Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-08 / 27. szám

A U T Ó S 0 MOTOROSOK E HETI TIPPÜNK... HA LEMENT A NAP... I Az autóvezető nem mindig utazhat ideális útviszonyok között, kitűnő autópályákon, ritka forgalomban. Gyakran adódnak olyan helyzetek, amikor csak felkészült vezetők tudják biztonságosan célba vinni járműveiket. A ma induló sorozatunkban a kocsi biztonságos vezetéséhez, gazdaságos üzemeltetéséhez és sok __ minden máshoz kívánunk egy-egy tippet adni. Ho sszabb utaknál elkerülhetetlen, hogy sötétben is vezessük kocsin­kat. Sűrű forgalomban ez nagyon fárasztó lehet, és növeli az ütközés veszélyét. Néhány tipp a veze­téshez: • Szürkületkor kapcsoljuk be ide­jében a tompított fényeket. Nem lé­nyeges, hogy mi még jól látunk fé­nyek nélkül. Fontos, hogy mások is lássanak minket. • Ne kényszerítsük a velünk szemben jövő kocsit indokolatlanul nagy távolságban a fények tompítá­sára. A tompított fényeknél ugyanis rosszabbak a látási viszonyok, mint a távolsági fényeknél, ha az autók nincsenek még. közel egymáshoz. A legalkalmasabb a tompítás, ami­kor a két kocsi közötti távolság kb. 200-400 méter. • Ha a szemben jövő kocsinak nincsenek jól beállítva a fényszórói és bizonyos mértékig vakítanak, las­sítsunk. Inkább néhány másodperc késés, mint egy kellemetlen „talál­kozás" valamilyen akadállyal vagy emberrel. • Ha nem okvetlenül szükséges, ne menjünk 700 - 900 méternél hosszabb távolságot tompított fé­nyekkel. A megvilágított és a sötét­ben levő úttest határának állandó, intenzív figyelése gyorsan növeli a vezető fáradtságát és idegessé­gét, ami nem járul hozzá a bizton­sághoz. • Milyen sebességgel ajánlatos utazni, ha feltételezzük, hogy fény­szóróink kb. 100 méterre láthatóvá teszik az úttestet, és kocsink termé­szetesen az előírásoknak megfelelő műszaki állapotban van? Száraz út­testnél kb. 105 km/ó sebességig biztonságos, nedves, nem egészen tiszta úttestnél azonban ne lépjük túl a 78 km/ó sebességet. Télen, ha durva jegesedés borítja az úttestet, az 50 km/ó, és sima jegesedés esetén 30 km/ó az ajánlatos leg­gyorsabb sebesség. Ezeket a se­bességeket csak akkor ajánljuk, ha legalább 100 méterre látunk és egyenesen haladunk, nem változta­tunk irányt. • Milyen sebességgel haladjunk, ha szembe jövő kocsival találko­zunk? Ha a szembe levő kocsi fény­szórói nem vakítanak és a saját kocsink tompított fényeinek hatás­köre 40 méter, akkor száraz útnál 60 km/ó, nedves úttestnél 46 km/ó és jeges úton 20-30 km/ó a biztonsá­gos sebesség. • Végezetül szükséges tudatosí­tanunk, hogy nem csak a szemben jövő kocsi rosszul beállított fényszó­rói veszélyesek a forgalom biztonsá­gára, hanem ugyanez érvényes a mi autónkra is. Ne menjünk ki az útra, ha nincsenek jól beállítva fényszó­róink. -st­MUSZERFAL A KORMÁNYKERÉKBEN. Egyelőre csak tanulmányterv, mégis meghökkentő elképzelés az NSZK-beli VDO gyárnak pontosan a járművezető látóterében, a kormánykerék közepén elhelyezett, lapos építésű műszerfala. Éjszaka bonyolult, felülről kihúzható árnyékvetó akadályozza meg az idegen fények okozta zavarást. Az elegáns, szürke műanyag fedölemez alatt csak bekapcsolt állapotban láthatók a műszerek és jelzőfények. VILLANYAUTÓK KÖZELEDNEK. Az Ukrán Tudomá­nyos Akadémia kijevi elektrodinamikái intézetében a városi közleke­désben sokoldalúan használható villamos kisteherautót szerkesz­tettek. A kocsi üzemét mikroszámítógép vezérli és ellenőrzi. Még az idén megkezdik a gyártását, közösen a VAZ-autógyárral. A nem hagyományos módon préselt karosszériáié és merész vonalvezetésű autók - amelyeknek készítői a Prágában megrendezésre kerülő Zenit 88 országos kiállításra tartva a napokban megszakították útjukat Kassán (Koéice) - iránt nagy volt az érdeklődés hazánkban. A jármüveket Komszomol-tagok készítették. Az első képen a Pangolina modell látható. A második képen: a fiúk számára élmény volt forgatni a volánt a gépkocsi vezetőülésében. Az autóról örömmel adott bővebb tájékoztatást Vitalij Rugyenko esztergályos, az egyik készítő. (Svátopluk Písecky felvétele - CSTK) hír olt ■ Franciaországban 1959 óta ha­gyománnyá vált, hogy az elnökvá­lasztás alkalmával a tizenöt hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélt gépko­csivezetők amnesztiában részesül­tek. Ez az amnesztia az idén elma­radt. A kormány szigorúbban kívánja büntetni a fegyelmezetlenséget a közutakon. ■ Görögországban a gépjármű­vek életkora átlagosan tíz év. Az 1,5 millió kocsiból (ennyi üzemel az or­szágban) 200 000 kocsi kora tizenöt és húsz év között mozog, 150 000 kocsi kora meghaladja a húsz évet. Az ottani éghajlatban kisebb a rozs- dásodás. ■ Ez év második felében Ma­gyarországról négyszázhetven lu­xus kivitelezésű Ikarus típusú autó­buszt szállítanak Kínába. ■ Az elmúlt esztendőben 156 személy vesztette életét Nyugat- Berlin utcáin. A közúti balesetek túl­nyomó részét a gyorshajtás okozta. ■ Egy angol utazási iroda 1928- ban gyártott, Asguth Palace Omni- bus típusú autóbuszt kínál londoni városnézésre vendégeinek. Termé­szetesen másolatról van szó, ame­lyet egy Ford Transit autóbusz alvá­zára építettek rá. ■ Az autórádió az a tárgy, ame­lyet a leggyakrabban lopnak el a gépkocsiból. Ezért a Philips cég egy új biztosítási rendszert hozott a piacra. Rádiói csak egy különle­ges kód ismeretében üzemeltethe­tők. A tolvaj nem ismerheti ezt a kó­dot, így a lopott rádiókészülék szá­mára használhatatlan. ■ Törökországban évente 43 000 Renault típusú gépkocsit szerelnek össze. A most eszközölt fél milliárd frankos beruházás után az össze­szerelt autók száma a kétszeresése növekszik. Már több mint száz éve használ­nak robbanómotort a gépkocsik meghajtásához. A húszas évek vé­géig „szinte mindent" felfedeztek a konstruktőrök, ami a motor meg­bízhatóságát, üzembiztonságát illeti. Az ezt kővető években ugyan állan­dóan találkozhattunk konstrukciós változásokkal, amelyek egyre kor­szerűbb, gazdaságosabb motorokat produkáltak, ám ha ezt összehason­lítjuk a karosszérián, futómúveken és kapcsolószekrényekben véghez vitt változásokkal a motorok csak keveset fejlődtek. A motorok alkatré­szeinek száma már vagy ötven éve 350 és 450 között mozog. Intenzí­ven fejlesztették a kipufogó gázok tisztítására szolgáló berendezése­ket, javították a karosszériák aerodi­namikáját, a motorokon azonban csak kevésbé látványos konstrukci­ós változtatásokat eszközöltek, eze­ket is csak lassú ütemben. Az új rendszerű meghajtóegysé­gek, mint a Wankel vagy Stirling motorok csak a kísérleti stádiumig jutottak el, a gyakorlatban egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Á hetvenes évek elején az olajválság és az a felismerés, mely szerint a kipufogó gázok erő­teljesen szennyezik a levegőt, jelez­ték, hogy elérkezett az idő komolyan elgondolkodni a robbanómotorok to­vábbi fejlesztésén. 1980-ban az olasz Fiat és a fran­cia Peugeot cégek összefogtak egy új koncepcióra épített robbanómotor kifejlesztéséhez. A feladat nem csak egy új koncepciójú motor kifejleszté­se volt, hanem megcélozták a gyár­tási eljárás újítását is. Olyan, közép- kategóriájú motort kívántak létre­hozni, amely biztosítaná a műszaki szükségleteket az évezred végéig: legyen könnyebb súlyú, kisebb a fo­gyasztása és kevesebb alkatrésze, mint a hasonló kategóriájú hagyo­mányos motornak, mérete tegye le­hetővé, hogy különböző típusú ko­csikba lehessen szerelni, legyen megbízható és igénytelen a karban­tartásra. A Fiat Cég úgy tervezte, hogy a motornak legyen nagyobb teljesítménye, mint az azonos űrtar­talmú hagyományos motoroknak. Az előállítási költségnek is lényegesen csökkenni kellett. A konstruktőrök teljesítették eze­ket a kívánságokat és így jött létre a Fire 1000 elnevezésű motor. Az igényes terv realizálása több mint 350 millió dollárt emésztett fel. A ku­tatómunka gyorsítására a Fiat és a P.eugeot technikusai a legkorsze­rűbb számítógépes módszereket al­kalmazták. Az első prototípust már 1981 -ben kipróbálták a torinói Mirafiori üzem­ben. Ezt a további széles körű fej­lesztési munkák követték, amíg az első üzemképes példányt egy Fiat Panda kocsiba szerelték. Ennek a motornak 15 százalékkal kisebb volt a fogyasztása, mint a Panda hagyományos, 903 köbcentiméteres motorjának. Ezt az eredményt két ötszázórás kísérlettel igazolták. Csak hosszas próbaidő után jelen­tették ki, hogy az igényes terv telje­síthető. A következő két évben a Fiat cég százhúsz kísérleti és kétszáz széria előtti példányt gyár­tott, amelyeket az üzemelés közben szerzett tapasztalatok alapján még tovább változtattak. A végeredmény a vártnál jobb lett. Az új 999 köbcentiméter úrtar­talmú motor, melynek teljesítménye 33 kW (45 LE) 5000 percenkénti for­dulatnál bizonyította életképessé­gét. A Fiat 127 motorjával szemben (űrtartalma 1050 köbcentiméter), amelynek összesen 368 alkatrésze van, az új motor csak 273 alkatrész­ből tevődik össze, ez 30 százalékkal kevesebb. Súlya csak 69 kiló és a fajlagos üzemanyagfogyasztása 10-15 százalékkal kisebb, mint az azonos úrtartaimú motoroknak. Az új motort, amely mérföldkőnek számít a robbanómotorok fejlődésé­ben, 1984 óta gyártják egy egészen új üzemben. A szerelési munkák 95 százalékát robotok végzik. Egy mo­tor gyártására 107,5 percre van szükség, ami pontosan a fele annak az időnek, amennyit a 903 köbcenti­méteres Fiat motor gyártása igé­nyel. A mellékelt rajz ad némi fogal­mat az új motorról, de az új rendszer legfontosabb jellemzői még gyártási titoknak számítanak, és csak egy idő múlva ismerkedhetünk majd meg velük teljes egészében. -di­Fire 1000-

Next

/
Oldalképek
Tartalom