Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-23 / 38. szám
Az előrelépés jelei Brnóban Megint szeptember és megint Nemzetközi Gépipari Vásár. Ez a hét az első őszi hónap közepe táján rendszeresen foglalt minden gazdasággal, technikával, külkereskedelemmel foglalkozó újságíró számára, de -és ez a lényegesebb - vizsgaidőszaka is a legtöbb gépipari, kohászati, elektrotechnikai vállalatnak hazánkban. Megint eltelt ugyanis egy év, s újra számot kell adni az előrelépésről, amely nemcsak ahhoz szükséges, hogy a világban tapasztalható műszaki előrehaladással együtt tudjunk maradni, hanem ahhoz, hogy egyáltalán megtartsuk eddig kivívott pozícióinkat. A világpiac a legkevésbé olyan hely, ahol sokáig tétlenül üldögélhet valaki a babérjain. Ha továbbra is partnerek, méghozzá megbízható partnerek akarunk maradni, és az ipar sok területén még ilyennek ismernek bennünket, akkor állandóan azt kell figyelnünk, nem maradunk-e el az élvonaltól. Az igazság az, hogy az elmúlt években néhány területen adósak maradtunk, nem sikerült elkapnunk a technika száguldó vonatának utolsó kocsiját sem, s most bizony dupla erőfeszítéssel futhatunk a szerelvény után. Lemaradásunk, amely általában azokon a területeken következett be, ahol egy-két évtizeddel ezelőtt rosszul mértük fel az elektronika és a számítástechnika jövőbeli fontosságát, csak nehezen és fokozott erőfeszítéssel hozható be. A külkereskedelemben nehéz a piacot megtartani, de még nehezebb megszerezni. Hogy ebben a versenyfutásban hol a helyünk ma a világban, erre is választ kereshettünk a gépipari vásáron. EGY KIS TÖRTÉNELEM Még egy szempontból jelentős volt az idei gépipari seregszemle. Ez volt a 30. a sorban, tehát alkalmat adott nemcsak arra, hogy a jövőt körvonalazzuk, hanem arra is, hogy kisebb számvetést tegyünk a múlttal. Vásárügyben talán az időszámi- tásunk előtti 180-ra is visszalapozhatunk a történelemben, az első alexandriai mezőgazdasági kiállítás idejére, s talán témánknál az sem lényegtelen, hogy 1086-ban II. Vra- tislav cseh király már rendelkezett a brnói vásárok bevételéről, vagy hogy 1243-ban I. Vencel király már városjogot és ezzel együtt éves vásárok rendezési jogát adja Brnónak. Az viszont már fontos adat - és bizonyára ez lehet az ipari vásárok őse -, hogy 1833-ban az addigi idők legnagyobb kézműipari kiállítását maga a császári pár nyitotta meg Brnóban. Ezután már csak száz évvel ezelőttre kell visszatekintenünk a nagy jelentőségű és közönségsikerű Jubileumi Morvaországi Kiállításra, amelynek szintén ez a város adott otthont. S alig telt el negyven év (közben világháborúval, a monarchia széthullásával, a Csehszlovák Köztársaság megalakulásával) és elérkeztünk 1928-ba, amikor felépült a mai kiállítási terület magja, s amikor május 25-én megnyitották itt a Mai Csehszlovák Kultúra elnevezésű kiállítást. A felszabadulás után érkezünk el az újabb fontos mérföldkőhöz. 1959. szeptember 6-án nyílt meg az első Nemzetközi Gépipari Vásár, de előtte ötvenötben már volt, csupán a hazai termékeket felvonultató gépipari bemutató. Erről az ötvenkilences nemzetköziről csak annyit: 29 országból 432 kiállító érkezett, s csak a csehszlovák részvétel 3000 bemutatott terméket jelentett, közöttük 350 újdonságot. Hazánk 4 milliárd korona értékű kereskedelmi szerződést kötött és 13 000 külföldi, valamint - nem tévedés - 2 400 000 hazai látogató tekintette meg a bemutatót a nyitvatartás két hete alatt. VÁSÁRI REKORDOK A fenti dátumtól ezután már csak egy-egy megjegyzés következzen a fontosabb eseményekről, amelyekkel gazdagodott a kiállítási program az elmúlt 30 év alatt. Hatvankettőben volt a közszükségleti cikkek első önálló bemutatója, 65-ben az első árumintavásár. Műszaki téren az 1969-es első Welding (hegesztési szakkiállítás) és az 1970-es első Invex (találmányok és műszaki újdonságok kiállítása) jelentette a programbövülést. Hetvenkettőben az öntészet eredményeinek bemutatásával a Fondexszel, hetvennégyben az élelmiszer-ipari Salimá- val szinte egész évesre bővült a Brnói Kiállítások és Vásárok eredménysorozata, amely manapság minden évben februártól decemberig tart. Ennek az éves sorozatnak vitathatatlanul a csúcspontját jelenti minden esztendőben a Nemzetközi Gépipari Vásár. Ez a mostani nemcsak jubileumként, hanem az eddigi részvételi rekordot tartóként is bevonulhat a vásárok történetébe. Harminckét országból - Albániától az USÁ-ig - 2750 kiállító foglalja el helyét, a tavalyinál 4760 négyzet- méterrel nagyobb területen. T, V,Q elnevezéssel új, gyorsan összeszerelhető csarnokokat is építettek. Ott volt mindenki, aki számít a hazai gépiparral kapcsolatos szervezetek közül, elsősorban azonban a nagy külkereskedelmi vállalatok, a Moto- kov, a Martimex, a Strojexport, a Strojimport, a Kovo. A nagy külföldi érdeklődés miatt nem volt lehetőség arra, hogy lényegesen bővüljön a csehszlovák részvétel, így aztán előtérbe került a terület jobb kihasználása. Bizottság bírálta el és válogatta össze azt a kínálatot, amellyel a hazai vállalatok kirukkolhattak. SZERSZÁMGÉPEK A legjellemzőbb gépipari termékek között elsősorban a szerszámgépeket szokták emlegetni, de nemcsak jizért veszem ezt sorra, a többiek előtt, mert a vásár nómenklatúrájában az első helyen található, hanem azért is, mert itt tapasztalható az utóbbi két évben a legnagyobb léptékű fejlődés hazánk gépiparában. Persze ennek így is kell lennie, mivel* ez a termékcsoport volt leginkább az, amely az elektronizáció terén való lemaradást megsínylette. Nos, amit most láthattunk, az mindenképpen arról tanúskodott, hogy a szerszámgépgyárak nem hagyták annyiban a dolgot, nem nyugodtak bele a piacról való kiszorulásba. Következzék néhány példa. A Gottwaldovi Szerszámgépgyár MCFH 40 A jelzéssel ellátott megmunkáló központja, szekrényes és egyéb bonyolult alkatrészek megmunkálására alkalmas. A munkadarabok palettás befogásúak, a paletták cseréje automatikus, és ugyanúgy auto/natikus a szerszámcsere is. Ezenkívül a gép aktívan ellenőrzi • Látkép - Z pavilonnal saját munkáját, mivel a további fejlesztése szempontjából ez nélkülözhetetlen lesz. Arról van szó ugyanis, hogy néhány év múlva ez a gép kezelőszemélyzet nélkül is működhet majd, pusztán a programra és az említett aktív ellenőrzésre hagyatkozva. A szerszámcserélö robot az NDK-ból származik, vezérlőrendszere pedig Sinumeric típusú, amely nyolc elmozdulási irányt biztosít. A Strojimport bemutatójának másik érdekessége - mégpedig az előzőhöz hasonlóan világszínvonalú - a Celákovicei Szerszámgépgyár zebráki üzemének számjegyvezérlésű marógépe. Már a hosszú jelölés (OHA 16B+10 PH 16+IR2P2) is sejteti, hogy ez a gép együttműködés eredménye. Megrendelésre készült Gorkijba a GAZ gépkocsigyárba, ahol fogaskerekek készítésére használják majd. A robot NDK-beli, a vezérlést és a programot, illetve a félkésztermékek adagolását az érsekújvári (Nővé Zámky) Szerszámkutató Intézet készítette. A centrum tehát elkészíti a fogaskereket, amelyet a robot egy hengerpályára rak, amely a munkadarabot tovább viszi, a tartóból pedig új félkésztermék kerül a gépbe. S mivel már említettem, hogy én a szerszámgépek fejlődését láttam a lemarkánsabbnak, ezért azt hiszem, nem veszem túlságosan igénybe a műszaki dolgok iránt kevésbé érdeklődő olvasók figyelmét azzal, ha egy harmadik gépről is szólok. Ennek bonyolult betűszavas nevét már le sem írom, elég annyi, hogy egy szerszámkészítő konzolos marógépről van szó. Már a vezérlése is figyelemre méltó, a világhírű Hei- denhaim vezérlőrendszert alkalmazza, amely a szerszámgépeknek ebben az osztályában csúcsnak számít. A gép elsősorban a szerszámkészítő műhelyekbe készült, mivel képes görbült íveket és egyéb bonyolult formákat gyártani úgy, hogy a programozása helyben elvégezhető, majd ezek a programok mágnesszalagon vagy mágneslemezen tárolhatók. így a már egyszer legyártott forma könnyen ismételhető. A kívánt munkadarab rajzát a képernyő még a marás megkezdése előtt megmutatja, s nem kell próbamintát készíteni, sőt a betáplált munkadarab tetszés szerint változtatható is. Csak azért írtam ilyen részletesen erről a témáról, hogy az olvasó képet alkothasson arról, milyen képességű szerszámgépek kerülnek ki manapság a hazai gyárakból. Igaz, a világszínvonal eléréséhez még sokszor alkalmaznak külföldi, főleg a fejlett kapitalista országokban gyártott elektronikát, de sok esetben megfelelően színvonalas a hazai vezérlőrendszer is. Az előbbiekhez hasonlóan megemlíthetnénk még a Zdár nad Sázavou-i, a trencíni vagy a hostivari gépeket, esetleg az NDK-beli, bolgár, magyar vagy jugoszláv, de a fejlett nyugati országok és a fejlődő országok, mint pél• Hidraulikus óriásdaruk dául India, szerszámgépeit is, ám azt hiszem, ideje már, hogy pavilont és témát változtassunk. AMINEK KEREKE VOLT „Minden évben a látogatók érdeklődésének középpontja, s csoda, hogy még áll“ - mondta a Motokov egyik képviselője a P pavilonról, de ezen nem is csodálkozhatunk. A látogatók nagy többsége férfi, s a férfiakat természetesen a legjobban a személygépkocsik, a motorkerékpárok érdeklik. Ezek közül is azok, amelyekhez remélhetőleg hozzá is juthatnak. A P pavilonban pedig minden évben Skodák, Jawák, Ba- betták láthatók. De az előtte levő nyitott terület is, ahol autóbuszok és teherautók különböző típusait állítják ki, sok érdeklődőt vonzanak. Az új Favorit ugyan már a tavalyi bemutató slágere volt, de az érdeklődés iránta nem csökkent. Annál is inkább, mivel a potenciális vásárlók közül a legtöbben még csak itt láthatják közelről, s nem a Mototechna üzleteiben. Néha az az érzése az embernek, hogy erről az új kocsiról többet beszéltünk már, mint azt indokolná, s mint amennyi ebben az évben elkészül belőle... Brnóban ott voltak a gyár képviselői, és biztosították az érdeklődőket arról, hogy a legyártott mennyiség egyre emelkedik. S ha már ennél a témánál vagyunk, meg kell említeni azt is, hogy bemutatkozott az új Wartburg, négyütemű 1300 köbcentis motorral és új sebességváltóval. Karosszériája azonban a régi. A kerekeknél maradva megemlíthetö, hogy a vásár legnagyobb guruló jármüve a Caterpillar kerekes földgyalu volt 231 kW-os motorral, 24,2 köbméter űrtartalmú gyalule- mezzel. S akadt méltó társa is, igaz lánctalpas kivitelben, a szovjet T 330-as buldózer és talajlazító óriás. Úgy látszik, a járműiparban elég gyorsan eredményeket hozhat a nemzetközi együttműködés. Először ugyan mindenki a valóban gyönyörű Ikarus 365-ös turista autóbuszt vette észre, ami a járműelegancia példája is lehetett a vásáron, de mellette mindjárt felfedezhette a látogató a 185 személy befogadására alkalmas és a csehszlovák UAZ motorral hajtott Ikarus városi csuklós autóbuszt. Csak sok sikert és hiba nélkül lefutott sok-sok ezer kilonáétert kívánhatunk ennek a közös újdonságnak. Kétféle termékcsoporttal lassan megtelik az oldal, s még nem is volt szó a számítástechnikáról, pedig az töltötte meg az egész D pavilont, és ha jól megnézzük, mindenütt máshol is jelen volt. Ennek csehszlovák exportőre és importőre a Kovo külkereskedelmi vállalat, igy ennek cégére alatt láthattuk a hazai számítás- technikai ipar legújabb termékeit, amelyek az ismert nehézségek ellenére (alkatrészhiány, gyártó kapacitás) előrelépést mutattak, de azért be kell vallanunk, az IBM, a Hewlett Packard, a Supertyper, a Robico jelenléte elvonta róluk - joggal -, a főleg szakértőkből álló érdeklődők figyelmét. Itt szeretnék szólni a G pavilonról is, amely ugyan az egészségügyi technika otthona volt, de legalább annyi számítógép és monitor működött itt is, mint az előbb említett D pavilonban. Talán ez a terület a technika leginkább számitó- gépesedő része, noha alig volt olyan termékcsoport, amely számítógépet ne alkalmazott volna. Ezek a C pavilon távközlési és vezérlési berendezéseinél éppen úgy ott voltak, mint a Z pavilon energetikai egységeinél vagy erősáramú berendezéseinél. A tudósító úgy érezheti, megrövidíti az olvasókat azzal, ha nem ad hírt textilgépekről, faipari, cipögyári, mezőgazdasági vagy építőgépekről, traktorokról, ültető- és betakarító gépekről, szivattyúkról, mozdonyokról és repülőgépekről, s még ezernyi más termékről, amit a Nemzetközi Gépipari Vásár megszemlélésre kínált, de amelyek mindegyikét talán egyetlen látogató sem tudta megnézni tökéletesen. Leírni is lehetetlen lenne, hiszen a kiállítás kataló- gusa-mintegy 1300 oldalas volt'pedig ott a rövidségre törekedtek. Abban azonban biztos vagyok, hogy mindenki valamilyen élménynyel gazdagabban térhetett haza Brnóból. Talán vezetett repülőgépet, ülhetett még forgalomba nem került vasúti kocsiban, új traktorban, teherautóban, láthatta, mit tudnak a technikusok Ázsiában, Amerikában, Ausztráliában vagy a csöppnyi Lichtensteinben. S ha mást nem, hazavihette emlékül a cseh sör ízét, a sültkolbász illatát, vagy valami emléktárgyat a gyereknek, mert ezek is mind tartozékai a vásárnak, amely szerdán véget ért ugyan, de bízunk benne, hogy jövőre lesz megint. Ez nemcsak a rendezőkön, nemcsak a városon és nemcsak a gépiparon múlik majd. SZÉNÁSI GYÖRGY • Parabolaantenna a műholdakról sugárzott tévéműsorok vételéhez (Gyökeres György felvételei) LÁTLELET A GÉEII
