Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-12-09 / 49. szám

A születésüknél fogva, vagy betegség, bal­eset következtében látásuktól megfosztott egyének mindig különös tiszteletet és érdek­lődést keltettek embertársaikban: az ókorban prófétáknak tartották őket, a középkorban kórházakat, menedékhelyeket létesítettek számukra, oktatásukra hivatott intézménye­ket azonban csak a tizennyolcadik század második felétől kezdődően, miután a francia Valentin Haüy felhívta a figyelmet a látássé­rültek képzésének fontosságára, s 1874-ben megalapította a vakok első intézetét. A francia példát követve hazánk területén is létesültek intézetek: az első 1825-ben Bra- tislavában, majd közel száz évvel később Levoőában, ahol máig a Braille-féle vakírást tanítják a legkisebbekkel. Az utóbbi létesít­ménynek valójában csak a neve volt intézet, a múltban is mindig iskolaszerepet töltött be. Ebben a városban egymás után születtek a világtalanok továbbképzésére, nevelésére hivatott intézmények. Ma intézményrendsze­rével az egyetlen Szlovákiában, amely lehe­tőséget ad a látássérülteknek és világtalanok­nak a tanuláshoz, szakma elsajátításához, munkavállaláshoz, művelődéshez, sportolás­hoz; egyszóval a teljes értékű élethez. ÓVODA ES ALAPISKOLA Egyesek úgy hiszik - tévesen -, hogy a gyengénlátók levoőai alapiskolája valamifé­le intézet. Pedig ha különbözik is más iskolák­tól, akkor csak abban, hogy bentlakásos, az osztálylétszámok a szokásosnál kisebbek, s a nagyszünetben nem futkároznak a növen­dékek a folyosón. A fantervet illetően is csak annyi a különbség, hogy rajzórán a gyerekek általában gyurmával dolgoznak, az elsőtől a harmadik osztályig kötelezően tanulnak ját­szani valamilyen hangszeren, negyedik osz­tálytól kezdve pedig úszni. Az iskolához óvo­da is tartozik, ahová az egész országból évente 10-12 gyermeket vesznek fel, három­tól hatéves korig. Mindezt az igazgatótól, Jozef Milőáktól tudtuk meg, aki elsőként az épp logikai játékokkal játszó gyerekek közé invitált.- Az óvoda közel harmincéves működése alatt számtalanszor bebizonyosodott, hogy az innen kikerülő gyerekek hamarabb beillesz­kednek a kollektívába, kiegyensúlyozottab­bak, s későbbiek során könnyebben sajátítják el a tananyagot. Ennek ellenére aránylag kevés szülő érdeklődik a gyerekek óvodai elhelyezése iránt - mondotta Jozef Milcák, miközben a legkisebbek megmutatták, miként ismerik fel a sót, lisztet, rizst, grízt, kömény­magot, feketeborsot vagy majoránnát, illetve bemutatták üzletesdi játékukat, melynek lé­nyege tapintás alapján felismerni és megne­vezni a vásárolandó - igaz, csak gumiból készült - kiflit, karfiolt, almát és szőlőt. - Egy­részt a tévhit miatt- magyarázza az igazgató -, hogy intézet vagyunk, másrészt az előítéle­tek miatt, melyeket máig nem sikerült leküz­deni. Pedig mi lehetőséget adunk az érdeklő­dőknek, hogy személyesen győződjenek meg arról, miként tanítjuk meg a gyerekeket mind­arra, amire a későbbiek során szükség lesz. Az igazgató kíséretében benyitottunk né­hány osztályba is. Az elsősöknél éppen zene­órát tartottak, a másodikosoknál számtant, a harmadikosok dolgozatot írtak. De láttuk, miként úsznak a negyedikesek, földrajzot ta­nulnak a hetedikesek, miként sakkoznak sza­badidejükben, illetve készülnek fel harmoni­ka- vagy zongoraórára. Mint minden más iskolában, náluk is tanítanak egy idegen Peter Kötésár, az iskola egykori növendé­ke harmonikát és zongorát tanít nyelvet, az oroszt, van testnevelésük, munká­ra nevelés órájuk, de az alapiskola növendé­keit - a fiúkat is - megtanítják kertészkedni, főzni, kézimunkázni, tanáraik, nevelőik kísé­retében a tanulók rendszeresen járnak szín­házba, kiállításra, hangversenyre, s szerepel tantervűkben a honvédelmi nevelés is, amely­nek keretében többek között kötélmászás­ban, gránátdobásban, tájékozódási futásban mérik össze ügyességüket. Van két iskolai újságuk - a kisebbek A mi reggelünk címűt, a nagyobbak a Fény utánt olvassák -, ének­karuk, kézimunkakörük, színjátszó csoportjuk működik, s hosszasan lehetne sorolni ered­ményeiket, melyeket a sport-, a vers- és prózamondó versenyeken értek el. A gyere­kek délelőtt az iskolában tanulnak, délután nevelőik felügyelete alatt a kollégiumban. A hétvégeket otthon töltik, illetve a távolabb lakókat általában havonta egyszer viszik haza a szülök. A nyári vakáció alatt azonban csak­nem mindenki otthon van. Az alapiskola padjaiból eddig 1293 tanuló került ki. Szinte valamennyien szakmát tanul­tak. S bár munkát vállalhatnának az ország­ban másutt is, például a szlovák fővároshoz közeli Báhonban, ahol a rokkantak ipari szö­vetkezete dolgozói teljes ellátásáról gondos­kodik, mégis rendszerint mindenki Levocá- hoz, illetve a helyi Obzor ipari szövetkezethez ragaszkodik.-Mert nem szívesen kerülnek el ismert környezetből idegenbe - magyarázza az alapiskola igazgatója. - A környezet és rész­ben a cseh nyelv az oka annak is, hogy diákjaink közül aránylag kevesen akarnak továbbtanulni a világon egyedülálló prágai konzervatóriumban, illetve a szintén fővárosi gimnáziumban. S hogy tehetségeink ne vesz- szenek el, egy kislétszámú osztály létrehozá­sát szorgalmazzuk a helyi gimnázium mellett a vak és gyengénlátó gyerekeknek, melyet elvégezve kulturális téren, esetleg fordítóként helyezkedhetnének el. Ez egyelőre csak el­képzelés, de talán nem is olyan távoli. Kísér­letileg ugyanis ez év szeptemberétől egyik diákunk a helybeli-gimnáziumban folytathatja a tanulmányait, természetesen individuális tanterv alapján. Domonkos Erikának talán kissé szokatlan lesz, hogy olyan osztályban tanul majd, ahol ö az egyetlen világtalan, de mert jó tanuló és szorgalmas diák, bízunk a kísérlet sikerességében. nó-, fonottbútor- és dísztárgykészítő, könyv­kötő-, géplakatos és kárpitosszakmát sajátít­hatják el. Az iskola szintén bentlakásos, a je­lenlegi 145 tanuló közül 126-an kollégisták.- Iskolánk neve negyvenegy év alatt több­ször megváltozott. Volt állami szakiskola, va­kok szakiskolája, szaktanintézet, 1979 óta pedig Látássérült Fiatalok Szakmunkásképző Intézete a neve. A névváltozás azonban nem jelent változást az iskola céljában: sokoldalú­an felkészíteni növendékeinket az életre, hogy társadalmunk értékes tagjaivá váljanak - mondta Milán Tichy, az iskola igazgatóhe­lyettese. Megtudtuk tőle, hogy Michal Dzur- nák egykori igazgató volt a szorgalmazója annak, hogy a növendékek tanulmányutakon vegyenek részt itthon és külföldön, s kapcso­lat létesült a hasonló jellegű szakiskolákkal Prágában és a szomszédos országokban. Ma a szakiskolának 12 tanterme, tágas műhelye, fedett uszodája, tornaterme, könyvtára, olva­sóterme és 130 személyes kollégiuma van.- A tanulmányi idő négy év, más szakisko­lákhoz képest fél évvel hosszabb, mert nö­vendékeink látássérültek, lassabban sajátít­ják el a tananyagot. Évente átlagosan harmin­cán kerülnek ki az iskolából szakvizsgával.-Az 1977-ben alapított rehabilitációs köz­pont egyedülálló létesítmény hazánkban; itt tanítják meg ugyanis a látásukat felnőtt kor­ban elvesztő 18-60 éveseket elviselni sorsu­kat, s ismét bízni képességeikben - mondta a szintén világtalan dr. Jozef Frajner, a köz­pont helyettes vezetője, aki beszélgetésünk során többször utalt arra, hogy több mint tízéves eredményes munkájuk ellenére aránylag kevesen tudnak központjuk létezé­séről. Illetve, hogy vannak olyan országré­szek, ahol a központ híre nem jut el a rászoru­lókhoz rögtön a baleset után. - Pedig az lenne a kívánatos, hogy a balesetet szenve­dők, illetve a betegség következtében megva­kult emberek a kórházból, illetve a szakorvos­tól egyenesen a rehabilitációs központba ke­rüljenek. S nem évek múltán, amikor már felborult a családi életük és végleg elvesztet­ték reményüket a teljes értékű életben. Mert _ minél később jutnak el a rászorulók a központ' által szervezett öthónapos tanfolyamokra, an­nál nehezebben áll helyre lelki egyensúlyuk, annál nehezebben sajátítják el a személyi higiéniával és az önellátással kapcsolatos szokásokat, tanulnak meg zárt környezetben mozogni, használni mindazokat a tárgyakat, melyeket azelőtt is használtak, mozogni az utcán, tájékozódni a köztereken... A tanfolyamok résztvevői a későbbiek so­rán megtanulják a vakábécét, illetve írni a klasszikus írógépeken is. Az alapvető orien­tációs képességek kialakulása után jelentkez­hetnek betanulásra a rokkantakat foglalkozta­tó ipari szövetkezetekbe, vagy további tanfo­lyamokon vehetnek részt, ahol telefonkezelő­vé, masszőrré képezhetik át magukat. Az értelmiségiek visszatérését a normális életbe végzettségüknek megfelelő programok kidol­gozásával segítik.-Egyéb tevékenységünkről talán annyit: központunk rendez többek között sakkbaj­nokságokat, kézimunka-kiállításokat, részt veszünk különböző tájékozódási versenye­ken, melyekre helyben, vagy külföldön kerül sor, megtanítjuk a vakokat különböző csörgő­labdajátékokra, sízünk, tekézünk, s rajtolunk nemzetközi sífutóversenyeken is. ISZÚ 9 XII. 9. a Komáromi (Komárno) Jókai-napokon is babérokat aratott1, már az ország is megis­merte. Szűkebb pártriájában úgy ismerték, mint a csinos, kellemes hangú Erikát, a Csemadok járási és kerületi rendezvénye­inek szimpatikus konferansziéját. Tanulmá­nyait a Safárik Egyetem presovi pedagógiai tanszékén folytatta, de ez a közeg sem szigetelte el a nemzetiségi kultúrától. A ko­máromi országos seregszemlén immár so­kadik alkalommal vett részt és ismét bizo­nyította tehetségét - a nagydíjjal tért haza. Az iskolai SZISZ szervezet tevékenységé­ben mint a tanszéki bizottság vezetőségi tagja vett részt. Százötven hallgató közül négyet javasoltak párttagságra, és ö közöt­tük volt. Elismerésnek, megtiszteltetésnek érezte ezt, mely egyben további életútjára is kihatással volt. Példaképének mindig édes­apját tekintette, aki tizenöt éven keresztül a vnb tanácstagjaként vállalta a plusz­munkát. Amikor egykori iskolájában pedagógus­ként ma is ott díszeleg íróasztalán: „A jót az emberben-tervezni kell mindig, s a pedagó­gus köteles ezt tenni".- Sajátságos viszonyaink között először vissza kell hódítani a szülök megcsappant bizalmát, érvényesülési lehetőségeket kell teremteni a diákoknak. Bár iskolánk helyze­te stabilizálódott, még sok a tennivalónk. Elsősorban eredményekkel szeretnénk bi­zonyítani, nemcsak az alapiskola, hanem % a gimnázium életképességét is, hisz egy igazgatóság alatt működünk. Viszont ehhez ^ kevés, hogy csak az előírt óraszám letanítá- \ sát vállaljuk - nekünk nemcsak oktatni, \ hanem nevelnünk is kell! Mindkettő egyfor- \ mán fontos. Kevés ma a pedagógusegyéni- \ ség, s ezen a mi iskolánkban változtatni % szeretnénk. s Aztán jöttek az újabb kihívások. Először § 1981-ben a jnb tanácsába választották, ^ ahol a testnevelési és ifjúsági bizottság ^ elnökeként ténykedett. Nézeteinek, elkép- ^ zeléseinek gyakran hangot adott vitafelszó- ^ lalásaiban is. A legutóbbi választásokon ^ pedig a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Ka- ^ marájának lett a képviselője. Fontos munka ^ ez számára, többször is elmondta: a helyt- ^ állás a bizonyítás számára presztízskérdés, s * > -Az életem a munkám, a munkám az ^ életem. Lehet, hogy ez fellengzősen hang- \ zik, de én valóban, míg egészségem enge- ^ di, ebben a szellemben szeretnék élni és \ dolgozni. | Többszöri találkozásunk és a fiatal peda- ^ gógus-képviselőnö munkájának ismerete ^ felhatalmaz a kijelentésre: nem kenetes ^ szózat ez! Erikát nemcsak a tisztségviselők, ^ hanem az utca embere is ismeri. Tudják ^ róla, nem szereti a félmegoldásokat, gondo- ^ lataiban rugalmas, cselekedeteiben követ- ^ kezetes, mindig közvetlen és embersé- ^ ges. . . . & POLGÁRI LÁSZLÓ $ SZAKISKOLA A vak és gyengénlátó gyerekek az iskolá­ban megtanulnak az általunk ismert írógépen írni, a jó hallásúakból hangszerhangolók vál­hatnak, illetve a kifinomult tapintásérzékűek 1972-tól masszőr szakon tanulhatnak tovább a helyi egyészségügyi szakközépiskolában. Az alapiskolát elvégzett tanulók zöme szak­tanintézetbe jelentkezik, ahol látáshibájuktól, képességeiktől függően a kefekötó-, kosárfo­Levocával és a látássérültekkel kapcsolat­ban egyedi intézményrendszerről szóltunk. Nem lehet tehát' nem megemlíteni, hogy a rokkantszövetség helyi szervezetének székházában található a vakok nyomdája, a vakok központi könyvtára - ahol jelenleg 1287 hangos- és 866 vakírással írott könyv jelenti a könyvalapot -, a rádiótechnikai be­rendezésekkel felszerelt stúdió, itt készülnek a hangos könyvek és folyóiratok, s nem feledkezhetünk meg az Új Élet szerkesztősé­géről sem, amely kiadványaiban, mellékletei­ben hirdeti: van kiút az örök sötétségből... GÁGYOR ALÍZ ' A legkisebbek az óvodában (A szerző felvételei) Cs épi Lacika ötödik osztályos tanulónak hob­bija az olvasás B

Next

/
Oldalképek
Tartalom