Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-28 / 43. szám
A csehszlovák állam keletkezésének 70. évfordulójával kapcsolatban fokozott érdeklődés nyilvánul meg napjainkban a burzsoá köztársaság fejlődésének különböző oldalai iránt. A Habsburg-monarchia széthullása és az utódállamok kialakulása nemcsak a politikai térképet változtatta meg Európa terjedelmes részén, hanem azt a nagy gazdasági komplexumot is leépítette, amely évszázados fejlődés során alakult ki Közép- és Délkelet-Európában. Ezekből az államjogi változásokból kifolyólag Csehszlovákia egy aránylag nagy termelési potenciál, jelentős mértékben tagolt ipari szerkezet, valamint tekintélyes létszámú szakképzett munkaerő formájában vitathatatlan előnyökhöz jutott. Különböző források szerint Csehszlovákia örökölte a Habsburg-monarchia iparának mintegy 60 százalékát, miközben területe csak 21 százalékát, lakossága pedig 25 százalékát képezte a monarchiáénak. A háború utáni évek kulcsfontosságú feladatai A háború utáni első évek kulcsfontosságú feladatai közül a következőket emelhetjük ki: 1. Kialakítani a feltételeket az új állami alakulat gyors, zavartalan és minél sokoldalúbb gazdasági önállósításhoz. 2. A világgazdaságban ható irányzatokkal összhangban végrehajtani a csehszlovák gazdaság korszerűsítését és szerkezeti átalakítását, s bekapcsolni Csehszlovákiát a hatékony nemzetközi munkamegosztásba. 3. A gazdasági folyamatok szélesebb körű állami szabályozásával korlátok közé szorítani a gazdasági fejlődésben érvényesülő ösz- tönösséget és anarchiát. 4. Fokozatosan csökkenteni a gazdasági fejlettség területi egyenlőtlenségeit, főleg a köztársaság keleti és nyugati része között. 5. A kapitalista termelési mód által behatárolt objektív lehetőségek keretében aránylag progresszív szociálpolitikát folytatni, ami a Habsburg-monarchia utolsó békeéveihez viszonyítva a lakosság jobb életfeltételeit eredményezné. Az említett feladatok közül csak az elsőt sikerült eredményesen teljesíteni. Csehszlovákia az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után bebizonyította politikai és gazdasági életképességét, gazdasága kedvezőbben fejlődött, mint a környező államoké. Szociális intézkedései, habár ezek nem voltak elég következetesek, a Habsburg-monarchiához viszonyítva észrevehető előrehaladást eredményeztek. Nem váltak be azoknak az osztrák, magyar, nyugat-európai és amerikai politikusoknak, közgazdászoknak a feltevései, akik azt jósolták, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia kis államokra való felosztását gazdasági visszaesés fogja követni. A részvénytársaságok nosztrífikálása A csehszlovák gazdaság osztráktalanítása elsősorban a tulajdonviszonyok területére összpontosult. Amikor az új államban a cseh burzsoázia vezető politikai erővé vált, aránylag gyenge volt még saját gazdasági háttere. Az ipari és a kereskedelmi vállalatok, a bankok és nagybirtokosok többsége osztrák, magyar, német vagy más külföldi tulajdonban volt. Az első csehszlovák kormányok gazdaságpolitikája a Bécstől és Budapesttől való függőség csökkentésére irányult. Az ezzel is összefüggő inflációellenes intézkedések aránylag gyorsan stabilizálták az árakat, s gátat vetettek a környező országokat gazdasági zűrzavarba sodró hiperinflációnak. A részvénytársaságok nosztrífikálása és a részvények repatriálása a tulajdonviszonyok területén kedvezőbb helyzetbe hozta a cseh és a szlovák burzsoáziát. 1918-ig a jelentősebb vállalatok többségének Bécs- ben és Budapesten volt a központja, a központi hivatalok, a legfontosabb bankok és a külkereskedelmi cégek közelében. A noszt- rifikációs törvények értelmében a hazai érdekeltségű részvénytársaságok székhelyét csehszlovák területre kellett áthelyezi. A nosztrifikált vállalatok hitelezését hazai bankok vették át. A csehszlovák tőkések a bécsi és a budapesti tőzsdéken előnyös feltételek között vásárolhatták meg a csehszlovák társaságok külföldi tulajdonban levő részvényeit, ami jelentős mértékben megnövelte a csehszlovák részvényesek pozícióit, bár egyes nagyobb vállalatok részvényei a nosztrifikáció folyamán más külföldi, főleg francia és brit tulajdonba is kerültek. A vezető cseh bankok tőkéje oly mértékben gyarapodott, hogy kiemelkedhettek korábbi provinciális helyzetükből, s központi szerepet tölthettek be a pénzügyek területén. Torzulások a földreform végrehajtásában _______ A cseh burzsoázia a „fehérhegyi örökség felszámolásáért" jelszó jegyében az arisztokrácia és a katolikus egyház földbirtokosainak korlátozására törekedett. (A Schwarzenber- gek például 248 ezer, a Lichtensteiniek 173 ezer, a Pálffyak 106 ezer hektárt birtokoltak, s mintegy félmillió hektárnyi mezőgazdasági és erdőterület volt az egyház tulajdonában.) Az arisztokrácia nemcsak a szociális és a nemzeti elnyomás hordozója volt, hanem a Habsburg-monarchia fő támaszát is jelentette. A parasztság és a falusi szegénység földreformot követelő mozgalma a Csehszlovák Köztársaság létrehozása után, s a földtulajdon rendszerének szovjet példáját is látva, új lendületet kapott. A szociáldemokraták elhibázott agrárpolitikája következtében azonban a földreform végrehajtásában az agrárburzsoázia jutott vezető szerephez, amely arra törekedett, hogy megszerezze a legjobb földterületeket, s a falvakon kialakítsa a cseh és a szlovák ún. maradékbirtokosok új rétegét. Ennek a rétegnek az volt a feladata, hogy döntő befolyást gyakoroljon a falvak életére, s a mezőgazdasági termelést, az értékesítést és az élelmiszeripart az agrártöke szolgálatába állítsa. Habár a csehszlovák földreform a legterjedelmesebbek közé tartozott a háború utáni Európában, s a parasztság egy része is kedvezőbb helyzethez jutott, mégsem vezetett a földtulajdon következetes demokratizálásához. Az elfogadott törvények csak részben valósulnak meg, s a reform teljes végrehajtását a régi nagybirtokosok és az új agrárburzsoázia közti kompromisszum végül is 20-30 évre elhalasztotta. A működő tőke repatriálása és a földreform eredményeként a cseh burzsoázia politikai hegemóniáját néhány év alatt gazdaságilag is alátámasztotta. A Zivnobank' által reprezentált ipari töke és az agrártőke egymás mellett gyarapodva egyre nagyobb befolyást gyakorolt a köztársaság gazdasági és politikai fejlődésére. Érdemes megjegyezni, hogy a cseh burzsoázia éppen abbán az időszakban erősítette lépésről lépésre gazdasági pozícióit, amikor a kormány és a parlament program- nyilatkozatokat fogadott el a nagytőke szocializálásáról. Új helyzet a külkereskedelemben A csehszlovák kormány arra is törekedett, hogy az osztrák-német befolyás csökkentése érdekében megerősítse a francia és az angol tókeérdekeltségeket Csehszlovákiában. Be- nes külpolitikája egyszerre két cél elérésére irányult. Egyrészt csökkenteni akarta a csehszlovák gazdaság Németországtól, Ausztriától és Magyarországtól való veszélyes függőségét, másrészt pedig fokozni a nyugati töke érdekeltségét a köztársaságok sorsában, s olyan gazdasági függőségi viszonyokat kialakítani, amelyek megfeleltek az uralmon levő burzsoázia külpolitikai irányzatának. A külkereskedelemben kialakult helyzet megkövetelte az új feltételekhez való alkalmazkodást. A monarchia egységes belső piaca a múltban lehetővé tette, hogy a cseh és a szlovák ipar termékei akadálytalanul eljussanak a birodalom bármilyen részébe. Az utódállamok politikai és vámhatárai azonban megszüntették ezt az előnyös helyzetet, s a csehszlovák termékeknek ezekben az államokban fel kellett venniük a versenyt más országok termékeivel. A monarchia keretei között ugyanis a cseh ipar termelése főleg a birodalom kevésbé fejlett részeinek az ellátására irányult, s nem alakult ki olyan verseny, amely ösztönözte volna a műszaki fejlesztést. Az új helyzetben azonban nemcsak a fejlett tőkés országok termelésével, hanem az utódállamok kibontakozó iparával is szembe kellett nézni. A gazdasági válság Az új állam keletkezése után a csehszlovák ipar szerkezetében túlsúlyban volt a könnyűipar. A kiviteli termelés legfontosabb ágazatait a textil-, a bőr és az üvegipar, a divatékszer- gyártás, a porcelánipar és a cukorgyártás stb. képezte. A nehézipar többnyire csak a belső szükségleteket elégítette ki. Közvetlenül a háború után a kimerült európai országokban nem voltak értékesítési nehézségek, az 1921-1922-es években bekövetkezett gazdasági válság azonban már arra figyelmeztetett, hogy a távlati stabilitás érdekében gyökeresen át kell alakítani a csehszlovák gazdaság szerkezetét. Erre azonban tőkés termelési viszonyok között központilag koordinált formában nem kerülhetett sor, mert jelentős tőkés csoportok érdeke fűződött a fennálló gazdasági szerkezethez, s egy céltudatosan kidolgozott korszerűsítési program is hiányzott. A csehszlovák gazdaság így továbbra is elmaradt a villamosenergia-termelést, az elektrotechnikát, a vegyipart és az új gépipari szakágazatokat gyorsabb ütemben fejlesztő nyugati államok gazdaságától. Ennek ellenére az öröklött gazdasági szerkezet is gyors gazdasági növekedést tett lehetővé, főleg az 1924-től 1929-ig tartó gazdasági megélénkülés és kibontakozás éveiben. Csehszlovákia jól kihasználta a világpiaci konjunktúrát, s a feldolgozóipar számos szakágazatában végrehajtott műszaki rekonstrukciók alapján az egy lakosra számított feldolgozóipari teljesítmény tekintetében az élenjáró európai államok sorába került. Az 1929 után bekövetkezett válságban azonban kifejezően megmutatkozott Csehszlovákia gazdasági szerkezetének elmaradottsága. Az 1933-ig tartó gazdasági válság, s az azt követő pangás időszaka rendkívüli mértékben érintette Csehszlovákiát, s kikényszerítette a szerkezeti átalakítás folyamatának elindítását. A válság legmélyebb pontjának leküzdése után először a nehézipar indult fejlődésnek, a könnyűipari termelés viszont, főleg a hagyományos kiviteli ágazatokban, 1938-ig sem tudott kilábolni a válságból. Ez a kikényszerített szerkezeti átalakítás az ország számos területén gazdasági hanyatlással, szociális és nemzetiségi megrázkódtatásokkal járt. Az ipari termelés súlypontja a világviszonylatban ható irányzatokkal összhangban a nehéziparra, ézen belül főleg az acéliparra, a gépipari és a vegyipari termelésre, valamint a villamosenergia termelésére helyeződött át. A szerkezeti változások következtében az 1929-től 1937-ig terjedő időszakban a kiviteli termelésben a könnyű- és az élelmiszeripar részaránya 61 százalékról 43 százalékra csökkent, miközben a fémipari termékek részaránya 15 százalékról 25 százalékra nőtt. Ezekre a változtatásokra azonban olyan időszakban került sor, amikor az ország külkereskedelmi forgalma a válság előttinek csupán a 29-57 százalékát érte el. A gazdasági fejlettség területi különbségei Az első csehszlovák köztársaság húsz éve történetének állandó problémája volt a területek egyenlőtlen gazdasági és szociális fejlettsége, ami még a Habsburg-monarchia idejéből származott, s aminek komoly nemzetiségi és politikai következményei voltak. A cseh országrészek nemcsak iparilag voltak fejlettebbek Szlovákiánál, hanem mezőgazdasági termelésük is magasabb színvonalú volt. Szlovákia mezőgazdasági dolgozói 10 hektáron állítottak elő annyi terméket, amennyit a csehországiak négy hektárról termeltek ki. Ez körülbelül ötvenéves lemaradásnak felelt meg. A kapitalizmusban végbemenő anarchikus fejlődés rendszerint nem mérsékli, hanem inkább elmélyíti a területek gazdasági fejlettsége közti különbségeket. Az ilyen ösztönös fejlődésnek csak központilag irányított gazdaságpolitikával lehet gátat vetni. Csehszlovákiában kezdettől fogva a legfontosabb feladatok közé tartozott a gazdasági színvonal ki- egyenlítése, de a München előtti köztársaság kormányai nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget ennek a kulcsfontosságú kérdésnek, s nem dolgoztak ki semmiféle iparosítási programot a gazdaságilag háttérbe szorult Szlovákia számára. Szlovákiának a cseh országrészekkel történt egyesülése politikai, nemzeti és kulturális szempontból nagyon sokat jelentett a szlovák nemzet számára, de ugyanakkor gazdasági nehézségeket is okozott. Szlovákia gyengén fejlett ipara nem tudott helytállni a sokkal terjedelmesebb, koncentráltabb s magasabb műszaki szinten álló cseh iparral folytatott versenyben, s hátrányos helyzetét különböző közlekedési és pénzügyi jellegű problémák is fokozták. Az eddigi elemzések arra utalnak, hogy a szlovák gazdaság új helyzethez való alkalmazkodásának a folyamata mintegy 15-16 évig tartott, s csak a harmincas évek második felében sikerült elérni kifejezettebb mértékű előrehaladást a monarchiában elért színvonalhoz viszonyítva. Az 1930-as népszámlálás szerint a köztársaság lakosságának 23 százaléka élt Szlovákiában, az ország ipari tér-, meléséhez azonban egyes felmérések szerint csak 8 százalékos arányban járult hozzá, s a nemzeti jövedelem is csak 10-15 százalékos arányban vett részt. Szlovákia mezőgazdasági termelésének a színvonala a két háború közti időszakban emelkedő irányzatú volt, azonban elmaradt a Csehországban és Morvaországban elért növekedési ütemtől, s így továbbra is megmaradtak a növények hektárhozamaiban és az állatok termelékenységében megnyilvánuló régi különbségek. Észrevehető haladást sikerült azonban elérni az infrastruktúra fejlesztésében, a középületek, az iskolák, a kulturális és egészségügyi intézmények építésében, a közlekedési és a távközlési hálózat fejlesztésében. A vasúti hálózat fokozatosan kelet-nyugati irányúvá épült át, s az útépítés, valamint a dunai hajózás fejlesztése is nagy figyelemben részesült. Szlovákia gazdasági fejlődését azonban nem segítették elő a magas fuvardíjak. Szociális viszonyok Az első köztársaság bizonyos mértékű javulást eredményezett a dolgozók szociális helyzetében. A szociális reformok többsége azonban az 1918-tól 1921 -ig terjedő forradalmi időszakra esett, amikor gazdasági szempontból kedvezőtlenek voltak a feltételek-. Ebben az időszakban Csehszlovákia a szociálpolitikai intézkedések szempontjából a kapitalista világ élvonalába került, bár a háború utáni években nagyon alacsony volt az élet- színvonal. Már 1918 végén törvénybe iktatták a 'nyolcórás munkanapot, a munkanélküliek állami támogatásban részesültek, s az 1920- ban elfogadott alkotmány a demokratikus szabadságjogokat is rögzítette. A húszas évek második felében kedvező feltételek alakultak ki az életszínvonal emeléséhez, növekedett a foglalkoztatottság, javult a közellátás, de egyúttal a munka intenzitása is növekedett, s a kivándorlók száma sem csökkent lényeges mértékben. Az 1920-tól 1929-ig terjedő időszakban összesen 320 ezer kivándorló hagyta el az országot. A konjunktúra éveiben a munkabérek vásárlóereje is megnőtt, de a dolgozók életszínvonala a körülbelül azonos mértékű gazdasági fejlődést elérő országokéhoz viszonyítva alacsonyabb volt. Számos kiviteli ágazat versenyképessége éppen a relatíve alacsonyabb munkabéreknek volt köszönhető. A gazdasági válság éveiben azonban a korábbi szociális vívmányok szertefoszlottak, s a szociálpolitika csak a katasztrofális gazdasági helyzet legsúlyosabb következményeinek mérséklésére irányult. A hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma az 1929-33-as években évi átlagban 42 ezerről 740 ezerre, vagyis 18-szorosára növekedett. Gyakori volt az átmeneti, ideiglenes munka- nélküliség is. A nominál és reálbérek csökkenése egészen 1935-ig tartott. A válság nemcsak a proletárrétegeket sújtotta. A kispolgárság is elszegényedett, s miközben a nagy ipari konszernek, az áruházak és a nagybirtokok az árak csökkenése ellenére jelentős nyereséghez jutottak, a kisiparosok és a földművesek számára a létfenntartás is komoly problémát jelentett. Az 1931-től 1934-ig terjedő időszakban összesen hatmillió végrehajtásra került sor, amelyek során a legszegényebb családok lakástalanná, a kisparasztok földnélkülivé váltak. Hivatalos adatok szerint 1931-ben 408 ezer személy szorult könyöradományra, s egyes járásokban a községek által eltartott szegények részaránya a lakosság 8-10 százalékát is elérte. A válságnak az említett tényeken kívül más jellegű társadalmi következményei- is voltak. A tanulságokat összefoglalva elmondhatjuk, hogy a burzsoá rendszer gazdaságpolitikája a két világháború közti időszakban nem biztosított sem tartós gazdasági prosperitást, s a lakosság számára sem nyújtott szociális biztonságot. Nem segítette elő a szükségessé váló szerkezeti átalakítás végrehajtását, a gazdaság korszerűsítését, ezért Csehszlovákia külgazdasági pozíciói a harmincas évek folyamán fokozatosan visszaestek. VÁCLAV PRÜCHA professzor, a prágai Közgazdasági Főiskola tanára A BURZSOÁ GAZDASÁGPOLITIKA SZEREPE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZTI CSEHSZLOVÁKIÁBAN ÚJA 1988.X a gazdaság tükrében
