Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-18 / 46. szám
ÚJ szú 3 ■88. XI. 18. A GOTTWALDI HAGYATÉK Uj ösztönzések és tanulságok forrása Az 1988-as év minden bizonnyal úgy fog rögzülni a legújabb kori csehszlovák történelemben, mint a szocialista társadalom nagy átalakulásának kezdete. A CSKP KB 10. ülése, amelyen az átalakulás megvalósításával kapcsolatos ideológiai pártmunka feladatainak megfogalmazására került sor, a következő összefüggésekre hívta fel a figyelmet: a csehszlovák szocialista társadalom, amely a forradalmi munkásmozgalom küzdelmeinek eredményeként jött létre, most fejlődésének újabb szakaszához érkezett. Annak megkezdése és eredményes megvalósítása érdekében, a társadalmi lét objektív elemzéséből kiindulva, újra kell rendezni a sorokat és új feladatokat kell megfogalmazni a továbblépés biztosítása érdekében. A társadalom forradalmi átalakulásának programját ideológiailag alátámasztó marxi-lenini tanítás lét- jogosultságát és időszerűségét senki sem vitatja. A marxizmus-leniniz- mus tudományosan bebizonyította, hogy a társadalmi igazságosságon és a szabad, egyenjogú emberek civilizációján alapuló társadalom felépítése megvalósítható, reális célkitűzés. Ebből indult ki Csehszlovákia Kommunista Pártja már 1921-ben, amikor a társadalom forradalmi átalakítását célzó programjához a munkásosztály forradalmi ideológiáját vette alapul. A történelmi fejlődés dialektikája azonban sok esetben új, objektív feltételeket állított a forradalmi erők elé, s ezek a körülmények periodikusan ismétlődve megkövetelték, hogy az újonnan kialakult társadalmi feltételek objektív elemzésétől elvonatkoztatva, a szerzett tapasztalatok általánosítása révén, maga a tan is tovább fejlődjék. Az általános érvényű marxista-leninista elmélet nem dogma, és puszta deklarálása nem válna a társadalmi haladás előnyére. A tanhoz folyamatosan vissza kell térni és összhangban az élet, a lét szükségleteivel tovább kell fejleszteni. Csak így válhat a fejlődéssel lépést tartani akaró, az emberek alapvető érdekeit kifejező céltudatos és elvhű politika eszközévé. A felsorolt összefüggésekkel kapcsolatban az ülés követendő példaként emelte ki a csehszlovák munkásmozgalom nagy harcosának, Klement Gottwaldnak, a forradalmár politikusnak azon érdemeit, amelyeket a forradalmi elmélet pozitív alkalmazása és a hazai feltételeknek megfelelő érvényesítése terén szerzett a szocialista forradalomra való felkészülés idején és a szocialista társadalom építése kezdetén. Klement Gottwald, aki november 23-án lenne 92 esztendős, több mint harminc évig dolgozott a párt soraiban és több mint negyedszázadon át állt a párt élén. Ez az időszak csordultig feltöltődött a munkásmozgalom és a nemzet számára sorsdöntő események sorozatával, magába foglalva a kapitalista uralom megdöntéséért, a fasiszta uralom ellen, a nemzeti felszabadulásért és az új szocialista társadalomért vívott küzdelmeket. Nagy emberek egyetlen nemzet történetében sem születnek túl gyorsan. A történelem a bizonyítéka annak, hogy az országok sorsát, történelmét meghatározó személyiségek megjelenése törvényszerűen összefügg a kor nagyságával, amelyben élnek és alkotnak. Gottwaldot a forradalmi mozgalomhoz való elszakíthatatlan kötődés, az annak jövőjéért vállalt, odaadó, cselekvő felelősség formálta forradalmi munkásvezérré, a forradalom stratégájává, államférfivá, aki kiváló érdemeket szerzett hazánkban a szocializmus ügyének győzelemre vitele során. Elméleti bölcsessége, perspektivikus előrelátása, naprakész politikai rugalmassága és körültekintése a ma szemszögéből is a tapasztalatok igen figyelemreméltó és tanulságos forrása. Viszonylag rövid időtartamú politikai tevékenység révén fejlődött olyan formátumú politikai egyéniséggé, amilyenre a forradalmi munkásmozgalomnak Csehszlovákiában az előtte álló történelmi folyamatok teljesítéséhez - mint vezetőre - szüksége volt. Az 1921-ben megalakult, soraiban nagy tömegeket tömörítő CSKP, néhány éves működés során sem tudta teljesen levetkőzni a szociáldemokrata módszerek örökségét. Klement Gottwald a kommunista mozgalom azon kevés vezető tisztségviselője közé tartozott, akik korán felismerték a szociáldemokrata pártmozgalomból átvett korszerűtlen pártszervezés tarthatatlanságát. Szóval és írásban is küzdött a párt bolsevizálásáért, azért, hogy a párt működésének súlypontja áthelyeződjön a „kapitalista rend szívébe", az üzemekbe, vállalatokba, a nagybirtokokra. 1925-ben a CSKP III. kongresz- szusán Klement Gottwaldot beválasztották a párt központi bizottságába. Ettől az időponttól kezdve egészen 1953-ban bekövetkezett haláláig folyamatosan tagja volt a párt csúcsszervének. 1929-ben a CSKP V. kongresszusa megválasztotta a párt főtitkárává. Ebből a beosztásból bontakoztatta ki a párt politikai irányvonalát és irányította annak gyakorlati megvalósítását. Az a történelmi közeg, amelyben a Gottwald irányította munkásmozgalom fejlődött, sokszor igen nehéz és ellentmondásos időszakokat tartalmazott. A huszas évek kapitalista gazdasági stabilizációját a világgazdasági válság váltotta fel, azt pedig a fasizmus hatalomra jutása követte. Ezek közül minden bizonnyal a fasiszta veszély időszaka tette leginkább próbára nemcsak a csehszlovák, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalmat is. Az egymást váltó új, történelmi feltételek kialakulása minden esetben szükségszerűvé tette a forradalmi mozgalmak alapját alkotó elmélet életrevalóságának bizonyítását és a benne rejlő lehetőségek kiaknázását úgy, hogy a forradalmi jelleg ne szenvedjen kárt. Ez a fajta tevékenység nem volt mentes a tévedésektől. A forradalmár sem születik tévedhetetlennek. Viszont ahhoz, hogy küldetését célba vigye, bizonyítania kell az elmélet és gyakorlat konfrontációjából kiinduló helytelen és pontatlan megállapítások revíziójának képességét is. Ezzel a képességgel Klement Gottwald rendelkezett. A szocialista forradalom megvalósítását megelőző drámai időszak a CSKP politikai irányvonalának alakulása szemszögéből nézve két fejezetre bontható: az 1921 -tói a 30- as évek derekáig, valamint a 30-as évek közepétől az 1948-ig terjedő szakaszra. Ez a behatárolás igen közvetlenül összefügg a nemzetközi kommunista mozgalom bonyolult fejlődésével, amely megjelölte a CSKP stratégiai és taktikai irányvonalának alakulását is. A 30-as évek dereka leginkább a Komintern VII. kongresszusa révén lép elő határvonalként, mert az fogalmazta meg a kommunista pártok antifasiszta küzdelmeiből fakadó előzetes tapasztalatok alapján a nemzetközi kommunista mozgalom új politikai irányvonalát - a fasizmus ellen, a nemzetközi kommunista mozgalomért. Az első fejlődési szakaszon belül (1921-1935) meg kell említeni a lenini munkás-paraszt kormány koncepcióját, amelynek aktualitását a Komintern túlzottan lerövidítette. Ezért nem kerülhetett sor sem a teljes megértésére, sem pedig a gyakorlati alkalmazására. A Komintern V. kongresszusa 1924-ben anulálta a munkás-paraszt kormány koncepciót és azonosította azt a proletár diktatúrával. A Komintern V. kongresszusa a nemzetközi kommunista mozgalom politikai irányvonalát a szocialista forradalomra való közvetlen felkészülésben fogalmazta meg. A közvetlen felkészülés úgy értendő, hogy a kommunista mozgalom csúcsszerve a 20-as évek kapitalista stabilizációját átmenetinek és részlegesnek értékelte, és feltételezte, hogy egy új forradalmi hullám révén széthullik. A Komintern tehát nem számolt olyan objektív jelenségekkel, amelyek a forradalmi helyzet kibontakozását elodázhatták volna. Ebből az ultraradikalizmusba hajló szemléletből vonatkoztatható el az a tény is, hogy a kommunista mozgalom főleg az 1924-től 1929-ig terjedő időszakban mellőzte a munkás- osztály szövetségeseinek széles körű mobilitását. Lényegében csak a falusi szegénység támogatásával számolt. A forradalomra való felkészülést a viszonylag szűk értelemben vett osztályharc előrehaladása jelentette, amely a munkásosztály és a burzsoázia között zajlott. Ezzel, a korabeli „osztály-osztály ellen" jelszó által leginkább kifejezhető koncepcióval Gottwald is azonosult. Sőt, a CSKP V. kongresszusán, amely az általa képviselt baloldali bolsevik irányzat győzelmével végződött, majd az azt követő első parlamenti beszédében hangsúlyozta is, hogy akceptálja az idézett jelszót és annak értelmében építi ki a párt irányvonalát. Az elmondottakhoz hozzá kell tenni, hogy a marxista történetírás a későbbiek folyamán bírálta az osztályerő arányának korabeli leegyszerűsített értékelését, és kifejtette, hogy a munkásosztály erőinek, beleszámítva a kisparasztság proleta- rizált forradalmi rétegeit és a forradalmi értelmiséget, nem lett volna elég energiája és lehetősége a forradalmi fordulat megvalósításához. Viszont az akkori helyzet józan mérlegeléséből kiindulva megvolt az „osztály-osztály ellen" jelszónak is a maga logikája. Főleg az 1924-től 1929-ig terjedő időszakban valóban az öntudatos munkásosztály volt az egyetlen, amely a párt által befolyásolva elutasította az akkori állampolitikai rendszert és a társadalmi rendet Csehszlovákiában. A 20-as évek végén és a 30-as évek elején még mindig tartotta magát az az álláspont, mely szerint a társadalom minden problémáját megoldja a szocialista forradalomra való felkészülés, illetve a forradalmat követő időszak. Az 1929-ben kialakult gazdasági válság azonban megcáfolta azokat, akik a kapitalista konjunktúra összeomlása következményeként a forradalmi mozgalmak fellendülését várták. A gazdasági válság a legmélyebb reménytelenségbe és politikai letargiába döntötte a munkástömegeket. Igen érzékenyen reagált a válság okozta szociális következményekre a gottwaldi pártvezetés, és nagyon korán ráébredt a tömegek, a nyomorultak, a munkanélküliek és a félállásban dolgozók mindennapi szükségleteiért vívott harcok szükség- szerűségére. És meg is találta a módját, hogy ezeket a harcokat vezesse. Szolgáljon bizonyságul és példaként az 1932-es mosti sztrájk, a mezőgazdasági munkások tüntetései és munkabeszüntetései, a munkanélküliek tömeges tiltakozásai, amelyek mind a párt irányításával zajlottak le. A világgazdasági válság idején a katasztrofális gazdasági helyzet megkövetelte, hogy a munkásosztály és a párt elsősorban a gazdasági harcok megvívása feladatával foglalkozzon. A párt azonban az adott körülmények között is azon munkálkodott, hogy összekapcsolja a gazdasági érdekekért folytatott harcot a politikai követelésekkel. Éppen Gottwald volt az, aki utalt rá, hogy a gazdasági felszabadulás, a szociális emancipáció csak a bur- zsoá hatalom ellen, a burzsoá állam ellen, a munkáshatalom érdekében vívott politikai harccal párhuzamosan valósulhat meg. Ebben az időben Klement Gottwald eljutott a munkásosztály történelmi szerepének és társadalmi küldetésének megértéséhez. Tudatosította, hogy a munkásosztály felszabadulása csak az egész társadalom alapvető átépítése során következhet be, és hogy a munkásosztálynak ebben a folyamatban, az összes kizsákmányolt rétegek felszabadításában vezető szerepe lesz. Ezeknek a felismeréseknek a birtokában Gottwald módosította az „osztály-osztály ellen" koncepcióval kapcsolatos előző nézeteit és a forradalomhoz vezető út lehetőségeinek mérlegelésekor pontosította a párt politikai irányvonalát. Olyan kardinális kérdések vizsgálatát iktatta be, mint a munkás- osztály szövetsége a parasztsággal és a többi dolgozókkal, nemzeti és nemzetiségi problémák, a munkásosztály egységfrontjának kialakítása a politikai harcokban, az ifjúsági mozgalom és a párt viszonya stb. A fasiszta hatalom uralomra jutása Németországban 1933-ban szükségessé tette nemzetközi viszonylatokban is az osztályerők viszonyának újraértékelését. A nemzetközi kommunista mozgalomban már 1933 és 1935 között is voltak próbálkozások a kitűzött stratégiai irányvonal tartalmát és a kor közvetlen szükségleteit összhangban kifejező irányvonal megfogalmazására. A CSKP VI. kongresszusának határozatai és egyéb pártdokumentumok is jelezték a szocialista forradalom közvetlen előkészületeinek és megvalósításának feltételeivel kapcsolatos túl optimistának hangzó formulák átfogalmazásának igényét. Gottwald korán felismerte a náci uralom jellegét és hogy milyen óriási veszélyt jelent ez a világbékére. A CSKP 10. plénumának határozatai már 1934- ben reagáltak az erőviszonyok változására a világban, a nemzetközi helyzetre, elemezték az adott időszakot és vázolták a kommunista párt és a munkásmozgalom új feladatait. Kelement Gottwald figyelmeztetett arra is, hogy a német fasizmus különösen nagy veszélyt jelent Csehszlovákia további fejlődése szempontjából, és nemcsak a forradalmi mozgalmat tekintve, hanem Csehszlovákia állami szuverenitását illetően is. Többször jelezte, hogy a burzsoá szervezésű csehszlovák állam, habár a kapitalista világ szerves része, nem lesz képes saját egzisztrenciájának tartós biztosítására. Ezek az összefüggések elvezették a Szovjetunióval megkötendő baráti és szövetségesi viszony szükségességének felismeréséhez, valamint a hazai antifasiszta erők felsorakoztatásának halaszthatatlan megszervezéséhez. Ezeknek a feladatoknak a megoldására a Kommunista Internacionálé új politikai irányvonalának a kialakításával párhuzamosan, s a Gottwald által megjelölt új megközelítések intencióiban került sor. Szinte felbecsülhetetlen szerepe volt Klement Gottwaldnak a nemzetközi kommunista mozgalom nagy antifasiszta népfrontról szóló taktikájának a megalkotásában. Ugyanakkor a CSKP ennek gyakorlati megvalósításában is igen pozitív eredményeket ért el. A párt abból indult ki, hogy az általa képviselt munkásosztály küldetése a burzsoázia nemzetáruló politikáját figyelembe véve, össztársadalmi, össznemzeti küldetésként lép előtérbe a megváltozott történelmi helyzetben. Az össznemzeti érdek, a köztársaság megmaradásáért vívott küzdelem a párt tekintélyét nagy mértékben növelte az antifasiszta érzelmű lakosság köreiben. így már a háborús katasztrófa előestéjén sikerült a CSKP vezetésével létrehozni a Nemzeti Front alapjait. A Nemzeti Front (különböző politikai és osztályerők antifasiszta szövetsége) irányvonalának teljes kibontakozása Csehszlovákiában azután vált lehetővé, miután a Szovjetunió a honvédő háborúba kényszerítve elkezdte küzdelmét a fasizmus leveréséért. Ekkor megnyílt a reális perspektíva a cseh és szlovák nép nemzeti felszabadításáért vívott harc teljes demokratikus kibontakoztatásához. A nemzeti felszabadító mozgalom egyes fázisaiban a Nemzeti Front eszméje annyi- re megszilárdult, hogy a nemzeti demokratikus forradalomnak a szocialista forradalomba való átnövése idején ebből nőtt ki az új, népi demokratikus állam politikai államrendszere is. A nemzeti feszabadító mozgalom idején a CSKP moszkvai vezetése érdemeként új tartalommal töltődtek fel a Csehszlovák Köztársaság megalakulását kikényszerítő 1918-1920-as nemzeti demokratikus forradalom tapasztalatai. Ezek általánosítása révén a párt vezetése felismerte annak a lehetőségét, hogy az okkupációs rezsim felszámolása egy új nemzeti demokratikus mozgalommal párhuzamosan valósulhat meg. A Gottwald vezette párt a háború folyamán a nemzeti ügy elsőrangú képviselőjeként lépett elő és a nemzeti felszabadító harcokban vállalt hősies küzdelmeivel döntő szerepet vívott ki magának a háború utáni Csehszlovákia bel- és külpolitikai orientációjának kialakításában. A felszabadulás után tehát létrejöhetett az a népi demokratikus berendezésű csehszlovák állam, amelyben a munkásosztályé lett a kezdeményező szerep. A Kassai (Koáice) Kormányprogram, amely a nemzeti demokratikus forradalom programjaként látott napvilágot, olyan tartalommal töltődött fel, melynek megvalósulása megnyitotta az utat a szocializmus felé. A-szocializmus- hoz vezető békés átmenet perspektívája tehát a fasizmus veresége és a nemzeti demokratikus forradalom győzelme eredményeként bontakozott ki hazánkban. A forradalom békés fejlődését célzó pártirányvonal megvalósulása egyúttal a nemzeti egység és a demokratikus hagyományok továbbfejlesztésére támaszkodva jöhetett létre. Ez a haladás feltételeit messzemenően meghatározó megoldás a marxizmus-le- ninizmust alkotóan megvalósító gottwaldi gondolkodás győzelme volt. 1948 februárja politikai szempontból betetőzte a nemzeti demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átnövését. Csehszlovákiában létrejött a proletárdiktatúra. A februári győzelem e tekintetben tehát annak a stratégiai irányvonalnak a kicsúcsosodása volt, amelyet a Klement Gottwald vezette párt a CSKP V. kongresszusán maga elé állított. Egyidejűleg pedig igazolta azoknak a politikai lépéseknek és megoldásoknak a helyességét, amelyek során a kitűzött irányvonal, a szocialista forradalom győzelme reális valósággá változott. A Klement Gottwald által alkotóan értelmezett és rugalmasan alkalmazott marxi-lenini ideológia, mint politikai cél és politikai eszköz, a társadalom javát szolgáló anyagi erővé alakult. Ezt figyelembe véve a gottwaldi hagyaték a ma előttünk álló forradalmi feladatok megoldásához is új ösztönzések és tanulságok forrása. KONRÁD INGE • Klement Gottwald Szlovákiában, 1948. július 10-én (Fotó: archívum)
