Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-30 / 39. szám
/ Nyereségorientáltság — bővülő gekkel • Meghatározó az önfinanszírozás # Kik kerültek lépéselőnybe? t Jó irányba mozdult a készletgazdálkodás # Gyújtópontban a pénzviszonyok Milyenek az első tapasztalatok a gazdasági szervezetek önállóságának és felelősségének növelésére irányuló komplex kísérlet alkalmazásában? Erre a kérdésre kerestek választ a Hospodárske noviny hasábjain közölt elemző írásukban Jaroslav Polák, Miloslav Kubista és Miroslav Cápora, az Állami Tervbizottság munkatársai. Cikküket két részben ismertetjük. Aránylag rövid időszak - az elmúlt esztendő - áll csak rendelkezésre a komplex kísérlet új gazdasági elemei alkalmazásának értékelésére. A gazdasági eredmények is mindössze néhány alakulóban levő tendenciára utalnak; tárgyilagos megítélésük csak azon szervezetekre vonatkozik, amelyek már az elmúlt esztendő első felében a kísérletezők körébe léptek. A többiek részére a tavalyi év a felkészülés időszakát jelentette. A komplex kísérlet eredeti célkitűzése arra irányult, hogy hatékony nyomást gyacsökkentésének és emelésének kiszélesített alkalmazásával. Ugyancsak a kísérlet tárgya a szervezési struktúrák ésszerű átalakítása. Ezeknek az alapvető termelési programok hatékonyságát, valamint a változó bel- és külpiaci szükségletekre való gyors reagálást kellene szolgálniuk. A kísérletbe való bekapcsolódás kritériuma a 8. ötéves terv és a felettes szerv által megszabott állami költségvetés meghatározott feladatainak teljesítése és keretéinek megtartása. A kísérlet során a szervezetnek a feladatok teljesítését és túlteljesítését kellene bizonyítania. Ezt az elvet azonban több helyen alábecsülték, és tervmódosításban reménykedtek. A gazdasági mechanizmus átalakításának irányelvéi és a komplex kísérlet célkitűzései között nincs lényeges különbség, gazdasági elemeik azonosak. Viszont a kísérlet már a 8. ötéves tervidőszakban és a jelenleg érvényes nagykereskedelmi árak közepette valósul meg, a gazdasági mechanizmus átalakítására pedig csak a 9. ötéves tervidőszakban kerül sor. A Martini Nehézgépipari Müvek termelési-gazdasági egység tavaly júliusban lépett a komplex kísérlet feltételei között gazdálkodó vállalatok sorába, ez idén pedig - ugyancsak július 1-jétöl - állami vállalatként működik, miközben szervezetileg kombináttá alakult át. Ók mindenképpen kedvező tapasztalatokkal felvértezve rajtolhattak állami vállalatként is. A kombinát dubnicai üzemében készült felvételen Melánia Dubnická és Iván Martincek látható az axiális hidrosztatikus sebességváltók szerelőcsarnokában koroljon a termékek minőségének javítására és hatékonyságának növelésére. Olyan termékekről van szó, amelyek összehasonlíthatóak az élvonalbeli külföldi produkcióval, s előállítójuk érdekeltté válik a nem szocialista országokba irányuló kivitelben. Lépésben a gazdasági mechanizmus átalakításának előkészületeivel ez az elképzelés tovább bővült. Jelenleg ott tartunk, hogy egyes gazdasági szervezetek konkrét feltételek között kísérleteznek a gazdasági mechanizmus átalakítása új elemeinek alkalmazásával. Eközben a hatékony gazdálkodás és a gazdasági-szociális ösztönzés alapkritériumává az elért gazdasági eredmény - a nyereség a külkereskedelmi eredményekkel együtt - vált. Alapvető változásokra is sor került: növekedett a bérelvonás; bevezették a termelési alapból való elvonást, miközben csökkent a nyereségelvonás mértéke; új fejlesztési alapot hoztak létre a műszaki fejlesztés, a béruházások és készletek finanszírozására; alapvetően megnövekedett a szervezet tartalékalapjának jelentősége, mindenekelőtt pénzügyi tartalékforrásként a gazdálkodás hosszú távú stabilitásának biztosítására. Nem mellékes az sem: a vállalati alapok ki nem merített forrásai az esztendő vége után is a szervezet rendelkezésére állnak. Mire terjed ki a komplex kísérlet? A külkereskedelmen belüli kapcsolatokra, a termelés és a belkereskedelem hatékonyabb összekapcsolására, a pénzeszközök szabályozásának és vállalaton belüli felhasználásának új módozataira. Jelentős mértékben csökkenhet a kötelező tervmutatók száma, és áttérnek a forrásképzés és -elosztás hosszú távú szabályozásának alkalmazására. A központi szabályok betartása mellett növekszik az árképzés jogköre, mégpedig a szállító és megrendelő megegyezése alapján a nagykereskedelmi árak A komplex kísérletbe való besorolásnál elsősorban az olyan szervezeteket részesítették előnyben, amelyek az önfinanszírozás alapján alkalmasak a továbblépésre. A kiválasztottak listájára kerültek mind termelési-gazdasági egységek, mind a nem kísérletező termelési-gazdasági egységek egyes vállalatai. Besorolásuknál figyelembe vették: az érintett szervezet miként felel meg az állami vállalatról időközben elfogadott, de akkor még az előkészítés stádiumában levő törvény követelményeinek, milyen szerepet játszik a külkapcsolatokban, népgazdaságunk szükségleteinek kielégítésében, stb. 1987-ben fokozatosan 22 ipari szervezet kapcsolódott be a kísérletbe, ebből 13 termelési-gazdasági egység és 9 vállalat. Elsőként január elsejétől a Jablonec nad Ni- sou-i Divatékszer és a Novy Bor-i Crystalex termelési-gazdasági egységek. Április elsejétől többek között a partizánskei Ogako termelési-gazdasági egység, július elsejétől a szlovákiai szervezetek közül a Martini Nehézgépipari Müvek termelési-gazdasági egység, a nyitrai (Nitra) Plastika, a púchovi Május 1 Gumigyár, a skalicai Grafobal,. a bratislavai Szlovák Műszaki Üveggyár, a sviti Tatrasvit és a presovi Nálepka Ruhagyár lépett ugyanerre az útra. 1988. január elsejétől további 46 szervezet kezdett a komplex kísérlet alapelvei szerint dolgozni. Napjainkban számuk együttvéve már 68, és ágazatonkénti eloszlásuk is változatos. Alapos felkészülés Az eddigi tapasztalatokból leszögezhető: a komplex kísérlet bevezetésének folyamata igényes, előkészítése hosszadalmas, a vállalaton belüli irányelvek lebontása legalább 6 hónapot igéríyel, miközben a kísérlet szabályainak a legkisebb irányítási láncszemekre való lebontása egy évnél is hosszabb időbe telik. Emellett azonban a kísérlet sikeres megvalósításának egyik meghatározó feltétele éppen az időben történő felkészülés, a meghatározott szabályoknak a vállalaton belüli irányításba való beépítése, s megvalósításukhoz a dolgozók megnyerése. Úgy tűnik, nem mindegyik szervezetben szenteltek ennek kellő figyelmet. Lépéselőnyben voltak ott, ahol a vállalatokon belüli önelszámolás egyes elveit a szükséges mértékben már korábban alkalmazták, s ugyancsak előnyt jelentett a brigádrendszerű munkaszervezésben és javadalmazásban szerzett tapasztalatok kamatoztatása. Ha a kísérletező szervezetben nem sikerült az önelszámolás elvét az önálló gazdálkodó részleg szintjére lebontani, vagyis a jutalmazás és a feladatok teljesítése közötti kapcsolat sem született meg, akkor a dolgozók a komplex kísérlet bevezetését nem érzékelik, és nem lehet számolni részükről a megvalósítás aktív támogatásával. És az eredmények? Egyes kísérletező szervezetek gazdasági eredményei kedvezőbbek, mint a kísérleten kívül esőké, ám a kísérletezőknél sem más a helyzet, mint népgazdaságunkban általában. Eredményesebb a mennyiségi mutatók teljesítése, mint a feltételezett költségcsökkentésé, a nyereségképzésé vagy a hatékonyságé. Egyes kísérletező szervezetek a 8. ötéves terv minőségi mutatóit nem teljesítik (jóval kedvezőbb eredményeket mutatnak fel a tavalyi év első felétől kísérletezők a köztársaságok által irányított ágazatokban). És most néhány mutatóról. A frankóárakban megszabott, szocialista országokba irányuló kivitel kötelező feladatait teljesíti, sőt túl is lépi a kísérletezők többsége, s javult a különbözeti mutatóval mért export hatékonysága is. A nem szocialista piacra irányuló kivitel feladatait nem sikerült teljesíteni, amikor is a kedvezőtlen eredmények kialakulásában a gépipar adósságai játszottak közre. Kiviteli kötelezettségeiket szintén jól teljesítették a köztársaságok által irányított ágazatokban. Összhangban a komplex kísérlet szabályaival az állami terv egyes mutatói kötelezőkből orientációsakká váltak. Tán a legtöbbet vitatott a piaci alapokba való szállítás volt. A kísérletezőknek a belkereskedelembe irányuló szállítások gazdasági irányítását kellett kipróbálniuk. Ennek megfelelően a piaci alapokba való szállítás orientációs kötelezettség lett. E téren a kísérletezők döntő többségénél jobb eredmények születtek, mint'a kísérleten kívül esők esetében. Ugyancsak jó irányban mozdult el a készletgazdálkodás a CSSZK és az SZSZK Ipari Minisztériuma által irányított szervezetekben. Komoly készletgondok voltak viszont a gépipari termelési-gazdasági egységekben, ami befolyásolta az érintett szervezetek fizetőképességét, s kedvezőtlen hatással volt a részesedési alapra, valamint a kulturális és szociális szükségletek alapjára. Alig egy esztendő alatt a kísérletező gazdasági szervezetek tevékenységében- számos visszahúzó tényező hatása következtében - lényeges előrelépés nem tapasztalható, részsikerek azonban már jelentkeznek. Megállapítható: a kísérlet egyes területei iránt megnövekedett az érdeklődés, másokra nem terjedt ki annyira a figyelem. Vitathatatlanul a gyújtópontba került a pénzgazdálkodás (beleértve a hitelezést is) és a bér- szabályozás. Mindkét terület az anyagi érdekeltség forrásainak tartóoszlopa. A pénzgazdálkodásra szintén vonatkozik: a kísérletező vállalatoknak a tervfeladatokhoz és az állami költségvetéshez kell igazodniuk. Ezért a tervezett szükségletek és források egyensúlyba hozásakor - összhangban a 8. ötéves tervvel - pótlólagos nyereségelvonásokat kellett foganatosítani. Azok a szervezetek, amelyekben nagy mértékű volt a nyereségelvonás, bírálták bevezetését. 1988. január 1-jétöl a pótlólagos elvonást abszolút értékben szabják meg a kísérletezőknek, amivel a nyereségképzésre való ösztönzést próbálják növelni. A rendelkezésre álló nyereség (az állami költségvetésbe való elvonás és a vállalati alapokba történő kötelező részletek átutalása után fennmaradó összeg) jelentőségének növekedése pozitív szerepet tölt be a gazdaságosságra és a hatékonyságra való ösztönzés eszközeként, főként a jól gazdálkodó szervezetekben. Ahol viszont a tervezett nyereségképzéssel gondok vannak, vagy nem kívánatos a készletnövekedés, következményeit az alapok feltöltésénél ésalelve szigorúaknak tartják. Csak bonyolította a helyzetet a szövetségi kormány 299/1987-es határozata a készletállomány csökkentésére vonatkozóan. Egyfelől a kísérletező szervezeteknek nem lehet direktíven megszabni készleteik felső határát, mint a többiek esetében, másfelől viszont közvetett módon ugyanaz mégiscsak elérhető. Ugyanis: ha a Csehszlovák Állami Bank megállapítja, hogy a kísérletező szervezet nem használja ki hatékonyan a készleteit, nem nyújt rájuk hitelt a következő időszakban. Ilyenkor a szervezet a vállalati alapokból kényszerül meríteni. Következményei valóban kedvezőtlenebbek, mint a kísérleten kívül esőknél, mivel ez utóbbiak béreszközeinek kisebb hányada esik a részesedési alapra (ebből is merítenek a készlethitelezés felfüggesztésekor), mint a kísérletezők esetében. A kísérletezők a nyereségérdekeltség elsődlegessége mellett - a termelés intenzifi- kálásán túlmenően - más utakat is keresnek. Ha a termelésnövekedést nem lehetséges a műszaki fejlesztés eredményeinek nagyobb mértékű felhasználásával és költségcsökkentéssel elérni, akkor a nyereségállományt a teljesítmények fokozásával hozzák létre. Az is előfordul, hogy itthon nem érik el a tervezett nyereségszintet, amit a szocialista országokba irányuló növekvő kiviteli hatékonysággal pótolnak, akár a nem szocialista export rovására is. Mivel a bérek aránylag nagy mértékben a rendelkezésre álló nyereség függvényei, a kísérletezők nyomást gyakorolnak a kevésbé jövedelmező termékválaszték nem kívánatos leszűkítésére. Az is igaz: bármely választék jövedelmezősége mindenekelőtt az áraktól függ. S tény, hogy azokban a, főleg gépipari szervezetekben, amelyekben nem érték el a feltételezett nyereségszintet, csökken a prémiumok és jutalmak kifizetésére szükséges összeg. A Modranyi Elektromos Műszerek Gyára ez év januárjától lépett a komplex kísérletbe. Tekintettel arra, hogy termelésük addig is hatékony volt, azt reméli a vállalatvezetés, hogy képesek lesznek nehézségek nélkül, önerőből fedezni a bővített újratermelés kiadásait. Természetes, hogy tervfeladataik túlteljesítése esetén a vállalat növelheti béralapját, így a dolgozók anyagi érdekeltsége a minél jobb gazdasági eredmények elérésében is nyilvánvaló. Képünkön Emil Stépán egyenirányítókat szerel (CSTK-felvételek)
