Új Szó, 1989. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 17. szám, péntek

ÍJ szú 5 )89. I. 20. A Rudé právo, az Új Szó, a Práce és a Práca olvasóinak sajtóértekezlete A Munka Törvénykönyve Novellájáról (7) A kérdésekre Vladimír MAftÍK, a miniszterének helyettese, illetve Jirí ponti Tanácsának titkára válaszol. Foglalkozik a Munka Törvény- könyve a részleges rokkantsági nyugdijat élvező emberek munka- körülményeivel? Mikor bocsát­hatja el őket a vállalat? Stanislav JENDRlSÁK, Zborov A Munka Törvénykönyve novelll- zálása nem érintette a megváltozott munkaképességű dolgozók különle­ges jogvédelmét, amely abban nyugszik, hogy a megváltozott mun­kaképességű dolgozónak a munkál­tató szervezet csak akkor adhat ér­vényes felmondást, ha ehhez előze­tesen hozzájárul az illetékes nemze­ti bizottság (hacsak nem 65 évesnél idősebb dolgozóról van szó). Ezen kívül az átszervezésekkel indokolt felmondások esetében (lásd a Mun­ka Törvénykönyve 46 §(1) bekezdé­sének a), b) és c) pontjai) annak a megváltozott munkaképességű dolgozónak, aki nincs nyugdíjjal biz­tosítva, csak akkor jár le a felmondá­si ideje (és szűnik meg egyben mun­kaviszonya), amikor a munkáltató szervezet megfelelő új állást biztosít számára. Hogyan rögzíti az új törvény- könyv a pionírvezetők átmeneti mentesítését munkavégzési köte­lezettségük alól? Anton PURCHARÍ, Prága A pionírvezetők átmeneti mente­sítését munkavégzési kötelezettsé­gük alól a szövetségi munka- és szociális ügyi minisztériumnak az egyéb közérdekű cselekményekről szóló rendelete szabályozza. Az említett rendelet szerint a CSSZSZK Nemzeti Frontjába tömörült társa­dalmi szervezetek pionírtáboraí ve­zetőinek, a gazdasági és az egész­ségügyi táborvezető helyettesek­nek, s az ilyen táborok csapatveze­tőinek tevékenységét más közérde­kű tevékenységnek tekintik (azzal, hogy évente legfeljebb háromheti munkabérmegtérítéses szabadidőre keletkezik jogigényük), ha az illeté­kes dolgozó az ideiglenes mentesí­tése előtt legalább egy évig folyama­tosan és térítésmentesen foglalko­zott gyermekekkel vagy az ifjúság­gal, s a mentesítését a CSSZSZK Nemzeti Frontjába tömörült társa­dalmi szervezet illetékes felsőbb szerve kérvényezi. Ha viszont a dol­gozó nem teljesíti az említett feltéte­leket, a pionírtáborbeli funkcióját csak a szabadsága idején láthatja el, esetleg az ún. fizetetten szabadi­dőben, ha a munkáltatója lehetővé teszi ezt számára. Milyen módon rendezik azok­nak a dolgozóknak átmeneti men­tesítését munkavégzési kötele­zettségük alól, akik amatőr művé­szeti együttesek tagjai? Jana KOKOŐKOVÁ, Liberec Az ilyen csoportok tagjainak tevé­kenysége nem tekinthető közhivatal gyakorlásának, állampolgári kötele­zettség teljesítésének, sem pedig más közérdekű tevékenységnek, s ezért a dolgozónak nem keletkezik jogigénye a munkavégzési kötele­zettség alóli mentesítésre és termé­szetesen munkabérmegtérítésre sem. Ilyen esetben a munkáltató szervezet a CSSZSZK kormányá­nak a Munka Törvénykönyvét végre­hajtó rendeletének 28. § (2) bekez­dése alapján fizetetlen szabadidőt nyújthat dolgozójának, illetve megál­lapodhat a dolgozójával abban, hogy az így kiesett munkaidőt utólag ledolgozza. Más szóval, a munka­végzés kötelezettsége alóli átmeneti mentesítésre abból a célból, hogy a dolgozó amatőr művészeti együt­tesben tevékenykedjen nincs jogi­gény, s a munkáltatón múlik, hogy ad-e ilyen célra fizetetlen szabad­időt. Mi a követendő eljárás, ha a dolgozó kéthavi felmondási idő­vel megszünteti munkaviszonyát, holott vállalati lakás volt kiutalva számára? Kilakoltathatja a vál­lalat? Jirí PETROUSEK, Décín Amennyiben a dolgozónak 1989. január 1-jét megelőzően határozott időre szóló munkaviszonya keletke­zett (vagy a munkaviszonya ezt megelőző hatállyal lett határozott időre szóló munkaviszonnyá változ­tatva) mégpedig vállalati lakás kiuta­lásával kapcsolatban, a dolgozó a Munka Törvénykönyve novellizá- ’lása előtt érvényes rendelkezések alapján adhat csak felmondást. CSSZSZK munka- és szociális ügyi NEUBERT, a Szakszervezetek Köz­A Munka Törvénykönyve novellizá- lása ugyanis nem vonatkozik rá a munkaviszony megszüntetését il­letően. Továbbra is csak a Munka Törvénykönyve korábbi 51. és 57. paragrafusainak rendelkezéseiben említett felmondási indokok alapján adhat felmondást, esetleg a munka- szerződésben megállapított indokok alapján. Ez a kivétel vonatkozik a szolgálati lakásokra is, valamint a vállalat saját eszközeiből a vállalati lakásépítés keretében felépített la­kásokra, s az államérdekből kiutalt lakásokra is. A Munka Törvényköny­ve novellizálása előtt - az említett lakások kiutalásával összefüggés­ben - létrejött határozott időre szóló munkaviszonyok megszűnését a ko­rábbi rendelkezések alapján kell megítélni (lásd a Novella átmeneti rendelkezései II. cikkelyének 2. pontját). A vállalat egykori dolgozójának azt a kötelességét, hogy tegye sza­baddá, ürítse ki a vállalati (illetve hasonló) lakást, nem a Munka Tör­vénykönyve, hanem a Polgári Tör­vénykönyv szabályozza a 184. pa­ragrafusában. Mi a követendő eljárás akkor, ha a szakszervezet munkahelyi vállalati bizottsága nem ad előze­tes beleegyezést az állami vállalat igazgatójának például ahhoz, hogy teljesítménybérezést vezes­sen be? \ J- PONIKELSKY, Aá Ezt a helyzetet a Munka Törvény- könyve 122. §-a alapján lehet meg­oldani, amely a szakszervezeti szer­veknek a bérintézkedések végrehaj­tásában való részvételét szabályoz­za. Az egyes bérformákat a munkál­tató szervezet csakis az illetékes szakszervezeti szerv (az adott eset­ben az állami vállalatnál működő Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom vállalati bizottságának) előzetes hozzájárulásával vezetheti be, illet­ve módosíthatja. Ha ez a szakszer­vezeti szerv nem adja meg az előze­tes beleegyezését, a munkáltató szervezet az illetékes felsőbb szak- szervezeti szervhez (az adott eset­ben a szakszervezeti szövetség cseh, szlovák, vagy központi bizott­ságához) fordulhat kérelmével, hogy vizsgálják felül az alsóbb szerv ál­láspontját, mégpedig az állami válla­lat alapítójához való partneri viszony alapján. Ha a felsőbb szakszervezeti szén/ megállapítja, hogy az FSZM vállalati bizottságának egyet nem értése ellentétes a társadalmi érde­kekkel, megszüntetheti a vállalati bi­zottság döntését, s a beleegyezést helyette is megadhatja. Ilyen ese­teknek viszont csak elvétve lenne szabad megtörténniük. Ha azonban az illetékes felsőbb szakszervezeti szerv nem szünteti meg a vállalati bizottság döntését, úgy az említett konkrét esetben a munkáltató szer­vezet nem alkalmazhatja a teljesít­ménybérezést. A Munka Törvénykönyve sok helyen az „illetékes szakszerve­zeti szerv“ vagy az „illetékes fel­sőbb szakszervezeti szerv“ fogal­mát említi. Melyik szakszervezeti szervet érti tulajdonképpen az említett fogalmak alatt? J. KVÉTON, Príbram Tekintettel a népgazdaság terme­lési-műszaki, tudományos-kutatási bázisában és forgóalapjának szer­kezetében bekövetkező változások­ra, de ugyanakkor a szakszerveze­tek szervezeti struktúrájában történő változásokra is nem volt lehetséges, de célszerű sem a Munka Törvény- könyve novellizálásával kapcsolatos munkálatok során pontosan megha­tározni, hogy melyik szakszervezeti szerv az illetékes a Munka Törvény- könyve egyes rendelkezéseiben. Ezért az „illetékes szakszervezeti szerv“ általános fogalmának hasz­nálatát választottuk azzal, hogy a Szakszervezetek Központi Taná­csa majd szakszervezeten belüli do­kumentummal határozza meg, mi­kor, melyik szakszervezeti szerv az illetékes. Az említett határozat a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit há­rom csoportba osztotta. Az első cso­portba azok a rendelkezések tartoz­nak, amelyekben illetékes szakszer­vezeti szervként közvetlenül a szo­cialista szervezetben működő szak­szervezeti szervek (vállalati, üzemi, esetleg műhelybizottság) egyike van megjelölve. A második csoportba azok a rendelkezések tartoznak, amelyek értelmében a szocialista szervezeten kívül működő valame­lyik felsőbb szakszervezeti szerv az illetékes (a járási vagy kerületi szak- szervezeti tanács, a szakszervezeti szövetség szlovák vagy cseh bizott­sága, a szakszervezeti szerv köz­ponti bizottsága, esetleg valamelyik más felsőbb szövetségi szerv). A harmadik csoportba azok a ren­delkezések tartoznak, melyekben az FSZM több szervét kell meghatá­rozni. Az egyes rendelkezésekhez a konkrét választ ezért az SZKT elnökségének említett határozatá­ban kell keresni, melyet a Szakszer­vezeti Közlöny 1/1988. számában hirdettek ki. Az étkezésre és a pihenésre lehetőséget nyújtó 30 perces munkaközi szünet bevezetésével a vállalatunknál problémák kelet­keztek az így meghosszabbított munkaközi szünetek érvényesíté­sével a munkaráfordítás normái­ban. Ez a változás a vállalat szá­mára a normák teljesítésének azonnali, s megközelítőleg három- százalékos csökkenését jelenti, mivel a vállalat nem képes azon­nal, vagyis a meghosszabbított munkaközi szünet bevezetésével azonos időponttól megváltoztatni az összes normázott munka mű­szaki feltételeit, például beruhá­zásokkal, racionalizációs intézke­désekkel stb. A 30 perces munka­közi szünet bevezetésével vagy azonnal csökken a vállalat terme­lése vagy a munkaterve által egyáltalán nem fedezett béresz­közökre lesz szükség. Kérjük ad­janak felvilágosítást ebben a problémában és útmutatást a megoldására úgy, hogy a gya­korlat egységes és járható legyen az összes olyan szervezetben, amelyekben a munkaráfordítás normált érvényesítik. A Jiskra Tábor vállalat dolgozói A Munka Törvénykönyve Novellá­jának indoklásában az áll, hogy az étkezést és a pihenést lehetővé tevő munkaközi szünet a korábbi tényle­ges állapot figyelembevételével hosszabbodik meg 30 percre. Ez a rendes pihenés és étkezés feltét­lenül szükséges előfeltételeinek megteremtése érdekében történik. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy az étkezésre és pihenésre megszabott napi 15 perc nem felelt meg az üzemi étkeztetés tényleges lehetőségeinek, s elkerülhetetlenül bekövetkezett a munkaközi szüne­teknek tényleges meghosszabbítá­sa 28-48 percre, főleg ott, atiol étke­zés előtt alaposabb tisztálkodásra van szükség. A munkaközi szünet 30 percre történt meghosszabbítása lehetővé teszi a munkáltató szerve­zeteknek, hogy következetesebben megköveteljék betartását. Ezért fel­tételezzük, hogy a munkaközi szü­net meghosszabbítása gyakorlatilag semmiféle munkaidő-veszteséget nem okoz, mivel többnyire csupán a jelenlegi állapotot törvényesíti. Ez vonatkozik rendszerint azokra a munkahelyekre is, ahol időnormák alapján dolgoznak. Amennyiben egyes munkahelyeken a szünet 15 percet meghaladó részét valóban és következetesen ledolgozták, s a munkaközi szünet törvényes meghosszabbításával munkaidő­veszteség áll be, a munkaidő mű­szakon belüli kihasználásán kell ja­vítani, mégpedig a munka ésszerű­sítésével, az anyagellátás fogyaté­kosságainak, illetve az állásidők megszüntetésével, de például a cél­szerűtlenül hosszúra nyúló tanács­kozások megszüntetésével is stb. Vagyis a munka és a termelés haté­konyabbá tételéről van szó, amely az átalakítás egyik legfontosabb kö­vetelménye. A munkáltató szerveze­teknek egyébként már 1988 áprilisá­tól - amikor az erre vonatkozó ja­vaslat országos megvitatásra lett bocsátva - számolniuk kellett a munkaközi szünet meghosszabbí­tásával, s ennek megfelelően a munka termelékenységében rejlő vállalati tartalékok kihasználásával. Ezért nem olyan problémáról van szó, amely 1989. január 1-jén kelet­kezett. (A következő válaszokat holnapi számunkban közöljük.) \ \- - ' . <• ♦. '• Január 13-án volt 75 éve annak, hogy a Gbely közelében végzett fúrásokat követően 164 méter mélyről feltört a kőolaj. Abban az időben a napi termelés nem haladta meg a 15 tonnát. Jelenleg a Gbelyi Kőolajipari Vállalat az erdőháti és dél-morvaországi lelőhe­lyekről naponta átlagosan 400 tonna kőolajat és 50 tonna gazolint termel ki, amelyet a dubovái Petrochema dolgoz fel. A képen: Ján Prívrel (baloldalt) és Koloman Lackó munka közben. (Peter Simonőík felvétele - ÖSTK) Jól választanak? A tapasztalatok felhasználásával a második szakaszba A gazdasági mechanizmus átala­kítása egyre nagyobb lehetőségeket nyújt a demokrácia kibontakozásá­hoz. Az állami vállalatoknál már f a múlt évben két-három jelölt mutat­kozott be választóinak. A küldöttek a legjobbak közül a legjobbakra adták le szavazatukat. Azóta többen felte­szik a kérdést, jól választottak? Egyesek aggályoskodtak amiatt is, hogy bizonyos vezetőkkel szemben elfogultság mutatkozott meg. A ren­det és fegyelmet követelő vezetők egy részét nem választották meg újra. A választások első szakaszában többször érdeklődtünk a felsőbb szervektől, az előkészítő bizottsá­goktól, valamint a dolgozókollektí­váktól, hogy milyen mértékben van­nak megelégedve az előkészületek­kel. Egyesek azt állították, hogy rö­vid volt az idő, mások felhozták, hogy sok volt a huzavona. A Mező- gazdasági Dolgozók Szakszerveze­tének Szlovákiai Bizottságán nem­rég megtartott értékelés szerint, az első szakaszban a 88/1988 számú törvény értelmében 72 állami válla­latnál (ebből hatvan volt állami gaz­daságnál, és 12 más mezőgazdasá­gi, illetve szolgáltató vállalatnál) az előírásoknak megfelelően választot­ták meg az igazgatókat. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának, mint alapítónak a képviselői a párt- és szakszerve­zeti, valamint egyéb gazdasági szer­vekkel együttműködve választották ki a politikai-szakmai szempontból megfelelő jelölteket. Ez a tevékeny­ség, amint Ján Sabik, a mezőgazda- sági miniszter helyettese nemrég adott interjújában elmondotta, nem volt kellően összehangolva, és a je­lölési időszak eléggé elhúzódott. Ezen a második szakaszban változ­tatni akarnak. A tervek szerint már * februárban, legkésőbb március vé­géig meg kell választani minden ál­lami vállalatnál az igazgatót. Viera Sestáková mérnök, a Me­zőgazdasági Dolgozók Szakszerve­zete Szlovákiai Bizottságának osz­tályvezetője, amikor a miniszterhe­lyettes kijelentésére hivatkoztunk, szintén azt hangoztatta, hogy a jelö­léseket és a választásokat alapo­sabban elő kell készíteni. El kell érni, hogy a jelöltek többször is találkoz­zanak választóikkal. Választ adja­nak a még megoldatlan gondokra és részletesen beszéljenek elképzelé­seikről. Konkrétan mondják el, hogy milyen módon akarják a nehezebb feltételek között megvalósítani az igényes feladatokat. Ha ezt teszik, akkor a dolgozók megbíznak ben­nük. Nem történhetnek meg olyan esetek, mint a bratislavai Mezőgaz­dasági Építővállalatnál, ahol a má­sodik választás alkalmával sem kap­ták meg a jelöltek a szükséges sza­vazattöbbséget. Ez a vállalat még az új év elején is igazgató nélkül dolgo­zik. Amikor alaposabban elemezték a helyzetet, rájöttek, hogy a külön­böző szervek nem hangolták össze eléggé munkájukat és a küldötteket sem a dolgozók nagy többségének részvételével választották meg. Ezért a szlovákiai bizottság helyes­nek tartaná az olyan módszert, mint a Liptovsky Mikuláá-í Állami Gazda­ságnál, ahol az 1579 dolgozó nyolc választóhelyíségben adta le a sza­vazatát. A demokrácia tehát teljes mértékben érvényesült. Ez meglát­szik azon is, hogy a dolgozók 91,7 százaléka vett részt a szavazásban. Az alapos felmérés azt is elemzi, hogy egyes állami vállalatoknál nem volt nagy a választék politikailag és szakmailag felkészült jelöltekben. Az is előfordult, hogy a rátermett emberek nem vállalták a jelölést, vagy a jelöltek a választáson vissza­léptek. Ezért felmerült a kérdés, hogy* más gazdasági szervekből több jelöltet kellene kiválasztani. Az első szakaszban volt rá példa, hogy a járási mezőgazdasági igazgatósá­gok, valamint egységes földműves­szövetkezetek tapasztalt vezetőit je­lölték egy-egy állami vállalat igazga­tói tisztségébe. Olyan alapos és elő­remutató programmal léptek fel a je­lölőgyűléseken, hogy elsöprő szava­zattöbbséggel foglalhatták el új munkahelyüket. Ebből azt a tanulsá­got kell levonni, hogy jobban szét kell nézni a felsőbb gazdasági szer­veknél, kiket lehetne kiszemelni fő­leg a gyengén gazdálkodó állami vállalatok vezetésére. Az ilyen jelö­lést a vállalati törvény megengedi, tehát élni kell az alkalommal. Az első szakaszban lezajlott vá­lasztások után az új tisztségviselők már megkezdték tevékenységüket. Számos esetben nehezen indulnak, mert még nem tudják teljesen, hogy kikre számíthatnak és kikkel valósít­hatják meg a választások alkalmával kitűzött célokat. Ezzel is foglalkozott a szlovákiai bizottság, és a szocia­lista önigazgatási szerveknek java­solja, hogy növelje minden szak­szervezeti dolgozó kezdeményezé­sét. Arról van szó, hogy a szavaza­tok leadásával nem fejeződött be a dolgozók tevékenysége. Az új ve­zetők csak akkor tudnak eredmé­nyesen dolgozni, fordulatot hozni a gazdálkodásban, ha nagy mérték­ben élvezik a. dolgozók bizalmát. Erre azért is szükség van, mert a visszahúzó erők az agilis vezető­ket is igyekeznek fékezni munká­jukban. Az állami vállalatoknál lefo­lyó választásoknak csak akkor lesz meg az ösztönző hatása, ha az új tisztségviselők köré tömörülnek a dolgozók, s az eddiginél nagyobb aktivitással keresik a lehetőségeket a termelés intenzifikálására. Mert a gazdasági mechanizmus átalakí­tásának az a célja, hogy a vállalati önállóság megteremtésével a mező- gazdaság még inkább stabilizáló szerepet töltsön be a népgazdaság­ban. A vállalatok a társadalmi igény­lések kielégítését figyelembe véve, nagyobb mértékben járuljanak hoz­zá a fogyasztók szükségletének ki­elégítéséhez. BALLA JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom