Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-25 / 47. szám
Ü mK |f V/ ■Bl A könnyen szerzett kenyér Belorusz népese Az ember a réten kaszált. Amikor elfáradt, leült az árnyékba, elövette a tarisznyáját, kivette belőle a kenyerét és eszegetni kezdett. Az erdőből elósompolygott a farkas. Látta, hogy az árnyékban ül az ember és eszik. Odament hozzá és megkérdezte:- Mit eszel, ember?- Kenyeret - felelte az. * - És az ízletes?- De még milyen ízletes!- Hadd kóstolom meg!- Kóstold! Az ember letört egy darabot a kenyérből, és odanyújtotta a farkasnak. Annak nagyon ízlet az eledel. így szólt:- Szeretnék minden nap kenyeret enni, de hogyan juthatnék hozzá? Áruld el, ember!- Rendben van - felelte az ember. - Megtanítalak rá, hogyan kell megszerezni a kenyeret. Aztán magyarázni kezdte a farkasnak:- Először is fel kell szántanod a földet...- És kész a kenyér?- Várj még vele. Előbb bo- ronálnod kell...- És már ehetem is a kenyeret?- csóválja a farkát az állat.-Hogy képzeled! Előbb el kell vetned a búzát...- És kész a kenyér? - nyalta meg a szája szélét a farkas.- Még nem. Várd meg, amíg a búza kihajt, átvészeli a telet, tavaszai szára nő, magot hoz és érni kezd...-Ó - sóhajtott a farkas -, milyen sokáig kell várnom. De akkor aztán degeszre tömöm magam kenyérrel...- Nem úgy van az - szakította ót félbe az ember.- Előbb arasd le a búzát, kösd kévébe és gyújtsd össze! Amikor a szél jól átjárta, a napocska meg kiszárította, hord be a szérűbe!- És ehetem a kenyeret?- Ejnye, de türelmetlen vagy! Előbb csépeld ki a kalászt, a magokat szórd kosárba, a kosarat vidd el a malomba, ahol a búzát lisztté őrölheted. ..- És készen van?- Nem. Még nincs készen. A lisztet összegyúrod kovász- szál, és várod, hogy megdagadjon, a tészta. Akkor forró kemencébe teszed.- És megsül a kenyér?- Igen. Megsül a kenyér, és falatozhatsz belőle - fejezte be az ember. A farkas elgondolkozott, mancsával megvakarta a füle tövét és így szólt:- Hát nem. Ez a munka nagyon hosszú ideig tart és nehéz. Inkább adj tanácsot, hogyan juthatnék könnyebb táplálékhoz.- Jól van - mondta az ember. • - Ha nem akarod ilyen nehezen megszerezni a kenyered, szerezd meg könnyen! Menj ki az ösvényre! Ott legel egy ló. Edd meg őt! A farkas kiment az ösvényre és meglátta a lovat.- Most megeszlek, te ló!- kiáltotta.- Nem bánom - felelte az -, egyél! De előbb vedd le a lábamról a patkót, nehogy beletörjön a fogad!- Igazad van - helyeselt a farkas. Lehajolt a patkóért, a ló pedig úgy a foga közé rúgott, hogy a farkas ijedtében elszaladt. Meg sem állt a folyó- ig. A parton ludakat látott. „Egyem meg öket?“ - gondolkozott. Aztán így szólt hozzájuk:-Ludak, most megeszlek benneteket.-Jó - felelték a ludak- megehetsz. Előbb azonban teljesítsd az utolsó kívánságunkat!- Mi legyen az?- Énekelj nekünk valamit!- Azt lehet. Mesterien tudok énekelni. A farkas leült egy fatönkre, lehajtotta fejét és belekezdett a nótába. A ludak pedig kiterjesztették szárnyukat és elrepültek. Lemászott a farkas a fatönkről, a ludak után nézett és korgó gyomorral indult tovább. Ment, mendegélt és így kesergett: „Ó, én szerencsétlen! Miért is egyeztem bele az éneklésbe? De ha bárkivel is találkozom, megeszem ót!" Alig lépett párat, az úton egy öreg apóka közeledett. A farkas odaszalad hozzá.- Apó, apó, most megeszlek!- De minek így sietni?- kérdezte az apóka. - Gyere, előbb szippantsunk egy kis dohányt.-És az finom?- Próbáld ki és megtudod!- Adj belőle! Az apó elővett a zsebéből egy zacskó dohányt, szippantott belőle egyet, és odanyújtotta a farkasnak. Az meg tel- hetetlenségében az összes dohányt felszippantotta. Ettől aztán úgy elkezdett tüsszögni, hogy visszhangzott tőle az erdő... A könnyeitől semmit sem látott, és csuklott is egyfolytában. Addig tüsszögött, amíg az összes dohányt ki nem tüsszögte. Akkor körülnézett, de az apónak már nyoma sem volt. A farkas tovább bandukolt. Ment, mendegélt, míg egy rétre nem ért, ahol egy juhnyáj legelészett. Látta a farkas, hogy a pásztor elaludt. Kiszemelte a legkövérebb bárányt, elkapta és azt mondta neki:- Bárány, bárány, most megeszlek.-Jó- mondta a bárány -, ez az én sorsom. De hogy ne legyen nehéz dolgod, és hogy ne törjön bele a fogad öreg csontjaimba, állj ide az árokba, tátsd ki a szád, én felszaladok a dombra, nekifutok és beugróm a szádba.- Köszönöm a jó tanácsot- felelt a farkas. - Úgy teszek, ahogy mondtad. Elhelyezkedett a mélységben, eltátotta a száját és várt. A bárány meg felszaladt a dombra, nekifutott és úgy fellökte a farkast, hogy csillagokat látott a fájdalomtól. Amikor magához tért, megcsóválta a fejét és azon morfondírozott: •- Megettem vagy nem ettem meg? Az ember a réten éppen befejezte a kaszálást és hazafelé tartott. Meghallotta a farkas szavait és így válaszolt neki:- A bárányt bizony nem etted meg, de tapasztalhattad, milyen íze van a könnyen szerzett kenyérnek. BOLEMANT LILIÁNA fordítása A — egész világon jellegzeMZ tes mesealak a sárkány, és kedvelt mese a sárkányt legyőző vitéz hőstette. Egyes természeti népek törté- • nelmében, hagyományaiban tisztelettel övezett motívum a sárkány. A kelet-ázsiai eredetű játék, a sárkányeregetés pedig hasznos és egészséges szabadtéri időtöltése a játszadozó gyermekeknek. De honnan ered a sárkányokról szóló elképzelés? Hogyan lehet, hogy az egész emberiség „ismerte" ezeket a csodalényeket? A sárkánymesék eredetét a tudomány is régóta vizsgálja. Amióta azután az őslénykutatás feltárta az ősi geológiai rétegek„Pikkelyes sárkány": a páncélos dinosaurus (Stegosaurus) ijesztő külseje ellenére jámbor növényevő volt Sárkányok világa Rekonstruálva életre keltek ból előkerült maradványokat, bebizonyosodott, hogy valóban volt időszak, amikor Földünket ilyen különleges, óriási méretű állatot; népesítették be. Bizonyosra vehető, hogy már az ősember talált egyes barlangokban olyan hatalmas méretű csontvázakat, amelyeket csodálatos óriáslények maradványainak tarthatott. Ez adhatott alapot arra, hogy a képzelet kialakítsa a mesebeli sárkányok képét. A múlt század derekán talált első, tudományosan is értékelt csontvázleletek után nagyarányú kutatás indult az óriáslények maradványainak feltárására. Az ásatások során Földünknek majdnem minden táján előkerültek az ösállatok csontvázai. Biológiailag számos tudós foglalkozott már a múlt század végén azzal is, hogy a csontdarabok felületén látható izomtapadási helyek alapján rekonstruálja, milyenek lehettek ezek az ősállatok. Az már az első leletektől kezdve sem vdlt vitás, hogy hüllők, azaz ősgyíkok voltak, a mai gyíkok rokonai. Testalkatukból megállapítható, hogy tüdővel lélegeztek, hogy milyen volt az életmódjuk, sok esetben a gyomortájon talált megkövesedett maradványokból még az is, hogy mivel táplálkoztak. Közülük soknak előkerültek a megkövesedett tojásmaradványai, sőt még az abban fejlődő embrió csontkezdeményei is. Amikor a radioaktív anyagok bomlási sebességének ismeretében lehetővé vált, hogy meghatározzák a Föld geológiai rétegeinek a korát, eléggé pontosan meg lehetett állapítani, hogy milyen idősek az abban talált leletek. így ma már meg tudjuk mondani, hogy az őshüllők körülbelül 150 millió évvel ezelőtt élték virágkorukat: ez volt a „sárkányok világa". Akkor 40-50 millió éven át benépesítették az egész Földet. Ne feledjük el, hogy abban az időben még nem voltak sem madarak, sem emlősállatok: a tengerekben csak halak, puhatestűek és egyéb alsórendú álla: tok éltek, a szárazföldek roppant gazdag növényvilágában pedig az ősrovarok milliós tömegei. Nagyobb méretű szárazföldi állatok néhány ősi kétéltűn kívül csak a rendkívül sokféle őshüllők voltak. Érdemes kissé elgondolkozni az időpontokról. A földtörténet középkorának az a három szakasza - a triász, a jura, és a kréta - amikor ezek a őshüllők éltek, 140-200 millió évvel ezelőtt volt. Az emberszerű lények legfeljebb négymillió éve léteznek, valóságos ember pedig inkább csak egymillió éve van a Földön. . Ha megnézzük ezeknek az őshüllőknek múzeumokban kiállított csontvázait és azokat a rajzokat, amelyek a tudósok elemzése alapján külsejükről készültek, valóban meglepő alakú szörnyeknek tűnnek. (Roppant művészi erővel jelenítette meg őket Z. Burian cseh művész Zdenék V. Spinar Élet az ember előtt című könyvében, amely magyarul is megjelent.) Voltak köztük jámboran legelésző hatalmas méretű növényevők, félelmetes ragadozók, vízben tartózkodó kolosszusok, és kis termetű, repülni tudók is. Tehát valóban a mesebeli sárkányok elképzelt óriásainak, a tarajoshátú és a kínai kígyótestű sárkányoknak, de a gyermekjáték repülő papírsárkányainak a megfelelő „modelljei" is! Voltak közöttük még a mai emlősállatokhoz és a hüllőkhöz hasonlók is, de az őshüllők nem a ma élők elődei. A gyíkok, krokodilok, teknősbékák rokonaik ugyan, de nem az egyenes leszármazottaik, azokhoz az állatokhoz (orrszarvú, kenguru, delfin, denevér) pedig, amelyekhez hasonlítottak, semmi közük sincs. Dr. KALMÁR ZOLTÁN Gondolkodom, tehát... VÁRJÁTÉK A furcsa szerkezetű várat a dobozban látható építőjáték elemeiből építették fel. Egy kivételével minden elemet felhasználtak hozzá. Melyik darab maradt ki? SZEPESI ATTILA Csapongó denevérek Fönn az esti égen fogas bőregér, homályban keringő csapat denevér. * Mind csapongva szálldos, mind szúnyogra les - röptűk, mint az álom, bársonypuha nesz. Kormos felleg ormán föl-le szállnak, Hold fényébe mártják puha szárnyukat. Éles vijjogásuk alig hallani - ősvilági szörnyek vad árnyékai. KÖZMONDÁS Olvasd össze az ábra betűit! Indulj el a bal felső sarokból - lóugrással úgy, hogy egy ismert közmondást kapj! (T) A / E G G / E F T s I E S S É Z G s Á Z L MEGFEJTÉS A november 11-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a ,,Lépesméz“-nek több megoldása is létezik; az utolsó kerék az egyes irányába fog elmozdulni. Nyertesek: ifj. Gaal Gábor, Ipolyság (Sahy); Ivanics Norbert, Vágsellye (Sara); Bencze Éva, Gabőíkovo; Hindi József, Stúrovo; Fejes Mária, Rimaszécs (Rimavská Seö). ■ I I I I I ■ ÚJ E 1988.
