Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-16 / 50. szám

IDŐSZERŰ GONDOLATOK Vasárnap 1988. december 18. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.23, nyugszik 15.45 Kö- zép-Szlovákia: 07.30, nyugszik 15.52 Nyugat- Szlovákia: 07.36, nyugszik 15.58 órakor A HOLD kel - Kelet-Szfová- kía: 12.19, nyugszik 01.46 Közép-Szlovákia: 12.26, nyugszik 01.53 Nyugat- Szlovákia: 12.32, nyugszik 01.59 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük AUGUSZTA - SLÁVIA, SLÁVKA nevű kedves olvasóinkat • 1828-ban született Viktor RYDBERG svéd író, költó, pub­licista (f 1895) • 1818-ban szü­letett Mattja BÁN jugoszláv köl­tő (f1903). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZAMANAK TARTALMÁBÓL „ADOK NEKTEK ARANYVESSZŐT“... H. Mészáros Erzsébet beszélgetése dr. Bozena Filovával, a Néprajzi Kutatóintézet igazgatójával KITEKINTÉS A VILÁGRA -CSEHSZLOVÁK KÜLPOLITIKA’88 Urbán Gabriella és Papucsek Gergely cikke AHOL A MUNKA NEM ÁLLHAT Baranyai Lajos kikötői látogatása NEM FÉLNEK AZ ÚJ FELTÉTELEKTŐL Bállá József riportja a Gabóíkovói CSSZB Állami Gazdaságból SZÜLŐFÖLDEM, BODROGKÖZ Török Elemér írása SZERETET­BÖSÉGBEN Deák Teréz írása AKARAT Péterfí Szonya riportja CSODAPÁSZTOROK ördögh Szilveszter . elbeszélése MEGTALÁLT KARÁCSONYOK Szabó G. László beszélgetése Mészáros Márta filmrendezővel Hamarosan befejezik a bratisla- vai Fórum Szálló építését. Jelen­leg az épület előcsarnokaiban és termeiben a „finomabb“ építési munkákat végzik. Ezzel egyide­jűleg a jugoszláv Jugodrvo cég bútoraival rendezik be a szobá­kat és az éttermeket. December 6-án kezdődött e nem hagyomá­nyos tervek alapján kivitelezett épület raktárainak átvétele, vala­mint néhány berendezés próba- üzemeltetése, hogy a kivitelező jugoszláv cég a tervezett időben átadhassa a szlovák főváros leg­újabb szállodáját a beruházónak és egyben üzemeltetőjének, a Bratislavai Interhotelnak. A fel­ső képen az új szálló. A középső képen Radevics Iszoboda fal­burkolót vág. Az alsó képen An­na Pútecová (balra) és Emília Foltynová szobát takarít. (Pavel Neubauer felvételei - CSTK) Napjainkban előtérbe kerül a tömeges hírköz­lő eszközöknek, e legjelentősebb tájékoztató forrásnak és a nyilvánosság legszélesebb ala­pokon nyugvó demokratikus fórumának a fel­adata. Az átalakítás menete s az állampolgárok viszonya az átalakítás, a pártpolitika, valamint általában a szocialista állam iránt nem csekély mértékben attól függ, hogyan alkalmazzuk ezt az eszközt, mennyire fog emelkedni ezekben az alapvető fontosságú irányokban a sajtó, a rádió és a televízió munkájának színvonala. A legfontosabb az, hogy a hírközlő eszközök támogassák az új gondolatokat, az új megköze­lítéseket, széleskörűen népszerűsítsék az átala­kítás gyakorlatában születő jó tapasztalatokat. Ma inkább, mint bármikor ezelőtt, ügyelnünk kell arra, hogy a propaganda a politikai, az állami és a gazdasági szféra eljárásával egyez­tetetten hasson s kiinduljon a realitásból, a tényleges helyzetből. Politikánk nyíltsága feltételezi az újságírók magas fokú felelősségét és hozzáértését. Min­dig hangsúlyt helyeztünk az újságírói etikára. Ez ma az egyik legfontosabb követelmény. A hírközlő eszközöknek a népet kell szolgálni­uk, s nem a különböző csoportok és egyének becsvágyát, sőt népellenes politikát. A társada­lom demokratikus változásaival ellentétben áll­na, ha a szerkesztőségekben olyan emberek dolgoznának, akik a nyíltságban alkalmat látná­nak a személyek rágalmazására, megalapozat­lan híresztelések terjesztésére, támogatnák vagy ösztönöznék a különféle mendemondákat és koholmányokat, idegességet vagy feszültsé­get idéznének elő a társadalomban. Sohasem szabad megfeledkeznünk 1968 tapasztalatáról, amikor is a hírközlő eszközökkel visszaéltek a szocializmussal szemben, manipulálták és széleskörűen félrevezették velük a nyilvános­ságot. Megoldandó feladataink bonyolultsága, fon­tossága és elodázatlansága megkívánja, hogy a különféle kérdések megvitatásába bevonjuk a szakembereknek, a felelős tényezőknek és az egyszerű állampolgároknak minél szélesebb körét. A hírközlő eszközöknek ehhez meg kell teremteniük a szükséges lehetőségeket. Az em­berek nézetei, gondolatai és javaslatai ellent­mondásosak is lehetnek, ez aligha kerülhető el a nem formális vitában, fontos azonban az, hogy a jó ügyet szolgálják, hozzájáruljanak a felvetett problémák megoldásához, társadal­munk fejlődéséhez, a szocializmus megszilár­dulásához. Ez a célja a szocialista társadalom nézetei pluralizmusának. E tekintetben sok minden javult és javul a hírközlő eszközök tevékenységében. A hírközlő eszközöknek a demokrácia min­dennapos iskolájává kell válniuk. A demokráci­át azonban tanulniuk kell maguknak az újság­íróknak is, kerülve a megalapozatlan következ­tetéseket, s nem erőszakolva rá a nyilvános­ságra gyakran egyoldalú álláspontjukat. (Részlet a CSKP KB Elnökségének a KB 10. ülésén előterjesztett jelentéséből)- Csehországban születtem, de néhány hetes koromban szü­leimmel visszatértem Légre (Lehnice). A Somorjai (Samorín) Magyar Tanítási Nyelvű Gimná­ziumban érettségiztem 1966- ban. Vasúti mérnök, később meg erdőmérnök akartam lenni, de egyikből sem lett semmi - kezd­te vallomását Karácsony Lajos mérnök, a Somorjai Mezőgazda­sági Szakmunkásképző Intézet 40 éves oktatója. A vasesztergá­lyos-marós szakmunkás-bizo­nyítványt egy morvaországi tan­intézetben szerezte meg másfél év alatt, majd amikor letöltötte tényleges katonai szolgálatát, a légi szövetkezetben a raktár könyvelőiéként helyezkedett el. - Éreztem, kezdeni kell magam­mal valamit, na és persze tanulni vágytam. Levelezői tagozaton végeztem a Nyitrai (Nitra) Mező­gazdasági Főiskola Zootechni- kusi Karát, s 14 évig a légi szö­vetkezetben állattenyésztési te­lepvezetőként dolgoztam. Nem voltak azok könnyű évek, sok tapasztalatot szereztem, és eze­ket át akartam adni valakinek. Ezért tanítani mentem, s nem bántam meg, hogy pályát módo­sítottam. A szakmunkásképzőben Ka­rácsony Lajos ötödik éve tanít, fő tantárgyai az állattenyésztés, az anyagtan, a biológia alapjai és a polgári nevelés.- Sajnos, az idén nem nyílt állattenyésztési szak. Ugyanis a diákokat toborozzuk s úgy látszik, a nehéz munkával já­ró állatgondozás nem vonzza a fiatalokat. Mert hiába lenne magas a bérük, ha munkakörül­ményeik évek óta változatlanok. Igaz, a szövetkezetek sem kap­kodnak szakmunkások után, nincs kedvük, nem tudják vagy nem akarják megkülönböztetni a szakmunkást a segédmun­kástól. A szakmunkásképzőben nö­vénytermesztési gépesítóket, ta- karmánykeverögépekhez gépé­szeket, illetve csőszerelőket ké­peznek. Ezenkívül a idén a kise­gítő iskola végzősei lehetőséget kapnak, hogy szőlész- és gyü- mölcskertészi képesítést szerez­zenek.-A tanulók számára az első év a legnehezebb, hiszen meg kell szokniuk a másfajta oktatási formát - heti két nap tanulást és három nap gyakorlatot - vala­mint a kollégiumi elhelyezést is, ami valamennyiük számára kö­telező. Karácsony Lajos szeret taní­tani, a több éves szakmai gya­korlatának nagy hasznát látja. Ha érdemesnek találja, oktatás közben gyakran utal a folyóira­tokban, újságcikkekben közöl- tekre, sőt a tanulók „házi fel­adatként" újságot olvasnak. - Ha valahol érdekes, szakmábar vágó írást találok, ami kötődik a tananyaghoz, elolvastatom va­lakivel, aki aztán beszámol az osztálynak. Például a mezőgaz­dasági szövetkezetekről szóló törvényt, amit az Új Szó is közölt, a mai napig tanulmányozzuk, hi­szen kell a munkánkhoz, és so­rolhatnék több példát is. öröm­mel nyugtázzuk, hogy a tanulók­nak 30 féle szaklap, napilap, il­letve folyóirat jár, összesen 56 példányban. Ezenkívül a diák­szállóra még külön járatunk na­pilapokat. Mivel én vagyok az iskolában a sajtófelelős, hadd mondjam el, hogy a 13 tagú pártcsoportban (ebből ketten nyugdíjasok) 11 Uj Szót, 2 Prav­dát, 10 magyar és két szlovák nyelvű Pártéletet járatnak a ta­gok. Az Új Szót mindig szívesen olvastam és olvasom ma is. Fon­tosnak tartom, hogy anyanyelve­men jutok információkhoz, az engem édeklö írásokat mindig elolvasom. Hogy melyek ezek?- teszi fel a kérdést szinte önma­gának, s azonnal válaszol is rá. Megtudom, a mezőgazdaság, a szakma érdekli a legjobban, illetve a napi bel- és külpolitika.- Az újságot a postai kézbesítő hozza a lakásomra. Ugyanis aki nem előfizető, az nem biztos, hogy hozzájut, hiszen korán reg­gel már nem kapható Új Szó. Ezt tapasztaltam Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), de Nyitrán (Nitra) is, ahová elég gyakran utazom. Az okot is elárulja, leve­lezői tagozaton pedagógiai tan­folyamon vesz részt a mezőgaz­dasági főiskolán. - Munkám so­rán a vasárnapi kiadás írásait is hasznosítom, sőt, mivel kerttu­lajdonos vagyok, a gyakorlatban ellenőrzőm a tanácsoltakat. Lelkesedéssel, odaadással beszélt munkájáról, kedvtelései­ről. - Szerintem nagyon fontos, hogy minden ember szeresse azt, amit csinál. A követelmé­nyek, bárhol dolgozik is az em­ber, egyre nőnek, s ha valaki kedvetlenül végzi teendőit, nem dolgozhat eredményesen, nem lehetnek sikerélményei - avatott be „életfilozófiájába". - Igyek­szem felkelteni a tanulók érdek­lődését a választott szakma iránt, mert gyakorlatból tudom, így könnyebb lesz a boldogulá­suk. Azt szoktam mondani nekik, nem nagy tudomány megállapí­tani, hogy egy mezőgazdasági gép rossz, de megfejteni, meg­magyarázni annak okát, áz már igen. És szeretném, ha ebből tanulnának. PÉTERFI SZONYA Szeretni kell, amit az ember csinál 1988.

Next

/
Oldalképek
Tartalom