Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-18 / 46. szám

—Hamm VOITIU Én Szüreti találkozások a söregi (Surice) határban Szüret idején a reggelek min­dig fölöttébb mozgalmasak a sö­regi (Surice) szövetkezet szölő- és gyümölcstermesztési ágaza­tának központjában. Ilyenkor be­szélik meg a teendőket, s az eligazításon gyakori vendég Pöl- hös Károly, a szövetkezet el­nöke.- Eddig szerencsénk volt az időjárással - mondta az elnök.- Egyszer sem kellett kényszer­pihenőt tartanunk. Még néhány nap, s befejezzük a szüretet. A hozamokra nem panaszkod­hatunk, hisz szőlőből mintegy 500 tonnára, almából pedig en­nek a kétszeresére számítunk. Kár, hogy a nyáron és ősszel is jégverés pusztított, így az ültet­vény egyes részein a minőség nem éppen kifogástalan. Értéke­sítési gondjaink azonban nincse­nek. Az idén nincs mindenütt bő termés, így még a hullott almára is akad vevő. Szó József ágazatvezetőtől megtudtuk, hogy az almát a Ze- lenina losonci (Luőenec) üzemé­nél értékesítik.- Az idén 600 tonna<alma el­adására kötöttünk szerződést helyben, 100-100 tonnát pedig a Breznói, a Ziar nad Hronom-i és a Zvoleni járásba szállítunk- sorolta az ágazatvezetö.- Számításaink szerint, mintegy 100 tonna lesz a hullott alma. Ezt a Banská Bystrica-i Fatra vállalat veszi meg gyümölcslének, must­nak. A szőlőt a Borászati Üze­mek állami vállalat rimaszombati (Rimavská Sobota) üzeme vásá­rolja fel, de a jövőben magunk fogjuk feldolgozni a termelés egy részét, hisz van már pincénk, és technikailag is felkészültünk a feladatra. A kanyargós aszfaltúton a hegytető irányába araszoltunk, és közben arról beszélgettünk, mennyi munkát ad ilyenkor a szölöskert és a gyümölcsös. Saját erővel nem is győznék, ezért naponta 350-400 idény­munkást és diákot foglalkoz­tatnak.- No, itt álljunk meg egy pilla­natra - biccentett kísérőm az út menti völgy felé, ahol két asz- szony szedegette a rizlinget.- Szüret? Ugyan már, csak csipegetünk, böngészgetünk- válaszolt legyintve Berecz Ilo­na. - Ez a terület kissé elhanya­golt, mert felújítás előtt áll, de a termést nem hagyhatjuk kárba veszni.- A gyerekeket nem küldhetik ide, mert azok még a példásan gondozott tőkéken is sok termést elhagynak a nagy kapkodásban- toldotta meg a társa, Kovács Ilona. - Márpedig itt kevés a fürt, sokat kell keresgélni a levelek között. Igaz, így a napi teljesít­mény nem nagy, legfeljebb 300 kiló fejenként, de a végső elszá­molásnál csak nyom ez is vala­mit a latba. Néhány perccel később lé­nyegesen nagyobb, hangosabb csoporttal találkoztunk. A hetven vietnami fiatal, a Füleki (Fil'akovo) Zománcgyár szakmunkásképző intézetének diákjai ezen az őszön is több napot töltöttek a nógrádi-gömöri lankákon. Ugyanúgy szívesen járnak segí­teni a szövetkezetnek, mint pél­dául a Füleki Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákjai.- Három pedagógus felügye­lete mellett hatvannégy tanulónk szorgoskodik a szőlőtőkék kö­zött - mondotta Vassányl Aurél, a gimnázium kémia szakos ta­nára. ^ A fiúk és lányok szinte per­cenként jelentették, hogy ismét megtelt egy-egy láda. A tanárok pedig könyveltek, mondván: nem ,,egyre“, hanem „zsebre" megy a munka. A tanulókat ugyanis nem a munkában eltöl­tött idő, hanem a tényleges telje­sítmény szerint fizették, ami nö­velte a munkakedvet. Két harmadikos tanulótól, Szepesi Istvántól és Bodor Ró­berttól megkérdeztük, mire költik majd a keresetüket. Mint mond­ták, ezen cseppet sem fáj a fe­jük. A tanév kezdetén kell előfi­zetniük az újságokat, befizetni a tagsági illetményeket, s ha még marad valamennyi pénzük, félreteszik az év végi kirándu­lásra. Amíg a diákokkal beszélget­tünk, megérkezett Tóth Ferenc mérnök, akiről hamarosan kide­rült, hogy egykor szintén a füleki gimnázium padjait koptatta. Vé­gigjárta a sorokat, és szigorúan visszaparancsolta azokat a diá­kokat, akik elnagyolták a mun­kát, a tőkéken „felejtettek" egy- egy fürt szőlőt.- Igaz, később majd bejárjuk még a gyerekek után ezt a terü­letet - magyarázta -, de azért nem árt, ha egy kicsit jobban figyelnek, többet adnak az el­végzett munka minőségére. A hegy túlsó oldalán az alma- szüretelóket viszont nem kellett figyelmeztetni. Jóformán ebéd­szünetet sem tartottak, annyira igyekeztek. Nem csoda, része­sen szedték a gyümölcsöt. Az elmúlt években a szövetkezetnél azt tapasztalták, hogy ez a leg­gazdaságosabb szüretelési forma. Egy mázsa alma leszedéséért harminchat koronát fizetnek, s a szüretelők ebben az érték­ben almát vásárolhatnak. Aki ügyesen dolgozik, naponta 35-40 kiló almát is hazavihet. Ha összefog a család, két hétvégén betermelhetik a téli tartalékot. A munkanap végeztével ráadá­sul mindenki ízlése szerint válo­gathat a fajták között. Változatla­nul a jonathán és a starking a legkedveltebb, de újabban nő az érdeklődés a késő tavaszt is megérő ontário, illetve a zama­tos golden delicious iránt. Sóregen ez az ősz nem csu­pán a szüretelöknek adott mun­kát. A szövetkezet tagjai a jövő évek termésének megalapozá­sára is gondoltak. A kiöregedett barackos helyén almáskertet lé­tesítenek. Tíz hektáron nyári és őszi almafajtákat telepítettek, to­vábbi tíz hektáron pedig téli al­mafajtákat terveznek ültetni, ha az időjárás engedi. A tervek sze­rint, az elkövetkező időszakban még negyven hektár gyümöl­csös felújításához kell megte­remteniük a feltételeket. Szüksé­gük lesz a sok almára, hiszen nagy vállalkozásba kezdtek: 1500 tonna befogadóképességű hütötárolót építenek, s egy fel­dolgozó kisüzem létrehozását is tervezik. HACSI ATTILA Az uj. szigorított tejfelvásárlási szabvány ervenybe lepese óta az Er- sekújvari (Nővé Zamky) járásban is eleg sok probléma var megoldásra Nagyon nehéz egyeztetni a termelők es a felvásárlók érdekeit Szamos mezogazdasagi vallalatnai csökkent a tejtermelés jovedelmezosege. ezert a vezetők mérlegelik, mit tehetnének a minőség javításáért. Az üzemgaz­dászok pedig számolnák, mit hozhat­nak a beruházások. A gondok ellenere előrelépés is tapasztalható. Ezzel kapcsolatban in­tézünk néhány kérdést Rudolf Rákos mérnökhöz, a járási mezogazdasagi igazgatóság vezetőjéhez » SZÚ r- Az év elején a mezőgazdasági vállalatok vezetői hogyan fogadták az új szabvány gya­korlati alkalmazását? Véleménye szerint, a felkészülés mindkét fél részéről megtör­tént?- Nehéz erre röviden válaszolni. Tapaszta­lataink szerint, még nagyon sok a teendő ezen a téren. Sajnos, a tejipar nem biztosítot­ta a minőség javításának valamennyi feltéte­lét. Igaz, a Milex vállalat helyi dolgozói sokat segítettek a mezőgazdasági vállalatoknak, ám ennek ellenére még mindig sok a huzavo­na például a tej minőségének megállapításá­nál. Érthetetlennek tűnik, hogy a sok javaslat ellenére, miért keverik össze szállításhoz az első-, másod- és harmadosztályú tejet? Nem kell hozzá nagy szaktudás, hogy megállapít­suk: az esetleges sok baktériumot vagy tisz- tátalanságot tartalmazó tej az elsőosztályú tej minőségét is csökkenti. Igaz, ez már nem a termelő kára, de vannak társadalmi érdekek is.- A feltételek tehát egyelőre nem a legjob­bak. Mit tesznek a gazdasági szervek, hogy az adott lehetőségekhez képest, javuljon a tej minősége?- Nagyon sokat foglalkoztunk az ezzel összefüggő kérdésekkel. A járási pártbizott­ság, a járási mezőgazdasági igazgatóság és Nem csak a termelőkön múlik A minőség technika kérdése is a tejfeldolgozó üzem dolgozóiból, valamint egyéb intézmények és vállalatok szakem­bereiből ellenőrző és tanácsadó csoportot alakítottunk. Legutóbb a Garamkövesdi (Ka- menica nad Hronom) Egységes Földműves­szövetkezetben elemeztük a helyzetet, és javaslatokat tettünk a higiéniai feltételek javí­tására, a tej utókezelésének szakszerűbbé tételére. A terv szerint a következő hónapban a Manai Efsz-ben végzünk hasonló felmérést. Nem sajnáljuk a fáradságot, mert úgy látjuk, hogy az intézkedések hatására a mezőgaz­dasági vállalatoknál javulás tapasztalható.- A háromnegyed év végéig járási viszony­latban milyen javulást észleltek a tejterme­lésben?- Úgy tűnik, erőfeszítésünk nem volt hiá­bavaló. Például januárban az eladott tejnek csak a 13,1 százaléka, viszont szeptember­ben már a 71,7 százaléka volt elsöosztályú. Ez lényeges emelkedés. Természetesen nem vagyunk megelégedve, és tovább keressük a lehetőségeket, hogy még több jó minőségű tejet szállíthassunk a közellátásnak.-Nézete szerint, az 570529-es számú Csehszlovák Állami Szabvány valamennyi mezőgazdasági vállalatnál egyformán alkal­mazható?- Nehéz kérdés. Természetesen a szab­ványt meg kell tartanunk, amire nagy erőfe­szítéseket tettünk. A mezőgazdasági vállala­toknál a fejők és a tej utókezelését végző dolgozók rövid tanfolyamokon vettek részt, a zootechnikusok figyelmét pedig felhívtuk, hogy a takarmányadag szakszerű összeállí­tásával is segítsék elő a minőség javulását. Hangsúlyoznom kell, hogy az emberi tényező nagy jelentőséggel bír, de az erőfeszítések nem hozhatják meg a teljes sikert, ha nincse­nek meg a technikai feltételek.- A fejőgépekre és a hűtőberendezésekre gondol?-Teljes felelősséggel állítom, hogy a je­lenlegi feltételek között a termelők nehezen javíthatják tovább a tej minőségét. Rosszab­bodtak a feltételek például a hűtőberendezé­sek vásárlására. Néhány mezőgazdasági vál­lalatnál egyelőre nem oldották meg a tőgy kezelésénél használatos törlőruhák mosását. Erre a célra speciális mosógépeket kellene gyártani. A törlőruhák helyett célszerű volna papírszalvétát használni, hisz ezekkel úgy­szólván teljesen kiküszöbölhető a fertőzés lehetősége. Sajnos, ezek a speciális szalvé­ták elég drágák, tehát kedvezőtlenül befolyá­solják a termelés jövedelmezőségét. Ezt a problémát feltétlenül meg kell oldani, mert a higiéniai előírások megtartása felettébb sok gondot okoz.-A tej minőségének javítása tehát nem csupán a termelőkön múlik. Lát valamilyen lehetőséget a felvásárlókkal való együttműkö­dés javítására?- Sajnos, elég nehéz összehangolni a ter­melők és felvásárlók érdekeit. Ennek ellené­re, az a célunk, hogy a Milex érsekújvári üzemével minél szorosabbra fűzzük kapcso­latainkat. Számos mezőgazdasági vállalat már az üzem laboratóriumában ellenőrizteti az eladott tej minőségét. Ez a bizalom jele. Ezen az úton kell tovább haladnunk, és közös erőfeszítéssel kell kedvezőbb feltételeket te­remtenünk ahhoz, hogy minnél több kifogás­talan minőségű tejet értékesíthessünk, és a mezőgazdasági vállalatok minnél nagyobb nyereséggel termelhessenek. Nem vagyok túl optimista, mégis úgy vélem, ha a tejipari üzemek és a mezőgazdasági vállalatok a jö­vőben több korszerű berendezést kapnak, akkor szinte minden mezőgazdasági vállalat­nál elsöosztályú tejet lehet termelni. BÁLLÁ JÓZSEF F öldterülete alapján a padányi (Pádért) szövetkezet a Dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) járás közepes nagyságú mezőgazdasági üzemeinek egyike. Mind­össze 1070 hektár szántóföldje van, amihez képest az állattenyésztési ágazat teljesít­ménye - évi 20-22 millió korona bevétel - meglepően magas. A sikerek egyik kovácsa Csóka Tibor, aki hetedik éve áll az ágazat élén. Nemrég jókedvűen újságolta, hogy a fél év után a há­romnegyed évet is biztató eredményekkel zárták, így nyugodtan számlálhatják a múló napokat.- Nem maga az első, aki a sikereink titka felől érdeklődik - válaszolt az ilyenkor szok­ványos kérdésre. - Magának is csak azt mondhatom, amit másoknak: a tervszerű­ségen és az emberi hozzáálláson múlik. Sikerült elérnünk, hogy ne azt kelljen mun­kába állítanunk az állattenyésztésben, aki éppen jelentkezik, de ráérjünk megvizsgál­ni, kiben látunk elegendő igyekezetét és hozzáértést. Ebből következik, hogy nálunk nem csak sokat, de jól is kell dolgozni. Az ágazat vezetője valószínűleg álmából ébredve is hibátlanul elsorolná a főbb ada­tokat, mégis együtt lapozgattuk a három­negyedéves kimutatást.- Évente több száz tonna sertés- és marhahúst értékesítünk - sorolta vendéglá­tóm. - Amint látja, szeptember végéig egy százalékkal túlteljesítettük az időtervet. Ez már csak azért is figyelmet érdemlő, mert tömeg- és erőtakarmányból egyaránt önel­látók vagyunk. Sőt, immár harmadik éve a speciális keverékeket is idehaza készít­jük, mert a keverőüzem munkájával nem voltunk elégedettek. Az állattenyésztésben még sok mindent korszerűsítenünk kell, ám Kulcs: a tervszerűség és az emberi hozzáállás ennek ellenére az ágazat tervszerűen fejlő­dik, s a szövetkezet évi bevételeinek két­harmadát adja. A szarvasmarhák napi súly- gyarapodása egy kilogramm körül mozog, amin a kísérletileg itt-ott már hazánkban is alkalmazott Rumensin-készítmény alkal­mazásával tervezünk javítani.- Látom, juhtenyésztéssel is foglal­koznak.- Hát, igen... Egy idő óta ez is növeli a terheket, hisz az 1200 szarvasmarhán kívül 600 juhnak is eleséget kell termelnünk. Az új feltételek között remélhetőleg ez az ágazat is jövdelmezőbbé válik, mert egyelő­re alig csurran-cseppen valami a juhte­nyésztésből. Az idén 25 mázsa gyapjút értékesítünk, kilóját 135-150 koronáért ve­szi át a felvásárló mezőgazdasági kombi­nát. Ezenkívül négy tonna juhhúst adunk a piacnak, beleértve az 1,5 tonna pecse- nyebárányt is. Mihelyt a sertéstenyésztésre terelődött a szó, az ágazat vezetője mintha felélénkült volna. Mint mondta, végre elkészült az új, 120 férőhelyes fiaztató, ami jelentősen hoz­zájárulhat a sertéstenyésztés színvonalá­nak emeléséhez. Átlagosan 270 kocát ne­velnek, s a malacelválasztási átlag 19,2. A szopósokat 56 napos korban választják el, így 2,2-szeres kocaforgót érnek el. A hiz­laldákban hagyományos módszerekkel dol­goznak és sertésenkénti átlagban 68-70 dekás a napi súlygyarapodás. Ezentúl nem a partnereik eredményeitől függ majd, hogy mennyi malacot tudnak hízóba állítani, tehát jövőre legalább 80 tonnával növelhetik az eladást. Persze, ehhez tökéletesen ki kell használniuk a korszerű fiaztatót, hogy való­ban legalább 500 malaccal többet tudjanak felnevelni, mint korábban. S hogy kis szövetkezet lévén, miként képesek fenntartani önerőből ekkora állatál­lományt? Nos, egyebek között a kettős termesztés van a segítségükre, amit újab­ban kerek kétszáz hektáron érvényesíte­nek. Az erőtakarmányuk is elegendő, így csupán speciális összetevőkre van szüksé­gük a keverékek összeállításához.- Jövő? - kérdezett vissza vendéglátóm. - Nincs okunk a csüggedésre, fejlódéské- pes az ágazat. Biztató, hogy a partner Masospol képviselőitől ígéretet kaptunk: a szerződésben rögzített szállítási időtervek megtartása esetén kilogrammonként 50 fil­lér felárat fizetnek az átvett vágóállatokért. Egyetlen gondunk van, a tej minősége. Napi átlagban ötezer liter tejet értékesítünk, s az eddig eladott mennyiségnek csak a 68 szá­zaléka bizonyult kifogástalan minőségűnek, SZITÁS GABRIELLA (Lörincz János illusztratív felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom