Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-29 / 30. szám

Néhány hónap telt el a CSKP KB 7. és 9. ülése óta, amely kidolgozta az átalakítás tervét. Lezajlottak a pártszervezetek és -szervek évzáró gyűlései, amelyek harcra mozgósították a pártot az átalakításért és felmérték a helyzetet. A gazdaság­ban véget ér az új irányítási rendszer bevezetésének egyik előkészületi időszaka, amelyben rendkívüli módon meggyor­sult a törvényalkotói munka (államunk történetében ilyen rövid idő alatt sohasem készítettek elő, tárgyaltak meg - ráadásul nyilvános vitában - és hagytak jóvá olyan sok új törvényt, illetve módosítottak eddigieket). Kialakulófélben van a köz­ponti szervek új struktúrája, új feladatokat kezdenek teljesí­teni. A vállalatok egy része az új törvény értelmében szocia­lista vállalattá válik. Elérkezett tehát az ideje, hogy megvitas­suk, mit sikerült eddig elvégezni, mit nem. Elsősorban azt » kellene megbeszélni, hogy milyen részt vállalnak az egyes szinteken a kommunisták a munkából, mit kell tenniük nap­jainkban és a jövőben. A pártban egyre jobban tudatosítjuk annak szükségét, hogy fordulatot érjünk el a pártmunka tartalmában, stílusában és módszereiben, mivel ez döntő feltétele, hogy a társadalmi élet valamennyi területén forradalmi változásokat eszközöljünk. Egyúttal ismét bebizonyosodott, hogy a pártban sem lesz könnyű kiküszöbölni a sztereotípiákat. Még nem alakult ki mindenütt az alkotómunka, a tettrekészség, az új gondolko­dásmód légköre. Nem sikerül mindenütt leküzdeni a kénye­lemszeretetet, a közömbösséget, a merevséget, a várakozó álláspontot és az idegenkedést a változásoktól. Pedig a pártban végrehajtott sikeres átalakítástól függ az egész társadalomban az átalakítás eredményessége. Amint már nemegyszer hangsúlyoztuk, a párt az átalakítás kezde­ményezője, motorja, szavatolója, de ugyanakkor feltétele és példája is. Ez következik társadalmi vezető szerepéből. Nem véletlen például, hogy amikor gazdaságunk eredményeit mér­legeljük, ismételten meg kell állapítanunk, hogy bár a népgaz­dasági terv mennyiségi feladatait teljesítjük, a minőségi muta­tókat nem sikerült elérnünk. Gazdaságunk fogyatékosságait nem szüntettük meg, sőt van, ahol elmélyülnek. Ha globálisan értékeljük eredményeinket elmondhatjuk, hogy részeredmé­nyeket értünk el, de a hiányosságokkal, még elvi jelentőségű­ekkel is továbbra is találkozhatunk. Milos Jakeá elvtárs, a CSKP KB főtitkára azért hangsúlyozta a tanácskozáson, hogy nem lehetünk elégedettek a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott határozatok eddigi teljesítésével. Ez valóban így van. Amennyiben haladni akarunk, nem szabad idealizálnunk a pártpolitika teljesítésének mai helyze­tét, nem szabad valóságként feltüntetni óhajainkat, a dolgokat és a helyzetet reálisan kell értékelnünk. Hogyan függ ez össze a párt munkájával? Közvetlenül. Hiszen, a társadalmi élet és a gazdaság-döntő szakaszain is dolgoznak kommunisták. Ha nem érünk el fordulatot a párt- szervek és szervezetek munkájában, nem változik majd a légkör a pártban, és az élet különböző területein tevékeny­kedő kommunisták, továbbra is a régi módon dolgoznak. . Mit kell tenni azért, hogy a pártmunkában is haladást érjünk el? Sokat. De elsősorban meg kell változtatnunk a kommunis­ták gondolkodását. Ennek érdekében kell megváltoztatni a pártmunka módszereit és formáit. Véleményem szerint a párttagok gondolkodásában három fő fékezörendszert mutathatunk ki (a többin kívül). JSZÚ 3 Mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy öntelten viszo­nyulnak napjaink fontos, halaszthatatlan feladataihoz, ame­lyek a tudomány és technika fejlődésének rendkívül gyors üteméből és abból következnek, hogy az elmúlt időszakban különböző okoknál fogva az egyes területeken lemaradtunk a nemzetközi fejlődés mögött. A szocializmus érdekében tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. Másképpen nem aktivi­zálhatjuk erőinket. Nagyon veszélyes az olyan álláspont, hogy ,,a helyzet nem is olyan rossz“, vagy „nyugalom, Valahogy csak megoldódik a dolog". Nem szabad pánikot keltenünk, a hisztérikus felkiáltások sehova sem vezetnek. Valamennyi­ünknek tudatosítani kell azonban, most valóban minden erőnket-mozgósítanunk kell. Vegyük csak például a társadalmi munkatermelékenységet. Az ENSZ adatai és a szovjet statisztika szerint, ha 1986-ban a tőkés államok szintjét 100-zal fejezzük ki, akkor az Egyesült Államokban 145, Nyugat-Európában 80, Japánban 85, az európai szocialista államokban, 42, a Szovjetunióban 42 volt. Nem hallgathatjuk el, hogy a tudomány és technika egyes területein a fejlett tőkés államok bizonyos előnyre tettek szert.- így tehát a szocializmus sokoldalú fejlesztése érdekében radikálisan meg kell változtatnunk gazdasági fejlődésünk minőségét, irányát és ütemét. Ezt nem érhetjük el anélkül, hogy lényegesen változtatnánk a társadalmi fejlődés ütemén. Ezt minden kommunistának tudnia kell. És nemcsak általá­nosságban. Konkrétan fel kell ismernie, mivel jár ez saját munkájában, milyen irányú erőfeszítéseket kell tennie, mi az elavult a termelőerők nemzetközi fejlettsége és társadalmunk szükségletei szempontjából, mit nem szabad támogatnunk és ellenkezőleg, mit és hogyan kell megváltoztatni, milyen célo­kat és eredményeket kell elérnünk. Vagyis az általános követelményeket konkretizálnunk kell . A pártszerveknek és -szervezeteknek, az egész ideológiai munka egyik céljává kell tenniük annak tudatosítását, hogy gyorsan kell fejleszteni a termelőerőket, kihasználva a tudományos-műszaki haladás legújabb eredményeit. A párt ez irányú hatásának rendkívül tettrekész törekvés­ben kellene megnyilvánulnia, hogy ismét világszerte ismertté váljanak dolgozóink tudásának és mesterségének eredmé­nyei. Mit mondott erről a CSKP KB 9. ülése? „A gyorsítás, az átalakítás és a demokratizálás irányvonala nem jelentheti a felgyülemlett problémák és fogyatékosságok kiküszöbölé­sét, a helyzet részleges javítását extenzív fejlesztés útján. Alapvető forradalmi fordulatot kell elérni az intenzív fejlesztés, a szocializmus és tudományos-technikai forradalom szerves összekapcsolása, a szocialista társadalom minőségileg magasabb szintjének elérése, a szocializmus nemzetközi vonzerejének és pozíciójának megszilárdítása irányában. A kommunisták és a többi dolgozó gondolkodásában a má­sik jelentős fékező rendszer alapjának a hitetlenséget tartom. Annak a hitnek a hiányát, hogy valóban elérjük a kitűzött alapvető változásokat nemcsak a gazdaságban, hanem az egész társadalomban. E kishitűség a táptalaja a múltban szerzett tapasztalatoknak és a kudarcoknak. Ezek terjeszté­sére törekednek azok is, akik 1968-1969-ben valamilyen formában részt vettek a deformációkban és a negatív fejlő­désben. A hitetlenség arra is vonatkozik, hogy kételkednek a végre­hajtott változások tartósságában és abban, hogy teljesítjük az elfogadott határozatokat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a külföldi információs központok minden erejükkel támogatják az átala­kítás megvalósításával szembeni hitetlenséget. A fékező rendszer harmadik jelentős részének azt tartom, ahogyan egyes emberek, elsősorban vezetők, az átalakítás feladataihoz, de általában a munkához viszonyulnak. Gondo­lok itt a kényelemszeretetre, az óvatoskodásra, a közömbös­ségre, az önelégültségre, a problémák megoldásának haloga­tására, a konfliktusok kikerülésére. Az említett betegségek gyógyszereit ismerjük: elsősorban a határozatok az elfogadott alapelvek következetes érvénye­sítését kell megemlíteni. Továbbá a nyílt politikát, a nyílt kádermunkát, a nyilvános ellenőrzés megszervezését, nemcsak a társadalmi, de a helyi célok megvalósítását is a legszigorúbb következtetések levo­nását azokból az esetekből, amikor megsértik a szocialista erkölcs alapelveit. Amennyiben eleget teszünk mindennek, az ellenség ku­darcra lesz ítélve, nem sikerül majd mérgeznie embereink gondolkodását. A hitetléhség, a közömbösség és passzivitás elleni gyógy­szert, az egész társadalmat a sokoldalú fejlesztésre mozgó­sító orvosságot tehát ismerjük. Azt is tudjuk - amint azt a CSKP KB 9. ülése hangsúlyoz­ta -, hogy „az átalakítás fő mozgatóereje a népet szolgáló párt". A párt mint egész. Az egész azonban részekből, pártszer­vekből, alapszervezetekből és kommunistákból tevődik össze. Annak érdekében, hogy a társadalomban ez az egész mozga­tóéra legyen, megfelelő módon kell eljárniuk a párt egyes szerveinek és szervezeteinek, az összes kommunistának. Minden kommunista, mindenekelőtt pártfunkcionárius alap­vető kötelessége napjainkban, hogy tisztázza személyes állásfoglalását az átalakításhoz és szerepét a társadalomban. A kommunista ma nem húzódhat az árnyékba, nem várakoz­hat arra, hogyan alakul a helyzet. Valamennyiünknek le kell tenni a garast, konkrét tetteket megvalósítani az átalakítás érdekében. Msy kell változtatni a megközelítéseket és az eljárásokat Az évzáró gyűlések bebizonyították, hogy nagy eltérések vannak az átalakítás megértésében, a személyes felelősség tudatosításában. Sok pártszerv és szervezet felelősségtelje­sen foglalkozott a CSKP KB 9. ülésével, amely a pártmunkát elemezte a gazdasági mechanizmus átalakításának és a szo­cialista demokrácia fejlesztésének feltételei között. Az ülés határozatai szellemében értékelik saját tevékenységüket, fokozatosan konkrét intézkedéseket hoznak saját munkájuk javítására és hatékonyságának növelésére. Vagyis megértet­ték, hogy kulcsfontosságú ülésről volt szó, amely megszabta a társadalmi változások irányát és határozatainak valórá váltása megteremti a feltételeket az átalakítás sikeres végre­hajtásához. Nem kevés azonban az olyan szerv és szervezet, amely ezt nem értette meg és a régi módon dolgozik. A járási konferenciákon tanúi lehettünk például annak, hogy sok felszólaló a központi bizottság 7. és 9. ülésére hivatkozott, de amikor a tanácskozás után elbeszélgettünk velük, megálla­pítottuk, hogy a tanácskozás eredményeit tulajdonképpen nem ismerik, az anyagokat nem tanulmányozták, a pártgyú- léseken szerzett ismereteik hézagosak, gyakran szubjekti­ven elferdítettek. Pedig a járási pártaktíva jelentős részéről van szó. Ne felejtsük, a járásokban aránylag erős propagan­dista bázis, politikai nevelés házai működnek, amelyek szá­mos akciót szerveznek. Fel kell vetni a kérdést: hogyan készítették fel a járási aktívát a CSKP KB határozatainak megvalósítására? Az illetékes pártszerveknek és szervezeteknek meg kell változtatniuk hozzáállásukat és eljárásukat. A központi bizott­ság határozatai lényegének megértése az alapvető feltétele annak, hogy a kommunisták a pártépités minden szintjén bírálóan elgondolkodhassanak arról, mit kell környezetükben, saját tevékenységükben megváltoztatniuk, hogyan kell saját munkamódszereiket és -formáikat felülvizsgálniuk. A járási bizottságok fontos szerepe A járási bizottságok tevékenységét úgy kell megváltoztatni, hogy saját és a pártszervezetek erőit a legfontosabb felada­tokra és problémákra irányítsák, ne forgácsolják szét erejüket a kevésbé fontos, sokszor mellékes részkérdések megvitatá­sával. A járási bizottságok munkájában meg kell erősíteni a kol­lektivitást, úgy kell szervezni a tanácskozásokat, hogy a szerv tagjai és póttagjai szabadon véleményt mondhassanak a megtárgyalt kérdésekről. Meg kell erősíteni a tanácskozások munkajellegét, el kell gondolkodni arról, hogyan érhetők el a lehető legobjektívebb döntések. A járási bizottságok és az alapszervezetek munkájában fel kell számolni a magába zárkózást, azt a helyzetet, amikor a közvélemény nem tud semmit arról, hogy a kommunisták a járás vagy az alapszerve­zet hatáskörében mit tesznek azért, hogy a járás, üzem vagy település ütemesen fejlődjön, szüntelenül javuljanak az élet- feltételek, arról, hogy mire irányul a kommunisták figyelme, mit ellenőriznek. Nincs mit eltitkolnunk a dolgozók előtt. A pártszervek és szervezetek arra törekednek, hogy az emberek jobban dol­gozhassanak, jobban élhessenek így tehát a nyíltság a járási pártbizottságok és az alapszer­vezetek munkájának egyik alapvető vonása. A pártszervek és szervezetek tevékenységéről (ha nem belső pártügyekröl van szó) tájékoztatni kell a széles közvéleményt. Ez is egyik módja annak, hogyan tehetjük érdekeltté, hogyan nyerhetjük meg és vonhatjuk be az embereket az intézkedések megvalósításába. A pártszerveknek és szervezeteknek előzetesen ki kell kérniük a munkakollektívák, az állampolgárok véleményét a javasolt megoldásokról, az értékelő jelentések beterjesztése előtt a helyi sajtóban ismertetni kell ezeket a javaslatokat stb. % Az évzáró gyűlések megmutatták, hogy ezen a téren a munka dandárja még előttünk áll. A nyíltság még nem vált a pártszervek és szervezetek életének és munkájának min­dennapi alapelvévé. A kommunista előbb tudja meg, hogy miről tárgyalt a központi bizottság elnöksége, mint hogy miről tanácskozott a járási pártbizottság. Egyes vezetők szavakkal támogatják a nyilvános tájékoztatást és a nyíltságot, de ugyanakkor azt gondolják, az embereknek nem kell mindenről tudniuk. Az ilyen álláspont ellentétben áll a pártpolitika alapel­veivel. A kerületi, de főleg a járási pártbizottságokkal, valamint apparátusukkal és aktívájukkal szemben támasztott alapköve­telmény, hogy figyelmünket a pártalapszervezetekkel való élő, személyes kapcsolatra, aktivizálásukra és annak elégésére irányítsák, hogy kezdeményezóen, önállóan és határozottan oldják meg hatáskörükben a pártpolitika egyes feladatait. A járási bizottságok tevékenységének súlypontját nem képezheti tehát a különféle írásos dokumentumok és jelenté­sek kidolgozása, élő politikai munkát kell kifejtenünk, főleg az alapszervezetekben. Nem szabad helyettesíteni Gyakran tanúi lehettünk a párttanácskozásokon annak, hogy a pártfunkcionáriusok nem alkalmazzák minden esetben a pártos megközelítéseket, nem keresik minden esetben a politikai megoldásokat, még mindig előfordul, hogy helyet­tesíteni akarják a gazdasági, állami szerveket. Következetesen érvényesíteni kell a gyakorlatban azt, hogy a párt a különböző tisztségeket betöltő, különböző munkahe­lyeken dolgozó kommunisták révén irányít. Konkrét feladato­kat ad nekik, ellenőrzi ezek teljesítését és felelősségre vonja a kommunistákat a hibák és a feladatok nem teljesítése miatt. A gazdasági és állami szerveket sokszor jóakaratúan helyettesítik, segíteni akarnak, hogy a dolgokat a lehető leggyorsabban megoldják. Az egyes gazdasági és állami szervek vezetői néhány esetben tudatosítják ezt a gyakorlatot: segítséget kérnek a pártalapszervezetek bizottságaitól és más pártszervektől olyan helyzetekben, amikor egyedül állítólag nem tudnak megbirkózni a feladatokkal. És a pártfunkcioná­riusok készségesen, látszólag az ügy érdekében helyettük oldják meg a dolgokat. Ahelyett, hogy megtárgyalnák, a vezető beosztásban levő kommunisták hogyan teljesítik feladataikat, hogyan szervezik a célok elérését. Ez nem pártos eljárás. Azt ugyanis az emberek értékelése jellemzi! A partsorok rninoséQ6 A kerületi és járási pártbizottságok vezető titkárainak júniusi tanácskozása egyértelműen leszögezte, hogy a pártszervek­nek és szervezeteknek határozottabban, halaszthatatlanul meg kell valósítaniuk a CSKP KB 7. és 9. ülésének határoza­tait, aktivizálniuk kell az egész pártot, minden egyes kommu­nistát. Egyértelmű: a pártnak nincs szüksége passzív tagokra. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy egyes tagok passzívak. Természetesen, nem alkalmazhatunk adminisztratív módsze­reket. Minden esetben meg kell állapítani a passzivitás okait. Amennyiben a pártszervezetek munkafeltételeiből adódnak, meg kell azokat változtatni. Más a helyzet, ha a passzivitásnak szubjektív okai vannak. Ilyen esetekben nem kell visszariadni attól, hogy megválunk ezektől a tagoktól. Ne felejtsük, a párt megerősödik, ha megválik azoktól, akiknek nincsen helyük a pártban. A megalkuvás elfogadhatatlan. Gondolni kell az érem másik oldalára is. Nem szabad olyan embereket felvenni a pártba, akik nem válhatnak jó kommu­nistákká. Az évzáró gyűlések tanúsága szerint ezen a téren sok a fogyatékosság. A legsúlyosabb a tagjelöltek kiválasztása és felvétele során megnyilvánuló formalizmus és adminisztratív hozzáállás. Egyes járási pártbizottságok még mindig gépiesen meghatároznak bizonyos irányszámokat és megkövetelik ezek megtartását, anélkül, hogy figyelembe vennék az adott szervezet szükségleteit s helyzetét. Az ilyen gyakorlat néha súlyos következményekkel jár: olyan embereket vesznek fel a pártba, akik azt nem is nagyon akarják, olyan területekről, amelyek nem döntőek az átalakítás feladatainak megvalósí­tása szempontjából. Ez a gyakorlat árt a párt hitelének, minőségének és hatásának. Minden szinten egybe kell vetni az addigi tevékenységün­ket elképzeléseinkkel és a pártpolitika céljaival. Határozottab­ban és következetesen változtatni kell a gyakorlaton, ahoi az nem segíti elő, hanem hátráltatja a párt irányvonalának megvalósítását. Igazi átalakításra van szükség azzal a céllal, hogy határozottan javítsuk a pártmunka színvonalát, haté­konyságát, a párttagokra és a többi dolgozóra gyakorolt hatását. El kell érni, hogy társadalmi életünk átalakításának, fejlesztése meggyorsításának valóban vezető, kezdeményező erejévé és szavatolójává váljon. FRANTláEK KUDRNA I. VII. 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom