Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-02 / 35. szám

■I

a n

í 1

I

■

■

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

s

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

V

alamikor réges-régen élt egy gazdag ember. Azt gondoltatta magáról, hogy ő a világ legbéketú- rőbb embere. Amikor eladósorba került gyönyörűszép lánya, megparancsolta szolgáinak, hogy a kapura egy táblát függesszenek a következő felirattal: „Annak adom a lányomat, aki képes engem haragossá tenni. A próbaidő egy hónap. Ha a jelentkező ennyi idő alatt egyszer sem tud megharagitani, százat ütet- tek hátára.'1 Daliák és agyafúrt fickók jelentkeztek a gazdagnál, de egyiknek sem sikerült őt kihozni a sodrából. Mígnem jelentkezett egy cingár legényke.- Feleségül veszem uraságod lányát - mondta a legény.- De elolvastad-e figyelmesen, mi áll a táblán?- Igen, uram, mindent elolvastam, megértettem és meggondoltam.

A gazdag ember végigmérte a fiatalembert, és megjegyezte: - Csak

A kérő készségesen beleegyezett, mert előzőleg tőröket és csapdákat helyezett el a tüskés bokrok és a sűrű folyandárok között. A „kutyát" pedig egyre beljebb hajtotta a sűrűbe, hogy kergesse a vadat.

mz öreg elfáradt, a gallyak összekarcolták.- Nos, vallja be, uram, haragszik rám!- Ezt meg honnan veszed? Nem haragszom. Benned jó barátra leltem.

Aznap is nyulat fogtak. Hazavit- ték, a legény megsütötte, és szólt az öregnek: - Elmehetne sóért, borsért a boltba.-Nem megyek - válaszolt az öreg. - Elfelejtetted, hogy ma én vagyok a kutya! S a kutyák nem járnak bevásárolni.

Erre várt a legény. Fogta a láncot és az oszlophoz láncolta az öreget. . - Meg kell láncolni a kutyát, nehogy fölfalja az ebédem - mondta.

Hazajött, megette a húst, a gazVietnami népmese

attól félek, nem bírod ki a száz botütést.- Miattam ne aggódjék! - válaszolta a legény.- Ahogy gondolod - egyezett bele a gazdag.

Pár napja dolgozott a legény a gazdag házában, mikor azzal állt elő:- Uram, nem megyünk el holnap reggel vadászni? Jó lenne vadat hozni ebédre!

Megörült az öreg;-Jó lenne, de nincs vadászkutyánk. Mit tehetnénk?-Annyi baj legyen! Én leszek a kutya - ajánlkozott a legény.

El is mentek az erdőbe, fogtak egy nyulat. Hazavitték, s azt mondta a gazdag: - Nyúzd meg, és húzd nyársra!

A kérő a fejét rázta: - Uram, elfelejtette, hogy én kutya vagyok! A kutyák nem szoktak nyulat sütni.

A munka az öregre maradt. A legény pedig egy jót szundított. A gazdag tüzet rakott, megsütötte a nyulat. Akkor vette észre, csipetnyi só, szem bors sincs a háznál. A kérőt, lévén kutya nem küldhette boltba. Kénytelen volt elmenni maga. Mire visszaért, a legény megette a nyulat, jómaga csak a csontokat találta.- Nekem egy falatot sem hagytál? - dühöngött.- Ki látott már olyat, hogy a kutya húst hagyott volna a gazdájának? - felelte huncutul a legény.

Lábujjhegyen a gazdaghoz som- polygott, és a fülébe súgta: - Nos, vallja be, uram, haragszik rám!

Az öreg nagyot kacagott: - Ezt honnan veszed? Nem haragszom. Benned jó barátra leltem.

Másnap ismét vadászni mentek. Az öreg, mert túl akart járni a ravasz kópé eszén, így szólt: - Ma én leszek a kutya.

dagnak a csontokat dobálta. Miután elengedte a „kutyát", így szólt hozzá: - Nos, vallja be, uram, haragszik rám!- Ezt meg honnan veszed? Nem haragszom. Benned jó barátra leltem.

„Kemény dió ez az ember" - gondolta a legény. Aztán újabb ötlete támadt.- A szántóföldeken még nincs munka, elmegyek kereskedni - ismertette tervét.- Járj szerencsével! - mondta az öreg.- Holnap este jöjjön ki a faluszéli útkereszteződéshez. Ott hagyom a vásárolt árut, jómagam pedig újabb üzlet után nézek. Hozza magával a vízhordórudat, hogy az árut haza tudja szállítani.

A gazdag ember kiment a megbeszélt helyre, ahol két nagy kosarat talált. Mindkettőt lefödték és lekötözték. A rúdra akasztotta a kosarakat, fölemelte és nagy keservesen hazavitte. Amikor fölnyitotta őket, alig hitt a szemének: az egyik kővel volt tele, a másikban a legény ült, aki kacagva kérdezte: - Nos vallja be, uram, haragszik rám!- Ezt meg honnan veszed, nem haragszom. Benned jó barátra leltem - mosolygott a gazdag.

Pár nap múlva a gazdag ment vásárolni. Ő is meghagyta a legénynek, hogy este hozza haza a kosarakat, melyeket a folyóparti úton hagy.

A legény el is indult a kijelölt helyre. Az egyik fáról, melyen rengeteg volt a bogyó, letört egy ágat. A kosarak fölött megrázta az ágat. Hullottak róla a bogyók, s úgy csattogtak a kosarak fedelén, mintha lópaták zaja hallatszott volna a távolból. A legény hangosan kiabálni kezdett: milyen őrült hagyta az úton

ezeket a kosarakat? Nem tud tőlük továbbhajtani a tartomány kormányzója!

A kosárban kuporgó gazda meghallotta a lópaták csattogását, a hangos kiabálást. Megijedt és kéz- zel-lábbal kapálózni kezdett. A kosár fölborult, és a folyóba gurult. A legény várt egy kicsit, hadd igyon jövőbeni apósa, csak aztán húzta ki.- Nos vallja be, uram most megharagudott rám. - szólt az öreghez.- Miért haragudnék? Nem haragszom. Benned jó barátra leltem.

A hónap vége közeledett, de a legénynek még nem sikerült megharagítani az apát. Azon törte a fejét, hogy mitévő legyen. Végül megtalálta a megoldást. Két kosarat akasztott a vízhordórúdra és útra kelt. Lélekszakadva rohant vissza, és messziről kiabálta: - Júúúj, de nagy szerencse ért! Megfogtam a főnixmadarat! A kalapommal takartam le, karimájára köveket raktam, nehogy elrepüljön a kincset érő madárka. Rohanjon, vigyázzon rá, amíg megkeresem a hálót!

A gazdag megörült a főnixmadárnak, és rohant az útra. Meglátta a kalapot, és óvatosan ráfeküdt.

Seregével arra jött a király. Megkérdezte a földön fekvő embertől:- Mit csinálsz itt?- Uram, királyom, megfogtam a fönixmadarat! Itt ül a kalapom alatt. Hálóért küldtem egyik emberemet, én pedig őrzöm a ritka madárkát.

A király látni szerette volna a madarat. Katonáinak megparancsolta, készüljenek madárfogáshoz. Az öregre pedig ráripakodott, hogy emelje föl a kalapot. Mi mást tehetett, fölemelte a kalapot, de alatta nem madár, hanem egy rakás bi- valyganéj volt. Megharadudott a király, s nyomban száz botot üttetett az öregre. Amikor eltávozott, a legény elöbújt a bokrok közül, odament a gazdaghoz, és így szólt:- Nos, vallja be uram, nagyon haragszik rám!- Már hogyne haragudnék!-mond ta dühtő reszketve. - Hazugságodért • majdnem az életemmel fizettem!

Néhány nap múlva megtartották az esküvőt.

Oroszból fordította: KODAY BERTA

■■■■■■■■

Győri László

1 ^

HEK

Hétfőn heverésznek,

Csütörtökön csalják,

húsölve henyélnek.

csalánba csavarják.

Kedden kardot kötnek,

Pénteken pengetnek,

égre mennydörögnek.

éneket rengetnek.

Szerdán a sziromnak

Szombaton szomorkodnak:

szívbélit susognak.

a szárnyak zimankósak.

Vasárnap kivasalják,

virágra borogatják.

Agyaras óriások

Az állatok szépségversenyén egy rozmár „hölgy" bizonyára nem kerülne a dobogó legmagasabb fokára hatalmas termetével, réteges, zsíros bőrével. E csúnya külsőt kölcsönző börréieg azonban fontos célt szolgál: megvédi az állatot testének kihűlésétől, amikor a jeges vízben úszkál. Ugyancsak nem szép, de hasznos az agyar is, amely néha ember- karnyi vastagságúra is megnő. A rozmár ennek segítségével mászik ki a vízből, vagy épp védi magát vele. A hímek - bikák - ugyanis gyakran csapnak össze azért, hogy az általuk legjobbnak tartott helyen telepedhessenek le.

A rozmár lusta állat. A nap legnagyobb részét alvással tölti. Kényelmesen a hátára, hasára vagy éppen az oldalára fordul, mélyen alszik, miközben nagyokat horkant.

A szárazföldön ügyetlennek tűnik, a vízben azonban szinte siklik. Erőteljes hátsó uszonyai segítik abban, hogy 61 m mélységig is lemerülhessen. A víz alatti úszásban csúcstartó: levegő nélkül fél órán keresztül is a víz alatt tud tartózkodni, miközben orrával élelem után kutat az óceán fenekén. Kedvenc csemegéi a rákfélék és a kagylók. 45 kilót fogyaszt belőlük naponta. A bika elérheti egy közepes nagyságú autó súlyát is.

Az úszásból, illetve élelemszerzésből visszatérő rozmár bőre kifehéredik. „Sápadtságát" az okozza, hogy a hideg vízben vérkeringése erősen lelassul, ezáltal a vér nagyobb része a test belsejében marad. A megnövekedett belső vérellátás az agy, az izmok és a belső szervek fokozottabb munkáját segíti. A rozmár „vérszegénysége" egy-két órányi napozás után elmúlik, bőre ismét vörösesbarna színű lesz.

Tudjátok-e, hogy hol élnek a rozmárok? Télen Alaszkától nyugatra. Tavasszal, amikor megtörik a jég, kis csapatokba verődve, északra vonulnak. Őszig, jegesedésig maradnak. Aztán visszatérnek erededi lakhelyükre.

A National Geographic World alapján Dr. Gergely Katalin

BETUCSERE

Egy betű is sokat tesz néha. Például, ha a HAJTSATOK! felszólításban az első T-t C-re cseréljük, HAJCSATOK olvasható, a MAGASZTAL meg MARASZTAL lesz G-R cserével. A következő szavak-ak, egy betűt kicserélve bennük, változtassátok meg az értelmét! ALAPÁR, BIRODALOM, HITVÁNY, LEGYEZŐ, FÜST, FAUNA, BALGA, KAKAS, HALLGATÁS, FIASKÓ, KANNA.

(kun)

OVALISOK

A rajzon különféle méretű ováli- sok sokasága látható egymás he- gyén-hátán. Közöttük hányszor szerepel az A-val jelölt ovális?

MEGFEJTÉS

Az augusztus 19-i számunkban közölt feladatok megfejtése: Petőfi Sándor; elefánt, tigris. Nyertesek: Mogyorósi Ildikó, Dunamocs (Mo- ca); Kendi Zsolt, Szentes (Plesa- ny); Juhász Katalin, Hurbanovo; Vas Béla, Prága; Botos Tibor, Fü- iek (Fiíakovo).

1 °- A nagy

Ernest Rutherford, a század- forduló legnagyobb kísérleti fizikusa, enyhe iróniával jegyezte meg az 1880-as kémiai Nobel- díj átvételekor mondott beszédben, hogy vizsgálatai során sokféle átalakulást tapasztalt, hosz- szabb ideig tartó és egészen gyors átváltozásokat is. De olyan gyors lefolyásúval, mint amilyen gyorsan ö maga lett fizikusból kémikus, nem találkozott.

Maria Sklodowska-Curie és Pierre Curie vizsgálataikkal eljutottak az atomkor küszöbére: sikerült azokat az elemeket meghatározniuk, amelyek radioaktív sugarakat bocsátanak ki. Maria Sklodowska a sugárzás forrásaként mindent el tudott képzelni, még azt is, hogy az atom kívülről gyűjti magába az energiát. Azt kizártnak tartotta - amit viszont

átalakulás többen feltételeztek -, hogy az egyik anyag alakul át egy másikká. A középkorban alkimisták kíséreltek meg higanyból aranyat készíteni. A kémia tudománya úgy alakult ki az alkímiából, hogy minden kétséget kizárólag igazolta - miközben egy sor jelentős felfedezés született -, hogy lehetetlen egyik vegyi elemből másikat nyerni. A huszadik század közepén viszont azt állították a tudósok, hogy ha egy elem energiát sugároz ki, az csak úgy lehetséges, ha közben egy másik elemmé alakul át. A fizikus Rutherford, a kémikus Sklodowska természetes idegenké- dését elvetve, újkori „alkimistaként" vetette fel az elemátalakítás lehetőségét.

Rutherford John Joseph Thomson tanítványaként 1898ban kezdte tanulmányozni a Becquerel-sugarakat. Elsőként állapította meg, hogy az, amit eddig egynemű sugárzásnak véltek, tulajdonképpen^ három különböző sugárból áll. Ő ezeket a görög ábécé első három betűjével alfa-, béta- és gamma-sugárzásnak nevezte el. Felfedezése, természetesen, nagy visszhangot váltott ki. Becquerel ismét bekapcsolódott a vizsgálatokba és megállapította, hogy a béta-sugarak azonosak az elektronokkal. Csaknem tízévi kísérletezés után Ernest Rutherford 1909-ben bebizonyította, hogy az alfasugarak héliumatomokból állnak. A gamma-sugarakról később sikerül bebizonyítani, hogy a röntgensugárzáshoz állnak közel. Frederik Soddy angol kémikussal együtt 1902-ben megvizsgálták a radioaktív sugárzás közben felszabaduló energia számszerű értékét. Olyan hihetetlenül nagy számértéket kaptak, aminek megfelelő energiát vegyi úton nem lehetett volna előállítani. Soddy és Rutherford megalkották a „radioaktív bomlási elméletet", amely szerint energiakisugárzás közben a radioaktív elemek más elemmé bomlanak. A felezési idő fogalmát is ők vezetik be. Ez az az idő, amíg az anyag fele mennyiségére bomlik. E felfedezéséért kapta meg Rutherford a kémiai Nobeí-díjat. Soddy később, 1922-ben kapta meg a díjat.

Rutherford 1909-ben tisztázta az alfa-részecskék természetét. További nagyon fontos felfedezése volt az atommodell kidolgozása. Thomson még úgy képzelte az atomot, hogy a nagytömegű pozitív massza felületén apró golyócskák formájában helyezkednek el a negatív elektronok. Rutherford bizonyította be először, hogy az atom olyan, mint egy parányi „naprendszer": köI

zéppontjában a nagy tömegű és viszonylag kis méretű pozitív maggal, s a körülötte körpályán keringő „röpködő" elektronokkal.

Rutherford nevéhez fűződik az első mesterséges elemátalakítás elvégzése is. Ezzel bebizonyította, hogy nemcsak magától (spontán) alakulhat át egyik elem egy másikká, hanem mesterséges úton is előidézhető a folyamat. Érdekes megemlíteni, hogy ö maga sem volt biztos az atomenergia felhasználhatóságának kérdésében. 1920-ban az atom tömegére végzett számításokkal igazolta, hogy az nemcsak pozitív töltésű részecskékből áll, hanem semleges villamos töltésű részecskéket is tartalmaz. Ezzel elméletileg bebizonyította a neutron létezését, de felfedezése másoknak sikerülte

OZOGÁNY ERNŐ

új s;

1988. IX

Vietnami népmese

NOBEL-DÍJASOK