Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-04 / 44. szám

A Hurbanovói Sörgyár udvarán reggeltől estig nagy a forgalom. A jellegzetes színű, nyolc- és húsztonnás Liazok szinte egymást érik. Az érkezők üresen, a távozók már Arany Fácánnal töltött hordókkal és üve­gekkel megrakottan. Milán Kraslan, akire vá­runk, éppen megérkezett. Kocsikísérőjével gyorsan felméri a helyzetet, hogy hányadikok a sorban, mikor kezdhetik a rakodást. Úgy döntenek, hogy várnak. Inkább kissé meg­nyújtják az aznapi műszakot.- Reggel Így korábban indulhatunk, ugyanis holnap messzebbre visszük a sört - mondja a gépkocsivezető, egyben jelezve, hogy addig van ideje, amíg sorra kerülnek. Szavai határozottak, ugyanakkor barátsá­gos hangja és megnyerő nyíltsága szinte feledteti, hogy csak az imént ismerkedtünk össze. Bizonyára ezek a tulajdonságai is közrejátszottak abban, hogy az év elején, amikor a teherfuvarozási részleg áttért a bri- gádrendszerü munkaszervezésre és javadal­mazásra, a közel hetventagú kollektíva titkos szavazással őt választotta a brigádtanács vezetőjévé. RÖNTGENSZEMMEL FIGYELIK EGYMÁST-A bizalom elismerést, de egyben na­gyobb felelősséget is jelent a számomra. Egy FELMONDÁS - KÖZMEGEGYEZÉSSEL Januárt követően a szállítók között sok minden megváltozott. Jelentkeztek gépkocsi- vezetők, hogy másik kocsikísérővel szeretné­nek együtt dolgozni, de ugyanez fordítva is előfordult. Hogy miért, azt aligha kell részlete­sebben boncolgatni. Akinek nem igyekszik a társa, munka közben sokat pihenget, vagy netán felhörpint egy-egy pohárkával, az nem­csak önmagát, hanem kollégáját is megkáro­sítja. Ugyanez érvényes brigádméretekben is. Azok, akik az átlagos teljesítménynek csak 60-70 százalékát nyújtják, társaik ellen is vétenek. Ugyanis ha kisebb az összteljesít­mény, a közös prémium is csökken, keveseb­bet lehet elosztani. így érthető, hogy van olyan, akinek a brigád közmegegyezéssel felmondott.- Kértük az illető elhelyezését. Javaslatun­kat benyújtottuk a szakszervezet üzemi bi­zottságának, és most várjuk, hogy a körülmé­nyek megfelelő mérlegelése után döntsenek. Ellenjavaslatot adott be a brigád akkor is, amikor egyik kevésbé igyekvő tagunk üzemi lakást igényelt - mondja Milán Kraslan.- Mit szólnak mindehhez a kollégák? - tesznek kíváncsivá a kemény döntések.- Kérdezzük meg - javasolja pillanatnyi gondolkodás nélkül. • A brigádforma a palackozóban is ösztönzően hat. Valéria Kovácsová a töltőgépet kezeli. (Vladimír Benko - CSTK felvétele) „Híznak" is „fogynak" is a fizetési borítékok A KÚRA NEVE: BÉREZÉS EGYÉNI ÉRDEMEK SZERINT soktagú kollektívában olyan légkört kell kiala­kítani, hogy észrevegyük és megfelelően ju­talmazzuk az igyekezetét, de azt se hagyjuk szó nélkül, ha valaki a feladatok teljesítéséből csak tessék-lássék veszi ki a részét. Beszél­getés közben kissé hátrább húzódunk, hogy ne zavarjuk a többiek munkáját. Közben meg­tudom, hogy az elmúlt hónapok alatt elképze­lésükből hogyan lett határozat, s a határozat­ból gyakorlat. A brigádtanács tagjai „feltérké­pezték" a lazaságokat, fegyelmezetlensége­ket. A korábban bevált egyéni „munkakerülé- si fortélyokat" is a lógósok szemére vetették. Szerencsére a dolgozók túlnyomó többsége megértette, a több fizetésért többet is kell dolgozni.- Szerintem nálunk a brigádforma bevált és végleges érvénnyel meghonosodott. Egy­részt, mert mindenkit egyforma mércével mé­rünk, tárgyilagosan és nyíltan, másrészt pedig azért, mert az értékelést ösztönző és könnyen áttekinthető pontrendszerrel végezzük. A ter­melési értekezleten mindenki elmondja a né­zeteit, kifogásait, s ha igazát bizonyítani tudja, megkapja az elégtételt, vagyis a nagyobb prémiumot - melegszik bele a mindannyiun­kat foglalkoztató témába a brigádtanács ve­zetője. Ezt azonban csak mint elméleti lehetősé­get említi, ugyanis eddig jogtalan elmaraszta­lás még senkit sem ért. A pontrendszer segít­ségével a szállítást könnyítő, illetve nehezítő valamennyi körülményt és az ember igyeke­zetét is pontosan értékelni tudják. így aztán a hónap végén hiába kap az egyik szállító 1500 korona prémiumot, a másik meg sem­mit, a pontrendszeren alapuló indokok meg- dönthetetlenek. Véletlen vagy sem, de az éppen megérke­zett két gépkocsivezető véleménye meg­erősíti a brigádtanács vezetőjétől hallottakat.- Dolgozni kell, ennyi az egész. Hozzám hasonlóan a társam is igyekszik, így mi jól kijövünk. Az a fontos, hogy ne szűnjön meg, hanem fordítva, még jobbéin megerősödjön és elmélyüljön a brigádforma - mondja Jaros- lav Hips. Kecskés István kissé óvatosabban nyilat­kozik, de az új munkaszervezési és bérezési forma neki is tetszik.- Úgy tapasztalom, hogy a brigádnak te­kintélye van. Például javasoltuk, hogy hétfőn korábban kezdhessük a rakodást. A brigádta­nács továbbította kérésünket az illetékes gaz­dasági osztályra, ahol megvitatták, majd megváltoztatták a munkakezdési rendet. így félhét helyett már ötkor kezdhetünk. Ezzel elkerüljük a reggeli torlódást, kevesebb az állásidő és nagyobb a teljesítmény. Kutmc István részlegvezető ugyancsak elégedett:- Nagyon jó, hogy a prémiumokat a bri­gádtanács osztja el, méghozzá nyilvánosan. Még csak a gondolata sem merülhet fel annak, hogy valakit jogtalanul elmarasztal­nak, illetve előnyben részesítenek. Nincs töb­bé jó és kevésbé hasznos fuvar, hiszen a pontrendszer nemcsak a távolságot, hanem a megállók számát is pontosan figyelembe veszi. Aki igyekszik és dolgozik, az a brigád­formával nem járt rosszul. Én se, hiszen így könnyebb a részleg irányítása, többet foglal­kozhatom a valóban problematikus dolgok megoldásával. A SABLONOSSÁGOT A BRIGÁDFORMA NEM TÚRI A sörgyárban a brigádrendszerű munka- szervezést és javadalmazást három kollektí­va 242 tagja, vagyis a dolgozók mintegy harmada alkalmazza. Az év első hét hónapjá­ban a három dolgozókollektíva tagjai jobb munka címén a tervezettnél 86 ezer koroná­val kaptak többet a brigádalapba. A brigádfor­ma eredményes érvényesítésének hátterét, feltételeit Andrej Potanko mérnökkel, az igaz­gató gazdasági és kereskedelmi helyettesé­vel és Elena Vrábelovával, a munka- és bérosztály vezetőjével elemezzük. Mindketten az alapos előkészítést emelik ki. A brigádszerú munkaszervezés és java­dalmazás érvényesítése előtt a dolgozókat részletesen megismertetik a forma lényegé­vel, küldetésével és előnyeivel. Erre vala­mennyi fórumot, a párttaggyűléseket, a párt­csoportok tanácskozását és a termelési érte­kezleteket is igénybe veszik.- A további nagyon lényeges követelmény a célok pontos meghatározása. A sablonos­ságot a brigádforma nem túri. Nem szabad egy általánosan érvényes követelményrend­szert felállítani. Mi minden egyes brigádfor­mát alkalmazó kollektívánál figyelembe vettük a munkahelyi sajátosságokat, vagyis három, teljesen más elveken alapuló pontrendszert dolgoztunk ki - magyarázza az igazgatóhe­lyettes. Illusztrációként néhány jellegzetes követel­ményt is kiemel. Például a palackozó részle­gen a munkatermelékenység, a töltősor ki­használtsága és a munkaerőhiány okozta a fő problémákat. A kezdeményezést ezért ezek­ben az irányokban erősítették. Bevezették a teljesítménynormát, a karbantartók is a bri­gádformát alkalmazó kollektíva tagjai lettek, majd összevonták a palackozó és a hordótöl- tö részleget. így szükség esetén a munkaerőt rugalmasan átcsoportosíthatják. Ha nem kell gépet javítani, a karbantartók is a palackozás­ban segítenek, és fordítva, nagyobb hiba esetén a hozzáértő gépkezelők is csatlakoz­nak a javítókhoz. A malátagyártó részlegen nem a munkateljesítménnyel, hanem a minő­séggel voltak gondok. Ezért az érdekeltségi rendszer itt ezt helyezi előtérbe, míg a szállí­tóknál az egyéni teljesítményeket, vagyis a gépkocsik kihasználtságának fokát.- A tapasztalatok alapján további kollektí­vák is bevezetik a brigádrendszerű munka- szervezést, de nem sietjük el a dolgot - nem­csak elégedettséget, büszkeséget is érzek a munka- és bérosztály vezetőjének hangjá­ban, amikor erről beszélhet. - Előbb megvi­tatjuk a feltételeket, meghallgatjuk a dolgozók javaslatait, és csak ezt követően, az észrevé­telek figyelembevételével állítjuk össze az értékelés alapját jelentő pontrendszert. Az új munkabérezési formát az önállóság messze­menő érvényesítése mellett csak ezt követő­en kezdjük alkalmazni. Az udvaron időközben alábbhagyott a munka üteme. Már csak Jaroslav Hips és társa szorgoskodik, de rövidesen ók is befeje­zik a rakodást, az utolsó alumíniumhordó is a helyére kerül. Milán Kraslanék már végez­tek és hazafelé készülődnek, hiszen a mű­szak valóban hosszabbra sikeredett. Ennek ellenére azért még megmutatják a megrakott teherautót, a rakterűiét oldalfala fölé magaso­dó ládák sorát.- Fleggel korán indulunk, nyitáskor már Piest'anyban leszünk. így idejében visszaé­rünk, és a holnaputáni fuvarunkat is előkészít­hetjük. Sietünk. Az idő pénz, nem pazarol­hatjuk! Jó utat kívánok nekik. És ez a kívánság nemcsak a következő napra vonatkozik, ha­nem minden továbbira, amelyet a „nagyobb sebességre váltva" megtesznek. EGRI FERENC ...mert mindenünk, ami ma van Egykor munkadalok ritmusára dolgoztak az emberek. Ma a gépek zaja, bonyolult szerkezetek csöndet igénylő műkö­dése mellett még szót váltani sem lehet. De a munkáját szerető, abból élő, s annak ellenértékéből boldogulni akaró egyszerű vagy szakképzett dolgozóban ott zümmög ma is az a belső dallam, amelyből a jó minőségű termék, a társadalmat gazdagító érték megszületik. Akik az egykor munkát, kenyeret, hatalmat követelőktől tanulták becsülni a termő, teremtő tetteket, azok tudják, mennyit kell adniuk önmagukból, hogy kaphassanak is érte. Ók azok, akiknek lelkiismeret-furdalásuk lenne, ha öt perccel később indítanák a gépet, akik fölemelik a földre esett szerszámot, akik mielőtt kilépnek az ajtón, elzárják a csöpögő csapot, leoltják a villanyt. Akik ha síkos az út és nem jár a busz, gyalog is bemennek a gyárba, akik éjszaka fölriadnak és nekiindulnak a zápornak, zivatarnak, hogy befedjék a szá­radni tett gabonát. Akiknek vérében, szívében, tudatában biztos mozdulattá, szerszámot, gépet, gyárat, munkát becsülő erővé válik mindennap a proletáröntudat.- Nem szeretik a sok beszédet, a túl szép szavakat. A tennivalókat pontosan körvonalazó, cselekvésre szólító egyszerű mondatok hívei. Nem szeretnek várakozni sem. Se a rossz szervezés miatt késve szállított nyersanyagra, se az évek óta ígért ésszerűbb irányításra, se a jobb munkájukat méltányoló jutalomra. Nem lehet őket összetéveszteni a közömbösökkel, az oldalról szemlélödókkel. Hiszen ha türelmetlenek, kedvüksze- gettek is, társadalmunk eddig létrehozott vívmányait, értékeit féltve azok. Ha látják a pazarlást, a fegyelmezetlenséget, a nemtörődömséget, a harácsoló önzést, a becsületes munkát lesajnáló élösködést, szót kérnek, figyelmeztetnek, odamon­dogatnak, még akkor is, ha ettől a helyzet alig vagy csak nagy sokára változik. „Az átalakítás fontos lélektani akadálya a várakozó állás­pont" - mutatott rá a 10. ülés jelentése. Es ez egyben a sajtó, a mi további feladatainkat is meghatározza. Hiszen legyen ennek az álláspontnak bármilyen magyarázata, sehol sem tűrhetjük meg. Fel kell tárnunk a gazdasági élet, a termelés és az irányítás minden szintjén a fékező mechanizmusokat, az adminisztratív-utasításos rendszerben rejlőket éppúgy, mint az emberek hozzá nem értéséből, kényelmességéből vagy óvatoskodásából eredőket. Ahhoz, hogy a helyben járás, a toporgás pontos cél felé irányuló haladássá gyorsuljon, sokkal tágabb teret kell adni a becsületesen dolgozó emberek véleményének, kezdemé­nyezésének, az üzemi demokráciának. A mi dolgunk, hogy még hatékonyabban, szemléleteseb­ben és határozottabban népszerűsítsük a gazdasági mecha­nizmus új elemeit, hogy felmutassuk az átalakítás eddigi legjobb tapasztalatait, s hogy bátorítsuk az átalakításért küzdőket, úttörő szerepet vállalókat. A gazdasági propaganda és agitáció jelentősége tovább növekszik. Miután a 10. ülés a gazdasági vezetők és élenjáró szakemberek kötelességévé tette, hogy bekapcsolódjanak az új gazdasági mechanizmus magyarázatába és népszerűsítésébe, meg kell keresnünk és találnunk a módját, hogy szorosabbra fűzzük szerkesztősé­günk kapcsolatát velük, s helyet adjunk lapunk hasábjain javaslataiknak, tapasztalataiknak. Egyúttal azonban még nagyobb teret kell adnunk a termelés legkülönfélébb szaka­szain dolgozó szakembereknek, tudományos dolgozóknak és a munkásoknak is. Elsősorban azoknak kell népszerűsíteniük az átalakítást, akik nemcsak céljait látják, hanem a megvalósí­tás bonyolultságát, nehézségeit és lehetőségeit is ismerik. Az átalakítás nem valósítható meg az emberek gondolko­dásának megújítása, átalakítása nélkül. Anélkül, hogy megér­tenék az új szükségleteket és követelményeket, s megtanul­nának régi beidegződések, szempontok, szokássá únt gya­korlat nélkül cselekedni. Újságírói felkészültségünk, átalakí­tást segítő elkötelezettségünk próbaköve, hogy mi magunk hogyan tudunk szakítani a megszokott, de nem hatékony módszerekkel, hogyan tudjuk felkelteni a figyelmet, megnyerni a bizalmat az újat akaró, társadalomért cselekvő emberek iránt, hogyan tudunk érvekkel, tényekkel bizonyítva vélemé­nyünket fellépni a kétségekkel, az egyoldalú vagy helytelen nézetekkel szemben. Az eszmei-politikai nevelés egész rendszerét ismerve úgy kell megválasztanunk eszközeinket, hogy olvasóink figyelmé­nek előterébe állítsuk mindig a legfontosabbakat, Az iskola és a család felelősségét az ifjúság életre, hivatásra való felkészí­tésében éppúgy, mint a társadalomtudományokkal szemben támasztott követelményeket. A pártmunka hatékonyabb mód­szereit keresve olyan kommunisták példájával kell határozot­tabb, cselekvóbb magatartásra biztatnunk és ösztönöznünk, akik világosan és határozottan megfogalmazzák és végrehajt­ják a korunk diktálta feladatokat. De nem szabad elhallgatnunk azt sem, ha ennek hiányában valahol megtorpanás, tétovázás tapasztalható. Sokkal alaposabban, összefüggéseket keresve és a megoldások módját is láttatva kell a pártalapszervezetek munkájával szemben támasztott magasabb igényekkel foglal­koznunk. Figyelmünk homlokterében mindenekelőtt az ember áll. A munkájáért, s a munkájából élő, a társadalomért tenni akaró, a várakozó álláspontra helyezkedő, a türelmetlen, a szókimondó és a véleményét - ma még, talán - elhallgató. Az ember, akinek erkölcsi értékeit, világszemléletét és maga­tartását mi is alakítjuk. A mi munkánk mércéje is, hogy mennyien állnak készen a cselekvésre, s hogy még mennyien várakoznak. A lényeg, hogy egy pillanatra se hagyjuk elfelej­teni, amit a munka dala így fogalmazott meg számunkra: „mert mindenünk, ami ma van, kitartó munkából fogant." ÚJ S! És ez a hatékonyság, a gazdaságosság, a korszerű köve- telmények szintjén így van ma is és így lesz holnap is, amikor remélhetőleg a tegnapi tétovázók és a mai várakozók is felzárkóznak a munkásbecsülettel dolgozók sorába. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET 1988.

Next

/
Oldalképek
Tartalom