Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-30 / 39. szám

Vasárnap 1988. október 2. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.38, nyugszik 17.14, Közép-Szlovákia: 05.45, nyugszik 17.21, Nyugat-Szlovákia: 05.51, nyugszik 17.27 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 21.20, nyugszik 13.59, Közép-Szlovákia: 21.27, nyugszik 14.06, Nyugat-Szlovákia: 21.33, nyugszik 14.12 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük PETRA - LEVOSLAV nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL HAZÁNK FELSZABA­DÍTÁSÁNAK KEZDETE Dr. Cséfalvay Ferenc kandidátus cikke TOVÁBB KELL LÉPNÜNK Katócs Gyula írása ESŐS NAPOK A KÁRPÁTOKBAN Ladislav Takác riportja A FOGYASZTÓK ÉRDEKÉBEN Gágyor Aliz írása NFMA­ÉS HANGOSFILM Sinkó Ervin Tizennégy nap című regényének részlete „MÁSHOL? S0HA!“ Szabó G. László beszélge­tése Ljudmila Gurcsen- kóval KÖZÉP-KELETI Pillanatképek a Brnói Nemzetközi Vásárról „Ha egyszer repülhetnék egy ilyen Albatrosszal“ A sok gép és berendezés között az ilyen látvány is jólesik IDŐSZERŰ GONDOLATOK A mai kort sorsfordítónak nevezzük. Az emberiség létének feltételei még sosem vál­toztak oly gyorsan és drámaian, mint a 20. században. A világ még sosem állt szemtől szembe ily fenyegető kihívásokkal, ennyi felelősségtel­jes döntéssel. A politikában rendkívül fontos figyelembe venni korunknak ezt a rendkívüliségét. A problémák megoldásához már nem ele­gendőek a korábbi elképzelések és receptek. A kor követelményévé vált az új politikai gondolkodásmód a nemzetközi politikában. A nemzetközi kapcsolatok humanizálása hosszú távú politikájáról van szó, amely lényegét tekintve összehasonlítható a szoci­alizmus forradalmi megújulásával. Fel kell tenni a kérdést, vajon az új politikai gondolkodásmód koncepciója olyannyira új-e, s a múltban a nemzetközi politikában senki sem törekedett a józan ész térnyerésé­re? Természetesen voltak ilyen törekvések. Például az ötvenes és hatvanas évek for­dulóját, valamint a hetvenes évek kezdetét a nemzetközi feszültség enyhülésének amo­lyan rövid fázisai jellemezték, amelyek jelen­tős eredményeket hoztak. fgy például említhetjük az atomsorompó- szerzödést, a rakétaelhárító rendszerek kor­látozásáról szóló szerződést, a Szovjetunió, Lengyelország, és Csehszlovákia, valamint az NSZK közötti szerződést, a helsinki Záró­okmányt és több más fontos megállapodást. Ezek jelentős mértékben befolyásolták az általános nemzetközi helyzetet, s bizonyítot­ták, hogy alapvetően lehetséges a nemzetkö­zi kapcsolatok stabilizálása. Sajnos azonban önmagukban nem tudták szavatolni, hogy ne történjék visszalépés. Véleményem szerint ez azért volt így, mert az enyhülési folyamatok vaktában mentek vég­be, erős stratégiai elképzelések nélkül, ame­lyek megmutatták, hogy a nagyhatalmak által felhalmozott katonai erő sokszorosan képes a föld lakosságának elpusztítására. Ennek a ténynek a káros voltát azonban nem fordí­tották le a konkrét politika nyelvére. Nyilvánvalóvá vált, hogy a lázas fegyver­kezés az emberiség létét fenyegeti. Sem a Nyugaton, sem pedig Keleten még távolról sem használtak ki minden lehetőséget arra, hogy ezt a veszélyes folyamatot lassítsák és megállítsák. Az új politikai gondolkodásmód lehetővé tette, hogy a dolgokat úgy lássuk, ahogy valóban vannak. A különböző társadalmi rendszerű orszá­gok léte a mai világ realitása. Azonban nem ezek a különbségek veszélyesek önmaguk­ban véve, s nem is a sokarcúság. Az antago- nisztikus különbségek, a katonai konfrontá­ció, valamint az az igyekezet a veszélyes, hogy a katonai erő terén lekörözzék egy­mást. Az egész világ politikai köreit és közvéle­ményét igyekszünk meggyőzni arról, hogy a konfrontáció szellemében való gondolko­dás, az érdekek kérlelhetetlen összeütközé­se mindannyiunkat az általános katasztrófa felé vezet. Az államok közösségének minden tagja- természetesen bennünket sem kivéve- meg kell hogy tanulja az érdekek kiegyen­súlyozásának nagy művészetét, azt, hogy keressék a mindkét fél számára elfogadha­tóbb megoldásokat, bármilyen bonyolult problémákról is legyen szó. (Részlet Mihail Gorbacsovnak a lengyel szejmben mondott beszédéből) Röpke tíz-tizenöt perc alatt futjuk végig eddigi életét, mi­közben véleményére, nézetei­re is kiváncsi vagyok. Előre jelzi: nem a szavak embere, belőle nehéz lesz hosszú mon- dókákat kihúzni. Aztán kissé mégis magára cáfol... Megjelenése magával raga­dó, rokonszenves, őszinte fia- - talembernek találtam. A brati- slavai Priemstavban ledolgo­zott éveit tekintve bizonyára túl van már a harmincon, de ezt valahogy alig veszem észre. Csak miután többször is szóba hozza azt a bizonyos másfél évtizedet, akkor próbálom arc­vonásain az évek múlását ke­resni. Helyette derű, nyuga­lom, kiegyensúlyozottság su­gárzik belőle. Nincs agyonhaj­szolva, mint annyi társa az épí­tők közül, s bár hosszú évekig maga is kóstolgatta a vándor­kenyeret, ez egyáltalán nem hagyott külső nyomokat rajta. Juraj Molnár a patinás épí- tövállalat lévai (Levice) üzemé­ben dolgozik, annak is a gépe­sítési részlegén, a tlmacei gaz­dasági udvaron, ahol a kar­(Jozef Ondrejicka felvétele) A műhelyfőnök rése, jutalmazása már kevés­bé. Emiatt keresett más mun­kahelyet. így került a Priem- stavba, amely akkoriban a ke­rület déli járásaiban egyre- másra építette az üzemeket, létesítményeket. Tizenhárom éven át mozgó műhellyel járta a vállalat épít­kezéseit, közben autószerelői képesítést is szerzett. Gyakran vezetett-javított egyszemélyi ben. Sokszor napokig volt távol a családjától. Ám fütötte az a jó érzés, hogy mindig másokon kell segítenie, hogy az építke­zéseken szükség van rá. Ki tudja hányszor fordult elő: egy­szerre tíz-húsz embernek szerzett örömet azzal, hogy megjavította a betonkeverőt, a darut, a teherautót, s folytat­hatták a munkát. Kötelezettségei mellett tár­sadalmi funkciókat is betölt: tagja az üzem pártbizottságá­nak, a párt járási revíziós és ellenőrző bizottságának, szak- szervezeti megbízásokat vál­lalt. Legújabban pedig bevá­lasztották a dolgozók taná­csába. Elfoglaltsága, leterheltsége tehát elég nagy. Otthon felesé­ge megértésére, támogatására talál, s ez megbízható hátteret jelent számára. Ha van ideje, panellakásuk­ból szalad ki a szőlőbe. Maga épített a kertben egy kis házi­kót, ide járnak pihenni, ker­tészkedni. Kétszer is rákérdez­tem kedvteléseire, ennél töb­bet mégsem árult el róluk. Eb­ben már nem cáfolt magára. J. MÉSZÁROS KÁROLY Az óriási kana­las kotrógépet viszont ki lehe­tett próbálni (Gyökeres György felvételei) bantartók műhelyének élén áll. Immár egy esztendeje - ahogy 6 mondja - villanyszerelő kar­bantartóként vezetik a nyilván­tartásban, voltaképpen azon­ban az ottani partit, a műhely munkaközösségét irányítja. Mintegy harmincán tartoznak a keze alá. Viaskodott magával, amikor döntenie kellett, elvállalja-e ezt a megbízatást. Végül is rábe­szélték. Nagyobb terhet, több felelősséget, vett ezzel a vállá­ra, de nem panaszkodik, eddig teljesítik a feladataikat. Ebben a beosztásban tapasztalatait is kamatoztatja, két szakmun- kás-bizonyitvánnyal a ke­zében. Eredetileg villanyszerelő­karbantartónak tanult ki. A Barsváradi (Tekovsky Hrá- dok) Efsz szakmunkás tanuló­jaként, a lévai Agrostav fiataljai között. Tetszett neki a szakma, a szövetkezeten belüli elisme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom