Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-16 / 37. szám
Értékorientációk és a szabadidő társadalmunkban A CSKP XVII. kongresszusa és az elfogadott dokumentumok is igazolták, hogy a párt és a dolgozók jelenbeli törekvéseinek értelme azon feltételek elkerülhetetlen kialakításában rejlik, amelyek a lakosság lényegében véve szocialista jellegű szükségleteinek és érdekeinek a kielégítését célozzák. E cél fokozatos megvalósítása a jelen legfontosabb forradalmi feladatával, a szocialista társadalom szociális és gazdasági fejlesztésének gyorsításával van szoros kapcsolatban. A gyorsítás folyamatába az eddiginél hatékonyabban kell bekapcsolódnia a társadalom teljes szellemi és anyagi kapacitásának. Ez nemcsak a politikai, gazdasági, szociális és kulturális rendszer elemeit érinti, hanem az egész lakosságot, mindannyiunkat, akik számára nem közömbös a jövő és társadalmunk fejlődése. Mert például a termelés mostani jellege és főként elkövetkező intenzifikálása feltételezi, hogy nemcsak az emberi cselekvés azon jellemzői és vonatkozásai fognak fejlődni, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az anyagi vagy a szellemi termelés hatékonyságához, hanem azok is, amelyek az egyének emberi arculatát meghatározó erkölcsi, etikai, esztétikai, műveltségi tulajdonságok összességéhez kötődnek. Az egyéni adottságok, tehetségek, diszpozíciók, vagy egyedi érdekeltségek fejlesztése és tökéletesítése, az „ember nembeliségének" meg valósítása szorosan átfedödik a társadalmi élet összes szférája szocialista jellegének elmélyítésével. Az élet tevekeny es alkotó jellege, ami a szocializmussal kapcsolatban szóba jöhet, nem vonatkoztatható el a szabadidő aktív és értelmes kihasználásától. A szocialista társadalom fejlődésének jelen szakaszában a szabadidő elsősorban a dolgozó ember testi és lelki regenerációját, érdeklődési körének és szükségleteinek a kielégítését szolgálja. Ha elgondolkozunk azon, hogyan használják ki az emberek a rendelkezésükre álló szabadidőt, és hogy milyen értékorientációk irányítják és határozzák meg azt, akkor a legkülönfélébb tevékenységek és aktivitások meglehetősen széles és gazdag választékával találjuk szemben magunkat. A lakosság különböző csoportjai társadalmi tudatának felmérései azt mutatják, hogy lakosságunk a szocializmus eddigi építésének folyamatában - különböző mértékben - elsajátította a szocialista társadalom alapvető, meghatározó értékeit. Azon értékek mellett, amelyek mélyen gyökereznek az emberi társadalom történelmében és amelyek a civilizáció nálunk uralkodó típusában általánosan elfogadottak (a boldog házasság értéke, az emberek egymáshoz tartozásának az értéke, a gyengébbek megsegítése és védelme stb.), az egyének többsége számára azok az értékek jelentősek és.fontosak, amelyek boldog és nyugodt életüket a szocializmus fejlődésével, a szocialista társadalom jellegével és lényegével kapcsolják össze. Azon tény pozitív értékeléséről van itt szó, hogy olyan társadalomban élünk, ahol az emberek társadalmilag egyenlőek, ahol biztosítva van a munkához való jog, stb. A szocialista ember tudatában ezek az értékek elsősorban a munkával és a munkatevékenységgel vannak szoros kapcsolatban. A szocialista ember munkája anyagi ösztönzése mellett elsajátította és magasra értékeli olyan jellemzőit is, amilyenek a munka érdekessége, a társadalom számára végzett munka fontossága és a jó, elvtársi munkaközösség szükséglete. Azt a tényt, hogy Szlovákia lakossága túlnyomó többségében magáévá tette az alapvető szocialista értékeket, igazolja a megállapítás, hogy a múlttal összefonódott és a szocializmus előtti életmódot jellemző társadalmi értékek (amelyek az olyan jellegű értékkijelentésekkel képviselhetek, mint pl. az önálló vállalkozás lehetősége; a munkakötelezettségeknek eleget tenni, de azon kívül semmit sem tenni; maga magának élni és a legkisebb mértékben függeni az emberektől és a társadalomtól) az értékskálák végén foglalnak helyet minden elemzett társadalmi csoportnál. A szociológiai felmérések ismételten igazolják a szocialista értékek és a szocialista elvek egyéni vonatkozású jelentőit J SZÚ ségét. Ez azzal is alátámasztható, hogy a megkérdezettek azt a követelményt támasztották ezen értékekkel szemben, hogy a valós életben nyomosabban és energikusáéban hassanak és hogy szocialista minőségük jobban elmélyüljön és érvényesüljön. A szabadidő kihasználásának képe társadalmunkban jelentősen differenciált. Míg a szabadidő mennyisége végeredményben a termelőerők és -viszonyok elért fejlődési szintje által meghatározott, az egyes emberek valós szabadidő-kihasználásának módjaiba végtelenül sok és eltérő jellegű tényezőnek van befolyása. Kezdve a szabadidőben tevékenységek szintjével és anyagi ellátottságával, folytatva a korosztályhoz való tartozással, családi viszonynyal, testi és szellemi adottságokkal, egyedi élettapasztalatokkal és végezve az egyéni képességekkel, kedvtelésekkel, a személyiség tehetségével. Az időigényesség és a gyakoriság értelmében megállapítható, hogy napjainkban aszabad- idö-eltöltés túlsúlyos mozzanatát a háztartás fenntartásához és működőképességének biztosításához kapcsolódó tevékenységek jelentik. Ezt egészíti ki a család életét és anyagi fedezettségét biztosító munka. Különösen megmutatkozik ez az olyan házimunkáknál, mint például a takarítás, főzés, mosás, amelyek társadalmunkban teljes egészében a nőkhöz kötődnek. A megfelelő felmérésekben ezért a nők 95 százaléka megemlíti, hogy a háztartásban naponta dolgozik. A nők házimunkákkal való meg- terheltsége mértéktelenül nagy. Említsük meg, hogy a nők hatvan százaléka naponta több mint két órát fordít szabadidejéből a háztartás veze- , tésére, míg ez csak a férfiak nyolc százalékáról mondható el. Bizonyos különbségek emellett érthetők az elért műveltség szempontjából; a magasabb műveltségű emberek napi időmérlegük kisebb részét fordítják háztartási munkákra. Ha a házimunkákhoz hozzáadjuk a kerti munkákat vagy a háziállatok gondozását, esetleg a népesség férfitagjaira jellemző túlórákat és mellékállást, világossá válik, hogy ezeket a tevékenységeket, amelyek szabadidejük jelentős hányadát veszik el, nehéz másnak, mint munkatevékenységnek nevezni. Ezek jelentős mértékben csökkentik vagy korlátozzák a hatásos regenerációra és pihenésre irányuló tevékenységeket. A legjobb esetben is elvesznek a saját magunkra, érdeklődési körünkre vagy azokra a tevékenységekre szánt időből, amely az embert szellemileg gazdagabbá és érettebbé teszi, kiműveli, érzőbbé és emberibbé változtatja. A munkatevékenységek mellett - amelyek paradox módon uralkodnak szabadidőnkön - a másik jelentős csoportot az ember kulturális igényei és érdeklődései kielégítésére irányuló tevékenységek jelentik. A mai ember számára a kulturális alkotásokban, zenében, művészetben, irodalomban rejtőző szépség csodás világa, a mély érzéki élmények és benyomások feltűnően a kulturális értékek passzív befogadásának szférájában rögzítődtek. A szubjektum saját kulturális alkotótevékenysége összességében véve nagyon alacsony szintű, szinte jelentéktelen. T ermészetesen, vannak kivételek, emberek, akik kedvtelésből festegetnek vagy különféle amatőr együttesek tagjai, de bizonyos általánosítással leszögezhető, hogy az emberek ez irányú aktivitása a leggyakrabban a kultúra és a kulturális értékek tévé közvetítte fogyasztására fokozódik le. Magától értetődő, hogy a modern világban a televízió és maguk a tévéközvetítések olyan valós elemet jelentenek, amit nem lehet sem elátkozni és elítélni, sem kikerülni. Ismételten beigazolódik e tömeginformációs eszköz erős hatása a nézetek és értékrendek formálódására, az egyének és társadalom tudatára, amint a tévé „uralma" is az emberek szabadideje fölött. Hiszen Csehszlovákia felnőtt lakosságának csak mintegy 5-7 százaléka ül le a képernyő elé ritkábban mint havonta egyszer, esetleg nem is néz tévét. A megkérdezettek 85 százaléka tölti szabadidejét hetente többször is a tévé előtt; emellett 30 százalékuk naponta két óránál is többet. Ezt a tényt csak kis mértékben módosítja a nemi hovatartozás, kor vagy családi állapot. Bizonyítható viszont a műveltség differenciáló hatása, minthogy a lakosság főiskolai vagy egyetemi végzettségű része harmadával vagy felével is kevesebb időt tölt a képernyő elött/ mint a megkérdezettek alapiskolai végzettségű csoportja. A magasabb végzettséggel rendelkezők a figyelemmel kísért programokat céltudatosan választják ki, és gyakran részesítik előnyben a kulturálisan igényesebb vagy a szakmai vonatkozású és nevelő programokat. A tömegkommunikáció erősen ható eszközei közé tartozik a napilapok és folyóiratok olvasása is. Műveltségétől függően a megkérdezettek 70-90 százaléka teszi ezt szabadidejében és rendszeresen naponta. A felhozott adatok mind a hozzáférhető kulturális értékek passzív befogadásáról tanúskodnak, és ez nyugtalanítóbb annak fényében, hogy a CSSZSZK lakosságának gyakorlatilag több mint fele a naptári év folyamán egyetlen színházi előadást, kiállítást vagy komolyzenei hangversenyt sem látogatott meg; hogy a megkérdezettek 45 százaléka egyáltalán nem jár moziba; hogy a férfiak 56 százaléka és a nők 42 százaléka egyáltalán nem olvas szépirodalmat és az elmúlt év folyamán egyetlen könyvet sem olvasott el. Még ha a megszerzett számadatok az egyes korcsoportok esetében és a műveltségtől, valamint lakóhelytől függően változnak is, óriási munka vár még ránk ezen a területen; amint a szocialista társadalom által az emberek kulturális szintjének emeléséhez nyújtott lehetőségek is nagyok már ma. V essük fel még a szabadidő-beli tevékenységek azon csoportját, amelyet a társadalom elsősorban az alkotóképesség és invenciózusság irányvonalával kapcsolatban tart rendkívül kívánatosnak és szükségesnek. Ezek a művelődéshez és az önművelődéshez kötődnek, amelyek nemcsak az emberi egyéniség fejlődését meghatározó tényezőként lépnek fel, hanem a társadalom további előbbrelé- pését meghatározó feltételként is szerepelnek. A szakirodalom tanulmányozásával, a tudomány és a technika újdonságainak követésével kapcsolatos tevékenységek és az adott szakma élenjáró eredményeivel való lépéstartás eddi- gelé csak nagyon kis mértékben nyernek teret a szabadidő struktúrájában. A szakirodalom figyelemmel követése vagy előadások hallgatása például az utóbbi évben a középiskolai végzettséggel rendelkezők 73 százaléka között hiányzott. Lényegesen más az önművelődéshez való hozzáállás a főiskolát végzettek csoportjában, ahol a megkérdezettek kb. 60 százaléka rendszeresen (minimálisan hetente egyszer) áttekinti a szakfolyóiratokat. Figyelemreméltó mindemellett, hogy a harminc év alatti fiatal emberek kevésbé aktívak ez irányú tevékenységükben, mint a megelőző generáció tagjai. A különböző hobbitevékenységek, amelyek ugyancsak hozzájárulnak a személyiség műveltségi és kultúrszintjének emeléséhez, még nem váltak a szabadidő hatékony és értelmes eltöltésének normájává. Hiszen a megkérdezetteknek csaknem a fele azt válaszolta, hogy semmiféle kedvtelése vagy hobbija nincs, és nem is érzi annak szükségességét, hogy ilyen irányban tájékozódjon szabadidejében. A hazánkban élő magyar lakosság vonatkozásában az értékekkel és az értékorientációkkal kapcsolatban beigazolódott a magyar etnikum és a lakosság többi részének tudati irányultsága közti hasonlóság és közelség. Társadalmunk szabadidejével kapcsolatban rendkívüli élességgel rajzolódik fel a szabadidő eltöltése aktív módozatai felélesztéséhez vezető utak intenzív keresésének szükségessége. A szabadidőt jellemző tevékenységek hatékonyságának és minőségének elmélyítésére, struktúrájuk megváltoztatására kell helyezni a hangsúlyt azon tevékenységek létezése és fejlesztése érdekében, amelyek jobban kötődnek a szocialista típusú személyiség kialakulásához és formálódásához. Az alkotóképesség és a humánus szocialista eszmények és elvek szellemében kell ösztönözni és nevelni az embereket. Csak az egyes emberek tevékeny hozzáállásával és személyes közreműködésével lehet megsokszorozni és gazdagítani a szocialista társadalom szellemi-kulturális potenciálját, csak a személyiség alkotó és tudatos önfejlesztése révén és az emberi szokások kultiválásán át vezet az út a szocializmus további fejlődéséhez, olyan társadalom kialakításához, amelyben az egyének emberi fejlődése szorosan kapcsolódik a közösség többi tagjának életéhez és teljes önmegvalósításához. DR. LUDMILA BENKOVIŐOVÁ kandidátus, a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Intézetének munkatársa Klaponta leül a gyerek a tanuIV lóasztalhoz. Elvégzi az írásbelit. hosszasan olvasgatja tankönyveit. S mégis, valami nincs rendben. Azt mondják az iskolában a tanárai, hogy nem dolgozik képességei szerint. Két oka lehet a sikertelenségnek: vagy nem megfelelőek a tanulás körülményei, vagy rossz módszerrel tanul a gyerek. Milyen is az a környezet, ahol a legeredményesebben tud felkészülni? Először is legyen kényelmes tanulóasztala, úgy elhelyezve, hogy sem a családtagok járása-kelése, se egyéb zaj ne zavarja. Ne engedjük zeneszó mellett tanulni, bármennyire is szeretne, mert ez megosztja figyelmét. Nem szerencsés, ha nincs állandó helye a gyereknek, mert a változó környezet is elvonja figyelmét. Nagyon fontos a tanuló- asztal megvilágítása. Az ideális fényforrás balról és egy kicsit a gyerek mögött legyen: ha mennyezetlámpa (100 wattos égövei), ha asztali (40 wattos körtével), úgy legyen elhelyezve, hogy csak a könyvet világítsa meg, ne süssön a szemébe. Persze, a természetes fény a legegészségesebb. Egyébként is délelőtt 10-12 és délután 3-5 óra között tud a legeredményesebben tanulni a gyerek. Tanulni is tudni kell Lényeges, hogy mindennap ugyanabban az időben üljön le könyvei elé. Hazatérve az iskolából, mozogjon kedvére ebéd után a szabad levegőn. Semmiképpen ne fogjon rögtön a tanuláshoz. Viszont ha már nekikezdett, tartsuk tiszteletben a munkáját. Ne küldjük közben a boltba. Tanulás közben 40-45 percenként tartson szünetet. Álljon fel az asztaltól, mozgassa meg tagjait. Ezalatt szellőztessünk egy kicsit. A leckét mindig aznap kell megtanulni, amikor feladták. Ekkor még eleven a tanári magyarázat, köny- nyebb megérteni és bevésni az emlékezetbe. A lélektan szakemberei szerint 2-3 nap múlva lehet a legteljesebben felidézni a megtanult anyagot. Tehát idő kell hozzá, míg megülepedik. Nem mellékes a tanuláskor a tantárgyak sorrendje sem. A legnehezebbel kezdje, s váltogassa a különböző jellegűeket. Például matematika után magyart, kémia után a történelmet vegye elő. A gyerek addig ne kezdje el tanulni a leckét, amíg tökéletesen meg nem érti. A magolásnak semmi értelme sincs. Hosszabb szöveg tanulásakor (magyar, történelem, földrajz) először olvassa el az egész anyagot. Utána próbálja belőle kiemelni a lényeges részeket. Ezt aláhúzással is teheti, de készíthet belőle vázlatot is. E téren az első időkben feltétlenül szülői segítségre szorul. Először a vázat kell megtanulni, majd fokozatosan ráépíteni a lényegtelenebb mozzanatokat. A szótanulás során sokat kell hangosan ismételni az idegen szót, de mindig a magyar megfelelőjével együtt. Váltogatni a szótárbeli sorrendet, és állandóan ellenőrizni, mennyi maradt meg belőle az emlékezetben. Földrajz, irodalom, történelem tanulásakor mindig legyen a gyerek előtt a térkép. Keresse ki az írók életútjának állomásait, a történelmi események színhelyét. így jobban megragad emlékezetében. Matematika, kémia, fizika tanulásakor tisztázni kell, érti-e a szakkifejezéseket. Sokat segít a rajzolás a bevésésben és az ellenőrzésben. Leíratjuk a képleteket, lerajzoltatjuk a tanult részeket egy papírra. Meg kell tanítanunk a gyereket az önellenőrzésre, hogy maga is képes legyen megítélni, tudja-e már a leckét. Szövegnél az önálló, összefüggő elmondással, képletnél, idegén szavaknál a rajzolásos, leírásos módon. A szülőnek is ellenőriznie kell a gyerek munkáját. Persze, ne rideg kikérdezés, inkább jóízű beszélgetés formájában. Ha kell, naponta, de hetente egyszer feltétlenül tájékozódjunk, hol tart, mennyire halad. Gyermekünk örömmel számol be tudásáról, s maga is várja majd ezeket az alkalmakat. ÁTÁNYI LÁSZLÓ 1988. IX. 16. ke miMJWffi
