Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-25 / 47. szám

mérlegelhetik az előnyösebb üzletet. Kon­kurenciában kell tehát megőriznie korábbi vevőit a Rempónak. Az eddigi gyakorlat szerint legalább az előző esztendő szállítási volumenét mindig visszajelezték a követke­ző évre is. Most szintén ezt folytatják, bár nem biztos, hogy megrendelőik igényt tarta­nak rá. Meggyőződésükhöz szükséges lesz üzletkötőik közvetlen kapcsolataira, szak­mai felkészültségére. Évi teljesítményüknek mindössze 2 szá­zaléka jut a kiskereskedelmi tevékenység­re. Viszont ezzel is sajátos feladatot teljesí­tenek népgazdaságunkban. Boltjaikban fő­leg olyan termékeket árusítanak, amelyek az állami és szövetkezeti üzlethálózatban nem kerülnek forgalomba, készpénzért vagy számlára műhelyeknek, üzemeknek, vállalatoknak kisebb tételekben kínálnak árut, lehetővé téve ezzel készletállományuk rugalmasabb feltöltését. Ugyancsak felada­tuk a szolgáltatást nyújtó magánszemélyek ellátása. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy előnyt élveznének. A Rempóban azt vallják: hiánycikket nem adnak el magánszemé­lyeknek, amiből van elég, abból jut nekik. Inkább a szocialista gazdálkodó szerveze­teket részesítik előnyben. Különben is a szolgáltatásokról az a véleményük: aki árusít, annak kellene a szolgáltatást is nyúj­tania hozzá. Tán ezért örvendeztetik meg oly kevésszer a magánszolgáltatókat. Növekvő tendenciát mutat a vállalat kül­kereskedelmi forgalma, 1969 óta állandóan ez tapasztalható. Megbízták a Rempót a Magyarország és Csehszlovákia közti határmenti árucsere és együttműködés le­bonyolításával is. Déli szomszédainknak népgazdaságunk valamennyi ágazatából szállíthatnak, onnan csak a gazdaság szá­mára szükséges árut hozhatják be. Az áru­csere évi volumene eléri a 260-265 millió koronát. Jelenleg már az egész köztársa­ságra kiterjed, s valamennyi magyar külke­reskedelmi vállalat is érdekelt benne. SZÁMÍTÁSTECHNIKA? RAKTÁRGAZ­DÁLKODÁS, NYERESÉGKÉPZÉS. Fejlett automatizált irányítási rendszere van a vál­lalatnak. Saját számítóközpontjukban szé­les körű a számítástechnika alkalmazása. Enélkül nem tudnának létezni, megszakad­na a kereskedelmi szálak sokasága. Új számítógépüket januárban helyezik üzem­be. Nagyon várnak már rá, mert leegysze­rűsíti majd az adminisztratív munkát. Fel­gyorsul az iratok körforgása, a készletfeltöl- tés. Párhuzamosan ezzel Robotron mikro­számítógépeket szerelnek fel a kereskedel­mi központokban. Aránylag sok a tennivalójuk a raktárgaz­dálkodásban. Megkezdték a Horná Streda-i beruházás II. szakaszát, hozzáépítenek a topol'canyi létesítményekhez. Felújításra szorul a raktártechnika is. Könnyebbé kell tenni a raktárban dolgozók munkáját, na­gyobb arányú gépesítésre van szükség, hogy elmozduljanak a minőség, gyorsaság és hatékonyság felé. A raktárban dolgozók többsége nő. Manapság a szállítót nem érdekli 15 vagy 50 kilót emelgetnek-e. Hogy ne lépjék túl a megengedett határt, arról munkáltatójuknak kell(ene) gondoskodnia. A Rempóban az eladási pótlékból élnek. Ez ugyanis nyereségük legnagyobb forrása. Évente közel 70 millió korona. Januártól csökken a nyereségük, ötven százalékát kénytelenek lesznek az állami költségvetés­be elvezetni. Tizenhárom millió marad. Ki­sebb forrásokból, jobban kell majd mérle­gelni az elosztást. ÉS A HOLNAPOK? November elsejétől Gábriel Hajdú a Rémpo új igazgatója. Közel egy hónappal korábban választották meg, három jelölt közül a küldöttgyűlésen. Ho­gyan látja a vállalat jövőjét? A töretlen fej­lődés hívének tartja magát. Úgy érzi, a vál­lalati irányítási formák beváltak, nincs szán­dékában változtatni rajtuk. A Rempo fejlő­dése viszont a gazdasági feltételektől is függ, azoktól a szabályoktól, amelyekhez igazodniuk kell. A hagyományosak mellett új megrendelők felé kacsingatnak, főleg a harmadik világban. Külkereskedelmi el­képzeléseikben nagy lehetőségek rejle­nek. J. MÉSZÁROS KÁROLY MIVEL LÉP FENNÁLLÁSÁNAK ÖTÖDIK ÉVTIZEDÉBE A BRATISLAVAI REMPO? rületi Igazgatóság irányította. Ekkor 1948-at írtunk. 1951-52-ben feladataik közül kire­kesztették a piaci alapokba való szállítást, megszüntették kiskereskedelmi boltjaikat, ugyanakkor bővült áruválasztékuk. Jelentős határkő a szervezet történetében 1953 ja­nuár elseje, amikor Bratislavában önálló vállalat (Remeselnické potreby) született. Innen számítva rohamos fejlődés jellemzi az elkövetkező évek gazdálkodását. Nyolc esztendővel később már Rempo néven jegyzik a krónikában. Előtte s utána külön­böző minisztériumok irányítása alatt tevé­kenykedett, a szlovák ipari tárcához annak létrehozása óta, 1969 január elsejétől tarto­zik. 1966-tól újra kezdtek kiskereskedelem­mel foglalkozni, egy évvel később kiviteli és behozatali csoportot létrehozva kiléptek a külkereskedelem területére. Fokozatosan bővült tevékenységük hatósugara, a hatva­nas évek végén, hetvenes évek elején vá­lasztékukkal népgazdaságunk valamennyi szakaszának ellátására felkészültek. 1973- tól vezérigazgatósági ranggal szakágazati vállalat a Rempo, egészen 1988 június végéig. Ez év július elejétől állami vállalat. Figyelemreméltó a legfontosabb gazda­sági mutatók alakulása. Csupán két adat: a kereskedelmi tevékenységből származó teljesítmény négy évtized alatt a huszon­nyolcszorosára emelkedett, a nyereség vo­lumene pedig eléri a kezdő esztendő negy­venhétszeresét. Kedvező eredményeket ér­tek el a 7. ötéves tervidőszakban, lylunkaak- tivitásuk fokozása, kötelezettségvállalásuk teljesítése is sikeresnek bizonyult. Ennek köszönhetően 1986-ban a Rempo ,,A szo­cialista munka vállalata" lett. Hasonlóan eredményes a 8. ötéves terv teljesítése. Teljes választékban hozzájuk tartozik a személyi védő- és munkaruha-ellátás, amelyben továbbra is fennakadások van­nak. Hat év alatt ugyan némi javulás ta­pasztalható, ám választék, nagyság és szállítási határidők tekintetében még mindig adósak. Csak részsikereket említenek: év végéig megoldódik a tűzálló védőruha-ellá­tás, s akárcsak tavaly, az idén is biztosítot­ták a hiányzó gumicipő-mennyiséget. Ja­vulhat a helyzet a munkaruhák területén, amelyek 70-80 százaléka Vietnammal koo­perációban készül. Korábban gondot oko­zott az alapanyag minősége. Miután ezt megoldották, rendszeresebben érkeznek a szállítmányok. Hogy miért van ennyi ne­hézség a védő- és munkaruha-ellátás te­rén, arra némiképp magyarázat: ez a terület a Rempo ellátási sorrendjében mindössze a negyedik helyre szorul. Fontosság tekin­tetében az export, a piaci alapok és a ter­melési fogyasztás is megelőzi. Kereskedelmi tevékenységük egyik ka­puja a szállítók felé nyílik. Évente 700-800 lép be rajta. A szállítói-megrendelői kapcso­latok minden bonyolultsága ellenére alap­vető kötelességeiket a Rempóval szemben teljesítik. Többnyire negyedéves időtarta­monként, havi határidőkre már kevésbé. Jelenleg legnagyobb gondjuk a teplicei Sklo Union síküvegszállítmányaival van. Későn érkeznek, nem ma várt választékban, s leg­újabban a csomagolás sem megfelelő. Sem nálunk, sem a Rempóban nincsenek felké­szülve az így küldött üveg fogadására. Megfelelő berendezések híján nagyobb mértékű a megrongálódás, mint korábban. Változik megrendelőik pozíciója. Ezentúl nem lesz kötelező csak tőlük vásárolni, Fennállásának negyvenedik évében először került választott igazgató a Rempo élére. Vajon öisrá szavazott? (Juraj Vereá felvételei) Gábriel Hajdú, az új igazgató ILI ovember elején ünnepi It| gyűlésen emlékeztek meg a bratislavai Rempo dolgo­zói vállalatunk fennállásának negyvenedik évfordulójáról. A szlovák ipari tárca közvetlen irányítása alá tartozó szervezet javarészt az ipari cikkek nagyke­reskedelmével foglalkozik, ittho­ni és külföldi viszonylatban. Ezerkétszáz alkalmazottja van. Szlovákiát beszövő hálózata évente összesen 60 ezer szállít­mányt fogad a termelőktől, és kétszázezret továbbít megrende­lőinek. Tevékenységük arányait sejteti az is, hogy 70 ezer raktári tétel árut tartanak nyilván, csu­pán belföldön 11 ezer kereske­delmi partnerrel tartanak kapcso­latot, s nagykereskedelmi árak­ban számítva 6,5 milliárd koro­nás évi forgalmat bonyolítanak le. Ezzel a Rempo Szlovákia érté­kesítési szervezetei között a leg­szélesebb skálájú kereskedelmi tevékenységet fejti ki. VÁLLALATTÖRTÉNELEM - ELNEVE­ZÉSEK, SZÁMOK TÜKRÉBEN. Milyen is volt az elmúlt negyven esztendő? Egy hó­nappal a közmúvesipari kellékek nagyke­reskedelmi magáncégeinek államosítása után Prágában országos hatáskörű vállala­tot (Remeslnické potreby) hoztak létre. Szlovákiai kirendeltségeit a Bratislavai Te­Idén sincs ez másképp, s feltételezhető, ezen a területen a következő évek során sem maradnak adósak. Annak ellenére, hogy az új gazdasági feltételek között nehe­zebb feladatok várnak rájuk. NAGYKERESKEDELEM PLUSZ KI­LENC SZÁZALÉK. Anyagi-műszaki ellátá­sukban sajátos helye van a Rempónak. Szlovákiában 31 nagykereskedelmi köz­pontja és 13 kiskereskedelmi boltja üzemel. Ezenkívül önálló külkereskedelmi részlege is van a vállalatnak. Elsődleges feladatunk a nagykereskedelem, ez teszi ki teljesítmé­nyük 91 százalékát. Gyakorlatilag minden szlovákiai vállalat és szervezet megrende­lőik közé sorolható. A századelő a repülés úttörőinek nagy kor­szaka. Sok-sok bátor pilóta, - s az' időben egyben konstruktőr is egy személyben bízza életét a fából, textilből, papírból épített repülő gépezetekre, és sorsuk be is fejeződött egy- egy sikertelen kísérlet után. De mindig jöttek újak, akik újra az ég felé fordultak, megirigyel­ték a madarak repülését s hozzáfogtak saját - gépesített szárnyaik megépítéséhez. A sok kísérlet egyre tökéletesítette a gépeket, de a veszély nem csökkent, hiszen az újabb, jobb gépekből még nagyobb teljesítményeket pró­báltak kicsikarni pilótáik. Mikor is győzte le tulajdonképpen az ember a levegőt? Akkor, amikor a Montgolfier testvé­rek léggömbje a levegőbe emelkedett? ‘ Vagy akkor, amikor Henry Giffard gőzgéppel hajtotta léghajóját? Vagy talán a Wright testvérek repü­lőgépeivel? Bármelyik esemény alkalmas arra, hogy egy korszak kezdetének tekintsük, ugyan­úgy ahogyan a következőkben felsorolt esemé­nyek és mindig egy új fejezetet nyitottak a repü­lés fejlődésében. Az első teljesen fémből készült repülőgép az ANT-2-es 1926-ban készült el. Ekkor talált magára a szovjet repülőgépipar, hogy azután a világ élvonalába küzdje fel magát. 1929-ben egy ANT 9-es gép Gromov pilótával a fedélze­téri olyan körutat tett, amely ámulatba ejtette a világot (addig ugyanis nem nagyon hitték, hogy a Szovjetunió egyáltalán képes lesz hasz­nálható repülőgépeket gyártani). Gromov Moszkvából indult, és Szibérián átrepülve, Alaszkán és Kanadán keresztül, az Egyesült Államokban, New Yorkban fejezte be útját. Közbeeső megállókkal 9037 km-t tett meg. 1934-ben búgott fel az akkori időkben a világ legnagyobb repülőgépének, az ANT 20-as „Makszim Gorkij“-nak mind a nyolc motorja. Ez a gép egy repülő kultúrközpont volt, amelynek jobb oldali szárnyában egy komplett nyomdát helyeztek el, amely egy óra alatt 12 ezer szórólapot nyomtatott ki. A szárnyak alsó felü­letén fényújság volt olvasható, a beszélt szöve­get óriáshangszóró közvetítette a földre s ezt 1000 méter magasból, 12 négyzetkilométeres körbe, jól hallhatóan sugározta. A gép a felhők­re, vagy mesterséges ködre diaképeket vetíthe­tett, de volt a fedélzetén film és fotólabor is a légi felvételek előhívására. Súlya 63 tonna, fesztávolsága 63 méter volt. Az ANT-25 jelzésű gép különleges gondos­sággal készült, hogy a lehető legkisebb légel­lenállása legyen. Szárnyai éppen ezért keske­nyek és 34 méter fesztávolságúak voltak, egyetlen orrmotor hajtotta légcsavarját. 1934- ben Gromov vezetésével rekordkísérletbe kez­dett. 72 óra és hét percig repült körbe Scselko- vo-Tula-Rjazany között, s amikor leszállt, 12 411 km volt mögötte. Háromezer három­százzal több, mint az egy évvel ezelőtt repült fran­cia világcsúcs. 1937-ben ugyanezzel a géppel Cskalov pilóta átrepülte az Északi sarkot és Kanadában, Vancouvertől nem messze szállt le. A következő dátum 1956, egy igazi megle­petéssel. A londoni repülőtéren leszállt az Aeroflot TU 104-es sugárhajtású gépe. Ezrek jöttek el megnézni a „keleti csodát". A gép ekkor már rendszeresen közlekedett Moszkva és Irkutszk között, mégpedig 10 ezer méter utazómagasságban. Ezt a gépet egyébként az Aeroflot után a Csehszlovák Légiforgalmi Tár­saság állította forgalomba először, 1975-ben. A világ akkori legnagyobb utasszállítógépe a TU114-es 1958-ban mutatkozott be. 750-800 kilométeres óránkénti sebességgel 120 utast szállíthatott Moszkvából Tokióba, 12 óra alatt. A szovjet fővárosból a Krímre pedig 220-an utazhattak rajta. S tíz évet előreugorva egy következő dátum 1968. Ekkor emelkedett először a levegőbe a TU 144 jelzésű hangsebesség felett repülő utasszállító gép. Fejlesztése 15 évig tartott, de még forgalomba állításáig is eltelt néhány év. Ez az ismert deltaszárnyú gép első küldöldi útja során éppen fővárosunkban szállt le először 1971-ben. S hogy miért kerültek ezek az események most így időrendben egymás alá? Egy valami az események főszereplőinél, a repülőgépek­nél mindig közös: a tervező neve. Valamennyi géptípus az ANT és TU jelzésűek, a többi hasonló elnevezésűvel együtt mind Andrej Nyi- ÚJ S kolajevics Tupoljev tervezőirodájának szülöttei. A repüléstörténet egyik legnagyobb konst­ruktőre 100 évvel ezelőtt született. -szén­1988. > K rnrffl. ■■■■■ agfiínmii ■ 11 1 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom