Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-30 / 52. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA Az ilyenkor, év végén szokásos visszatekintésből, értékelésből rovatunk sem akar kimaradni, de ha csak az elmúlt év tudományostechnikai eseményeire tekintenénk vissza, akkor legfeljebb önmagunkat ismételnénk. Érdekesebb és talán - a szilveszteri hangulatra való tekintettel - muiattatóbb is nem egy-két évvel, hanem egy egész évszázaddal visszalépni a technika történetében. A múlt század nyolcvanas évei. Edison és Daimler-Benz kora. Naponta születnek az élet fontos és kevésbé lényeges dolgait könnyíteni szándékozó találmányok. Némelyikük sikeresen fennmaradt, mások átalakultak, megint másokat elfelejtettek a feltaláló nevével együtt, néhányuk pedig eredeti céljától eltérően már csak mosolyra fakaszt bennünket. Következzék tehát a visszapillantás a múlt század nyolcvanas éveibe. A héten egy méltóságteljes úriember és egy deli ifjú kereste fel szerkesztőségünket, különös csomagot hozva magával. Ez nem lepett meg bennünket, mert szemünk megszokott minden formát, amit fém, fa a föltalálok zsenijétől megkí- noztatván magára ölthet. Míg az idősebb úr beszélt, az ifjú a csomagot kibontá; előkerült pedig két 35 cm átmérőjű kerék, rajtuk kemény diófamankók, aljukon kengyelt formázó lábtámasszal. Az ifjú felcsatolta a kereket és az asztalok és székek között gyors, tetszetős gördülésbe kezdett. Csodálatra méltó könnyedséggel írt le figurákat, bizonyítván, hogy a „gör- lábtyünek" vagy ,,gyalogkeréknek" nevezett készülék a korcsolyával azonos képességekkel bír. A gyalogkerékkel tehát, ha szorgalmasan gyakorol valaki, egész évben korcsolyázhat. A hölgyek használatára szánt kerék felső részét, ruhaneműeket megóvandó, be lehet fedni. Múltba néző radar GYALOGKERÉK BAJUSZVÉDŐ ÉTKEZÉSNÉL A férfiú, aki meglelte módját annak, hogy a ma oly divatos bajuszoknak, még a legdúsabbaknak is, büszke viselői zavartalanul vehessék magukhoz a bort és más italnemüket, díszhelyet érdemel az emberiség jótevőinek hosszú sorában, ezért a nevét is közöljük: Eli J. F. Randolph. Találmánya egy kemény gumiból vagy egyéb alkalmatos anyagból készült hajlított lemez, amely a felső ajak vonalát követi és a testrész fölé függesztve, pajzsot képezvén megakadályozza, hogy a bajusz az evés-ivásban részt vegyen. A lemeznek két hajlított nyúlványa van, lekerekített élekkel, amelyek az orrba bevezetve jobbról-bal- ról megkapaszkodhatnak az orrsövényben. ÚJ SZÚ 17 988. XII. 30 ILLATAUTOMATA Némely ideje Párizsban és más nagyvárosokban, az áruházak, színházak, hangversenytermek bejáratánál mindenféle színű fémpalackok találhatók, feliratos zománcozott táblákkal, mik az arra járókat vagy betérőket felszólítják, hogy egy 10 centime-os vagy hasonló értékű pénzdarab ellenében beillatosítsák magukat. A pénzdarab a nyíláson A közelmúltban, jelesül iBöü. augusztus 6-án a francia Ábel Pifre mérnök, a párizsi Tuileriák kertjében bemutatta az általa szerkesztett napmotort. Ez pedig áll egy 3,5 m átmérőjű homorú tükörből, melynek gyújtópontjába biztonsági szeleppel is ellátott gözhengert állítottak. A gőz, amelyet az összegyűjkeresztül egy kis csatorna mentén a lemezre esik. Egy gombot megnyomva a pénzt egy hengernek nyomjuk, mely szivattyúként egy másik üreges hengerbe levegőt nyom. Midőn a gombot elengedjük a pár csepp szagosvíz - amely közben a csőbe folyott - kipermete- zödik. tött napsugarak keltettek egy kicsiny, kétötöd lóerejű függőleges motort hajtott meg, melyhez egy Ma- rioni-féle nyomdagép csatlakozott. Bár a nap nem sütött túl erősen, és az eget mindig újra felhők borították el, a nyomdagép déli egy órától egészen fél hatig képes volt folyamatosan dolgozni. GŐZREPÜLÖGÉP A gtasgowi Joseph Kaufmann gépészmérnök úr gőzzel meghajtott repülőgépet tervezett. A szárnyak mindegyike tíz és fél méter hosszú, s csak egy 3000 kilós, 40 lóerős gőzgép képes ezeket olyan gyorsan mozgatni, amilyen gyorsan a madarak szárnya verdes. Felszálláskor a szárnyak percenként 120 mozdulatot végeznek majd. A gép alatt, összecsukható rúdon 40 kg-os súly függ, ennek rendeltetése, hogy a légjárót menet közben vízszintes helyzetben tartsa. A mérnök először egy 18 kilós modellt készített, amely kívülről, vezetéken kapta a gőzt. A szárnyak mozdulatai nagy megegyezést mutattak a madarak szárnymozgatásával, de amikor fokozták a gőz nyomását, hevesen csapkodni kezdtek és megrongálódtak. A valódi méretű gép megépítéséről nem érkezett hír. ÖNMŰKÖDTETETT ZUHANYOZÓ A francia Gaston Bozérian olyan zuhanyt szerkesztett, melyet egyszerű taposó mozdulatokkal magunk működtethetünk. Ez a szivaty- tyú gondoskodik a víz újbóli és újbóli felhasználásáról, úgyhogy kevéssel is megelégedhetünk. Ez különösen akkor előnyös, ha meleg vízben kívánunk zuhanyozni. Ha a víz a kívánt hőmérsékletet már elérte, ez csekély fűtéssel is megőrizhető. A rács, amelybe kapaszkodhatunk, könnyűvé teszi zuhanyozás közben az egyensúly megőrzését. ELEKTROMOS TERÁPIA A New York-i John Butler orvosdoktor villanyos masszírozógépet talált föl, melyet akár egy laikus is kezelni képes. Ha ennek fémből készült, bőrrel bevont hengerét a páciens testén végiggörgetjük, a görgőbe beépített elektromagnetikus generátor meglehetősen nagy feszültségű áramot kelt. A generátor pólusai a görgő felületén tompa fémtüskékkel vannak összefüggésben, valamint egy kis szőnyeggel, melyet szintén vezető réteggel vontak be, amit a masszírozandó testrész alá helyeznek. Úgy tűnik, a villanyos áramok ingerével összekapcsolt mechanikus masszázs igen jótékony hatású, elsősorban reuma, idegkimerültség, idegfájások és bénulások esetében. ÉJJELI LEGYEZŐ Az egyesült államokbeli Louisville- ben lakó J. B. Williamson úr oly készüléket gondolt ki, amely a forró évszakban is kellemes éjszakai nyugodalmat képes biztosítani. Áll pedig ez egy óraműből, melyet rúgó vagy súly hajt meg, ehhez vékony szalagokkal felszerelt inga kapcsolódik. E szalagok, melyek az alvó vagy alvók fölött mozognak, nemcsak legyezik őket, hanem a szúnyogokat és a legyeket is elhajtják. (Leonard de Vries válogatásából összeállította: -szén-) A tervek szerint ilyen lesz a Mir szovjet űrállomás, amikor majd négy tudományos-kutatási egység is csatlakozik hozzá. Jelenleg csak a Kvant csillagászati laboratórium tartozik az űrállomáshoz. Űrkutatás földközelben Az utóbbi években újból élénk vita tárgyát képezte, hogy a világűr meghódításában milyen szerep jusson az embereknek és milyen a műszereknek. Roald Szaggyejev akadémikus véleménye ezzel kapcsolatban a következő: „Mindeddig nem sikerült megtalálni a tudományos kutatás szempontjából legalkalmasabb arányt az emberek által irányított és az automatikus vezérlésű űrrendszerek között. Az ésszerű és optimális egyensúly nem alakult még ki sem az Egyesült Államokban, sem a Szovjetunióban. így miközben az ürnagyhatalmak továbbra is abban versenyeznek, hogy milyen hatalmas méretű, emberek által lakott szerkezeteket tudnak az űrbe juttatni, az aprócska japán robotok uralni kezdik a földi piacokat." Szaggyejev akadémikusnak bizonyára joga van arra, hogy kifejtse véleményét ebben a kérdésben, hiszen a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának űrkutatási Intézetét vezeti, amely elsősorban a Vénusz, a Mars, a Halley-üstökös kutatására irányuló programért, az automatizált csillagászati űrszondákkal végzett munkáért felelős. A csekély méretű, tudományos kutatásra szolgáló műholdak valóban csodálatos teljesítményekre képesek, de az űrbiológiai kutatás nem nélkülözheti az élő szervezetek részvételét a programok végrehajtásában. Ez a magyarázata annak, hogy a biológiai műholdak hatalmas méretű űrállomásokká váltak. Az űrtechnikával szemben ugyanakkor a gyakori alkalmazás egyes területei is speciális követelményeket támasztanak, mint például a műholdas távközlés, a meteorológia vagy a Föld felszínének távolsági kutatása. A hetvenes évek közepén a Szovjetunióban még csak néhány tucatnyi szervezet érdeklődött az űrfelvételek iránt, jelenleg azonban a Szovjetunió Minisztertanácsának Geodéziai és Térképészeti Főigazgatósága keretében működő Priroda kutatási és kivitelezési' központ ezernyi intézményt lát el a Föld felületéről készített fényképekkel. A szovjet űrfelvételek külföldön is keresett cikkekké váltak. A franciák sem panaszkodhatnak a SPOT műholdról készített távolsági felvételekkel elért üzleti sikereikre. (Ezek a felvételek gyakran igen kellemetlen információkat is nyújtanak: a Szovjetunió irányítási szervei például ezek által szereztek tudomást a titokban művelt nagy földterületekről. Egy üzbég kolhoz például a köztársaság öntözött területeinek 30 százalékát művelte „feketén", a Szaratovi terület három járásában pedig összesen 40 ezer hektár szántóterület maradt ki a hivatalos nyilvántartásból . ) A bolygónk körüli űrkutatásnak vitathatatlan gazdasági jelentősége van. Az egész naprendszer és a távoli világűr kutatása azonban napjainkban csak az automatizált rendszerekre épülhet, ami végeredményben az „ember vagy műszer" vitában is mérvadó szerepet játszik. A távoli jövőben az emberiség bizonyára összefog majd a naprendszer hasznosítására irányuló kutatásban. H. Schmitt amerikai űrhajós, aki most a NASA tanácsadója, így népszerűsíti Interlune szervezetének a programját: „Bolygónk minden országának társulnia kellene a gazdasági szempontból előnyös további űrkutatáshoz - a Holdon, a Marson, s a műbolygókon létesítendő telepek felépítéséhez...“ (Vesmír) Hatékonyabban működő kis naperőművek A légkört kutató tudósok egyre gyakrabban és hangsúlyosabban figyelmeztetnek az ún. üvegházjelenségre, vagyis arra, hogy a föld felületének a hőmérséklete a széndioxid légköri fel- halmozódása következtében állandóan növekszik, ami a fosszilis tüzelőanyagok növekvő fogyasztására vezethető vissza. Ez a körülmény a fosszilis tüzelőanyagok csökkenő készleteivel együtt szükségessé teszi az emberiség energiaellátási gondjainak másféle megoldását. Az atomerőművek bizonyos mértékben segítenek áthidalni ezt a problémát, de végleges megoldást ezek sem jelentenek, az irányított termonukleáris szintézis gyakorlati hasznosítására pedig valószínűleg néhány évtizedig még várni kell. A fosszilis tüzelőanyagok pótlásának egyik lehetősége a napenergia hasznosításában rejlik. A napelemek azonban egyelőre még nem terjedtek el a gyakorlatban, mert nagyon csekély hatásfokkal alakítják át a napenergiát villamos energiává, emellett drágák is, ezért csak nagyon szűk körben érvényesülnek, főleg az űrobjektumok energiaellátásában van fontos szerepük. Ennek ellenére a princetoni Chronar Corporation cég egy 50 MW-os napelemes erőmű felépítését készíti elő Los Angelesben. Az ügy hátterében az áll, hogy a kutatók ezen a szakterületen is érnek el bizonyos haladást. Az amerikai Sandia National Laboratories kutatóintézetben már 31 százalékos hatásfokkal működő napelemeket is előállítottak. Ezeket úgy szerkesztették meg, hogy a lapos múanyaglencsék- ből álló vékony fedőréteg alatt, amelyek a napsugarakat koncentrálják, csaknem átlátszó gal- lium-arzenid réteget helyeztek el. Ez a réteg a napfény színképének kék részét alakítja át elektromos árammá. A nagyobb hullámhosszúságú fénynyalábok ezen a rétegen áthaladnak, s ezekből a napelem alsó, szilíciumrétege fejleszt áramot. A nagyobb hatásfokot így az egész színkép teljes felhasználása eredményezi. A Sandia laboratórium kutatói szerint azonban csak néhány év múlva kerülhet sor a rétegelt napelemek ipari felhasználására. Addig ezek hatásfokát legalább 38 százalékra szeretnék növelni. Lehetséges, hogy az évezred végéig az Egyesült Államokban az ilyen típusú napelemekkel üzemelő erőművek teljesítménye eléri a 6000 MW-ot, ami hat Biblis típusú atomerőmű teljesítményének felelne meg.-baA NAPENERGIA HASZNOSÍTÁSA
