Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-04 / 44. szám
A Hurbanovói Sörgyár udvarán reggeltől estig nagy a forgalom. A jellegzetes színű, nyolc- és húsztonnás Liazok szinte egymást érik. Az érkezők üresen, a távozók már Arany Fácánnal töltött hordókkal és üvegekkel megrakottan. Milán Kraslan, akire várunk, éppen megérkezett. Kocsikísérőjével gyorsan felméri a helyzetet, hogy hányadikok a sorban, mikor kezdhetik a rakodást. Úgy döntenek, hogy várnak. Inkább kissé megnyújtják az aznapi műszakot.- Reggel Így korábban indulhatunk, ugyanis holnap messzebbre visszük a sört - mondja a gépkocsivezető, egyben jelezve, hogy addig van ideje, amíg sorra kerülnek. Szavai határozottak, ugyanakkor barátságos hangja és megnyerő nyíltsága szinte feledteti, hogy csak az imént ismerkedtünk össze. Bizonyára ezek a tulajdonságai is közrejátszottak abban, hogy az év elején, amikor a teherfuvarozási részleg áttért a bri- gádrendszerü munkaszervezésre és javadalmazásra, a közel hetventagú kollektíva titkos szavazással őt választotta a brigádtanács vezetőjévé. RÖNTGENSZEMMEL FIGYELIK EGYMÁST-A bizalom elismerést, de egyben nagyobb felelősséget is jelent a számomra. Egy FELMONDÁS - KÖZMEGEGYEZÉSSEL Januárt követően a szállítók között sok minden megváltozott. Jelentkeztek gépkocsi- vezetők, hogy másik kocsikísérővel szeretnének együtt dolgozni, de ugyanez fordítva is előfordult. Hogy miért, azt aligha kell részletesebben boncolgatni. Akinek nem igyekszik a társa, munka közben sokat pihenget, vagy netán felhörpint egy-egy pohárkával, az nemcsak önmagát, hanem kollégáját is megkárosítja. Ugyanez érvényes brigádméretekben is. Azok, akik az átlagos teljesítménynek csak 60-70 százalékát nyújtják, társaik ellen is vétenek. Ugyanis ha kisebb az összteljesítmény, a közös prémium is csökken, kevesebbet lehet elosztani. így érthető, hogy van olyan, akinek a brigád közmegegyezéssel felmondott.- Kértük az illető elhelyezését. Javaslatunkat benyújtottuk a szakszervezet üzemi bizottságának, és most várjuk, hogy a körülmények megfelelő mérlegelése után döntsenek. Ellenjavaslatot adott be a brigád akkor is, amikor egyik kevésbé igyekvő tagunk üzemi lakást igényelt - mondja Milán Kraslan.- Mit szólnak mindehhez a kollégák? - tesznek kíváncsivá a kemény döntések.- Kérdezzük meg - javasolja pillanatnyi gondolkodás nélkül. • A brigádforma a palackozóban is ösztönzően hat. Valéria Kovácsová a töltőgépet kezeli. (Vladimír Benko - CSTK felvétele) „Híznak" is „fogynak" is a fizetési borítékok A KÚRA NEVE: BÉREZÉS EGYÉNI ÉRDEMEK SZERINT soktagú kollektívában olyan légkört kell kialakítani, hogy észrevegyük és megfelelően jutalmazzuk az igyekezetét, de azt se hagyjuk szó nélkül, ha valaki a feladatok teljesítéséből csak tessék-lássék veszi ki a részét. Beszélgetés közben kissé hátrább húzódunk, hogy ne zavarjuk a többiek munkáját. Közben megtudom, hogy az elmúlt hónapok alatt elképzelésükből hogyan lett határozat, s a határozatból gyakorlat. A brigádtanács tagjai „feltérképezték" a lazaságokat, fegyelmezetlenségeket. A korábban bevált egyéni „munkakerülé- si fortélyokat" is a lógósok szemére vetették. Szerencsére a dolgozók túlnyomó többsége megértette, a több fizetésért többet is kell dolgozni.- Szerintem nálunk a brigádforma bevált és végleges érvénnyel meghonosodott. Egyrészt, mert mindenkit egyforma mércével mérünk, tárgyilagosan és nyíltan, másrészt pedig azért, mert az értékelést ösztönző és könnyen áttekinthető pontrendszerrel végezzük. A termelési értekezleten mindenki elmondja a nézeteit, kifogásait, s ha igazát bizonyítani tudja, megkapja az elégtételt, vagyis a nagyobb prémiumot - melegszik bele a mindannyiunkat foglalkoztató témába a brigádtanács vezetője. Ezt azonban csak mint elméleti lehetőséget említi, ugyanis eddig jogtalan elmarasztalás még senkit sem ért. A pontrendszer segítségével a szállítást könnyítő, illetve nehezítő valamennyi körülményt és az ember igyekezetét is pontosan értékelni tudják. így aztán a hónap végén hiába kap az egyik szállító 1500 korona prémiumot, a másik meg semmit, a pontrendszeren alapuló indokok meg- dönthetetlenek. Véletlen vagy sem, de az éppen megérkezett két gépkocsivezető véleménye megerősíti a brigádtanács vezetőjétől hallottakat.- Dolgozni kell, ennyi az egész. Hozzám hasonlóan a társam is igyekszik, így mi jól kijövünk. Az a fontos, hogy ne szűnjön meg, hanem fordítva, még jobbéin megerősödjön és elmélyüljön a brigádforma - mondja Jaros- lav Hips. Kecskés István kissé óvatosabban nyilatkozik, de az új munkaszervezési és bérezési forma neki is tetszik.- Úgy tapasztalom, hogy a brigádnak tekintélye van. Például javasoltuk, hogy hétfőn korábban kezdhessük a rakodást. A brigádtanács továbbította kérésünket az illetékes gazdasági osztályra, ahol megvitatták, majd megváltoztatták a munkakezdési rendet. így félhét helyett már ötkor kezdhetünk. Ezzel elkerüljük a reggeli torlódást, kevesebb az állásidő és nagyobb a teljesítmény. Kutmc István részlegvezető ugyancsak elégedett:- Nagyon jó, hogy a prémiumokat a brigádtanács osztja el, méghozzá nyilvánosan. Még csak a gondolata sem merülhet fel annak, hogy valakit jogtalanul elmarasztalnak, illetve előnyben részesítenek. Nincs többé jó és kevésbé hasznos fuvar, hiszen a pontrendszer nemcsak a távolságot, hanem a megállók számát is pontosan figyelembe veszi. Aki igyekszik és dolgozik, az a brigádformával nem járt rosszul. Én se, hiszen így könnyebb a részleg irányítása, többet foglalkozhatom a valóban problematikus dolgok megoldásával. A SABLONOSSÁGOT A BRIGÁDFORMA NEM TÚRI A sörgyárban a brigádrendszerű munka- szervezést és javadalmazást három kollektíva 242 tagja, vagyis a dolgozók mintegy harmada alkalmazza. Az év első hét hónapjában a három dolgozókollektíva tagjai jobb munka címén a tervezettnél 86 ezer koronával kaptak többet a brigádalapba. A brigádforma eredményes érvényesítésének hátterét, feltételeit Andrej Potanko mérnökkel, az igazgató gazdasági és kereskedelmi helyettesével és Elena Vrábelovával, a munka- és bérosztály vezetőjével elemezzük. Mindketten az alapos előkészítést emelik ki. A brigádszerú munkaszervezés és javadalmazás érvényesítése előtt a dolgozókat részletesen megismertetik a forma lényegével, küldetésével és előnyeivel. Erre valamennyi fórumot, a párttaggyűléseket, a pártcsoportok tanácskozását és a termelési értekezleteket is igénybe veszik.- A további nagyon lényeges követelmény a célok pontos meghatározása. A sablonosságot a brigádforma nem túri. Nem szabad egy általánosan érvényes követelményrendszert felállítani. Mi minden egyes brigádformát alkalmazó kollektívánál figyelembe vettük a munkahelyi sajátosságokat, vagyis három, teljesen más elveken alapuló pontrendszert dolgoztunk ki - magyarázza az igazgatóhelyettes. Illusztrációként néhány jellegzetes követelményt is kiemel. Például a palackozó részlegen a munkatermelékenység, a töltősor kihasználtsága és a munkaerőhiány okozta a fő problémákat. A kezdeményezést ezért ezekben az irányokban erősítették. Bevezették a teljesítménynormát, a karbantartók is a brigádformát alkalmazó kollektíva tagjai lettek, majd összevonták a palackozó és a hordótöl- tö részleget. így szükség esetén a munkaerőt rugalmasan átcsoportosíthatják. Ha nem kell gépet javítani, a karbantartók is a palackozásban segítenek, és fordítva, nagyobb hiba esetén a hozzáértő gépkezelők is csatlakoznak a javítókhoz. A malátagyártó részlegen nem a munkateljesítménnyel, hanem a minőséggel voltak gondok. Ezért az érdekeltségi rendszer itt ezt helyezi előtérbe, míg a szállítóknál az egyéni teljesítményeket, vagyis a gépkocsik kihasználtságának fokát.- A tapasztalatok alapján további kollektívák is bevezetik a brigádrendszerű munka- szervezést, de nem sietjük el a dolgot - nemcsak elégedettséget, büszkeséget is érzek a munka- és bérosztály vezetőjének hangjában, amikor erről beszélhet. - Előbb megvitatjuk a feltételeket, meghallgatjuk a dolgozók javaslatait, és csak ezt követően, az észrevételek figyelembevételével állítjuk össze az értékelés alapját jelentő pontrendszert. Az új munkabérezési formát az önállóság messzemenő érvényesítése mellett csak ezt követően kezdjük alkalmazni. Az udvaron időközben alábbhagyott a munka üteme. Már csak Jaroslav Hips és társa szorgoskodik, de rövidesen ók is befejezik a rakodást, az utolsó alumíniumhordó is a helyére kerül. Milán Kraslanék már végeztek és hazafelé készülődnek, hiszen a műszak valóban hosszabbra sikeredett. Ennek ellenére azért még megmutatják a megrakott teherautót, a rakterűiét oldalfala fölé magasodó ládák sorát.- Fleggel korán indulunk, nyitáskor már Piest'anyban leszünk. így idejében visszaérünk, és a holnaputáni fuvarunkat is előkészíthetjük. Sietünk. Az idő pénz, nem pazarolhatjuk! Jó utat kívánok nekik. És ez a kívánság nemcsak a következő napra vonatkozik, hanem minden továbbira, amelyet a „nagyobb sebességre váltva" megtesznek. EGRI FERENC ...mert mindenünk, ami ma van Egykor munkadalok ritmusára dolgoztak az emberek. Ma a gépek zaja, bonyolult szerkezetek csöndet igénylő működése mellett még szót váltani sem lehet. De a munkáját szerető, abból élő, s annak ellenértékéből boldogulni akaró egyszerű vagy szakképzett dolgozóban ott zümmög ma is az a belső dallam, amelyből a jó minőségű termék, a társadalmat gazdagító érték megszületik. Akik az egykor munkát, kenyeret, hatalmat követelőktől tanulták becsülni a termő, teremtő tetteket, azok tudják, mennyit kell adniuk önmagukból, hogy kaphassanak is érte. Ók azok, akiknek lelkiismeret-furdalásuk lenne, ha öt perccel később indítanák a gépet, akik fölemelik a földre esett szerszámot, akik mielőtt kilépnek az ajtón, elzárják a csöpögő csapot, leoltják a villanyt. Akik ha síkos az út és nem jár a busz, gyalog is bemennek a gyárba, akik éjszaka fölriadnak és nekiindulnak a zápornak, zivatarnak, hogy befedjék a száradni tett gabonát. Akiknek vérében, szívében, tudatában biztos mozdulattá, szerszámot, gépet, gyárat, munkát becsülő erővé válik mindennap a proletáröntudat.- Nem szeretik a sok beszédet, a túl szép szavakat. A tennivalókat pontosan körvonalazó, cselekvésre szólító egyszerű mondatok hívei. Nem szeretnek várakozni sem. Se a rossz szervezés miatt késve szállított nyersanyagra, se az évek óta ígért ésszerűbb irányításra, se a jobb munkájukat méltányoló jutalomra. Nem lehet őket összetéveszteni a közömbösökkel, az oldalról szemlélödókkel. Hiszen ha türelmetlenek, kedvüksze- gettek is, társadalmunk eddig létrehozott vívmányait, értékeit féltve azok. Ha látják a pazarlást, a fegyelmezetlenséget, a nemtörődömséget, a harácsoló önzést, a becsületes munkát lesajnáló élösködést, szót kérnek, figyelmeztetnek, odamondogatnak, még akkor is, ha ettől a helyzet alig vagy csak nagy sokára változik. „Az átalakítás fontos lélektani akadálya a várakozó álláspont" - mutatott rá a 10. ülés jelentése. Es ez egyben a sajtó, a mi további feladatainkat is meghatározza. Hiszen legyen ennek az álláspontnak bármilyen magyarázata, sehol sem tűrhetjük meg. Fel kell tárnunk a gazdasági élet, a termelés és az irányítás minden szintjén a fékező mechanizmusokat, az adminisztratív-utasításos rendszerben rejlőket éppúgy, mint az emberek hozzá nem értéséből, kényelmességéből vagy óvatoskodásából eredőket. Ahhoz, hogy a helyben járás, a toporgás pontos cél felé irányuló haladássá gyorsuljon, sokkal tágabb teret kell adni a becsületesen dolgozó emberek véleményének, kezdeményezésének, az üzemi demokráciának. A mi dolgunk, hogy még hatékonyabban, szemléletesebben és határozottabban népszerűsítsük a gazdasági mechanizmus új elemeit, hogy felmutassuk az átalakítás eddigi legjobb tapasztalatait, s hogy bátorítsuk az átalakításért küzdőket, úttörő szerepet vállalókat. A gazdasági propaganda és agitáció jelentősége tovább növekszik. Miután a 10. ülés a gazdasági vezetők és élenjáró szakemberek kötelességévé tette, hogy bekapcsolódjanak az új gazdasági mechanizmus magyarázatába és népszerűsítésébe, meg kell keresnünk és találnunk a módját, hogy szorosabbra fűzzük szerkesztőségünk kapcsolatát velük, s helyet adjunk lapunk hasábjain javaslataiknak, tapasztalataiknak. Egyúttal azonban még nagyobb teret kell adnunk a termelés legkülönfélébb szakaszain dolgozó szakembereknek, tudományos dolgozóknak és a munkásoknak is. Elsősorban azoknak kell népszerűsíteniük az átalakítást, akik nemcsak céljait látják, hanem a megvalósítás bonyolultságát, nehézségeit és lehetőségeit is ismerik. Az átalakítás nem valósítható meg az emberek gondolkodásának megújítása, átalakítása nélkül. Anélkül, hogy megértenék az új szükségleteket és követelményeket, s megtanulnának régi beidegződések, szempontok, szokássá únt gyakorlat nélkül cselekedni. Újságírói felkészültségünk, átalakítást segítő elkötelezettségünk próbaköve, hogy mi magunk hogyan tudunk szakítani a megszokott, de nem hatékony módszerekkel, hogyan tudjuk felkelteni a figyelmet, megnyerni a bizalmat az újat akaró, társadalomért cselekvő emberek iránt, hogyan tudunk érvekkel, tényekkel bizonyítva véleményünket fellépni a kétségekkel, az egyoldalú vagy helytelen nézetekkel szemben. Az eszmei-politikai nevelés egész rendszerét ismerve úgy kell megválasztanunk eszközeinket, hogy olvasóink figyelmének előterébe állítsuk mindig a legfontosabbakat, Az iskola és a család felelősségét az ifjúság életre, hivatásra való felkészítésében éppúgy, mint a társadalomtudományokkal szemben támasztott követelményeket. A pártmunka hatékonyabb módszereit keresve olyan kommunisták példájával kell határozottabb, cselekvóbb magatartásra biztatnunk és ösztönöznünk, akik világosan és határozottan megfogalmazzák és végrehajtják a korunk diktálta feladatokat. De nem szabad elhallgatnunk azt sem, ha ennek hiányában valahol megtorpanás, tétovázás tapasztalható. Sokkal alaposabban, összefüggéseket keresve és a megoldások módját is láttatva kell a pártalapszervezetek munkájával szemben támasztott magasabb igényekkel foglalkoznunk. Figyelmünk homlokterében mindenekelőtt az ember áll. A munkájáért, s a munkájából élő, a társadalomért tenni akaró, a várakozó álláspontra helyezkedő, a türelmetlen, a szókimondó és a véleményét - ma még, talán - elhallgató. Az ember, akinek erkölcsi értékeit, világszemléletét és magatartását mi is alakítjuk. A mi munkánk mércéje is, hogy mennyien állnak készen a cselekvésre, s hogy még mennyien várakoznak. A lényeg, hogy egy pillanatra se hagyjuk elfelejteni, amit a munka dala így fogalmazott meg számunkra: „mert mindenünk, ami ma van, kitartó munkából fogant." ÚJ S! És ez a hatékonyság, a gazdaságosság, a korszerű köve- telmények szintjén így van ma is és így lesz holnap is, amikor remélhetőleg a tegnapi tétovázók és a mai várakozók is felzárkóznak a munkásbecsülettel dolgozók sorába. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET 1988.
