Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-23 / 38. szám
Még be sem fejezte a moszkvai Scsukin Színiakadémia harmadik évfolyamát, amikor filmszerepet kapott. És mire bemutatták első filmjét, már kezében volt a második szerepre szóló szerződés. Irina Kupcsenko a szerencse lánya - mondták kollégái hiszen Turgenyev hösnöjeként állhat filmvászonra. Való igaz, a második szerződés Koncsalovszkij Nemesi fészek című filmjének főszerepére szólt, méghozzá Liza Kalityina szerepére. Irina ezzel országos, sőt, nemzetközi sikert aratott, Koncsalovszkij pedig további három filmjét is az 6 főszereplésével készítette. Hála tehetségének és a filmszerepeknek, 1970-ben a moszkvai Vahtangov Színház társulatának tagja lett, ahol az első két évben két nagy sikert aratott: Turandot hercegnőként, és az Antoniusz A szorgos© lánya és Kleopátra címszereplőjeként. 1974-ben a Szerelmesek románcában jelentős nemzetközi sikert arat, és ettől kezdve televízióban, filmvásznon és a színházban is egymás után kapja a fontosabbnál fontosabb szerepeket. A szovjet mozilátogatók az Álom a távoli boldogságról, továbbá az Idegen levelek, a Figyelemreméltó asz- szony, a Szibériáda és soksok más film főszerepében láthatták. Míg a tv-nézők többek között a Baskervillei kutya szovjet filmváltozatában örülhettek nagyszerű alakításának.- Úgy érzem, valóban a szerencse lánya vagyok- mondja a fiatal színésznő.- Az utóbbi években négy kitűnő filmben játszhattam, s mind a négyben olyan volt a szerepem, hogy filozófiai, lélektani felkészültségemnek is hasznát vehettem. Az utazás egy másik városba (1982) egyik legkedvesebb szerepemmel ajándékozott meg, a Hazafelé lehetőséget nyújtott, hogy a lélek mélységeibe hatoljak, a Tanúk nélkül és a Ködös part pedig a hazámban most folyó nagy változások szellemi előkészítése volt, s mint ilyen, igen izgalmas feladat. A színésznő a klasszikus hősök mellett a ma embrei- nek életre keltését vállalja legszívesebben. „Végül is- mondja - a színész a társadalom olyan munkása, akinek a kor emberét a maga problémáival, gondjaival, küzdelmeivel kell megjelenítenie.“ Ma, közel ötven tévé- és filmszerep után, Irina Kupcsenko befutott színésznő. Háromszor volt az Év színésznője a Szovjetszkij Ek- ran című lap olvasóinak szavazásán; ez alkalmanként tíz-húsz millió szavazatot is jelenthet. Művészete tehát nemcsak eljut, de hat is azokra, akinek szerepeit oly szívesen alakítja - a nézőkre. F. Gy. II Meglepődve IVI a Peer G\ tapasztaltam ■ Gynt veszprémi bemutatója után, hogy úgyszólván teljesen visszhangtalan maradt az alkotás, ráadásul a tévétalálkozó zsűrije még csak meg sem említette nyilvános értékelésében. Sokáig kutattam a még hűvösnek sem mondható fogadtatás okát, nem tudtam rájönni. Igaz, a hasonló televíziós műfajokhoz mérve, hosszú ez a kétrészes film, majdnem két és fél óra; igaz az is, hogy a jeles rendező Gaál István, fölöslegesen részletezett, egyáltalán, szerepeltetett néhány jelenetet, főként az első részben, de végül is olyan - hatalmas - vállalkozásról van szó, mely nemcsak külsőségeiben nyújt egyedi és lenyűgöző látványt, például a panteisztikus tartalmakat idéző természeti képeivel (operatőr Vecsernyés János) - az érzékenyen megjelenített, mélyen emberi pillanatok és gondolatok révén is a művészi teljesítmények sorába emelkedik. Talán rálelek a veszprémi visszhangtalanság okáaz arany szegély, lenn a fjord vizében kis ideig még tükröződik, majd feloldódik a kékben. Vele tűnnek az árnyékok. Északon sietős a napkorong útja: mire megmásznád a hegyet, a ragyogás már egy másik csúcsot borit be. Ez hát »Soria Moria vár«! A tünékeny, az elérhetetlen. Amikor néztem a filmet, melyben Aase anyót Töröcsik Mari alakítja, Dovre apót Kézdy György, Solvejget Für Anikó főiskolai hallgató, a Gomböntőt Sinkovits Imre, egészen közelről figyelhettem a címszerepet alakító Szakácsi Sándort, aki szintén jelen volt a bemutatón. Felfokozott állapotban izgulta végig a száznegyvenkét percet, helyenként hangot is adva érzelmeinek, megkönnyezve egy-egy mozzanatot.- Valóban izgultam - mondta másnap. - Hatalmas élmény volt ez az egész, maga a forgatás, aztán meg én szeretem átélni a dolgaimat, mindent, amit csinálok. Amióta fil• A film egyik jelenetében, Für Anikóval (Archív felvétel) ra, ha majd újralátom a filmet, amikor a televízós bemutatója lesz. Vagy továbbra is kitartok, esetleg még erősebben, elismerő véleményem mellett. A Peer Gynt forgatásának körülményeiről, hangulatáról, mely kicsit a filmet is jellemzi, hadd idézzem a rendezőt, aki a következőket írta:- Norvégia, Songdal. 1987. november 30. Hajnali három. Nyitom az ajtót. Kilátás a fjordra. Mínusz tizennyolc fok. Kilépek a hajópadlós teraszra. Éles, tiszta a levegő. Szerencsénk van az idővel. Másnap dél. Peer fújja a nyírfa- háncssipot, a ,,selletflöjtét“. Türelmet kér: az ujja ráfagyott. Várunk. A szembeni hegycsúcs egyszerre szikrázni kezd. Másodperc alatt föl- pezsdül az addig monokróm látvány, megbúvó tónusok élednek a sugárzásban. Ámulok némán, hunyorogva, ahelyett, hogy indítanám a felvételt! Pendül a hegy éle, forrni kezd mezek, ez a Peer Gynt az egyik legnagyobb élményem. Gyönyörú- szép fél év van mögöttem, noha maga a forgatás összesen harmincnégy napot vett igénybe. Nagyon jó stáb került egybe, és a rendező pontosan tudta, mit akar.- Sok és sokféle szerepben láttam már önt a képernyőn, de ilyen árnyalt, érzékletes Szakácsi-teljesítményre nem emlékszem.- Magam is csodálkozva vettem észre, hogy van olyan arcom a filmben, melyről eddig én sem tudtam. Megleptem párszor saját magamat, főként az öreg Peer Gynt alakításával, pedig tulajdonképen tudatosan csinálok mindent. Az utószinkron készítése közben is érződött, hogy egy-két kép megjelenésekor megállt a levegő a stúdióban. Persze, számomra szintén vannak a filmben olyan jelenetek, melyeken lehetett volna még dolgozni. De ez így van minden film után. Ha már meglepődésről beszéltem, mondjam el, most szinkronizáltuk Szabó István Mefisz- tóját, eszperantó nyelvre. Olvastam ugyan a szöveget, azonban több kellett, mint minden ilyen esetben tempós reagálás. Visszanézve-hall- gatva a filmet, elismeréssel szóltak az eszperentó nyelv szakértői, magyarán meglepődtek. Jómagam is: ez én vagyok?- Visszatérve a Peer Gynthöz, szemgyönyörködtetó tájak tűnnek fel a képeken. Hol készültek a külső felvételek?- Csehszlovákiában, a Magas- Tátrában, aztán Norvégiában, Egyiptomban, az NDK-ban, a Baltitengeren és természetesen itthon. Egyetlen jelenetet vettünk fel stúdióban, Aase anyó halálát. A helyszínek miatt is, valóban szép volt számomra az elmúlt fél év. A színházi előadásokon kívül, közben már hét tévéjátékben szerepeltem. Folyamatos az együttműködés köztem és a televízió között.- Köztudott, egy-egy, főként felkapott színész, szinte rohanva ingázik, vagy kénytelen ingázni a színház, a televízió, a rádió és a filmgyár között, olykor egyetlen napon belül többféle szerepet alakít. Képes-e így mindegyikben hiteles teljesítményre, hogy ne mondjam, képes-e mindegyikben a legjobb tehetsége szerint művészetet teremteni?- Valameddig megy, de egy idő után, azt hiszem, valóban elsekélye- dik a teljesítmény. Ami engem illet, igyekszem minden szerephez becsületesen viszonyulni, a hiba ott van, például a tévéjátékok esetében, hogy kevés az idő, a legtöbbször egy héten belül vagy még kevesebb nap alatt kell lebonyolítani a felvételeket. Nyugodtabb munkatempóval jobbat lehetne alkotni. A forgatási napok számát tekintve, a Peer Gynt kivételnek számít ugyan, a vállalkozás nagyságához képest azonban rövid volt itt is az idő, az a harmincnégy nap, feszített tempóban kellett dolgoznunk.- Nem látszik a filmen, a szereplők teljesítményén sem, beleértve az önét is.- Köszönöm. BODNÁR GYULA Fiúk és férfiak - Mário Kubec és Katerina Lojdová (Vlasta Gronská felvétele) ÚJ SOROZATOK A KÉPERNYŐN A Csehszlovák Televízió programajánlatából sosem hiányoznak a hazai vagy külföldi szerzők Írásai alapján forgatott többrészes sorozatok. Két új, nemrég elkészült alkotásról adunk most hírt, mindkettőt a közeli hetekben kezdi sugározni a televízió. difi Bednár és Karéi Storkán, a Fiúk és férfiak című tizenegy részes sorozat szerzői azokról a fiatalokról szólnak, akik katonaéveik alatt válnak férfiakká. A film cselekménye egy sumavai motoroslövészegység kaszárnyájában játszódik, s ami nagy erénye: hiteles képet ad a katonaéletről. Ebben a Csehszlovák Néphadsereg katonatisztjei segítették az alkotókat, s az a színészcsapat, amelyet Evzen Sokolovsky rendező irányított. A főszereplők között Mariin Zounart, Jifi Stépniőkát, Michal Doőolomanskyt, Jiri Koptét, Boris Slivkát, Petra Vanöíkovát és Éva Vejmélko- vát láthatják a nézők. Egészen más környezetbe kalauzol bennünket a tizenkét részes Humberto Cirkusz, amelyet a cseh EduardBass azonos című regénye alapján forgattak. Frantiéek Filip rendezése csehszlovák-NSZK koprodukcióban készült, s 1826 és 1924 között mutatja be egy nagycirkusz életét. A 162 színészen kívül (a főszerepeket Martin Rűzek, Josef Kemr, Dagmar Veékrnová, Jifina Bohdalová, Ftadoslav Brzobohaty és Jaromir Hanulik játsszák), több mint 400 zenész s csaknem 7000 statiszta vett részt a munkában. A cirkuszművészek lakókocsijait összesen 600 ló húzta, a sorozat alkotói 30 vándorkocsit, 40 veteránautót, s 120 ketrecet rendeltek, továbbá 4 századelei gőzmozdonyt kölcsönöztek. A színészeken kívül természetesen neves artisták és állatidomárok is szerepelnek a sorozatban: Ján Málek oroszlánjaival, Anna Polachová elefántjaival, Mirco Voican kígyóival, mások majmokkal, medvékkel és ragadozóikkal szórakoztatják majd a nézőket. Miroslav Baranovic Esti iskola - szülőknek Az átalakítás folyamata a neveléstudományt sem hagyta érintetlenül a Szovjetunióban. Ennek ékes bizonyítéka az új tanév kezdetével ismét jelentkező nevelési tanácsadó műsor - afféle Családi kör -, amely a Szovjet Televízió képernyőjén a Pedagógia mindenkinek címet viseli. Talán nem is keltette volna fel a figyelmemet Jelena Bruszkovának a fent említett adásról szóló cikke a Szovjetszkaja Kultúra egyik legutóbbi számában, ha nem hallottam volna annyit szovjet pedagógus ismerősömtől a műsor elődjéről, a Jó éjszakát, szülökl-ről. Ebben ugyanis konkrét esetekre konkrét választ adtak elismert, tudományos fokozattal rendelkező pedagógusok. Elég volt feltárcsázni az adás telefonszámát, bemondani a nevet, címet, a gyerek nevét, esetleg'korát, s bejelenteni, hogy például „egészen elvadult az unokám", vagy „hazudik", „nem írja meg a leckét", „rossz társaságba keveredett" stb., s az illető szülő, nagyszülő az effajta nevelési probléma megoldására névre, címre szóló választ kapott... Mindezt persze a gyermek, a családi környezet, a körülmények ismerete nélkül! „Nem kétséges - írja Jelena Bruszková -, milyen kárósnak bizonyult a Jó éjszakát, szülök! című műsor, hiszen hatására széles körben elterjedt az a szemlélet, miszerint a családban előforduló bármely nevelési problémára konkrét tanácsot lehet adni. Feltehetően, ha annak idején, 1980-ban tizenöt adáson át tizenöt percig azt hallgatjuk, amit a mostani, megváltozott szemléletű műsorban Szimon Szolovejcsik fejteget, fel sem merül bennünk, amit időközben szinte meg is szoktunk, hogy nevelési tanácsok egyáltalán párosulhatnak a legmélyebb emberi és pedagógiai tapintatlansággal." Az új nevelési műsor, a Pedagógia mindenkinek című tévésorozat huszonkét része ugyanis már csaknem tíz évvel ezelőtt elkészült, csak bizonyos személyek bizonyos megfontolásból megakadályozták, hogy Szolovejcsik nevelési elveivel a televízió nézői is megismerkedhessenek. Az adás - csakúgy, mint a szerző azonos című könyve - az átalakítás jegyében került a nyilvánosság elé. S mi az új ebben a műsorban? Idézzük mindjárt a szerző szavait: „Tőlem ne várjanak konkrét tanácsokat. A kislány vagy kisfiú ismerete nélkül nem szabad, nem is lehet megmondani, mi a teendő. Ez a sorozat egyébként sem pedagógiai tanácsok halmaza, hanem a szülői lét szépségeiről, értelméről, kiteljesedéséről kíván szólni." A sorakozókra, gyűlésekre, bírálatokra és kioktatásra orientált szovjet iskola mellett- fejtegeti ezután a cikk szerzője -, sok szülő őszintén hitte, hogy elég a gyereket „jóra tanítani", tehát a jóról beszélni neki, s attól már a gyerek jólelkűvé is válik. Ezen túl pedig sok szülő azt tartotta, hogy a gyerek megszégyenítése, a reá való árulkodás- egyenlő a neveléssel. Hiszen, mi tagadás, a következő szokott történni: a tanító beírja az ellenórzőkönyvbe, hogy „a fiuk az órán már megint...", erre a szülők - nem is szégyenkezve emiatt - elmesélik a szomszédnak, rokonoknak, ismerősöknek, hogy „a fiam, már megint.. Szolovejcsik pedig azt vallja, hogy a gyerekre nem szabad árulkodni, még akkor sem, ha történetesen nem hallja. Nem szabad és nincs jogunk a gyerekről rosszat feltételezni. A gyermeket olyannak kell elfogadni, amilyen. Szerinte a szeretet és a lelkiismeret vezérli a világot, s ha egy család szeretetben és lelkiismeretesen él, ott a gyerekkel is minden rendben lesz... Milyen egyszerű ez, s mégis milyen nehéz. Szégyen ide, szégyen oda, nem vagyok tisztában eléggé a mi iskolarendszerünkben uralkodó nevelési elvekkel, merthogy régen voltam kisiskolás, a fiam meg csak másfél éves, mindenesetre figyelni fogom a Szovjet Televízió Pedagógia mindenkinek című műsorát, amely - hála az időzónabeli különbségnek - nálunk nem a késői órákban kerül képernyőre. Már csak azért is nézem majd, mert gyanítom: igazat állít a recenzens, amikor azt feltételezi, hogy „akik követni fogják az új tanévben is, olyan dolgokat fedezhetnek majd fel, amelyekről eddig nem olvashattak sem pedagógiai tankönyvekben, sem monográfiákban, sem pedig egyéb neveléssel kapcsolatos kiadványban." H. I. ÚJ 14 1988. IX. „MEGLEPTEM SAJÁT MAGAMAT" Peer Gynt: Szakácsi Sándor
