Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-26 / 34. szám
KHiT KOÍkö’ A KGST nemrég befejeződött prágai ülésszaka ismét megerősítette, hogy a tagországok kölcsönös gazdasági együttműködésének fő problémái az árak területére összpontosulnak. Felkerestük ezért Vlasta Safariková mérnököt, a köz- gazdasági tudományok kandidátusát, a Prágai Közgazdasági Főiskola előadóját, aki többek között az integráció pénzügyi kérdéseivel is foglalkozik, hogy néhány kérdést tegyünk fel az árakkal kapcsolatban. • Miért váltak az árak a szocialista országok közti együttműködés további fejlesztésének fő problémájává?-A KGST-országokban fokozatosan háttérbe szorult az árak reális értékmérő szerepe. Lényegében csak ügyintézési, elszámolási eszközként szolgáltak. Elszakadtak a társadalmilag szükséges költségektől, a kereslet és a kínálat viszonyainak változásaitól. A gazdasági szubjektumok közti kapcsolatokban közgazdasági kategóriaként nem érvényesülnek. Mindez a költségtípusú árrendszerben testesült meg. Ráadásul a belső nagykereskedelmi árak nem igazodnak azokhoz a világpiaci árakhoz, amelyeken külföldi értékesítésük megvalósul.. • Hogyan mutatkozik meg ez a KGST-országok piacán?- A probléma tulajdonképpen azonos. Ebben a vonatkozásban a nemzeti és a nemzetközi kereteket csak nagyon nehezen lehet egyA szocialista integráció időszerű problémái Az árpolitika egyeztetése kulcsfontosságú feladat mástól elválasztani. A deviza- és pénzügyi gazdálkodás területén több mint 25 éve kitűzött feladatokat nem sikerült teljesíteni. Itt elsősorban az árfolyamok összhangjára, a transzferábilis rubelhez való igazodásukra stb. gondolok. A világpiaci árak csak a nemzetközi áruforgalomban szereplő jelentősebb termékeknél, például a nyersanyagoknál érvényesülnek. Azonban itt más problémák is vannak. A feldolgozott termékeknél szerződéses árakat is alkalmaznak ugyan, de ezeket nem a szállítók és a megrendelők határozzák meg, hanem az egyes KGST-országok külkereskedelmét irányító központi szervek. Ezzel a költségtípusú árrendszer tetemes károkat okozva a KGST szintjén is érvényre jut, az államok kölcsönösen különböző árengedményeket tesznek, s olyan árakon értékesítik a termékeket, amelyeknek semmi közük sincs azok műszaki színvonalához. Ezek az árak ráadásul a világpiaci árakhoz sem igazodnak. Nem is beszélve az árukontingen- sekröl, a különböző árufajták kötődéséről stb., amelyek az ilyen áruforgalmazási rendszer elmaradhatatlan velejárói. • Mellőzzük azonban az elmarasztaló szavakat, inkább vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy miként függ össze a KGST átalakítása az árproblémával.- Szerintem az árkérdésnek a KGST viszonylatában is kulcsfontosságú jelentőséget kell tulajdonítani. Ahhoz azonban, hogy az árkérdés a KGST szintjén megoldást nyerhessen, elsősorban az egyes államokban kell rendezni az árak működését és az árképzést. Az árakban ki kell fejezni az újratermelési folyamat minden költségét s ezek színvonalát a nemzetközi értékviszonyokhoz kell igazítani. Ehhez többek között arra van szükség, hogy a nagykereskedelmi árak rendezése során a világpiaci értékviszonyokat is figyelembe vegyük. • Számos dologban bizonyára nem várhatunk addig, amíg az egyes gazdaságokon belül minden probléma megoldódik. Szó van például az aktuális világpiaci árak érvényesítéséről a KGST-országok kölcsönös kereskedelmében. Ezzel kapcsolatban mi az ön nézete?- Igen, az aktuális világpiaci árak bevezetése az integrációs kereskedelembe indokolt követelmény, s elsősorban a nyersanyagok áránál valósítható meg. Ez világos ügy. Nehezebb a helyzet a feldolgozóipari termékeknél, ahol világpiaci árak nem léteznek, mint ahogy a technológiai eljárások, a szolgáltatások és az információk területén sem érvényesülnek világpiaci árak. Az értéket természetesen itt is nemzetközi mércével mérik, de az árak az adott piac konkrét feltételeitől, a kereslet és a kínálat viszonyaitól függnek. Ezek tehát minden esetben szerződéses árak, amelyeket a szállító és a megrendelő közös megegyezés alapján határoz meg. Nem tudnám elképzelni, hogy a KGST valamilyen ügyintézési szerve az ipari termékek ezreinek árkalkulációjával foglalkozna, s a megállapított árakat világpiaci áraknak minősítené. A KGST piacán az árak csak úgy közelíthetik meg a nemzetközi értékviszonyokat, ha az egyes tagországokban a világpiaci árakhoz igazodva állapítják meg a nagykereskedelmi árakat. Ez azt jelenti, hogy a külföldi értékesítésnél elért árakat teljes mértékben érvényesíteni kell gazdasági szervezeteink önálló elszámolási rendszerében, s lehetővé kell tenni, hogy az átvevők a magas árszínvonal miatt, vagy egyéb okokból az előnytelen hazai szállításokat behozatallal helyettesítsék, bármelyik külföldi piacról. A külföldi árak és a hazai nagykereskedelmi árak különbségeit áthidaló levonások és felárak gátló rendszerét teljes mértékben fel kell számolni. Ez Csehszlovákia számára éppúgy esedékes, mint más tagországok számára. Emellett reálissá kell tenni a devizaárfolyamokat is, s a gazdálkodás eredményességét is magasabb szintre kell emelni • Ez hosszú útnak ígérkezik. Van arra valamilyen recept, hogy mivel kell kezdeni?- Fokozatosan lehetővé kell tenni, hogy a vállalatok minél szélesebb területen önállóan dönthessenek a KGST-országok keretében számításba jövő kooperációs partnerek kiválasztásában. Korlátozni kell az árukontingensek terjedelmét. Lehetővé kell tenni, hogy a vállalatok a gazdasági hatékonyság objektív szempontjaihoz igazodhassanak a partnerekkel való együttműködésben. Mindez alapvető beavatkozást jelent a szocialista integráció jelenlegi szabályozási rendszerébe. Elsősorban a tagországok gazdaság- politikájának a koordinálásában kell elérni komolyabb haladást. Az árprobléma kérdéseit is csak úgy oldhatjuk meg, ha közösen rendezzük a vállalatok és a további szervezetek helyzetét a KGST piacán. Ez főleg a prágai ülésszak óta vált konkrét feladattá. Ezek a gazdálkodó szervezetek saját érdekeikből kiindulva reális árviszonyokra fognak törekedni. A közvetlen kapcsolatok felvételét azonban adminisztratív eszközökkel nem tehetjük kötelezővé. Ez fölöslegessé tesz számos meddő vitát arról, hogy a közvetlen kapcsolatokban milyen mértékben érvényesüljenek a világpiaci árak, milyen szerepe legyen ebben a saját árképzésnek, milyen további szempontok érvényesüljenek stb., stb. A KGST piacának árviszonyait elsősorban az határozza meg, hogy az egyes tagországokban milyen árpolitika érvényesül, s ezeket az árpolitikákat kell nagyobb összhangba hozni. Ebben a vonatkozásban a KGST előtt, mint nemzetközi gazdasági szervezet előtt valóban széles lehetőségek állnak. (Hospodárske noviny) A magyarországi Rába Müvek dolgozói a bonyolult külkereskedelmi feltételek ellenére az elmúlt évben is növelték a kiviteli termelést, s több mint 26 milliárd forint értékű külkereskdelmi forgalmat bonyolítottak le, ami csúcseredménynek számit a vállalat életében. A felvétel a nemrég üzembe helyezett formázó részlegen készült, ahol korszerű berendezések segítségével folyik a termelés. (A CSTK felvétele) Növekvő választék, stabil árszínvonal A fogyasztási cikkek kereslethez igazodó gyártása az NDK-ban Az NDK elmúlt évre vonatkozó statisztikai jelentéséből kitűnik, hogy a lakosság pénzbevételei az 1986- os évhez viszonyítva 4,6 százalékkal növekedtek, a fogyasztási cikkek termelése 4,1 százalékkal, a kiskereskedelmi áruforgalom pedig változatlan árszínvonalon 3,5 százalékkal volt nagyobb. Az iparvállalatok nagy gondot fordítottak a gyártmányfejlesztésre, a nagyobb használati értékű és magasabb műszaki színvonalú termékek gyártására. Az elmúlt évben az NDK minden második családjának volt személygépkocsija, 100 családra számítva 46 színes televíziókészülék, 37 mélyhűtő és 97 mosógép jutott. Számos fogyasztási cikk esetében azonban nem sikerült kielégíteni a keresletet, ezért az NDK termelő és kereskedelmi szervezetei ebben az időszakban főleg arra törekednek, hogy idejében és rugalmasan alkalmazkodjanak a piaci keresletben megnyilvánuló változásokhoz. A lakásépítés növekvő terjedelme szükségessé tette a bútoripari termelés ésszerűsítését. Ebben az öt-* éves tervidőszakban jelentős mértékben növekszik az olyan vállalatok száma is, amelyek a fiatal korosztályok fogyasztási igényeit elégítik ki. A Karl-Marx-Stadt-i kerület dolgozói önként vállalták, hogy az idén 300 millió márka értékű fogyasztási cikket gyártanak terven felül. Az erfurti vállalatok dolgozói 250 millió márka, a berlini ipari dolgozók 140 millió márka értékben vállalták a fogyasztási cikkek terven felüli termelését. A célul tűzött feladatokat elsősorban a munkatermelékenység növelésével, valamint a termelési folyamatok ésszerűsítésével akarják teljesíteni. A kistermelőket egyesítő különböző szövetkezetekben 4,6 millió személy dolgozik. Ezek a szövetkezetek állítják elő a sütőipari termékek egyharmadát, valamint a húsipari termékek több mint 25 százalékát. A központi szervek határozata értelmében tovább kell növelni a szövetkezetek részarányát a városok és a vidék fogyasztási cikkekkel való ellátásában. Nagy figyelemben részesítik az elektrotechnikai és az elektronikai ipar fejlesztését. Gyors ütemben bővítik a színes televíziókészülékek, a kazettás magnetofonok, valamint a különböző akusztikai rendszerek gyártását, hogy teljes mértékben kielégítsék az állandóan növekvő szükségleteket. Jelentős mértékben növekszik a videomagnetofonok, a mikro- és a miniszámítógépek, a kiegészítő számítástechnikai berendezések gyártása is, s elkezdik a fényképezőgépek új nemzedékének a sorozatgyártását. Az új, hatékony technológiai eljárások bevezetését, s a fogyasztási cikkek gyártásának ésszerűsítését a szocialista országokkal megvalósuló gyártásszakositás és termelési kooperáció is elősegíti. A moszkvai M. V. Frunze Pamutipari Vállalat például már húsz éve együttműködik az NDK-beli flöhi pamutgyárral, s a két vállalat 1987 márciusában közvetlen kapcsolatokra vonatkozó egyezményt írt alá, amely új szakaszt nyitott meg a textilipari együttműködésben. Az említett vállalatok szakemberei Csehszlovákiával együttműködve 1968-ban fejlesztették ki a ,,VD 200“ jelzésű orsó nélküli fonógépet, amely a hagyományos berendezésekkel szemben kétsze- resére-háromszorosára növelte a termelékenységet, s emellett a fo- nónök munkáját is könnyebbé tette. Moszkvában ezt a módszert a pamut feldolgozásánál, az NDK-ban pedig (csehszlovák szakemberek közreműködésével) a viszkózase- lyem feldolgozásánál hasznosították. Az egyes gépeket gépgyártósorokban rendezték el, ami lehetővé tette a termelés bizonyos mértékű automatizálását. Az NDK-beli és csehszlovák szakembereknek sikerült tovább növelniük a fonógépek forgási sebességét, ami 20 százalékkal növelte az olyan anyagokhoz felhasznált fonalak mennyiségét, amelyekből ingeket, ruhákat varrnak, s a kötött ruhaneműk széles választékát készítik. Az együttműködés korábbi eredményeire építve a Szovjetunió és az NDK textilipari szakemberei az 1981-1985-ös években elsősorban a termelési folyamatok további korszerűsítésére, a nyersgyapot jobb hasznosítására, kihozatalának növelésére törekedtek. Ebben a munkában nagy szerepet játszott a mikroelektronika széles körű alkalmazása. A feladatok közé tartozott a másodlagos nyersanyagok és a gyártási hulladékok hatékony fel- használása is. A szovjet vállalatnál szerzett tapasztalatok alapján az NDK pamutiparában a technológiai folyamatok optimalizálásával további 2 százalékkal sikerült növelni a munka termelékenységét. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a szovjet és az NDK-beli szakemberek fő figyelme a számjegyvezérlésú automatikus ellenőrzési rendszerek kifejlesztésére irányul. Az NDK népgazdaságának 1988. évi fejlesztési terve a gazdasági növekedés és a termelés fokozódó hatékonysága alapján az életszínvonal további emelkedésével számol. A terv szerint a lakosság pénzbevételei az 1987-es évhez viszonyítva 4 százalékkal növekednek, s 4 százalékos növekedést kell elérni a kiskereskedelmi forgalomban is. A vállalatok törekvése elsősorban arra irányul, hogy hiánytalan legyen az ellátás az alapvető élelmiszerekből, a gyermekek számára készített árukból, a háztartási cikkekből és a pótalkatrészekből. Növelik továbbá a divatcikkeknek, az elektronikai ipar magas műszaki színvonalú termékeinek, a háztartási gépeknek és berendezéseknek, a kézi szerszámoknak és a sportcikkeknek a gyártását. Továbbra is meg akarják őrizni a fogyasztási cikkek kiskereskedelmi árainak stabilitását, de a választékot olyan értelemben is növelik, hogy a kínálat összhangban legyen az egyes lakossági csoportok vásárlóerejével. Ez főleg a különleges minőségű termékek s a csemegék előállítására vonatkozik, amelyek iránt az utóbbi években megnövekedett az érdeklődés. A terv a fogyasztási cikkek belkereskedelmi forgalmának növelése mellett a könnyűipari termékek növekvő kivitelével is számol, elsősorban a hazai nyers- és alapanyagokból készített termékeknél. Az idei terv szerint az NDK ipara összesen 533 ezer színes televíziókészüléket, több mint 26 millió gyermekruhát, 3 millió 836 ezer divatos kamaszfelsőruhát, 18 millió 825 ezer női, valamint 16 millió 087 ezer férfi felsőruhát fog gyártani. A gyártási tervben szerepel továbbá 433 millió pár harisnya és zokni, több mint 43 millió m 2 szőnyeg, 7 milliárd 800 millió márka értékű bútor, több mint 1 milliárd márka értékű' bőrdíszműáru, csaknem másfél milliárd márka értékű játékszer, továbbá 1 millió 131 ezer hűtőgép, ebből 566 ezer mélyhűtő gyártása. (HÍZ) A nemzetközi fejlődés irányzatait követve az NDK-ban is nagy figyelmet fordítanak a számítástechnika fejlesztésére és alkalmazására. Évente már több tízezer irodai és személyi számítógépet gyártanak, s az egyes típusok sorozatgyártása az ötezret is meghaladja. A felvétel a Robotron kombinátban készült, ahol éppen az „A 7100“-as típusú számítógép ötezredik példányát állítják össze. (A CSTK felvétele)
