelybe be van számítva az étke­zésre és a pihenésre lehetőséget adó fizetett munkaközi szünet. Ha a munkáltató vállalat hosszabb munkaközi szünetet állapít meg, a szünetnek a 30 percet (heti két és fél órát) meghaladó részét le kell dolgozni. Az étkezésre és pihenésre járó 30 perces munkaközi szünetet ki lehet adni például két részben, 15 perces munkaközi szünetek- v ként? Libuée Belovská, Dvűr Králové n. Labem A Munka Törvénykönyve Novellá­ja úgy rendelkezik, hogy a munkálta­tó szervezet a dolgozójának legké­sőbb öt órai folyamatos munkavég­zés után, legalább 30 perces mun­kaközi szünetet köteles biztosítani étkezésre és pihenésre. Nézetünk szerint, ezt a munkaközi szünetet, amennyiben csak öt órai folyamatos munkavégzés után adják ki, egész­ben kell kiadni, vagyis nem lehet felaprózni például néhány rövidebb szünetre. Nincs kizárva azonban az, hogy a munkáltató a műszak folyamán több rövidebb munkaszünetet adjon a dolgozóknak, amennyiben ezeket az öt órai folyamatos munkavégzés előtt adja ki. Ha azonban ezeket a munkaközi szüneteket nem szá­mítják be teljes egészében a mun­kaidőbe (ide csak a megállapított heti munkaidő egyötödének megfe­lelő munkavégzésért járó 30 percnyi tartamban számítják be), úgy a be nem számított szünet időtartamát rá kell dolgozni a munkaidőre. Általá­nosságban inkább egy félórás mun­kaközi szünetet ajánlhatunk két 15 perces munkaközi szünet helyett, mivel a hosszabb munkaközi szünet kétségtelenül jobban szolgálja cél­ját, azaz a dolgozók étkezésének és pihenésének lehetőségeit. Valamennyi munkaközi szünet kezdetét és végét a munkáltató álla­pítja meg, az illetékes szakszerve­zeti szerv előzetes beleegyezésé­vel. Csupán ha olyan munkáról van szó, melynek végzését nem lehet szüneteltetni, szabad a dolgozónak öt órai folyamatos munkavégzés után fél óránál rövidebb időtartam­ban kiadni munkaközi szünetét étke­zésre és pihenésre. Ugyanakkor vi­szont ennek a munkaközi szünetnek is olyan mértékűnek kell lennie, hogy teljesíthesse célját, s beosztá­sának módjáról együtt dönt az illeté­kes szakszervezeti szerv is. Hogyan van megoldva a turnu­sokban foglalkoztatott dolgozók (például az Államvasutak dolgo­zóinak) munkaközi szünete az ét­kezésre, és pihenésre, s mely do­kumentum szabályozza ezt konk­rétan a helyi körülmények figye­lembevételével? Jaroslav ROUÓKA, Plzeft Az étkezés és a pihenés lehető­ségét biztosító munkaközi szünetek kiadásának alapvető szabályait va­lamennyi munkaviszonyban foglal­koztatott dolgozó számára egysé­ges módon a Munka Törvénykönyve 89. paragrafusa tartalmazza, amely megszabja az étkezést és a pihe­nést szolgáló munkaközi szünet idő­tartamát, s azt, hogy a dolgozónak erre a szünetre legkésőbb öt óráig tartó folyamatos munkavégzés után keletkezik jogigénye. A munkaközi szünetek konkrét elosztását a mun­kanap során azokon a munkahelye- • ken is, ahol a munkát nem lehet megszakítani még az étkezéshez vagy a pihenéshez szükséges időre sem, az egyes munkáltató szerve­zetek esetleg egyes munkahelyek konkrét körülményei alapján a mun­káltató szervezet vezetője szabá­lyozza az illetékes szakszervezeti szerv előzetes beleegyezésével. A munkaközi szünetek beosztását ezért a helyi viszonyok alapján kelle­ne szabályozni. Részletesebb tájé­koztatást ezzel kapcsolatban példá­ul az illetékes szakszervezeti szerv nyújthat. Milyen lehetőséget nyújt a Munka Törvénykönyve Novellá­ja a dolgozónak arra, hogy véde­kezzen a füstös környezetben va­ló munkavégzéssel szemben? Vojtéch CEKOTA, Gottwaldov Mivel a munkáltató szervezetek a Novella értelmében a munkarend­jükben kötelesek megállapítani a munkahelyi dohányzás tilalmát ott, ahol nemdohányzók is dolgoznak, minden nemdohányzó követelheti azt, hogy a munkarend ilyen rendel­kezéseket tartalmazzon, s követel­heti azoknak a dohányzóknak meg­büntetését is, akik az esetleges do­hányzási tilalmat a nemdohányzó munkahelyeken megszegnék, mivel az ő esetükben itt a munkafegyelem megsértéséről beszélhetünk. Két­ségtelen, hogy a nemdohányzók számára megfelelő munkahelyi kör­nyezet megteremtésében jelentős szerepet kellene hogy játsszanak a munkáltató szervezet megelőző jellegű szervezési intézkedései, mi­közben a dolgozókollektívákra gya­korolt nevelő hatásban pótolhatatla­nok az illetékes szakszervezeti szervek. Mit mond az új szabályozás a munkahelyi dohányzásról? Josef SÍPEK, Prága A Munka Törvénykönyve Novellá­ja úgy rendelkezik, hogy a munkálta­tó szervezet köteles gondoskodni arról, hogy a dolgozók egészségét ne veszélyeztesse a munkahelyi do­hányzás. Ebből a célból a munkálta­tó szervezetek a nemdohányzók számára nemdohányzó munkahe­lyeket kötelesek létesíteni, s a mun­karendben dohányzási tilalmat álla­pítani meg az olyan munkahelyekre vonatkozóan, melyeken nemdo­hányzók is dolgoznak. Ha a dolgozó - a dohányos - az ilyen tilalmat megszegi, a munkafegyelmet sérti meg és ezért szankcióval sújthatják. Mi a követendő eljárás akkor, ha a vezető gazdasági funkciókat olyan dolgozók töltik be, akik nem rendelkeznek az előírt képzett­séggel és jelenleg a képzettség alóli ún. kivétel alapján végzik munkájukat? Miroslav KUNŐÍK, Ostrava Az előírt feltételek (vagyis a mű­szaki-gazdasági dolgozók előírt képzettsége és gyakorlata) alóli ki­vételeket nem a Munka Törvény- könyve rendezi, hanem az illetékes bérrendeletek. Ezek a rendeletek feljogosítják az illetékes központi szerveket arra, hogy megállapítsák a feltételektől való eltekintés szabá­lyait, melyeket aztán az alárendelt szervezetek kötelesek tiszteletben tartani. így vannak szabályozva pél­dául a szakképzettség előírt fokoza­ta alóli kivétel megadásának feltéte­lei is, aszerint, hogy a képzettség hány fokozatától lehet eltekinteni. Az állami vállalatoknál rendszerint az igazgatók az illetékes alapító dönté­se alapján önállóan dönthetnek a szakképzettségi feltételek alóli va­lamennyi kivétel megadásában. A feltételek alóli kivétel megadá­sára azonban nincs a dolgozónak jogigénye, s nézetünk szerint a munkáltató szervezet (esetleg a fölérendelt szerv az említett ága­zati szabályok értelmében) a mega­dott kivételt vissza is vonhatja. Ez főleg akkor lesz időszerű, ha a dol­gozó nem teljesíti azokat a feltétele­ket (például a továbbtanulás feltéte­lét), melyek teljesítéséhez kapcsol­ták a kivétel megadását. Amennyi­ben a dolgozó olyan funkciót tölt be, melynek feltételét nem teljesíti a munkáltató szervezet felmondhat neki a Munka Törvénykönyve 46. § (1 ) bekezdésének e/ pontjában em­lített felmondási indok alapján. Ha­sonló helyzet áll elő például az előírt képzettség alóli kivétel visszavoná­sakor. Dolgozhatnak a nyugdíjasok továbbra is az évi 22 ezer koronás jövedelem mellett? Drahomíra SEBKOVÁ, Prága 7 Az öregségi nyugdíjas dolgozó foglalkoztatásával elsősorban a Munka Törvénykönyve alapelvei­nek IX. cikkelye foglalkozik, s arra kötelezi a munkáltató szervezeteket, hogy a dolgozónak az öregségi nyugdíjra való jogigényének meg­nyílta előtt megbeszéljék a dolgozó­val az esetleges további munkatevé­kenységét. A CSSZSZK kormányá­nak a Munka Törvénykönyve végre­hajtására kiadott rendelete lehetővé teszi azt, hogy az öregségi, a rok­kantsági, illetve az 57. életévét be­töltött özvegyi nyugdíjas három évet is meghaladó, előre meghatározott időre szóló munkaviszonyt létesít­sen, s ugyanezekben az esetekben lehetővé teszi a határozott időre szóló munkaviszony ismételt létre­hozását is. A Munka Törvénykönyve azzal is előnyökben részesíti (kedvez­ményezi) a gyermekes anyákat, hogy a család és a gyermekek szükségletei szerint állapíthatják meg munkaidejük kezdetét. Ho­gyan rendezik majd ezt a kérdést az olyan munkahelyeken, ahol többnyire csak nők dolgoznak (például az egészségügyben) és ahol egységesen van megállapít­va a munkaidő kezdete? Jana ÓANTOROVÁ, Pavlovské A Munka Törvénykönyve 156. § (2) bekezdése szerint, ha a 15 éves­nél fiatalabb gyermekről gondosko­dó vagy várandós nő rövidebb mun­kaidőt vagy a munkaidő más meg­felelő beosztását kérvényezi (példá­ul a műszakoknak az általánostól eltérő kezdetét és végét) a munkál­tató szervezet köteles az ilyen mun­kaidő-beosztást vagy rövidebb mun­kaidőt engedélyezni, hacsak nem akadályozzák ebben fontos üzemel­tetési indokok. A Munka Törvénykönyve nem adhat - az egyes munkahelyek körülmé­nyeit is figyelembe vevő - útmuta­tást a konkrét eljárásra az egyes szervezeteknek, bár kétségtelen, hogy a Munka Törvénykönyve az üzemeltetési indokok fogalma alatt az egyes munkahelyek körülményeit érti. Ezért a munkáltató szervezet­nek kell minden egyes esetben a kedvezményért folyamodó dolgozó nő munkakörének figyelembevéte­lével eldöntenie, hogy eleget tesz-e a kérvénynek vagy sem. Az említett esetekben a munkál­tató köteles engedélyezni a megfe­lelő munkaidő-beosztást, ha nem akadályozzák ebben fontos üzemel­tetési indokok, s az egyes esetek elbírálása során az illetékes szak- szervezeti szervvel szorosan együtt­működve köteles eljárni. Két gyermekem van. Az egyik négy, a másik hét éves, s gyakran betegeskednek. Van jogigényem a rugalmas munkaidőre? Véra SOUKUPOVÁ, Prága A rugalmas munkaidőt a munkál­tatók csak a szövetségi munka- és szociális ügyi minisztérium rendele­te alapján vezethetik be, amely a Munka Törvénykönyve 85 b pa­ragrafusának novellizált rendelkezé­sében foglalt felhatalmazással össz­hangban megállapítja a rugalmas munkaidő bevezetésének feltételeit, valamint a bevezetéséhez szüksé­ges eltéréseket is, főleg ami a túl­munkát, a fizetett munkaakadályokat illeti. A rugalmas munkaidő beveze­téséről a munkáltató szervezet ve­zetője az illetékest szakszervezeti szerv előzetes jóváhagyásával dönt. Ezzel a döntéssel a rugalmas mun­kaidőt az egész szervezetben vagy csupán egyes munkahelyein kellene bevezetni úgy, hogy a dolgozóknak egyenlő lehetőségük legyen a rugal­mas munkaidő kihasználására az egész szervezetben, esetleg azokon a munkahelyeken, részlegeken, ahol döntöttek a rugalmas munkaidő bevezetéséről. A rugalmas munkaidő bevezeté­séig a munkáltató szervezetekben az egyénileg eltérő munkaidő-be- osztást (például a munkaidőnek az általánostól eltérő kezdetét és végét, esetleg rövidebb munkaidőt) a Mun­ka Törvénykönyve 156.§ (2) bekez­désében említett kérvény alapján le­het megoldani, miközben a 15 éves­nél fiatalabb gyermekről gondosko­dó nő ilyen arányú kérvényének a munkáltató szervezet köteles ele­get tenni, hacsak nem akadályozzák ebben fontos üzemeltetési indokok. (A további válaszokat a közeli napokban közöljük.) A kérdésekre Vladimír MARÍK, a CSSZSZK munka- és szociális ügyi miniszterének helyettese, illetve Jirí NEUBERT, a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának titkára válaszol. ( kis : NYELVŐR „Többé tehetséges“ festők és egyebek Ismét a szótévesztés és a hibás szóválasztás. Ezek a sajtónkban leggyakrabban előforduló hibafajták. ,,A mindig népes sétálóutca közönsége 10 percre megfeledkezett az utcai portréfestőkről, a többé vagy kevésbé tehetséges festők szabadtéri kiállításairól, az utcai árusokról, s csak az elnöki párra figyelt“ - írta a Moszkvába küldött tudósító a Gorbacsov-Reagan találkozó idején. S az olvasó eltöprenghet azon, hogy vajon milyenek is lehetnek a többé tehetséges festők. Hogy milyenek a kevésbé tehetségesek, azt tudjuk. Elhallgatott vagy odaértett hasonlításkor használjuk a kevésbé határozószót a kisebb fokú tulajdonság kifeje­zésére. A kevésbé tehetséges festő kifejezés tehát azt jelenti, hogy az igazán tehetségeseknél kisebb tehetségű, vagyis: alig tehetséges, csak egy kicsit tehetséges. De a szerző által feltételezett kifejezés: a többé tehetséges nem használatos nyelvünkben. Van egy többé-kevésbé határozószónk: ezt bontotta - helytelenül- alkotó tagokra a szerző. Helytelenül, mert az ilyesféle összetételek jelentése nem mindig - sőt a legtöbbször nem - az összetételi tagok jelentésének az összege, ugyanis az összetett szavak már általában jelentésváltozásos alakulások. A többé-kevésbé azt jelenti: nagyobb vagy kisebb mértékben. De ezt kötőjellel összekapcsolva jelenti. Szétszedni nem lehet a tagokat, mert ha a kevésbé tehetséges kifejezés létezik is, a többé tehetséges nem. E helyett azt mondjuk: tehetségesebb. A megfelelő mondatszerkesztési mód tehát ez lett volna: a tehetségesebb vagy kevésbé tehetséges festők... Egyik központi lapunk a levelezők tudósításaiból közöl részleteket, illetve ismerteti a levelek tartalmát. Itt tudjuk meg, hogy ,,a még böngészésre alkalmas paprikát, paradicsomot, vöröshagymát, sárga­répát vagy petrezselymet a mezőgazdászok leszántották“, tehát sok felhasználható termék kárba veszett minden évben. Jól megy dolgunk- gondolhatja az olvasó ha már annyi mezőgazdászunk van, hogy ők maguk szántanak. S mit csinálnak addig a traktorosok? Ha még azt írták volna a lapban: leszántatták", akkor rendjén volna a dolog. De nem ezt írták, mert nem ismerik a mezőgazdász szó jelentését. Azt hiszik - nemcsak a levelezők, hanem eszerint a szerkesztők is hogy mindenki mezőgazdász, aki a mezőgazdaságban dolgozik, s ezt a hiedelmüket valószínűleg a pol’nohospodár szó használata alakí­totta ki bennük. Noha a szlovák értelmező szótár szerint ez is csak a mezőgazdasági szakembert jelenti, mint a magyar mezőgazdász, az utóbbi időben egyre gyakrabban használják szélesebb jelentés­körben, minden mezőgazdasági dolgozót értve rajta. A magyar nyelvben azonban - a mi nem irányadó szóhasználatunkat kivéve- nem fordul elő a szó ebben a jelentésben. Mint már régebben is rámutattunk, lehet, hogy bizonyos magyar analógiák is erősítik az efféle szóhasználatot, hiszen például a méhész, zenész, ékszerész szavakkal azokat a személyeket neveztük meg, akik az alapszóban megnevezett dologgal foglalkoznak, de már az építész szóval sem nevezhető meg mindenki, aki épít, csak az építészmérnök, és az építésvezető. Ugyanígy a mezőgazdász is a képzett szakembert, elsősorban az agronómust jelöli. JAKAB ISTVÁN Mennyi is a harmadfél? Sokan nem tudják, mit jelent a harmadfél kifejezés, mennyi idős az a gyermek, akiről azt mondják, hogy harmadfél éves. Vannak, akik azt hiszik, hogy a harmadfél-en három és felet kell érteni. Mások meg azt a tréfás-logikus választ adják kérdésünkre, hogy a harmadfél a félnek egyharmad részével, vagyis egyhatoddal egyenlő. Persze nem így van a dolog. Kifejezésünkben a harmad szó nem harmadrészt jelöl, azaz nem törtszámnév, hanem sorszámnév, annyi mint harmadik. Igaz, sorszámneveink ma -ik-re végződnek:- második, harmadik, negyedik stb. Az -ik toldalék azonban eredetileg nem volt ott ezeknek a sorszámneveknek a végén, tehát valamikor így hangzottak: másod, harmad, negyed stb. Néhány kifejezésben máig megőrződött ez a régebbi alak. A máso­dik évfolyamot végző egyetemi hallgató másodéves, a harmadik napja helyett rövidebben ezt mondhatjuk: harmadnapja, a negyedik ízben szebb és tömörebb mása: negyedízben. Az ország egyes vidékein a kétéves csikót, amely a születése óta másodszor kisarjadt, tehát a második füvet legeli, másodfű csikónak mondják. A harmadfű ló, harmadfű csikó pedig hároméves: már a harmadik füvet élvezi. Petőfi is él ezzel a kifejezéssel Arany Jánoshoz intézett verses levelében: „És szívem tombol, mint a harmadfü csikó, ha A pányvás kötelet legelőször dobja nyakába A pásztor...“. Az -ik toldalék, amely, később a sorszámnevek végére került, tulajdonképpen az -uk, -ük birtokos személyragnak egy változata. Az a szerepe, hogy több közül egyet kiemel; például: egyik = közülük egy; a legszebbik = közülük a legszebb, ahogy a népdal is mondja: „De szeretném az egyiket, három közül a legszebbiket!“ Tehát a második, harmadik, negyedik eleinte azt jelentette, hogy közülük a második, harmadik, negyedik, amit ma így mondanánk: másodikuk, harmadikuk, negyedikük. A harmadfél és - tegyük hozzá - a hasonló negyedfél, ötödfél kifejezések éppoly összetett szók, mint az imént említett harmadfü, negyedízben és társaik: előtagjuk, a harmad, negyed, ötöd annyi mint harmadik, negyedik, ötödik. Mennyi hát ezeknek az összetett számneveknek az értéke? Könnyebb lesz a válasz, ha előbb a másfé/szót fogjuk vállatóra. Erről mindenki tudja, hogy egy és felet jelöl. De vajon miért? Azért, mert így kell értenünk: egy egész és a másiknak a fele. Eszerint a harmadfél két egész és a harmadiknak a fele, tehát a harmadfél éves gyermek nem három és fél, hanem csak két és fél esztendős. Ezek után magától értetődik, hogy a negyedfél három és felet, az ötödfél meg négy és felet jelent. A sorszámneveknek régebbi, -dvégű alakjai egyébként a felsorol­takon kívül még egypár olyan kifejezésben is megőrződtek, amelyet némelykor szintén félreértenek. Hány látogatót várhatunk, ha bará­tunk azt írja: harmadmagával fog felkeresni bennünket? Ketten vagy hárman jönnek-e vele, azaz három vagy négy lesz-e a vendégek száma? Nos, ha valaki harmadmagával jön, ezt úgy kell értenünk, hogy két társa lesz, a harmadik pedig ő maga, tehát összesen hárman látogatnak meg bennünket. Érdekes, hogy a harmadmagával - s a hasonló másodmagával, negyedmagával stb. - kifejezés mintájára ilyeneket is mondunk: sokadmagával, többedmagával, néhányadmagával, jóllehet a bennük előforduló számneveknek nincs -d képzős alakjuk, vagyis nincs sokad, többed, néhányad számnevünk. Ezek a kifejezések persze nem jelölnek pontosan meghatározható számot, s így nem is késztet­nek újabb fejtörő munkára bennünket. RÁCZ ENDRE ÚJ SZÚ 4 1989. I. 21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom