Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-09 / 49. szám
Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll TUDOMÁNYI TECHNIKA hjovember tizenötödikén, moszkvai idő szerint 9 óra 25 I Piperekor útnak indult a Burán, az első szovjet űrrepülőgép, s kétszer megkerülve a Földet, sikeresen leszállt a Baj- konur Úrrepülőtér leszállási pályáján. Mindez először valósult meg a világon automatikus vezérléssel. Az Enyergija univerzális kozmikus rakéta-szállítórendszer és a többszöri felhasználásra alkalmas Burán űrrepülőgép kísérleti programja teljes sikerrel zárult. Az űrrepülötér dolgozói azon a napon nyugtalanul szemlélték az eget, figyelmesen hallgatták az időjárásra vonatkozó jelentéseket. Itt- ott ciklonok kóboroltak. Arra gondoltak, hogy a Space Shuttle egyik startját a kedvezőtlen időjárás miatt el kellett halasztani. A szakemberek véleménye szerint azonban az Enyergija-Buran rendszer független az időjárástól. Mind a rakéta, mind az űrrepülőgép az év folyamán bármikor, esőben vagy hóhullásban, egyaránt startolhat. A levegő mozgását a magasabb légrétegekben ugyanolyan mértékben kell figyelembe venni, mint a többi rakétánál. A kísérleti program előkészítői azonban azt is szem előtt tartották, hogy jó feltételek legyenek a vizuális megfigyelésekhez, különösen a leszállás szakaszában. Ezért az indítás idejét is úgy választották meg, hogy jó látási viszonyok legyenek az egész program ideje alatt, beleértve a leszállást és a leszállást követő műveletek idejét. Az esti hideg eső az éjszaka folyamán nem vált havazássá, s így megmaradtak az aránylag jó látási viszonyok. Az éjszaka folyamán még egyszer szemügyre vettük a kivilágított inditópályát. Szinte éreztük a környező sztyeppét átható feszültséget. Megtekintettük a megfigyelőhelyeket, a túzoltóberendezések, a mentőcsoportok elhelyezkedését... Az úrrepülőtér vezetősége ezúttal lehetővé tette, hogy a sajtó az események közvetlen résztvevője legyen, az újságírók a leszállási hely közelében, az egyesített parancsnoki- diszpécseri központban kaptak helyet. Innen az Enyergija indítása is jól megfigyelhető. Erős szél fúj, mintha le akarná tépni az épületek tetőzetét. Egy fényszóró a parancsnoki központ tetejéről le is zuhant, üvege darabokra tört, de ez nem hozta zavarba Igor Volk űrhajóst, aki a fényképezést készítette elő. A pályán egy MÍG repülőgép gördült tovább, amelyről a levegőből fogják megfigyelni a rakéta startját és emelkedési szakaszát. Az indítás előtti találkozáson a szakemberek részletesen beszámoltak arról, hogy mi történt október 29-én, s hogy milyen intézkedések előzték meg a mostani indítást. Közben az indítási rendszer egyes szak- kifejezéseit is megmagyarázták, amit azért szükséges ismerni, mert így lehet megkülönböztetni azt, hogy mi tartozik a földi indítási szerkezeti rendszerekhez, s mi az, ami már a fedélzeti rendszerek tartozéka, de az indításban fontos szerepet játszik. Tanúi lehettünk annak, amint V. Bármin akadémikus, a földi indítási rendszer egyik vezetője nagy hévvel bizonyította annak hibátlan- ságát. A körülmények kivizsgálására mindkét rendszer alkotóiból speciális szakbizottságot hoztak létre, amely minden részletkérdést tüzetes ellenőrzésnek vetett alá.-A kapcsolási rendszerek minden oldalát felülvizsgáltuk, a vezérlést, az összeszereléseket, a lekap- csolási mechanizmusokat - mondotta B. Fiiin, az Enyergija főkonstruktőrének helyettese -, hiszen több tucatnyi elemet lehetett „gyanúsítani". Mintegy félszáz komplex vizsgálatot hajtottunk végre, s ezekből huszonhárom esetben kiegészítő megfigyelésekre volt szükség. Ilyen vesződséges munkával tárták fel a hibát, azt, hogy az indítás egyik szabályozó múszerblokkjának a leválasztása a szükséges 3 másodperc helyett csaknem 40 másodpercig tartott. A műszerblokk tartó- szerkezete ugyanis nem kapott idejében utasítást a leválasztásra, s mivel a helyén maradt, a vezérlési automatika a „rendelkezésnek" megfelelően leállította az indítást. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk az indítás körülményeiről, a szakemberek még hozzátették: a startot közvetlenül megelőző egyetlen perc alatt összesen 110 elemet kell leválasztani a rakétáról, s e műveletek többsége már menet közben valósul meg. A látvány rendkívül fényes, de csak rövid ideig tart: a rakéta az alatta képződő tűzgolyóval együtt másfél-két másodperc alatt felhőbe burkolódzik. Sajnálom a fényképészeket, akik egész éjszaka a környező sztyeppe árkaiban dideregtek, s csak egy pillanatig tartott a munkájuk. A felhőből kiemelkedő rakétát most más a MÍG pilótái is fényképezik. Alig fél óra múlva már azokat a televíziós felvételeket szemlélhetjük, amelyeket Szergej Zsadovszkij operatőr a repülőgépről készített. Az irányítási teremben a jelenlevők figyelmét most már a Burán lekapcsolásának a folyamata, a pályamódosító hajtóművek bekapcsolása köti- le. „Az első Föld körüli pálya megtörtént" .....A program hián ytalan teljesítése várható"... hangzik a teremben. A leszállási program bekapcsolásával egyidö- ben a MÍG újból megjelenik a kifutópályán. Ezúttal az űrrepülő fogadására készül. Az előző este Szergej Szlipcsen- ko televíziós kommentátor vendégszobájában, amelyet ideiglenes szerkesztői stúdióvá alakítottak át, egy magas növésű, szikár testalkatú fiatalember figyelte a korábban készített felvételek lejátszását. Ez a fiatalember Mahomed Tolbojev berepülő pilóta volt, a Burán kísérleti program egyik előkészítője. A képernyőn saját magát láthatta viszont Rimantasz Sztankjavicsusz és Ural Szultanov pilóták társaságában, akik MÍG vadászgépekkel és TU 154-es repülőgéppel az automatikus leszállási műveletet gyakorlatilag is kipróbálták.- Nehéz volt ezt végrehajtani?- Előzőleg megtanultunk az automatikus vezérléssel együtt, illetve azzal egyidöben gondolkodni, ami megnyugtatott... De azzal is számolni kellett, hogy bekövetkezhet valamilyen hiba, illetve valamilyen eltérés még a hiba megtörténte előtt, amikor csak néhány másodperc áll rendelkezésre az automatikus vezérlési rendszer kikapcsolásához és az irányítás átvételéhez. Ha ez mondjuk 300-400 méteres magasságban következik be, ennél is rövi- debb idő áll rendelkezésre a helyzet elemzéséhez, legfeljebb fél másodperc, s csupán a műszerfalak összehasonlítása 0,15 másodpercig tart. A Burán kabinjában viszont most nem ül pilóta, aki ellenőrizhetné és kiigazíthatná a vezérlés műveleteit, s ebben a mellette repülő MTG segítségére is támaszkodhatna. „A leszállási komplexum rádiós irányító állomása be van kapcsolva!" Ez azt jelenti, hogy az űrrepülőgép parancsot kapott a magasság csökkentésére. A szél által is megtisztított leszállási pálya készen áll a fogadására. A Burannak leszállás közben sikerült egy fordulattal irányt változtatnia, így nem nyugati, hanem keleti irányból közelíti meg a repülőteret, hogy a leszállási műveletet a viharos erejű széllel szemben valósíthassa meg. A diszpécseri termek ablakainál és az épület balkonján nagy a tolongás, senki sem akarja elmulasztani a leszállás nem mindennapi látványát. Csak az irányítási központ legnagyobb felelősséget viselő dolgozói maradnak a képernyők előtt, feszülten várva a fejleményeket. A Burán hangtalan árnyékként jelent meg a felhős égbolton, s oly sebesen közeledett, hogy úgy tűnt, egy másodperc alatt a földbe fúródik. De mielőtt még földet ért volna, tisztán és határozottan kiegyenesedett, kiengedte a futóművet, s köny- nyedén a leszállópályára ereszkedett. Az erős szél ellenére a leszállás szinte méternyi pontossággal történt. Csodálatos, fantasztikus, hihetetlen teljesítmény! A leszálló Bu- rant a jelenlevők hatalmas „hurrával", a gépkocsik sofőrjei harsány dudálással köszöntötték. Mahomed Tolbojev pilóta, aki a Burán leszállását kísérő MÍG repülőgépet vezette, még egy tiszteletkört irt le a hazatért űrrepülőgép fölött. A „madárka", mintha bemutató repülónapon lenne, közvetlenül az űrrepülötér irányítási központja előtt állt meg. Mintha kissé megbámult volna, pályamódosító hajtóművében még pislákol a tűz, egy-két csempe is hiányzik róla, az üvegablakok azonban sértetlenek. Az erős szél homokot hord az emberek szemébe, akik mit sem törődve ezzel, körülveszik a „Hóvihart", nem tudnak elszakadni tőle, egymást ölelgetik, örömkönnyeket ejtenek. A pilóták azonban úgy érzik, hogy ma még nem ők ünnepelnek. A Burán személyzet nélkül tette meg az első útját. Ennek az automatikusan vezérelt űrrepülőgépnek azonban mégiscsak van személyzete. Azokból a lelkes emberekből áll, akik most, a leszállás utáni pillanatokban körülállják, konstruktőrökből, mechanikusokból, irányítási szakemberekből, az űrrepülőtér különböző feladatokat ellátó dolgozóiból. A. TARASZOV, a Pravda különtudósítója A rnmudtó jfeta HELYSZÍNI RIPORT A BAJKONUR ŰRREPÜLŐTÉRRŐL A Burán űrrepülőgép a leszállás utolsó pillanataiban (Telefoto CSTK) Aj szú Az Enyergija 1987. május 15-én történt első indítása azt bizonyította, hogy a szovjet konstruktőrök olyan eredeti kozmikus szállító- eszközt fejlesztettek ki, amelynek sokáig nem lesz versenytársa. Az Amerikai Space Shuttle űrrepülőgép-rendszer hordozórakétájától elsősorban abban különbözik, hogy nemcsak az űrrepülőgéppel együtt képes működni, vagyis nem kizárólagosan erre a célra szolgál, hanem önálló hordozórakétaként is üzemeltethető. Ez azt jelenti, hogy feladatai között mindenfajta nagyméretű és tömegű úrobjektum szállítása szerepel. Felhasználható például 100 tonnás űrállomás-modulok szállítására, valamint olyan kozmikus rakéták indítására is, amelyek 32 tonnás holdszondákat, valamint 28 tonnás Vénusz- és Mars-szondákat viselnek. Az Enyergija hordozórakéta főbb műszaki adatai: a konstruktőrök a rendeltetésnek megfelelően a szuperrakéta több változatával számolnak. A Burán űrrepülőgépet szállító első változat két fokozatból áll. Az első fokozatot négy indítórakéta képezi, amelyek átmérője 4,5 méter, magasságuk 40 méter. A motorok kerozinnal és folyékony oxigénnel működnek, ezek mindegyike 118 másodperc alatt 300 000 kg üzemanyagot fogyaszt. Ebben a kategóriában ezek az eddigi legnagyobb teljesítményű motorok. A második fokozat 60 méter magas, ehhez ugyancsak négy motor tartozik, amelyek azonban folyékony hidrogénnel és oxigénnel működnek (ún. kriogén motorok). Ezek a motorok 34Q másodperc alatt több mint 650 000 kg üzemanyagot fogyasztanak. Az egyes fokozatok aerodinamikus fékezés után ejtőernyőkkel visszajutnak a földre, s újból felhasználhatók. A második változat könnyített szerkezetű lesz, ehhez csak két oldalsó rakétablokk tartozik majd s a kisebb méretű és tömegű (16 tonnás) miniúrrepülögépek (úrtaxik) szállítására fog szolgálni. A harmadik változat három fokozatú rakéta lesz, amely 120-150 tonnás hasznos terhet is tud majd szállítani. A legnagyobb teljesítményűnek a negyedik változatot tervezik, amely három vagy négy fokozatú lesz, hat indítórakétával fog működni, s a tervek szerint a szállított hasznos teher tömege a 200 tonnát is elérheti. Ami az űrrepülőgépet illeti, itt az amerikai rendszertől abban van lényeges eltérés, hogy amíg az amerikaiak a második fokozat három hatalmas hajtóművét az űrrepülőgépen helyezték el, a Burán csak kisebb teljesítményű pályamódosító motorokkal van ellátva, amelyekkel egyrészt a világűrben, másrészt a leszállásnál tud manőverezni. Az amerikai megoldásnál előnynek számít, hogy az űrrepülőgépen elhelyezett nagy hajtóművek a géppel együtt visszatérnek, s ismételten felhasználhatók, az űrrepülőgép azonban csak vitorlázó repüléssel tud leszállói. További hátrány az, hogy az amerikai szállítórendszert nem lehet az úrrelülőgép nélkül, külön is használni. Az amerikai és a szovjet űrrepülőgép nagyságában és tömegében nincs lényegesebb eltérés, a Burán szárnyai azonban valamivel nagyobbak. Amint az a felvételen is látható, az űrrepülőgépek testét höálló csempékkel borítják. A Burán űrrepülőgép orrészén levő fekete csempék több mint 1500 Celsius-fokot is elviselnek, míg a fehéreknek csak 1000 Celsius-fokot kell kibírniuk. Az Enyergija hordozórakéta és a szovjet űrrepülőgép-rendszer tervezett változatai A nagy szovjet űrrepülőgép tehát hasonló kereskedelmi szolgáltatásokat tud majd ellátni, mint amerikai társai, különböző rendeltetésű ürobjektumokat, meterológiai, távközlési és egyéb műholdakat helyezhet üzembe, s különböző szerkezeti elemeket is szállíthat nagyobb úrobjektumok építéséhez. Említést érdemel az is, hogy a szovjet konstruktőrök egy kisebb méretű, úrtaxinak is nevezhető űrrepülőgép kifejlesztésével is számolnak, amely űrhajósokat, szerelőmunkásokat, szakembereket fog majd szállítani az űrállomásokra, illetve az űrállomások közti közlekedés feladatait fogja ellátni. A jövőben ezek az úrtaxik bizonyára felváltják majd a jelenlegi Szojuz és Progressz típusú űrhajókat, s alkalmasak lesznek a meghibásodott űrállomások, műholdak javítási feladatainak ellátására. Az előbbiekből az is nyilvánvaló, hogy amíg az amerikai űrrepülőgép-rendszer teljesítménye adott, nem növelhető, s mintegy két évtizedig lesz még alkalmazható, ugyanakkor a szovjet rendszer lényegesen sokoldalúbb. Mivel a szovjet Enyergija hordozórakéta az említett módon továbbfejleszthető, négy helyett hat, esetleg nyolc inditóblokkal is használható, így minden bizonnyal ez a típus válik a jövő évszázad első nagy hordozórakétájává, amely alkalmas lesz a mainál nagyobb, második generációs űrrepülőgépek indítására is. (Technické noviny, Élet és Tudomány) 1988. XII. 9.
