Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-15 / 28. szám
A hogyan hazánkban ezek az évek a gazdasági szerkezet átalakításának évei, ugyanúgy a KGST-hez tartozó szocialista országok többségében is új gazdaságirányítási modellekkel kisérlezetnek, amelyek módszereikben és eszközeikben különböznek ugyan, de az olyan célok, mint a termelékenység fokozása, a hatékonyság, a jövedelmezőségre való törekvés, valamint a gazdaság irányításának a direktív - tervutasításos - módszeréről, az ökonómiai módszerekre való áttérés, minden ország próbálkozásaira jellemzőek. MEGHIRDETETT IRÁNYELVEK Érvényes ez a Bolgár Népköztársaságban is, ahol az új gazdaságirányítási rendszer elméletének kidolgozása tulajdonképpen már évekkel ezelőtt megkezdődött. A Bolgár Kommunista Párt 13. kongresszusát követően 1987 júliusában a központi bizottság ülésén kidolgozták az átalakítás alapelveit, ezt követően pedig novemberben meghatározták ki miért felelős ebben a folyamatban, majd az ez év januárjában megtartott országos párt- értekezlet jelentette a feladatok végrehajtásának megkezdését. Az elmélet kidolgozása során ugyan döntés született arról, hogy először a módszereket dolgozzák ki, s csak azután következik az átszervezés, de a gyakorlatban ez éppen fordítva történt. Sor került egynéhány szervezési változásra, megszűnt például a minisztériumok nagyobb része és kialakították az úgynevezett asszociációkat. Az egész folyamat kezdetben kaotikusnak tűnt, viszont mára már látható eredményeket is hozott. Az első fontos lépés az állami irányításnak a gazdasági szférától való különválasztása volt. Jelenleg Bulgáriában csak három minisztérium létezik. Ezek alakítják ki a gazdasági szabályzók és ösztönzők rendszerét, amelyben a vállalatok vállalkozhatnak. Az év elején megszűnt az irányítás eddigi középső, a vállalatok és a minisztériumok közti szintje. A vállalat felett most közvetlenül senki sem áll és semmit sem ír elő számára. Ezzel látják biztosítottnak azt az elvet, amely az utóbbi években a legtöbb pártós állami dokumentumban mint cél szerepelt: az irányítás adminisztratív módszerei helyett olyan gazdasági kiimát kialakítani, amelyben döntő mértékben a gazdasági ösztönzők és érdekek szabályoznak. Ennek jogi alapját teremtik meg a kormány által kiadott dokumentumok, közöttük első sorban a ,, Gazdasági tevékenység szabályai". ÉRDEK, VERSENY, ÖNIGAZGATÁS A bolgár gazdaság átalakításának alapelvei A VÁLLALATI SZFÉRA ÁTALAKÍTÁSA Ez a dokumentum a jelenlegi - átmenetinek számító - a gazdasági helyzet messzemenő figyelembevételével készült úgy, hogy már ez év elejétől érezteti hatását annak ellenére, hogy a gazdaság most még hiányokkal és kiegyensúlyozatlansággal küzd. Itt, az átmeneti szakasz értékelésénél figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az új mechanizmusnak a gyakorlatban való átültetése - éppen úgy, mint a hasonló kísérleteket és folyamatokat elindító többi országban - függvénye az emberi tényezőnek, az emberi gondolkodásmód megváltoztatásának. Valószínűleg itt is gát lesz majd az újtól, a szokatlantól és a látszólag bizonytalannak tűnőtől való félelem. De a mechanizmusnak a feladata az is, hogy fokozatosan kiküszöbölje az anyagellátás, a munkaerő- és pénzgazdálkodás fogyatékosságait, valamint a társadalmi tudat fejlődésére bénítóan ható pszichológiai és erkölcsi korlátokat is - tehát megteremtse saját működésének ideális feltételeit. Milyen elvekre támaszkodik tehát a bolgár átalakítás? Az első és legfontosabb változás a szocialista tulajdonformák szűk körének kibővítése. A szabályozók és a kormányhatározatok lehetőséget adnak arra, hogy a kollektívák vagy akár egyének kikölcsönözzék a szocialista tulajdonban lévő eszközöket, például a munkaeszközöket, és így lehetőség nyílik azok jobb és hatékonyabb kihasználására s arra, hogy kialakuljon a dolgozók fokozottabb érdekeltsége. Minden gazdálkodó szervezet (állami vállalat, társulás, szövetkezet) egyforma előírások szerint adózik majd, függetlenül a tulajdonjog formájától. Ezek a tulajdonformáik egyébként kombinálhatok is, tehát létrejöhet vegyesen állami, szövetkezeti, társulási, személyi vagy kevert tulajdonformájú gazdasági egység is. Az önigazgatás foka, amely a következő fontos összetevője a bolgár gazdasági reformnak, még messze van attól a szinttől, amelyet a bolgár közgazdászok optimálisnak tartanak, de az önigazgató gazdasági szervezetek kialakulásával, illetve az ezen az alapon valóban működő gazdasági egységek létrejöttével, csak az ehhez szükséges feltételek kialakulása után számolhatnak. Fontos ténynek könyvelik el viszont azt, hogy a folyamat megkezdődött. Először fogalmazódott meg annak az elvnek a jogi alapja - amely egyébként más országokban is sarkalatos pontja az átalakításnak -, hogy minden megengedett, ami nincs megtiltva. Tehát a vállalatok bármilyen tevékenységet folytathatnak, amit nem tilt törvény vagy valamilyen előírás. A vállalatot - az új szabályok értelmében - a dolgozókollektívák szervei irányítják. Ezek a munkásgyúlések, a gazdasági tanács, az ellenőrző tanács és az igazgató. A tanácsokat és az igazgatót nyilvános gyűléseken szavazással választják meg. A vállalat kollektív szervei nagy hatáskörrel rendelkeznek a gazdasági tevékenység céljainak meghatározásában, a tervezésben, a szerződéses kapcsolatok kialakításában, az árképzésben, a béralap képzésében és elosztásában és még egy sor más területen. Hogy ennek a feladatuknak ma még nem tesznek maradéktalanul eleget, az a reform kezdeti szakaszában érthető, hiszen ezt a típusú demokráciát sem a lehetőség, hanem az ezzel való élni tudás teremti meg. A vállalatok közötti, a társulásokon belüli, s az állammal szembeni kapcsolatok szerződéses alapra kerülnek. Növekszik a bankok szerepe, amelyeket szintén szerződésekbe foglalt kapcsolatok kötnek a vállalatokhoz és az államhoz is. (Még meg kell jegyezni, hogy az úgynevezett asszociációk nem az irányítás egységei. Nincs joguk a vállalat nevében beszélni, helyette dönteni vagy annak utasításokat adni. Nem terveznek és nem végeznek el semmit a vállalat helyett, ha az ezzel nem bízza meg őket. Az asszociáción belül a vállalatnak csak bizonyos szabályokat kell megtartania, de ki is léphet abból). AZ ÁLLAMI SZERVEK HATÁSKÖRE Megszületőben van a gazdaság állami irányítási mechanizmusának egy új formája, amelyben az állami szervek a gazdasági fejlődés céljait és irányait határozzák csak meg, előkészítik a szerkezeti átalakítást, meghatározzák a tudományos-műszaki és beruházási politikát, szabályozzák a regionális és a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódást. Hatással vannak az árképzésre, a bérezés alapelveire, az adó- és vámpolitikára, a piaci ellátásra, a szolgáltatások helyzetére. Döntő befolyással vannak a gazdasági életre is, mégpedig az állami megrendeléseken keresztül. Az elkövetkező évekre vár az adórendszer radikális tökéletesítése, mivel ez lehet a vállalat és az állam között a jövedelem elosztásának leghatékonyabb eszköze. Az új adópolitika alapja az egységes rendszer, amely megszünteti azt a gyakorlatot, hogy a jól gazdálkodótól túl sokat vegyenek el, a rosszul gazdálkodókat pedig még támogassák is. Létrejön az értékpapír-piac is, amely nemcsak mozgósítja a kiegészítő pénzforrásokat, hanem érdekeltté teheti a dolgozókat a vállalat eredményességében akkor, ha a vál- # lalat részvényeit vagy értékpapírjait saját dolgozói is megvásárolják. így nemcsak a bér, hanem a fizetett osztalék is érdekeltté teszi őket. Új eleme a bolgár gazdaságirányításnak az ún. „gazdaságilag nem garantált" vállalati helyzet, amely tulajdonképpen a veszteséges, vagy fizetésképtelen vállalatok felszámolására ad lehetőségek Ez persze bonyolult politikai-gazdasági, szociális és műszaki probléma, s a tulajdonképpeni végrehajtásra a szabályokat még csak ezután dolgozzák majd ki. Az átalakítás elvei, tehát az ésszerűségre való törekvés azonban lehetővé teszi ezt a megoldást is. Egyébként ezzel a problémakörrel függ össze a nagykereskedelmi áraknak a világpiaci árakhoz való igazítása, a minőség romlása esetén kiszabható büntetések rendszere, mely utóbbi közvetlenül csökkenti a vállalat dolgozóinak és irányítóinak jövedelmét. PÁLYÁZATI RENDSZER Szólni kell még arról is, hogy a bolgár gazdaság átalakítását szabályozó alapelvek nagy súlyt fektetnek a gazdasági versenyre. Az eddigi gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy erre a versenyre a szocializmusban is szükség van, tehát meg kell szüntetni a termelő és kereskedő szervezetek monopolhelyzetét. A gazdasági tevékenység szabályai ehhez is jogi alapot biztosítanak, noha a helyzet még nem érett meg teljes mértékben a gazdasági verseny feltételeinek kialakítására. Az első lépés ezen a téren az lesz.amikor majd az állami megrendeléseket a vállalatok pályázat alapján nyerhetik el. Ugyanígy megkezdődik a verseny a bankszakmában is, mivel a vállalatok hitelért, szolgáltatásért, a kedvezőbb ajánlatot tevő bankhoz fordulhatnak majd. A gazdasági verseny kialakításával számolnak még a beruházásos építkezések felvállalásánál, a tervdokumentációk elkészítésénél, a gépi berendezések és technológiák szállításánál, mivel mindenütt a pályázati rendszert kell majd érvényesíteni. Néhány esetben a pályázatra kötelező lesz meghívni külföldi pályázókat is. Természetesen ezek a lehetőségek is Egy pillantás a Mihajlovgrádi (Bulgária északnyugati része) Analytik kombinát szerelőcsarnokába, ahol villamos mérőműszereket és a számitógépekhez fekete- fehér képernyőket készítenek. Az elmúlt évben a villamos berendezések gyártása Bulgáriában 12 százalékkal növekedett és a kivitelnek 16 százalékát képviseli. (A CSTK felvétele) csak lehetőségek maradnak egyelőre, mivel a most megindult gazdasági átalakítás még nem tudta minden téren biztosítani ennek gyakorlati feltételeit. Néhány területen a monopolhelyzetek megszüntetése, vagy az alapanyag és munkaerőhiány kiküszöbölése eltart még egy ideig. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK Nagy vonalakban tehát ezek azok a változások, amelyek a jövőben jellemzik majd a bolgár népgazdaságot, s amelyek végrehajtásának még csak az elején tartanak. Mindenképpen érvényes azonban négy alapelv, amelyhez alkalmazkodnak, s amelyeket a szabályozók esetleges módosítása is érintetlenül hagy. Az első a szocialista tulajdon többféle változatának elismerése, a második pedig, a demokratikus-centralizmus elvének érvényesítése, amely megerősíti a központot, az alapvető kérdések és irányelvek eldöntésében. A vállalatokra csak ezek az előírások lesznek kötelezőek, egyébként gazdasági érdekeiknek megfelelően cselekszenek majd. A harmadik alapelv az önigazgatás bevezetése, amelynek szervei döntő befolyással bírnak a vállalat irányításában, de ugyanígy vállalniuk kell a felelősséget is. A negyedik alapelv a párt vezető szerepének érvényesítése, de nem a közvetlen utasításokon keresztül, hanem az irányítás és a káderpolitika módszereivel. A terveket a központ dolgozza ki, de ezek nem adminisztratív leiratok lesznek, hanem a vállalatok maguk bontják le őket, saját terveiknek megfelelően és így kialakulhat a központi és a vállalati terv dialógusa. Nem az a lényeg ugyanis, hogy ki kit irányít, hanem az, hogy a szabályzók lehetővé tegyék a vállalkozást a vállalatok számára. Fontos szerephez jut a nemzetközi munkamegosztás, de nemcsak a KGST-n belül. Bulgária már most aktívan tevékenykedik a vegyesvállalatok létrehozásában a kapitalista államokkal is. Ez évben már 12 ilyen vegyesvállalatuk működik, főleg japán, de svájci, amerikai, angol, osztrák, francia és NSZK-beli cégekkel is, a gépipar, vegyipar és az elektronikai ipar területén is. A Bolgár Népköztársaság külkereskedelmét az elmúlt évben a kivitel növelése és a behozatal csökkentése jellemezte, így az abszolút növekedés csak 0,3 százalékos volt. A szocialista országok viszonylatában azonban nőtt a kivitel és a behozatal is. Bulgária külkereskedelmi partnerei között a Szovjetunió után a második helyet foglaljuk el a rangsorban. Ezért szükséges tehát, hogy odafigyeljünk a bolgár népgazdaságban végbemenő változásokra, s így a termelési együttműködés és a kereskedelem területén is felmérhessük azokat az új lehetőségeket, amelyeket a bolgár átalakítás teremt. Másodsorban, nem minden tanulságtól mentesek számunkra a bolgár tapasztalatok, hiszen az átalakítás folyamata (ha más normák és eszközök igénybevételével, s ugyanakkor egy sor hasonlósággal) már nálunk is megkezdődött. Egymás sikereinek és kudarcainak ismerete pedig hasznos tanulságokkal szolgálhat mindkét fél számára. SZÉNÁSI GYÖRGY !■ Az Incheba ’88-on hallottuk... A „KIS“ PETROLKÉMIA HATÉKONYSÁGÁÉRT Az idei, immár a huszadik Incheba nemzetközi vegyipari vásáron a látogatók találkozhattak egy nemzetközi szervezet, az Internyeftyeprodukt nevével is, ami nem más, mint hét KGST-ország - Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió - köolajfeldolgozó szervezeteinek nemzetközi-gazdasági egyesülése. Ahogy azt V. I. Pozsidajev a szovjet kiállítás igazgatója elmondotta, ebben a nemzetközi egyesülésben a Szovjetuniót a Szojuz- nyeftyeorgszintez nevű össz-szövetségi ipari egyesülés képviseli, amely egyesíti magában a kóolajfeldolgozást és a szerves vegyipari termelést. Ebben a nemzetközi egyesülésben nagyon fontos szerepe van a kőolajszármazékokat alkalmazó finomvegyiparnak és az ún. „kis" petrolkémiának. Szerepe pedig az, hogy a szóban forgó termeléssel kapcsolatban megoldja az Internyeftyeprodukt tagországainak ellátását, kielégítse szükségleteiket a szobán forgó termékekkel. Közismert, hogy nemcsak a szovjet népgazdaság különböző ágazatai, hanem a többi KGST-tagországok is felhasználnak olyan kőolajipari származékokat, amelyek csak kismértékben szükségesek, mégis jelentősen befolyásolják azoknak a termékeknek tulajdonságait, amelyekhez adalékanyagul szolgálriak. Ilyenek például a különböző olajokban és kóolajalapú fűtőanyagokban is alkalmazott adalékanyagok. Nélkülük - például - nem tudnánk kiváló minőségű üzemanyagot gyártani a korszerű gépkocsikba, az ezekhez szükséges kenőanyagokat, amelyek lényegében meghatározzák a gépek- és berendezések termelékenységét - javítják azt -, akárcsak működésük gazdaságosságát. Gyakran előfordul azonban, hogy e „kis" petrolkémiai termelés fejlesztése egyetlen ország saját szükségleteinek fedezésére gazdaságtalan volna. Elsősorban azért, mert technológiai szempontból ezeknek az adalékanyagoknak az előállítása nagyon igényes, drága és számottevő tudományos és termelési potenciált feltételez, annak ellenére, hogy a végtermék aránylag kis mennyiségű. Éppen ezek a tényezők késztették a KGST-tagországokat, olyan döntésre, hogy ezen a területen az eddiginél sokkal hatékonyabban aknázzák ki a nemzetközi munkamegosztásban, az együttműködésben és a gyártásszakosításban rejlő tartalékokat a kőolajtermékekkel történő ellátás minél tökéletesebb kielégítésére. A gyakorlat bebizonyította, hogy a részt vevő országok számára az ilyen megközelítés lehetővé teszi, hogy csökkentsék tőkés importjukat, és jelentékenyen növeljék saját kölcsönös árucseréjüket. Csupán ebben az ötéves tervidőszakban a különböző katalizátorokból, olajokból, kenő és hútöanyagokból a megtakarítás meghaladja a 7 millió rubelt. Például a szovjet és magyar szakemberek közös munkájának eredményeként új, nagy hatásfokú kenőanyagokat és hűtőfolyadékokat sikerült előállítani. A jövőben mindkét fél folytatja ezeknek az anyagoknak folyamatos gyártását. Az ilyen szakosodásnak könnyen nyomon követhető eredménye van, hiszen egyetlen tonna a szóban forgó preparátumokból 25-50 tonna fontos köolajalapanyagú terméket pótol. Csehszlovákiában, ahol nemcsak nyersanyag van, hanem a szükséges gépipari bázis is, szovjet technológiai eljárások alapján gyártanak transzformátorolajat. A szóban forgó technológiát a Szovjetunióban ipari körülmények között próbálták ki és az eredmények azt mutatták, hogy hatékonyabb a hasonló nyugati technológiáknál. így aztán csak természetes, hogy az említett transzformátorolajat az együttműködés keretében Csehszlovákia a Szovjetunióba is szállítja. A Szovjetunióban megkezdik a gyártását azoknak a nagy hatékonyságú adalékanyagoknak, amelyeket a motorolajakba és a különböző ipari felhasználásra készülő olajakba adagolnak. Ezekre nemcsak a szovjet félnek, hanem a többi KGST-országnak is szüksége van. Jelenleg ezeket a köolajalapanyagú termékeket külföldről kell besze'rezni, pedig a kutatási eredmények bizonyítják, hogy megvannak annak feltételei is, hogy olyan szinten gyártsuk, amely egyenértékű a világszínvonalon készülő bármely tőkés országbeli ilyen termékkel. Ezen felül ezek az új adalékanyagok lehetővé teszik a jóval kisebb olajfelhasználást, és meghoszszabbitják a műszaki berendezések élettartamát. Bulgáriában folyamatban van az ún. fehérolajak gyártásának előkészítése, amelyeket elsősorban a kozmetikában, az egészségügyben, a textiliparban, de más ágazatokban is felhasználnak. Ezek iránt a kereslet nagyon gyorsan nő, de megvan annak reális lehetősége, hogy e feladat megodásával rövid idő alatt megbirkóznak az érintettek.-Amint arról a KGST-tagországok legfelsőbb szerveinek tanácskozásairól szóló jelentésekből a csehszlovák közvélemény is értesülhetett, a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a kölcsönös árucserére szánt termékek műszaki színvonalának és minőségének javítására, a megállapodások időbeni teljesítésére, amelyek az együttműködés hatékonyságát is javítják. Ezen a téren további előrelépést jelent majd a közös termelési egyesülések létrehozása, a közös gazdasági tevékenység, a közvetlen kapcsolatok fejlődése. Az Internyeftyeprodukt tanácsa már sokat tett ezen célok elérése érdekében, és meggyőződésünk, hogy a „kis" petrolkémiai termelésben további számottevő sikereket érünk el- modotta végezetül V. I. Pozsidajev. MÉSZÁROS JÁNOS 198E
