Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-15 / 28. szám

* Hurrá! Itt a vakáció! örültök-e gyerekek? Vár reánk a labda, játék, elrakjuk a könyveket. Tanítónőnk kedves arccal, mosolyogva integet. Szeptemberben vár bennünket. Addig játsszunk eleget! Elindul a gyereksereg. Élményeket gyűjtenek. Ha majd ismét találkoznak, mesélhetnek szépeket. Kénesy Renáta (5. osztályos) Nyolcéves is már elmúltam, s tengert még sosem láttam. Megkértem az édesanyám: „Nyaraljunk a tenger partján!" Felszálltunk a gyorsvonatra, s robogtunk a tengerpartra, hegyen, völgyön, rónaságon, keresztül sok szép országon. ‘A verseket és az illusztrációkat Mikor a tengert megláttam, megbámultam, megcsodáltam. Jaj, de szép volt, meseszép! Ha valaki annyira nem feltűnő, mint én, akármit csinálhat, nem ve­szi őt észre senki. Arra gondoltam, hogy egyszerre csak mintha eltűn­nék, teljesen láthatatlan leszek majd. És így is lett. Ráköszöntem egykori osztálytársnőmre az utcán, de ö üdvözlésemre nem is reagált. Társaságban voltam. Volt akinek ke­zet nyújtottak, volt akit kávéval kínál­tak. Nekem ebből sem abból sem jutott. Egyszer, amikor hazafelé tar­tottam, a szomszéd szó nélkül be­zárt a két bejárati ajtó közé. Az ajtók között bizonyosodtam meg róla, hogy láthatatlan vagyok. Az az ötletem támadt, elrejtőzöm szomszédom szobájában a szőnyeg alatt, hogy kipróbáljam, észrevesz- nek-e. Úgy gondoltam, ott maradok mindaddig, amíg nem találnak rám. Egész a tavaszi nagytakarításig ott kuksoltam. Akkor szépen becsa­vartak a szőnyegbe, és kivittek az udvarra.-Óvatosan azzal a szőnyeggel, fiúk! - mondta édesanyjuk.- Bizony óvatosan - adtam neki igazat én is. Boris és Marék felkapott a vállára és vágtattak velem ki az udvarra. Nem ellenkeztem azért, hogy sző­nyegbe göngyölítve visznek ki a házból, hisz ez egy élménnyel többet jelentett számomra. Feltettek a szőnyegporolóra.- Én tartom a szőnyeget, te pedig porolsz - mondotta Marék.- Nem, én tartom és te porolsz - ellenkezett Boris. Fiúk, nekem ugyan mindegy, me- lyikőtök tart és melyikötök porol, csak rendesen tartsatok, nehogy le- pottyanjak - mondogattam ma­gamban. Elengedtek mindketten. Ha gye­rekkoromban nem lógtam volna olyan gyakran a szónyegporoló vas- rúdján, most biztos lepottyanok. Messzire hangzott az, hogy:- Puff! tem, miért nem szöktem meg a sző­nyeg alól. Valószínűleg csak azért nem, mert ez a megoldás nem jutott eszembe. A fiúk összetekerték a szőnyeget és én ott maradtam lógva a porolón-­- Mennyivel könnyebb lett a sző­nyeg! - jegyezte meg Boris. Amikor leterítették a fölsúrolt par­kettre, anyukájuk felkiáltott, majd megkérdezte:- Mi az ott?- A szőnyegen új minta, egy mu­latságos figura volt látható. . - Mit jelentsen ez? - faggatózott az édesanya.- A fiúk nem tudták megmagya­rázni. A lépcsőházban viszont ha­marosan visszhangozni kezdett, hogy:- Puff!-Jaj!-Puff!-Jaj! Ezúttal édesanyjuk porolt, de nem a szőnyeget, hanem őket, Borisf és Marekot. Vendégek jöttek hozzájuk.- Nézd csak, Ferdinánd, milyen gyönyörű szőnyeg! - mondta Ven­dégné asszony a férjének*-És milyen érdekes a mintája! - válaszolt a férj. Másnap a város összes áruházát béjárta, de olyan szőnyeget, ame­lyen ugyanolyan minta lett volna, nem talált sehol. Én meg, amikor a szónyegporo- lón lógva már kezem és lábam is elzsibbadt, lemásztsm és hazaindul­tam. Útközben sokan megszólítot­tak, és azt kérdezgették:-Mi történt magával, szomszéd úr?- Ki bánt el magával ilyen alapo­san, szomszéd úr? Akkor már azt szerettem volna, ha láthatatlan vagyok. Legalább ad­dig, amíg hazaérek és becsukom magam mögött az ajtót. BERECK JÓZSEF fordítása A három tábla közül melyiken van a legtöbb fekete négyzet?- Jaj!-Puff!-Jaj! A „puff" Maréktől származott a „jaj“ tőlem. Rövid idő után cseréltek a fiúk.- Gyengén porolsz - mondta Bo­risnak Marék. Nem tudhatta, hogy már jajgatni sem bírok. Nem is ér­MEGFEJTÉS A július 1-jei számunkban közölt feladatok megfejtése: a hiány a B betűvel jelölt résszel pótolható; 423. Nyertesek: Galamb József és Judit, Rimaszombat (Rimavská So- bota); Csikós Gábor, Tardoskedd (TvrdoSovce); Kertész Erika, Fel- sószeli (Horné Saliby); Borisz Nor­bert, Felsőlánc (Vyány Lanec); Sza­bó Péter, Losonc (Luőenec). A legkissebbek a békéért Melyik felnőtt ne állna meg egy pillanatra, ha a gyerekek lekuporodnak, színes krétát vesznek elő a dobozból, és bájos képeket rajzolnak az aszfaltra. Ki az, aki az alkotó apróságokat látva nem a bé­két óhajtaná. Kassa (Kosice) IV. város­kerületének 24 óvodása fan­táziadús aszfaltrajzaival állí­totta meg a járókelőket. Azok elidőztek a kicsinyekkel, majd ők is kifejezték békevá­gyukat. ötszáz aláírás tanús­kodik róla. Kép és szöveg: Jolana Nováková 1. SZERGEJ PAVLOVICS KOROUOV - a) szovjet repülő­gép- és rakétatervezö, tudós; b) szovjet-orosz földrajztudós; c) szovjet író, a Csendes Don című regény szerzője 2. JOGAR - a) jogászok országos egyesülete; b) szimbolikus tárgy, koronázási jelvény, amely koronázás alkalmával megil­lette az európai uralkodókat; c) eperlekvárral ízesített tejtermék 3. KÖLCSEY FERENC - a) neves mai csehszlovákiai magyar színművész; b) a reformkor nagy költője, nyelvújító, kritikus, szónok, politikus, a magyar himnusz szerzője; c) az Eltorlaszolt út (Fraiío Kráf) főhőse 4. BAJKÁL - a) a föld legmélyebb (kb. 1940 m) tava Kelet- Szibériában; b) bájital az állhatatosság fokozására ható szer, amely illatos növényi anyagokból készül; c) olasz komédiások zsákszerű ruhát, csúcsos süveget viselő bárgyú bohóca 5. LIDICE - a) aranylelőhely a Szlovák-érchegységben; b) a Morva-medence mezőgazdasági központja; c) cseh falu, melynek lakosságát 1942. június 10-én a megszálló fasiszták kiirtották. -yb­(Legalább három megfejtését kérjük). NOBEL-DÍJASOK Bár azt már Wilhelm Conrad Röntgen is feltételezte, hogy az x-sugarak, melyeket ő fedezett fel, a fényhez hasonlóak, de az elméletet bizonyítani is kellett. Ez Max Teodor Laue német fizi­kusnak, századunk egyik legje­lentősebb tudósának és huma­nistájának sikerült. Laue egyidős volt Albert Einsteinnel, akihez közeli barátság és munkatársi kapcsolat fűzte. Elsőként ismer­te fel a relativitáselmélet - amelyről tankönyvet is írt - je­lentőségét. A fasizmus előretö­résének idején, amikor a zsidó származású Einsteint fizikusi és emberi becsületében is megtá­madták, ó volt, aki megvédte, majd évtizdeken keresztül támo­gatta. Egyike volt azoknak a né­met fizikusoknak, akik segítették üldözött tudóstársaik kimenekí­tését a náci Németországból. Ezért a legnagyobb németorszá­gi tudóst, az 1914. évi fizikai Nobel-díj kitüntetettjét 1943-ban kidobták professzori állásából. A második világháború után is jelentős szerepet vállalt a köz­életben, és egyike volt azoknak, akik kezdeményezték és megfo­galmazták az atombomba bár­miféle felhasználását elutasító 1957-es „göttingeni felhívást'1. A fizika iránt berlini gimnazis­taként kezdett érdeklődni. 1899- ben beiratkozott a strassburgi egyetemre, ahol Kari Ferdinánd Braun előadásait hallgatta. Braun ugyancsak kisülési csövei folytatott kísérleteket, ő alkotta meg a televízió képernyőjének legfontosabb alkotóelemét, az elektronágyút (a Braun-féle ka- tódsugárcsövet). 1909-ben No- bel-d íjjal jutalmazták. 1900-ban átiratkozott a göttin­geni egyetemre, ahol Hilbert (az ún. Hilbert-féle geometria meg­alkotója) felkeltette hallgatója fi­gyelmét az elméleti fizika iránt. Egy évvel később Münchenben W. C. Röntgen tanította. 1902- ben Berlinbe költözött, hogy Max Plánoknál (aki néhány év múlva ugyancsak átvette a No- bel-díjat) fejezze be tanulmá­nyait. A fény kölcsönhatásának vizsgálatáról írt szakdolgozatá­val Plánoknál szerezte meg a doktori fokozatot. Professzorá­val később több ízben is munka­társi viszonyba került. A XIX. század elején a látható fény hullámtermészetét az angol Thomas Young és a francia Jean Augustin Fresnel azzal tud­ták igazolni, hogy nagyon fi­nom optikai rácson sikerült iga­zolniuk a fénysugarak keveredé­sét, szóródását és elhajlását. Ebből született Laue zseniális ötlete: ha ugyanezt meg lehet tenni a röntgensugárral is, akkor egyértelmű, hogy hullámról van szó, amely csupán rezgésszám­ban különbözik a látható fénytől. Mivel a röntgensugár áthatol minden anyagon, valószínűnek tartotta,hogy hullámhossza sok­kal kisebb a fény hullámhosszá­nál, ezért a bizonyításhoz olyan parányi rácsra volt szükség, amelyen a röntgensugárzás szó­ródik, elhajlik. Erre a kristályrá­csot tartotta legalkalmasabbnak. A kristályrács létezéséről ádáz vitákat folytattak az idő tájt a tu­dósok. Laue így két legyet üthe­tett egy csapásra: a röntgensu­gárzásról bebizonyíthatta, hogy elektromágneses hullám, vala­mint izgazolhatta a kristályrács létezését. A Laue által javasolt kísérleteket W. Friedrich és P. Knipping fiatal müncheni fizi­kusok végezték el. A mérések eredményeként született az ún. Laue-diagrammokat maga M. T. Laue értelmezte, és megadta el­méleti magyarázatukat is. A ké­sőbbiekben többen is hozzájá­rultak a Laue-elmélet továbbfej­lesztéséhez, ez viszont mit sem von le a kiváló német fizikus érdemeiből, aki a röntgensuga­rak kristályokon létrejövő szóró­dásának elméletéért megkapta az 1914. évi fizikai Nobel-díjat. Emberi nagyságái a az is jellem­ző, ahogy átvette a díjat: a juta­lom harmadáról lemondott a két fiatal fizikus, W. Friedrich és P. Knipping javára, akik az idő­rabló laboratóriumi méréseket elvégezték helyette. OZOGÁNY ERNŐ / 1988. JÁN ULIÖIANSKY & js jgtf 'IbJF "*a»áFrnifátm >3 ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom