Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-12 / 32. szám
yj/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSé TÁVLATOK ÉS PROBLÉMÁK 'SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS. Körkép A napokban a Kassai (Ko- éice) Nehézgépgyár, a Martimex külkereskedelmi szervezet, valamint az ungvári (Uzshorod) Turbogaz vállalat képviselői termelési kooperációra és tudományos-műszaki együttműködésre vonatkozó megállapodást írtak alá. A megállapodás értelmében az együttműködő felek közösen fognak gondoskodni az építőipari gépek, a speciális rendeltetésű tehergépkocsik és az erőátviteli berendezések főegységeinek, tartozékainak szakosított gyártásáról és kölcsönös szállításairól. A kassai gépgyártók a gázvezetéki turbinák gyártásával foglalkozó Turbogaz vállalattal kialakított együttműködéstől főleg azt várják, hogy új technológiai eljárásokat vezethetnek be, Gépgyártók együttműködése csökkenthetik a behozatali szükségleteket, meggyorsíthatják a gyártmányfejlesztést, kibővíthe- tik a pótalkatrészek gyártási kapacitásait, s új kiviteli lehetőségekhez jutnak. A műszaki fejlesztésre közvetlen hatással lesz az alkatrészek pontos megmunkálása a Turbogaz precíziós szerszámgépein, valamint ezek koszerü felületkezelése lézer- és plazmatechnikai eljárásokkal, ami háromszorosára növeli az élettartamukat. Az együttműködő felek kölcsönös áruforgalma már az idén eléri az 1,5 millió koronát, ami a továbbiakban gyors ütemben fog növekedni. A Kassai Nehézgépgyár az idén egy AM 369-es betonkeverő gépkocsit szállít szovjet partnerének, továbbá mintegy ezer kovácsolt munkadarabot, amelyeket a Turbogaz- ban történt megmunkálás után a sebességváltókba szerelnek. Ezenkívül a szovjet gépgyártók mintegy 400 ezer korona értékben végzik el a szárszámok szilárdító felületkezelését a kassai vállalat számára. A tudományos- műszaki együttműködés keretében a kassaiak öntészeti tapasztalatainak átadásával, a Kassai Nehézgépgyárban a szilárdító felületkezelési eljárások egyes módszereinek a bevezetésével, valamint a villamos ívkemencék falazóanyagainak közös fejlesztésével számolnak. (ŐSTK) A Komszomolszkaja Pravda több interjú közlését jelentette be a szocialista világrendszer távlati fejlesztésének a kérdéseiről. Az első beszélgetést A. Novikov, a lap szerkesztője Oleg Tyimofejevics Bogo- molov akadémikussal, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájához tartozó Szocialista Világrendszer Köz- gazdasági Intézete igazgatójával folytatta. Az alábbiakban Bogomolov akadémikus válaszait összefoglalva ismertetjük. SOKSZÍNŰSÉG AZ EGYSÉGBEN A szocializmus világának sokszínűségét hosszú időn át nem hangsúlyoztuk, habár Lenin már társadalmunk hajnalán rámutatott arra, hogy az egyes országok nem egyformán jutnak el a szocializmushoz. Ennek az előremutató megállapításnak az igazságát napjainkban tapasztaljuk, ami a szocialista közösségben alkalmazott módszerek és formák sokféleségében, s ha úgy tetszik, az új társadalom építésének közvetlen céljaiban nyilvánul meg. Ez nem az új rendszer gyengeségét jelenti, hanem természetes dolog, sőt a közösség ereje nyilvánul meg benne, mert minél szélesebb a színskála, annál élénkebb maga a kép. A szocializmusra vonatkozó elképzelések több ország tapasztalatainak a szintéziséből állnak, mégpedig az egyes feladatok megoldási módszereinek bíráló elemzése alapján. Az egyes szocialista országok társadalmai úgyszintén eléggé összetettek, ami az érdekek közismert pluralizmusában is megnyilvánul. Ezt a fogalmat, az „érdekek pluralizmusát" az egész szocialista világra is vonatkoztathatjuk, és ez nem jelenti azt, hogy nincs semmi, ami összekötné, egységesítené az országainkat. Éppen ellenkezőleg, gyökeres érdekeink és céljaink egybeesnek. Helytelen lenne, ha nem vennénk eléggé figyelembe sem ezt a tarkaságot, sem pedig a kölcsönös hatások egybevágóságát. Az egész világon kölcsönös összefüggések érvényesülnek, s a szocializmus világában különösen erős mértékben nyilvánulnak meg a gazdasági, a szociális és a politikai folyamatok kölcsönös összefüggései. ÁLTALÁNOS, KÖZÖS JELENSÉGEK A jelenlegi időszakban a szocializmus országai szinte kivétel nélkül eléggé bonyolult gazdasági problémákba ütköznek, az extenzív típusú gazdaságfejlesztésről az intenzív gazdaságfejlesztésre való áttérés sajátos átmeneti időszakában vannak. Ennek megfelelően a gazdaság irányításának korábbi direktív-utasí- tásos rendszerét gazdasági szabályozással váltják fel. Ez az átmenet nemzetközi jellegű és objektív körülmények teszik szükségessé. A gazdasági reform kérdéseivel, s a szocialista gazdaság új szervezési modelljeivel tehát előbb vagy utóbb azokban az országokban is tudatosan fognak foglalkozni, ahol ezeknek a kérdéseknek ma még nem szentelnek elég széles körű figyelmet, bár az ilyen folyamatok számára náluk is éretté vált a helyzet. A gazdasági rendszer felújítása tehát általános probléma. Elsősorban az teszi szükségessé, hogy a szocialista országok fejlődése lelassult, s a munkatermelékenység, a műszaki haladás és az életszínvonal tekintetében növekszik a lemaradásuk más iparilag fejlett országokhoz viszonyítva. Az előbbi a gazdaság területére vonatkozott, de szerintem a politika területén is elég sok közös problémával találkozhatunk. Ide tartozik például az egész társadalom demokratizálásának a szükségessége, a „szocialista demokratizmus" új értelmezésének a keresése és meghatározása. Nálunk ezt a feladatot a nyilvánosság kiszélesítésével, a vezetők választhatóságának és cserélhetőségének a kérdésével kötjük össze, amellyel a pártkonferencia széles körben foglalkozott. Ehhez egy sokkal nehezebb kérdés is tartozik, mégpedig a párt és az állam feladatainak elhatárolása, hogy a párt vezető szerepe a társadalomban ne a politikai és gazdasági életbe való adminisztratív beavatkozások útján-érvényesüljön, hanem a pártmunkára jellemző módszerek, a politikai meggyőzés, s az államapparátusban vezető tisztségeket betöltő párttagok által. E kérdések megoldása a szocialista országok közös ügye és feladata, de ebben az egyes országok saját specifikus helyzetükből indulnak ki. OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉSEK Napjainkban egyetlen társadat lom sem fejlődhet bizonyos belső ellentmondások és problémák nélkül. Az ellentmondások végül is a fejlődés mozgató erői. Annak az okát keresve, hogy a szocialista országokban - eltérő történelmi fejlődésük, hagyományaik és fejlettségi szintjük ellenére - miért jelentkeznek azonos és hasonló jellegű problémák, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy számos szocialista országban az új társadalom építésére erős hatást gyakorolt a szocializmusnak az a modellje, amely a Szovjetunióban alakult ki, s most átalakításra szorul. Ezt a modellt a direktív-utasításos rendszer alkalmazása, az igazi áru- és pénzviszonyok, s a valóságos piac fejlesztésének a kizárása jellemezte. Mindez a politikai rendszerben is megnyilvánult, amelyben a demokrácia fejlesztése, s a határozatok teljesítésében a dolgozók széles körű részvételének biztosítása helyett ugyancsak az utasításos-parancsol- gató módszerek érvényesültek. Nem fér hozzá kétség, hogy ez a modell nem csupán példa volt, hanem kötelező jellegű minta is, hiszen a szocialista országok kölcsönös viszonyaiban a demokratikus centralizmusnak ugyanazon alapelve érvényesült, mint amely a belpolitikai fejlődésben hatott: a központnak való alárendeltség, a tapasztalatok kötelező átvétele, s a szocialista világ unifikálásának a követelménye. Ez a fejlődés a múltban számos konfliktust idézett elő. Jelenleg több országban mutatkoznak meg e modell alkalmazásának negatív következményei, amelyek különböző időpontokban és különböző eredményekkel gazdasági reformok kidolgozásához vezettek. Az útkeresés ma már a politikai rendszer területét is érinti, így nemcsak gazdasági, hanem politikai reformokról is beszélünk. Napjainkban a szocialista világ fejlődésében a társadalmi rendszer kérdéseit illetően különböző eszmei áramlatokkal és viszonyulásokkal találkozunk. Egyaránt találkozhatunk úgynevezett sztálinista áramlattal, vagy neosztalinizmussal is, amely elveti ugyan a sztálinizmus szélsőséges megnyilvánulásait, például a tömeges megtorlásokat, megőrzi azonban az irányítás direktív-utasításos lényegét, amely elidegeníti a dolgozókat a termelőeszközöktől és a politikai hatalomtól. Ezzel együtt azonban a megújulás egyre erősödő, hatalmas irányzatát is tapasztalhatjuk, amely azt a célt követi, hogy a szocializmust új, magasabb minőségi szintre emelte. A VÉLEMÉNYEK ÜTKÖZTETÉSÉVEL A szocialista országok közti kapcsolatokban ma már nem érvényesül olyan gyakorlat, amely a direktív- utasításos módszerekből indulna ki, illetve azokhoz lenne hasonlítható. Ilyen vonatkozásban nagy jelentősége volt a tagországokat képviselő legfelsőbb szintű vezetők tanácskozásának, amelyre 1986 novemberében került sor. Ezen a tanácskozáson különösen a szovjet fél emelte ki az egyenjogúság, a kölcsönös előnyösség, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapelvei kö- , vetkezetes megtartásának szükségességét, s a felek megállapodtak abban, hogy a tapasztalatok átvételét semmi esetre sem lehet kötelezővé tenni. Ennek megfelelően mostanában a KGST munkájában az együttműködési mechanizmus reformjának a kérdésében különböző véleményekkel találkozhatunk. Az eddigiek folyamán ez nem volt jellemző, s az eltérő vélemények meghallgatása helyett inkább ezek eltus- solására, háttérbe szorítására törekedtek. Manapság a véleményeknek a megvitatása során a legmegfelelőbb megoldások születnek. Jelenleg a szocialista gazdasági integráció folyamatának legfontosabb feladatai közé tartozik a valuták konvertálhatóságának az elérése. Ezt a feladatot azonban mégsem tehetjük az első helyre, előbb az olyan belső problémákat kell megoldani, amilyen például az egyes országok belkereskedelmi áruhiánya, a gazdasági növekedés kiegyensúlyozatlansága és lassú üteme. Mindez alapvető mértékben korlátozza az egyes országok árukiviteli lehetőségeit. Szerintem az együttműködésben megnyilvánuló nehézségek fő okát az egyes országok belső fejlődésében kell keresni. Emellett azonban jogosan beszélünk arról, hogy az együttműködés gazdasági intézményei nem működnek a kor követelményeinek megfelelően, elmaradtak a gazdasági élet szükségleteitől. Ezek még az utasításos gazdasági irányítás rendszeréhez igazodtak, s most, amikor az egyes tagországok új gazdasági mechanizmus kialakításán dolgoznak, az együttműködés módszereiben is változtatásokat kell eszközölni. A szocialista országok törekvése végső fokon egy közös piac kialakítására irányul, amely lehetővé tenné az áruk, a tőke és a munkaerő egyik országából a másikba való áramlását. Ehhez azonban hosszú út vezet, s most ez a legfontosabb, hogy működésbe hozzuk azokat az eszközöket, amelyek már ma is előbbre viszik a társadalmi együttműködést. Ebben fontos szerepet töltenek be a vállalatok közti közvetlen üzleti kapcsolatok, a közös vállalatok, valamint a szakosítás és a kooperáció olyan új formái, amelyek új műszaki alapokra helyezik a közös termelést. ELŐSZÖR A FELTÉTELEKET KELL KIALAKÍTANI Ki kell alakítani a termelőeszközök belső piacát, hogy a közös vállalatok ezen a belső piacon szerezhessék be a szükséges nyers- és alapanyagokat, s ne legyenek ráutalva az illetékes minisztériumok anyagelosztási rendszerére. Ez nem felel meg a közös vállalat természetének. A közös vállalatnak függetlenül, önállóan kell működnie, ezekkel nem rendelkezhetnek az egyes minisztériumok. De aki nem akar minisztérium alá tartozni, az tüzelőanyagok, nyers- és alapanyagok nélkül marad, senki sem fog gondoskodni az ellátásáról. Ezért vállalataink többsége az önálló elszámolás feltételei között is minél több állami megrendelés felvételére törekszik, csaknem egész termelési kapacitását erre állítja be, hogy biztosítsa a termelés nyersanyagellátását. De mit tegyen a közös vállalat, amely nem fogadhat el állami megrendelést? Ehhez gazdaságilag megalapozott árakra lenne szükség, amelyek megfelelnek a világpiaci áraknak. Sajnos, ezen a területen nagyon sok elferdülés tapasztalható. Aminek drágának kellene lennie, az olcsó, és megfordítva. Érthetetlen például, hogy nálunk (a Szovjetunióban) miért olyan olcsó a tüzelőanyag a külföldi árakhoz viszonyítva, amikor ez egyéb következmények mellett pazarló felhasználáshoz is vezet. Megfelelő árfolyamokat kell kialakítani az egyes tagországok valutái között, hogy lehetővé váljon ezek kölcsönös átváltása és így a keresletnek egy másik piacon való érvényesítése. Ez azonban nem könnyű feladat, mert még nem állapodott meg az irányítás belső mechanizmusa, s az egyes országok kölcsönös külkereskedelmi mérlegében nem alakult ki mindenhol egyensúlyi helyzet. Ennek ellenére bizonyos ié- péseket már ebben az irányban is tehetünk, s a KGST keretében ilyen értelmű munka is folyik. A bulgáriai kohászati ipar korszerűsítése az ország teljes önellátására irányul a kiváló minőségű, speciális acélfajtákból. A felvételen Biszer Bojanov operátor a radomiri kohászati üzem egyik villamos ívkemencéjének a hőmérsékletét ellenőrzi (A ŐSTK felvétele) Az észak-bulgáriai Szevljevben működő Avangard üzemben főleg áramfejlesztő berendezéseket gyártanak a nehezen megközelíthető helyeken végzett munkák áramellátására. További fontos termékeik közé tartoznak a kis olajterű megszakítók, amelyek mínusz 40 foktól plusz 30 fokig terjedő, széles hőmérsékleti tartományban alkalmazhatók. Az Avangard üzem ezekből a megszakítókból a Többi KGST-or- szágot is ellátja. A felvételen a kis olajterű megszakítók minőségi ellenőrzését végzik. (A ŐSTK felvétele)
