Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-05 / 31. szám
BEEG Vannak még tartalékaink Szlovákia jövő századi ásványi nyersanyagai Nem is olyan régen, a hetvenes években a világ még nyersanyagválságról beszélt. Aztán lassan elterjedt az a nézet, hogy bolygónk lakosságát nem fenyegeti az alapvető nyersanyagkészletek és energiaforrások kimerülésének veszélye, mert helyettük fokozatosan újakat fedezhetünk fel. A termelésben új, korszerű technológiai eljárásokkal válthatjuk fel a régieket, amelyek újabbnál újabb nyersanyagforrásként szolgáló ásványok és kőzetek hasznosítását teszik lehetővé. A tudósok legutóbbi előrejelzései szerint a tudományos-műszaki haladás majd abban is megnyilvánul, hogy alapvető nyersanyagokból a világ szükséglete már 2000- ben lényegesen kisebb lesz mint azt korábban hittük. Mégpedig az eddig ismert és felhasznált nyersanyagoknál hasznosabb, progresszívebb anyagoknak köszönhetően. A kérdésre, hogy mindez valóban így lesz-e, választ természetesen a jövőben kapunk, de az biztos, hogy a következő évszázad új anyagainak ipari előállításához, új technológiai eljárásaihoz új ásványi nyersanyagokra is szükség lesz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az ország ipari termelésének több mint egynegyedét az ásványi nyersanyagok kitermelése és közvetlen feldolgozása képezi. Mint ismeretes, viszonylag gazdagnak mondható nyersanyagbázisunk népgazdasági szempontból nem a legkiegyensúlyozottabb. Az ásványi nyersanyagok behozatala például 1985- ben meghaladta a 60 milliárd koronát, pedig egész sor olyan ásvánnyal rendelkezünk, amelyek ésszerű kihasználásával nemhogy a hazai szükségletet lehetne fedezni, hanem jelentős hányadát akár exportálhatnánk is. Milyen az uj, a nem hagyományos? A 21. század nyersanyagszükségletének előzetes felmérésekor a szakemberek szerint megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a nem hagyományos, illetve az új, úgynevezett perspektivikus vagy potenciális nyersanyagoknak, amelyeknek a tudományos-műszaki haladás utóbbi időben elért eredményei tették kifizetődővé fel- használását. Az új ásványi nyersanyagok eddig azok, amelyek összetételüket és tulajdonságaikat tekintve különböznek az általánosan ismert, kitermelt és felhasznált nyersanyagoktól, de várhatóan csak a közeljövőben igazolódik be ipari jelentőségük. Jelenleg mintegy 50 fajta új és nem hagyományos ásványi nyersanyag ismeretes, ám számuk egyre növekszik, hiszen az óceánok, tengerek vagy a másodlagos nyersanyagok ez ideig szinte érintetlen forráshelyük. Az új és nem hagyományos ásványi nyersanyagok jövőbeli kitermelése és hasznosítása nem kis mértékben érinti népgazdaságunk több ágazatát. Különösen az elektronikát, a finomvegyipart, a repülési és űrrepülési technikát, az atomenergia-ipart, a biotechnológiát, sót a mezőgazdaság és a környezetvédelem széles területét is. Ércek helyett... Azt hihetnénk, hogy az érctartalékok fokozatos kimerülésének következtében vált szükségszerűvé a fémeket nem tartalmazó ásványok, tehát a nemércek hasznosítása. Pedig azok fontosak voltak már az őskorban is, és a fémek felfedezését követően sem veszítettek jelentőségükből. Igaz, különösebben csak a 19. század végén és a 20. század elején, a tudományos-műszaki forradalom kezdetével nőtt meg irántuk a kereslet, amikor az iparban is egyre nagyobb lehetőség nyílott hasznosításukra. Világviszonylatban főleg az építő- és vegyipar gyors fejlődésével vált fontos nyersanyaggá a foszfát, a kén, a mészkő, a dolomit, a gipsz stb. A régen ismert és a gyakorlatban eddig is felhasznált, fémeket nem tartalmazó ásványok, mint például a grafit a nukleáris technikában, a szilícium a félvezetők, a duzzasztott perlit pedig különböző szűrőberendezések gyártásában, a bentonit a talajszigetelésben nyert alkalmazást, miközben egészen új iparágak jöttek létre. Sokasodik azoknak az ásványoknak és kőzeteknek a száma is, amelyeket csak most kezdenek vagy a jövőben fognak felhasználni. A nemércek feldolgozása kevésbé energiaigényes mint az érceké, ráadásul sok esetben az előbbiek jobb tulajdonságokkal is rendelkeznek. A fejlett országokban ma 170-nél is több ilyen nyersanyagot használnak fel különböző célokra. Ezek közül mintegy ötven az új, illetve a nem hagyományos nyersanyag. Némelyekből néhány száz millió, sőt több milliárd tonnát termelnek ki a világon, de akad olyan is, amelyikből alig valahány ezer tonnányit. Óriási jelentőségük van az új kompozit, nagy szilárdságú, hő- és saválló anyagok előállításában. Ugyancsak nő a betonkeverékek tulajdonságait javító könnyű, szintetikus adalékanyagok és az agyagos palából, horzsakőből, palakóból és perlitből készülő hőszigetelő anyagok szerepe. A bazaltot, andezitet, dolomitot és nemes márgát pedig az oknyomozó kőzettan (petrológia) hasznosítja, de műszaki szintetikus szálak előállítására is alkalmasak. A zeolit, bentonit, perlit és agyagos pala a mezőgazdaságban biosztimulátorként vagy ásványi trágyaként is jó szolgálatot tesz, míg a bőrt tartalmazó nyersanyagok a világon több mint száz termelő és egyéb ágazatban használatosak. Változó feltételek Szlovákia viszonylag sok olyan nyersanyagforrással rendelkezik, amelyek jelentősége a jövőben minden bizonnyal tovább növekszik. Ide sorolhatók például a Kelet- Szlovákiában található Nizny Hrabovec-i és a kremnicai hegyek környékén levő zeolitle- lőhelyek. Nálunk a zeolitot egyelőre jobbára csak az állattenyésztésben veszik igénybe, pedig számos országban katalizátorként, kötőanyagként vagy oxigén előállítására, szennyvíz és gázok tisztítására, illetve a gyógyszergyártásban is eléggé elterjedt az alkalmazása. Országrészünkben nagy bentonit tartalékok is vannak, melyek felhasználtsági foka még ugyancsak messze elmarad az adott lehetőségektől. Nagyobb mértékben lehetne igénybe venni a csomagolástechnikában, cukorlevek, illetve borok cserzésében, a kohászatban, a kozmetikai iparban, a sörgyártásban és a környezetvédelemben. A gazdag hagyományokkal rendelkező szlovákiai kerámiaiparnak elegendő kaolin, agyag, kovaföld és más nyersanyagtartalék teszi lehetővé a speciális mechanikai, optikai, vegyi antikorróziós tulajdonságokkal rendelkező, korszerű termékek gyártását a gépipar, a kohászat, az elektronika, az atomenergia-ipar és más ágazatok számára. Közép-Szlovákiában előfordul aluminit is, amelyet külföldön a vegyiparban, a kerámiaiparban, az építőiparban és nem hagyományos alapanyagként alumínium gyártására is felhasználnak. Mindezen kívül gazdag magnezit-, dolomit-, mészkő-, zsírkő és horzsakólelőhelyeink is vannak. S ha már a jövő század ásványi nyersanyagairól szólunk, nem feledkezhetünk meg a ritka és nyomelemekről sem, amelyek a jövőben bizonyára hatékonyan elősegítik a tudományos-műszaki haladást az energiaiparban, a kohászatban, az elektronikában, a szolá- ris technikában és az üvegiparban. Előreláthatólag meghatározó szerepük lesz az atom-, geotermális, nap- és vegyienergiaforrások további kiaknázásában is. Új lehetőségek Eddig a világon az ipar és a gazdaság korszerűsítésében a szakemberek még távolról sem éltek a ritka elemek - mint például a lantanidák - nyújtotta lehetőségekkel. A jelek szerint Szlovákiában a ritka és nyomelemekből 25 féle fordul elő, különböző, esetenként nem is jelentéktelen mennyiségben. Ez idő tájt például a 2iar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Művekben évente mintegy 4 ezer kilogramm galliumot nyernek, a Mníáek pod Brdy-i Kovohutában pedig vanádiumot. A Kárpátok nyugati részének geológiai szerkezete a szakemberek szerint arra a reményre jogosít fel bennünket, hogy ott, eddig nálunk ki nem termelt elemekhez, köztük ritka földfémekhez is juthatunk. A jövő nyersanyagforrásai közül külön kell szólni a másodlagos nyersanyagokról, amelyek jelentőségét már régóta elismerik világszerte. Ugyanis a meddőhányók, a szeméttelepek nem kevés nyersanyagot rejtenek magukban. A Szlovák Földtani Hivatal 1986 előtt a szilárd hulladékokról készített felmérést, amelyből kitűnik, hogy a telepeken rejlő értékek az állami szervek igyekezete ellenére nagyrészt még veszendőbe mennek. Kár, mert a másodlagos nyersanyagok hasznosításával egyéb gazdasági és társadalmi gondjaink megoldását is elősegíthetnénk. Elsősorban az egyes ipar- és tudományágak szakemberei tehetnek sokat azért, hogy a jövőben kellően csökkenjen a népgazdaság nyersanyag- szükséglete. Ennek egyik legkorszerűbb módja a hulladékmentes technológiai eljárások bevezetése a termelőágazatokban. Általuk nemcsak nyersanyag-megtakarítást érnénk el, hanem hatékonyabbá válna a termelés és a környezetvédelem is. BARANYAI LAJOS SEEEEBSBSEEEEBSBESBBSBEEEEEESBEEEEEEBEESSBBEEBEEEEEBEEEEEEEEEEBEEEBEEEEEBEEBEBEEE lighanem sokan Így vannak vele: az az érzésük, sok gazdasági vezető számára az átalakítás szükségességének hangsúlyozása nem egyéb divatos frázisnál. Annak ellenére, hogy az annyira várt, szinte a szó szerint is életbevágóan fontos változások a gazdaság központi irányításában nem jöhetnek létre csak az igény állandó hangsúlyozásával, az eddigi sablonok alkalmazásával. Sokkal több kell ahhoz, hogy a nagyon is konkrét célok megvalósításának csak az elején álló társadalomban bekövetkezzenek a kívánt változások: a gazdasági növekedés fel- gyorsulása, a népgazdaság teljesítőképességének és hatékonyságának számottevő növekedése. Valamennyien érezzük, hogy a jelenlegi gazdasági mechanizmus az intenzifiká- ció követelményeinek nem felel meg. Ismertek előttünk a hiányosságok, s arról is meggyőződhettünk, hogy az eddigi út már járhatatlan. Világos számunkra, hogy az előrelépést egyre inkább fékezi az irányítás alacsony hatásfoka, az ágazati szemlélet vagy akár a tervezés korábbi módszerei. Ezekkel a gondokkal találkozhattak azok a vállalatok is, amelyek most lettek önálló állami vállalatokká. Emellett azonban a gazdasági önállóság megteremtése már az elején azt kívánja, hogy a felettes szervek részéröl eddig megnyilvánuló ,,atyáskodás", a fölösleges rendelkezések és előírások eltűnjenek a gyakorlatból. Ezek eddig is a kezdeményezés kerékkötői voltak, gátolták a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodást. A cél ismert Azt már többé kevésbé felismertük, hogy az átalakítás nem maradhat jelszó, hanem szükséglet és kötelezettség is. Nem meglepő, hogy a vállalati szférából egyre több olyan hangot hallani, amely szerint az átalakítás mind ez idáig még nem mutatkozik meg kellően a vállalatközi és a vállalatok feletti irányítási szférában. Tovább tartanak a szállítói-megrendelői kapcsolatokban korábban tapasztalt visz- szásságok. Minden késve érkezett szállítmány az érintett vállalatokban további- hatványozott - kiesést okoz, amit aztán rendkívüli műszakokkal, különböző - nem mindig népszerű - intézkedésekkel kell helyrehozni. Mindez fölöslegesen kidobott pénz, és az érintett vállalat dolgozóinak jövedelmét is csökkenti. Persze, indokolt az a vélemény is, miszerint a szükséges változtatásokat indokolatlanul siettetni nem lehet. Azonban, ha az új gazdasági szabályzókkal ki akarjuk küszöbölni a társadalmi tulajdonnal szembeni nemtörődömséget, akkor komolyan kell venni a vállalati szférából hallatszó hangokat is. Elsősorban azért, mert ezentúl éppen a céltudatosan irányított, a formalizmust nélkülöző kezdeményezés ösztönzésére van szükség, s ezenkívül a következetességre, rugalmasabb munkastílusra. Magasabb lesz a mérce, nagyobbak az igények és bírálóbb szemléletre van szükség. Igaz, a nyílt véleménycserére, bírálatra és az önbírálatra is. Ezek az igények megtalálhatók ma már a gyakorlati párt- munka követelményei között, és remélhetőleg meghatározóvá válnak a mindennapi tevékenységben is. Az átalakítás ugyanis nemcsak gazdasági kérdés. MÉSZÁROS JÁNOS Olvasóink körében ismertek azok a körülmények, amelyek a mohi (Mochovce) atomerőmű építését kísérik, hiszen gyakran beszámolunk az építési munkálatokról. Kevesebbet szólunk azonban a másik, a Dél-Csehországban épülő temelíni atomerőműről. Ma már nem képezi vita tárgyát jelentőségük, itt-ott azonban felmerülnek bizonyos kételyek, vajon minden rendben lesz-e, majd ha üzemelnek. Mindez annak ellenére, hogy immár két hazai atomerőmű - a Jaslovské Bohunice-i és a dukovanyi - is megbízhatóan, zavarmentesen működik. Igaz, az épülőfélben levő atomerőművek esetében elsősorban az építóvállalatok tevékenysége áll a tájékoztatás homlokterében, s kevesebb szó esik a műszaki berendezések szereléséről | - habár ez utóbbi a temelíni építkezés esetében még egyelőre nem is időszerű. A szórványosan jelentkező kételyek azonban nem is az üzemelő erőművekkel kapcsolatos tapasztalatokból fakadnak. Nagyon sokunknak kellemetlen, sót drágán megfizetett tapasztalatai vannak autó, hűtőgép, mélyhűtő, színes tévékészülék vásárlását illetően, de több tucatra is tehető azon termékek - elsősorban tartós fogyasztási cikkek - száma, amelyeket ugyanitt felsorolhatnánk. Ezért merült fel a kérdés, hogy mi a garancia arra, minden rendben lesz-e ilyen bonyolult berendezések esetében, amikor a szinte rutinmunkának számító berendezések gyártása során - túlzás nélkül állíthatjuk - gyakran silány minőségű kivitelezést tapasztalhatunk? Ráadásul az ilyen nagyberuházások esetében egyre inkább előtérbe kerül a környezetvédelem valamennyi szempontja is. Nos, éppen a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételével kapcsolatban hallhattuk a Csehszlovák Atomenergetikai Bizottság egyik legutóbbi sajtóértekezletén, hogy a temelíni atomerőmű építése során már az építkezés megkezdése előtt, és most a megvalósítás stádiumában is, a környezetvédelmi szempontok fokozott hangsúlyt kaptak. Az is közismert tény, hogy az atomerőművekben termelődő villamosenergia nem túl magas Épül a temelíni atomerőmű Biztonság és környezetvédelem hatásfokkal készül, mégis több szempontból is előnyös a klasszikus hőerőművek üzemelésével szemben. Azokban ugyanis az alacsony minőségű szén égetésével nyerik az energiát, s az a szén sok ként tartalmaz. Ennek a légkörbe kerülését kiküszöbölik az atomerőművek, s így lényegesen csökken az egyéb vegyi anyagok és a pernye által okozott légköri szennyeződés. Azonban, mint minden ipari tevékenységnél, az atomerőművek üzemelésénél is keletkeznek hulladékanyagok. Ezek közé tartozik a jelen esetben a hulladékvíz és -hő is. A temelíni erőművet a Vltaván létesített hnévkovicei vízduzzasztóból látják el a üzemeléshez szükséges vízmennyiséggel. A technológiai folyamat végén az atomerőmű hulladékvizét tisztítani kell, éppen ezért már most két vízderítőt is építenek. Ráadásul az atomerőműből származó, szervesen nem szennyezett vizet a derítés után sem engedik a környék felszíni vizeibe, hanem újra felhasználják. További fontos kérdés, hogy mi történik az atomerőmű hulladékhőjével, amely a turbinák kondenzátorai hűtővizének felmelegedése révén keletkezik, s azokat a hűtőtornyokba vezetik. Nyolc hűtőtorony épül, közülük rövidesen elkészül az első - valamennyi 155 méter magas lesz. Az itt leadott hőmennyiséget csak részben lehet hasznosítani, nagyobbik hányada vízgőz formájában a légkörbe kerül, ami a közvetlen környéken növeli majd a ködképződés lehetőségeit, és a csapadékot. Mindez viszont az eddigi tapasztalatok alapján legfeljebb 10 százalékkal növeli ezeknek a természeti jelenségeknek a gyakoriságát, és feltételezhetően az atomerőmű körüli egy kilométeres körzetben maximálisan 0,2 Celsius-fokkal növekszik a levegő hőmérséklete. Azonban már a jelenlegi időszakban is folynak azok a munkálatok, amelyek az így keletkező hulladékenergiát fűtési és hőellátási célokra hasznosítják majd a Dél-csehországi kerületben. A biztonság kérdései elsősorban akkor kerülnek majd terítékre, ha megkezdődik a technológiai berendezések szerelése. Az atomenergetikai programért felelős intézmények mindent megtesznek annak érdekében, hogy a megszigorított ellenőrzés figyelme mindenre kiterjedjen, ami egyáltalán az atomerőművekkel kapcsolatban szóba jöhet. A Cseh Munkavédelmi Hivatal által létrehozott állami műszaki felügyelőség 22 főnyi szakembere állandóan ellenőrzi azt az 54 vállalatot, amelyek az atomerőművek részére technológiai berendezéseket gyártanak. Figyelmük kiterjed már a tervdokumentációkra, e vállalatokba érkező anyagokra, a technológiai folyamatokra, sőt ellenőrzik a gyártási berendezéseket, a mérőműszereket, s az ott dolgozók szakmai felkészültségét is. Ha a gazdasági élet minden területén ilyen alapos ellenőrzés lenne, aligha akadna gond rossz minőségű termékek vásárlása miatt, s nemegy vállalat kerülne ' ,,dobra* ‘, ha termékeit így ellenőriznék...-méj-
