Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-09 / 49. szám
9 * A gyorsaság alapkövetelmény a labdarúgásban. Grigát megelőző szereléssel semlegesíti ellenfele. ◄------------------------------------------------------------a futball kockázat, bátorság nélkül, arról lópten-nyomon meggyózóhetünk. Nemcsak a labdarúgásban, de az élet más területén is megmarad középszerűnek, szürkének, kicsinek az, aki nem mer, képtelen kezdeményezni. Idegességgel pszichikai nyomással, az időjárással, a bíróval és a talajjal magyarázni a rossz játékot, nevetséges dolog. Labdarúgásunk már olyan, hogy csak a két 16-os között játszódik le. Képesek vagyunk a döntetlenre, mert bizonyos szintig jól védekezünk (nem kell hozzá olyan tudomány, mint a támadáshoz), különböző manőverekkel tartani tudjuk a labdát a középpályán. De hogy előre is menni vele? Azt már nem... Vannak jó kapusaink, találunk számtalan közép- és szélsöhátvédet. De vannak-e modern értelembe vett középpályások és csatárok? Nincsenek. Hát akkor ki rúgja a gólokat, ki harcolja ki a győzelmet? Ahogy láthattuk a belgák elleni világbajr A csehszlovák futball adósságai Az idén sem szereztek sok örömet a futbaliszurkolóknak a csehszlovák klubcsapatok és a válogatott. Nem is annyira az eredményesség, mint inkább a mutatott játék miatt fáj a szurkoló feje. Régi lemez, szégyen újra feltenni: labdarúgóink ismét a szürkés-fakó, sztereotip és monoton, ezerszer feledésre ítélt arcukat mutatták a nézőknek. Nyugodtan leírhatjuk: az elmúlt 10-12 évben alig történt előrelépés legnépszerűbb sportunkban (bár a szövetség vezetői időnként mást állítanak, de azt bizonyára maguk sem nagyon hiszik), gyorsan elszaladt mellettünk a világ. Nyilvánvaló az egy helyben topogás, lemaradásunk az európai élmezőny mögött. Hogy ez mennyire így van, arról évről évre meggyőződhetünk, amikor klubcsapataink kilépnek a nemzetközi porondra, hogy megvívják többnyire sikertelen harcukat ellenfelükkel. Ezeket a fiaskókat azonban valahogy sosem akarjuk igazából tudomásul venni. Saját kárunkra... Ha csak egy parányi alkalom is adódik, fogadott ügyvédei vagyunk labdarúgásunknak. (Emlékezzünk csak a közelmúltra: a Steaua 5:1 -es prágai győzelme után szinte ujjongva fogadták az illetékesek a Sparta 2:2-es bukaresti döntetlenjét a visszavágón, mondván, hogy Európa egyik szupercsapata ellen értek el; a szupercsapat rendben van, viszont arról megfeledkeztek - talán nem minden szándék nélkül -, hogy a román bajnok csak fél gőzzel játszott, játszadozott, szinte tréningezett, hiszen biztos volt a továbbjutása.) Mégpedig úgy, hogy a körülmények kedvező alakulása folytán elért részsikerek után az egekig felnagyítjuk a negyed- és ötödrangú dolgokat, s ezzel elkendőzzük a mai modern futballt meghatározó tényezőket. Azokat a mutatókat, melyek hiányában az idén is gyengén szerepeltek a nemzetközi porondon klubcsapataink és a válogatott. Már úgy 8-10 esztendővel ezelőtt akadtak olyanok, akik figyelmeztettek a lemaradásra (gondoljunk csak vissza, milyen elavult futballt produkálva lett Európa-bajnoki bronzérmes a válogatott 1980-ban), de az intő szavakat a kishitű és korlátolt (?) emberek okvetetlenkedésének minősítették és elhallgattatták őket. Aztán mi történt? Szégyenletes szereplés a spanyoloszági világ- bajnokságon (1982) és utána egyetlen fut- ballfesztiválra (két Eb és egy vb) sem tudott eljutni a válogatott, klubcsapataink pedig egy-két megálló után kénytelenek voltak leszállni a nemzetközi gyorsvonatról. Az elmúlt csaknem egy évtizedben számtalan elemzés, javító szándékú határozat látott napvilágot, de azok papíron maradtak, igazolván a mondást: könnyebb az igét hirdetni, mint ragozni. Magyarán: más az elmélet, megint más a gyakorlat Szép dolog a sokszor hangoztatott elképzelés, hogy „kombinációs játékunkat fogjuk játszani..." De milyen hatékony lehet az a kombinációs játék, amely nélkülözi a gyorsaságot, a robbanékonyságot, a váratlan és meglepő elemeket? Semmilyen. A mai futballban csak a gyors mozgás közbeni technika, az összjáték lehet célravezető, csak ez ér valamit. Európában kevés válogatott van (ha van egyáltalán,mert nemrégen Batislavában már a norvégok is leckét adtak gyorsaságból, dinamikus technikából), melynek olyan lassú lenne támadójátéka, mint a csehszlovákoké. Bizony, a szokás nagy úr. Ez van a bajnokságban, miért lenne másként a válogatottban? Senki sem bújhat ki a saját bőréből. A labdarúgók egyszerűen képtelenek valamit is kigondolni a támadások során, így játékuk az ellenfél kapujának tanácstalan ostromlása. Ha ostromlásnak lehet nevezni a 16-osig nagy nehezen eljutó, de ott a gyorsulás helyett lassuló, körülményes akciókat. Hiányoznak az olyan futballisták, akik ötletet, fantáziát, lendületet vinnének a csatárjátékba, mert a sztereotip, egysíkú és főleg lassú akciók megkönnyítik az ellenfél védekezését. Nem járhatnak sikerrel. A gólképtelenségnek megvannak az okai. Hogy hová nyúlnak vissza a gyökerek? Nem lényeges a dátum. Azt viszont tudjuk és látjuk: hosszú évek óta nem kenyere a csehszlovák labdarúgóknak a támadójáték. Szinte a szédülés fogja el őket, ha az eredmény érdekében alkotni, támadni, kockáztatni kell. Hogy mit ér manapság noki selejtezőn is (0:0), az akarati tényezőkkel nincs baj (bár a futballnak legtöbb kárt okozó dilettánsok másként látják), csak hát ezek behatároltak. Nem helyettesíthetik az igazi játéktudást. Az I. liga csak középszerű labdarúgókat termel. Két-három tucat futballista nevét bedobhatjuk egy kalapba, kihúzunk tizenegyet, s nagyjából ugyanúgy játszanak, mint akiket a szakvezetők választottak a válogatottba. Kár lenne tagadni: csak közepes tudású játékosok kergetik a labdát az I. ligában. És ha középszerű emberek találkoznak... Napjainkban, amikor a labdarúgásban szinte tökéletesre fejlesztették az erőnlétet, az atlétikus képességeket, meghatározó szerep jut a gyorsaságnak. A futógyorsaságnak, az összjáték gyorsaságának és a gondolkodás gyorsaságának. Mindent gyorsabban, kisebb területen kell csinálni, mint korábban. Igen ám, csakhogy amikor a csehszlovák futballisták gyorsítani igyekeznek a játékot, jelentkeznek a pontatlanságok. Gyors futás és mozgás közben képtelenek kellőképpen megjátszani a labdát, csődöt mond a technika, egyéni megoldásokra szinte senki sem vállalkozik. Nem véletlenül. Nehéz az olyan ellenfelet átjátszani, becsapni, aki gyorsabb, ügyesebb, mozgékonyabb, technikásabb. Egyszóval képzettebb. Ennek kapcsán felmerül a kérdés: nem kívánunk-e túl sokat, szinte lehetetlent labdarúgóinktól? Valószínűleg igen. Ugyanis ha nem képesek gyorsabban futni, játszani, gondolkodni, akkor nem is vehetik, veszik fel a versenyt (óvakodnak is ettől) az ellenféllel. Mert kendőzetlenül megmutatkoznának fogyatékosságaik. Ezért óvatoskodnak, lassítják a játékot, ezért képtelenek az ellenfél 16-osánál megfelelően felgyorsítani (Ekst- röm ezt megtette a DAC - Bayem mécsesén!), kiszámíthatatlanná tenni az akciókat. Ám nem azért lassúak, kevésbé robbanékonyak és mozgékonyak a csehszlovák labdarúgók, mert ilyennek születtek, hanem mert kényelmes iramban zajlanak a bajnoki mérkőzések, a napi edzések. Nem eléggé intenzívek a gyakorlatok, melyek inkább a kitartást, mintsem a gyorsasági erőnlétet, a dinamikus technikát, a robbanékonyságot fejlesztik. Egyszóval „lötyögés" folyik az edzéseken; itt „vizezik" fel a bajnokságot. A bajnokság pedig törvényszerűen „áztatja el" a válogatott mérkőzéseket. Nézzük csak az év találkozóját, a Belgium elleni világbajnoki selejtezőt. Az erkölcsi-akarati tulajdonságokkal nem volt baj. ' Ezek természetes velejárói a mai modern labdarúgásnak. Nem is illik róla sokat meditálni. Arról viszont igen, hogy miért nem sikerült áttörni a belgák védelmét: 1. Hiányzott egy játékmester, aki ötletet, gondolatot, változatosságot visz a támadásokba, és ezáltal váratlan „csapások" érhették volna az ellenfél védelmét. 2. Kevésszer próbálkoztak lövésekkel az úgynevezett második hullám emberei, a középpályások (Bílek kétszer, Weiss egyszer), akik többnyire nem tudták összehangolni játékukat a csatárokkal. 3. Griga mellett nem akadt még egy erőteljes, határozott és gyors csatár; kettesben talán sikerült volna „íebirkózni" a vendégek védelmét... Kadlec, a csehszlovák válogatott egyik erőssége (Nagy László felvételei) A novemberi meccsen tehát „sűrítve", láttuk mindazt, amiről fentebb részletesen szóltunk. Természetesen a bratislavai döntetlen után nem fedeztük fel Amerikát. Ugyanis régen ismert dolog, hogy az I. liga már hosszú esztendők óta nem a minőség jelképe; nem tükörképe az offenzíván alapuló mai progresszív labdarúgásnak. Megdöbbentő, hogy az I. liga 16 csapatában nem találunk legalább egyetlen konstruktív „agytrösztöt", két-három gyors és bátor csatárt, akik képesek lennének átjátszani ellenfelüket, gyorsan gondolkodnának és gondolataikat, elképzeléseiket meg is valósítanák. Két tétmérkőzést játszottak az idén a csehszlovák futballisták. Egyiken sem rúgtak gólt. Az utánpótlás válogatott Nyitrán (Nitra) Európa-bajnoki selejtezőn viszont hármat kapott. Figyelrfieztetó tények. Újra felmerül a kérdés: milyen munka folyik az egyesületekben? Mit csinálnak a klubvezetők? Miért hiányoznak a támadó felfogásban futballozó gólerős középpályások? Miért nem sikerül már évek óta kiküszöbölni az offenzív futballt gátoló hibákat? Keresik- e a klubokban a progresszív labdarúgásnak megfelelő játékosokat? Az edzőknek és a különböző szintű vezetőknek kell komolyan venni a progresszív edzésmunkát és a menedzselést. Meg kell érteni és értetni az idők szavát. Ideje lenne lépni már. Előre. És gyorsabban. Ha lépést akarunk tartani Európával, fel kell hagynunk az eddigi módszerekkel. Szocialista társadalmunk minden területén elkezdődött az átalakítás. A futball sem kivétel. TOMI VINCE VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 * Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, Főszerkesztő-helyettes: Csető^lános és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25.. 8. emelet. Telefon: főszerkesztő: 532-20 és 2010/4456. főszerkesztő-helyettesek: 2010/4454 és 2010/4453. szerkesztőségi titkárság: 550-t8, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 2010/4425 és /4426. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Martanovicova 25, telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava. Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava. Martanovicova 25, 17. emelet, telefon: 2010/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 13.- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ustredná expedicia a dovoz tlaée, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. Hiába igyekszik Haéek, a belga játékos elfejeli előle a labdát |
