Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-09 / 49. szám
T öbb mint negyven év telt el azóta, hogy Ágcsernyöre (Cierna nad Tisou) befutott a gabonával megrakott első tehervonatsze- relvény a Szovjetunióból. A Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti áruforgalomról szóló egyezményt két ország képviselői 1946- ban Moszkvában írták alá, és itt döntöttek arról is, hol épüljön fel az átrakóállomás. Az átrakást a két ország vasútjai által használt sínpárok közötti különböző nyomtáv indokolta. Ugyanis honvédelmi okokból itt, az Európában és hazánkban használt normál nyomtávval szemben (1435 milliméter) szélesebb, először 1829 mm-es volt, majd 1520 milliméteres nyomtávú lett a vasút. Egyebek között ez is indokolta egy határmenti átrakóállomás megépítését. A döntés a szovjetunióbeli csapi határállomáshoz közel eső Csernyö (Cierna) község határára esett, ahol a két országot összekötő egyetlen sínpár húzódott. Itt épült fel hazánk legnagyobb szárazföldi kikötője. 1947-től, az árucsereforgalom megindítása óta az itt tapasztalt fejlődés szinte felmérhetetlen. A termény átrakására készült első magasrámpát követően - a különböző áruk átrakására szolgáló - további rakodóterek, és az itt dolgozók részére lakások épültek. Először 2-3 szobás, földszintes kis családi házak, majd többszintesek. 1956-ban felépült az új - annak a kornak megfelelő -, korszerű állomásépület, szakszervezeti klub, az üzemi étkezde, egy kisebb áruház, majd a mozi, az egészségügyi központ és egy korszerű munkásszálló. Fokozatosan kialakultak a különböző szolgáltatások is. 1964- ben szakmunkásképző létesült. Az eltelt négy évtizedben több száz millió tonna áru átrakását és továbbítását biztosították az itt dolgozók. De nemcsak a Szovjetunióból, hanem a Távol-Keleten keresztül az USA-ból, Japánból érkező árut is itt rakják át, amelyet az egyezmények alapján Ausztriába, Svájcba, az NSZK-ba, Olaszországba és Angliába továbbítanak. Ma csaknem háromezren dolgoznak itt, közülük mintegy 1200-an ingáznak, összehangolt, jó munkájuknak köszönhetően nincs fennakadás az árucsereforgalom zökkenőmentes lebonyolításában, még akkor sem, ha feladataikat ideálisnak egyáltalán nem nevezhető körülmények között valósítják meg. Ezek a körülmények képezték a témáját annak a tanácskozásnak is, amelyen november elején a legfelsőbb párt- és állami szervek képviselői a dolgozókkal közösen vitatták meg az átrakóállomás egyes munkahelyeinek korszerűsítésére és szociális fejlesztése körül feltorlódott és az itt dolgozókat évek óta foglalkoztató problémákat. ELŐZMÉNYEK Az utóbbi években jelentősen megszaporodtak az átrakóállomás üzemi pártszervezetéhez érkezett jelzések, a segítséget, illetve támogatást kérő levelék, amelyek a vasutasok élet- és munkakörülményeinek javítását, az átrakás korszerűsítését sürgették. Ekörül gyűrűzött a vita mind az alapszervezetek gyűlésein, mind az üzemi pártszervezet konferenciáin. Ugyanis az átrakóállomáson, ahol mintegy 8 millió tonna árut kell átrakni évente, elavultak az erre szolgáló műszaki berendezések, sőt nem kevés még az olyan munkahely sem, ahol főként kézi erővel történik az anyagmozgatás.- Vannak árufajták, amelyeknek átrakása az ötvenes évek óta változatlan módon történik - mondta Torjai János, az üzemi pártbizottság elnöke. - Az ömlesztett árukat (műtrágya és ehhez hasonlók) lapát és egyszerű szállítószalag segítségével rakjuk át a szovjet vagonokból hazai vagonokba és fordítva. Tehát a munka kulturáltságáról vagy hatékonyabbá tételéről itt nemigen lehet beszélni. Gépparkunk alapos felújítást, korszerűsítést igényelne. Műszaki berendezéseink, főképp a nagy teljesítményű gépek közép- és generáljavítása sem megoldott, ez is évek óta foglalkoztatja az állomás vezetőit. Annak ellenére, hogy jól felszerelt gépjavító részlegünkön szakképzett dolgozók végzik a munkát, nem javíthatunk, mert műhelyünk nincs javítóbázisként nyilvántartva, nem kaphatunk pótalkatrészeket. így a meghibásodott gépeket több száz kilométerre lévő javítóműhelyekbe kell szállítani. Ugyanakkor a szállítás és a javítás költségeit hasznosabban is befektethetnénk. A DOLGOZÓK PANASZAI ÉS JAVASLATAI Ami a munkakörülményekre jellemző, olyan miniatűr öltözők, úgynevezett szociális helyiségek állnak a dolgozók rendelkezésére, amelyek távolról sem töltik be a szociális gondoskodás együttes funkcióját. Miért? Például a fútöházban jelenleg 653-an dolgoznak. A szociális helyiség méreteit tekintve még az itt dolgozók felének sem elegendő, nem beszélve arról, hogy a tisztálkodást, a gyakori vízhiány és a berendezések elavultsága nem teszi lehetővé. A nők helyzetén kell legsürgősebben javítani, akiknek még külön mosdójuk és öltözőjük sincs. De nem különb a vasútállomáson dolgozó többi nődolgozó helyzete sem. Közülük sokan dolgoznak mostoha munka- és szociális körülmények között, főleg azok, akik az egyes munkahelyek mosodáiban a megfelelő gépek és berendezések hiányában végzik a munkát, kézi erővel. Ezek a helyiségek nehezen szellőztethetek, a rend és a tisztaság megtartását a helyiségek szűkössége akadályozza. A párt- és szakszervezeti bizottság többször foglalkozott ezzel, és nemegyszer tett javaslatot egy központi mosoda építésére. A tervdokumentáció azonban mindeddig dokumentáció maradt. A megvalósításra nem került sor, csakúgy, mint a többi, munkakörülményeket javító beruházás esetében sem. A dolgozók munkaértekezleteken, különböző üléseken szóban, de levélben is felvetették, hogy a járás számos más üzemében, ahol ennyi (2-3 ezer) dolgozót foglalkoztatnak, egészségvédelmet, gyógyulást szolgáló, rehabilitációs létesítményekkel is rendelkeznek, sőt, a Csehszlovák Államvasutak Keleti Vasúti Igazgatóságának is vannak ilyen létesítményei, de az átrakodó és az ezt a munkát biztosító többi dolgozó előtt ezeknek a gyógyulást és felüdülést nyújtó házaknak az ajtaja zárva marad. Az üzemi párt és szak- szervezeti bizottság az ügyben már tett lépéseket. Olyan javaslat hangzott el, hogy a vasúti üdülők valamelyikében jelöljenek ki egy részt Ágcsernyó részére. Válasz mindmáig nem érkezett. Sok a panasz az utóbbi időben a dolgozók bérezését illetően is. Főleg a kézi átrakórészlegen dolgozók elégedetlenek bérük csökkenése miatt. De nem jobb a helyzet a többi munkahelyeken sem. Ez sok esetben a munka folyamatosságának hiányos biztosításából, a bérezési rendszerben előforduló tévedésekből is ered. így nem véletlen, hogy egyre nagyobb méreteket ölt a munkaerővándorlás az átrakóállomáson. Jobb munkafeltételeket keresve elmennek innen a dolgozók. Jellemző ez főleg a kézi átrakórészlegre, ahol ma is a lapát, a csákány és a talicska az egyetlen „segédeszköz". Nem kevés azoknak a száma sem, akik.a nehéz munkakörülmények miatt idő előtt nyugdíjba kényszerülnek. Minden tény a munkakörülmények javítását, az egészségvédelem, a gyógyulás és az üdülés jogos feltételeinek megteremtését sürgeti. A munkafeltételeken kívül más szociális beruházások hiánya is foglalkoztatja a cser- nyóieket, akiknek a nyolcvan százaléka itt, a négy évtized alatt várossá fejlődött vasúti gócpontban él és lakik. A város három óvodája közül egy az üzemi, de higiéniai szempontból ez sem felel meg a követelményeknek. Még legalább egy üzemi óvodára lenne szükség, hogy az igényeket teljes mértékben ki lehessen elégíteni. Itt kell még megjegyezni, hogy a magyar nemzetiségű lakosok, akiknek aránya eléri az 54 százalékot, magyar tanítási nyelvű osztály létrehozását is kérték. Ez a kérelem is válasz nélkül maradt. Hiányoznak a kulturális létesítmények is. Az egyedüli kulturális központ a szakszervezeti klub, a mellette lévő mozi és egy ideiglenes művelődési ház. Ezekben a nem éppen ideális létesítményekben végzi kulturális népnevelő tevékenységét a Csemadok és a többi társadalmi szervezet. A klub és a mozi bővítéséhez, az új művelődési központ építéséhez szükséges beruházásra még 1979-ben kaptak ígéretet. Minden arra vall, hogy ebben a választási időszakban ez az elképzelés megvalósítható. A Keleti Vasúti Igazgatóság és a járási nemzeti bizottság tíz, illetve ötmil- lói koronával segíti az építkezést. Az ígéretek ezúttal kézzelfogható milliókká változtak. HATÁROZATOK, INTÉZKEDÉSEK Az üzemi pártbizottság előterjesztése alapján a Csehszlovák Államvasutak Keleti Igazgatóságának kassai (Kosice) párt- és szak- szervezeti bizottsága több esetben tárgyalta az ágcsernyői problémát. Mivel az irányító részleg kereteiben megoldásukra nem von kilátás, a pártbizottság az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottság elé terjesztette az ágcsernyői átrakóállomás korszerűsítésének, szociális fejlesztésének kérdéseit. A kerületi pártbizottság különbizottságot nevezett ki a helyzet felmérésére. A felmérést taglaló jelentés megerősítette a vasutasok panaszát, melyek alapján a kerületi pártbizottság elnöksége napirendre tűzte a kelet-szlovákiai vasutak korszerűsítése és szociális helyzete javításának kérdését, köztük az ágcsernyői problémákat is. Az ülésre 1987 júniusában a helyszínen, Ágcsernyón került sor, ahol olyan határozat született, miszerint az elnökség felkéri a CSSZSZK Szövetségi Közlekedésügyi Minisztériumát, hogy a költségvetésen kívüli tartalékalapból juttasson bizonyos összeget a szárazföldi kikötő részére, műszaki berendezések vásárlására. Továbbá, hogy mérlegelje a gépjavító részleg státusának megváltoztatását abból a célból, hogy az átrakóállomás meghibásodott gépi berendezéseinek közép- és generáljavítását helyben végezhessék. Á határozat külön felhívta a minisztérium és személyesen a miniszter, valamint a kassai irányító részleg igazgatójának figyelmét a szociális-ökológiai programból eredő feladatok megvalósítására. Ezek főleg az itt átszivattyúzott kőolaj és átrakott vegyi Torjai János, az átrakóállomás üzemi pártbizottságának elnöke 4 ■ ■■ .....an yagok általi ivóvízkészlet szennyezésének megakadályozására irányulnak. Némileg javult a helyzet, miután az egyes részlegeken büféket létesítettek, amelyek egyben a munkahelyekre szállított étel kiadását is végzik. Az éjjeli műszakban és a hétvégi szabadnapokon dolgozók részére ingyenes étkeztetést vezettek be. Kezdetét vette a részleges korszerűsítés, megjelentek a híd- és poltárdaruk, amelyek részben helyettesítik a kézi erőt. Építés alatt áll az úgynevezett átrakó gépsor, amely az ömlesztett áruk átrakását van hivatva biztosítani. A tervek szerint 1989 márciusában adják át, s ezzel együtt egy automatikus kocsimozgató is elkészül. Ennyi valósult meg az évek óta ismételt kérelmekből, a határozatokból. Az újabb gépek, gépi berendezések beszerzése továbbra is körülményes macadt, annak ellenére, hogy az állomás a tervezési fegyelmet betartva időben benyújtotta az igénylést. Nem született döntés a gépjavító részleg ügyében sem. A javításra szoruló gépeket továbbra is többszáz kilométerre szállítják. És még valahol mindig késik a szociális és kulturális igényeket kielégítő beruházás. A kerületi pártbizottság elnöksége ez év júniusában megtartott ülésén újra napirendre tűzte az ágcsernyői helyzetet. Az átrakóállomás korszerűsítéséről és szociális fejlesztéséről szóló újkeletű miniszteri előterjesztést átdolgozásra és kiegészítésre javasolta, majd három hónappal később, szeptember 13-án, újratárgyalta. Az ülés határozata külön foglalkozott a vasúti gócpont korszerűsítésének és szociális fejlesztésének kérdésével. Az elnökség névre szóló és időhöz kötött határozatokat fogadott el, amelyek teljesítését majd évente ellenőrzi. A határozat első számú feladatként jelölte meg, hogy november elején Ágcsernyón munkaértekezletet kell összehívni, hogy a dolgozókkal és a szárazföldi kikötő lakosaival közösen vitassák meg a helyzetet, a tennivalókat. KOMPLEX HOZZÁÁLLÁS A november eleji munkaértekezleten a felsőbb párt- és állami szervek képviselői - élén Mikulás Berióval, a CSKP KB Titkárságának tagjával, a KB titkárával és Frantisek Podle- nával, a szövetségi posta- és közlekedésügyi miniszterrel - személyesen is meggyőződhettek a valóságos helyzetről, a még mindig nyitott kérdések valódiságáról, amelyeket a dolgozók és a lakosok nyílt, őszinte felszólalásai is alátámasztanak. A posta- és közlekedésügyi miniszter - aki az értekezlet előtt Mikulás Benóval megtekintette a munkahelyeket - kijelentette, hogy a kerületi pártbizottság elnöksége által hozott párthatározatok értelmében a minisztérium is komplex hozzáállást tanúsítva lát hozzá a problémák rendezéséhez. Azonban senki sem várhatja, hogy amiről éveken keresztül megfeledkeztek, azt sikerül egyik napról a másikra helyrehozni. Ehhez nemcsak a műszaki alap megteremtéséhez szükséges beruházás, hanem fokozott munkafegyelem és teljesítőképesség szükséges. Ez mind a korszerűsítés, mind a szociális feltételek, mind pedig a bérezési problémák rendezésére egyaránt vonatkozik. A városban élő közel ötezer ember aktivitásához nem fér kétség. Az itt dolgozók és lakók munkája nélkül a népgazdaság zavarmentes vérkeringése szinte elképzelhetetlen lenne. Ezért messzemenő figyelmet és gondoskodást igényelnek. Azt, hogy megfelelő munkakörülmények között dolgozhassanak, korszerű üzletek, szolgáltatások álljanak rendelkezésünkre. Ebben nem az intézkedések és a határozatok sokasága segíthet, hanem a régi kérelmek gyakorlati - minél előbbi megvalósítása. Árucsere-forgalmunk a Szovjetunióval dinamikusan tovább fejlődik. Hogy a szárazföldi kikötő az ezzel járó feladatokkal hogyan birkózik meg, attól függ, a dolgozók milyen körülmények között végezhetik az egész ország számára nélkülözhetetlenül fontos munkájukat. KATÓCS GYULA AGGASZTÓAN LASSÚ ÜTEMŰ INTÉZKEDÉSEK A szárazföldi kikötő gondjai A konténer-átrakó részleg, ahol két dolgozó látja el a teendőket Korábban négyen voltak... Időközben sikerült gépesíteni a nehézgépek átrakását is (A ŐSTK felvételei) 1988. XII
