Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-22 / 29. szám
Egészen röviden . Kína képmagnók gyártását tervezi 1990-tól. Az ország négy elektronikai gyára a Philips és a Hitachi céggel kötött szerződést modern technológia beszerzésére. Az első évben ötszáz képmagnó elkészítését tervezik, amelynek negyven százalékát kínai alapanyagból készítik. Jelenleg a gyártás teljes egészében import alkatrészekből történik. „A fő a szív" - valahogy így fordítható magyarra a SÁTI 1 műholdas televíziómúsor, új, 15 perces társkereső-sorozatának a címe. A műsorban 90 másodperces, önállóan készített, amatőr videoklipekkel lehet részt venni, amelyek név nélkül kerülnek az adásba. Az érdeklődők a szerkesztőségen keresztül léphetnek kapcsolatba egymással. A két Írország közös tévéműsorai. Az Ir Köztársaság és Észak-írország televíziója példa nélkül álló közös vállalkozásba fogott. Az írekkel kapcsolatos események napi harmincperces összefoglalóját New Yorkban, az egyik manhattani kábeltársaság sugározza, s az a céljuk, hogy az amerikai Írek elfogulatlan és hiteles tájékoztatást kapjanak (mindkét) óhazájuk eseményeiről. A skandináv kultúra védelmében. A Nordvision, a skandináv kultúra védelmére 1959-ben Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország és Izland által alapított televíziós szervezet elsősorban az északi államok műsorcseréjének elősegítésével akarja célját elérni. A cserében évi ezerórányi műsor talál gazdára, bár az egyes országok felhasználása jelentősen eltér egymástól. Az elmúlt évben például Svédországban 472 órányi, Iz- landon viszont csupán 13 órányi skandináv cseremúsort sugároztak. Tévéadások negyven nyelven. Az ausztráliai SBS tévéhálózat, amelynek nézői elsősorban az etnikai kisebbség közül toborzódnak, negyven különböző nyelven (angol feliratozással) sugározza műsorait. A programokat Olaszországból, Görögországból, Svédországból, a Szovjetunióból, Lengyel- országból, Jugoszláviából, Spanyolországból és a világ számos más országából importálják. B acsó Péter Tegnapelőtt című filmjének záró képsorán egy erős kezö munkásfiúval indul el a villamos. Egy hitében, tisztaságában megingathatatlan, önfeláldozó sztá- linvárosi kohásszal, aki úgy tartja ölében hajdani szerelme elárvult gyerekét, mintha csak a sajátját szorítaná magához. Ez volt ő: Nemcsák Károly, 1982-ben, első filmszerepében. Elismerő kritikák, nagyszerű pályakezdés. Előbb Szegeden, aztán Zalaegerszegen játszik, de itt is, ott is Ruszt József rendezéseiben, öt év után úgy érzi: lépnie kell, ezért 1986 szeptemberében - Bálint András hívására - a budapesti Radnóti Színpadhoz szerződik. Akkor már ismert és sikeres színész, de a népszerűséget a Szomszédok Vágási Ferije hozza meg számára, ez a lelki- ismeretes nyodászférj, akiből sugárzik az emberség. A gyökerekről és az ösztönző erőről:-A falu, ahol felnőttem, „zöld sziget" a térképen. Borsodban van, egy erdőben. Ha kemény volt a tél, nagy a hó, lovaskocsival hozták a kenyeret. Mással nem lehetett. Gimnazista voltam, amikor bejött hozzánk az első autóbusz. Mivel mindennap korán keltünk, aludni is korán jártunk. Tévé csak az iskolában volt, ott gyűlt össze az egész falu. Apánkat félve szerettük, hisz ó tartotta el az egész családot, állandóan dolgozott. Mi ketten, a nővérem és én, anyánk mellett nőttünk fel. Hideg az a vidék, de összetartó emberek laknak arrafelé. Nagy játék, nagy szabadság nem volt, munka viszont bőven. Vagy az erdőgazdaságban, vagy a szőlőben, vagy a kertben. Nyáron aratni jártunk. De nem géppel - kézzel! Pontosan emlékszem, hogyan kötöztük a kévét, hogyan csépeltük a gabonát. Együtt volt az gész falu, mindenki segített mindenkinek. Ősszel is, amikor törtük a kukoricát. Akkoriban még figyeltek egymásra az emberek... Tizenkét éves voltam, amikor elkerültem otthonról. Kisvárosba, kollégiumba. Húszán vagy harmincán lehettünk a szobában, és ugráltam az emeletes ágy tetején és verseket mondtam. Amúgy alacsony voltam és gátlásos, egymagámban kullogtam a többiek után. Tizenkilenc évesen aztán nőttem egy jó nagyot... egyetlen esztendő alatt tizenöt cenNemcsák Károly vallomása tit. Ez még a gondolkodásomra is kihatott. A tanulásba persze nem szakadtam bele. Odahaza mindig megmondták, hogy mit és hogyan csináljak, de a kollégiumban más volt a helyzet. Ott senki sem fegyelmezett. Abból éltem hát, ami az órán rámragadt. Délutánonként, amíg a legjobb elömenetelúek magoltak, én focizni jártam. Később megváltoztam. Mindent tudni akartam. A hiúságom lett a legnagyobb ösztönző erőm. A döntésekről:- Életem első nagy döntése a főiskola volt. A többi már magától jött. A szegedi évet Ruszttól kaptam. Ezt a lehetőséget nem lehetett kihagyni. Mint ahogy Zalaegerszeget sem. Ruszt tanácsolta azt is. Színészmesterségre Békés András tanított a főiskolán. Imádom az embereket. .. ót is nagyon szerettem. Hogy fel tudok menni a színpadra, azt neki köszönhetem. De hogy ott tudok maradni, azt Rusztnak. Ö mindenkihez máshogy közeledik. Van, akinek a lelkére hat, másnak az eszére, megint másnak a hiúságára - ebben nagyszerű. S mert varázsa van, akármerre vezeti is a színészt, az gondolkodás nélkül vele megy. Égő szemű, lángoló kamaszok voltunk mellette, aztán felnőttünk, gondolkodni kezdtünk és eljött a nap, amikor más útra tértünk. Ot évet töltöttünk el együtt, ennek óhatatlanul be kellett következnie. Első nagy szerepem Gruffaldino volt, a Két úr szol- gájá-bán. Mind a mai napig ezt szeretem talán a legjobban. Bár jól éreztem magam Rómeóként és Csongorként is, s ugyanakkora öröm volt számomra Iszhak Bábel Húsvétja, mint Brecht Baalja. Ruszt- tal azért is volt élmény a munka, „Engem ösztönözni kell“ (Helyei Zsuzsa felvétele) mert rengeteget lehetett beszélgetni vele. A korról, amelyben a darab játszódik, a szerepről, az emberekről, mindenről. Én akkor tudok csak jól dolgozni, ha foglalkoznak velem. Különben lépcsőházi okoskodó vagyok, otthon, utólag rágom át magam a történteken, mert flottul, gyorsan dönteni nem tudok. A filmekről:- Fekete haj, kreol bőr, vastag száj, mit tudom én, milyen orr - ez vagyok én. A külső jegyek borzasztó fontosak. De hiába látszom Othelló- nak - én Rómeó vagyok! Vagy a Tegnapelőtt munkásfiúja. Ebben a filmben ugyanazt az utat jártam be, mint a valóságban. Szűk, zárt közösségből egy nyitott világba. Tisztességgel, elvekkel, lelkiismeretesen. A Szomszédok Vágási Ferije is közel áll hozzám. Nem is kell megerőltetnem magamat munka közben. Tudom, sokan azt mondják: híg a sorozat. Mintha az életünk annyira mozgalmas lenne... Az Egy teljes nap című filmet, mindennapi életünkről és mindanna- pi szenvedéseinkről Grünwaisky Ferenccel forgattam. A srácnak, akit játszom, semmije sincs, csak tartozása és dekoratív felesége, akire eszeveszetten féltékeny. A végén meg is öli, mert attól fél, hogy sem megtartani, sem eltartani nem tudja ót. Forgatókönyv nem volt, csak vázlat, a mondatok mindig a forgatás helyszínén születtek. Ha sok az extermitás, a váratlan fordulat a filmben, akkor ezért. A feltöltődésröl:- Körül sem kell néznem, úgyis tudom: rengeteg a „manipulált", egyéniségét vesztett ember a pályán. Remélem, bennem még ott van, amit otthonról hoztam. Ha úgy érzem, „üresedem", gyorsan hazamegyek. Ez segít. Rettentő sokat segít. Megérkezem, átöltözöm, felveszem apám munkásruháját és megyek a kertbe vagy a szőlőbe. Én mindig találok valami tennivalót. Nyár van, napozni szeretnék, de nem tudok. Csak úgy tétlenül bámulni az eget... az ki van zárva! SZABÓ G. LÁSZLÓ Képernyő őfelsége Szakonyi Károly Adáshiba című szatírája a képernyőhöz láncolt család életén keresztül mutatja be a televízió hatását ránk, nézőkre: Nincs az a csoda, amely el tudná vonni a figyelmüket az aktuális krimitől... Vagy negyedszázaddal ezelőtt - a mú megírása idején - a közönség nagy része még „mindenevő" volt, és adáskezdéstől adászárásig le sem vette a szemét a képernyőről. Mint várható volt, a kezdeti időszakot felváltotta a józanabb televíziózás érája - különösen, amikor már választási lehetőség is adódott a második műsor illetve egy-két külföldi adás vételével. Aztán eljött a „kapcsolgatós" időszak - a tévészerelők nem kis örömére, hiszen a csatornaváltó mechanikus alkatrészeit olyan nagy megterhelésnek tették ki a nézők, hogy négy-öt évenként cserélni kellett a nem éppen olcsó egységet. A kapcsolgatásnak egy másik mellékhatása is hamarosan megnyilvánult: a nézők nagy része úgy próbált meg műsorok közt válogatni, hogy minden egyes adásból megpróbálta kiszúrni a legérdékesebb részeket. Egyre többen csak „csemegéztek" a műsorból, vagyis semmit sem néztek végig a kínálatból. Ez már a háttértévézés kezdetét jelentette: ha úgysem követhető egyidejűleg minden músor, az érdekes jelenetek pedig nem a néző által megrendelt időpontban jelennek meg a képernyőn, majdnem mindegy, hogy melyik műsor pereg éppen, legfejlebb csak időnként figyel oda az ember. Tehát a készülék továbbra is A prágai nemzetközi tévéfesztiválon közönségdijat kapott a Menyasszony a tolókocsiban című japán tévéfilm. Az alkotást a közeli hetekben a Csehszlovák Televízió is műsorára tűzi. KERESETT SOROZATOK Az NSZK-beli tévésorozatok óriási népszerűségnek örvendenek külföldön is: Schnimanski felügyelő a szocialista országokban, a Gul- denburg-család Szingapúrban és másutt szórakoztatja a nézőket. A szakemberek azzal magyarázzák ezt a fellendülést, hogy világszerte keresettek a sorozatok, és az USA tévéalkotói kimerültek: a Dinasztián és a Daliáson kívül nemigen nyújtanak semmit. A klinika vezet, de a Lorentz és fiai, az Egy családot veszek nőül, A vidéki orvos, Jokehnen, Haza, Royalty és a Lindenstrasse is több mint 10 országban kelt el. A legnépszerűbbek mégis a krimisorozatok, a Derrick és a Tetthely, újabban pedig A K3 legénysége, amely még az NSZK-ban is újdonság. Ennek elsősorban a sorozatok szerzői örülnének, mert külföldről jó pénz jár nekik, míg a színészeknek csak akkor, ha idejekorán ügyesek voltak, vagyis még a forgatás kezdete előtt szerződésben kikötötték, hogy joguk van a részesedésre. Ez azonban csak a klinika esetében történt meg. bekapcsolva maradt, csak éppen a nézők figyelme oszlott meg a műsorok között. Kivétel persze mindig akad, a mély művészi invencióval elkészített művek akár hetekig is foglalkoztathatják a közönséget, legtöbbjük viszont néhány napon belül a feledés homályába merül. A nyolcvanas évek második felében, az új műszaki eszközök elterjedésével ismét változott a helyzet: a személyi számítógép és a képmagnó ismét a képernyő elé ültette az embereket. Ez már kettős helyzetet teremtett: míg a képmagnó kifejezetten passzív szórakozás (egyelőre), addig a számítógép aktív közreműködést kíván (leszámítva az unalomig nyúvött videojátékokat). Ez esetben elsőrendű fontosságú a programozási nyelvek megtanulása, hiszen a képernyő az adatátvitel legfontosabb gócpontjává vált. Ehhez járul még, hogy telefonvonalon közvetített számítógépes információk megjelenítésére is képes, ami lehetővé teszi, hogy a lakás elhagyása nélkül kapcsolatot teremtsünk áruházak, könyvtárak stb. adatbankjaival. Ez a rendszer napjainkban még csak a legfejlettebb technikát előállító országokban üzemel, viszont várható, hogy a műszaki haladás hazai ütemének felgyorsulásával, előbb- utóbb nálunk is megjelenik. Hiszen nem divat- irányzatról, hanem az információs rendszer egy fontos láncszeméről van szó. Ez a hálózat amolyan telefonos hírtovábbítás a képernyőre. Az adatszolgáltató számítógépet feltárcsázva saját kisgépünk segítségével a legkülönfélébb adatokat hívhatjuk le a képernyőre: lehet az színházműsor, a legújabb könyvek jegyzéke, illetve egyes művek, folyóiratok, cikkek kivonata stb. Tehát a tévékészülék a jövőben átalakul szolgáltató berendezéssé, az adatmegjelenítés legfontosabb forrásává. E folyamat árnyoldalait egyelőre nehéz megjósolni. Az viszont tény, hogy jelenlegi fejlődési szakaszában a képernyő több szerepet átvállal a könyvkiadástól. Ez elsősorban az ismeretterjesztő és a szakirodalomra vonatkozik. Hiszen egy olyan korban, ahol néhány hónapos késés is milliós nagyságrendű veszteségekkel fejezhető csak ki, a nyomdai átfutási idő egykét éve már akár feleslegessé is teheti a szakkönyv kiadását. Az irodalom szerelmesei évtizedek óta meggyőződéssel vallják, hogy a tévé leszoktatja az embert az olvasásról. Ugyanígy a színházak és a mozik is ezt a tömegkommunikációs eszközt hibáztatják, ha foghíjas a nézőtér. Úgy tűnik, közel az idő, amikor a tévé illetékesei is beállnak a panaszosok sorába: a számítógép és a képmagnó elvonja az embereket a tévéműsortól. Ennek pikantériája épp az lesz, hogy a nézők a továbbiakban is a képenyő előtt ülnek majd. OZOGÁNY ERNŐ ÚJ SZÚ 14 1988. VII. 22.
