Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-23 / 38. szám
M ozgalmas a szocialista világ élete. A nukleáris háború veszélyének elhárítása, az új politikai gondolkodásmód megszilárdítása a nemzetközi kapcsolatokban, a társadalom fejlesztése és megújítása jelenlegi szakaszában felmerülő bonyolult feladatok megoldása - ezek azok a kérdések, melyek a testvéri országokban a dolgozók millióit foglalkoztatják. A szocializmus már régen a világpolitika meghatározó tényezőjévé vált. A történelem mostani, fordulatot jelentő szakaszában a szocialista országokon belüli helyzet, külpolitikai tevékenységünk fokozott mértékben pozitív hatást gyakorol az emberiség sorsára. Egyértelmű a szocialista közösség érdeme annak elérésében, hogy ma az emberiség könnyebben lélegzik, a két nagyhatalom gyakorlatilag napirendre tűzte pusztító fegyverei egész osztályainak megsemmisítését, hogy a regionális konfliktusok békés rendezésének kulcsa a nemzeti megbékélés politikája lett. Egyre többen tudatosítják és ismerik el, hogy ezen a téren az ösztönző erő a Szovjetunióban és más testvéri országokban széles körben kibontakozott átalakítás, demokratizálás, glasznoszty folyamata. Ezt a helyzetet üdvözlik mindazok, akik valóban a béke és a szociális haladás hívei. Ez a folyamat azonban egyáltalán nem örvendezteti a tegnapi erőket. Nincs az a szalmaszál, amelybe ne próbálnának belekapaszkodni, remélve, hogy meggyengíthetik a szocializmus pozícióit. Mert minek is lehettünk tanúi, például, az utóbbi hetekben? Elérkezett az 1968-as Csehszlovákia' események 20. évfordulója - és igazi szocialistaellenes színjátékot szerveztek. Sztrájkok törtek ki Lengyelországban - nagy zajt csaptak e körül az epizód körül is. Ha meghallgatjuk ezeket az urakat, olyan benyo- másank alakulhat ki, hogy már-már leszakad az ég a világ szocialista része felett., Amerikában nagyon sokan szeretnék, sót kívánják a káoszt a kommunista tömbben..." - írta az amerikai Baltimor Sun című lap. Jellemzőek azoknak a nyugati politizálóknak a módszerei, akik szeretnék aláásni a szocialista országok nemzetközi tekintélyét és presztízsét, félrevezetni a közvéleményt. Ezek bizonyos „párhuzamokat" vélnek felfedezni a Szovjetunióban kibontakozó átalakítás és az 1968-as csehszlovákiai események között. Így próbálnak egy csapásra megoldani két feladatot: beárnyékolni az SZKP jelenlegi politikáját, elferdíteni lényegét, ugyanakkor rehabilitálni azokat a csehszlovákiai jobboldali erőket, amelyek felelősek az országban 1968-ban kialakult helyzetért. Mások arra számítanak, hogy a szocialista építés új szakaszának nehézségei az imperialista erők számára új lehetőségeket tárnak fel szocialistaellenes terveik végrehajtásához. A The Washington Postmég be is jelentette: „a Kelet-európai reformhullám ezt a régiót a Kelet és a Nyugat közti nagy, háború utáni csata színhelyévé változtatja". Megint mások arról álmodoznak, hogy a minden szocialista ország nemzeti sajátosságai és specifikus helyzete szülte, az új társadalom építésében követett különböző utak végső soron... különböző utakat nyithatnak meg, amelyek elvezetnek a szocializmustól. Mindez nem korlátozódik vágyakra és kinyilatkoztatásokra. A szocializmus ellenségei még ma sem mondanak le vágyukról, hogy átrajzolják Közép- és Délkelet-Európa térképét, amely a fasizmus leverése és az európai kontinensnek ezen a részén a népek szocialista választása következtében alakult ki. Ilyen jellegű terveikről el-elszólják magukat a szocializmus esküdt ellenségei. így például a jól ismert Zbigniew Brzezinski, az USA elnökének volt nemzetbiztonsági tanácsadója A játszma fervecímű könyvében ezt a feladatot állítja a Nyugat elé, hogy „semlegesítése érdekében nyugati garanciákkal magához vonzza Kelet-Európát“. A The New York Times a közelmúltban egészen nyíltan igy írt: ,,Acél változatlanul ugyanaz, mint mindig - az európai Sztrájk Jastrz^bieben... erőviszonyok megváltoztatásaNem kell magyarázni, kinek a javára szeretnék megváltoztatni a mai erőviszonyokat. Jellemző az a nyíltság, amellyel a napokban nyilatkozott Richard Nixon volt amerikai elnök a brit Sunday Times lapnak. Egyfajta „programot" terjesztett elő Európa szocialista részének destabilizá- lására. Először is a „Kelet-európai rezsimek aláásá- sára" javasolta a propaganda egy sor korszerű eszközének bevetését, mindenekelőtt a rádióállomások és a televíziós műholdak kihasználását; emellett indítványozta, hogy ,,anyagi támogatásban" részesítsék a szocialistaellenes erőket Lengyelországban és a térség más államaiban. A testvéri országok közti viszály kirobbantására törekedve az exelnök javasolja a „gazdasági hitelek folyósítását. az eddiginél korszerűbb technika szállítását és a hitelek törlesztésének elhalasztását" azon országok számára, amelyek hajlandóságot mutatnak a nyugati „ tanácsok“ megszívlelésére. ... és Gdanskban. A szocializmus ellenfelei igyekeztek saját céljaikra kihasználni ezeket a sztrájkokat is. Mint ismeretes, az imperializmus már nemegyszer próbálkozott azzal, hogy a szocialista országok belső problémáit az ellenforradalmi erők fellépésének ösztönzésére, támogatásukra használja ki. így volt ez számos országban az 50-es, a 60-as, sőt a 80-as években is. Természetesen azokban az időkben minden válságnak megvolt a maga sajátossága, ezzel együtt voltak bizonyos közös vonásaik is. Nem a szocializmus útjának választása szülte ezeket a kríziseket, hanem elsősorban a kormányzó pártok tévedései és hibái. És éppen az imperialista körök és az ezekben az országokban megmaradt szocialistaellenes erők tettek meg mindent, ami csak lehetséges, ezeknek a válságoknak a kirobbantásáért. Csakhogy erőfeszítéseik sorra kudarcot vallottak. Mindezek ellenére a szocializmus ellenségei távolról sem mondanak le romboló terveikről. Példa erre napjaink Lengyelországa. Éppen abban az időben, amikor a Lengyel Népköztársaságban megvalósul a széles körű demokratizálás, intézkedéseket fogadnak el a jogrend, a nemzeti egyetértés megszilárdítására és bázisának bővítésére, akkor tesznek újabb próbálkozást az ország letérítésére a választott útról, letérítésére a konfliktusok mocsarába. Ismét a sztrájkokat választották az állam gazdasági rendje aláásásának fegyveréül. Az ország gazdasági nehézségei következményeként megnyilvánuló sztrájkokhoz csatlakoztak a szocializmus ellenfelei, s a sztrájkoknak igyekeztek politikai jelleget adni. Az évtizedek alatt kialakult hazug, antikommunista sztereotípiákat próbálják ismét kijátszani. Elég emlékeztetni arra, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa 1988-ra hivatalosan egymillió dollárt folyósított a lengyelországi illegális struktúrák tevékenységére, s máris világossá válik, hová vezetnek ennek a sötét tevékenységnek az egyes szálai. Most már elmondhatjuk, hogy ez a támadás fokozatosan kudarcba fullad. Bár nehézségek árán, de az országban fokozatosan stabilizálódik a helyzet. Lengyelország hazafias erői készek mindent megtenni annak érdekében, hogy az ország határozott léptekkel haladjon a megújított, az emberekhez közeli szocializmus útján. Jellemzőek azok az adatok, melyeket a nemzetközi rádióadások tanácsának legutóbbi éves jelentése tartalmaz. Ez a tanács az Egyesült Államok kormányhivatala, a Szabadság és a Szabad Európa rádióállomások tevékenységét irányítja. Érdemes megemlíteni, hogy ezek a rádióállomások hetente több mint ezer órás műsort sugároznak 23 nyelven. Az Egyesült Államok kormánya 1986-ban 124 millió dollárral, 1987-ben pedig már több mint 145 millió dollárral támogatta ezeknek a diverzáns adóknak a tevékenységét. Elsősorban a szocialista országok a célpontjai ennek az uszító propagandának. Tavaly kötötték meg azt az amerikai-izraeli megállapodást, melynek értelmében Izrael területén megépítik „a nyugati világ egyik legnagyobb" rövidhullámú rádióadóját. Az egyenként 500 kilowatt teljesítményű 16 adó üzembe helyezésével a rádiódiverzánsok el akarnak jutni „Oroszország európai részének és a Középázsiai országoknak a szívébe", s ugyanúgy Afganisztánba is. A 80-as évek közepén az Egyesült Államok területéről 24 rádióállomás közvetített rendszeresen adásokat Kuba felé. Most pedig gyorsított ütemben folyik a televíziós átjátszások telepítése hajók fedélzetére azzal a céllal, hogy betörjenek a kubai képernyőkre is. Hasonló tervek készülnek más szocialista országok ellen is. Nem szabad lebecsülni az imperializmus felforgató tevékenységének veszélyességét. Ugyanúgy nem kell túlbecsülni sem. A testvéri pártok és országok rendelkeznek a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy a jövőben is eredményesen előzzék meg a válsághelyzeteket, melyeket ellenfeleink igyekeznek létrehozni és kihasználni. VITALU KORIONOV, a moszkvai Pravda politikai szemleírója A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyában bekövetkezett enyhülésnek számos tanújelét láttuk az elmúlt esztendőkben. Gorbacsov és Reagan találkozói nemcsak a katónapolitikában, a fegyverkezési hajsza megfékezésében, a leszerelésben hoztak jelentős eredményeket, megállapodásokat, de az élet más, békésebb szféráiban is megkezdődött a közeledés, mindkét részről megerősödött a szándék a párbeszéd folytatására. Művészek, tudósok kölcsönös látogatása, delegációk cseréje mellett gondoljunk csak a leglátványosabb kapcsolatfelvételre, a két ország között többször is megrendezett egyenes tévéadásokra, a tévéhídra, amikor a szovjet és amerikai tudósok, politikusok, közéleti és hétköznapi emberek politizáltak, vitatkoztak, beszéltek egymással őszintén és nyíltan különböző kérdésekről. A közeledés újabb színfoltjáról adott hírt a Szovjetunió- szerte népszerű szatirikus lap, a moszkvai Krokogyil. A How do you do, amerikai szatíraírók? című többoldalas riportjában arról számol be, hogy az USA-ból humoristák és rajzolóművészek öttagú delegációja tett látogatást a „glasznoszty és a peresztrojka országában". Olvasók számára az illusztrális névsorból csupán egyetlen név ismerős: a nálunk is népszerű, kiváló publicista, humorista, Art Buchwald is ott volt a vendégek közt.- Szovjet emberekkel akarok találkozni, és beszélgetni velük mindenről, ami mindnyájunkat érdekel és izgat - nyilatkozta már érkezése napján. Egyébként az amerikai vendég tizenöt évvel ezelőtt már járt a Szovjetunióban, de akkoriban még nem sok lehetősége nyílt arra, hogy az utca emberével is szót váltson. Ezért is tekintett nagy várakozással a mostani országjárás elé. Buchwald szovjetunióbeli népszerűségét jelzi, hogy ott- tartózkodása idején a Lityeraturnaja Gazeta is cikket kért tőle, az írás meg is jelent. Az amerikai vendégek látogatása kapcsán feltétlenül meg kell jegyezni: a két ország között megváltozott viszony nemcsak a csúcstalálkozók, felső szintű eszmecserék, konzultációk, egyezmények növekvő számán és hatásán keresztül érzékelhető, apró hétköznapi gesztusok, jelek is a változásokról szólnak. Aki rendszeresen olvassa a Kroko- gyilt, az tudja, hogy a szovjet karikaturisták a hódító imperializmust évtizedeken át ezerféle, látványos formában, szinte egyedülálló művészi stílusban gúnyolták, leplezték le. A kígyó, az oroszlán, a hiéna, a hétfejű sárkány és más fenevad alakjába öltöztetett szimbolikus szörnyek ott feszítettek, ott sorakoztak állandóan a lap hasábjain, és mindig valakit - legtöbbször négert, felszabadult rabszolgát, munkást, kisembert, hazája kincseit védelmező harcost félemlítettek meg, tiportak halálra, pusztítottak el iszonyatos mozdulatokkal. Nos, az imperializmus ilyenfajta ábrázolása már nem sikk, nem divat, ez a módi szép lassan kivonul a szerzők arzenáljából. Az imperialista szörnyek helyét más mondanivaló foglalja el. Az amerikaiak szemléletváltását is jól példázza James Borennek, a delegáció vezetőjének leningrádi nyilatkozata. Az újságírók székházában a város alkotó értelmiségével rendezett találkozón a küldöttség vezető így fogalmazott:- Utazásunknak van egy komoly célja is: segítséget igyekszünk nyújtani Mihail Gorbacsovnak abban, hogy sikeresen vigye véghez az általa kezdeményezett reformokat. Különben kudarc esetén rossz lesz önöknek, nekünk is, és az egész világnak. Szinte hihetetlen: az amerikaiak Csernobilba is ellátogattak. Saját szemükkel látták a betonszarkofágot, amelybe a szakemberek az atomerőmű katasztrófát okozó blokkját „temették", látták az elnéptelenedett Pripjaty várost, láuak sok mindent, ami még ma is a tragédiára emlékeztet. A látogatás okát így kommentálták:-Az Amerikai Egyesült Államokban képtelen históriák terjedtek el Csernobilről. Nekünk, íróknak kötelességünk leleplezni és eloszlatni ezeket a kitalálásokat. A vendégek szovjetunióbeli utazására - a Krokogyil tudósítója szerint - végig jó hangulat, derű, vidámság, gyakori nézetazonosság volt jellemző. S hogy mennyire „egy húron pendültek" a szovjet és az amerikai humoristák az emberiség legfontosabb kérdésének, benne a háború és béke programjának a megítélésében, arra az egyik vendég javaslata a legjobb példa.- Van egy ötletem, javaslatom - mondta egy sajtókonferencián. - Indítsunk kampányt, hogy a két szuperhatalom cserélje ki bürokratáit. Ha a kicserélendők listájára a Pentagon is felkerül, nagy a valószínűsége annak, hogy nem marad idejük a csillagháborús program megvalósítására! És valóban. Az egész emberiség javát szolgálná, ha az amerikai humorista ötletét a nagyhatalmak valóra váltanák! KISS GYÖRGY MIHÁLY (MTI - Press)' Art Buchwald és társai Amerikai humoristák a Szovjetunióban
